Kötelékek - Sötét napok ( hetedik rész - második fejezet) 16+

Ezt a részt csak 16 éven felülieknek ajánljuk!

A temetés után Damon egyedül ment vissza a villába, nem akarta zavarni Elenát és Jennát. Jobbnak látta, ha ma Elena egyedül tölti a napot a nagynénjével és együtt gyászolják Jeremyt. Lassan az italos pulthoz lépett és egy bourbont töltött magának. Hallotta, hogy valaki belép mögötte a könyvtárba, de nem különösebben érdekelte a dolog.

- Damon.

- Elena? Azt hittem ma Jennával maradsz.

- Nyugtatót vett be és elaludt. Ric vele van.

Elena lassan Damon elé sétált és megtörten átölelte.

- Hogy vagy? - kérdezte halkan Damon Elena hajába.

- Őszintén? Az öcsém meghalt... Szerinted hogy vagyok Damon?

- Igaz... Kérsz egy italt?

- Igen, most jól esne.

Damon elengedte Elenát, majd a pulthoz sétált és töltött neki is egy bourbont.

- Megyek és kiengedem Stefant - mondta miután átadta a poharat Elenának.

- Fogod tudni kontrollálni őt?

- Igen. Csak akkor engedem ki, ha iszik a véremből. Nem lesz más választása.

Elena csak bólintott és némán bámult a poharára. Damon megitta a maradék italát, majd magára hagyta Elenát és lement a pincébe. Az ajtó elé lépett és az öccsét figyelte.

- Nos? Hajlandó vagy élni az ajánlatommal?

Stefan szikrázó szemekkel nézett Damonra, majd az ajtóhoz sétált. Damon szó nélkül benyújtotta a karját, amit Stefan készséggel megharapott és ivott a bátyja véréből.

- Remek öcsi, akkor most figyelj rám. Amíg itt vagy, addig Mystic Falls-ban és a környékén nem ölhetsz. Csakis donorvért iszol eztán. Elenát pedig békén hagyod.

Stefan elködösült arccal bólintott, mire Damon elhúzta a reteszt és kiengedte őt. Stefan követte őt vissza a könyvtárba.

- Minden rendben? - kérdezte Elena mikor beléptek az ajtón.

- Persze. Elfogadta az ajánlatomat, nem lesz vele gond.

- Akár segíthetne is nekünk - mondta Elena elgondolkozva.

Damon értetlenül nézett Elenára, nem értette mire céloz.

- Amit a múltkor mondtam... Tényleg Meredith és Elijah után akarok menni.

- Mégis minek? - mondta ingerülten Damon. - Örülnöd kéne, hogy ennyivel megúsztuk. Ne kockáztass! Nem ér ennyit a bosszú.

- Nem a bosszú miatt Damon. Katherine-nek szüksége van ránk!

- Nehogymár segíteni akarj annak az önző ribancnak! - mondta dühösen Damon.

- Te nem ismered őt annyira, mint én! Tudom, hogy van benne jó! Én átéltem, amit ő - mondta ellentmondást nem tűrően Elena.

- Semmi jó nem lesz ebből - mondta mérgesen Damon, majd a pulthoz lépett, újra töltött magának és azonnal meg is itta.

- Damon, nem kérem, hogy segíts... De nekem mennem kell.

Damon mérgesen hátat fordított, bevágta az ajtót és magára hagyta Elenát és Stefant.

- Elena, köszönöm, hogy segítesz - mondta halkan Stefan Elena felé fordulva.

Elena értetlenül nézett Stefanra, furcsa volt ez a lépés a fiútól, nem számított rá.

- Nem miattad teszem.

- Tudom, de... Nekem nagyon fontos Katherine.

Elena nem szólt semmit, úgy érezte, jobb ha nem mondja el Katherine valódi érzéseit Stefannak. Akarva akaratlanul is, de belelátott Katherine-be azon az estén, amikor Klaust megölték. Átélte, amit akkor este Katherine. Mikor szembe jött velük a part felé Klaus és Elijah, Katherine-ben vegyes érzések kavarogtak. Egyszerre rettegett Elijahtól és vonzódott is hozzá. Mélyen magába elrejtette ezeket az érzéseit, de mégse elég mélyre előle. Elijah bosszút akart állni rajta, ezért Katherine gyűlölni akarta őt. De Elena tudta, hogy Katherine-nek a mai napig nehezen ment csak a gyűlöletre koncentrálnia.

- Elena! Itt vagy?

Stefan szakította félbe Elena gondolatait, aki hirtelen összerezzent.

- Bocs Stefan, most mennem kell. Beszélnem kell Damonnal - mondta, majd magára hagyta az elképedt Stefant és felment Damon szobájába.

- Reméltem, hogy itt vagy.

- Mit akarsz? Újabb öngyilkos küldetést? - vágta hozzá Damon.

- Nem. Csak szerettem volna ezt megbeszélni veled. Nem kérem, hogy gyere velem, de...

- Nem kell kérned Elena - felelt halkan Damon és közben közelebb sétált a lányhoz. - Tudod jól, hogy anélkül is veled tartok.

Megsimogatta Elena arcát, majd finoman megcsókolta őt. A lágy csók hamar felizzott és szenvedélyesen kezdték el csókolni és ölelni egymást. Már ők maguk sem tudták, hogy mikor voltak utoljára együtt. Vámpírként még sose volt Elena Damonnal. Úgy legalábbis nem, hogy csak ők ketten lettek volna egy ágyban. Elenában felrémlett az az este, amikor ő, Katherine és Damon együtt voltak. Keserű emlék volt, de sikerült hamar kiűznie a fejéből. Már nem tudott Katherine-re haragudni. Ő maga sem értette, hogy miért, de nem tudta gyűlölni őt. Most nem.

Vadul szaggatta le a ruhát Damonról, és az ágyig sem érve, a földön leteperte. Damonnak nagyon tetszett ez a tüzes Elena. Nagyon örült annak, hogy semmit sem változott Elena azzal, hogy vámpír lett. Ugyanolyan jó volt vele minden, sőt, talán még jobb is, mint azelőtt volt.

*

Stefan kelletlenül körülnézett a villában, nem találta a helyét. Nem volt maradása. Úgy döntött, hogy elmegy és körülnéz a városban. Rég beszélt a seriffel, és gondolta ideje újra mutatkoznia a városban.

Liz mosolyogva fogadta, amikor belépett az irodájába.

- Áh Stefan! Örülök, hogy hazatért. A bátyja azt mondta, hogy elutazott és ön sem tudja, mikor tér haza.

- Valóban? A bátyám mondta, hogy elutaztam? - kérdezte negédesen Stefan.

- Igen. Minden rendben van? Sikerült elintéznie a dolgait?

- Természetesen. Most pedig itt vagyok és állok szolgálatára.

- Köszönöm Stefan, de most nem tudok önnek munkát adni, ma el kell utaznom. Sürgős ügy - mondta Liz és az ajtó felé lépett. - Majd keresem, ha visszatértem.

- Miért utazol el? - kérdezte Stefan megigézve Lizt.

- Attól tartunk, hogy a farkasok tovább pusztítanak a szomszéd megyében. A helyiek nem tudják mivel állnak szemben. Még mi magunk sem tudjuk, hogy farkas, vagy vámpír áll-e a támadások mögött. De én az utóbbit tartom valószínűnek.

- Rendben Liz, köszönöm. Amint biztosat tudsz felhívsz és tájékoztatsz. Most pedig menj!

Liz kelletlenül bólintott, majd kilépett az ajtón. Stefan mosolyogva elhagyta az irodát, majd úgy döntött, hogy visszamegy a villába inni, mert gyötörte a szomjúság.

*

Mikor Katherine felébredt egy sötét pincében találta magát, odakötözve egy erős vasszékhez. A kötél égette és marta a bőrét és a sebek, amiket okozott nem gyógyultak be. Annyi vasfüvet kapott az elmúlt napokban, hogy a szervezete nem tudott megbirkózni vele, teljesen legyengült. A lábai is fájtak, mert egy-egy fa karó állt ki a combjából. Hirtelen zajt hallott az emeletről, valaki a lépcsőn elindult le a pincébe. Kisvártatva Meredith, Elijah és Caroline jelentek meg a lépcső alján. Elijah karjában hozta az ájult Caroline-t

- Itasd meg a szöszkét és öld meg. Utána pedig kötözd ki - mondta Meredith keményen Elijahnak. Már a saját testében volt, és valóban teljesen úgy nézett ki, mint Katherine vagy Elena. A haja hullámos volt és lazán hullott a hátára. Az ízlése Katherinéhez volt hasonló, bár ő jóval erősebb sminket használt, mint Katherine. Mikor meglátta, hogy Katherine magához tért elmosolyodott és odasétált hozzá.

- Felébredtél drágaságom? - mondta negédesen és megsimogatta Katherine arcát. - Lám-lám, a csinos pofikád már meggyógyult, de a lábad...

Lesújtóan a Katherine lábában lévő karókra pillantott, majd nyomatékot adva a szavainak, az egyik karót megforgatta Katherine lábában, aki keservesen felüvöltött.

Amint kitisztultak Katherine gondolatai a fájdalomtól Elijah-ra pillantott, aki épp akkor törte ki Caroline nyakát.

- Minek neked a szőke? - kérdezte elfúló hangon.

- Nem kérdezünk Katerina! - mondta Meredith mérgesen, majd a másik karót is megforgatta Katherine lábában, aki úja felordított.

- Mer, Caroline hamarosan magához tér - mondta Elijah Meredith mögé sétálva. Közben Katherine-t nézte, aki csak egy lesújtó, gyűlölettől izzó pillantást vetett rá.

- Remek. Hozz neki vacsorát.

- Van még donorvérünk, Mer.

- Nem érdekel! Hozd ide az anyját. A besúgóm szerint hamarosan a városba érkezik. - mondta mosolyogva Meredith.

- Nem lenne hasznosabb, ha a seriff élve lenne a szolgálatunkra?

- Ó ne aggódj, a seriff is a tervem része. Hozd ide őt, nem mondom még egyszer!

Elijah mérgesen hátat fordított a Meredith-Katherine párosnak, majd elhagyta a házat.

- Akkor mi most csevegünk egy jót Katerina - mondta Mer, és letett egy széket Katherine elé majd leült rá. Katherine széke mellett volt egy vasfűvel teli zacskó és egy pár kesztyű. Meredith felvette a kesztyűt és megfogott egy szál vasfüvet. - Elmondom a szabályokat Katerina drágám. Ha helyesen válaszolsz, akkor kiveszem a karókat a lábadból. De minden egyes rossz válasz esetén kapsz egy gyengéd simogatást ebből.

Nyomatékot adva a szavainak végigsimította Katherine arcát a vasfűvel, aki fájdalmasan felordított.

- Ha olyan kedvem van, akkor meg is kóstoltatom veled - azzal Katherine száját is végigsimította a vasfűvel. - És úgy látom, fér még néhány karó a lábadba. Szóval én kérdezek, te pedig helyesen fogsz válaszolni nekem. Megértettél?

Katherine nem felelt csak gyűlölettől izzó szemmel nézett Meredith-re.

- Megértettél? - kiabálta Meredith közelebb hajolva Katherine-hez és közben megforgatta az egyik karót Katherine lábában, aki újra felordított.

- Próbálkozz csak - mondta levegő után kapkodva Katherine. - Nem adom meg neked azt az örömöt, hogy bármit is önként mondok neked.

Meredith elmosolyodott majd diadalittasan nézett Katherine-re.

- Majd meglátjuk meddig tart ki a makacsságod - azzal felpattant a székéről és a pince egy szegletébe sétált. Két karót hajított Katherine lába elé, aki némán figyelte őt. Katherine hallotta, hogy víz csobog, majd a következő pillanatban egy vödör vizet tett mellé Meredith. Ezután lehajolt a vasfüves zacskóért és elkezdte belemorzsolni azt a vízbe.

- Amiket most a lábadban látsz Katerina drágám, azok csak egyszerű fa karók. De ez... - mondta mosolyogva és közben belemártotta az egyik karót a vízbe. - Ez igazi különlegesség. Csak neked.

A szája szélesre húzódott, majd Katherine elé lépett. Lassan a hasához tette a karót és Katherine füléhez hajolt. - Ez még csak a kezdet Katerina. - súgta Katherine fülébe és lassan szúrta bele a karót Katherine hasába. Katherine ordított a kíntól, ahogy a karó őrült lassúsággal elmerült a hasában, végigégetve a sebet, amit közben ütött. A kín, amit Meredith ezzel okozott sokkal fájdalmasabb volt, mint a vasfű vagy a fa karó ütötte seb külön-külön. A fájdalom minden porcikáját égette, míg végül el nem ájult, megszüntetve ezzel az égető kínt.

*

Stefan amint visszaérkezett a villába, a pincébe vette az irányt és vett magához egy zacskó donorvért. Felsétált a könyvtárba és letelepedett az egyik kényelmes bőrfotelba.

Pár perc elteltével Elena és Damon sétáltak be a könyvtárba.

- Na végre, azt hittem már egész éjjel titeket kell hallgatnom - mondta és közben kortyolt egy nagyot a vérből.

- Vigyázz a szádra öcsi - mondta mérgesen Damon.

- Nem érdekel mit műveltek, nekem csak Katherine kell. Ha végre befejeztétek az enyelgést, indulhatunk? Katherine-ék valószínűleg a szomszéd városban vannak. Állattámadásokat jelentettek a seriffnek.

- Gondolod, hogy ilyen óvatlan lenne Meredith? - kérdezte Elena csodálkozva.

- Dühös és fűti a bosszú. - válaszolt Stefan helyett Damon. - Megöltük Klaust és majdnem őt és Elijaht is. Talán kicsit óvatlan és hibázik. Ha menni akarunk, akkor azt minél előbb meg kell tennünk.

- Rendben. Bonnie-ra is szükségünk lesz - mondta Elena, majd elővette a telefonját és tárcsázni kezdett. - Szia Bonnie. Tudom, hogy haragszol rám, de szükségünk van rád. Nem kérnélek, ha nem lenne fontos.

- Mit szeretnél Elena? - kérdezte Bonnie.

- Meredith-ék után megyünk. Kiszabadítjuk Katherine-t. Mer-t és Elijah-t pedig megöljük.

- Ez öngyilkosság Elena, hárman kevesen leszünk.

- Stefan is segít nekünk. Menni fog Bonnie.

Bonnie kelletlenül sóhajtott a vonal másik végén, majd megadóan felelt. - Rendben. A villában vagytok?

- Igen.

- Akkor összepakolok és odamegyek.

- Köszönöm Bonnie - mondta Elena mosolyogva, majd letette a telefont és a fiúkra nézett. - Ha Bonnie megjött, akkor indulhatunk is.

Elena nagyot sóhajtott majd elindult ki a könyvtártból. - Hozok vért. Ti is kértek?

- Igen - felelte kórusban Damon és Stefan, aki épp az utolsó kortyot itta ki a kezében levő zacskóból.

Még mielőtt Elena a pincelejáróhoz ért volna csengettek. Úgy döntött, hogy majd utána megy el vérért, előbb megnézi, hogy ki keresheti ilyen késői órán a fiúkat.

Kinyitotta az ajtót és egy 35 év körüli, fekete hajú, csinos nőt látott maga előtt. Amint meglátta őt a nő, a szemei elkerekedtek és düh suhant át az arcán. A következő pillanatban a nő megragadta a torkát és a falnak nyomta.

- Mit keresel te még mindig itt? - sziszegte az arcába az idegen nő és egyre szorosabban fogta a torkát.

Következő rész