2011. június 16., csütörtök

Harmadik évad fanfiction 8. fejezet - Édes drága titkaink


Én egy kicsit – mondta Elena.  – Stefan tanított néha. Lássuk csak.

Quando il figlio del luccica buio senza la forza della luna quindi superabile. E 'un disco dipinto con il sangue può spegnere la sua vita. Ma attenzione, il sangue non può essere demoniaco. vittima di un uomo è necessario per la distruzione. Il doppio di esso solo sangue, che spezza la forza. Se la luna piena fioca e il sangue della vittima salire dipinge di rosso, la lotta serve a uno scopo allora. Cerca il pugnale, che è protetto molto, e usarlo per il rituale.

Ír valamit a Holdról, erőről, festésről és démonról. Nem igazán értem. Furcsa szóhasználatokat tartalmaz. Várjuk meg vele Damont, mert nem akarok vaktában lövöldözni.
- Ha jól sejtem ez valami recept. És szerintem eléggé mellényúltál a festés szóval. De a Hold biztató, hacsak nem egy újabb rituálé, amin giga-mega-erős vámpírok jönnek létre.
- Attól tartok én is… - válaszolta a lány Ricnek. Mindannyian feszülten meredtek a képernyőre és örömmel vegyes félelem járta át őket. - Mert ha ennek a valaminek köze van a vámpírokhoz, Klaushoz, az lehet nagyon jó és lehet nagyon rossz hír is. Tényleg, Bonnie nem mondta mikor jönnek vissza?
- Már elindultak, pár óra és itt is lesznek.
- Rendben.
- Sziasztok srácok! – csendült fel Caroline hangja a házban. Megjöttünk. Merre vagytok?
- Jeremy szobájában. Gyertek fel!
- Sziasztok – köszönt Tyler – Jer, Ric, Elena. Min ügyködtök itt?
- Találtunk egy dobozt, benne pedig ezt. De olaszul van. És nem tudunk olaszul.
- Na az pech. Viszont mi is hoztunk valamit – vágott közbe Caroline.
- Jer, beraknád ezt a lejátszóba?
- Ok, mi ez?
- Egy videofelvétel. Vagyis sok videofelvétel..
- Mi van rajta?
- Izgalmas dolgok. Mindjárt elindul, várjátok ki! – mondta Tyler. Mikor ezt kimondta el is kezdte lejátszani a lemezt. A kép eléggé sötét volt, de ki lehetett venni azt, hogy két alak sétál az erdőben.
- Ez én vagyok. És Stefan. Ez hogy lehet?
- Igen, várjál, van még. – Ahogy folytatódott és kimentek a képből a következő pillanatban két női alak tűnt fel ugyanott. Elena és Greta volt az.
- Te jó Isten! E a rituálé estéje. Nem akarom végignézni – mondta szörnyülködve Elena.
- Shh Elena, nem látszik semmit olyan. – próbálta megnyugtatni Caroline a barátnőjét.
- A következő percben látszott, ahogy valaki viszi Elenát. És az is, ahogy Jenna testét viszi valaki. Ric a leghátsó sorból figyelte az eseményeket. Az arcán látszott valami fájdalommal és dühvel kevert szomorúság. Hol egyik, hol másik kerekedett felül, a szeme pedig megtelt könnyel.
- A többi nem annyira lényeges. Csak az látszik rajta, ahogy eltüntetjük a nyomokat. De a lényeg. Észrevettetek valami furcsát?
- Mit kellett volna észrevennünk Tyler? – kérdezte Jeremy. – Hogy meg volt vágva a film?
- Nem. Vagyis nem egészen. Az egyik az, hogy onnantól kezdődik, hogy kiderült mikor lesz a szertartás. És a másik, hogy nem látszik maga a rituálé, de az, hogy kik mentek oda és kik távoztak, az igen. Valamint, hogy arról van felvétel, ha valaki van a kamera látószögében.
- Elijah?
- Talán. – válaszolta meg Caroline Elena kérdését.
- Szerintem az lehetett – kezdett el magyarázni Tyler -, hogy Elijah mégsem bízott annyira Klausban. És megigézhetett valakit, hogy tegyen oda egy mozgásérzékelős kamerát. És ha esetleg nem úgy sülnének el a dolgok, ahogy tervezte, akkor ez eljusson a rendőrkapitányhoz.
- És látta ezt már Forbes serif? – kérdezte Ric gyakorlatiasan.
- Elméletileg nem. Eddig egy széfben csücsült a lemez, de a széf helyéről az információk már Liz asztalán voltak egy cetlin. És onnan vette el Matt és adta oda nekünk. Vagyis nekem. És most itt vagyunk.
- Akkor biztonságban vagyunk. – nyugtázta Elena.
- Hacsak nincsenek más felvételek más helyeken. De ez biztató. Legalábbis egy kicsit. – mondta Jer kicsit elkenődve
- Hát ja. Figyeljetek, én már farkaséhes vagyok, nyugi Car nem úgy értettem – helyesbített Tyler – szóval rendelhetnénk valamit, amíg Damonék megjönnek. Mit szóltok?
- Ok, nekem mindegy mit, csak sokat. És ne spagettit, mert kezdek mérgezést kapni – élénkült fel Jeremy.
- Oké Car, akkor menjünk a konyhába intézkedni ez ügyben. Jer, addig megtennéd, hogy átnézed a lemezt, hátha van rajta valami?
- Persze.
*
- Damon, szerinted vezet valahova a nyom? Mármint használható, vagy csak elterelés? Mert kinézem Klausból.
- Nyugi boszi, ezeknek a szemeknek senki nem tud hazudni. – válaszolta hencegve. Mint mindig most is poénnal próbálta leplezni idegességét. Tudta, hogy nemsokára újra találkozni fog Elenával. Bár tudta, hogy már nem neheztel rá a szobafogság miatt, de félt attól, hogy mire jutott az elmúlt napokban. Kihez húzhat a szíve...
- Damon, Damon. Hallasz engem? Damon! Föld hívja Damont!
- Mondjad, nem vagyok siket.
- Pedig nagyon annak tűntél. Szóval nem állhatnánk meg enni?
- De hát mindjárt odaérünk.
- Tudom, de ha megérkeztünk nem biztos, hogy lesz időm egy normális, kiadós kajálásra.
- Valld csak be nyugodtan, nem akarsz ilyen csapzottan hazaállítani a kis Jeremyhez.
- Fogd be Damon. Vagy beszélgessünk Elenáról?
- Oké. A következő pihenőnél megállunk. Nekem is van egy kis dolgom. – zárta rövidre a vitát Damon. Nem akart a témáról beszélni és úgyis meg akarta látogatni Katherine-t. És Bonnie nagyon jó kis alibit szolgáltatott neki erre. A következő pihenőnél le is álltak, amíg Bonnie bement a panzió éttermébe, addig Damon elhajtott a kocsival. Nagyon gyorsan hajtott, hogy ne tűnjön fel a boszorkánynak, hogy merre jár. Amikor leparkolt az ódon ház előtt furcsa csönd lett. Egy két madár hallatta csak a hangját, ezen kívül semmi. Elkiáltotta magát, de semmi. Aztán a háta mögött hallotta, ahogy egy apró ágacska úgy 500m távolságban eltört. Egyből arra felé vette az irányt. Aztán hirtelen megtorpant. Elenát látta, ahogy egy fa tövében sírdogál. Egy pillanatig tétovázott, majd odasietett hozzá és egy távolabbi fának csapta.
- Ügyes Damon, egyre ügyesebb vagy! Honnan tudtad, hogy nem ő vagyok?
- Ez legyen az én titkom. Inkább te válaszolj. Hogy az ördögbe szabadultál ki?
- Tudod nem figyeltetek rám, pedig megérdemelném. Nekem is van saját boszorkányom. Tudod, egyre figyelmetlenebb vagy. Nem tűnt fel, hogy másik ruha volt rajtam mikor Elena itt volt és másik, mikor visszajöttél hozzám? Ejnye! Ez egyszer még a vesztedet fogja okozni. Pedig régen milyen figyelmes voltál. Még azt is észrevetted mikor másik gyűrű volt rajtam…
- Fogd be te szuka. Mit akarsz?
- Szerinted mit akarok? Életben maradni. Ez egy több százéves tervem.
- És hogyan akarod ezt kivitelezni?
- Nagyon egyszerűen.
- Vagyis?
- A terv egyszerűsége nem azt jelenti, hogy megosztom veled kicsi Damon. Már nem vagyunk olyan jóban. Csak annyit mondok, hogy maradjatok a popsitokon, mert akárki próbálja keresztülhúzni a számításaimat, azt meg fogom ölni. Gondolkodás nélkül.
- Még Stefant is?
- Az ő életben maradása a terv szerves része. De ennyi erről, most megyek. Ja igen. Találtatok valamit a boszival?
- Miből gondolod, hogy megosztanám veled, ha találok valamit?
- Hát a régi szép idők emlékére. Csak a régi szép idők emlékére kicsi Damon – mondta Katherine, odalépett hozzá, megpróbált adni neki egy csókot, de a férfi ellökte magától, erre Katherine lebiggyesztette a száját, majd eltűnt. Damonnak nem volt sok ideje, hogy gondolkozzon mit akarhat Katherine, mert tudta, hogy Bonnie már várja. Mikor beszállt a kocsiba el is kezdett csörögni a telefonja.
- Igen drágám?- kérdezte Damon tettetett kedvességgel.
- Hol vagy? Már vagy öt perce várok rád.
- Megyek már drágám. Ne aggódj drágám. Sietek drágám. – ezután rácsapta Bonnie-ra a telefont. Sietett ahogy tudott, hiszen minden egyes perc késlekedés újabb kérdések ezreit veti fel a lány fejében. Mikor odaért Bonnie ismét bosszúsan nézett rá.
- Mehetünk végre?
- Igen drágám. Fodrásznál voltál drágám?
- Hagyd ezt abba Damon. Már nem kell eljátszanunk, hogy egy pár vagyunk.
- Sajnálom drágám, hogy így gondolod. Pedig kezdtem belejönni drágám. Akkor elválunk?
- Igen Damon és ha még egyet szólsz megmondom mindenkinek, hogy megpróbáltál megcsókolni.
- De hát nem is akartalak.
- Szerintem pedig akartál.
- De hát nem is. Csak úgy csináltam mintha. Sose akarnálak megcsókolni.
- Hát ez kedves volt tőled…
- Nem úgy értettem.
- De úgy értetted. De értelek. Elena sokkal inkább a te ízlésednek való. Olyan mint Katherine. Valamivel kedvesebb. Csak Stefan…
- Ezt hagyd abba. Igen, szeretem Elenát, de Stefannak sohasem ártanék!
- Na végre! Csak hogy beismerted.
- Most boldog vagy? Akkor akár mehetünk is. – mondta Damon mérgesen. Nem örült neki hogy Bonnie kicsalta belőle a dolgot. Nem szerette, ha az emberek tisztában voltak az érzéseivel. Pláne úgy, hogy már megint az öccse párjába szeretett bele. De bízott benne, hogy Bonnie tartja a száját. Az út hosszú volt és csendes. Megpróbálták rendezni az elmúlt napokban összegyűjtött információkat. Mikor megszólaltak vagy kérdeztek egymástól csak kurta választ kaptak. Bonnie tudta, hogy Damon érzései Elena iránt őszinték, egyébként már régen lecsapott volna rá. Azt is tudta, hogy Elena bizonytalan mostanában és hogy bár szereti Stefant, valami megváltozott. Ő jobban drukkolt Stefannak, mert őt mégsem tartotta olyan gonosz vámpírnak mint Damont. Mikor megérkeztek senki nem figyelt fel az autóra, csak Caroline. Ő viszont nem árulta el, hogy mit hallott. Kicsi hátralépett és kíváncsian várta a reakciókat.
- Sziasztok, minket meg se vártatok?
- Szia Damon! – kiáltott fel Elena. Talán hangosabban annál, mint hogy az örömét letagadhassa…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése