2011. július 19., kedd

Harmadik évad fanfiction 15. fejezet - Elemi ösztön

Másnap reggel Elena látta, hogy Damon nem tért vissza, be se jött a szobába. Felöltözött, majd úgy döntött, hogy csatlakozik a többiekhez. Mindenkit megtalált a hallban, még Caroline és Tyler is eljöttek. Hely híján nem aludhattak a panzióban velük, de a nap folyamán segítettek a csapatnak a könyvek átnézésében.
- A mai után a következő teliholdkor teljes holdfogyatkozás lesz... Valamit ki kell találnunk addigra Klaus ellen. Elena feláldozása nélkül kell megölnünk őt... - sóhajtott Tyler, majd felállt a kanapéról. - Esteledik, Car ideje indulnunk, ha velem akarsz jönni.
- Persze Ty, menjünk.
- Aztán csak óvatosan. Nincs kedvem egy őrült szőke vámpírt üldözni Las Vegasig.
- Nem lesz baj Damon. - mondta Carolnie, majd megölelte a lányokat és távoztak Tylerrel.
Mindenki visszagörnyedt a könyvei fölé, és olvastak tovább.
Késő estig olvastak némán, míg végül Damon törte meg a csendet.
- Én feladom mára - mondta majd felállt a kanapéról. Veszek egy kellemes zuhanyt, aztán elteszem magam holnapra. Az ajtót nem kinyitni semmiféle morgó kutyafélének. - majd elfintorodott. - Klaus vére egyáltalán nem finom.
- Jó éjt. - köszöntek el tőle kórusban.
- Szerintem én is lefekszek aludni. - mondta Bonnie ásítva.
- Egyetértek. - azzal Jeremy is felpattant.
- Akkor, menjünk. - mondta Elena, majd ő is követte Damont a szobába, de amint beléptek a szobába ő azonnal az ágyhoz lépett és leült rá.
Damon megtorpant a fürdőszoba előtt és visszanézett Elenára.
- Ha gondolod, alhatsz a kanapén. - mondta mosolyogva.
Elena felé hajított mérgesen egy párnát, amit könnyűszerrel elkapott és visszadobta Elenának. - Nem jött össze. - mondta nevetve.
- Mert csaltál.
Damon nem szólt semmit csak bement a fürdőbe. Amint belépett, eszébe jutott a tegnap délelőtti forró csókja Elenával. Elmosolyodott, majd gyorsan lezuhanyozott.
*
- Minden rendben Car. Nyugodtan visszamehetsz a többiekhez. - mondta Tyler, miután az utolsó láncot is magára erősítette.
- Nem Tyler, megvárom míg visszaalakulsz és együtt megyünk vissza.
- Miért csinálod ezt? - kérdezte a fiú és közben közelebb lépett Caroline-hoz. Az alsónadrágján kívül semmi sem volt rajta. Az izmaim megfeszültek a láncok, amit Caroline is észrevett.
- Mire célzol Ty?
- Ne mondd nekem, hogy csak azért kockáztatod az életed, mert a barátom vagy.
- Nem kockáztatom az életem. Klaus vére...
- Ugyan már Caroline, meddig hazudsz még nekem és magadnak? - vágta hozzá mérgesen Tyler.
- Tyler...
Tyler erősen megfogta Caroline vállait és felemelte a lány fejét, hogy az ránézzen. - Miért csinálod ezt?
- Tyler, ne erőltesd ezt! Te vérfarkas vagy, én pedig vámpír. Jobb ha nem is engedjük, hogy bármi is kialakuljon.
- Ezzel már elkéstél, ugye te is tudod?
Caroline nem tudott mit felelni, csak némán nézett Tyler szemeibe, amik aranyszínűre változtak.
- Kezdődik, jobb ha most hátrébb lépek, nehogy elérj ha átalakulsz.
- Még nem kezdődik - mondta halkan Tyler, majd megcsókolta Caroline-t. Lassan, de szenvedélyesen csókolóztak, míg Tyler abba nem hagyta. Elmosolyodott és megsimogatta Caroline arcát, aki ugyanígy tett. - Látod, megy ez. - mondta mosolyogva, majd eltolta magától Caroline-t annyira, hogy biztos távolságban legyen tőle. Ezután hátralépett és ordítások közepette átalakult. Caroline nem tudott megszólalni, teljesen ledöbbent. Egy könnycsepp gördült le az arcán és elmosolyodott, amint farkasszemet nézett azzal a vérfarkassal, akit messziről el kellene kerülnie. Tudta, hogy mától képtelen lesz ezt megtenni.
*
- Ideje vadászni menni. Hamarosan átalakulok. - mondta kéjes vigyorral Klaus Stefannak.
- Mi szükséged lesz rám?
- Élvezd velem a vadászatot. Vámpír és vérfarkas együtt gyilkol.
- Mi van ha engem támadsz meg?
- Tökéletesen irányítom az átalakulást és magamat is vérfarkasként. Nincs miért aggódnod drága barátom. Indulás! - azzal Klaus átalakult és intett a fejével Stefannak, hogy induljanak.
Stefan csendben bólintott és követte a farkast ki az utcára. Az egyik sikátorban halotta, hogy egy férfi és egy nő veszekszik. Klaus feléjük vette az irányt és mielőtt bármelyikük is sikolthatott volna, megölték őket. Klaus továbbment, Stefan viszont gyorsan eltüntette a holtesteket. Felkapta őket és elvitte őket a házukhoz. Visszasétált az utcára és hallgatózott. Pár utcával arrébb hallotta, amint Klaus épp megöl valakit. A hang után ment és mire odaért, már csak a holttestet találta. Odalépett hozzá, de mielőtt felkapta volna Klaus hátulról nekitámadt és a földre lökte. Mérgesen vicsorított rá és a fogát csattogtatta. Leszállt Stefanról és a fejével intett, hogy kövesse őt.
- De a holtestet...
A farkas újra mérgesen rávicsorított, mire Stefan bólintott és követte Klaust az éjszakába.
*
Mikor Damon kilépett a szobába Elenát nem találta sehol sem. Kiment a szobából, és a sötét nappaliban megtalálta őt, amint a kanapén ült és nézte a temérdek könyvet az asztalon.
- Hát te? Csak vicceltem, ami a kanapén alvást illeti. - mondta kötözködve.
- Tudom.
Damon meglepődött Elena válaszán. Odasétált hozzá és megállt előtte.
- Mit csinálsz itt?
- Nem is tudom. Csak keringenek a gondolataim, megállás nélkül.
- Ideje megálljt parancsolnod nekik. - mondta Damon, azzal kinyújtotta a kezét Elena felé.
Elena nem fogta meg a kezét, csak felnézett Damonra.
- Tudod jól, hogy nem fogok belemenni... Nem, ez nekem... - majd kicsordultak a könnyei.
- Nem is a kezed akartam megkérni. - mondta Damon egyszerűen. - Gyerünk, nyomás aludni, takarodó van Miss Gilbert.
Elena elmosolyodott, végül felállt és visszament a szobába. Mikor belépett, megállt a franciaágy előtt.
- Képes leszel uralkodni magadon?
- Amennyiben te igen... - mondta Damon mosolyogva. - Talán. Egy feltétellel. - azzal egy szempillantás alatt Elena előtt termett úgy, hogy alig volt köztük pár centiméter távolság.
- Ne csináld ezt Damon. - mondta Elena szenvedő arccal, majd a kezét Damon hasához tette, hogy ha kell, vissza tudja tartani Damont, nem mintha lett volna rá bármi esélye is.
- Mit ne csináljak? - kérdezte Damon ártatlanul.
Elena kelletlenül felnézett a kezéről Damon szemébe, amit azonnal meg is bánt.
- Két választásod van Elena. Engedélyt adsz arra, hogy megigézzelek, mint ahogy eddig tettem vagy...
- Damon ne...
- Vagy a szemembe mondod, hogy felejtselek el örökre. - mondta végül és meredten nézett Elenára. - Harmadik lehetőség nincs. - tette hozzá ellentmondást nem tűrően.
Elena könnyei kicsordultak, de nem szólt semmit. Némán megfordult, otthagyta az elképedt Damont és bebújt az ágyba.
Damon arcán fájdalom suhant át, de nem szólt semmit csak odasétált az ágy másik végéhez.
- Ha már így alakult... Elárulhatnád, hogy ki vezet. Mármint nálad. Úgy értem, Katherine-nek is megvolt a favoritja... - mondta miközben leült az ágyra. Remélte, hogy Elena nem vette észre, a remegést a hangjában.
- Hagyd ezt Damon...
- Elena.
- Nem fogok versenyt csinálni nektek ebből.
- Már réges-régen az. Az eredményt úgysem igazán tudom befolyásolni. De tudni akarom, hogy van-e arra esély, hogy mellettem döntesz. Kihez húzol jobban? Ha Stefanhoz... - hirtelen eltorzult az arca a fájdalomtól. - Akkor nem áltatom magam. És akár igézéssel, el is felejthetsz mindent, ami eddig történt.
Elena könnyei némán folytak, de remélte, hogy Damon nem látja őket az enyhe holdfényben. Tévedett, Damon minden legördülő könnycseppet látott. Úgy érezte, hogy ezek azok, amik bizonyítják, hogy van esélye Elenánál.
Lassan odahajolt hozzá és ledőlt mellé az ágyra. Az arca csak centiméterekre volt Elenáétól. Finoman megsimogatta Elena arcát és haját.
- Nem foglak többet ezzel zaklatni. Ígérem megpróbálok türelmes lenni. Ami tegnap történt... - elharapta a mondatot. - Te is benne voltál, bár én kezdtem... Többet nem teszek ilyet, ha nem akarod. - mondta szigorúan.
Elena hirtelen átszelte azt a kis távolságot ami az ajkaik között volt, és lágyan megcsókolta Damont. A csókjukban benne volt minden szerelem és érzelem, amit egymás iránt éreztek. Lassan, de forró szenvedéllyel csókolóztak. Damon finoman magára húzta Elenát és úgy folytatták tovább. Egy kis idő után abbahagyták és csak néztek egymás szemébe. Damon végigsimította Elena arcát.
- Nem akarom, hogy elfelejts. Nem tudok nem rád gondolni... De közben széttép a bűntudat és... - Elena újra sírva fakadt és ráhajtotta a fejét Damonra.
- Shh. Sajnálom, hogy ilyen önző vagyok veled... Nem akarom, hogy szenvedj... Próbáljuk meg újra, utoljára.
- Micsodát?
- A megigézést... Ígérem, semmit sem fogok tenni, amivel újra felszínre hoznám a kételyeid...
- Nem akarom Damon.
- Ez nem kérdés volt. - azzal felemelte finoman a meglepett Elena fejét a mellkasáról és a szemébe nézett. - Felejts el engem Elena, ne gondolj rám, csak a Stefan iránti érzéseidre figyelj. Szeresd őt, aggódj érte és mindennél jobban az ő megtalálását akard. - mondta megigézve Elenának miközben kicsordultak a könnyei.
Elena behunyta a szemét, majd Damonra nézett.
- Mit csinálsz te velem? - kérdezte meglepetten Elena.
- Csak játszottunk. - mondta Damon incselkedve, azzal leemelte Elenát magáról és visszafektette a helyére. - Aludj.
Majd ő is visszafeküdt és hátat fordított Elenának, miközben folytak a könnyei.
- Damon...
- Igen Elena?
- Megkértelek valamire.
- Mire célzol? Nincs kedvem barkóbázni.
- Hogy bízzak így benned? - kérdezte Elena sejtelmesen.
Damon visszafordult felé és közben egy pillanat alatt megtörölte az arcát.
- Most mégis miről beszélsz? - kérdezte ingerülten.
Elena odahajolt hozzá lassan és megcsókolta. - Kértem, hogy ne igézz meg többet.
Damon teljesen ledöbbent.
- Vasfüvet ittam. - mondta Elena végül.
- Kijátszottál. - mondta Damon mérgesen.
- Muszáj voltam... Tudtam, hogy...
- Mit?! Mit tudtál Elena? - fakadt ki ingerülten Damon. - Azt, hogy ha már neked nem megy, majd én a kezembe veszem az irányítást és döntök helyetted? Vagy arra nem gondoltál, hogy nem akarom, hogy szenvedj? Olyan nehéz elhinned, hogy fáj téged szenvedni látni? Azt hiszed én nem érzek? - mondta keserűen.
- Pontosan tudom mit érzel. - mondta Elena és közben odahajolt Damonhoz és végigsimította a felsőtestét. - Egyszer már döntöttem. Nem véletlen volt az, ahogy döntöttem. Most is ugyanúgy döntök. - mondta és mélyen Damon szemébe nézett.
Damon megsimogatta Elena arcát. - Eljátszottad minden lehetőségedet, hogy megszabadulj tőlem.
- Nem akarok tőled megszabadulni...
- Most már ha akarnál se tudnál. Többet ne számíts arra, hogy visszafogom magam.
- Nem akarom, hogy visszafogd magad.
- Te győztél, te erősebb vagy a bűntudatnál...
- Én is erre jutottam Damon - mondta Elena majd finoman megcsókolta Damont. Szép lassan hátraszorult bennük minden bűntudat, amit Stefan miatt éreztek és teljesen eluralkodott rajtuk a szerelem, amit egymás iránt tápláltak. Engedték, hogy kiteljesedjenek őszintén az érzéseik, és a vágyaiknak is végre utat engedtek.
Mikor már teljesen meztelenül ölelték egymást, Damon Elena fölé helyezkedett és zihálva megszólalt.
- Utolsó esély Elena... Ha ma lefekszel velem... Nincs több visszalépés.
Elena nem szólt semmit, csak magához húzta Damont, hogy az ajkaik és a testük is összeforrjon.
Ezután a rész után, remélem mondanom sem kell, hogy nagyon fontos lenne a véleményetek.:)

5 megjegyzés:

  1. Wáááw! Delena :D Már nagyon várom a kövit :P

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!!!! :D Imádom ezt a részt!!!! Delena forever!!!! :D <3 MFD <3 :D Demi

    VálaszTörlés
  3. Kedvenc részem....eddig... :))

    VálaszTörlés
  4. Loli, nem sokáig:)Ha ez tetszett, akkor a kövi...:) Köszönjük, hogy írtatok:))))

    VálaszTörlés
  5. Nagyon király!!nem is gondoltam hogy ez lesz!!alig várom a kövit!!!!Luca

    VálaszTörlés