- Rendben, Victor, mi a terved? - kérdezte Meredith az ágyon fekvő Victort. Az egész tegnapi napot és közel a fél éjszakát együtt töltötték, ami valamiért most cseppet sem zavarta Meredith-et. Rég élvezte már ennyire az életet, és olyan szabadság járta át a lelkét, amit Klaus mellett sosem érzett.
- Elmegyek Washingtonba és beszélek James-szel, utána pedig Isabellát is megkeresem. Ha őket meggyőztük, akkor a segítségükkel esélyünk lesz kiiktatni a két hasonmást és a segítőiket. A Petrova-gyűrűkkel a kezükben veszélyesek mindannyiunkra nézve. Ha ügyesen játszunk, akkor Alec és Maryann is mellénk áll. Elisabeth Európában van, őt nem fogjuk tudni mozgósítani. Ötük közül ő a legesélytelenebb, hogy mellénk álljon.
- Ez igaz. Mindig is gyűlölt engem, és szinte ujjongott örömében, amikor megkötötték az átokkal a vámpírok erejét - mondta lenézően Meredith. - A saját faja ellensége! Szánalmas!
- Igen, Elisabeth mindig is ilyen volt. Sose szeretett ölni, és az erőnk megkötése után elvonult a világtól.
- Miért nem öltétek meg? - kérdezte értetlenül Meredith.
- Klaust sem öltük meg, mert a testvérünk.
- Mert egymaga erősebb volt mindannyiótoknál.
Victor hangosan felnevetett, mire Meredith szemöldöke felszaladt.
- Erősebb? Igen, Mer, te pontosan ezért kötöttél ki mellette. És nézd mi lett a naaagy Klaus-szal és Elijahval is! Pár másodrangú fiatal vámpír és kezdő boszorkány könnyűszerrel megölte őket. Klaus türelmetlen volt és forrófejű. Katerinánál hibáztatok 500 éve és nem vettétek figyelembe, hogy bosszút fog állni és megkeresi a módját, hogy megölje Klaust, Elijah-t és téged. Túl magabiztosak voltatok, itt hibáztatok. Azért mert régóta vagy a világon, még nem jelenti azt, hogy mindenki másnál okosabb vagy.
Meredith gyilkos szemekkel nézett Victorra, aki még hangosabban felnevetett.
- Hiába nézel rám ilyen gyilkos tekintettel Mer, tudod jól, hogy igazam van. Elvakított a bosszú és hibáztál - mondta Victor dorgálva, majd felkelt az ágyról és Mer elé sétált. Végigsimította az arcát, és halkan folytatta. - De velem nem fogsz elbukni. Én nem a bátyám vagyok. A megfontoltság és a tökéletes terv, a mi oldalunkon áll majd.
Meredith végül elmosolyodott és lágyan hozzáérintette az ajkát Victoréhoz. Victor belemosolyodott a csókba, majd egy hirtelen mozdulattal Meredith-et az ágyra lökte.
- Azt hiszem ráérek a következő géppel Washingtonba repülni - suttogta Meredith ajkaiba, mire mindketten elmosolyodtak és mindent ott folytattak, ahol tegnap abbahagyták.
*
Miután Elena felkelt úgy döntött, hogy beszél Bonnie-val. Damon és a többiek már a könyvtárban voltak, de ő úgy érezte, hogy mielőtt csatlakozik hozzájuk, beszélnie kell a barátnőjével. Lassan sétált Bonnie szobája felé, és félve kopogott be az ajtón.
- Szabad! - hallatszott Bonnie hangja, mire Elena benyitott a szobába. - Jó reggelt Elena! - köszönt mosolyogva Bonnie, de Elena nem viszonozta a gesztust, még mindig túlságosan emésztette magát amiatt, ami Bonnie-val történt.
- Jó reggel Bonnie! - köszönt végül Elena is.
- Jaj Elena, ne rágódj már ezen. Nincs miért, de tényleg. Ami történt, megtörtént. Igyekszek jó vámpírként nem kiirtani fél Mystic Falls-t, és a hasznotokra lenni.
- Úgy tűnik, hogy aki boszorkány volt, az könnyebben kezeli a vérszomjat - mondta Elena elgondolkozva, mire Bonnie csak bólintott.
- Ez lehetséges. Bár nem mondom, hogy nem csábít a szomszéd szobában nyújtózó anyukád vére, de azt hiszem a vasfű a szervezetében hamar megtanítana arra, hogy nem minden nyak olyan csábító - mondta Bonnie nevetve, amire Elena csak egy szemforgatással válaszolt. - Na de ki vele, Elena, miért jöttél? Tudom, hogy szeretnél valamit - tette hozzá Bonnie mosolyogva.
- Igen. Damonnal beszélgettünk reggel és úgy láttuk jónak, ha te segítesz Caroline-nak megbirkózni ezzel az új helyzettel. Te jól kezeled ezt, de neki különösen nehéz, mert a saját anyját kellett megölnie, hogy átalakuljon.
- Igen, ez igaz. Nekem elég volt tegnap az az anonim vértasak is - mondta Bonnie mosolyogva. - Persze, hogy segítek neki. Bízzátok csak rám. Addig ti nyugodtan nyomozhattok Elijah-val Mer után.
- Igen, ez a terv.
- És anyukád? Hogy van? - kérdezte Bonnie aggódva.
- Még mindig önmagát hibáztatja a tettéért, amiért engedte, hogy Meredith elkapja őt. Elijah az elmondása alapján nem tudott arról, hogy Meredith elfogta őt. Ezért valószínű, hogy akkor kapta el, mikor Klaus élt, vagy tegnapelőtt este, amikor megszökött előlünk.
- Igen, ez lehetséges. De mit gondolsz... - Bonnie elharapta a mondatot és egy jelentőségteljes pillantást vetett az ajtó felé. Elijah-nak túl jó volt a hallása, és roppantul idegesített mindenkit, hogy semmit sem tarthattak titokban előtte, így róla sem beszélgethettek nyíltan. Egyedül Elena és Katherine voltak képesek észrevétlen kommunikálni. De Katherine melankóliáját tekintve, Elenának még ő sem volt egy szívderítő beszélgető partner.
- Nem tudom - szólalt meg végül Elena. - Egyikünk sem tudja - tette hozzá Elena, amiből Bonnie csak egy pillantással jelezte, hogy érti, hogy ezzel Elena Katherine-re is célzott.
- Rendben, akkor én megyek is és foglalkozok Caroline-nal. Remélem Stefan nem fog akadékoskodni.
- Nem hiszem. Elijah megigézte. Kell neki egy kis idő, míg feldolgozza, hogy Katherine sose szerette. De Damon szerint, utána minden hamar rendbe jön majd.
- Remélem is, mert nem akarom, hogy őt is rám sózzátok - mondta mosolyogva Bonnie.
- Ne aggódj, nem fogjuk - felelte Elena mosolyogva, majd hirtelen újra komoly lett az arca. - Az erőd közel azonos Caroline-éval, ezért szeretném, ha ez nálad lenne. Végszükség esetére.
Elena előhúzott két vasfüves fecskendőt a zsebéből és Bonnie kezébe nyomta. Bonnie nem mondott semmit, csak bólintott és a zsebébe süllyesztette a fecskendőket, majd Elena nyomában elhagyták a szobát.
A lépcsőn lefelé menet összefutottak Isobellel.
- Bonnie, beszélhetnénk? - kérdezte Isobel, mire mindhárman megtorpantak a lépcsőn.
- Én lemegyek a pincébe vérért - mondta Elena, majd magukra hagyta őket.
- Bonnie - kezdte Isobel, de látszott rajta, hogy nehezére esik bármit is mondania. - Én…
Bonnie szánakozva nézett az előtte lehajtott fejjel álló Isobelre, ezért végül ő szólalt meg.
- Isobel, ne emészd magad emiatt. Nem a te hibád volt. Láthatod, hogy milyen jól kezelem ezt az egészet. Ha Caroline lennék, akkor talán már halott lennél, de ez nem így van szerencsére. Jól vagyok - tette hozzá mosolyogva Bonnie.
- Ez nem ilyen egyszerű Bonnie - mondta lehorgasztott fejjel Isobel.
- Tisztában vagyok vele Isobel. De kérlek, szedd össze magad és segíts a többieknek. Nagy szükségük van rád. A könyveimet mind megtalálod a szobámban, amit úgy tűnik már nem csak átmenetileg kell birtokolnom. Haza nem mehetek, legalábbis még nem. Ha bármiben tudok segíteni, szólj nekem bátran. Elég jól kikupálódtam boszorkányként.
- Rendben Bonnie - mondta felsóhajtva Isobel. - És köszönöm - szólt Bonnie után, miután továbbindultak mindketten az úti céljuk felé.
Isobel egyenesen a könyvtárba vette az irányt, ahol a többiek már várták őt és Elenát. Bonnie pedig a pincébe ment Caroline-hoz. Nem tudta, hogy mire számíthat Caroline-tól, de bízott abban, hogy sikerül hatnia rá. Elvégre ő is új vámpír volt és remekül kezelte a vérszomját. Talán ez jó példa lesz Caroline-nak és hamar sikerül őt kitanítania.
*
- Jó reggelt Car, Stef - köszönt mosolyogva Bonnie, amint a cellához ért.
- Mi akarsz? - kérdezte nyersen Caroline.
- Reméltem, hogy nem leszel ilyen morcos… - mondta elcsüggedve Bonnie. - De sebaj, hamar jobb kedvre derítelek. Azért jöttem, hogy segítsek neked. Gondolom nem szeretnéd a hátralévő örökkévalóságot ebben a cellában tölteni, ezért meg kell tanulnod kezelni a vérszomjad.
- Majd pont egy újonc vámpír fogja erre megtanítani őt, mi? - kérdezte nevetve Stefan.
- Igen, új vagyok, de még így is jobban kezelem a vérszomjam, mint te. Hiába van 150 év előnyöd, boszorkány voltam, így ez nekem könnyen megy.
- Ez remek Bonnie, de mint tudod, nekem nincs ilyen előnyöm. Szóval esélytelen, amit tőlem vársz - mondta csalódottan Caroline. - Legszívesebben széttépném azt az embert, aki a könyvtárban épp most ül le egy fotelba.
- Caroline, bízz bennem. Együtt sikerülni fog. Most arra kérlek, hogy gyere velem. Ne feledd, nincs előnyöd velem szemben, szóval könnyen elkaplak. Egy súlycsoport vagyunk.
Caroline szem forgatva nézett Bonnie-ra a rácsokon keresztül, de végül bólintott.
- Rendben - felelte megadóan Caroline.
- Remek - mondta mosolyogva Bonnie. Látszólag nagyon élvezte az új életét. Ezt még ő maga sem hitte volna, de most, hogy vámpír volt, már megértette azt, amin Elena átment miután átváltozott. Emlékezett arra, amikor Elena majdnem nekitámadt. Elmosolyodott, mert azt vette észre, hogy ezt még Elenánál is jobban kezeli.
- Kiengedsz még ma? - kérdezte türelmetlenül Caroline.
- Persze - felelte zavartan Bonnie, amikor magához tért. Egy pillanat alatt kinyitotta az ajtót, hogy Caroline ki tudjon sétálni mellé. - Remek, látom észnél vagytok - tette hozzá, amikor becsukta Caroline mögött az ajtót. - Elijah egy szempillantás alatt elkapott volna titeket, ha készültök valamire.
- Vámpír vagyok, nem pedig ostoba - felelte Stefan mérgesen, és eldőlt az egyik ágyon, ami a cellában volt.
- Oké Caroline, mi induljunk a dolgunkra.
- Hova megyünk? - kérdezte kíváncsian Caroline.
- Az erdőbe - felelte elmosolyodva Bonnie. - Megtanítok neked pár dolgot. Gondolom a boszorkány múltamnak köszönhetem azt, hogy az összes vámpírképességem tanulás nélkül működik. Ez nem sokat változtat azon, hogy új vagyok, de mégis könnyebben meg tudlak tanítani néhány dologra. Menjünk!
- Rendben - felelte határozottan Caroline.
- Használd az erőd és kövess - mondta mosolyogva Bonnie, majd egy pillanat alatt kiviharzott a házból, és meg sem állt addig, míg az erdő közepére nem ért.
Caroline alig pár másodperc múlva lefékezett mellette és kivirult arccal nézett rá.
- Na hát - mondta csodálkozva Caroline. - Ez csodálatos!
- Igen, az - mondta Bonnie mosolyogva. - Én is most csináltam először.
- Rendben tanár néni, hallgatom. Ha már ilyen szerencsétlen vagyok, legalább a legjobb barátnőmmel együtt tanulom meg, hogy milyen is az élő-halott vámpír lét.
Bonnie a szemeit forgatta Caroline szavain, de végül ő is elmosolyodott, amikor meglátta Caroline szája szegletében a mosolyt bujkálni.
- Azt hiszem, egy izgalmas nap vár ránk - mondta Bonnie nevetve. - Akkor kezdjük!
Gyorsan az egyik kisebb fa mellé lépett és Caroline legnagyobb döbbenetére tövestől kitépte a földből.
- Felvágós - mondta duzzogva Caroline. Mielőtt utánozhatta volna Bonnie-t, a kicsavart fát egyenesen neki hajította Bonnie. Caroline könnyűszerrel elkapta, de nem tudta az arcáról időben eltűntetni a döbbenetet.
- Erre nem számítottál, igaz? - kérdezte nevetve Bonnie.
- Nem, de te se erre - mondta határozottan Caroline, majd a következő pillanatban a kezében levő fát Bonnie-nak dobta, aki már nem volt olyan szerencsés, mint az előbb ő.
- Hé, csaltál - mondta Bonnie, miután felkelt a földről.
- Csak gyorsan tanulok - mondta mosolyogva Caroline.
- Remek, akkor folytassuk - mondta Bonnie mosolyogva, majd tovább folytatta Caroline tanítását.
Szia!!! Jaj de jó kis rész !!! :D <3 Sok ilyen részt kérnék szépen!!! <3 MFD <3 :D Demi
VálaszTörlés