2011. június 4., szombat

Kötelékek - Váratlan fordulat (második rész - második fejezet)


Elena - Damon - Bonnie
autóban, Bonnie háza felé
- Majd én vezetek Elena. - mondta Damon és beszálltak az autóba.
- Mégis mi baja van Vic-nek? - fordult Bonnie mérgesen Damon felé.
- Hé, nem az én hibám jó? Nem vagyok bébiszitter. És egyedül nem igazán tudnám félreállítani Stefant, segítenetek kell. Pláne hogy most már a kis ribanca is itt van. - "Hogy a franc esne Kat-be, hogy megint itt van. Az sose jelent jót."
- Damon!
- Igen Elena? Ah, bocs, nem volt még ma időm bevenni.
- Nem baj, tessék, itt van, amit adtál, igyál belőle. Majd holnap veszek magam a patikában.
Azzal kivette a zsebéből a másik üvegcsét és Damon kezébe nyomta.
- Szóval Kathrine...
Damon azonnal felhajtotta az üveg tartalmát. De abban a pillanatban, hogy megitta, mintha valami fojtogatta volna a torkát, a nyakához kapott és vért hányt. Azonnal legyengült, és nem bírta a kormányt fogni. Elena gyorsan elkapta a kormányt, de nem tudott korrigálni, az autó leszaladt az útról, és mielőtt egy fának csapódtak volna, Damon a fékre taposott.
- Damon, Damon! Mi történt? Túl sok volt? Ezt nem szabadna...
- Ez.... - hörögte némán Damon. - Nem.... Nem... Vasfű...
- Micsoda? - kiáltotta Elena.
- Stefan. - mondta Damon fulladozva.
- Damon, mi ez? Segíts kérlek, mit tegyek? Hogy tudnék segíteni rajtad?
- Vér. - mondta nehezen Damon.
- Mi? Elena, meg ne próbáld a szemem előtt! - mondta Bonnie szinte ordítva.
De Elena nem figyelt Bonnie-ra, azonnal Damon elé tartotta a csuklóját.
- Gyerünk Damon, muszáj. Nincs most itt vértasak.
- Nem. Elena, nem lehet. - mondta Damon és a fejét a kormányra hajtotta és újabb vért hányt.
- De, de, most nincs időnk hozni egyet. Szörnyen nézel ki, kérlek - mondta és közben kicsordultak a könnyei. Nagyon megrémült, mert sose látta még Damont ennyire legyengülni. Mintha beteg lett volna. Még a vasfű sem tett vele ilyet soha.
- Nem Elena, nem érted. Ez nem vasfű. - nem bírta tovább folytatni Damon. "Valami vámpírméreg. Hallottam már róla, de nem tudom miből készül, csak a hatását ismerem. Sose hittem, hogy létezik. Biztosan Stefan műve ez. " - fejezte be a gondolatait Damon.
- Értem. De mit tegyek Damon?
"El kell mennünk Stefanért. Csak ő tud segíteni. Egyedül egy másik vámpír vére a gyógymód."
- Rendben. Át tudsz ülni a helyemre?
- Igen.
Elena gyorsan kiszállt az autóból és megkerülte azt, amíg Damon átült az anyósülésre.
- Most mégis mit tervezel Elena? - kérdezte Bonnie elhűlve.
- Jaj ne haragudj Bonnie, nem hallottál mindent. Stefan műve ez az egész. Nem vasfű volt az üvegcsében, szóval te se idd meg, amit adtam neked, nem tudjuk mi az. Csak azt, hogy a vámpírokra mérgező. És egyedül a vámpírvér szünteti meg a mérgezést.
- Ezt meg honnan... - de elharapta a mondatot Bonnie. - Már értem. Akkor siess Elena.
Szerencsére az autónak nem lett baja és hamar odaértek a Salvatore házhoz.
Elena segített Damonnak kiszállni, és amíg Damon rátámaszkodott, besétáltak a házba.
- Stefan! Hol vagy? - üvöltötte Elena amint beléptek a házba.
- Szervusz Elena - köszönt Katherine incselkedve Elenának. Egy szál törülközőbe sétált le eléjük a lépcsőn.
- Katherine. - sziszegte egyszerre Bonnie és Elena a fogai között.
- Oh, mi történt az én Damonommal? - mondta negédesen és megjátszott aggódással Katherine. "Helyes, látom sikerült Stefan ötlete. Kár, hogy nem előbb a kis Elena ivott belőle. Akkor legalább már halott lenne, és nem állna az utamba. Áh, de sebaj, ő még kell nekem. Így is minden jó."
Elena meglepetten nézett Katherine-re, és nem értette, hogy ő miért nem iszik vasfüvet, úgy, mint Stefan.
- Tudod te jól, hogy mi baja van. - sziszegte Elena. - Hol van Stefan?
- Biztos, hogy Stefanra van szükséged? - kérdezte Katherine mosolyogva. - Máris meguntad az én kis Damonom és meg akarod ölni?
- Mi? Dehogy?
" A vasfűt fogyasztó vámpír vére csak megölne Elena. Katherine-t gondolom hallod, végig ez volt a tervük. Ha nem iszok vért... De ha iszok, azonnal el kell innen vinnetek, és biztonságba kell helyeznetek. Ha egy vámpír iszik egy másik véréből, akkor amíg az ki nem ürül a szervezetőből, határtalan uralma van felette... Ez még erősebb, mint a megigézés, amit az embereken használunk."
- Stefan vasfüvet iszik? - kérdezte Elena úgy, mintha nem tudná a választ.
- Áh, nagyon okos vagy Elena. Látom Damon kikupált téged. - mondta Katherine, azzal odasétált a trió elé és megsimogatta Damon arcát, aki alig állt a lábán. - Szegény kis Damonom, ne félj, én segítek rajtad.
- Nem. - mondta Damon erőtlenül.
- Oh - mondta Katherine megjátszott meglepettséggel. - Csak nem halnál meg inkább? Én teremtettelek, engedd meg nekem, hogy most is én adjak neked életet.
- Soha.
- Damon, kérlek. Muszáj innod a véréből.
- Úgy ám, hallgass a kis Elenádra. Vagy máris el akarod hagyni őt? Hm, mennyit fogok én utána játszadozni vele.
A következő pillanatban Stefan is megjelent a lépcső tetején.
- Megjött a kis csapat és meghozták az én beteg bátyámat. Milyen megható. - azzal egy szempillantás alatt Bonnie mögött termett és megfogta a nyakát, készen arra, hogy ha Katherine jelez, akkor kitörje azt.
Katherine megharapta a csuklóját, majd Damon szája elé tette, aki vonakodva ugyan, de ivott a véréből.
Amint Katherine elvette a kezét ő és Stefan ordítva a földre rogytak.
- Szép volt Bonnie - mondta Elena jelentőségteljes pillantást vetve a meglepett arcú Bonnie-ra. - Gyere, menjünk, segíts kérlek gyorsan kivinni Damont.
Azzal Damon hóna alá nyúltak, hogy felsegítsék, de ő azonnal talpra állt, és a színe is visszatért.
- Már jól vagyok. Menjünk gyorsan. - mondta Damon, majd kisiettek a házból, otthagyva a földön heverő Katherinet és Stefant.
- Elena, mi... ? - kérdezte Bonnie.
- Ssh, majd útközben elmondom. Siessünk.
- Szóval? - kérdezte Bonnie, amint beültek az autóba.
- Muszáj voltam azonnal kiiktatni őket. De nem tudhatták meg, hogy én is boszorkány vagyok. Jól jöhet még ez az adu ász. Ha vámpír vámpírvért iszik, akkor addig irányítható, míg benne van a vér. Végig ez volt a tervük, ezért ivott Stefan vasfüvet, hogy Kat-nek kelljen megmentenie Damont, hogy végül azt tegyen vele, amit akar.
- De ti ezt nem hagytátok. Remek páros vagytok. - mondta Damon. - De valamit ki kell most találnunk, mert ketten együtt még veszélyesebbek. Úgy látom mindketten meg akarják keseríteni az életünket.
- Ezt nagyon meg fogják bánni. - mondta Bonnie mérgesen és elszántan. - Amyt is megölték, most meg ez....
- Köszönöm Bonnie. - mondta Damon Bonnie felé fordulva.
- Csak azért segítek, mert Stefan és Katherine veszélyesek. Nem neked segítek.
- Tudom, de hálás vagyok érte. A maiért is.
- Nem tettem semmit.
- De nem is tettél semmit, amivel ártottál volna nekem.
Elena csendben elmosolyodott és megnyugodott. Úgy látta, végre megtört a jég Damon és Bonnie között és végre talán minden olyan lesz, mint régen volt.

Katherine - Stefan
- Katherine, jól vagy?
- Szerinted?
- Az a kis dög! De ezt még megbánják!- mondta Katherine, baljósló kifejezéssel az arcán. Eközben Stefan megcélozta a pincében lévő vérbankot. Nem azért, mert szerette, hanem azért, mert ez volt kéznél. Vic az este folyamán lelépett. Pedig hogy szerette, finom kis hölgy volt.
- Az nekem lesz, ugye Stefan? – kérdezte Katherine, mikor látta, hogy Stefan válogat.
- Természetesen. És mi a terve mára hölgyem? Menjünk el egy könnyed vadászatra, vagy esetleg…
Katherine nem engedte, hogy Stefan befejezze a fejtegetését. Megcsókolta, majd egyre hevesebben csókolóztak. Pillanatok alatt fen voltak Stefan szobájában. Katherine a szájával kibontotta a vértasakot, majd ivott belőle. Mikor úgy érezte elég, csöpögtetett belőle Stefan testére, érzékien lecsókolta róla, majd saját magára locsolt belőle. Először a lábára, a hasára, a mellére, majd a nyakára, ahol észrevétlenül megvágta a nyaki ütőeret. Stefan későn vette észre, hogy már nem a vértasak tartalmát, hanem közvetlenül Katherine vérét szívja. Eme rövid kis előjáték után órákig tartó szeretkezésben teljesedtek ki…

Mrs. Lockwood – Tyler – 5db pincér
- Anya, itthon vagy?
- Igen, a konyhában.
- Mit keresel te a konyhában? – kérdezte hitetlenkedve Tyler. Mikor belépett a helyiségbe, már megértette. Öt pincér állt a pult túlsó felén, előttük egy-egy gusztusosan megrakott tányér hevert.
- Pont jókor jöttél, válassz!
- De anya, tudod, hogy nekem teljesen mindegy!
- Tyler Lockwood! Mint a város...
- Jó, jó, oké, bármit megteszek, csak ezt ne kelljen még egyszer végighallgatnom! Mink van? – kérdezte a pincérek felé fordulva.
- Blini kaviárral és lazaccal. A különlegessége, hogy füstölt lazaccal és orosz vörös kaviárral kész… - A pincér majdnem összeesett, amikor Tyler mindennemű eleganciát nélkülözve bekapott belőle 3-4 darabot. Majd kortyintott utána egy pohár csapvizet, mintha azért tenné, mert nem ízlene neki. – Remélem elnyerte tetszését.
- Nem volt rossz, de legközelebb inkább fekete kaviárral készíteném az Ön helyében. – mondta Tyler művelt finomkodással. – Ki a következő?
- Ennek a remeknek a neve: Balle de Riz Chargée.
- Huhh, igazán megtanulhatna a nyelvünkön, mert ha jól sejtem, egy ideje már itt él nálunk... De legyen. Ha nyelvóráim tananyaga jól rémlik, akkor ez valami rizsgolyó lesz, na nézzük csak... – és bekapott egy golyócskát. Majd fél másodperccel később megfordult és a markába köpte. – Ugye ezt maga sem gondolta komolyan?
- Mi a baj fiam? Ennyire rossz íze van?
- Ha nem tévedek nyers csigával találkoztam. És legutóbb mikor ilyennel összefutottam, ott osztriga is volt, amire allergiás vagyok és inkább nem kockáztatnék egy újabb fulladásos nagyjelenetet. Szóval sajnálom Jean, de ezt inkább kihagynám. Anya, élveztem közösen töltött időnk minden másodpercét, de most megyek, mielőtt tényleg kinyírnak Szergejék.
- Rendben, menjél, de holnap reggel leszel szíves megjelenni, nem hagyhatod ki az alapítók bálját! – kiabálta az utolsó szavakat Tyler után Mrs. Lockwood. Csak reménykedhetett abban, hogy megjelenik a fia. Ellenkező esetben Mr. Lockwood éktelen haragra gerjedt volna. Mostanában amúgy sem volt minden rendben köztük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése