2011. május 30., hétfő

Kötelékek - Kapcsolatok (első rész - első fejezet)

Stefan – Elena
iskola
- Szia, a nevem Stefan.
- Szia. Elena vagyok. Úgy látom új vagy itt.
- Igen, most költöztem a városba vissza a bátyámmal.
- És hogy tetszik itt felénk?
- Szeretem Mystic Fallst, mindig is az otthonomnak tekintettem.
- Sose láttalak még itt. - mondta Elena elgondolkodva.
- Mert kiskoromban a szüleink halála utána elköltöztünk innen rokonokhoz, akik a gyámjaink lettek. Most költöztünk vissza.
"Hogy hazudik". - gondolta Elena. "Igaza volt Damonnek, jobb ha vigyázok a kisöccsével. Bár furcsa, hogy Stefan nem tud arról, hogy már egy éve együtt vagyunk Damonnel. Örülök hogy végre a közelbe költözött. Kár hogy az öccse is jött vele."
- Értem. Sajnálom ami a szüleiddel történt. Remélem jól érzed magad majd itt.
- Köszönöm. Biztosan jó lesz, békés kis város ez.
"Volt..., amíg ide nem jöttem"- gondolta magában Stefan és elégedetten mosolygott magában.
"Azt te csak hiszed. Ha rajtam múlik karót kapsz a szívedbe, mielőtt bármit is tennél". - mondta Elena magában Stefan gondolatára. Most nagyon örült annak, hogy tudott olvasni a vámpírok gondolatában. Ez nagyon tetszett neki, és emiatt borzasztóan szerette Damont. Teljesen magával ragadta a férfi iránta érzett szerelme. Bár néha örült neki, hogy Damon vasfüvet iszik a kedvéért, mert nagyon megterhelő volt folyton hallani minden gondolatát. Szerencsére megtalálták az egyensúlyt.
Hirtelen észbe kapott Elena, hogy hol is van és válaszolt Stefannak.
- Öhm, örülök hogy megismertelek Stefan. Remélem találkozunk majd, de nekem most mennem kell órára.
- Rendben. Bocs hogy feltartottalak. Viszlát Elena.
- Viszlát Stefan. - "Remélem az soha nem jön el." - gondolta magában Elena.
"Öröm lesz szétszedni őket. Örülök hogy követtem Damont. Most visszakapja azt, hogy kijátszott engem Kathrine-nel."
Elena még hallotta Stefan gondolait és elöntötte a düh. "Hogy lehet ennyire aljas? Kat kihasználta Damont is, láttam a gondolatait tisztán. Még hogy közénk akar állni? Rossz emberbe kötött bele".
Megpróbált Elena gyorsan megnyugodni, majd rohant is tovább történelem órára.
*
Stefan végzett aznapra. Legalábbis fölöslegesnek érezte, hogy bent maradjon. Amit aznapra eltervezett, azt megtette, a többihez pedig csak várnia kellett. Bepattant a kocsijába és egyenesen a Salvatore házhoz tartott. A szokásos 5 perc alatt, most alig két percébe tellett, hogy áthajtson a városon. Hogy senkit nem ütött el, az csupán a véletlen műve volt. A nappaliban töltött magának egy italt, majd Damon szobája felé vette az irányt. Nagyon is jól tudta, hogy hol tartja Damon a tartalék vasfüvet, ezért benyúlt az ággyal szembeni kis szekrény legalsó fiókjába és a felette levő fiók legaljáról leszedte az odacellugszozott csomagot, majd kicserélte a saját keverékére. Azalatt az idő alatt, amióta vámpír, sok ideje volt és talált egy növényt, melynek illata kísértetiesen hasonlított a vasfűére. Épp hogy végzett, mikor betoppant a szobába Damon…
- Szervusz Damon. Hogy telt a napod?
- Stefan - sziszegte fogai között. - Minek kell neked itt lenned? Jó lenne, ha kimaradnál az életemből.
- Az tetszene, mi? Én is szerettem volna, ha anno kimaradsz belőle, de neked folyton Kat körül kellett legyeskedned. Most én jövök.
- Hogy érted ezt?
- Azt hiszed nem vettem észre? Elena bűzlött az olcsó arcszeszedtől. És felismertem a parfümjét. Ha emlékezetem nem csal, úgy egy éve érzem rajtad ezt a szagot miután "vadászni" mész. Ilyenkor ő a főfogás? Vagy a desszert? Biztos ínycsiklandozó le...
- Állj le Stefan. Kérlek menj el ebből a városból. Mit tegyek, hogy eltűnj végre az életemből?
- Hm. Mit szólsz egy fogadáshoz? - mondta Stefan játékosan.
- Nincs kedvem játszadozni veled.
- Ha nyersz, akkor ígérem elmegyek innen.
Damon forgatta a szemeit, de kíváncsi volt. Szerette volna, ha Stefan minél távolabb van Elenától.
- Mi lenne az? Mit akarsz?
- Játszunk nyíltan. Te anno elszedted tőlem Katherine-t...
- Nem szedtem el. - vágott közbe mérgesen Damon. - Engem is átvert, nem voltam önmagam.
- Kérlek, legalább most ne hazudj. Szóval. Megpróbálom elcsábítani Elenát, és amennyiben nyerek, és miért ne tenném, akkor neked kell eltűnnöd innen. Ha viszont te nyersz, békén hagylak.
- Úgyse tartanád be a szavad Stefan.
- De, most az egyszer, betartom.
"Na erre kíváncsi leszek. Esélyed sincs öcsi, Elena át fog látni rajtad, mert velejéig romlott vagy"
- Rendben, áll az alku. De Elenát nem kényszerítheted semmire sem, önszántából kell döntenie.
- Legyen. Amúgy ha már ugyanúgy néz ki mint Katherine, az ágyban is ugyanolyan jó? - kérdezte Stefan provokálva Damont.
Damont elöntötte a düh, de úgy döntött, másképp viszi be a jobb horgot.
- Ezt te sose fogod megtudni Stefan. - mondta mosolyogva. - Mellesleg Katherine a közelébe sem ér.
Stefan azonnal előtte termett és torkon ragadta Damont, aki viszont egy ügyes mozdulattal a falnak vágta őt.
- Sokat kell még gyakorolnod öcsi. A düh nem elég jó fegyver. - mondta,és azzal elhagyta a házat. A Gilbert ház felé vette az irányt. Egy rövid kocsikázás után már ott is volt. Egyből Elena szobájába ment.
*
- Szia. - köszönt Elena, és egy pillanat múlva már Damont ölelte és szenvedélyesen csókolta.
- Szia. - köszönt Damon, miután a lány elengedte.
- Találkoztam ma az öcséddel... - mondta fancsali arccal Elena.
- Tudom. Emiatt is jöttem most. Beszélnünk kell.
Azzal mindent elmesélt Elenának a Stefannal való alkujával.
- Baj hogy belementem?
- Nem, dehogy. Semmi esélye sincs, átlátok rajta. Láttam a gondolait. Szét akar minket szedni és a városba is csak pusztítani jött.
- Szerinted ha veszít, elmegy?
- Majd kifigyelem a gondolatait. De óvatosnak kell lennünk. Nem tudhat a képességemről
- Ne aggódj, itt nem hallhat meg minket. Bonnie jól levédte a házat, teljesen szigetelve van a vámpírok elől. Csak én léphetek be ide, és csak én hallgatózhatok itt.
- És sűrűn teszed? - kérdezte Elena incselkedve.
- Szeretem hallgatni, ahogy énekelsz a zuhany alatt. - mondta Damon kajánul.
- Hé, na ezért még kapsz.
- Epekedve várom a büntetést.
Mindketten nevetésben törtek ki, majd a következő pillanatban Damon szenvedélyesen megcsókolta a lányt, aki hevesen viszonozta a csókot. Pillanatok alatt Elena az ágyon fekve találta magát, és boldogan ölelte Damont és adta át magát a vágyaiknak.

Stefan – Forbes
hivatal
- Jó napot uram, miben segíthetek?
- Jó napot! A nevem Stefan Salvatore.
- Áh, üdvözlöm uram, a nevem Elisabeth Forbes. Foglaljon helyet. Én vagyok itt a polgármester mindenese.
- Köszönöm, nagyon kedves.
- A meghirdetett asszisztensi állásra jelentkezik ugye?
- Igen.
- Remek. Tudja a közelgő választások miatt, rengeteg munka van. És szabad kérdeznem honnan jött? Eddig nem nagyon láttam errefelé.
- Alapvetően innen származom. Csak a szüleim halála után a fivéremmel rokonokhoz kerültünk. Sok felé jártam, legutóbb Afrikában dolgoztam önkéntesként.
- Óh, ez remekül hangzik. Mivel foglalkozott?
- Tudja ott a kórházi ellátás nagyon alacsony színvonalon van. És pontosan ezért, sokan meghalnak. Azoknak, akiken már nem tudtak segíteni, támaszt nyújtottam.
- Ez nagyon önzetlen Öntől. És hogy-hogy visszatért?
- Honvágy, tudja - és megeresztett egy elbűvölő mosolyt.
- Hmm.. Látom, szerzett a munkához szükséges tapasztalatokat. De nem találom a személyes iratainak másolatát. Tudja, nem lehetünk elég óvatosak...
- Nézze meg újra - és miközben ezt mondta, megigézte őt. - Ott kell lennie.
- Áh, már látom. Rendben, akkor szerintem ennyi elég is lesz. Fel van véve, holnap kezdhet!
- Óh, nagyon köszönöm. Ígérem, nem fog bennem csalódni!
Ahogy kisétált az ajtón találkozott Elena öccsével, Jeremyvel.
*
- Hova-hova fiatal úr?
- Nem mindegy az neked? - válaszolta flegmán Jeremy.
- Most nagyon figyelj! - Stefan ismét bevetette egyik kedvenc trükkjét. - Ma este bulit tartasz a parton. És engem is elhívsz.
- Ma este bulit tartok a parton. És várlak téged is.
- Remek, akkor ezt meg is beszéltük!
Ahogy Stefan otthagyta a kissé megzavarodott Jeremeyt, a közeli patikába ment. Tudta, hogy árulnak itt vasfüvet, amire igen nagy szüksége volt most. Mikor egyszer bekukkantott a városba, majdnem belehalt, mert egy gonosz boszorkány az egész várost vasfűvel "mérgezte" és mikor megéhezett, másik városba kellett mennie elemózsiáért. Persze ennek már vagy 50 éve, de jobb az elővigyázatosság. Azóta csak egyszer jött ide vissza. Azon a napon, amikor Elena elveszítette a szüleit...

1 megjegyzés: