Salvatore ház
Stefan korán kelt. Sokáig válogatott a ruhái között. Nagy tervei voltak arra a napra. Forbes seriffhez ment. A mai volt az első igazi munkanapja. Így tűnt legkönnyebbnek, hogy megszerezze a szükséges információkat és hogy a város vezetőinek bizalmába férkőzhessen. Katherine mögötte állt és nézte a férfi izmos testét.
- Megtennél nekem valamit?
- Bármit királynőm!
- Ha beszélsz Damonnal, kérlek adj át egy üzenetet.
- Mi lenne az?- Mindig ott leszek vele…
Stefan nem szólt semmit, befejezte az öltözködést, majd elindult a seriffhez.
- Áh Stefan. Jöjjön be. - szólt a seriff, miután Stefan bekopogott hozzá és benyitott. - Isten hozta, üljön le.
- Köszönöm seriff. - mondta Stefan illedelmesen, majd helyet foglalt.
- Liz, kérlek. És tegeződjünk, elvégre te is most már nekünk fogsz dolgozni.
- Hogyne. Rendben Liz. Szóval? Mivel lehetek hasznodra? - kérdezte Stefan negédesen.
- Először is ki kéne válogatni ezeket a meghívókat és a visszajelzéseket. Carol szervezni akar egy puccos partit a város vezetőinek és ragaszkodik a papírformához. - mondta Liz és látszott rajta, hogy neki sem fűlik ehhez a foga.
- És miért te csinálod ezt meg neki? Te a seriff vagy. - mondta Stefan megigézve Lizt.
- Igazad van. Miért én csinálom? - mondta Liz elvarázsolva. - Ezért vettelek fel. De nekem más dolgom van. Sok a vámpír.
- Parancsolsz? - kérdezte Stefan meglepve.
- Tessék? - kérdezte Liz. - Miről beszéltünk?
Stefan megint a szemébe nézett és megigézte. - Mit tudsz a...
De a következő pillanatban egy rendőr nyitott be az irodába. - Seriff, a Bradly szülők... - de elharapta a mondatot. - Ne haragudjon, nem tudtam, hogy vendége van.
- Semmi baj, mondja, mi van a Bradly szülőkkel?
- Szeretnék tudni, hogy mikor temethetik el a lányukat.
Liz mély levegőt vett, majd folytatta. - Majd értesítem őket, ha minden készen áll. Kérd a türelmüket. A héten kiadjuk a testét... - mondta keserűen Liz.
A rendőr szó nélkül bólintott, majd kiment.
- Tudni már, hogy mi történt azzal a lánnyal? - kérdezte Stefan tetetett érdeklődéssel.
- Egy medve támadta meg. Lejöhetett a közeli hegyek erdőiből és...
Stefan megint mélyen a szemébe nézett. - Megkérdezem újra. Tudni lehet már, hogy mi végzett vele?
- Vámpírok voltak. - mondta Liz megigézve.
- Honnan tudsz te a vámpírokról?
- A város minden vezetője tud róluk. Meg kell védenünk magunkat tőlük. Másfél évszázada is így kezdődött, túl sok támadás történt az utóbbi időkben.
- Miként készültök fel rá?
- Fel kell töltenünk a vasfű készletet. Tudnak rólunk, mert tegnap éjjel kirabolták a tartalékokat a patikából.
Stefan elmosolyodott, majd folytatta.
- Köszönöm Liz. Most pedig ma hazamehetek, mert nem tudsz ma számomra munkát adni. A meghívókat megcsinálod te. Holnap vársz.
- Tudod mit Stefan, ma menj csak haza, semmi munka nincs ma számodra, holnap gyere be.
- Helyes. Köszönöm Liz. Viszlát. - mondta Stefan majd elégedetten távozott.
*
Elena aggódott, hogy Bonnie reggel óta nem hívta őt, ezért úgy döntött, hogy felhívja.
- Szia Bonnie. Mi van veled?
- Szia Elena, már úton vagyok hozzátok. Beszélnünk kell. Rájöttem sok mindenre, ami a segítségünkre lehet ma este.
- Értem, akkor itt várunk, szólok a többieknek is.
- Remek. - mondta Bonnie keserűen.
- Nekem sincs hozzá kedvem, de... Muszáj, hogy összefogjunk Katherine-nel
- Hm, jó hogy erre rájöttél Elena. - mondta Katherine, amint belépett a hallba és elégedetten mosolygott.
- Most le kell tennem Bonnie, itt várunk. - mondta kimérten, majd kinyomta a telefont.
- Mit tervez a te kis boszid?
- Nem tudom még Katherine. Apropó, a tied hol van?
- Luka? Nem is tudom. Asszem ő volt a tegnapi vacsora. - mondta nevetve. - Annyira megéheztem, miután... - de a következő pillanatban a hall másik részére rohant át, mielőtt Elena elkapta volna. - Csigavér Elena, most már mindig ez lesz? Nyugi, délutánra itt lesz Luka is, csak épp a nővérét gyászolja. - tette hozzá nevetve.
- Hogy lehetsz ilyen szívtelen...
- Vámpír vagyok, rémlik? Ahogy te is.
- De én mégsem vagyok ilyen, mint te.
- Ilyen lennél te is, miután... Áh jó reggelt Damon kedvesem. - fordult Damon felé, amint az besétált a hallba. Damon tüntetőleg rá sem pillantott Katherine-re, azonnal odasétált Elenához és vadul megcsókolta.
- Látom még mindig nem jöttél rá, hogy a tegnapi fantasztikus estén jórészt velem voltál, persze Elena is jelen volt, de...
A mondatot nem bírta Katherine befejezni, mert Damon az ingujjába rejtett fapuskából Katherine hasába lőtt.
Elena elmosolyodott, de nem szólt semmit.
Damon lassan odasétált Katherine-hez és lehajolt hozzá a földre. Megfogta a karót, ami Katherine hasában volt és megforgatta azt, mire Katherine felordított.
- Még egy hasonló próbálkozás, és esküszöm máshova célzok. - sziszegte a fogai között. - És hogy tudd: a közelébe sem érsz.
A következő pillanatban Damont erővel a falnak vágta Stefan és mérgesen a nyakánál fogva felhúzta.
- Meg ne próbáld, mert... - de a mondatot nem bírta befejezni, mert Elena egy szempillantás alatt letépte őt Damonról és elhajította. A következő pillanatban Katherine nekitámadt Elenának, Damon pedig Stefan után vetette magát.
Pár percig püfölte egymást a két páros, majd egy pillanat alatt mindenki ordítva a földre rogyott.
- Befejeztétek? - lépett be Bonnie mérgesen a hallba. - Ostoba, lobbanékony vámpírok. - mormolta az orra alatt. Majd mikor abbahagyta a négy vámpír az ordítást, folytatta. - Dolgunk van, arra koncentráljatok. Majd holnap folytatjátok. - majd Elenára és Damonra nézett. - Bocsi, de muszáj volt.
- Te tudod, hogy én vagyok? - kérdezte meglepetten Elena.
Bonnie a kezén lévő karkötőre nézett, de nem felelt. Elena némán bólintott, majd odalépett Damonhoz és megfogta a kezét.
- Jól vagy?
- Sokkal jobban. - mondta Damon elmosolyodva, majd újra megcsókolta Elenát.
- Ha már így mindenki jól van, kezdhetnénk? - sziszegte Katherine - Mit találtál boszi?
- Először is mondj el mindent, mit tudsz Klaus átkáról?
- Azt, hogy a hasonmással tudja megtörni az átkot. - mondta Katherine unottan.
- Más egyebet? Mikor történt? Miről szól az átok?
- Gondolom 500 évvel a születésem előtt. Ennyit sikerült megtudnom. Az átok mibenléte nem érdekelt, csak az számított, hogy megmeneküljek.
- Jellemző. - mondta kórusban Elena és Damon. Katherine szeme szikrákat szórt, ahogy a párosra nézett. Úgy látta nem hogy nem sikerült megtörni a kettejük közti erős szálat, az még erősebb lett.
- Én tegnap este rájöttem, hogy miről szól az átok és miért történt. Még nem minden világos, de lassan kitisztul a kép.
- Hallgatunk Bonnie. - mondta Elena.
- Szóval tegnap megtudtam, hogy Meredith családja az én őseim is. Nem úgy, mint nektek, de megtaláltam tegnap Meredith egyik rokonának a grimoire-ját. Aki írta, annak a nagyapja részt vett Klaus megátkozásában.
- Ettől miért lennél a leszármazottja? - kérdezte Katherine megvetően.
- A családunk őrzi a legtöbb ősünk grimoire-ját. Ahol nem volt már örökös, ott hozzánk került a grimoire. Szóval biztosan a felmenőm volt.
- Már megbocsáss, de sem én, sem Elena vagy Mer nem fekete bőrű és...
- Igen, köszönhető ez annak, hogy néhány ősöm keverte a vérvonalat. Ha nem teszik, úgy mint például a nagyim is tette, akkor ma lehet, hogy én vagyok Elena helyében. De most már tudjuk, hogy miért voltunk boszorkányok mindketten.
- Bonnie. - mondta Elena elhűlve. - Ez...
- Tudom Elena, hihetetlen. - mondta nevetve Bonnie. - De most vissza az átokhoz. Emilyt mivel bosszantottad fel? - fordult Katherine felé Bonnie.
- Miért fontos ez? Klausszal kéne foglalkoznod inkább. - mondta Katherine okoskodva.
- Hidd el, ha felbosszantasz egy Bennettet... Emily keresztbe tett neked cserébe.
- Hogy mi? - kérdezte mérgesen Katherine.
- Ő és Jeremy barátnője - majd Elenára pillantott - összefogtak végül és a vérfarkasokat is belevonták az átokba.
- Miiii? Vérfarkasok? - kérdezte Katherine elhűlve.
- Azt ne mondjátok, hogy igazak a legendák a vérfarkasokról. - mondta Damon hitetlenkedve.
- Igazak. - felelte Stefan elmerengve.
Mindenki furcsán nézett rá.
- Te ezt meg honnan tudod? - kérdezte Damon.
- Nem tudom. - mondta elmerengve Stefan.
- Remek, Klaus elkapta. - mondta Damon, majd egy szempillantás alatt hátraszorította Stefan kezeit és leviharzott vele a pincébe és bezárta őt.
- Bocs tesó, de ezt elszúrtad. - mondta Damon, majd otthagyta és visszament a hallba.
- Mit csináltál vele? - kérdezte kíváncsian Elena.
- Jobb ha félreállítjuk, amíg ennek vége van. Ki tudja mit parancsolt neki Klaus. - mondta Damon, majd Bonnie és Katherine felé fordult. - Szóval vérfarkasok... Hallgatunk titeket.
*
Jeremy fáradtan ébredt késő délután az ágyában. Észrevette, hogy Anna a karjaiban fekszik. Emlékezett tisztán mindenre, hiába mondta neki Anna többször is olyan furcsán, hogy felejtsen el mindent. Óvatosan kikelt az ágyból és elindult az ajtó felé. A következő pillanatban Anna előtte termett.
- Hát te hová mész?
- Én csak... Gondoltam eszek valamit. Te nem kérsz semmit?
Anna elmosolyodott, majd felelt.
- De igen. Téged! - mondta, majd újra rávetette magát Jeremy nyakára.
A következő pillanatban kopogtak az ajtón.
- Jeremy, itt vagy? Hazajöttem, hogy megnézzem minden rendben van-e. Fent vagy?
Anna ijedten nézett Jeremyre, majd megigézte újra.
- Mond azt, hogy minden rendben van, csak fáradt vagy. Nyugodtan menjen csak vissza. - suttogta halkan Anna.
- Minden rendben Jenna, csak még fáradt vagyok. Nyugodtan menj vissza Alarichoz.
- Rendben. Este visszajövök, most be kell mennem a polgármesterhez. Elena?
Jeremy ijedten Annára nézett, aki nem tudta mit feleljen.
- Damonnál van. - mondta végül.
- Damonnál van.
- És nem jött haza az éjjel? - mondta Jenna szigorúan.
- Nem, nem jött haza. - mondta Jeremy, miután Anna rázta a fejét.
- Nos, rendben, akkor majd beszélek vele. Légy jó Jer, este jövök.
- Viszlát Jenna. - mondta Jeremy, majd hallotta, amint Jenna elsétál az ajtója mögül.
- Jó kisfiú. - mondta mosolyogva Anna, majd újra rávetette magát Jeremyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése