2011. július 19., kedd

18+!!! Harmadik évad fanfiction - Ajándék rész: Delena (15. fejezet részletesen) - Damon szemszögéből





Kedves olvasóink!

Egy rendkívüli résszel szeretnénk megköszönni Nektek a kitartó olvasást és támogatást. Ez a rész szorosan kapcsolódik a Harmadik évad fanfiction-höz, de attól külön is érthető. A 15. fejezetnek egy bővített változata. Egy igen fontos különlegessége a résznek, hogy Damon szemszögéből íródott. Ilyet még nem írtunk és egyelőre nem tudjuk, hogy lesz-e még erre példa. Ez után a rész után, talán mondanom sem kell, mennyire fontos lenne nekünk a visszajelzésetek. Több okból is: 1. elnyerte-e a tetszéseteket a rész, 2. esetleg akartok-e majd még ilyen típusú részeket. 

Mint a címben is láthatjátok, a rész 18 éven felülieknek ajánlott.:)

Nagyon várjuk a kommenteket és a véleményeteket!

AnnPearl és Morwen


***********************************************************************************

Delena
Damon szemszögéből

Miután végeztem a tusolással lassan felöltöztem. Nem akartam sietni, most nem. Elena a másik szobában volt, és éreztem, hogy egyre nehezebben tudok uralkodni magamon. Sose bántanám őt, vagy sose tennék vele semmi olyat, amit ő nem akar. De egyre csak azt láttam, hogy ő igenis akarja. Valamit érez irántam, és nem tudom hányszor leszek képes még visszadobni őt Stefannak. Pláne most, hogy megígértem neki, hogy többet nem fogom megigézni. Mi lesz eztán? Nincs szükségem arra, hogy újra én legyek a második. Kétségem sem fért ahhoz, hogy Elenánál is ez a helyzet. Stefan nincs itt, és mióta azt hitte meghalok, nem is találkozott vele. Mindig Stefant szerette, ezt már elmondta elégszer, túl sokszor is. De az elmúlt egy hónapban olyan sokszor lépett felém, és engem választott... Nem tudtam bízni az érzéseiben, nem akartam közel engedni, nem akartam, hogy most engem válasszon, hogy utána majd eldobjon, amikor Stefan újra itt lesz.
Hátrasimítottam a nedves hajam, majd újra a tükörbe néztem. Önkéntelenül is eszembe jutott a tegnapi nap, amikor olyan szenvedélyesen csókolt Elena. Akkor tényleg azt éreztem, hogy a szívét elnyertem. Más nekem nem kell, Elenától nem... Elöntött a düh, és mérgesen néztem magam elé. "Mi a francnak kellett beleesned Damon Salvatore? Kellett ez neked?" A kérdés hangosan visszhangzott a fejemben, és akármennyire is nemmel akartam válaszolni, nem ment. Igen, kellett ez nekem. Amit Elena iránt éreztem... Mindig azt hittem, hogy őszintén és nagy szenvedéllyel szeretem Katherine-t. 145 éven keresztül ő volt nekem a Nő, akit akartam. Miután ő elárult és egyre jobban megismertem Elenát... Elenát volt miért szeretni. Katherine-ben volt kihívás és tűz, és volt egy olyan határvonal nála, amit csak akkor léphettem át, ha ő akarta. De ez Elenában is megvolt. Nem csak külsőleg, de belsőleg is volt bennük közös. Katherine-ből hiányzott az a tiszta jó, ami Elena lényének az egésze volt. Még azután is, amit 17 évesen át kellet élnie. Túl sokat kapott már. Kezdtem érteni Stefant, amiért mindig a járulékos károkon aggódott. Tudtam, hogy nekem volt igazam, mert elsősorban Elena életét akartam megóvni. Az hogy mennyire sérül közben... Akkor nem számított. De most láttam csak rajta igazán, hogy ez mennyire megviseli, tönkretette. Esténként sokszor hallottam sírni, és akárhányszor megvigasztaltam ilyenkor, szinte mindig elfeledtettem vele a történteket. Különösen akkor, ha azon az estén újra döntött... Mellettem...
Mély levegőt vettem és úgy döntöttem, hogy visszamegyek a szobába. Elköszönök Elenától és a nappaliba veszem az irányt. Elmosolyodtam. Én és a kanapé? Soha. De Elena esetében ezt megtettem volna. Már túl voltam azon a ponton, hogy gyűlöljem magam azért, amivé Elena tett. Azzá váltam, akit 145 éve megtagadtam. Emberivé.
Mikor kiléptem a halóba Elenát nem láttam sehol sem. Ráztam a fejem és elnevettem magam. Tényleg kiment a nappaliba, és komolyan vette, amit mondtam. Jobban ismertem már őt, mint Stefan, vagy talán mint ő saját magát.
A folyosó sötét volt, de tisztán láttam így is mindent. Amikor beléptem a nappaliba, megláttam a kanapén ülni. Meredten bámulta az asztalon heverő könyvkupacot, bár biztos voltam abban, hogy semmit sem lát belőlük. A hold fénye még gyenge volt, és kevéssé világította be a nappalit. Közelebb sétáltam, és igyekeztem nem nesztelen lenni, nem akartam megijeszteni.
- Hát te? Csak vicceltem, ami a kanapén alvást illeti. - kérdeztem piszkálva. Legszívesebben nem ezt mondtam volna, és nem így, de muszáj voltam tartani a kettőnk közti távolságot. Nem volt már erőm visszautasítani őt, ezért küzdenem kellett, hogy a tegnapihoz hasonló eset ne forduljon elő.
- Tudom. - mondta egyszerűen és annyira magabiztosan, hogy még engem is meglepett.
Elé sétáltam és megálltam előtte.
- Mit csinálsz itt?
- Nem is tudom. Csak keringenek a gondolataim, megállás nélkül. - mondta elmélázva és lassan.
- Ideje megálljt parancsolnod nekik. - amint ezt kimondtam akaratlanul is kinyújtottam felé a kezem. Akármennyire is távol akartam tartani magamtól, ugyanannyira közel is akartam érezni magamhoz. Ostobaságot követtem el ezzel a mozdulattal. Akárhányszor Elena hozzám ért, legszívesebben átöleltem volna és szorosan magamhoz öleltem volna. És tudtam, hogy ő is ezt akarná. Amikor csak hozzám ért, a szívverése pillanatok alatt felgyorsult. Ez nem hazudhatott, ez jelentett valamit. De ugyanezt érzékeltem régen mindig, amikor Stefannal volt.
Elena nem szólt semmit, csak felnézett rám, és tisztán láttam a szemeiben ülő könnyeket. Nemrég törölhette le a többit az arcáról. Már nem dühöngtem, vagy borultam ki azon, ami most következett. A jól ismert szorító érzés a mellkasban, és az az aprócska tőr, ott a szívemben... Valahányszor sírni láttam őt, ezek az érzések jöttek maguktól, és nem tudtam őket irányítani. Már nem dühített egy cseppet sem, hogy nem vagyok a magam ura. Rájöttem, hogy Elena mellett nem én irányítok...
- Tudod jól, hogy nem fogok belemenni... Nem, ez nekem... - mondta végül, és azok a könnycseppek le is gördültek az arcán. Újabb fájdalmas dobbanás, majd nagyot nyeltem és erőt vettem magamon.
- Nem is a kezed akartam megkérni. - mondtam röviden és nyersen. Pedig ha tudná... 145 év óta először erre is képes lennék érte. Ha tudná mennyi mindent tennék meg miatta. De nekünk közös jövőnk sose lenne... - Gyerünk, nyomás aludni, takarodó van Miss Gilbert.
Legnagyobb meglepetésemre elmosolyodott és abban a pillanatban a nyomás a mellkasomban enyhült. Felállt a kanapéról és elindult vissza a szobába. Én lassan követtem és becsuktam mögöttünk az ajtót. Gondoltam, hogy majd később elköszönök tőle, előbb megvárom, míg megnyugszik. Nehezen viselte egyedül az estéket.
Ő megállt a franciaágy előtt és halkan megszólalt.
- Képes leszel uralkodni magadon?
- Amennyiben te igen... - csaptam le a labdát. - Talán. Egy feltétellel.
Tudtam, hogy újra hülyeséget követek el, de döntöttem. Le akartam vele végleg zárni mindent. Nem bírtam tovább ezt az egész játékot. Egyszer felém táncol, utána bűnbánóan sír a karjaimban, máskor ellök és távolságot tart. Nem kell nekem az, hogy bizonytalanul mellettem legyen... Egy szempillantás alatt elé léptem és pár centire tőle megálltam. Tudtam, hogy nem játszok tisztán. A közelségem mindig hatott rá. A szívverése egyre gyorsult és elégedetten mosolyodtam el magamban. Tudtam, hogy nem vagyok közömbös számára és ez nagyon jól esett. De kevés volt. Ez kevés volt nekem.
- Ne csináld ezt Damon. - mondta szenvedő arccal, majd a kezét a hasamra tette, mintha így akarna visszafogni. Mintha azt hinné, hogy az akarata ellenére hozzáérnék. Igen, volt rá példa, de azóta még jobban megszerettem, és nem csak egy újabb trófeának kell. Akkor régen  még csak a szenvedély hajtott.
- Mit ne csináljak? - kérdeztem tőle mímelt ártatlan hangszínnel. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy mire célzott.
Lassan felpillantott a hasamon levő kezéről rám. Ebben a halvány fényben még mindig láttam a könnyeket ülni a szemében. A jól ismert szorítás újra a mellkasomban volt. De nem kíméltem őt, bele kellett egyeznie abba, hogy ezt ne folytassuk tovább.
- Két választásod van Elena. Engedélyt adsz arra, hogy megigézzelek, mint ahogy eddig tettem vagy...
- Damon ne...
- Vagy a szemembe mondod, hogy felejtselek el örökre. - fejeztem be a mondatot szigorúan. - Harmadik lehetőség nincs.
A könnyei újra kicsordultak, de nem szólt semmit, csak hátat fordított nekem és bebújt az ágyba. Remek, újra passzolta a választást. Túl bizonytalan, nem jutunk semmire sem.
Az ágy másik végéhez sétáltam és úgy döntöttem, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.
- Ha már így alakult... Elárulhatnád, hogy ki vezet. Mármint nálad. Úgy értem, Katherine-nek is megvolt a favoritja...
Leültem az ágyra és figyeltem az arca minden rezdülését.
- Hagyd ezt Damon...
- Elena.
- Nem fogok versenyt csinálni nektek ebből.
- Már réges-régen az. Az eredményt úgysem igazán tudom befolyásolni. De tudni akarom, hogy van-e arra esély, hogy mellettem döntesz. Kihez húzol jobban? Ha Stefanhoz... - egy pillanatra elakadt a hangom, de azonnal folytattam is. - Akkor nem áltatom magam. És akár igézéssel, el is felejthetsz mindent, ami eddig történt.
Elena könnyei tovább folytak... Úgy éreztem, hogy most ezek a könnyek mellettem állnak és értem hullnak. Ez a tudat reményt ültetett belém, és bízni kezdtem abban, hogy egyszer talán végleg engem választ. Odahajoltam hozzá és közben ledőltem mellé az ágyra. Velem szemben volt, és az arca csak pár centiméterre volt tőlem. Éreztem a forró leheletét az arcomon, ami teljesen megrészegített. Már réges-régen nem a vére érdekelt, már nem tudott rám úgy hatni. Nekem a szíve kellett, semmi több. Lassan megsimogattam arcát és a haját és közben folytattam.
- Nem foglak többet ezzel zaklatni. Ígérem megpróbálok türelmes lenni. Ami tegnap történt... - elakadt a hangom, ahogy eszembe jutottak a tegnap történtek.
Az a csók... Ahogy a forró bőre hozzám ért... Ha akkor Bonnie nem nyit be... Nem lett volna erőm elutasítni. Pedig tudtam, hogy utána megbánta volna a dolgot... Mély levegőt vettem és folytattam. - Te is benne voltál, bár én kezdtem... Többet nem teszek ilyet, ha nem akarod.
Ahogy ezt kimondtam egy pillanat alatt átszelte a köztünk lévő távolságot és megcsókolt. Finoman csókolt és most azt éreztem az ajkában, amit pár napja. Bár ő arra nem emlékezhet. Szenvedélyesen simult hozzám és egy pillanatra sem engedte el az ajkam. Magamra húztam őt és szorosan átöleltem és simogattam az egész testét. A szívének a zakatolása olyan hangos volt, mintha tam-tam dob lenne, amit a fülemnél vernek. Jól eső hang volt, ami csak még jobban tüzelt. A jól ismert forróság átjárta a szívemet és olyan szerelemmel öleltem Elenát, amit soha nő még nem élhetett át a karomban.
Nagyon sokáig csókolóztunk így, és ez nekem teljesen elég volt. Ma este újra éreztem őt, és talán lesz erőm végre véget vetni ennek. Akármennyire is fájt, a legjobbat akartam neki. Azt, hogy ne szenvedjen. És ha én ezt okozom neki, akkor amint kiszabadítottam az ostoba öcsémet, akkor kilépek az életükből. Nekem csak ennyi járt a szerelemből. Mindig csak ennyi járt.
Finoman elhúzta az ajkát, majd a szemem fürkészte. A hold fénye egyre erősebb volt a szobában, biztosan többet látott már a sötétben, mint korábban. Megsimogattam az arcát, mire a szíve a heves zakatolás közben egy erőteljeset dobbant. Egy dobbanás, ami mellettem szól... De hiába, túl bizonytalan még...
- Nem akarom, hogy elfelejts. Nem tudok nem rád gondolni... De közben széttép a bűntudat és... - újra sírva fakadt és a mellkasomra fektette a fejét és enyhén rázkódott a sírástól. A szúró érzést újra köszöntöttem a szívemben...
- Shh. Sajnálom, hogy ilyen önző vagyok veled... Nem akarom, hogy szenvedj... Próbáljuk meg újra, utoljára.
- Micsodát?
- A megigézést... Ígérem, semmit sem fogok tenni, amivel újra felszínre hoznám a kételyeid...
- Nem akarom Damon.
- Ez nem kérdés volt. - mondtam a gombóccal a torkomban, majd felemeltem a fejét a mellkasomról. Meglepetten nézett rám, és láttam a szemében a tiltakozást, de nem volt ideje időben reagálni. - Felejts el engem Elena, ne gondolj rám, csak a Stefan iránti érzéseidre figyelj. Szeresd őt, aggódj érte és mindennél jobban az ő megtalálását akard.
Ahogy ezt végigmondtam a könnyeim kicsordultak. Újra ellöktem őt magamtól, újra Stefané lett. De vajon most meddig? Meddig tudja a megigézésem elnyomni a kételyeit?
Elena behunyta a szemét, majd csodálkozva nézett rám.
- Mit csinálsz te velem?
- Csak játszottunk. - mondtam incselkedő hangnemre váltva és gyorsan leemeltem magamról és visszafektettem az ő oldalára. - Aludj.
Hátat fordítottam neki és úgy döntöttem az ágyban alszom, hacsak ki nem zavar. Elég erős vagyok, távol tudom magam ma tartani tőle. A könnyeim akaratom ellenére tovább folytak, és a szorító érzés nem akart múlni a mellkasomban. Már nem küzdöttem ez ellen, nem törtem és zúztam azért, mert ezt érzem. Már rájöttem, hogy felesleges. Mióta majdnem meghaltam... Minden megváltozott bennem. Élni akartam és jól akartam élni. Érte akartam élni. Már nem féltem az érzéseimtől.
- Damon...
- Igen Elena?
- Megkértelek valamire.
- Mire célzol? Nincs kedvem barkóbázni. - mondtam nyersen. Nem volt helye már a kedves beszédnek, nem akartam újra közeledni, mert nehéz volt visszautasítani őt.
- Hogy bízzak így benned? - kérdezte sejtelmesen.
Nem értettem mire céloz. Értetlenül és ingerülten visszafordultam felé és közben megtöröltem az arcomat.
- Most mégis miről beszélsz?
Lassan odahajolt hozzám és legnagyobb megdöbbenésemre megcsókolt. - Kértem, hogy ne igézz meg többet.
Egy pillanat alatt a megdöbbenésem iszonyatos dühre váltott.
- Vasfüvet ittam. - tette hozzá, bár nem volt szükséges. Magamtól is jól tudtam, hogy miért nem hatott az igézés.
- Kijátszottál. - vágtam hozzá ingerülten.
- Muszáj voltam... Tudtam, hogy...
- Mit?! Mit tudtál Elena? - estem neki az akaratom ellenére jobban, mint kellett volna. Izzott bennem a düh és mérges voltam. Nem rá, hanem magamra. Tudtam, hogy ezzel veszíteni fogok, gyenge vagyok visszafogni őt és magamat. - Azt, hogy ha már neked nem megy, majd én a kezembe veszem az irányítást és döntök helyetted? Vagy arra nem gondoltál, hogy nem akarom, hogy szenvedj? Olyan nehéz elhinned, hogy fáj téged szenvedni látni? Azt hiszed én nem érzek?
- Pontosan tudom mit érzel. - mondta magabiztosan majd újra közel hajolt hozzám és végigsimította a felsőtestem. Még a pólón keresztül is éreztem a keze remegését és forróságát. Ott ahol hozzám ért végigcikázott rajtam a bizsergés, egészen a szívemig. - Egyszer már döntöttem. Nem véletlen volt az, ahogy döntöttem. Most is ugyanúgy döntök.
Ahogy ezt végigmondta áthatóan a szemembe nézett. Nem tudtam ellenállni neki. Azt a tüzet láttam a szemében, amit akkor látok mindig, mikor velem van, mikor hozzám ér.
Megsimogattam az arcát és határozottan válaszoltam neki. - Eljátszottad minden lehetőségedet, hogy megszabadulj tőlem.
- Nem akarok tőled megszabadulni... - lehelte az ajkaimtól pár centire. Az édes forróság simogatta az arcom és egyre jobban elvesztettem a fejem, pedig nem akartam. Most nem tehettem ezt meg, erősnek kellene lennem.
- Most már ha akarnál se tudnál. Többet ne számíts arra, hogy visszafogom magam. - mondtam csendesen, majdhogynem az ajkaiba.
- Nem akarom, hogy visszafogd magad. - mondta szaporákat lélegezve és egyre gyorsuló szívdobogással.
- Te győztél, te erősebb vagy a bűntudatnál...
- Én is erre jutottam Damon
Ő nem bírta tovább és amint ezt kimondta megcsókolt. Ahogy hozzám simult tudtam jól, hogy én mára feladtam. Rajta áll minden, én nem fogok ma már visszalépni. Nem lennék rá képes. Az érzések tomboltak bennem és nem akartam visszafogni őket. Többet nem. Boldoggá akartam tenni Elenát, és eldöntöttem, hogy ma este mindent megteszek azért, hogy ne legyen több kételye. Tudtam, hogy nem az a fajta nő, akit az ágyban kell megfogni, de azzal is tisztában voltam, hogy sokat számít majd a ma este. Ez lehet a kettőnk életének első közös mérföldköve. Eszembe jutott Stefan, de már nem tudtam a bűntudat miatt megállni. Már nem volt. Nem a rossz szándék vezérelt, csak a szerelem. Tisztában voltam vele, hogy úgy ahogy én is lemondtam Elenáról amikor kellett és beláttam, hogy nincs nála esélyem, ő ugyanúgy megtenné ezt, ha Elena mellettem döntene. Még úgy is talán, hogy most egy vérengző tömeggyilkos.
Elena csókja édes és tüzes volt, és nem akart elszakadni tőlem. Még akkor sem, mikor óvatosan levettem róla a felsőjét. Tudtam, hogy nincs rajta melltartó, míg én fürödtem ő átöltözött, és korában mikor rajtam feküdt, ezt tisztán éreztem. Ahogy hozzám simult szinte perzselte a bőrömet. Hevesen próbálta rólam levenni a pólót. Persze a sietsége ellene dolgozott. Elmosolyodtam, felültem és egy másodperc alatt lekaptam magamról. Kéjesen tolta a felsőtestét és a csípőjét felém. Szorosan magamhoz húztam és éreztem, hogy ez nagyon tetszik neki. A csípője és az ágyéka tűzforró volt. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar ennyire tűzbe hozom. Finoman lehúztam róla a nadrágot és magamra húztam őt. Mint aki meghal ha nem kap a csókomból, úgy fonta magát körém és bújt hozzám. Az ágyékát az enyémhez dörzsölte, amire én azonnal reagáltam. Ahogy csókolt elmosolyodott, és ez nagyon tetszett. Úgy döntöttem, hogy engedem őt szabadon, hogy ő is kiteljesedjen, ezért nem zavart, hogy a mosolyával nyugtázni tudta: nagy hatással van rám. Én is ezt akartam, azt akartam, hogy tudja, igen, nagy hatással van rám. Engedtem, hogy ő hozza meg a döntést. Csak egy tüzes kis előjátékot akar, vagy engem akar, ízig vérig, teljesen. Mikor az ajkamról a mellkasomra vándorolt az ajka önkéntelenül is felsóhajtottam. Lassan végigcsókolta a felsőtestem és a hasamnál elidőzött. Aztán engedtem, hogy lassan levegye rólam a boxeremet. Utána elkezdett visszahelyezkedni rám, de én egy gyors mozdulattal pózt váltottam és lefektettem az ágyra. Szenvedélyesen megcsókoltam, miközben ő halkan zilált. A csípőjét hozzám simította, és elbódított a forróság, ami átjárta őt. Tisztán éreztem mennyire kíván engem, még csak komolyabb előjátékra se volt szüksége.
- Utolsó esély Elena... Ha ma lefekszel velem... Nincs több visszalépés.
Nem mondott semmit, csak újra megcsókolt és félreérthetetlenül még közelebb tolta a csípőjét. Ő egyre hangosabban zilált ahogy hozzáértem. A teste egyre csak forrósodott, ahogy lassan beléhatoltam. Ahogy egyre mélyebbre kerültem a teste beleremegett a gyönyörbe, az én szívemet pedig elárasztotta az izzó forróság. A szerelem még jobban égetett most, hogy őt öleltem a karomban. Finoman elkezdte csókolni a nyakam, és minden egyes erőteljesebb lökésnél enyhén belém harapott. Ha kiharap belőlem egy darabot, az sem érdekelt volna, csak neki minél jobb legyen.
A teste egyre csak izzott és egyre jobban kapkodta a levegőt. Az apró remegéseiből éreztem, hogy egyre közeledik a csúcshoz. Most nagyon örültem annak, hogy vámpír vagyok, mert viszonylag könnyedén tudtam kontrollálni magam. Máskülönben biztosan hamar elszálltam volna. Elkezdtem végigcsókolni a nyakát és a melleit, míg ő szorosan ölelt, csókolt és harapdált. A csípőjét velem együtt mozgatta, csak hogy még erőteljesebben összeforrjunk. Mikor emiatt egyre fokoztam a tempót, a nyögései egyre szaporábbak és egyre hangosabbak lettek. A szemét az enyémbe fúrta, láttam, hogy egyre ködösebb a tekintete és egyre jobban csak a kéj irányítja őt. Megfogtam a fenekét, a másik kezemmel pedig szorosan magamhoz öleltem. A remegések egyre fokozódtak és mikor éreztem, hogy átszakad nála a határ, én is elengedtem magam. Abban a pillanatban, hogy a csúcsra értünk az ajkam az övére tapasztottam. Erőtlen ajkunk összeforrt, de csak a kéjes, kielégült nyögés hagyta el a szánkat. A körmével a hátamba vájt és mikor lecsengett nála is az orgazmus, az ajka életre kelt és lágyan csókolta az enyémet.
Elgyengülve simogatta tovább a hátam én pedig a két karomon óvatosan megtámaszkodtam úgy, hogy közben mindkét kezemmel simogatni tudjam az arcát. Gyengédebben csókolt, de a szenvedélyt most is éreztem benne. Körülbelül egy percig csókolózhattunk így. Tudtam, hogy csak ennyire van szüksége. Lassan újra elkezdtem mozogni benne, ő pedig elmosolyodott. Nem szólt semmit, csak csókolt és simogatta a hátamat. Lassan tért vissza belé minden erő, és egyre szorosabban ölelt, érzékien csókolt és simogatott. Elég volt egy orgazmus is hozzá, hogy kiismerjem a testét és érzékeljem, hogy mi jó neki, mi az amitől elveszíti a fejét. Nem voltam rest alkalmazni is eme új tudományomat. Hamar megfeszült a teste és egy újabb kéjes nyögés hagyta el az ajkát.
- Le ne maradj - lihegte erőtlenül, mire én csak elmosolyodtam és megcsókoltam.
Lassítottam kicsit a tempón és finoman simogattam az arcát. Tudtam, hogy mikor mire vágyik és nagyon jó érzés volt az ő kedvében járni. Mikor a légzése stabilabb lett, egyre gyorsítottam. A szemei újra elkezdtek elhomályosulni, és a légvétele is egyre szaporább lett. Olyan hang szakadt ki a torkából, amit könnyűszerrel meghallhattak a szomszéd szobában. Én is elengedtem magam és a nyakába hajtottam a fejem és úgy ziháltam. A vére édes illata csábított, de csak elmosolyodtam és egy csókot nyomtam a nyakára. Ő egyre csak zilált és a nyakamba fúrta az arcát, és hogy tompítsa a hangját erőteljesebben megharapott. A körmét most élesen éreztem a hátamban, de nem zavart. Nagyon jól esett. Boldog voltam, hogy ennyire felszabadult volt velem és ennyire önmaga volt. Volt már szerencsém fültanúja lenni mikor ő és Stefan... Nem tudhatták, hogy hazaérkeztem. Büszkeséggel töltött el, ahogy nyugtáztam magamban: ebben biztosan én nyertem. Nem azért mert több tapasztalatom lenne. Ez nem erről szól. Elena minden rezdülését, sóhaját, nyögését figyeltem, és ösztönösen tudtam, hogy mi a jó neki. Azt is tudtam, hogy túlságosan elfáradt, és mára ennyi volt az, ami jól esett neki és amire sokáig fog emlékezni. Óvatosan lefeküdtem mellé és magamra húztam őt. Oldalra fordult és a fejét a mellkasomra tette, a felső lábával pedig átkarolta az enyémet. Furcsa póz volt, de mosolyt csalt az arcomra, hogy ennyire közel akar lenni hozzám. Szorosan átöleltem és egy csókot nyomtam a homlokára. Éreztem, hogy halványan elmosolyodik. Átölelte a mellkasom és azonnal el is kezdte simogatni a felsőtestem. Megfogtam a kezét és az enyémbe fontam. Újra éreztem, hogy elmosolyodik.
- Tévedtél Damon. Nem bántam meg.
- Én sem.
Nem, valóban nem bántam meg. De az ő érzéseiben még mindig nem voltam biztos. Éreztem, hogy lassul a légzése és egyre mélyebben elalszik. Gyengéden simogattam a hátát és közben elkezdek hullani a könnyeim. "Ezt meg kell tennem Elena."
***********************************************************************************

Kérésetekre a rész elkészült Elena szemszögéből is. Felkerülés időpontja: július 26. 22:00
Előtte 21:00-kor a Harmadik évad fanfiction soron következő része jön!:)

25 megjegyzés:

  1. Sziasztok!!! :D Nagyon jó lett!!!! Csinálhatnátok még ilyeneket!!! Mondjuk én nem szeretem a leírásokat inkább a párbeszédeket!!!! :D Lusta vok annyit olvasni!!! Jó hosszú lett , el sem hiszem hogy végig olvastam!!! :D <3 MFD <3 :D Demi

    VálaszTörlés
  2. Mindenképpen király Damon nem hazudtolta meg magát :D Grat

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó!Akárcsak a többi!Gratulálok,ismét.Azt hiszem,ezt egy párszor már elmondtam.Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó, igényes írás!! Szuperek vagytok :)

    VálaszTörlés
  5. neeeee, nem tom mit tervez Damon, de ez az uccsó mondat nem sejtet vmi jóóót. amúgy király az íráás... imádom!!!!!!még még még még még

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!
    OMG! Ez isten király lett! *_* Nagyon imádtam. Ehhez csak gratulálni tudok, nagyon jók vagytok.
    Delena <3
    Puszi :D

    VálaszTörlés
  7. Hát íme az első kommentem ezen a blogon. :))
    Ez a rész nagyon jó volt, tényleg minden elismerésem a tied. Nagyon szépen volt megfogalmazva, egyszerre volt romantikus, gyönyörű, vágyakozó mégis bűnös, de egyszer sem volt közönséges vagy nyers. Damon szemszöge nagyon érdekes volt, és ezzel a hozzászólással remélem hozzájárultam egy Elena szemszöghöz, mert azt is lelkesen elolvasnám.
    Csak így tovább, ebből az egy írásodból is látszik, mennyire vagy tehetséges. Gratu.
    Pusz Killa

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jóóó :)Remélem még lesznek hasonló részek és olvashatjuk ezt más szemszögből is.Az utolsó mondat meg nagyon felborzolt :) Kíváncsi vagyok mi lesz a folytatás... :)

    VálaszTörlés
  9. hűű, én eddig nem olvastam a fanfiction-ötöket, de ez a rész igen király lett! :) nagyon tetszett <3 és ez az utolsó mondat: "Ezt meg kell tennem Elena." vajon mire utal? :O vagy az majd kiderül a folytatásból? :) kíváncsian várom ;D

    VálaszTörlés
  10. hi!ez naon király!!!örülnék ha lenne még ilyen rész!!Luca

    VálaszTörlés
  11. Sziasztok!
    Hát ez... valami hihetetlenül jó. :) Tudom, hogy oltári nehéz szexjelenetet leírni úgy, hogy ne hasson közönségesnek, árnyalt legyen és szép, mivel nekem sem mindig sikerül, de ez totálisan gyönyörűűűszépen sikerült, és nagyon-nagyon gartulálok! :D
    Az meg külön oltári jó, hogy Damon jellemét nem formáltátok át, mert sok fanfic-író Damonből Stefant csinál :) Ti nem, és ezért őszinte csodálattal olvastam a részt :)
    Mindenképp olvasnék még ilyet, szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Na és természetesen Elena szemszöge is érdekelne, hogy ő mit is gondolt... :)
    További sok sikert, és várom a következő részt!

    xOxO:
    Kat.

    VálaszTörlés
  12. Ez fantasztikus volt! Gratulálok. Nem is írok többet, inkább elolvasom még egyszer! :)

    VálaszTörlés
  13. Sziasztok!Imádtam :D Ez valami eszméletlen! :D

    VálaszTörlés
  14. Nagyon jó lett a fejezet!Imádom már kétszer elolvastam!Grat! :D

    VálaszTörlés
  15. Hello!

    Hogy meglegyen a 15. komment, énis írok! :)
    Naggyon jó lett a fejezet, Damon jellemét nagyon eltaláltátok szerintem! :)

    VálaszTörlés
  16. Nagyon szépen köszönjük mindannyiótoknak a kitartó kommentelést!:) Megnyugtattatok minket, hogy tényleg elnyerte a tetszéseteket ez a rész! Reméljük ezután sem tartjátok magatokban a véleményeteket.:)
    Ahogy ígértük, kedden este 22:00-kor publikáljuk a részt Elena szemszögéből is!:) Előre szólok, hogy dupla ilyen hosszú lett, mint Damoné.:) Annyit megsúghatok, hogy a részt továbbírtuk, vagyis majd Elena szemszögéből is láthatjátok, hogy mit tervez Damon.:) Előtte viszont, kedd este 21:00-kor HÉF 16. fejezete:)

    VálaszTörlés
  17. Hát ez nagyon jól sikerült :D Az Elenásra is nagyon kíváncsi lennék ;)

    VálaszTörlés
  18. Már nagyon várom!!! :D <3 MFD <3 :D Demi

    VálaszTörlés
  19. Szerintem nagyon jó lett Damon szemszögéből és szeretnék még ilyet! Imádom! Mégmégmég! :D <3 ÉS az utolsó mondat... Istenem! Csak most találtam meg ezt a blogot de biztos, hogy továbbra is olvasni fogom! Így tovább! Puszi *.* AnnaMare

    VálaszTörlés
  20. Szia:) Üdvözöllek a blogon:) Remélem más írások is tetszeni fognak:) És máskor is várom a véleményed és szívesen veszem őket:)

    VálaszTörlés
  21. Kedves Morwen
    Szeretném megkérdezni, hogy hogy csináltad az oldal kinézetét ( pl: hogy a főoldaltól kezdve sorban legyenek) (itt a "fülekre gondolok)
    előre is köszi a választ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ágnes!
      Amikor azt a modult, menüpontokat formázod, ekkor elvileg ott ki lehet választani, hogy felül legyenek, a fejléc alatt. Oda kell az Oldalak modult betenni és akkor ott lesznek.

      Törlés