Sziasztok!
Nos itt vagyok, megérkeztem. Úgy döntöttem, hogy muszáj
felvázolnom Nektek azt, hogy miket tervezek a TVD-vel és a bloggal
kapcsolatban.
Először is, amit le kell szögeznem: a Damon’s Fanfictiont
szeretném még az idén befejezni és lezárni. A Kötelékek 2.-t viszont nem fogom
folytatni. Tudom, hogy sokan vártátok, de több ok miatt is egyszerűen nem megy.
Az egyik és legfontosabb, hogy szépen lassan teljesen kihalt bennem a TVD és a
Delena iránti szerelem. Ezt szerintem ti is észrevettétek, sőt ezt sokatokon
itt és az egész fandomban is érzékeltem. Íme, eljött a hatodik évad és néztem a
trailereket, a sneak peek-eket és elhúzott szájjal ráztam a fejemet és azt
suttogtam, hogy "ez nem lehet, mi lesz? hova akarják vinni ezt a sorozatot?" És
itt most nem Damon haláláról van szó, mert mind tudjuk, hogy vissza fogják őt
hozni, különben az évad elején lehúzhatná a sorozat a rolót. Amire utalni
akarok, az a hangulat, az érzület, amit sugallnak. Fiúk, lányok, elindult a
hatodik évad! És most komolyan még mindig úgy viselkednek, mint az elsőben és
szerelmi háromszög meg tinidráma meg minden? Könyörgöm, azt hiszik, hogy ezt X
évig húzni lehet és türelemmel végignézi az ember a huza-vonát? Hát
egészségükre, nálam elfogyott a türelem, pedig tudhatjátok jól, hogy míg az 5.
évadban olyan sokan húzták a szájukat, én teljes mellszélességgel kiálltam
mellettük, védtem őket, szerettem őket. De ami sok, az sok. Nem csak nálam telt
a pohár. Nézzetek körül a régen élettel, frissítésekkel teli blogokon, portálokon.
A forgalom csökken, egyesek be is zárnak, és ez a pont a Damon’s Fanfiction
befejezése után nálam is el fog jönni. Ne aggódjatok, az oldal nem fog eltűnni,
csak frissek nem fognak érkezni. Nem mondom, hogy végleg fogok zárni, mert
„soha ne mondd, hogy soha”. Ki tudja, lehet egyszer mégis újra nyitok, de ezt
nem merem ígérni és esélyt se sokat látok rá.
Imádtam ezt az oldalt vezetni AnnPearl távozása után is.
Imádtam veletek lenni, együtt TVD-rajongani, kibeszélni a részeket, velük
örülni, velük nevetni, velük sírni. De egy korszak lezárult, és hiába vártam
hónapok óta arra, hogy túl lendülök majd a holtponton, mert ez biztosan csak
egy átmeneti helyzet… Nem így van. Csütörtök éjjel is valami oknál fogva fent
voltam és nem csábított a premier, hogy élőben megnézzem. Tegnap végül
kisebb-nagyobb unszolásra megnéztem a részt, de nem estem hasra tőle. Jobb
volt, mint amire számítottam, de a történet… Hogy is mondjam? Nekem túl
elcsépelt, túl kiszámítható, túl gyerekes. Bocsánat, senkit sem akarom
megbántani ezzel, ez csak az én személyes véleményem és érzésem a sorozattal
szemben. És ami a legrosszabb, a rész megnézést is tényleg csak unszolásra
tettem meg... Ennyire nem tud már lázba hozni a sorozat, ami szomorú. Nem
feltétlen a sorozat hibája ez, és nem is mondom azt felelőtlenül, másokat
megbántva, hogy akkor most zárják le az egészet a 6. évad végén. Nem, mert van,
aki még most is szereti őket, rajong értük és kíváncsi rájuk. Ezt meg tudom
érteni. Én a második évad közepe óta élőben követtem a sorit, de nálam tényleg
ennyi volt, betelt a pohár. Meg fogom majd nézni a sorozatot, felhalmozok
sok-sok részt és nézni fogom. De rajongás? Többé nincs. Rossz látni, hogy ilyen
irányba ment a sori. Hogy még a 6. évadban is erősen tini-sori jelleget próbál
mutatni. Ezzel szemben megnéztem a The Originals trailerét és tátva maradt a
szám. Hogy mehet el két testvérsorozat két ennyire ellenkező irányba?
Hihetetlen. Az egyik legjobb, legizgalmasabb trailert mutatták be, amit eddig
láttam. És mindkét ilyen, általam perfektnek ítélt sorozat-trailer idén volt.
És igen, meglepett, hogy ezt a címet könnyedén odaadtam a TO-nak. Tudjátok,
hogy eleinte kissé csalódtam benne, de az első évad végére úgy beindultak a
szálak, hogy az végül már engem is lekötött és élvezettel, könnyes arccal néztem
végig az évadzárót. Az ősök visszahozása, Mikael, Esther, Kol, Finn… Briliáns
ötlet, nagyon jókat ki lehet ebből hozni. TVD-ben az egyedüli pont, ami
tetszett, az Elena érdekes gyászolása és az Elena-Ric féle kapcsolat
elmélyülése, valamint Damon-Bonnie sokat ígérő BARÁTI kapcsolata. Remélem, hogy
csak azok maradnak, és nem fogják még egy szerelmi háromszöggel megmérgezni a
sorozatot… Szóval egy részemet érdekli a sorozat. Egy kicsit... De korántsem
annyira, hogy tovább tudjak alkotni a fandomban. Ezt pedig erőltetni nem tudom
és nem is fogom. Delena szép volt, jó volt, imádtam őket, imádtam velük
dolgozni, de mindent, amit írás terén ki akartam hozni belőlük, és amiket ők
kihoztak belőlem, az elfogyott, véget ért. Időközben a lehetőségek is elfogytak
számomra a fandomban, és nincs más, ami kihívás elé állítana, vagy ami vonzana,
hogy megírjam. Szóval ezek a TVD-ben való alkotásom lezárásának az okai. Van
pár, de száz szónak is egy a vége: a szerelem, a rajongás nálam véget ért…
Az írásról. Én írás nélkül létezni? Lehetetlen. Január óta
nem voltam képes aktívan alkotni a TVD-ben, de szerencsére volt számotokra elég
fejezetem és részem, és ez eddig tartott ki. Örültem, hogy ezt így meg tudtam
oldani, mert ezek után az évem igen zsúfolt volt, kevés időm maradt alkotni és
nehéz volt egyszerre három blogot vezetni. Reméltem, hogy abban az időszakban,
amíg a TVD-ben pihentem, újra elkap majd az ihlet és újabb storyval jelentkezek
nektek. De nem így lett… Az idő repült, és nem jöttek új ötletek… Hamarosan ez
az oldal is bezár, és a Morwen történetei
is szünetre megy. Ott is idővel be szeretném fejezni a Bűnös vágyakat, és mivel
az egy saját történetes blog, amihez bármikor visszatérhetek, ezért az nem fog
végleg bezárni. A harmadik blogom viszont aktívan él, egy új fandomban alkotok,
amikor időm és erőm engedi. A stílus remélhetőleg tisztább, az érzelmek
mélyebbek, több a könny, a szerelem elsöprőbb, és valami olyan plusz van abban
a fandomban, amit a TVD soha nem adott meg nekem. Nem csak a teljes szabadságot
és a szárnyalást fogta bennem visszább a TVD. Mindent visszatartott, amit
ezidáig észre se vettem, sőt nem is éreztem, hogy valami hiányzik. Valami,
amire szükségem lenne. Mindezeket a belső és külső korlátokat a másik fandom
feloldotta. Ezzel azt akarom mondani nektek, hogy aki esetleg továbbra is
szeretne olvasni tőlem, ne ijedjen meg, nem tűnök el. Ha kíváncsiak vagytok a további
munkáimra, akkor e-mailben keressetek meg: babacskababa@gmail.com Ide nem
teszek ki linket, több ok miatt is. Az egyik, hogy ezen fandomon belül a slash
műfajában alkotok. Akit ez érdekel, az úgyis veszi a fáradtságot és rám ír
majd, de a nézőpontomat nem osztók támadásából és „érveiből” nem kérek. Aki
szereti és elfogadja ezt a műfajt, az hadd tegye ezt teljesen szabadon,
boldogan, aki viszont elítéli, az ne bántsa a másikat. Csak fogadjuk el egymás
véleményét, tiszteljük egymást, és szeressük, amit szeretni akarunk. :) Szóval
aki szeretne velem továbbra is találkozni, az nyugodtan, bátran keressen fel.
Cserék. És itt most főleg a Kiemelt, képekkel kitett partnerekre gondolok. Én senkit sem fogok
levenni. Az oldal ideig-óráig aktív marad még, de az írások nem fognak
elveszni, és talán még lesz olyan is, aki visszajár ide, szóval ha ennek
ellenére Ti, kedves partnereim levesztek az oldalatokról, szívetek joga.
Köszönöm, hogy megtiszteltetek a cserétekkel, és én már csak emiatt sem foglak
titeket levenni. :)
Végül, zárószóként nem is tudom, hogy mit mondhatnék nektek.
Ezer köszönöm sem fejezné ki azt, amennyire hálás vagyok nektek, minden egyes
olvasómnak, kommentelőmnek, akik az elmúlt 4,5 évben itt voltatok velem, támogattatok,
írtatok, bíztattatok. 190.000. Gyönyörű szám. Amikor 2011. májusában nyitottuk
a blogot AnnPearllel, nem hittem volna, hogy egy új korszak, egy új, csodálatos
korszak fog indulni az életemben, és az írás, alkotás fantasztikus világába
léphetek bele. Ezen blog nélkül, most nem tartanék itt. Nélkületek most nem
tartanék itt. Köszönöm! Mindent köszönök nektek!
Bízom abban, hogy többeteket látni foglak még, esetleg páran
próbát tesztek mellettem a slash világában is, és bemutathatom nektek azt, hogy
milyen szép, érzelmekkel teli, csodálatos, őszinte világ ez. Tudjátok, hogy
mindig igyekszek ízléses és befogadható maradni, még ha emellett szeretek is a
penge élére lépni és a határon táncolni, próbálgatni a szárnyaimat. Ha kedvet
kaptok hozzá, szeretettel várlak Titeket. Ha nem, akkor a Damon’s Fanficiton
végeztével búcsúznunk kell. De talán még összesodor minket az élet. :)
Szívből hálás vagyok mindenért, amit tőletek kaptam! :)
Köszönöm! Mindent köszönök! :)
Szeretettel ölellek Titeket!
Morwen
