2011. június 10., péntek

Kötelékek - Egy új élet (harmadik rész - negyedik fejezet)


Bonnie - Elena
Damon szobája
Bonnie odasétált Elenához és gondolkodás nélkül átölelte őt. Elena egy szempillantás alatt félrelökte Bonnie-t aki így hanyatt esett a földre.
- Ne haragudj, de a friss vér még mindig csábítóbb, mint a tasakos... - mondta Elena bűnbánóan.
Bonnie mogorván felkelt a földről és szemrehányóan Elenára nézett. Nagyon sajnálta a barátnőjét és nem tudott rá haragudni. Elmosolyodott és úgy felelt.
- Ennek roppantul örülök, ezek szerint a szavatosságom még nem járt le.
Elena kelletlenül elmosolyodott.
- Ez nem vicces Bonnie.
- Tudom Elena, de lazíts kérlek. Majd megvédem magam. Szerinted itt lennék egy rakás vámpír közt, ha nem lennék biztos abban, hogy meg tudom védeni magam? És igaz ami igaz, szerintem a vámpírjaid közül Damon sem hagyná, hogy bajom legyen.
- Ebben én is biztos vagyok. Megyek és megkeresem most őt, mert beszélnem kell vele.
Azzal Elena kiment a szobából és körülnézett a házban. Damont sehol sem találta, de helyette Stefannal összefutott.
- Elena. Hogy s mint vagyunk? - kérdezte Stefan mosolyogva.
- Hagyj békén kérlek, nincs miről beszélnünk.
- Ejnye Elena, de hát miért?
- Te csak Katherine csicskája vagy, ha ő akar valamit, akkor beszéljen velem.
Stefan tekintette elhomályosult és egy pillanat alatt Elenának támadt. De Elena könnyű szerrel hátracsavarta a kezét és a falnak hajította Stefant. Odasétált hozzá és a nyakánál fogva felemelte.
- Katherine nem mesélte el neked, hogy ugyanolyan erős vagyok mint ő? Ha okos vagy, akkor tudsz egy picit számolni. 350 év előnyöm van veled szemben, szóval ne kóstolgass. - sziszegte Stefan fülébe majd elengedte őt és elegánsan faképnél hagyta, majd visszasétált Damon szobájába és előkapta a telefonját.
- Damon. Hol vagy?
- Kiugrottam a házból egy kicsit. Tudod, kissé sokan lettünk.
- Minden rendben van?
- Persze.
- Visszajössz még ma?
- Szeretnéd?
- Igen. Rajtad és Bonnie-n kívül nincs más, akire számíthatnék.
- Rendben. Pár perc és otthon vagyok.
Azzal kinyomta a telefont Damon és mélyet sóhajtott. A régi romos házuk előtt állt, már amennyi maradt belőle. Eszébe jutott, amikor egyik nap hazatért és akkor először megpillantotta azt a lányt a kertben. Azonnal beleszeretett. Akkor még nem tudta miféle nő Katherine. Ha akkor nem találkozik Katherine-nel... Akkor talán ma minden más lenne. Elena boldogan élne valakivel, távol a vámpíroktól. Eszébe jutott, az, amikor néhány éve Katherine felkereste őt. Egyszer gyengült el, és meg is lett a következménye. Ugyanolyan rabszolga lett, mint most Stefan. De ezért az egyért mégis hálás volt Katherine-nek. Persze a saját maga önző céljai miatt küldte akkor őt ide, hogy Elenát óvja, de... De ha nem figyeli Elenát, akkor nem tudta volna megmenteni az életét. Gyűlölte Katherine-t azért, amiért a megigézés miatt, csak Elena megmentését parancsolta meg neki. Végig kellett néznie Elena szüleinek a halálát és nem tudott semmit sem tenni. Ezt az emléket szorosan eltemette magában, sose akarta, hogy Elena bármikor is meglássa, amikor a gondolataiban olvas.
Aztán amikor találkozott vele a Grillben... Nem tudott megszólalni, önkéntelenül is az a kép úszott be a fejébe, amikor az ájult Elenát kiemeli a kocsiból. Akkor amikor a karjaiban volt Elena és ránézett... A szíve óriásit dobbant és feléledt benne a kíváncsiság, hogy megismerje őt. Vajon olyan lehet, mint Katherine? Akkor emiatt akarta őt megismerni, de aztán minden megváltozott... Szép lassan teljesen beleszeretett a lányba. De sokszor kellett megigéznie, mert nem tudta a gondolatait kordában tartani. Végül amit akkor Elena látott a fejében, amikor még azt sem tudta mit látott, azt a találkozót is törölnie kellett. Nem akarta, hogy Elena tudja, hogy valójában miért kellett Mystic Fallsba jönnie.
Mélyet sóhajtott és elindult vissza a házba. Tudta, hogy hamarosan Elena minden kérdésére választ kell adnia. Félelem cikázott át a szívén... Annyi mindent törölt ki Elena fejéből, amikre azt hitte, sose kell majd magyarázatot adni. Mindig is úgy gondolta, hogy Elena sose akar majd vámpír lenni. Ebben nem is tévedett. De most a dolgok megváltoztak és ideje választ adnia mindenre. A szívéből nem akart a félelem tova szállni. Mi van, ha Elena annyira megharagszik rá, hogy elhagyja őt?
Megérkezett a házhoz és lassan elindult fel a szobájába Elenához. Útközben az egyik folyóson látta, hogy a falról lehullott a vakolat. Szó nélkül tovább ment, és bement a szobájába.
A lámpa nem égett, de látta, hogy Elena az ágyában fekszik és alszik. Halkan odasétált hozzá és betakarta őt. Tudta, hogy a lány nem fázna meg és semmi szüksége rá... De jól esett neki ez az ösztönös mozdulat.
- Damon? - kérdezte Elena halkan.
- Igen, itt vagyok.
- Merre jártál?
- Nem fontos, most aludj csak, majd holnap megbeszéljük. - azzal sarkon fordult, de alig tett pár lépést, Elena újra megszólalt.
- Elmész?
- Nem akarlak zavarni. Hosszú napod volt, biztosan elfáradtál.
- Vámpír vagyok és...
- És szükséged van alvásra is.
- Maradj itt kérlek.
Damon nagyot sóhajtott, majd visszasétált az ágyhoz.
- Rendben. - azzal lerúgta a cipőjét és szorosan Elena mellé bújt.
- Sok mindent kell megbeszélnünk. - mondta Elena halkan.
- Igen. - mondta Damon elszoruló torokkal. - De mára talán legyen elég ennyi. Elég sok volt ez így is neked.
- Igaz. Kimerültem. Normális ez Damon?
Damon elmosolyodott.
- Igen. Van néhány dolog, ami után kifejezetten jól esik aludni.
Elena halványan elmosolyodott.
- Még vámpírként is kellek neked?
- Az érzéseimen semmit sem változtatott az, hogy vámpír lettél.
- Az én érzéseim sem változtak. - azzal lágyan megcsókolta Damont. Amint a lány ajka Damonéhoz ért, minden feszültség eltűnt, ami nyomasztotta. Tehát ha haragszik is rá Elena, szereti még mindig őt annyira, hogy vele maradjon. Lágyan ölelték és csókolták egymást, majd Damon törte meg a csendet.
- Ideje aludnunk, nem gondolod?
- Én jobban vágyok rád, mint az alvásra.
- Tudom. De gondolj bele, nem mi vagyunk az egyetlenek most ebben a házban.
- Ah, ne is emlékeztess rá. - mondta Elena mogorván. - Rendben, akkor aludjunk inkább.

Klaus – Elijah
Mystic Hotel
- Megtaláltad?
- Igen Niklaus.
- Ez remek hír fivérem. Akkor már csak egy dolgunk van hátra – mondta mosolyogva Klaus. - Kiválasztani azt a szerencsés hölgyet, aki téged kísér majd a bálba.
- És te? Neked van már jelölted?
- Én természetesen Meredith-tel megyek. És ne aggódj. Nem fogják felismerni. Kedvenc boszorkányom gondoskodik a megfelelő álcáról…

*
- Hát te mit művelsz? - kérdezte Damon Katherine-t, amint reggel szembetalálkozott vele a hallban, kezében töménytelen mennyiségű ruhás táskával.
- Készülök a ma esti bálra kicsi Damon. Ennyire nem rémlik, hogy ma van? Pedig akkor régen, még nagyon is jól tudtad, mikor van. Oh, milyen mérges is voltál az öcsédre, hogy ő volt a kísérőm. - mondta nevetve Katherine és közben besétáltak a könyvtárba. - Most lehetsz te, ha akarod Damon.
- Damon velem jön az alapítói bálra, te pedig itthon maradsz. - lépett be mérgesen Elena a könyvtárba. - Egy Elena is elég a mai napra.
- Ugyan kedvesem, gondolkodj már. Szerinted Elijah nem lesz ott? Van rá esély, hogy megjelenik. Talán jobb lenne, ha én mennék, én jobban ismerem őt.
Elena elmosolyodott és úgy felelt.
- Erre nem gondoltam, de nekem jobb ötletem van. Menjünk együtt.
Katherine szélesen elvigyorodott és tőle szokatlan módon elismerően nézett Elenára.
- Ezt már szeretem.
- Mi? Mit terveztek Elena? - kérdezte Damon, nem értve a lányok csevejét.
- Damon lesz a kísérő. - mondta ellentmondást nem tűrően Elena. - És én irányítok.
Katherine elfintorodott.
- Legyen. De ha kell, ne legyél önfejű, add át az irányítást.
- Arra nem lesz szükség. De elvárom tőled, hogy együttműködő legyél.
- Tudod, egy testben lenni azt is jelenti, hogy ha meghalunk, mindketten meghalunk. Viszont erősnek kell lennünk, hogy ne szakítsuk meg véletlenül sem a kapcsolatot.
- Igen. És a biztonság kedvéért egyforma ruhában kell lennünk.
- De vigyük inkább Stefant. - akadékoskodott Katherine majd mosolyogva Damonra nézett. - Ne vedd zokon Damon szívem, de Stefan erősebb mint te.
- De Elijah nem ismeri Stefant. Biztonságosabb, ha Damon jön.
- Ah, igaz. Rendben, legyen. De muszáj, hogy úgy viselkedjen, mintha a szolgád lenne. Bár anélkül is az. - nevetett Katherine.
- Elég. Viselkedj és légy együttműködő, vagy felejts el.
- Ah, rendben.
- És még valami. Fejezd be Stefan irányítását.
Katherine szeme elkerekedett és elmosolyodott. - Miért is? Csak nem érdekel téged?
- Nem. - Elena szeme szikrákat szórt. - De nem akarom azzal a tudattal kinyírni, hogy csak te uszítottad rám - mondta Elena, majd sarkon fordult és magára hagyta az elképedt Damont és Katherine-t.
- Morcos a kis drága. - mondta mosolyogva Katherine.
- Te csak fogd be. - mondta mérgesen Damon. - Az egész a te sarad, te miattad tartunk itt.
- Való igaz. - mondta elgondolkodva Katherine. - Ha én nem vagyok, akkor Elena ma halott lenne, és nem élvezhetnéd a társaságát. Tényleg Damon, melyikünket jobb csókolni? Vagy ölelni? Vagy... - de a mondatot nem bírta befejezni, mert Damon a nyakánál fogva a falnak nyomta. Katherine könnyűszerrel lefejthette volna magáról Damont, de nem tette. Mosolyogva és kéjesen felelt Damonnak.
- Ő is ugyanolyan tűzzel ölel, mint én tettem Damon? Tud olyan örömet szerezni neked, mint én?
Damon még szorosabban fogta Katherine nyakát és a füléhez hajolt.
- Sokkal többet tud nyújtani, mint amit te valaha nyújtottál bármely férfinak is. A szíve az enyém, és ennél többre nekem nincs szükségem. Tudod Katherine, a szerelem az élet egyetlen mozgatórugója. Ha az nincs, elveszti minden az értelmét. Téged és Stefant csak önmagatok érdeklitek, Stefannak te is kellesz, de... - lesújtva pillantott Katherine szemébe. - Mi nem a saját életünkért harcolunk, hanem a másikéért. Ezért vagy te a mai napig egyedül. Senkinek sem kell egy ilyen önző ribanc, mint te.
Katherine nem tűrte tovább Damon szavait, megfogta őt, és most ő szorította Damont a falnak.
- Ne sértegess, mert nagyon megbánod Damon Salvatore. Ha akarom, akkor egy pillanat alatt végzek Elenával. Bármikor megtehetem. Most, hogy kapcsolat van köztünk, ha az egyikünk meghal.... A többit kitalálhatod. Önző voltam? Gondolkodj Damon, ezzel az egésszel hatalmas kockázatott vállaltam. Igen, csak így menekülhetek meg, de így könnyen meg is halhatok. - majd elengedte Damont, sarkon fordult és mérgesen visszapillantott rá. - Én szerettelek Damon. De a saját életem fontosabb volt, mint te. Ezért döntöttem: az életet választottam. Nem azért menekültem 350 évet, hogy egy koszos kis porfészekben néhány önkényes vámpírvadász megöljön. De nem hagytalak magadra: átváltoztattalak titeket.
- Te magadon kívül mást nem szeretsz. - mondta Damon, majd kisétált a könyvtárból.
- Minden rendben? - kérdezte Elena, amikor Damon fortyogva belépett a szobába.
- Nem, semmi sincs rendben, ez az őrült nőszemély... - majd elharapta a mondat végét és hitetlenül nézett Elenára. - Hogy bírod őt elviselni? És hogy vagy képes egy testben... - megborzongott a gondolattól, majd leült az ágy szélére.
- Nem könnyű. De ez az egyetlen módja, hogy megóvjam a szeretteimet. Való igaz, Katherine önző, de igaza van. Össze kell fognom vele.
Damon mérgesen pillantott Elenára.
- Azt tudtad, hogy ha ő meghal, akkor...
- Akkor én is meghalok? - fejezte be a mondatot Elena. - Sejtettem, de most, hogy ő is mondta, már biztos vagyok bene.
- Remek. És a ma estével mi lesz? Mégis hogy gondoltad ezt az egész játékot?
- Ne aggódj, minden rendben lesz. - azzal odasétált Elena Damonhoz, és megsimogatta az arcát.
- És honnan fogom tudni, hogy éppen kivel beszélek? - kérdezte ingerültem Damon. - Tegnap mikor a szemedbe néztem... Tudtam, hogy te vagy az. De most...
- Shh. - mondta Elena és mélyen Damon szemébe nézett. Pár másodperc múlva megszólalt. - Ez az egyik jel. A másik - azzal némán eltátogta, hogy szeretlek. - Ez lesz. A harmadik pedig ez. - Azzal megcsókolta Damont, és finoman megharapta a nyelvét. - Ha bizonytalan vagy mélyen nézz a szemembe és mondd a nevem, és ha egyik jelet sem kapod meg, akkor nem velem beszélsz.
Damon némán bólintott és csodálattal nézett Elena szemébe. Szenvedélyesen megcsókolta őt, majd újra megszólalt.
- Biztosan képes vagy erre?
- Igen, minden rendben lesz.

Tyler - Carol
Lockwood rezidencia
- Hová mész Ty? nemsokára kezdődik a bál.
- A partneremért. Nemsokára jövök anya.
- A partnered? - kérdezte Carol meglepetten.
- Jobb szeretnéd ha a polgármester fia egyedül jelenne meg ezen a borzasztóan fontos eseményen? - kérdezte ironikusan Tyler.
- Nem, dehogy, csak szeretném tudni, hogy ki a partnered.
- Mrs. Lockwood, a főpincér nem találja a csigákat, és szeretné tudni, hogy... - mondta váratlanul az egyik pincér, aki belépett a hallba.
- Ah, csigák? Azt hittem, azt törölted a menüről...
- De szívem, az egy nagyon finom és elegáns....
- Undorító. És hidd el anya, jobb hogy megszöktek a csigák. A pórnép nem szereti itt Mystic Fallsban. - mondta Tyler nevetve.
- Tyler, több tiszteletet. - mondta mérgesen Carol, majd a pincér felé fordult. - Azonnal megyek, várjanak a konyhába. - Majd visszafordult Tyler felé, aki addigra már eltűnt.

A következő rész tartalmából


Eljön a bál napja, amit mindenki vagy várt, vagy éppen tartott tőle. Katherine és Elena mindenki életét kockára teszi, most kiderül, hogy képesek-e összefogni és bízni egymásban.


2 megjegyzés:

  1. Ez is kivalló mint a többi!!! Nekem az a jelenet tetszik a legjobban amikor Elena kitalálja azokat a a jeleket Damonnak, hogy megismerje a bálon!!!! Csak így tovább!! Grat!!! :D

    VálaszTörlés
  2. Akkor a folytatást is szeretni fogod :D

    VálaszTörlés