Sziasztok!
Ma végre felcsillan a remény aprócska kis szikrája Damon előtt, és választ kaphattok arra, hogy miben mesterkedett az elmúlt időszakban. Remélem, hogy mindannyian emlékeztek Elena testvéreire, akikkel még a Kötelékek 1.-ben találkozhattatok. Ha nem, akkor kérdezzetek nyugodtan.:)
Egy aprócska jó hírt is megosztok most Veletek. A jövő pénteki részben végre megismerkedhettek Alexanderrel is.:)
Egy aprócska jó hírt is megosztok most Veletek. A jövő pénteki részben végre megismerkedhettek Alexanderrel is.:)
Morwen
***************************
Damon lassan vezetett Mystic Falls felé, de még mielőtt
elérte volna a várost, lekanyarodott egy másik útra, mert neki most nem a
szülővárosában volt dolga. Egyre idegesebb lett, ahogy közeledett az úti célja
felé. Fogalma sem volt arról, hogy volt-e értelme eljönnie ide, mert még csak
azt sem tudta, hogy akit keres, az itt él-e még. Lehet, hogy teljesen
feleslegesen vállalta a kockázatot a visszatérésével.
Mikor végre megérkezett az utcába, ahol az a ház állt, amit
keresett, fellélegzett. Már nem volt vissza út és csak bízott abban, hogy nem
követett el túl nagy hibát. Messze a célépülettől leparkolt, majd az út további
részét gyalog tette meg. A ház, amit keresett még állt, és mivel mindig rendben
tartották, ma is remek állapotban volt. A festése halványzöld volt legutóbb,
amikor 70 éve itt jártak Elena- val és Alyssa-val. Most barna volt és egyszerre
volt barátságos és hívogató. Ő nem járt azóta sem itt, csak Elena látogatott el
titokban néha ide.
Damon lassan az ajtóhoz sétált, majd kopogtatott. Pár pillanat
múlva egy 60 év körüli, idős nő nyitott ajtót és kíváncsian mérte végig Damont.
- Segíthetek? – kérdezte a nő, mire Damon bólintott, majd
megszólalt.
- Ön minden bizonnyal Lauren. Az édesanyját keresem, Julie
Flemming-et.
- Ez az anyám leánykori neve – válaszolta értetlenül a nő. –
Honnan ismeri őt?
- Ez csak rá és rám tartozik – felelte kimérten Damon. –
Julie itt van?
- Igen, itt van. De előbb szabad a nevét? – kérdezte
bizalmatlanul a nő.
- Damon – felelte kurtán Damon, mert nem akarta a vezetéknevét
is megosztani a nővel, akit még csak nem is igazán ismert. Csak tippelt, hogy
Lauren-hez van most szerencséje, de személyesen még sosem találkozott vele.
- Csak nem? – kérdezte elhűlve a nő, mire Damon bólintott és
a szája elé tette az ujját, hogy ezt a beszélgetést ne folytassák az utcán. –
Bocsánat, hogy bizalmatlan vagyok Damon. Gyere csak be, és kérlek tegeződjünk.
Elvégre én még csak gyerek vagyok hozzád képest – mondta nevetve a nő, mire
Damon csak illedelmesen elmosolyodott és belépett Lauren után a házba.
Lauren átvezette az előszobán, egyenesen a nappaliba, ahol
egy öreg hintaszéken, egy még öregebb nő ült. Damon elmosolyodott, amikor
meglátta a nőt, és úgy érezte, talán van még remény. Lauren intett neki, hogy
menjen nyugodtan oda az édesanyjához, ő pedig magára hagyta őket.
- Szervusz Julie! – köszönt kedvesen Damon, mire a nő
rákapta a tekintetét.
- Ezt nem hiszem el! – hüledezett a nő, és teljesen elámult,
amikor végignézett Damonon. Lassan felállt a székből, és tett két óvatos lépést
Damon felé. – Damon Salvatore? Nem csalnak a szemeim?
- Látom az emlékezeteddel nincs baj – mondta mosolyogva
Damon, majd közelebb lépett Julie-hoz és váratlanul megölelte. A nő jólesően
viszonozta az ölelést, majd amikor elengedték egymást, intett, hogy foglaljanak
helyet a fotelokban.
- Még egyszer ne sértegess Damon, mert megbánod – mondta
nevetve Julie. – Megöregedett a testem, ez igaz, de még mindig boszorkány
vagyok, és jól tartom magamat.
- Azt látom Julie – mondta kedvesen Damon, majd leültek mind
a fotelokba.
- Mesélj, mi szél hozott téged ennyi évtized után erre? –
kérdezte mosolyogva Julie. – Csak nem visszaköltöztök Mystic Falls-ba?
- Nem Julie, nem erről van szó – felelte komoly hangon Damon
és az arca is elkomorult. – Igazából azért jöttem ide, mert abban bíztam, hogy
te talán segíteni tudsz nekem.
- Nem értelek Damon – mondta fejcsóválva Julie. – Csak ezért
jöttél ide? – kérdezte értetlenül a nő. – És miért csak te? Elenát anya halála
óta nem láttam, aminek már közel 30 éve. Alyssa-t pedig 15 éves koromban láttam
utoljára. Ő addigra épp felnőtt, lepipálva engem is, pedig én már 5 voltam,
amikor ő született. Ó, hogy mennyire mérges és féltékeny voltam akkor emiatt rá
– mondta Julie nevetve és boldogan, amikor felidézte a kedves emléket.
- Igazából csak én és Alyssa jöttünk vissza a közelbe –
mondta összeszorult torokkal Damon, és alig akaródzott kimondania azt, amit
Julie-nak is tudnia kellett. – A testvéred… Elena meghalt.
- Hogy micsoda? – kérdezte döbbenten Julie és a kezét a
szája elé kapta. Hitetlenül megrázta a fejét, és kövér könnycseppek gyűltek a
szemében. Damon lehajtotta a fejét, hogy az idős nő le lássa meg az ő könnyeit
is a szemében ülni.
- Mikor? És hogy? – szólalt meg nagy sokára Julie, mire
Damon ráemelte a tekintetét, és mély levegőt vett.
- Mit tudsz azokról az időkről, amikor Elena vámpír lett és
az édesanyátok, Isobel rengeteget segített nekünk? – kérdezte Damon, mire Julie
azonnal válaszolt.
- Mindent Damon – felelte határozottan Julie. – Anya minden
részletet elmondott nekem és Christopher-nek is, mivel mindketten boszorkányok
voltunk. Chris gyerekei nem gyakorolják a mágiát, így a tudás és a történet már
csak az én gyerekeimre szállt tovább. Lauren-nel már találkoztál. A kisebbik
lányom, illetve kettejük gyerekei is tudnak a család történetéről. Elena és
Katherine köteléke, a két gyermek hihetetlen megszületése, Klaus és Meredith
megölése… Szóval Isobel nem tartott titokban semmit előttünk.
- Szóval innen szivároghattak ki az információk – mondta
elgondolkozva Damon, majd a kezébe temette az arcát.
- Tessék? – csattant fel mérgesen Julie. – Azt akarod
mondani, hogy mi okoztuk Elena halálát? Azt se tudjuk mi történt vele Damon! Mi
boszorkányok vagyunk, és akármi is volt Elena, te vagy Alyssa, vagy
Katherine-ék, sosem árulnánk el titeket. A család az első, és ez minden felett
áll Damon!
- Értem Julie, ne haragudj – felelte Damon mély levegőt
véve, majd a boszorkányra nézett. – Nehéz időszak ez nekem és Alyssa-nak.
- Jól van, hagyjuk is ezt a témát, inkább azt mondd el, hogy
mi történt? – vágott közbe Julie sürgetően, mire Damon összeszedve minden
erejét, belekezdett a történetbe.
- Ezek szerint nem tartott Isobel titokban előttetek semmit
sem, tehát tudjátok, hogy Alyssa és Alexander születése után három évvel
elhagytuk Mystic Falls-t. Erre azért volt szükség, mert nagyon gyorsan nőttek,
illetve lassan közeledett az idő, hogy Elena a nagynénje számára meghaljon.
- Igen, emlékszek erre, Damon – mondta nagyot sóhajtva Julie.
– Talán 4 éves lehetett papíron Alyssa, amikor Elena hivatalosan meghalt.
Azután csak nagyon ritkán találkoztunk veletek és egy idő után csak Elena
látogatott meg minket. Anya azt mondta, hogy nem csak Alyssa gyerekkora miatt
kényszerültetek viszonylag elbújva élni a világ elől.
- Igen, ezt Isobel jól mondta – helyeselt Damon, majd
folytatta. – Elijah úgy gondolta, hogy a testvérei nem néznék jó szemmel, hogy
az átkot nem törte meg Elena és Katherine halála, ők viszont ennek ellenére képesek
voltak gyermeket szülni. Tisztában voltunk mindannyian azzal, hogy ez nem csak
Elenáékra nézve lehet veszélyes, de a gyerekekre is. Tudod, hogy ők sokkal
erősebbek a teremtetett vámpíroknál, és úgy mint az Elsők, ők is képesek
megigézni egy vámpírt. A köteléket megtörtük ugyan, de te is tudod, hogy
bármikor fel lehetett volna oldani a blokkoló varázst. Ezért jobbnak láttuk
megfogadni Elijah tanácsát és élni az életünket, de a lehető legkevesebb
feltűnéssel. Csak ritkán tartottuk Elijah-val és Katherine-nel a kapcsolatot,
és a gyerekeink nem is tudnak a másik család létezéséről.
- Nem is emlékeznek egymásra? – kérdezte csodálkozva Julie.
- Nem – felelte határozottan Damon. – Semmire sem
emlékeznek, mert az elválásunk után nem sokkal meg kellett kérnünk Elijah-t,
hogy igézze meg Alyssa-t. Akkor tudtam meg, hogy ő nem sokkal azelőtt
Alexandert is megigézte, mert ő is nagyon maga alá került, amiért elszakítottuk
Alyssa-t tőle. Személyesen ezután alig néhány alkalommal találkoztam Elijah-val
és Katherine-nel, és Elena se sűrűn látta őket. Próbáltam őket titokban
figyelmeztetni, miután Elenát megölték, de nem tudtam velük kapcsolatba lépni
és azóta se tudok róluk semmit.
- Gondolod, hogy… - kezdte Julie, de nem tudta befejezni a
mondatot.
- Elijah nagyon óvatos és megfontolt, remélem, hogy most sem
esett semmi bajuk – vágott közbe magabiztosan Damon.
- Szóval a lényeg, hogy az Elsők miatt meghúztátok magatokat
évtizedekig, mert attól tartottatok, hogy a két hasonmást, vagy a két gyermeket
maguknak akarnák, igaz? – foglalta össze Julie Damon szavait.
- Igen, jól értetted, Julie. Most viszont azért jöttem el
hozzád, hogy talán utolsó lehetőségünkként, te tudsz nekünk segítséget
nyújtani. Tíz éve próbálok Elijah-ék nyomára akadni, de eddig akármelyik régi
otthonukat is kutattam fel, semelyik sem vezetett a nyomukra. Ez részben jó hír
is, mert így talán Victor-ék sem találtak rájuk.
- Szóval Victor klikkje ölte meg a nővérem – mondta elhűlve
Julie.
- Igen, ők voltak azok – felelte lehajtott fejjel Damon. –
Nekem már csak Alyssa maradt, és miatta nem adtam még fel, és nem mentem Elena
után a túlvilágra.
- Igen, a túlvilág, erről is mindent elmesélt anya – felelte
Julie nagyot sóhajtva. – Szóval miben tudok nektek segíteni?
- Meg kellene találnom Elijah-t és Katherine-t, mert csak
velük összefogva van esélyünk lépni Victor, James és Isabella ellen. Talán
ugyanúgy, mint nyolcvan éve, Elijah és Elisabeth el tudnák érni, hogy minket
segítsen Alec és Maryann. Nélkülük esélyem sincs Alec és Maryann segítségét
kérni, hisz nincs okuk bármiért is mellénk állni. Talán nem gyűjtöttek maguk
mellé annyi vámpírt Victorék... Talán négy Elsővel az oldalunkon van esélyünk
velük szemben. Mert így csak életünk végéig menekülhetünk Victor-ék elől, ami
nem csak engem, de már Alyssa-t is nagyon megviseli.
- Ezt meg tudom érteni, Damon. De szerinted, ha én meg tudom
találni varázslattal Elijah-ékat, akkor a testvérei nem? Ha rátok már 10 éve
lecsaptak… Lehet, hogy őket már korábban vagy utánatok nem sokkal elkapták.
- Szerintem Elijah volt annyira óvatos, hogy levédte magát,
így varázslattal nem találhatják meg őt a testvérei. Katherine-hez semmilyen szál
nem köti őket, így ő rejtve van előlük. Alexandert is talán levédték, mert ő is
vérbeli Mikaelson – felelte magabiztosan Damon.
- Tehát van bármid is, amivel megtalálhatom Katherine-t? –
kérdezte kíváncsian Julie. – Mert ezek szerint ő lehet a kulcs mindenhez.
- Nem, Julie, nekem semmim sincs – felelte Damon. – Te
viszont a rokona vagy.
- Ó! – mondta megvilágosodva Julie.
- Ha nem is a véred által találnál rá Katherine-e, akkor szerintem
felhasználhatod a köteléket, ami a testvéred, Elena közt, és Katherine közt
volt, ha rá tudsz csatlakozni. Ha jól sejtem, attól hogy blokkolva lett a
kötelék, még fel lehet használni a kereséshez.
- Hm, nem is rossz Damon – felelte elismerően Julie. – Az
ember azt hinné, hogy boszorkányok közt nőttél fel, mert nagyon jól ráérzel az
ilyen dolgokra.
- Szóval? Működhet? – kérdezte bizakodva Damon.
- Próbáljuk ki, és majd meglátjuk – felelte mosolyogva
Julie, majd elkiáltotta magát. – Lauren drágám, hoznál nekem egy kést és
gyertyákat a nappaliba?
Alig telt el pár perc, és az említett nő már be is lépett a
nappaliba, a kezében temérdek gyertyával és egy apró tőrrel.
- Hová tegyem őket anya? – kérdezte Lauren.
- Tedd ide körénk a gyertyákat, közvetlenül a fotelok köré,
majd kérlek lépj mellém, mert a te erődre is szükségem lesz – felelte Julie,
mire Lauren követte az utasításait, majd odasétált az anyja mellé, aki megfogta
a kezét és a tőrt pedig a másik oldalára tette.
Julie lehunyta a szemét, majd hirtelen meggyulladtak a
gyertyák, még nagyobb fénybe borítva ezzel az amúgy is napsütötte nappalit.
Julie ekkor kinyitotta a szemét, elengedte pár pillanatra a lánya kezét, hogy
megvágja a sajátját, majd a véres kezével újra megfogta Lauren kezét.
Ismét lehunyta a szemét, majd mély hangján elkezdett latinul
mormolni egy varázslatot. A fények villództak a szobában, és Damon látta, hogy
rengeteg erőt kivesz a két nőből a varázslat. Nem gondolta volna, hogy
sikerülhet, de Julie eltökélt arcát látva, bizakodni kezdett. Feszülten
figyelte a két nőt, majd amikor pár perc múlva abbamaradt a kántálás,
izgatottan várta, hogy Julie megszólaljon.
- Találtál valamit? – kérdezte száraz torokkal Damon.
Julie lassan kinyitotta a szemét, majd Damonra nézett. Az
arca meggyötört volt, de mégis elmosolyodott és bólintott.
- Igazad volt, megtaláltam Katherine-t – felelte boldogan
Julie.
- Hála az égnek! – mondta nagyot sóhajtva Damon. – Tudod is,
hogy hol vannak?
- Igen, sikerült belelátnom a fejébe és a címet is megszereztem
– mondta Julie, majd intett a lányának, hogy adjon neki tollat és papírt. Julie
gyorsan lefirkantotta a címet, majd átadta Damon-nak.
- Köszönöm – felelte hálásan Damon, és évek óta először,
örömkönnyek fátyolozták el a szemét.
- Ez a minimum, amit tehettem értetek – mondta Julie
kedvesen. – Ha bármire szükségetek lenne ezután, ne habozz hozzánk fordulni.
- Nem felejtem el azt, amit most értünk tettél. Fogalmad
sincs, hogy mekkora segítség ez nekünk – mondta Damon, majd közben felemelte a
kezében a papírt, amit az imént adott neki a boszorkány.
- Remélem valóban a hasznotokra lesz a cím és sikerül
visszavágnotok az ősi családnak – mondta bizakodóan Julie.
- Most már van remény, és mindent megteszek majd, hogy élni
is tudjunk vele – mondta határozottan Damon.
- Helyes, Damon – felelte mosolyogva Julie. – Ne adjátok fel
soha, mert Elena azt nem akarná.
- Tudom, ő maga tekerné ki a nyakunkat a túlvilágon, ha
feladnánk – mondta Damon elmosolyodva, majd felkelt a fotelból és búcsúzóul
ismét megölelte a boszorkányt.
- Viszlát Julie, Lauren – köszönt el Damon, majd a két nő
biccentése után elindult ki a nappaliból, egyenesen az utcára.
Amennyire kétségbeesve tért vissza a lányával Virginiába,
most legalább akkora reménnyel a szívében indult vissza az autójához, hogy
mielőbb hazatérjen Alyssa-hoz és megossza vele is majd a jó hírt: felcsillant a
remény.
Én is remélem,hogy haza is ér a lányához és nem egy újabb csapdába sétálnak bele. Végre egy kis fény az alagút végén, együtt tényleg több esélyük van, habár nem gondolom, hogy a Mikaelson család is olyan nagy veszélyben lett volna, mint a Salvatore család. Elena terstvérei..., jó ötlet. Tetszett és nagyon várom a további fejleményeket.
VálaszTörlésSzia Maresz!:)
TörlésEbben annyira ne legyél biztos.:) A veszély mindenkire leselkedik, és Alexander is tartogat még meglepetéseket számunkra.:) Örülök, hogy Julie-ék visszatérése tetszett.:)
Jó lett végre látni egy kis reményt az alagútban. El is felejtettem, hogy vannak Elenának testvérei, de rég volt már. Még jó, hogy nem végleg elvágva Kath és El közt a kötelék és gondolom majd megint nagy hasznát fogják venni. Alig várom mik lesznek még itt.
VálaszTörlésJók a sejtéseid.:) De mint az első résznél, itt sem csak a két hasonmásra vonatkozik a Kötelékek cím.:)
TörlésJulie-t amúgy valószínűleg nem most láttátok utoljára:)