Gilbert ház
Elena fáradtan pihent Damon karjaiban, de boldog volt. Damon felkelt az ágyról és elkezdett felöltözni.
- Máris mész?
- Igen. Mennem kell, ki kell derítenem, hogy miben sántikál Stefan. Jobb elővigyázatosnak lenni. Ha tudok, akkor éjjel még eljövök.
- Ajánlom is. Várni foglak.
Azzal Damon Elena fölé hajolt és megcsókolta. "Jaj de nehéz itt hagynom most téged. Legszívesebben visszabújnék hozzád." - gondolta Damon magában.
Elena hangosan elkezdett nevetni és Damon nem tudta mire vélni a dolgot, el sem tudta képzelni, hogy mi ütött a lányba.
- Mi az?
- Mikor ittál utoljára vasfüvet? - kérdezte nevetve a lány.
Damon meghökkent és enyhe bűnbánat jelent meg az arcán.
- Tegnap este. Ezek szerint már múlik a hatása. Mióta hallasz?
- Inkább bújj vissza, ha úgysem akarsz menni. - mondta Elena játékosan.
- De mennem kell.
- Kérlek. - mondta Elena csábosan, és úgy ahogy volt, csupaszon, Damon karjaiba bújt, aki azon nyomban felkapta őt, és hevesen megcsókolta.
- Ugye tudod, hogy rossz kislány vagy?
- Tudom. De olyan régen hallottalak már közben. És azt nagyon szeretem. Megőrjít.
- Te meg engem őrjítesz meg. - mondta Damon elvesztve a fejét.
Pillanatok alatt megszabadult a ruháitól és mindent ott folytattak, ahol abbahagyták.
- Most már tényleg mennem kell Elena.
- Tudom. Remélem ma még látlak.
- Elszállt az idő, nem biztos, hogy ma még visszajövök, míg ébren leszel. De lehet hogy míg alszol meglátogatlak.
- Rendben. Kérlek vigyázz magadra. Nagyon sok gonoszság van az öcsédben.
- Tudom. Holnap hozok neked is vasfüvet. Most hogy itt van az öcsém, muszáj, hogy idd te is. Nem akarok kockáztatni.
Közben felöltözött és lágy csókot adott Elenának majd kiviharzott a szobából.
Hirtelen kopogtak az ajtón.
Kopp kopp
- Egy pillanat.
Gyorsan felöltözött majd ajtót nyitott.
- Jer. Mit szeretnél?
- Este bulit rendezek a parton. Szeretném ha eljönnél te is.
- Bulit? Te? Hogyhogy?
Jeremy arca értetlen volt majd lassan felelt Elenának. - Nem tudom. Csak úgy jött ez az ötlet.
- Rendben. Megkérdezem Damont, hogy jön-e velem. Hánykor lesz?
- Nyolckor. Számítok rád.
*
Épphogy hazaért Damon a házba, érezte hogy csörög a telefon a zsebében.
- Szia. Máris hiányzok?
- Nem azért hívlak, hanem....
- Áu, ez fájt. - mondta Damon és színészkedve a szívéhez kapott, majd elnevette magát.
- Jaj Damon, ne színészkedj. - mondta Elena nevetve. - Jer valami oknál fogva bulit rendez ma a parton, és szeretném ha te is eljönnél.
- Elena, tudod hogy ma más dolgom van. De ha úgy alakul, ígérem, ott leszek.
- Rendben. Remélem el tudsz jönni. Szia. - mondta Elena, majd kinyomta a telefont.
- Miért ne tudnál elmenni Damon? - szólalt meg hirtelen Stefan Damon mögött.
Damon hirtelen megfordult a tengelye körül és egy szempillantás alatt a zsebébe süllyesztette a vasfüves üvegcsét, amit Elenának készített. Remélte, hogy Stefan nem vette észre.
- Mi közöd hozzá? Nem tanított meg anyukád, hogy hallgatózni nem szabad?
Stefan szeme szikrákat szórt, de nem ugrott neki Damonnek.
- Anyánkat ne vedd a szádra Damon.
- Nem állt szándékomban. Csak bátorkodtam megkérdezni, hogy miért nem emlékszel a régi illemóráira. - kérdezte tőle szurkálódva.
Stefan nem szólt semmit, csak közel sétált Damonhoz.
- Ne kóstolgass, különben megbánod.
- Reszketek Stefan, húúú. - mondta Damon nevetve.
- Ha te ma úgysem érsz rá, majd akkor leszek én a kis Elena kísérője. Nehogy az éjjel valami vadállat megtámadja. Azt nem szeretnénk ugye? - mondta Stefan incselkedve.
Damon egy pillanat alatt a falhoz vágta Stefant, aki hirtelen levegőt sem bírt venni.
- Eszedbe ne jusson, mert abban a pillanatban hogy hozzáérsz, megöllek.
- Még akkor is ha ő akarja?
- Sose akarja majd, hogy hozzáérj.
- Majd meglátjuk bátyó. - azzal kisétált a szobából és egy gonosz vigyort küldött Damon felé.
Damon gyorsan elővette a telefonját és írt egy SMS-t Elenának. "Ott leszek".
Tyler
Lockwood rezidencia
Tyler a Lockwood házban tipródott. Tudta, hogy nem kéne újra megpróbálnia, mert egyre nagyobb hülyét csinál magából, de nem bírt tétlenül várni. A szíve dobogott, a vére lüktetett, a gondolatok egymást kergették a fejében. „A fenéért kellett anyámnak megszólalnia. Most mit gondolhat rólam???” A társalgóban hol leült, hol felállt. Aztán vett egy nagy levegőt és elkezdte megtervezni amit akar mondani…
„>>Szia, itt Ty. Tudom, sokszor hívtalak. Szóval csak azt akarom mondani, hogy az előbbi üzenetet ne értsd félre<<
Áh… Ez így nem jó. Akkor...
>>Szia, Ty vagyok, én 7kor indulok a buliba, csörizz, ha elmenjek érted.<<
Igen, ez jó lesz. Határozottan, magabiztosan. Hisz mi történhet? Nemet mond. Nem, nem mondhat nemet… Inkább felhívom. Vagy inkább várjak? Felhívom. Legalább túl leszek rajta…” Gondolta magában Tyler, majd tárcsázni kezdett.
„Már megint a hangposta, fantasztikus…”
- Szia, én vagyok... már megint...
Caroline – Bonnie
Bennett ház
- Gyere már Bonnie, nem érünk rá egész nap! Még mennünk kell a manikűröshöz, a fodrászhoz és még meg kell néznünk azt az irtó aranyos cipőt a butikban.
- Jól van Caroline, megyek, csak még a telefonomat megkeresem. Biztos ezerszer hívtak.
- Oké, a kocsiban megvárlak.
Bonnie feltúrta az egész lakást, de sehol sem találta. Majd becsukta a szemét és vett 3 mély levegőt.
- Ha én telefon lennék hova bújnék?... Áh, már tudom. - lehajolt és benyúlt az ágy alá. - Megvagy te kis huncut!
>> Önnek 8 nem fogadott hívása és 3 új hangposta üzenete érkezett<<
- Valaki nagyon elszánt. Lássuk csak.
- Bonnie, gyere már! - kiabálta Caroline.
- Megyek, már jövök kifele... Basszus hol lehet a táskám? Nem igaz, hogy ez mindig így megy... - mérgelődött magában Bonnie. Majd elkezdte lehallgatni a hangüzeneteket.
Az üzenete 13 óra 54 perckor lett rögzítve:
- Szia, itt Ty, lesz ma egy buli a parton. Jer találta ki. Ugye milyen szuper? Szóval csak szeretném tudni, hogy jössz-e? Hm. Akkor várom hívásodat. Szia!
bíííp
Eközben Bonnie odaért Caroline autójához.
- Mi az, kivel beszélsz? Csak ne...
- Ssh! Lehallgatom az üzeneteimet.
- Oké, akkor pattanj be.
Az üzenete 14 óra 3 perckor lett rögzítve
- Szia, itt Ty. Mily meglepő... Szóval csak azért hívtalak, hogy ha azért nem jössz, mert nincs aki elvigyen, akkor szívesen elmegyek érted.
- Tyler Lockwood, azonnal gyere ide!
- Anya, ne most! - kiabálta Tyler.!
- Tyler, azonnal gyere ide és magyarázd meg ezt a foltot az alsó....
bíííp
- Min nevetsz Bonnie?
- Áh, semmi, csak Tyler... - nem fejezte be a mondatot Bonnie, csak nevetett. - Na meghallgatom az utolsó üzenetet.
Az üzenete 14 óra 10 perckor lett rögzítve
- Szia, én vagyok... Már megint. Nem tudom lehallgattad-e az eddigi üzeneteket, Remélem nem... Szóval izé. Lesz ma ez a buli a parton. A hídnál. Csak szeretném tudni, hogy jössz-e. Hát... Akkor ennyi. És ígérem többet nem hívlak. Hehh - nevetett kényszeredetten Tyler. - Szia.
Stefan – Vicky
Grill
- Jó napot, egy Whiskeyt. A legdrágább fajtából. Legyen dupla. És 5 perc múlva még egy. Ha nem szúrja el, megkaphatja Franklin bácsi ikertestvérét (a 100 dollároson Benjamin Franklin van)
- Igenis uram, örömmel -- válaszolta a pincérnő - Kit tisztelhetek Önben? Nem láttam még errefelé.
- A nevem Stefan. Ha tudom, hogy ilyen gyönyörű nők vannak errefelé, hamarabb visszajövök - mondta Stefan, és arcán baljós mosoly jelent meg - Kegyedet hogy szólíthatom?
- A nevem Victoria, de szólítson csak Vicnek. Mit ünnepel?
- Állást kaptam a városban.
- Ez nagyszerűen hangzik! Akkor ezek szerint sokat fog erre járni. Felírhatom a törzsvendégek közé? - kérdezte Vicky kedvesen.
- Rendben Vic. – mondta Stefan, majd a lány szemébe nézett - Mikor végez?
- Fél óra múlva.
- Este buli lesz a parton. Legyen a partnerem!
- Örömmel.
- Helyes. Akkor amíg végzel... Ugye tegeződhetünk? Ha már a partnerem leszel.
- Persze Stefan. - mondta Vic mosolyogva és elindult, hogy kiszolgálja a többi vendéget.
- Új vagy itt? - kérdezte egy ismerős hang Stefantól.
- Igen, az vagyok. Tanár úr.
- Áh, csak nem ismerjük egymást?
- De igen Mr. Saltzman. Ma kezdtem itt.
- Értem. Szabad a neved? Nem hinném, hogy bemutatkoztál volna ma nekem.
- Stefan. Salvatore.
- Mondd csak Stefan, nem vagy kicsit fiatal az iszogatáshoz.
- Nem, nem vagyok fiatal hozzá. - mondta Stefan megigézve Alaricnak.
- Jól vagy? Olyan furcsán nézel ki? Nyugi, engem nem zavar, nem vagyok afféle diákvadász az iskolán kívül. Ott mindenki tegye a dolgát, hogy otthon ki mit csinál, az engem nem érdekel.
- Értem. Ez tetszik ez a hozzáállás. Akkor meghívhatom egy italra?
- Nem kösz. Mennem kell mert vár a barátnőm. Ma az unokaöccse és a húga kiruccannak estére, és ő is szeretne ma kikapcsolni, egy kicsit megszabadulni a felelősségtől, ha érted mire célzok.
- Hogyne, Mr. Saltzman.
- Helyes, akkor viszlát Stefan.
Közben Vic Stefan előtt termett és kérdőn nézett rá.
- Én végeztem, mehetünk.
- Oké. A vendéged voltam. - mondta Stefan Vicnek megigézve.
- A vendégem voltál. Menjünk.
- Köszönöm. Milyen rendes vagy. Mondd csak Vic. A töri tanár a Gilbert gyerekek gyámjával kavar?
- Igen, már egy ideje. Amikor meghaltak a szüleik, akkor együtt költöztek ide. Külön ugyan, nem is értem miért, de a pasi is követte a nőt ide. Nagy szerelem lehet mi?
- Igen. Az. Nagy szerelem. - mondta Stefan elégedett mosollyal az arcán és elindultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése