Kötelékek - Kilátástalanul (tizenötödik rész - második fejezet)

Miután Alec és a testvérei visszaértek a szobájukba, Alec komoly arccal fordult Victor, James és Isabella felé.

- Az átok megtört, a két lány halott, mi pedig elhagyjuk a várost – felelte ellentmondást nem tűrő hangon, majd folytatta. – Mint mondtam, senki másnak nem eshet baja, nem állhattok bosszút senkin!

- Te csak ne parancsolgass nekünk! Az a nő, az a két hasonmás megölték Meredith-et, te pedig hagytad! – sziszegte dühösen Victor, majd Alec elé lépett.

- Meredith-nél gonoszabb lény nem sok volt a Földön, ideje volt meghalnia – mondta dühösen Maryann és szúrós szemmel nézett a bátyjára. – Nem hiszem el, hogy ismét a markában tartott! Amint Klaus meghalt, visszatért ahhoz, akit még az ujja köré csavarhatott: hozzád Victor.

- Fogd be Maryann, vagy esküszöm nem állok jót magamért! – csattant fel dühösen Victor, és elindult Maryann felé, de Alec útját állta.

- Elég volt! Fejezzétek be! – csattant fel mérgesen Alec. – Meredith halála nélkül a minket sújtó átkot nem lehetett volna megtörni, ezt ne feledd Victor – tette hozzá figyelmeztetően, majd végignézett minden testvérén és folytatta. - A dolgunk elvégeztük itt, most pedig mindenki hazatér. Ti is! – fordult mérgesen Victor, James és Isabella felé.

- Honnan tudjuk, hogy megtört-e az átok? – kérdezte kimérten Isabella.

- A két lány nem tért magához, pedig Alec és Maryann vért adtak nekik a haláluk előtt – mondta Elisabeth, amikor belépett az ajtón és ő is csatlakozott a testvéreihez. – Most viszik el őket Elijah és Damon nyughelyére – tette hozzá halkan, és látta, hogy minden testvére arcán megjelent a fájdalom, amint Elijah-t szóba hozta.

- Elijah-nak nem itt kellene nyugodnia – szólalt meg ismét Isabella.

- De igen, itt a helye – felelte ellentmondást nem tűrően Elisabeth. – Sose szűnt meg a szerelme Katherine iránt, és miatta áldozta fel az életét. Mellette a helye, hozzá tartozik.

- Feláldozta magát? – kérdezte értetlenül Isabella. – De akkor nem kellene életre kelnie Kateriná-nak?

- Nem – felelte lehorgasztott fejjel Elisabeth. – A varázslat rosszul sült el, ezért Elijah és Damon is, akik Katherine-ért és Elenáért adták az életüket, meghaltak.

- És honnan tudjuk, hogy valóban megtört az átok? – tette fel a kérdést ezúttal James.

- Egyelőre sehonnan – válaszolta Alec. – Amint kiértünk a városból leteszteljük egy emberen, hogy átváltozik-e a vérünk által vámpírrá, vagy sem. Tudtommal mindig csak egy módon lehetnek vámpírok: születéssel vagy teremtéssel.

James bólintott, mire Alec folytatta.

- Most viszont induljunk – mondta ellentmondást nem tűrően Alec. – Mire visszaérnek a kriptából, mi már úton leszünk.

Kelletlenül bólintott mindenki, majd végül Victor, James és Isabella köszönés nélkül elhagyták a szobát. Fél perccel később pedig hallották Alec-ék, hogy az autójuk már a villától induló úton robog.

- Azt hiszem néhány száz évig megint nem látjuk őket – szólalt meg halkan Maryann.

- Ezt egy cseppet sem bánom Maryann – mondta nagyot sóhajtva Alec. – Mindig is három táborra szakadtunk, és most hogy Klaus meghalt, két tábor maradt: ők hárman és mi hárman.

- Éljen a testvéri szeretet – mondta fanyalogva Maryann.

- Remélem, hogy téged nem évszázadok múlva látunk újra – fordult Alec Elisabeth felé. – Sőt, örülnék ha nem is végleg, de egy kis időre velünk maradnál Iowa-ban. Sok bepótolnivalónk van.

- Rendben Alec – felelte Elisabeth szomorúan. – Most úgysem szeretnék egyedül lenni.

Alec kimérten bólintott, de nem felelt Elisabeth-nek.

Végül mind pillanatok alatt összecsomagolták a bőröndjeiket és pár perc múlva már ők is a Mystic Falls-ból kifelé vezető úton száguldottak.

*

- Jól leszel? – törte meg Bonnie a csendet, amikor Isobellel megérkeztek a házukhoz. Isobel meredten nézett ki az ablakon és szótlanul bámulta a házukat. Pár pillanat múlva nyílt a bejárati ajtó és Nate jelent meg a lépcső tetején. Idegesen figyelte az út mellett parkoló autót, de egy lépést sem közelített felé.

Isobel szemei könnybe lábadtak, amikor meglátta a férjét, majd Bonnie-ra nézett.

- Jól leszek – felelte halkan, majd kiszállt az autóból és gyors léptekkel Nate felé indult. Amikor találkoztak, szorosan átölelték egymást, és Isobel-en újra úrrá lett a zokogás. Bonnie tisztán halott mindent, és érezte, hogy már nem bírja sokáig, és hamarosan őt is utoléri a fájdalom.

- Mi történt Isobel? – halotta Bonnie Nate fojtott hangját, mire Isobel ismét felzokogott.

- Halott – felelte sírva Isobel. – A kislányom halott.

Bonnie nem bírta tovább és gyorsan elindította az autót és a sebességkorlátot nem betartva száguldott ki a városból. Mikor már 10 perce vezetett, végül félreállt az autóval, mert úgy érezte, hogy hiába a remek vámpírképességek, már képtelen a könnyein keresztül látni az utat. Sírva borult a kormányra és teljes szívéből gyászolta a lányt, aki mindig mellette volt, amikor szüksége volt rá. A barátnőt, akivel ha néha össze is kaptak, mindig kibékültek és óvták, védték egymást, mint a testvérek. Igen, most elveszítette a legjobb barátnőjét, akit a testvéreként szeretett: Elenát.

*

Elijah-nak fogalma sem volt arról, hogy mióta kering az észak-olaszországi erdőkben. Tudta, hogy hová akar menni most, de mégse volt képes arra a helyre gondolni, ahol megismerte Katherine-t. Ehelyett ezeket az erdőket járta és próbálta felidézni magában azt, ahogy több, mint ezer éve a táj kinézett. Felvillantak neki apró emlékek arról, amikor a fiaival a közelben játszott, de ekkor rájött, hogy ezek az emlékek is túl fájdalmasak most neki.

Mély levegőt vett, majd gondolataiban 500 évet utazott előre és közben a helyszín is megváltozott. Tudta jól, hogy a romos bolgár kastély, ami előtt áll egyszerre hozta el számára a boldogságot és a bánatot is. Itt látta meg először Katherine-t, és habár külsőre ugyanolyan volt mint Meredith, amint a szemébe nézett, tudta, hogy ez a lány más. A lelkéig látott abban a pillanatban, és szinte azonnal beleszeretett, bár ezt sosem vallotta be magának sem. Emlékezett Katherine kipirult, félelmet tükröző arcára, és el sem tudta képzelni abban a pillanatban azt, hogy ezt az ártatlan lányt Klaus hidegvérrel fel akarja áldozni. Élénken látta maga előtt a képet, ahogy karon fogva a szobájába kíséri az ijedt Katherine-t. Emlékezett arra, hogy mennyire felkavarták őt azok az érzések, amiket az akkor még éretlen, szinte még kislány Katherine ébresztett benne.

Elijah elmosolyodott, amikor kristálytisztán látta maga előtt az első találkozását Katherine-nel.

- Elijah! – hallotta az emlékeiben Klaus hangját, amint szólította őt. Ő éppen a konyhában volt, de bátyja hívására azonnal reagált, és fél pillanat múlva már a hallban állt, ahol megpillantotta Meredith-et, Klaus-t és Katherine-t. - Vidd kérlek a vendégünket a helyére. Végre eljött a pillanat – tette hozzá elégedett mosollyal az arcán Klaus, majd Meredith-et karon fogva, magára hagyta Elijah-t és Katherine-t.

Elijah akkor csak csendben nézte a lányt és nem tudta, hogy mit mondhatna neki. Annyira megigézte őt Katherine abban a pillanatban, hogy maga sem értette, hogy mi történik vele. Nagyon hasonlított Meredith-re, mégis a szíve legmélyén érezte, hogy ez a lány teljesen más.

Más… Igen, teljesen más volt. Egy pillanat alatt újra a jelenben találta magát Elijah, és azokra az érzéseire gondolt, amiket Katherine megismerésekor élt át. Visszagondolt az akkori Katherine-re, és arra az összetört nőre, akit ma látott, miközben őt gyászolta. Mintha újra ugyanazt a tiszta, nyitott szívű nőt látta volna, akit 500 éve megismert. De az az egy hét, amit akkor a kastélyban töltöttek a közelgő szertartásig, teljesen megváltoztatta Katherine-t. Van oka csodálkozni ezen? Elijah tudta jól, hogy nincs… Hisz Katherine abban a tudatban töltötte vele azt az egy hetet, hogy tisztában volt azzal, hogy hamarosan meg fogják ölni őt.

Ekkor felrémlett Elijah-ban az az este is, amikor először beszélgetett el mélyebben a lánnyal. Tudta jól, hogy hibát követ el, de mégis meg akarta ismerni Katherine-t.

Katherine félszegen ült Elijah-val szemben a széken, és látta jól, hogy a lány próbálja kiismerni őt. Fogalma sincs arról, hogy bízhat-e benne. Azt pontosan tudta Katherine, hogy Klaus-tól és Meredith-től tartania kell, és habár Elijah is velük volt, valamiért úgy érezte, hogy ez a férfi más, és talán bízhat benne, de mégis sok kétely volt a szívében.

- Min gondolkozik kisasszony? – kérdezte Elijah kedvesen, és kíváncsian fürkészni kezdte a lányt.

- Azon, hogy bízhatok-e Önben – felelte csendesen és őszintén Katherine.

- Kértem, hogy tegezzen Katerina – mondta elmosolyodva Elijah.

- Csak amennyiben Ön is így tesz – felelte Katherine félszegen.

- Legyen Katerina, ahogy óhajtod – felelte Elijah és közben fejet hajtott Katherine előtt és leült vele szemben a másik székre. Elijah mély levegőt vett, majd gondterhelten folytatta. – Megértem az aggályaidat, és szeretném ha tudnád, hogy nem támogatom a testvéreimet a szertartás elvégzésében.

- Mégis mit tudnál te egyedül tenni ellenük? – kérdezte elkeseredetten Katherine..

- Nem az számít, hogy egyedül vagyok-e vagy sem, hanem a szent cél, amit el akarok érni, és a kitartás – felelte határozottan Elijah.

- És most én lennék a szent cél? – kérdezte Katherine döbbenten.

- Hadd válaszoljak erre a kérdésedre bővebben – kezdte Elijah, mire Katherine bólintott. – Amikor rád nézek, tudod hogy mit látok én?

- Meredith kisasszony hasonmását – vágta rá gondolkodás nélkül Katherine. Elijah megrázta a fejét, elmosolyodott, majd folytatta.

- Én egy gyönyörű, fiatal, álmokkal teli lányt látok, aki már kislányként eldöntötte, hogy az ő élete más lesz, mint másoké. Élni akar szabadon és kötöttségek nélkül. Szeretni akar forrón, szabadon és tisztán, anélkül, hogy megégetné magát. Egy erős nőt látok Katerina, aki soha nem akarja és nem is fogja feladni.

- Ezt nem láthattad rajtam Elijah – felelte fejcsóválva Katherine.

- Nem, valóban nem – tette hozzá halkan Elijah. – De jó emberismerő vagyok, sok emberöltőt éltem már itt a Földön, és biztos vagyok abban, hogy ez a nő vagy te, vagyis leszel.

- Tévedsz Elijah – felelte keserűen Katherine. – Pár napon belül halott leszek.

- Ebben ne legyél olyan biztos Katerina. Megteszem, ami tőlem telik – mondta nagyot sóhajtva Elijah, majd elmosolyodott. - Tehát a válaszom az, hogy ez a nő, akinek a jövőjét ennyire tisztán látom, megér minden fáradtságot és kockázatot. Megéri megmenteni, hogy megadasson neki a hosszú és boldog élet. Az ilyen célokért pedig mindig érdemes küzdeni Katerina, amíg csak élünk a Földön – felelte Elijah magabiztosan, majd óvatlanul előrébb dőlt a székben és a Katherine ölében nyugvó kezeire tette az övét. Érezte, hogy a lány összerezzen, és őrá is furcsa hatással volt a lány bőrének a megérintése.

- Későre jár, ideje nyugovóra térned – felelte nagyot nyelve Elijah, majd felállt a székéből, Katherine pedig hasonlóan tett.

- Igen, köszönöm a bíztató szavaid Elijah – felelte zavartan Katherine, majd miután Elijah elindult az ajtó felé, ő követte, hogy kikísérje őt.

Elijah kilépett Katherine szobájából, de az ajtóban még visszafordult a lány felé.

- Jó éjszakát Katerina! – felelte kedvesen, mire Katherine csak zavartan bólintott, majd becsukta az ajtót a távolodó Elijah mögött.

Elijah elmosolyodott, amikor lejátszódott ez a párbeszéd a fejében. Most azt kívánta, bár másképp cselekedett volna, és mindent hátrahagyva elmenekült volna Klaus elől Katherine-nel. Akkor ki tudja mennyi boldog év adatott volna meg neki és Katherine-nek. De sajnos nem így tett, és Katherine, az az erős és magabiztos nő, akit ő mindig is látott az akkor még szende kislányban, a kezébe vette az élete irányítását és megszökött, hogy élhessen. Talán akkor még nem volt elég erős, hogy megmentse őt, és ezt érezte Katherine is, és emiatt hagyta el őt is azon az estén.

Fogalma sem volt arról, hogy mikor bocsátotta meg igazán Katherine-nek, hogy azon a bizonyos napon, a szertartás előtti éjjel elhagyta őt és elmenekült Klaus elől. Amikor reggel rádöbbent, hogy mi történt, mindent megkérdőjelezett, ami azon a héten történt köztük. Szentül hitte, hogy Katherine csak kihasználta őt, pedig belül mélyen tudta jól, hogy az a lány, akit ő megismert, viszont szerette őt.

Elijah meredten bámulta a romokat és közben nagyot sóhajtott. Elgondolkodott, és rájött, hogy talán mindig is ott volt Katherine-ben az a lány, akit azon a napon megismert, csak sosem hagyta őt a történtek után felszínre kerülni, mert azáltal sebezhető lett volna. A Klaus előli menekvés miatt pedig ezt nem engedhette meg magának.

Amikor előző éjjel Katherine-nel volt, érzékelte benne azt a nőt, akit mind a mai napig teljes szívéből szeretett. Úgy gondolta, hogy talán ezért nem tudta soha elfelejteni Katherine-t. Mindig reménytelenül hitt abban, hogy visszakaphatja még a szerelmét, és egyszer boldog lehet vele. Sokáig dühös volt rá, de ez a düh csak a megsértett és elhagyott szerető dühe volt. Sose lett volna képes bántani vagy megölni Katherine-t. Nemrég pedig, amikor a földön zokogó Katherine-t látta, biztos volt abban, hogy az a nő siratja őt, akibe beleszeretett. Nem volt már többé maszk Katherine-en, nem volt már többé fal, ami mögé senkit sem engedett be. Őszintén és teljes szívéből gyászolta őt, és végül bevallotta az érzéseit neki, csak éppen nem tudta, hogy ő mindent hallott.

Elijah órákig nézte az előtte heverő romos kastélyt és az elveszett életét és jövőjét siratta. Újra és újra lejátszotta a fejében a régi és kedves emlékeit Katherine-ről, de ezzel sem lett könnyebb a szíve. Csak egyre jobban fájt és hasogatott és úgy tűnt, soha nem fog már enyhülni a fájdalom. Meghalt ő is és Katherine is. Minden véget ért és soha nem lehettek igazán egymáséi. És már soha nem is lesznek. Hiába járták a gondolatai szüntelenül a múltat, tudta jól, hogy már semmi sem változtathat rajta: a boldogsága végleg meghalt.

Következő rész