Salvatore ház
- Szia tesó. Na milyen volt az estéd? Ilyen hamar lerázott Elena?
- Ne kóstolgass, inkább áruld el, hogy mit csináltál ma azzal a lánnyal?
- Vic? Fent van a szobámban. Épp mosakszik. Tudod, nem szeretik a lányok a vérfürdőt.
- Arra a másikra gondoltam. Meg a többire, akiket a szomszédos városokban tüntettél el.
- Tévedsz Damon, ez nem én voltam. - mondta mosolyogva Stefan. - Vagyis nem az összes az én számlámra írható.
- A legtöbb az én játékszerem volt. - mondta egy ismerős hang, és azonnal feléjük fordultak a testvérek.
- Katherine. - mondta Stefan mosolyogva.
A következő pillanatban Katherine Stefan előtt termett és szenvedélyesen megcsókolta őt.
- Tehát ezért jöttél vissza.
- Igen bátyókám és jobban teszed, ha nem teszel keresztbe. És akkor szépen csöndben lezajlanak a dolgok.
- És nem esik senkinek sem bántódása. Ugye így gondoltad?
- Majd igyekszem.
- Hozzám sem szólsz, kedves Damon? Hiszen régen annyira jóban voltunk – miközben beszélt közelebb ment Damonhoz, és már szemtől szemben álltak egymással. Katherine közel hajolt Damon füléhez – Nagyon, nagyon jóban. - suttogta kéjesen a férfi fülébe.
- Katherine, - kezdte Damon negédesen – figyelj most rám.
- Igen Damon – mondta, majd még közelebb hajolt hozzá. – Figyelek.
- Az egyetlen oka annak, hogy nem döfök karót a szíved helyére, hogy már amúgy is haldokolsz… Kedvesem – fejezte be, arcán cinikus mosollyal.
Közben Stefan a háttérben figyelte őket. Cseppet sem tetszett neki, ahogy olyan közel álltak egymáshoz. Minden izma megfeszült, készen arra, hogy ha Damon akárcsak gondol arra, hogy kikezdjen Katherine-nel, akkor kitépje a szívét. Még akkor is, ha ezzel nagy valószínűség szerint csökkennek Katherine túlélési esélyei.
- Most hogy ezt tisztáztátok, szeretném, ha beszélnél a kis Elenáddal. És mondjuk holnap egy villásreggeli? - kérdezte Stefan, hogy megszakítsa Katherine és Damon beszélgetését.
- A kaját én hozom – mondta Katherine kacéran. – Neked milyet hozzak Damon? Fiatalt, időset, testeset, vagy inkább valami visszafogottat?
- Meg ne próbáld!
- Tehát nem kérsz bort? Pedig úgy emlékeztem, szeretsz reggeli közben borozgatni. Kezdem azt hinni, minden jó kivész belőled. – mondta Katherine Damonnak, megpaskolta az arcát, majd odasétált Stefanhoz. – De sebaj, van még igazi férfi a világon – és hevesen megcsókolta Stefant, olyannyira, hogy Damon már majdnem kezdte kellemetlenül érezni magát.
- Eme kis közjáték ne zavarjon meg téged fivérem, indulj csak, sok dolgunk van még…
Elena – Bonnie
Bennett ház
- A ház levédve, most már beszélhetünk. - mondta Bonnie, miután végeztek.
- Igen. Hol kezdjük?
- Mondjuk, ott hogy... Hogy vagytok Damonnal?
- Szerintem nagyon jól megvagyunk. Főleg most, hogy ideköltözött a városba.
- Ennek örülök.
- Na és te és Tyler? Mióta? - kérdezte Elena mosolyogva.
Bonnie csak nevetett. – Olyan friss, hogy még ki sem alakult semmi. Csak valami. De nem tudom. Én és Tyler? Nem tudom mi sül ki belőle. Mikor magam alatt voltam, akkor sokat lógtunk együtt és a többit meg láthattad te is. - mondta, majd szégyenlősen lesütötte a szemét.
- Akkor a következő napirendi pont: Stefan Salvatore.
- Rendben Elena, mit tudunk róla?
- Én egyelőre csak azt, hogy egy gátlástalan gyilkos és keresztbe akar tenni nekünk Damonnal.
- És mit olvastál a fejében reggel?
- Olyasmit, hogy szét akar szedni minket, meg hogy nem áll szándékában vega üzemmódra váltani.
- És este? Este tényleg nem hallottál semmit?
- Nem, és ez aggaszt. Tudod, ez azt jelenti, hogy vasfüvet fogyaszt. Vagyis vagy tud a képességemről, vagy más oka van erre. És ha vasfüvet fogyaszt, kevésbé gyengíti le, ha azzal mérgeznénk meg. De mindenesetre adok neked abból, amit most hozott nekem Damon. Ezzel és az erőddel biztonságban leszel.
- Köszönöm Elena. Nagyon sokat jelent nekem a barátságod.
- Nekem is Bonnie.
- Jó volt ez a kis csajos este. Kár, hogy Caroline nem ért rá.
- Sebaj, majd tartunk egy olyan igazi csajos estét.
- Fiúk nélkül!
- Úgy érted vámpírok nélkül?
- Ne érts félre, nem gyűlölöm őket. De én nem tudom elnyomni a bennem lévő természetes ellenszenvet. – mondta Bonnie egyre bizonytalanabbul. Elena arca ugyanis, bármennyire is nem akarta, tükrözte érzéseit. Csalódott volt. Persze egyben megértő is. De csalódott. A szemében ilyenkor mindig lágyabb az a fény, ami folyton életkedvet sugárzott. – Amit te sem nyomsz el, csak ugye te meg Damon…
- Mondd csak ki nyugodtan. Szeretjük egymást. Mert igenis képesek szeretni. – mondta Elena, szemében a fény egyre halványabb volt.
Ring-ring-ring-ring-ring
- Hallo – vette fel a telefont Bonnie, mely egy nagyon kellemetlen, régóta halogatott beszélgetést odázott el ismét. – Értem. Rendben. Megyek. Úgy 20 perc. Ha Elena elvisz – nézett Elenára kérdően, aki megerősítette – Igen, elvisz. Akkor 20 perc és ott vagyok.
- Ki volt az?
- Matt... A nővére most ért haza. És furcsán viselkedik. Nem mondja el hol volt, kivel volt, mit csinált.
- Rendben, akkor menjünk, csak még felhívom Damont, hátha van valami híre.
- Szia, itt Elena. Van valami híred?
- Igen, van. Ráérsz most? - mondta Damon feszülten.
- Igazából most Bonnie-val indultunk Vic-hez. Matt mondta, hogy valami nincsen rendben vele.
- Igen, tudom. Öhm, akkor én is odamegyek.
- Hát nem tudom mennyire fognak örülni neked. – mondta Elena bátortalanul. Matt ugyanis még mindig nem bocsájtotta meg Damonnak, hogy anno eléggé elpáholta. Azóta már bocsánatot kért. A heves vérmérsékletével magyarázta a dolgot.
Elena - Bonnie - Damon - Matt - Vic
Matték háza
- Elena - rohant Damon Elenához és megcsókolta, amint kiszállt az autóból. - Mit tudtok?
- Egyelőre semmit - felelt Bonnie - Csak most értünk ide, és Matt csak annyit mondott, hogy Vic-kel valami baj van.
- Furcsa, hogy téged hívott. Azt hittem haragban vagy Vic-kel - mondta Elena
- De Matt rám ma is számíthat. Tudod Elena, azok után is... Mi még barátok maradtunk. Remélem ez nem zavar téged.
- Nem, dehogy. Akkor menjünk, aggódok Vickyért.
Kopp kopp kopp
- Jövök - hallatszott Matt hangja a lakásból. - Áh, sziasztok. - mondta aggódva Matt, de amint megpillantotta Damont, ideges lett. - Te?
- Matt. A lányok kérték, hogy jöjjek én is. Az este az öcsémmel volt Vic, és tudni akarom mi történt.
- A te öcséddel? - szikrákat szórt Matt szeme.
- Hé, arról nem tehetek, ha az öcsém egy barom. Bemehetünk?
Matt töprengett egy pillanatig.
- Matt? - nézett kérdőn Bonnie Mattra.
- Igen. - mondta Matt nehezen. - Gyertek be. - majd gyanúsan Damonra pillantott. - Mind.
Matt a nővére szobája felé vezette őket, majd benyitott és előre engedte a csapatot.
- Vic! - rohant Elena Vicky ágya mellé. - Te jó ég, mi történt vele?
- Nem tudom Elena - mondta kiakadva Matt. - Nem úgy néz ki, mint aki részeg lenne, vagy belőtte volna magát. Előbb Amy, most meg ő...
- Oh. Matt, nagyon sajnálom ami Amyvel történt - mondta Elena.
- Én is sajnálom. Fogadd részvétem - mondta Bonnie és megölelte Mattet.
Damon odasétált Vickyhez és mélyen a szemébe nézett.
- Holnapra semmi baja nem lesz Matt.
- Igen? És ezt te honnan tudod?
- Láttam már ilyet... Stefan gyakran csinál ilyet...
- Micsoda? És miért nem tettél ellene valamit?
- Nem őrizhetem az öcsém minden lépését. De ígérem, ezt nem ússza meg. Kitekerem a nyakát. - mondta Damon mérgesen.
- Ajánlom is, különben én nyírom ki.
- Lányok, menjünk. Vickynek most pihennie kell. Menjünk haza - azzal jelentőségteljes pillantást vetett Elenára.
- Igen. Menjünk. Gyere Bonnie, hazaviszlek.
- Rendben, szia Matt.
- Matt, te pedig az éjjel sokszor adj vizet Vic-nek, szüksége lesz rá. - tette hozzá Damon. - Viszlát - mondta, majd kezet fogtak.
- Sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése