Ölj meg! Epilógus

Elenának ideje se volt felfogni, hogy mi történt, azonnal sokkot kapott ahogy meglátta Elijah kezében Stefan szívét. A szíve összeszorult és keservesen elkezdett zokogni. Damon felsegítette Elenát a földről, aki azonnal Elijahnak rontott és elkezdte őt püfölni. Elijah szúrós szemmel nézett rá, és Damon azonnal elrángatta Elenát Elijah-tól.

- Engedj el! Engedj el! - kiáltozta Elena és most Damont püfölte.

- Elena ne! Elég! Állj!

- Megölte! Megölte!

- Nem! - mondta neki Damon, és Elijahra tekintett és félig neki válaszolt. - Klaus ölte meg. Elijah csak megkegyelmezett neki. - mondta nyugodt hangnemben, de a szemei szikráztak a dühtől és legszívesebben ő is nekiment volna Elijahnak. Damon még fel sem fogta, hogy mi történt a testvérével. Nem akarta felfogni. Szorosan fogta Elena két vállát, hogy az ne menjen neki újra Elijahnak, de Elena már nem is tette volna. A fejét Damon vállára hajtotta és keservesen sírt.

- Ennyi volt? - kérdezte Damon nyersen Elijah-tól.

- Úgy hiszem. - mondta nyugodtan Elijah.

- Miért? - kérdezte Damon élesen. A szemeivel ölni tudott volna.

- Ezt majd máskor. Most úgy látom, más dolgotok lesz.. - mondta és lenézett Stefanra.

- Te aljas... Szívtelen... - mondta Elena a könnyei közt és ha Damon nem fogja meg, akkor újra neki ment volna Elijahnak.

- Most magatokra hagylak titeket. Oh és Elena. Szívesen. - mondta Elijah közömbösen, majd felkapta Klaust és elviharzott.

Elenán eluralkodott a zokogás és letérdelt Stefanhoz.

Damon előkapta a telefonját és tárcsázni kezdett.

- Caroline. Ide tudnál jönni?

- Nem tudok Damon, Klaus azt mondta...

- Klaus halott. - mondta nyersen Damon. - Nekem pedig... Dolgom van. Elenát viszont nem hagyhatom magára, még a végén...

- Értem. Azonnal ott leszünk. - azzal kinyomta a telefont.

- Remek, megint a vérfarkas... Még jó, hogy nincs telihold. - mondta nyersen, majd lehajolt Elenához, aki Stefan teste felett sírt. - Gyere kérlek. - mondta lágyan és felhúzta Elenát a földről, aki próbált ellenkezni.

- Ne, Damon, engedj el, nem akarom. Stefan... - mondta, de nem bírta befejezni.

- Tudom, de most gyere kérlek. - mondta Damon ellentmondást nem tűrően és végre talpra állította Elenát.

- Nem! Nem! Meghalt! Téged nem is érdekel! - mondta hisztérikusan Elena miközben Damon vállait ütötte, aki a karját fogta szorosan. Ebben a pillanatban felnézett Damon szemébe. A lélegzete is elakadt. Damon szeme könnyes volt, és olyan fájdalmat látott benne, mint még soha. Némán átölelte őt és nem szólt semmit.

- Elena.

Elena ijedten bontakozott ki Damon karjaiból és nézett körbe.

- Megőrültem? Ez meg, mi a... - kérdezte kétségbeesve.

- Tessék? - Damon hitetlenül nézett rá.

- Esküszöm Jeremy hangját hallottam.

- Jeremy.

- Most meg Bonnie. - mondta kétségbeesve. - Te nem...?

Damon nem szólt semmit, hanem egy szempillantás alatt otthagyta Elenát és felrohant Elena szobájába.

Jeremy épp felült a földről és szenvedő arccal fordult Bonnie felé, aki épp kinyitotta a szemeit.

- Élnek. - mondta Damon elhűlve, de addigra pont Elena is belépett a szobába. Nem szólt semmit sem, csak azonnal Jeremyre vetette magát és sírva ölelte. Bonnie-t is elkapta, amint felült.

- Azt hittem... Azt hittem... Jeremy, élsz. - mondta sírva. - Bonnie. - majd őt is átölelte teljesen. - Mi történt?

- Nem tudom - felelte Bonnie kómásan. - Gondolom valami varázs megóvott minket.

Damon meglepetten nézett rájuk, majd megtörte a csendet.

- Megtennétek, hogy vigyáztok Elenára, amíg... Mennem kell. Car és Tyler mindjárt itt lesznek.

- Jól vannak? - kérdezte Bonnie sürgetően.

- Igen.

- És hol van Stefan? - vágott közbe Jeremy.

Damon válaszra nyitotta a száját, de végül nem mondott semmit, mert Elenán újra úrrá lett a sírás.

- Mennem kell. - mondta Damon és kiviharzott.

- Ne! - ordította Elena, majd felpattant és kirohant a szobából, egyenesen le a földszintre, de Gabriel testén és a temérdek véren kívül semmit sem talált lent. Némán leült a földre, maga elé meredt és csendben folytak a könnyei. Bonnie és Jeremy is lesétáltak. A csatatér láttán elakadt a szavuk. Jeremy odasétált a nővéréhez és finoman átkarolta. Ebben a pillanatban Caroline és Tyler lépett be a házba.

- Sziasztok, itt meg mi... - elakadt Caroline szava, amint körülnézett. - Történt...

Bonnie némán rázta a fejét és nem szóltak.

- Damon?

- Elvitte Stefant - mondta Elena nagy nehezen.

- Hova?

Elena némán rázta a fejét és Bonnie és Jeremy is csak értetlenül néztek Caroline-re.

- Na jó, azt hiszem őt el kéne tüntetni. - mondta Caroline Gabriel teste felé mutatva. - Tyler, segítesz?

- Persze. - azzal kivitték a testet a kocsiba és elhajtottak.

*

Damon megállt a régi romos házuk mellett és kiszállt az autóból. A csomagtartóhoz ment és némán kiemelte Stefant a csomagtartóból úgy, hogy egy pillanatra sem nézett rá. Képtelen volt az öccsére nézni.

Elvitte őt a ház mögötti családi sírhoz, és letette Stefant egy sír mellé, amin a következő felirat szerepelt:

Damon Salvatore és Stefan Salvatore

Városunk hősi védelmezői

Fájó szívvel gyászolnak szüleitek

- Na persze... Fájó szívvel... - mondta gúnyosan Damon. - Most már nem lesz üres az egyik sír.

Visszament a kocsijához az ásóért, majd nekilátott és kiásta a sírt. Hamar megvolt vele... Belefektette Stefant, de amint az első lapát homokot rádobta... Letérdelt és könnyei között nézett az öccsére. Eszébe jutott, amikor még csak gyerekek voltak és együtt törtek borsot az apjuk orra alá. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, hogy hányszor kellett rohanniuk az apjuk elől, hogy az ne kapja el őket. Mindig kihúzták egymást a bajból, még gyerekként is, akkor is, amikor állandóan verekedtek és egymást püfölték. Aztán felnőttek és ez semmit sem változott. De végül jött Katherine... És ezt a köteléket széttépte... Aztán Elena kellett ahhoz, hogy harag nélkül, újra a testvéreként tudjon rá tekinteni. Bár most is övé volt a nő, akit ő is szeret... De a szíve mélyén úgy érezte, hogy ez így volt rendjén. Elena egy olyan férfit érdemel, mint amilyen Stefan volt...

Felállt a földről és könnyei közt betemette Stefan sírját.

- Vigyázni fogok rá. - mondta szomorúan és visszament az autójához.

Mikor visszaért a Gilbert házhoz megtörölte az arcát és úgy sétált be a házba.

Elena azonnal felpillantott rá. - Hol van?

- Ahol lennie kell.

- Vigyél el hozzá. - mondta ellentmondást nem tűrően Elena.

Damon nem szólt, csak intett az ajtó felé a kezével és a fejével. Elena felállta és a nyomában Damonnal kimentek az autóba, majd együtt elmentek Stefan sírjához.

Elena könnyei csendben folytak, ahogy nézte Stefan és Damon sírját. Valójában mindkét fiú már akkor meghalt, amikor vámpírrá váltak. És mégsem... Ahogy ezen töprengett, szép lassan felrémlett előtte a Stefannal töltött közös napjaik. Nagyon szerette őt. Igaz, hogy Damonnak is helye volt már a szívében... De szívből gyászolta most Stefant. Damon lágyan átkarolta őt.

- Hazaviszlek. - mondta majd elengedte Elenát. Elena némán bólintott. Odalépett a sírkőhöz, végigsimította.

- Ég veled Stefan - mondta a könnyei közt. - Köszönök mindent neked.

Majd hátat fordított és együtt távoztak Stefan sírjától.

VÉGE