2011. június 28., kedd

Harmadik évad fanfiction 12. fejezet - Közelebb

Elena a szobája foteljában ébredt. Kereste Damont, de ő nem volt ott. Nem értette mi történt. Úgy emlékezett, hogy Damon ágyában aludt el és arra is, hogy olyasmit mondott, amire azt hitte nem fog sor kerülni a közeljövőben. Jeremy mocorogni kezdett.
- Elena? Mit csinálsz te ott?
- Öhm. Igazából én sem tudom. Éjszaka kimentem levegőzni és... És itt ébredtem.
- Hát egyszer felébredtem és valóban nem voltál sehol. De itt vagy és ez a lényeg.
- Megnézem a többieket.
- Oké, addig letusolok.
Ekkorra Elena már a folyosón botorkált. Nem tudta melyik kinek a szobája, ezért lement a hallba. Caroline és Tyler már lent voltak. Éppen reggeliztek.
- Sziasztok. Jól aludtatok?
- Igen, és Te? - kérdezte Caroline.
- Jól... Azt hiszem.
- Bonnie merre van?
- Elment Damonnal tankolni vagy alkatrészért, vagy már nem is tudom. A lényeg, hogy nemsokára jönnek vissza.
- Rendben. Visszamegyek, összeszedem a cuccom és jövök.
Ezzel Elena elindult vissza a szobájába.
"Csak álmodtam? Vagy tényleg megtörtént? És miért történt? Én szeretem Stefant. Tény, hogy vannak gondjaink. És valószínűleg mindig is lesznek. De Damon... Nem akartam Katherine lenni. És mégis a helyzet... A helyzet kísértetiesen hasonló. Nem tehetem ezt velük. Ha megtörtént, akkor tisztáznom kell ezt Damonnal. Nem hogy szex, csók sem lehet köztünk. És tisztáznom kell Stefannal az érzéseimet. Mert valami más, mint akkor, amikor összefutottunk az iskola folyosóján..."

*
Mikor Damon és Bonnie visszaértek, már mindenki készen állt az indulásra. Összepakoltak mindent, beszálltak az autókba és elindultak.
- Damon. Meg kell valamit beszélnünk.
- Igen? Mit?
- Azt, ami tegnap történt.
- De mindent megbeszéltünk tegnap, semmi sem változott azóta. Stefan itt van már? - kérdezte kíváncsian, majd körülnézett játszva. - Nem. Tehát, majd ha eljön az ideje, visszatérünk rá. Most Stefanra kell koncentrálnunk.
Elena némán bólintott, majd kinézett a suhanó tájra. "Ezek szerint csak álmodtam. De akkor hogy kerültem a fotelba? Ennyire fáradt voltam, hogy nem emlékszek rá?"
Damon arca feszült volt, de Elena nem vette ezt észre. Átkarolta őt és magához húzta, hogy úgy mint tegnap este hozzábújjon Elena. A lány készségesen Damon vállára hajtotta a fejét, és jól esett neki a férfi közelsége. A bűntudat nagyon marta őt és gyűlölte magát azért, mert mindkét férfi iránt érzett valamit. Az érzései kuszák voltak, és ő is szerette volna tudni, hogy kihez húz jobban a szíve.
Ring – ring – ring
- Sziasztok srácok! Mi a helyzet? – kérdezte Ric
- Haladunk. Otthon?
- Liz hazaért és Katherine is ténykedett.
- Mit csinált már megint az a dög?
- Feltűnően sok vért zsákmányolt a kórházakból és néhány embernek nyoma veszett.
- Forbes seriffről van valami hir?
- Egyenlőre semmi, ha lesz valami szólok.
- Ok, tanárbácsi, majd jelentkezünk. – mondta Damon, majd megszakitotta a vonalat. Nem volt az a hosszú percekig csevegős tipus. Elintézte amit akart, és ennyi.

Már közeledtek a Nevadai határhoz, amikor egyik este a szállóban Damon kíváncsian fordult Jeremy felé.
- Nos, mikor kerül elő a navigátorunk?
- Nem tudom Damon.
- Remek. Akkor most mit tegyünk? - kérdezte morcosan Damon.
- Mit vársz tőlem? Ez nem úgy működik, hogy csak úgy hívom Jennát és itt van.
- Pedig nem ártana.
- Jeremy, lehet, hogy Damonnek igaza van. - szólalt meg váratlanul Bonnie. Mindenki elképedve nézett Bonnie-ra, amiért ő Damon pártjára állt. Damon is csodálkozva de elismerően nézett rá.
- Köszönöm. - mondta jelentőségteljesen. - Szóval? Hol van Jenna? Áuuuu. Jól van, értem én. De Jeremy, kérdezd már meg tőle légy szíves, hogy miért szekál folyton engem? Úgy értem, nem én vagyok itt az egyetlen céltábla.
Mindenki nevetett és Elena szólalt meg.
- Jenna?
- Mögötted van Elena. - mondta Jeremy halkan. - Szóval csak rád kell gondolnom, és... - kérdezte Jeremy Elena mögé pillantva.
- Igen. Nem mondtam ezt neked, nehogy így bárkit magadra szabadíts. Ha erősen koncentrálsz, elvileg bárkit idehívhatsz.
- Óóóó. - mondta Jeremy.
- Mi az? - kérdezték kórusban a többiek.
- Csak Jenna elmondta, hogy ha erősen gondolok valakire, az meg jelenhet.
- Rose. - szólalt meg halkan Damon.
- Tessék?
- Ah, semmi. - mondta Damon, majd gyorsan terelte a szót. - Szóval akkor most merre irányít minket a láthatatlan vezetőnk?
- Carson city felé vegyétek majd az irányt, holnap este pedig majd mondom, hogy merre tovább.
- Irány Carson city, holnap pedig megkapjuk a következő eligazítást. - ismételte Jeremy.
- Rendben. Akkor mindenki menjen pihenni, nagy út vár ránk holnap is.
- Jóéjt mindenkinek. - köszöntek el egymástól és mindenki felállt az asztaltól. Csak ők voltak a hotel ebédlőjében így senki sem zavarta őket.
Mikor mindenki felkelt, Damon odasétált Jeremyhez.
- Jeremy, megtennél nekem valamit? Szeretnék valakivel beszélni.
- Persze, ki azt?
- Valami baj van? - sétált oda Elena kettejükhöz.
- Nem, csak Damon szeretne valakivel beszélni. - mondta Jeremy, és Damon úgy nézett rá, hogy a szemeivel meg tudta volna ölni őt.
- Rose? - nézett Elena Damonra kérdőn. Damon nem felelt, csak az égbe emelte megadóan a szemét.
- Nem lényeg, nincs mit mondanom neki. - mondta Damon majd sarkon fordult.
- Azt mondja, hogy nem haragszik rád. - szólalt meg Jeremy.
- Mi? - fakadt ki Damon és visszapillantott Jeremyre, aki a szoba másik fele felé nézett
- Nem haragszik rád. És köszöni, hogy úgy búcsúztattad el őt, ahogy tetted. Azt mondja, hogy hálás, amiért megszabadítottad a kínoktól.
- Szívesen - mondta Damon elhűlve.
- Örül, hogy a különleges barátod volt. De kéri, hogy legyetek nagyon boldogok Elenával. Mi?? - fakadt ki Jeremy.
- Halott, össze-vissza beszél. - mondta Damon.
- Azt mondja, hogy tudja, hogy Elena is viszont szeret. Azt javasolja, hogy többet ne töröld az emlékeit, ha ő már melletted döntött.
- Mi? - fakadt ki Elena. - Akkor az az este? Amikor ott az erkélyen... Meg amikor döntöttem... Az nem álom volt? - kiabálta Elena.
- Köszi Rose. - mondta Damon mérgesen.
- Damon, válaszolj. - mondta Elena mérgesen.
- Nem Elena, nem álmodtad. - adta meg magát Damon.
- Miért? - kérdezte Elena lesújtva.
- Hogy miért? - fakadt ki Damon. - Nézz magadra, egy roncs vagy. Te sem tudod mit akarsz. Nem vagy biztos a döntésedben, nem vagy biztos az érzéseidben, ki vagy készülve és nem akartam, hogy most ez a teher is rajtad legyen.
- El tudom dönteni, hogy mit bírok el és mit nem - kiabálta Elena és fenyegetően Damon elé lépett, hogy az ne tudjon kisétálni az ajtón.
- Öhm, srácok, Rose azt üzeni, hogy...
- Rose csak maradjon inkább csendben. Beszélt ma már eleget. - fakadt ki mérgesen Damon.
- Rose - szólalt meg Elena halkan. - Sajnálom ami történt és kérlek ne haragudj Damonra, amiért...
- Te csak ne kérj bocsánatot a nevemben, jó? - kiabálta Damon.
Elena nem szólt semmit, csak sarkon fordult és kirohant a házból.
- Ah, remek - mondta Damon csalódottan, majd Elena után indult. Majd hirtelen megtorpant. - Rose. Tudod, hogy nem úgy... Ah. Szóval köszönöm.
- Örülök, hogy találkoztunk Damon. Menj utána. - mondta Jeremy, amire Damon elmosolyodott és Elena után ment.
A hotel egy erdő szélén volt és amellett találta meg Elenát. Elena a fűben ült, a térdeit magára húzta és csak sírt.
- Elena. - szólalt meg halkan Damon, majd lehajolt a lány elé. - Gyere vissza a házba, hideg van.
- Hagyj békén Damon Salvatore. - mondta mérgesen Elena.
Damon szeme szikrákat szórt, majd hirtelen megfogta Elena arcát és felemelte, hogy a lány ránézzen.
- Eszedbe ne jusson megint megigézni - mondta dühösen Elena. - Be kell szerezem egy másik nyakláncot, mert úgy tűnik nem vagyok melletted biztonságban.
Damon arca eltorzult a dühtől és magából kikelve, de halkan esett Elenának.
- Az eszedbe se jut, hogy azért tettem, hogy ne kelljen neked is szenvedned a bűntudattól?
Elena arca elképedt és úgy nézett Damonra. - Neked bűntudatod van?
- Mi olyan meglepő ezen? - mondta mérgesen Damon. - Stefan a testvérem. Te pedig a barátnője vagy.
- De régen ez nem érdekelt téged.
- Az régen volt. Azóta az öcsém mártír lett miattam, szóval ha nem akarom hogy emiatt örökre gyűlölj, meg kell szabadítanom őt önmagától meg az ostoba bűntudatától. Ideje lenne megtanulnia, hogy az én tetteimért én felelek.
- Damon. - mondta Elena halkan, majd önkéntelenül is megsimogatta Damon arcát. A következő pillanatban észbe kapott és elrántotta a kezét, de Damon elkapta azt, és mélyen Elena szemébe nézett.
- Kérlek, ne igézz meg többet. - mondta Elena fájdalmasan. - Még miattam se tedd.
- Rendben. - felelte Damon csendesen. - De akkor most itt fejezzük be.
- Mit? - kérdezte Elena csodálkozva.
- A játékot.
Elena kérdőn nézett Damonra.
- Ne játssz velem, ne kínozz. Az önuralmam fogytán van, pláne most, hogy tudom… Szóval elég volt. Ne kísérts.
Damon olyan tűzzel nézett Elenára, hogy Elena azt hitte meggyullad. Damon tekintete szinte perzselte a bőrét. Az ajkuk alig pár centire volt már egymástól és mindketten alig kaptak levegőt. Elena behunyta a szemét és mély levegőt vett, majd hátrább dőlt.
- Rendben. - mondta és egy könnycsepp gördült le az arcán. Damon finoman letörölte az arcáról, de mielőtt levehette volna a kezét Elena arcáról, Elena megfogta azt, az arcához fogta, hogy ne vegye el Damon a kezét. Behunyta a szemeit és sűrűn, de némán elkezdtek folyni a könnyei. Damon könnyes szemmel nézett Elenára, majd egy pillanat alatt leült a földre Elena mögé, magához húzta őt háttal és szorosan átölelte őt. Miközben ő ölelte Elenát, Elena megfogta a karjait, hogy Damon még véletlenül se engedje őt el.
- Ennyi belefér? - kérdezte Elena elcsukló hangon.
- Igen. - mondta Damon halkan. - És neked?
- Nekem is.

5 megjegyzés:

  1. Sziasztok!!!
    :( Delena !!!!! Rose :D!!!! ez a rész :( :)!!!! Mint már említettem nem vagyok a szavak embere!!! :P <3 MFD <3 :D Demi

    VálaszTörlés
  2. AnnPearl (szerk)2011. június 28. 21:43

    Köszönjük szépen. Örülök, hogy elnyerte tetszésed! :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!Imádtam a részt és Rose :D Csak így tovább! :D

    VálaszTörlés
  4. Most épp itt ülök a gép előtt és ordibálom, hogy MÉG-MÉG-MÉG!!!

    VálaszTörlés
  5. Erre nemigazán lehet mit mondani. WOW! Gratula!!!

    VálaszTörlés