Kötelékek - Kiút a pokolból (nyolcadik rész - első fejezet)

Elijah értetlenül nézett Katherine szemébe, majd végül hátrébb lépett és döbbenten figyelte őt.

- Azt ne mondd, hogy most Mer csicskása lettél! - mondta szánakozó pillantással Katherine.

- Nem lettem az. A céljaink közösek.

- Ne nézz hülyének Elijah. Úgy ugrálsz, ahogy ő fütyül. A nagy őst egy kis alsóbbrendű, teremtetett vámpír ugráltatja. - mondta nevetve Katherine, mire Elijah csak dühösen nézett rá.

- Próbálkozz csak Katerina. Nem teszem meg neked azt a szívességet, hogy megöllek.

- Persze, hisz akkor Mer haragjával kellene szembenézned.

Elijah odarohant Katherine-hez és a hajánál fogva hátrahúzta a fejét, aki csak diadalittas mosollyal az arcán nézett rá.

- Ne hidd, hogy én nem élvezem azt, hogy szenvedni látlak! - sziszegte az arcába. - 500 éve arra vártam, hogy eljöjjön ez a nap!

- Eljött! - mondta dühtől izzó szemmel Katherine. - Élj vele, amíg lehet!

Elijah arcán egy pillanatra fájdalom suhant át, amitől Katherine teljesen megdöbbent. Elhűlve nézett a férfi szemébe, aki még mindig a haját markolta. Elijah hirtelen elengedte Katherine haját és elindult az ajtóhoz.

- Te jó ég... - mondta elhűlve maga elé Katherine. - Te a mai napig szerelmes vagy belém.

Elijah mérgesen hátrapillantott rá, mire Katherine döbbent arca azonnal eltűnt és elkezdett nevetni.

- Tévedsz - sziszegte Elijah, majd magára hagyta Katherine-t.

*

Elena gyorsan vezetett az úton és pillanatok alatt már otthon is volt. Leállította az autót és rohant be a lakásba.

- Jenna! Ric! Hol vagytok? - kiabálta, amint belépett az ajtón.

Ric sétált elé a nappaliból karba tett kézzel és közben mérgesen nézett rá.

- Hol van Jenna?

- A nappaliban fekszik a kanapén.

- De mi történt? - kérdezte Elena ijedten.

- Elugrottam a Grillbe vacsoráért, és mire hazaértem matt részeg volt. Folyton sír és önmagát marcangolja Jeremy miatt.

- De nem az ő hibája volt, hanem... - de nem fejezte be a mondatot Elena, inkább elindult be a nappaliba Jennához, de mikor Ric mellett elhaladt, az megfogta a karját, mire ő megállt és kérdőn nézett rá.

- Hanem kié? - kérdezte mérgesen Ric.

- Senkié. A farkasok ölték meg... Erre céloztam Ric.

- Elég a színjátékból Elena! Nem fogom végignézni, hogy Jenna tönkremegy ebben! Elvesztette a testvérét, a sógorát, most pedig az unokaöccsét, akinek ő volt a gyámja. El tudod te képzelni, hogy min megy most keresztül?

- Nálam senki sem tudhatja jobban, hogy mit érez Jenna! - mondta mérgesen Elena, és kirángatta a karját Ric kezéből. Igyekezett visszafogni magát, hogy ne túl sok erőt fejtsen ki, nehogy Ric gyanút fogjon.

- Elena! - kiabált utána Ric.

Elena megtorpant és mérgesen visszanézett Ric-re.

- Mióta vagy vámpír?

Elena szóhoz sem bírt jutni, csak döbbenten nézett az előtte álló férfira és nem tudta elhinni azt, amit hallott.

- Tessék? - nyögte ki végül.

- Ne játssz tovább, tudom mi vagy. És azt is, hogy Jeremy is az volt.

- Ezt meg honnan tudod? - kérdezte Elena elhűlve.

- Jó szemem van - mondta szigorúan Ric. Elena értetlenül nézett rá, mire Ric a szemeit forgatta és kelletlenül folytatta. - A családom évszázadok óta vámpírokra vadászik. Ez egyfajta családi örökség - mondta elfintorodva. - Ennek következtében mindent tudok a fajtádról és tudom, hogy miként ismerhetem fel őket.

- Vérfarkas vagy? - kérdezte dühösen Elena.

- Nem, dehogy. Ember vagyok, csak éppen szabadidőmben vámpírokra kellene vadásznom.

- Kellene?

- De nem teszem.

Elena már válaszra nyitotta volna a száját, de Ric félbeszakította. - Most nem ez a lényeg, hanem Jenna. Beszélj vele és igézd meg.

- Micsoda? Igézzem meg? Elment az eszed?

- Elena, nézd. Jenna nagyon maga alatt van. A nővére halála sem viselte meg ennyire, mint most Jeremy halála. Nagyon régóta nem ivott, és ez most nagyon aggasztó. Nem bírja feldolgozni a történteket.

Elena kelletlenül bólintott, majd bement a nappaliba a nyomában Ric-kel.

Mikor Elena a nappaliba lépett összeszorult a szíve a látványtól. Jenna a kanapén ült és meredten nézett maga elé. A szemei vörösek voltak a sok sírástól és Elena már messziről érezte, hogy rengeteg vodkát ivott. A fürdőből még mindig érezte az enyhe hányás szagot, hiába fújta tele légfrissítővel Ric az egész helyiséget.

- Jenna. - mondta halkan Elena, mire Jenna felkapta a fejét és mosolyogva ránézett.

- Elena, szia. - mondta Jenna dülöngélve és lassan. - Merre jártál? Rég itthon kéne már aludnod! Az én felelősségem vagy, nem mászkálhatsz csak úgy el. Gyerünk szépen be az ágyba, moss fogat én pedig olvasok neked mesét. - fejezte be szigorú arccal, majd felállt, hogy elinduljon az emeltre, de abban a pillanatban vissza is esett a kanapéra. A fejét a kezébe temette és hangosan elkezdett zokogni.

Elena leült mellé és átkarolta őt.

- Jenna, ne csináld ezt. Nem a te hibád ami Jeremyvel történt. - mondta sírva Elena és közben a hátát simogatta.

- De igen! - szipogta Jenna. - Mindent elrontottam, rossz gyámotok voltam, nem foglalkoztam veletek eleget. Egy csődtömeg vagyok.

A hangja elcsuklott és még jobban rázta a sírás.

- Ha anyátok látná ezt... Gyűlölne, amiért rám bíztak titeket. Még John is jobban csinálta volna!

- Nem Jenna, ez nem igaz. Te mindent tökéletesen csináltál. Jeremy... Baleset volt Jenna.

Jenna nem szólt semmit, csak zokogott tovább Elena vállain.

- Nem Elena, mindent elszúrtam! - kiabálta magából kikelve Jenna. - Mindent! Értesz engem? Nem, hogy is értenéd te ezt meg! Újra elveszítettem Jeremyt. - a hangja elcsuklott, patakokban folytak a könnyei és alig kapott levegőt.

- Újra? - kérdezett vissza Elena bátortalanul.

Jenna mély levegőt vett és meredten nézett maga elé, nem merte a tekintetét Elenára emelni.

- Jeremy az én fiam volt. Valójában Miranda volt az ő nagynénje...

A szobában megfagyott a levegő. Elena és Ric döbbenten néztek Jennára és szóhoz se bírtak jutni.

- Őt is örökbe fogadták... - mondta Elena magába zuhanva.

- Is? - kapta fel a fejét ijedten Jenna.

- Tudom, hogy Miranda és Grayson nem az édes szüleim. - felelte halkan Elena.

Jenna némán rázta a fejét és sírva újra a kezébe temette az arcát.

- Sajnálom Elena... Ők akarták elmondani nektek, amint eljön az ideje. Én... Én nem készültem fel rá. Nem akartam, hogy megutáljatok emiatt.

- Ki Jeremy édesapja? - kérdezte Elena óvatosan.

Jenna arcán fájdalom suhant át, és alig bírt válaszolni.

- Grayson...

Csak ennyit mondott, de ez elég is volt Elenának ahhoz, hogy maga előtt lássa a családi tragédiát és a rengeteg szenvedést, amit ez okozott a családban.

- Fiatal voltam, részeg, apád pedig magányos... Akkortájt gondjaik voltak Mirandával. Nem sokkal azelőtt tudta meg Miranda, hogy nem lehet gyereke. Végül emiatt bocsátott meg apádnak és nekem. Egy ballépés volt, amit sose bántam meg. Jeremy jó fiú volt. - mondta újra elcsukló hangon. - Szerettem őt...

- Jenna... Ki az én apám? Tudom ki az anyám, de az apámról nem tudok.

- Ezt nem tudom Elena... Sajnálom, Mirandáék nem mondták el nekem, hiába kérdeztem.

- Nem lehet, hogy Grayson volt?

- Nem Elena. Jeremy születése után rákérdeztem és mindketten tagadták ezt. Túlságosan is, ami elég furcsa volt. De biztos vagyok benne, hogy a történtek után apád nem tagadott volna tovább.

- Köszönöm, hogy elmondtad ezt Jenna. - mondta Elena megenyhülve és bíztatóan átölelte Jenna vállait.

Jenna csak némán bólintott és látszott rajta, hogy nagy kő esett le a szívéről. Megnyugodott, hogy már nem kell egyedül cipelnie ezt a terhet. Elena nem tudott rá haragudni, ő sem tudta volna megmondani, hogy miért nem, de úgy érezte, hogy ha Jenna tehette volna, akkor nem így alakítja az életét.

Elena lassan felemelte Jenna fejét és egy szintbe hozta az arcával.

- Jenna! Nem a te hibád volt Jeremy halála, ne marcangold magad miatta. Sirasd őt és gyászold, de ne hibáztasd magad. Jeremy jó fiú volt, szeretett minket. A halála baleset volt. Sose haragudna rád azért, mert nem volt lehetőséged elmondani neki az igazat. Megéretted?

- Igen - mondta ködös tekintettel Jenna.

- Most pedig menj fel a szobádba aludni és holnap újult erővel vesd bele magad a munkába.

Jenna némán bólintott, felállt és elindult fel az emeletre. Miután becsukódott a szobája ajtaja Elena Ric-re nézett, aki leült vele szemben a fotelbe.

- Te tudtad ezt? - kérdezte Elena még mindig döbbenten.

- Fogalmam sem volt róla... - felelte Ric magába roskadva. - Sose mondta el nekem.

- Most már értem miért borult ki ennyire.

Ric csak bólintott, majd úgy döntött, hogy ideje ha tovább folytatják, amit az előszobában félbehagytak.

- Ideje mesélned - mondta Ric és közben Elenát fürkészte.

Elena nagyot sóhajtott, majd elmondott mindent Ric-nek, ami azóta történt, hogy több mint egy éve megismerte Damont.

- És most miért akarsz Katherine után menni? - kérdezte csodálkozva Ric. - Hiszen átváltoztatott és rengeteg mindent tett ellened.

- Igen, de ez mind csak a felszín. Tudom mi van benne mélyen és segítenem kell neki. És közben meg kell ölünk Meredith-et és Elijaht. Amíg élnek, senki sincs biztonságban Mystic Fallsban.

- Vigyázz magadra Elena. Jenna nem bírna ki még egy halálesetet a családban.

- Nem lesz semmi baj. Létszámfölényben vagyunk és miénk a meglepetés ereje. De most te jössz Ric! Mi ez a vámpírvadászó család história?

- Semmi érdekes nincs benne. Mint mondtam, régi családi hagyomány. A gyerekeket már korán kitanítja a család, hogy miként ismerje fel és ölje meg a vámpírokat. De én amint nagykorú lettem hátat fordítottam ennek az egésznek. Elegem volt az örökös harcból, sok szerettem vesztettem el az értelmetlen, kiegyenlítetlen vadászatokban.

- És a családod ezt tűrte?

- Ez túl enyhe kifejezés Elena. - mondta mosolyogva. - Kitagadtak a szüleim. Rég nem láttam senkit sem a családomból. Tudtommal már csak egy húgom él és az anyám. A többiek meghaltak a vadászatokban.

Elena hitetlenül nézett Ric-re, és alig bírt szóhoz jutni.

- Előbb is elmondhattad volna mindezt. - mondta Elena.

- Nem tudtam mire számíthatok tőletek. De miután Jenna ennyire maga alá került... Úgy gondoltam nincs miért tovább titkolóznom. Már csak te vagy Jennának, nem bírná ki, ha téged is elveszítene.

Elena bólintott és mire felelt volna megszólalt a telefonja.

- Igen Damon? - szólt bele a telefonba.

- Kész vagyunk és ideje lenne indulnunk. Ott minden rendben?

- Persze. Indulok és nemsokára ott vagyok.

- Rendben.

Azzal már le is tette a telefont és Ric-re nézett.

- Mennem kell.

- Vigyázz magadra Elena, és gyere haza épségben.

- Úgy lesz. - mondta elnehezült szívvel és felállt a kanapéról ugyanakkor, amikor Ric is a fotelból. Elé lépett és váratlanul megölelte a férfit. - Köszönöm. Kérlek vigyázz Jennára.

Ric csak biccentett a fejével, amit Elena érzékelt és a következő pillanatban már el is engedte a férfit. Mire körülnézett volna, Elena már sehol sem volt.

Következő rész