Pearl arcán düh suhant át, szikráztak a szemei és mérgesen nézett Damonra. Majd pár másodperc múlva elmosolyodott, pont abban a pillanatban amikor Damon is. Stefan hangos nevetésben tört ki, mire Bonnie és Elena elhűlve nézték őket és nem értették, hogy mi történt.
- Remek. Már megint mit csinált a kis hülye? - kérdezte megvetően Pearl.
- Ezúttal elrabolta Elena öccsét, és Klausnak kémkedett - mondta egykedvűen Damon.
- Sose tudta, hogy kell meghúznia magát - mondta mérgesen Pearl.
- Nem a te hibád, te jól nevelted Pearl. Csak hát a vámpírrá válás kicsit megbolondítja egy kamasz eszét - tette hozzá mosolyogva Damon.
- Igazad van. Kár érte bánkódni, elcseszte. - mondta felsóhajtva, majd felállt és körbehordozta a tekintetét a szobában levőkön. - Nos, mikor indulunk?
Elena és Bonnie döbbenten néztek az előttük álló vámpírra és nem bírtak megszólalni sem. Elena felállt végül és mérgesen nézett körbe a társaságon.
- Álljunk meg egy szóra! Mi volt ez az egész? Te... - közben Pearlre nézett és elhűlve folytatta. - Te nem haragszol ránk Anna megölése miatt? Hisz a lányod volt.
- Sose viselkedett úgy velem, mintha az anyja lennék. Egy önző kislány volt, aki ment a maga feje után. Közel 80 éve nem is láttam őt.
Elena hitetlenül Damonra nézett, aki csak rámosolyogott, amitől Elena még mérgesebb lett.
- Nem hagyhattuk ezt ki Elena - mondta komoly arccal. - Látnotok kellett volna, hogy néztetek Pearl-re - tette hozzá mosolyogva.
- Nem hittem volna, hogy ennyire aggódni fogtok a szánalmas bátyámért - mondta Stefan nevetve.
Damon csak mosolygott majd Elena elé lépett és megpróbálta átölelni, aki viszont mérgesen ellökte magától.
- Hülyék vagytok. - mondta Bonnie elképedve, mire az összes vámpír elkezdett nevetni, és Elena arca is végül megenyhült.
- Vámpír szokás - mondta Damon és rákacsintott Bonnie-ra.
Bonnie csak rázta a fejét és ő is elmosolyodott.
- Ha már ilyen jól szórakoztunk, ideje foglalkozni a gondjainkkal. - mondta Pearl komolyan.
- Nem kell velünk jönnöd Pearl... - mondta Damon kedvesen.
- De igen, szükségetek lesz minden segítségre. Mellesleg nem szeretném, ha valaki más ölné meg helyettem Katherine-t - tette hozzá mosolyogva.
Stefan mérgesen felmordult és Pearl-re szegezte a tekintetét.
- Pearl, nem akarjuk Katherine-t bántani, ki akarjuk őt szabadítani. - mondta Elena határozottan.
- Azt az önző ribancot?! Öreg hiba! - mondta mérgesen Pearl.
- Emlékszel mit mesélt Damon a kapcsolatról, ami közte és köztem van? - kérdezte Elena.
Pearl csak bólintott, mire Elena folytatta.
- Én ismerem őt, jobban mint ti. És higgyétek el, nem olyan gonosz. Én tudom min ment keresztül és megértem miért lett ilyen, amilyen lett. Sokat változott, mióta megismertem.
- Csak azt ne mondd, hogy Katherine szent lett! - mondta mérgesen Pearl, mire Damon is csak bólintott a fejével, hogy egyetért Pearllel.
- Nem, ezt egy percig sem állítom. De szeretnék adni neki még egy esélyt. És erre kérlek titeket is.
- Majd meglátjuk Elena. Egyelőre találjuk meg őket - mondta sürgetően Damon.
- Liz nem jelentkezett azóta, pedig már meg kellett érkeznie a városba. - mondta Stefan mérgesen. - Ha nem tájékoztat minket, akkor vakokként indulunk útnak.
- Nincs más választásunk - mondta Elena határozottan.
Bonnie hirtelen összerezzent és az ajtó felé pillantott, mire mindenki aggódva ránézett.
- Mi az Bonnie? - kérdezte Elena ijedten.
- Farkasok! - felelte a boszorkány idegesen, és a következő pillanatban már indult is ki a könyvtárból, egyenesen a bejárat felé, nyomában a négy vámpírral.
- Igaza van - mondta Damon meglepetten. - Érzem a szagukat. Ugyanaz a szag, ami az estélyen volt.
Damon hirtelen megtorpant és Bonnie felé fordult.
- Te miért érzed őket?
- Az estély óta tudom mivel állunk szemben és megtanultam érzékelni őket. Fő az óvatosság - felelte komolyan a boszorkány, majd tovább sétált az ajtó felé.
Amint az ajtóhoz értek, abban a pillanatban csengettek.
Bonnie nyitott ajtót és meglepetten nézett a vele szemben álló két Lockwood fiúra.
- Tyler? Mason? De hát... Mit kerestek itt? - kérdezte csodálkozva Bonnie.
Tyler az égbe emelte a szemét és mérgesen folytatta. - Csak azt ne mondd Bonnie Bennett, hogy te is vámpír vagy!
- Szóval lehullt a lepel - mondta Damon Bonnie mellé lépve. - Mit akartok itt? - kérdezte kimérten.
Tyler végigmérte Damont, és úgy döntött neki mondja el az ajánlatát.
- Békét akarunk kötni veletek. Eddig sem volt köztünk semmi viszály és ezután sem akarjuk, hogy legyen. Amennyiben nem öltök a városban, békében élhetünk egymás mellett, ahogy eddig is tettük.
- Mi eddig sem öltünk a városban - mondta szikrázó szemekkel Damon. - Na jó Stefan talán egyszer-egyszer megtette, de Elena és én nem. Pearl csak ma érkezett, szóval neki sincs köze az itteni mészárlásokhoz. Biztosan tudod, hogy aki felbérelt titeket ellenünk, az elárult minket. Egy sokkal hatalmasabb vámpír csapatot akartunk megölni, de nektek hála, ez nem jött össze. Ami gyilkolás volt a városban az vagy az ő művük, vagy a tiétek.
- Én nem voltam a csapat tagja, Tyler pedig itt sem volt. A támadás miértjéről nem tudtunk. Sajnáljuk, hogy gondot okoztunk, kemény árat fizettünk érte. - mondta Mason elhalkulva.
Elena dühösen felszisszent, mire Tyler és Mason rápillantottak.
- Mi is - sziszegte a fogai közt Elena, majd a két férfire vetette magát. Idejük sem volt védekezni, azonnal a földre kerültek. Elena dühtől izzó szemmel esett neki Tyler-nek, de még mielőtt elérte volna a fiú nyakát Damon és Stefan lerángatták őt róla.
- Elena állj le! - mondta szigorúan Damon.
- Te még véded őket?! - kiabálta Elena eszét vesztve a férfi arcába. - Megölték Jeremyt! Megölték az öcsémet!
- Nem Elena, nem mi voltunk. Az öcsédet Jules falkájából ölte meg valaki. Én amint tudtam megfékeztem a csapatomat és azonnal távoztunk. - mondta Mason mentegetőzve, de látta, hogy Elena nem hisz neki.
- Elena, mi tényleg nem akarunk harcot. Ha mi öltük volna meg Jeremyt, most nem jöttünk volna ide - mondta Tyler bocsánatkérően.
Elena mérgesen nézett a két férfire, majd lassan megnyugodott és az arca és visszaváltozott. Stafan és Damon lazítottak a szorításán.
- Szóval két falka volt. És a te falkád Mason, nem állt Luka mellett. - mondta röviden Elena.
- Igen. Én csak másnap tudtam meg, hogy Jules-t irányította az a boszorkány. Azt nem tudta, hogy Jules minket is hív, így rajtunk nem volt uralma.
- Hány farkas halt meg a falkádban? - kérdezte szigorúan Elena.
- Egy sem - felelte csodálkozva Mason.
- Rendben, hiszek nektek. - mondta Elena megnyugodva és kezet nyújtott Masonnek.
Mason elfogadta a gesztust, és megkönnyebbülve nézett végig a többi vámpíron. Tylerrel is kezet fogott Elena. Ezután Damon és Stefan is követte a példájukat.
- Harc ezelőtt sem volt köztünk, és ezután se legyen. Mindannyian itt élünk, a családjainkkal, ne legyen viszály, ez minadannyiunk érdeke - mondta Damon, mire Tyler bólintott.
- Rendben. Reméltük, hogy ezt fogjátok mondani. Ha visszatérne az a vámpírcsapat, az minket is érint - mondta szigorúan.
- Ez nem fog megtörténni - mondta Damon magabiztosan. - Ma este indulunk utánuk és megöljük azt a kettőt, akik elmenekültek és elvitték az egyik társunk és Caroline-t.
- Szóval ezért nem találták meg Caroline holttestét - mondta elhűlve Tyler. - Mindenki azt hiszi, hogy a farkasok ölték meg.
- Nem. Remélhetőleg még él, bár ahogy ismerjük az elrablóit... - mondta elhalkulva Elena.
- Veletek tartunk!
Damon, Elena és Stefan meglepetten néztek Tyler-re és Masonre.
- Nincs rátok szükségünk - mondta Stefan ellentmondást nem tűrően.
- Caroline jó barátom és ha végre hasznát veszem annak, hogy az átkozott apám farkassá változtatott, akkor nem fogok habozni. - mondta Tyler mérgesen Stefan szemébe.
- Fiúk, jól jön minden segítség. Mer és Elijah nagyon erősek, szükségünk lesz rájuk - mondta Bonnie határozottan, mire Damon kelletlenül bólintott, de továbbra is Tyler és Mason arcát fürkészte.
- Ez nem jó ötlet - sziszegte Stefan.
- Stefan, ha bármi gondot okoznának, ugyanolyan könnyen állítom meg őket is, mint titeket. - mondta Bonnie szigorú tekintettel Stefannak.
Stefan nem szólt semmit, csak mérgesen hátat fordított nekik és visszament a könyvtárba.
- Gyertek be - mondta Damon és arrébb állt, hogy Tyler és Mason be tudjanak sétálni az ajtón.
Elindultak Stefan után és bementek a könyvtárba. Elena is követte őket, de amint belépett a helyiségbe megcsörrent a telefonja. Azonnal kivette a zsebéből és csodálkozva nézte a kijelzőt.
- Elena, mi a baj? - fordult felé meglepetten Damon.
- Ric keres - felelte csodálkozva, majd felvette a telefont. - Szia Ric!
- Elena, azonnal haza kell jönnöd.
- Mi? Mi történt Ric? - kérdezte sürgetően Elena.
- Jenna nincs jól. Teljesen leitta magát.
- Micsoda? Jenna részeg? - kérdezte elhűlve.
- Igen. Gyere kérlek haza.
- Rendben, azonnal indulok - mondta idegesen és már le is tette a telefont.
- Folytassátok nélkülem, amint indulhatunk szóljatok. Nekem most haza kell mennem.
- Veled megyek! - pattant fel Bonnie, de Elena felemelte a kezét mire Bonnie megtorpant.
- Nem, ezt egyedül kell elintéznem. - mondta szigorúan, és a következő pillanatban már hűlt helye volt.
*
Meredith lassan Katherine elé sétált és közben komoly arccal fürkészte a hasonmását.
- Édes emlékek, igaz Katerina? - kérdezte önelégült mosollyal.
- A családomra célzol? Igen, őket is hidegvérrel megöltétek. Caroline-t tönkretetted ezzel.
- Oh, tudom én azt kedvesen - mondta mímelt bűntudatos arccal, ami egy pillanat alatt vészjóslóan mosolygóssá vált. - Ez volt a célom.
Katherine gyűlölettel nézett Meredith-re, aki sóhajtott és végül odalépett hozzá és két karót kihúzott a lábából, azokat, amelyikek vasfűvel voltak átitatva.
- Ideje csevegnünk, ezért ki kell ürítenem a vasfüvet a szervezetedből. De ne aggódj - mondta mosolyogva - kapsz helyette elég karót. A kötelekről sem feledkeztem meg, attól még tökéletes uralmam lesz feletted.
Elsétált Meredith a pince másik végébe és újabb két karóval tért vissza. Egy szót sem szólt, hanem gondolkodás nélkül, egyszerre döfte a két karót Katherine lábába, pontosan oda, ahol az előbb még a vasfűvel átitatott karók voltak. Katherine fájdalmasan felordított, mire Meredith csak egy jóízűt nevetett.
- Holnap csevegünk drágám - mondta nevetve, majd eltűnt az ajtóban.
Katherine még hallotta, hogy fent mérgesen mondd valamit Elijahnak, majd ajtó csapódott és ugyanakkor súlyos léptektől nehezült el a lépcső. Katherine nem is tudta, hogy kinek a társaságát viselné el jobban. Meredith-ét, aki folyton csak kínozta, vagy Elijahjét, akit szívből gyűlölt.
Tisztában volt azzal, hogy Elijah jön le a lépcsőn, és már érezte is, hogy szétterjed a gyűlölet minden porcikájában.
Elijah besétált az ajtón, és azonnal Katherine-re nézett, aki csak dühösen elkapta a fejét és Caroline-t kezdte el figyelni. Caroline szótlanul meredt rá, a tekintete üres volt, de a fájdalom így is kristálytisztán látszott a szemében.
- Mire volt ez jó? - kérdezte Katherine gyűlölettől izzó hangon.
- Vámpírok vagyunk. A természetünk része.
Katherine hangosan felnyögött és még jobban izzott a gyűlölet a szemében.
Elijah lassan elé sétált és két lépéssel előtte megállt. Katherine továbbra sem vette le róla a szemét. Ha szemmel ölni lehetett volna, Elijah már holtan feküdt volna a padlón.
- Tudod egy valamit nem értek Katerina - mondta elgondolkozva Elijah. - Te játszottál ki engem. Eljátszottad, hogy szeretsz, becsaptál és magamra hagytál. És még te gyűlölsz engem?
- Elvettétek az életemet! - sziszegte Katherine gondolkodás nélkül. - Másképp esélyem sem volt a túlélésre. A családomhoz akartam hazatérni. De mint tudod, elkéstem - mondta gyűlölettől izzó szemmel.
- Sokat kaptam Klaustól azért, mert átváltoztattalak.
- Ne várd el tőlem, hogy sajnáljalak! Nem voltam más a számotokra, mint egy játék, egy apró tárgy, amivel elérhetitek a célotokat.
Elijah mérgesen Katherine elé lépett és közel hajolt hozzá. Alig pár centiméter volt közte és a férfi arca közt.
- Nekem nem csak játék voltál! - sziszegte mérgesen Elijah.
- Tudom! - mondta dühösen Katherine és egy másodpercre megenyhült az arca, úgy nézett a férfi szemébe.
Elijah döbbenten nézett Katherine-re, és egy pillanatra eltűnt a düh a szeméből, amin Katherine meglepődött.
- Azok után amit tettél, megérdemelted! - vágta hozzá sértetten Katherine.
- Végig próbáltam elérni Klausnál, hogy kímélje meg az életed, te ostoba!
- Nem sok sikerrel jártál, tekintve, hogy még életben vagyok. Már ha ezt életnek lehet nevezni. - mondta elfintorodva.
- Sikerült volna, ha nem veszel rá, hogy változtassalak át! - kiabálta az arcába Elijah. Olyan düh izzott benne, amit Katherine még sose látott a szemében.
- A saját bátyád ennél jobban kellene ismerned. Csak azért élhettem eddig, mert akkor éjjel megszöktem.
- Óriási hibát követtél el! Most pedig Elenát is átváltoztattad. Miért? Ha vele megtörtük volna az átkot, akkor téged el is felejtett volna Klaus és Mer.
- Nem lehetsz ennyire naiv Elijah! - mondta nevetve Katherine. - Nem álltak volna le, amíg el nem kapnak. Mi gondolsz téged miért kíméltek meg? Csak a te véreddel akadhattak a nyomomra. Csak azért élsz még, mert a terveteket keresztülhúztuk és Klaus halott.
- Tévedsz! - sziszegte Elijah, majd hátrébb lépett Katherine-től.
Katherine halkan felnevetett, mire Elijah dühösen nézett vissza rá.
- És mit értél el azzal, hogy megszöktél? - kérdezte gyűlölettől izzó tekintettel Elijah. - 500 évig csak menekültél.
- És éltem! Legalább éltem! A bosszú, ami fűtött, segített túlélni. De te is tudod milyen ez, jól mondom? - kérdezte önelégült mosollyal Katherine.
Egy pillanat alatt újra előtte termett Elijah és izzó tekintettel nézett Katherine szemeibe.
- Igen, jól tudom! A bosszú édes!
- Akkor mire vársz még?! Itt az alkalom, több ilyen lehetőséged nem lesz. Ölj meg! - sziszegte a férfi arcába, aki gyűlölettel izzón nézett vissza rá.
Sziasztok!!! :D Ez aztán érdekes rész volt!!! Arra számítottam hogy Pearl neki esik Damonnak!!!! ÉS nem kötnek egyességet a farkasokkal!!! :D Már izgatottan várom a kövi részt!!! :D <3 MFD <3 Demi
VálaszTörlés