2011. június 21., kedd

Harmadik évad fanfiction 11. fejezet - Új utakon


Caroline és Damon vezettek, és az országúton száguldottak. Úgy döntöttek, hogy amíg ők bírják, addig úton lesznek. A vámpírkéz biztonságosabb volt a volánnál és így többet is tudtak haladni.
- Jól vagy? - kérdezte váratlanul Damon Elenát.
- Igen. Csak kicsit sok volt ez nekem mostanság.
- Tudom. Meg fogjuk találni Stefant.
- Köszönöm. - azzal megfogta Elena Damon kezét. De Damon azonnal ki is vette a kezét Elenáéból.
- Nem értelek, baj, hogy....? - kérdezte elharapva a mondatot Elena.
- Te sem tudod mit akarsz Elena. Nem leszek Stefan-pótlék. Még egyszer nem. - mondta, majd erővel megszorította a kormányt. - Nem fogom újra ugyanazt a hibát elkövetni. Én csak magamnak akarlak Elena. Sajnálom, de nem akarok osztozni rajtad, még Stefannal sem. Ha eljön az ideje, döntened kell majd.
- Tudom... Sajnálom.
- Nem, Elena, ez nem a te hibád. De a helyzet ez, és legalább neked jól kell tudnod kezelni.
- Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá.
- Ha te nem, akkor én. Amint kiszabadítottuk Stefant, és te is úgy akarod, akkor kilépek az életetekből. Végleg.
Elena torka összeszorult és elkezdtek folyni a könnyei.
- Ssh, ne sírj. - azzal átölelte Elenát, és a fejét a vállára fektette. - Inkább aludj egyet, minden rendben lesz.
- Köszönöm.
- Nincs mit köszönnöd.
- De igen. Azt hogy segítesz kiszabadítani Stefant.
- Ezt nem érted teszem Elena. Vagyis érted is, de amúgy is kiszabadítanám Stefant. - azzal egy puszit nyomott Elena homlokára. - De most már aludj, hosszú még az út.
*
Szinte egész Észak-Amerikát át kellett autózniuk, ezért eldöntötték, hogy majdnem minden este megállnak egy szállodába és ott töltik az estét, ugyanis Damonnak és Caroline-nak is szüksége volt pihenésre.
Este, amikor Bonnie már mélyen aludt a hátsó ülésen Tyler megszólalt Caroline mellett, lassan, kimérten. - Én annyira sajnálom, amit Damonnal tettem...
- Nem a te hibád - szakította félbe Caroline, miközben szúrós tekintettel meredt ki a sötét, végtelennek tűnő útra. - Nem voltál önmagad, de azért, ha még nem érünk vissza a következő telihold előtt, találunk neked valami helyet - mosolyodott el Caroline, de még mindig nem nézett a fiúra.
- Köszönöm, hogy annyit segítesz nekem. Nélküled nem tudom, hogy mi lenne velem - mondta Tyler, majd megszorította Caroline bal kezét, amit maga mellett pihentetett. A lány nem húzta el.
- Szerintem a közelben meg kellene állnunk - terelte el gyorsan a szót Caroline. - Felhívom Damont.
Egy pár perces egyezkedés után megálltak aludni egy Black Forest nevezetű falucska egyetlen szállodájába. Damon azt mondta, hogy jól haladtak, amitől Elena jobb kedvre derült
Megvacsoráztak a szállodában, majd mindenki nyugovóra tért. Sajnos nem volt sok szoba, úgyhogy Jeremy Elenával aludt, Caroline pedig Bonnie-val a két fiú pedig, Tyler és Damon különszobát kaptak.
Elenát megrázta az a hír, hogy Jeremy kommunikál a vámpírszellemekkel és nem tudta még feldolgozni ezt. Épphogy eltemették Jennát és Johnt... Az, hogy végül is újra beszélhet Jennával, nagyon meghatotta. Ismét könnyek gyűltek a szemébe. Érezte, hogy hamarosan kitör belőle a sírás, és mivel nem akarta Jeremyt felébreszteni, kiment az erkélyre. Halkan becsukta az ajtót, és kisétált az erkély szélére, amelyről úgy érezte, hogy az összes létező csillagot látja.
- Mint egy tinifilmben, mi? - szólalt meg a háta mögül Damon.
- Damon. - kapott a szívéhez Elena. - Megijesztettél.
- Sajnálom. Nem tudok leszokni róla. - mondta mosolyogva.
- Semmi baj. - mondta a könnyeivel küszködve Elena.
- Mi a baj? - kérdezte Damon, majd egy szempillantás múlva, már át is ölelte Elenát.
- Jenna. - csak ennyit bírt kimondani Elena.
- De hát találkozhattál vele... Jó, nem teljesen mondhatni találkozásnak, de tudod, hogy jól van. Már amennyire jól lehet egy szellem vagy mi.
- Tudom, én csak... Gyűlölöm magam, amiért ennyi mindenkit veszélybe sodortam.
- Shh, ez nem így van. Erről nem te tehetsz. Tudom, hogy most kivagy, de minden jóra fog fordulni. Stefant fenéken billentjük, Klaust megöljük, ti pedig boldogan éltek, míg.... Na szóval, minden rendben lesz. - mondta Damon fájdalommal teli arccal, amit Elena nem láthatott.
Elena még keservesebben kezdett el sírni, de nem tudott megszólalni.
- Elena, te reszketsz. Gyere, menjünk be a melegre, mert megfagysz. - azzal felkapta Elenát, és már be is vitte a szobájába.
Mielőtt letette volna Elenát a földre, Elena mélyen a szemébe nézett és megsimogatta a férfi arcát. Meg akarta csókolni Damont, de Damon az utolsó pillanatban elfordította a fejét és letette Elenát a földre.
- Damon...
- Ne Elena, fejezd ezt be. - azzal egy könnycsepp csordult ki Damon szeméből.
Elena megfogta az arcát és maga felé fordította, hogy a szemébe nézzen. Damon megfogta Elena kezeit, és lefejtette az arcáról.
- Kérlek fejezd ezt be, mert az én akaraterőmnek is van határa. Világosan elmondtam neked, hogy nem leszek második. Mindig is Stefanhoz húztál, számodra mindig ő volt a jó fiú, most is feláldozott mindent miattam, ő a jó, és te most is mindent meg fogsz neki bocsátani. Amiért nem hibáztatlak, mert nekem is megbocsátottál, pedig nem érdemeltem meg.
- De igen. Te nem az vagy, mint akit régen megismertem. Te az a Damon vagy, akit nagyon kedvelek.
- Igen, Elena, itt a pont, kedvelsz. Erről beszélek, te Stefanba leszel mindig szerelmes. - mondta keserűen Damon.
- Nem... - mondta Elena halkan. - Szeretem őt, ez igaz... De nem szerelemmel.
Damon arcán döbbenet tükröződött és egy szempillantás alatt Elena előtt termett. Finoman megfogta az arcát a két kezével és mélyen Elena szemébe nézett. A szeme könnyes volt, épp úgy mint a lányé.
- Mondd ki - mondta könyörgően Elenának.
- Beléd szerettem Damon Salvatore. Téged választalak.
A hitetlenség és a boldogság keveréke tükröződött Damon arcán. Finoman letörölte Elena könnyeit és lágyan megcsókolta Elenát. Hosszú, forró csókban teljesedtek ki az érzéseik.
Kapkodták mindketten a levegőt a csók után, de az arcuk boldogságot tükrözött.
- Biztos vagy ebben? Biztos vagy a döntésedben? Ha egyszer engem választasz, én örökre szeretni foglak, míg élek.
- Teljesen biztos vagyok benne. - majd újra megcsókolta Damont, aki egy szempillantás alatt felkapta őt és az ágyra fektette és úgy csókolóztak tovább.
Hirtelen Damon abbahagyta a csókot és a párnába temette a fejét.
- Damon. - mondta Elena halkan és zihálva.
- Igen? - kérdezte a férfi.
- Mi a baj?
- Nincs baj - és máris visszafordult Elena felé és újra megcsókolta őt.
Sokáig csak ölelték és csókolták egymást, míg Elena meg nem szólalt.
- Damon. Amíg nem találjuk meg Stefant, és nem zárok le vele mindent, addig...
Damon elmosolyodott és apró csókot adott a lánynak. - Helyes. Én is így gondoltam. Látod, pont ezért szeretlek ennyire. Te tudod kezelni ezt a helyzetet. Te nem Katherine vagy. - mondta mosolyogva, majd hanyatt feküdt és a vállára húzta Elenát. - De most viszont jobb lenne aludni, mert hosszú nap vár ránk. És mellesleg egy vámpír akaratereje is véges, ami a saját maga megfékezését illeti. - mondta mosolyogva.
Elena lágyan elnevette magát, majd megcsókolta még egyszer Damont.
- Jó éjszakát Damon.
- Elmész?
- Nem. Ha csak nem szeretnéd, hogy visszamenjek a szobámba?
- Én örülnék, ha maradnál. Feltéve, ha fel vagy készülve a holnapi kérdésáradatra arról, hogy hol, illetve kinél csavarogtál az éjjel.
Elena mély levegőt vett és mérlegelte a helyzetét.
- Fel vagyok rá készülve.
Damon lágyan megcsókolta Elenát, majd magukra húzta a takarót és átölelte a lányt.
- Jó éjt neked is Elena. - mondta boldogan. - Ha éjjel rád támadok, nyugodtan megkarózhatsz.
- Mi? - kérdezte Elena ijedten.
- Nyugi. - suttogta Damon Elena fülébe. - Csak vicceltem. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy szeretlek.
- Én is téged.
Szorosan összebújtak, majd végül mély álomba merültek.

2 megjegyzés:

  1. Sziasztok!!!
    OMG!!!!!! Én elsírtam magam ezen!!!!! Olyan gyönyörű!!!! :D <3 Delena <3 MFD <3 Demi :D

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!Wáááá Delena! :d Nagyon várom a következő részt :D

    VálaszTörlés