Sziasztok!
A következő fejezet ismét egy olyan rész lesz, amiből úgy gondoltam, hogy érdemes hoznom egy rövidke részletet. Pénteken érkezik a fejezet Elena szemszögéből, és megtudhatjátok benne azt, amit Damon megtudott Gloriától.:)
- Vigyázz, mert a végén nem fog érdekelni, hogy milyen
csipkét rejtegetsz a ruháid alatt. A lényeg amúgy is a tartalmuk – mondta Damon
izzó tekintettel, ami engem sem tudott hidegen hagyni. Ismét égtem a Damon
Salvatore-féle mesés és izzó bűvkörben, ez pedig egy boldog és elégedett
mosolyt varázsolt az arcomra.
- Na látod Damon, nem szándékozlak a tartozásaim
kiegyenlítése nélkül itt hagyni téged, vagy addig, amíg te nem rovod le a saját
adósságaid felém – válaszoltam neki mosolyogva, majd egy finom csókot adtam a
hívogató ajkaira, amiket úgy éreztem, hogy sosem tudnék megunni. Ez a férfi
annyira a szívembe lopta magát, hogy képtelenség lett volna nélküle élnem.
Hirtelen el sem tudtam képzelni azt, hogy miként nem láttam azt egészen tegnapig,
hogy őrültem szerelmes vagyok ebbe a férfiba?
- Szóval tárgyalni akarsz? – kérdezte tőlem Damon
elgondolkozva, és ezzel engem is magamhoz térített. Az arcán hirtelen egy gonosz
vigyor jelent meg, ami miatt sejtettem, hogy nem lesz továbbra sem könnyű dolgom
vele. Valami buktató lesz az ajánlatában, csak még azt nem tudtam, hogy mi. – Azt
hiszem, hogy kompromisszumképes vagyok – tette hozzá olyan hangnemben, ami úgy
éreztem, hogy nem sok jót ígér. De azért hallani akartam az ajánlatát.
- Hallgatlak Damon – feleltem neki kíváncsian.
- Egy feltétellel maradhatunk Chicago-ban és kutathatunk tovább
Stefan után. Csak egy feltételem van Elena, és ebből nem engedek – tette hozzá
szigorúan, én pedig biztos voltam abban, hogy tényleg nem tréfál. Ha a
biztonságomról volt szó, akkor nagyon önfejű tudott lenni, szóval tőle már az
is nagy szó volt, hogy egyáltalán beszélhetünk arról, hogy Chicago-ban
maradunk.
- És mi lenne az? – tettem fel a kérdést, ám egyáltalán nem
voltam biztos abban, hogy kész is vagyok hallani a válaszát.
