Sziasztok!
Nem is tudom, hogy mit mondhatnék a mai fejezetre... Boldogság? Igen, azt hiszem, hogy ennél jobban nem lehet kifejezni azt, amiről szól.:) De ezt döntsétek el ti magatok.:)
******************
Miután Isobel magához tért a sok
örömtől, végre feloldotta a házat, így most már szabadon járhatott bárki be, és
ki a Salvatore villába. Mindenki óriási vigyorral a száján mászkált a házban,
és ezt senki és semmi sem tudta lehervasztani róluk. A boldogság tapintható
volt a levegőben, és miután Elena jelezte Elisabeth felé, hogy rá sem
haragszik, Elisabeth is csatlakozott a vigyorgók társaságához.
Délutánra körbejárt telefonon a
hír, hogy szabad a bejárás a villába, így alig pár óra múlva Bonnie, Stefan és
Caroline is boldogan ugrálta körbe a két tündéri kisbabát.
- Csend legyen már, és üljetek
végre le! Senki ne mozduljon egy kis időre! – mondta Elisabeth feszülten,
amikor már harmadjára próbálta lefotózni a népes társaságot. – Csak egy képet
hagy csináljak mindünkről, addig bírjátok már ki! – tette hozzá könyörgően,
mire végre mindenki ránézett.
- A főnökasszony morcos, szóval
viselkedjünk – szólalt meg Damon fejcsóválva, mire mindenki elnevette magát.
- Csak egy kép – mondta Elisabeth
könyörgően és közben ártatlan pillantásokkal nézett végig Elijah-n,
Katherine-en, Elena-n és Damonon.
- Rendben, legyen – szólalt meg
nagyot sóhajtva Katherine. – Álljunk, illetve üljünk le, ahogy Elisabeth kéri.
- Ez az! – mondta lelkesen
Elisabeth és úgy kivirult, mint egy fiatal tinédzser. – Elijah, Damon, Elena,
Katherine, ti négyen a babákkal üljetek le a kanapéra, a többiek pedig álljanak
mögétek.
Mindenki megadóan bólintott, majd
ahogy Elisabeth kérte, elhelyezkedtek. Elisabeth izgatottan beállította a
fényképezőgépet az állványon, majd ő is beállt a kanapé mögötti társasághoz.
- Valld be, hogy csak erre az
alkalomra szerezted a gépet és az állványt – mondta Damon fejcsóválva, mire
Elisabeth lepisszegte, pont azelőtt egy másodperccel, hogy fotózott volna a
gép.
- Kész is, látjátok? Ennyi volt
és nem halt bele senki – mondta Elisabeth elégedetten, majd mosolyogva a
fényképezőgéphez lépett és mint aki az első születésnapi ajándékát csomagolja
ki, olyan boldogsággal nézte meg a képeket, amiket az elmúlt fél órában
készített, végigüldözve közben mindenkit a villában.
- Mondd, hogy mára ennyi volt –
mondta Isobel nagyot sóhajtva, mire Elisabeth ránézett és végül mosolyogva
bólintott.
- Igen, mára békén hagylak
titeket – felelte kedvesen, majd mire bárki is szólhatott volna, sarkon fordult
és kiment a könyvtárból.
- Most meg hova megy? – kérdezte
Stefan értetlenül.
- Szerintem elmegy előhívatni a
képeket – mondta fejcsóválva Elena.
- Neee – felelte megjátszott
hüledezéssel Damon, amire mindenki elnevette magát. – Nem lenne képes rá, most
nem! – tette hozzá kontrázva, amire még nagyobb nevetés tört ki a helyiségben.
- Hát, nem hittem volna, hogy
megérjük azt, hogy annyi viszontagság után, a legnagyobb bajunk az lesz, hogy
Elisabeth lépten-nyomon le akar fotózni minket – mondta fejcsóválva Elena, majd
mosolyogva a karjában tartott Alyssa-ra nézett és elkezdett halkan gagyogni
neki.
- Százszor inkább ez, mint
Meredith vagy Klaus megrögzött üldözése – mondta nagyot sóhajtva Katherine,
majd ő is a fiára nézett, és szinte egyszerre harapták meg Elenával a
csuklóikat és kezdték el etetni a két babát.
- Azt hiszem, hogy ezt sosem
fogom megszokni – mondta fejcsóválva Damon.
- Mármint mit, Damon? – kérdezte
egyszerre Elena és Katherine és a fejüket is egyszerre kapták fel.
- Hát ezt! – mondta aggódva
Damon, és tehetetlenül nézett Elijah-ra, majd Isobel-re, végül vissza a két
lányra. – Biztos, hogy jól vagytok? Nincs semmi furcsa, kötelékes, vagy nem is
tudom én milyen érzésetek?
- Nem Damon, már elmondtuk neked ma
legalább tízszer, hogy jól vagyunk – mondta nagyot sóhajtva Elena. – Érezzük,
hogy bármikor tudnánk kapcsolódni, de ez most más, mint régen volt.
- Pontosan, ahogy Elena mondja –
helyeselt Katherine magabiztosan. – Nem látjuk egymás emlékeit, sőt, azt se
látjuk, amit mutatni akarnánk a másiknak. Nem tudunk gondolatban beszélni, csak
ha egy testben vagyunk. És a másik érzéseit se érzékeljük egy testben, szóval
minden rendben van.
- Jó, de a legelején is ez volt –
vetette ellen Damon. – Akkor még semmi bajotok nem volt és csak szép lassan
zavarodott össze minden.
- Igen Damon, de az talán csak a
terhesség miatt volt – mondta elgondolkozva Elena. – Nem állítom, hogy ahogy
Elijah jósolta, egy év alatt nem készített volna ki minket a kötelék. Talán így
lett volna, de a halálunk és a ti áldozatotok mindent megváltoztatott.
- Nekem akkor sem tetszik ez a
dolog – mondta fejcsóválva Damon.
- Ha megengeditek, hogy én is
szóhoz jussak, akkor megosztom veletek azt, amire ráakadtam az elmúlt hónapok
keresgélése során – vágott közbe hirtelen Isobel, mire végre mindenki ráemelte
a tekintetét.
- Nocsak! – szólalt meg felhúzott
szemöldökkel Stefan.
- Hallgatunk Isobel – mondta
Elijah figyelmesen, jelezve ezzel mindenkinek, hogy hagyják, hogy Isobel
elmondja, amit akar.
- Szóval, kezdem is rögtön az
elején – mondta Isobel, majd nagyot sóhajtott és elkezdett a többiek előtt
sétálni fel és alá. – Sokat kutakodtam, míg ti ketten terhesek voltatok és nagy
szerencsémre találtam egy bűbájt, amit kis átalakítással ugyan, de használhatok
a ti köteléketekre is. Ennek a lényege annyi lesz, hogy nem véglegesen ugyan,
de megszakítja a kapcsolatotokat, így nem lesztek képesek egy testbe kerülni,
ha akarjátok, ha nem.
- Ez bíztatóan hangzik – szólalt
meg halkan Elena.
- És mi a buktatója? – vágott
közbe aggódva Damon.
- Tudtommal nincs ilyen Damon –
felelte magabiztosan Elisabeth.
- A legutóbbi varázslatod miatt
kis híján mind holtan végeztük – vágott közbe bizalmatlanul Elijah.
- De ez egy teljesen biztonságos
és egyszerű varázslat – mondta Isobel határozottan. – Szerelmesek közti erős
érzelmi kötelék megszakítására szokták használni. Nekem csak egy kicsit kell
rajta változtatnom és garantálom, hogy nem lesz senkinek semmi baja tőle.
- Rendben, szerintem
belevághatunk. Katherine? Mit szólsz? – kérdezte Elena és közben Katherine-re
nézett.
- Csináljuk – helyeselt
Katherine, mire Damon és Elijah aggódva összenéztek.
- Nem lesz semmi baj – mondta
nyugtatóan Isobel. – Lehozom a könyvemet Alyssa szobájából, és amint ettek a
kicsik, el is végzem a varázslatot.
Damon és Elijah kelletlenül
bólintottak, majd mire Isobel megjárta az emeletet, már át is vették a két babát
Elena-tól és Katherine-től, akik időközben befejezték az evést.
- Rendben, kezdjük is el – mondta
mosolyogva, majd a lányokra nézett. – Maradjatok ülve a kanapén, és forduljatok
egymás felé. – Elena és Katherine így tettek, mire Isobel folytatta. – Most
fogjátok meg egymás kezét, és hunyjátok le a szemeteket.
- Mi ez, meditálás? – kérdezte
aggódva Damon, majd átadta Alyssa-t Bonnie-nak, mert túl ideges volt ahhoz,
hogy most a lányával foglalkozzon.
- Maradj csendben Damon, ne
zavard őket – szólalt meg csitítóan Caroline, mire Damon csak egy gyilkos
pillantást küldött felé.
- Azért mert az öcsém barátnője
vagy, ne kóstolgass – mondta feszülten Damon, mire Stefan az égbe emelte a
tekintetét, majd tűntetően megfogta Caroline kezét.
- Tényleg csendre van szükségem,
szóval kérlek titeket, fejezzétek most be – mondta Isobel halkan, majd ő is
lehunyta a szemét és elkezdett latinul kántálni egy darabig.
Mindenki feszülten figyelte őket,
amíg hirtelen Isobel abba nem hagyta a varázslatot.
- Elena, Katherine. Most
gondoljatok egymásra és idézzétek fel, hogy milyen érzés volt számotokra a
másik jelenléte a testetekben. Ha ez megvolt, akkor óvatosan kezdjétek el
elengedni ezt az érzést, és ezzel együtt a képességet is elengeditek, hogy
kapcsolódjatok. Ha úgy érzitek, hogy sikerült, akkor nyissátok ki a szemeteket
és nézzetek egymásra, amíg befejezem a varázslatot.
Elena és Katherine úgy tettek, ahogy
Isobel kérte és végül pár perc múlva kinyitották a szemüket és egymásra néztek.
Ekkor Isobel ismét elkezdett latinul kántálni. A két lány érezte, hogy a
kezeikben forró bizsergés kel életre, majd a kezüktől távozva, ez végigfutott a
karjukon, egyenesen a szívük felé. Abban a pillanatban, hogy Isobel befejezte a
varázsaltot, a furcsa érzés megszűnt a szívükben.
- Kész – mondta Isobel
mosolyogva, majd a lányokra nézett. – Elengedhetitek egymást, a kötelék
megtört.
- Ennyi? Honnan tudjuk, hogy
működött és nincs valami furcsa következménye a varázslatodnak? – kérdezte
Damon szkeptikusan.
- Elena, próbáljatok meg
kapcsolódni – mondta Isobel magabiztosan Elenának.
- Csináld – szólalt meg bíztatóan
Katherine és Elenára mosolygott.
Elena kitartóan koncentrált
Katherine-re, de nem történt semmi.
- Nem megy – szólalt meg
csodálkozva. – Próbált meg te is.
Katherine mély levegőt vett, majd
ő is erősen elkezdett koncentrálni, de egyik lány sem tűnt el a helyéről.
- Sikerült, valóban képtelenek
vagyunk csatlakozni – mondta elhűlve Katherine, majd mosolyogva Isobelre
nézett. – Köszönjük – tette hozzá hálásan, mire Isobel kedvesen bólintott.
- Azt mondtad, hogy nem
véglegesen szakítja meg a varázslat a köteléket – szólalt meg elgondolkozva
Bonnie.
- Na látod, itt a buktató! –
csattant fel idegesen Damon. – Mégis meddig tart ki a varázslat? Egy hónapig,
egy évig, évtizedig? Vagy bármikor lejárhat a szavatossága? – kérdezte
feszülten Isobelt.
- Nem Damon, ez nem így működik –
mondta Isobel és közben megcsóválta a fejét. – A varázslat most megköti ezt a
képességet, de egy másik varázslattal bármikor fel is lehet oldani.
- Tehát ha jól értjük Isobel, ezt
a képességet tulajdonképpen egy kapcsolóval kikapcsoltad, amit bármikor újra
vissza is lehet kapcsolni? – kérdezte kimérten Elijah.
- Így van Elijah, ahogy mondod. A
lényeg, hogy magától nem lesz képes újra életbe lépni a kötelék. Megfelel ez
így neked Damon? – fordult Damon felé a boszorkány.
Damon mély levegőt vett, majd
megadóan az égbe emelte a tekintetét.
- Igen, megfelel – felelte halkan
Damon.
- Remek – szólalt meg
megkönnyebbülten Elena, majd az arca hirtelen komor lett. – Akkor most evezzünk
szomorúbb témákra. Meg kell beszélnünk, hogy mi lesz ezután.
- Mire gondolsz Elena? – kérdezte
felvont szemöldökkel Stefan, és nem csak ő egyedül nézett értetlenül Elenára.
- Arra gondolok Stefan, hogy
végig kell gondolnunk, hogy mit csinálunk majd ezután – mondta nagyot sóhajtva
Elena. – Most nem csak azt kell figyelembe vennünk, hogy pár év múlva fel fog
tűnni a város lakóinak, hogy nem öregszek sem én, sem te, se Bonnie, Caroline
és Damon. Arról se feledkezzünk meg, hogy hirtelen felbukkant az „ikertestvérem”,
és úgy ahogy mi, sem ő sem a párja nem öregszenek. És a hab a tortán, hogy itt
van két kisbaba, akik nemhogy nem olyanok mint az emberbabák, még érettebbek is
és gyorsabban fejlődnek. Az étkezési szokásaikat már ne is említsem…
- Vagyis sokáig nem maradhatunk a
városban – foglalta össze Elena szavait Damon.
- Ez mindenhol a vámpírlét velejárója
Elena – szólalt meg halkan Elijah. – Katherine és én is eldöntöttük, hogy nem
maradunk sokáig veletek, pontosan az imént felsorolt érveid miatt.
- Ne már… Tényleg mind elmentek?
– szólalt meg keserűen Bonnie.
- Bonnie, te is vámpír vagy,
előbb utóbb muszáj lesz elhagynod Mystic Falls-t – szólalt meg Damon,
emlékeztetve ezzel Bonnie-t a vámpírságára.
- Tehát, mennyi ideig maradhatunk
még itt? – kérdezte nagyot sóhajtva Caroline.
- A döntés rajtatok áll, én
viszont tudom, hogy még egy évet mindenképp maradok, amíg hivatalosan le nem
érettségizek. Jenna nem élné túl, ha idő előtt értesülne a halálomról, ami
valljuk be, elkerülhetetlen lesz, mert nem akarom, hogy tudomást szerezzen
erről a természetfeletti világról. Így csak a halálom marad, mint második lehetőség.
Szóval érettségi után adok Jenna-nak pár évet, hogy egy kicsit a gondtalan
egyetemista szülők életét élje, és addig talán az ő élete is révbe ér Ric-kel.
Az egyetem pedig amúgy is jó kibúvó lesz arra, hogy szinte sose találkozzon
velem. Így könnyebb lesz elfogadnia a halálomat.
- Látom alaposan elterveztél
mindent Elena – mondta fejcsóválva Damon.
- Tehát, hány év? – kérdezte
Katherine halkan.
- Kettő, maximum három, amit
Jenna elől bujkálva itt tölthetünk Alyssa-val – válaszolta letörten Elena. – De
szeretném, vagyis Damonnal szeretnénk, ha ti hárman, vagyis négyen Elisabeth-et
is beleértve, maradnátok velünk, amíg csak lehet.
- Ennek szerintem nincs akadálya
Elena – válaszolta kedvesen Elijah, mire Elena szemében könnyek gyűltek. Katherine-re
nézett, akiben a tükörképét vélte felfedezni, mert az ő szemei is könnyesek
voltak. Szó nélkül kitárták a karjukat, majd szorosan átölelték egymást.
- Három év – szólalt meg szipogva
Elena Katherine ölelésében.
- Igen, még három év együtt.
Húgom – tette hozzá kedvesen Katherine, mire nem csak Elenának, hanem mindenki
másnak az arcára mosolyt csalt a két lány, akik a kötelékük nélkül ugyan, de
mégis annál szorosabb kapcsolatban álltak egymással a szívükben. Immár két
testvér voltak, és ezt sem varázslat, sem ember, boszorkány vagy vámpír soha el
nem vehette tőlük.
*******************************
Még most sem tudom, hogy mit is mondhatnék... Félig-meddig már most ez volt az utolsó fejezet, mert a következő, ami valóban a Kötelékek utolsó záró fejezete, az 3 évvel később játszódik. 2014. január 3-án érkezik a regény utolsó, 80. fejezete.:) 2011. májusában indult a történet, és még AnnPearl-lel együtt írtuk meg az első kb. 6 részt. Utána pedig... Igaz, hogy volt kb. másfél év pihenő az oldalon, de miután visszatértem, végül sikerült a kihívást teljesítenem, és befejeztem a történetet. Számomra az egyik legfontosabb és legkedvesebb regény ez, mert ebben tényleg egy külön kis TVD-s világ épült fel, ami látszólag sokatok tetszését el is nyerte és végigkövettétek velem a történéseket. Mit is mondhatnék ezért? Csak annyit, hogy köszönöm! Köszönöm a támogatásotokat, a kedves szavaitokat, a véleményeteket. Mindent, amit tőletek kaptam! Ezt pedig hogy tudnám a legjobban meghálálni? Természetesen további szép és izgalmas történetekkel.:) Ne aggódjatok, nem maradtok pénteken sem történet nélkül, és habár most indul majd január 1-jén a Damon's Fanfiction, péntekenként valami más történet vár majd titeket az oldalon.:) Hogy mi lesz ez, erről majd később írok.:)
Addig is viszont további jó pihenést, szórakozást és boldog napokat kívánok nektek az év hátralevő részére, és jövőre várlak titeket vissza a Kötelékek utolsó fejezetével.:)
Morwen
Nekem nagyon tetszik és sajnálom hogy vége lesz.
VálaszTörlésKeserédes búcsú, igaz?:) De ne aggódj, bőven kárpótolni foglak Titeket emiatt, sőt.:) Talán az a vég mégsem lesz annyira olyan vég.:)
TörlésJó rész lett ez is, jó látni, hogy lassan minden visszaáll a "normális" kerékvágásba.
VálaszTörlésÉrdeklődve várom majd a befejező részt.
Boldog békeidők, nemde?:) Lassan minden problémás szál elvarrásra kerül, a következő fejezet pedig egy igazi kis aranyos rész lesz.:) Hogy azt miként fogjátok fogadni... Húh, előre félek tőle, és lassan megértitek majd, hogy miért.
TörlésNagyon örülök, hogy ez is tetszett neked, és a kövi... Már most várom, hogy mit fogsz hozzá szólni.