2013. december 27., péntek

Kötelékek - Egy új kezdet (huszadik rész - harmadik fejezet)



Sziasztok!

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék a mai fejezetre... Boldogság? Igen, azt hiszem, hogy ennél jobban nem lehet kifejezni azt, amiről szól.:) De ezt döntsétek el ti magatok.:)


 ******************
Miután Isobel magához tért a sok örömtől, végre feloldotta a házat, így most már szabadon járhatott bárki be, és ki a Salvatore villába. Mindenki óriási vigyorral a száján mászkált a házban, és ezt senki és semmi sem tudta lehervasztani róluk. A boldogság tapintható volt a levegőben, és miután Elena jelezte Elisabeth felé, hogy rá sem haragszik, Elisabeth is csatlakozott a vigyorgók társaságához.
Délutánra körbejárt telefonon a hír, hogy szabad a bejárás a villába, így alig pár óra múlva Bonnie, Stefan és Caroline is boldogan ugrálta körbe a két tündéri kisbabát.
- Csend legyen már, és üljetek végre le! Senki ne mozduljon egy kis időre! – mondta Elisabeth feszülten, amikor már harmadjára próbálta lefotózni a népes társaságot. – Csak egy képet hagy csináljak mindünkről, addig bírjátok már ki! – tette hozzá könyörgően, mire végre mindenki ránézett.
- A főnökasszony morcos, szóval viselkedjünk – szólalt meg Damon fejcsóválva, mire mindenki elnevette magát.
- Csak egy kép – mondta Elisabeth könyörgően és közben ártatlan pillantásokkal nézett végig Elijah-n, Katherine-en, Elena-n és Damonon.
- Rendben, legyen – szólalt meg nagyot sóhajtva Katherine. – Álljunk, illetve üljünk le, ahogy Elisabeth kéri.
- Ez az! – mondta lelkesen Elisabeth és úgy kivirult, mint egy fiatal tinédzser. – Elijah, Damon, Elena, Katherine, ti négyen a babákkal üljetek le a kanapéra, a többiek pedig álljanak mögétek.
Mindenki megadóan bólintott, majd ahogy Elisabeth kérte, elhelyezkedtek. Elisabeth izgatottan beállította a fényképezőgépet az állványon, majd ő is beállt a kanapé mögötti társasághoz.
- Valld be, hogy csak erre az alkalomra szerezted a gépet és az állványt – mondta Damon fejcsóválva, mire Elisabeth lepisszegte, pont azelőtt egy másodperccel, hogy fotózott volna a gép.
- Kész is, látjátok? Ennyi volt és nem halt bele senki – mondta Elisabeth elégedetten, majd mosolyogva a fényképezőgéphez lépett és mint aki az első születésnapi ajándékát csomagolja ki, olyan boldogsággal nézte meg a képeket, amiket az elmúlt fél órában készített, végigüldözve közben mindenkit a villában.
- Mondd, hogy mára ennyi volt – mondta Isobel nagyot sóhajtva, mire Elisabeth ránézett és végül mosolyogva bólintott.
- Igen, mára békén hagylak titeket – felelte kedvesen, majd mire bárki is szólhatott volna, sarkon fordult és kiment a könyvtárból.
- Most meg hova megy? – kérdezte Stefan értetlenül.
- Szerintem elmegy előhívatni a képeket – mondta fejcsóválva Elena.
- Neee – felelte megjátszott hüledezéssel Damon, amire mindenki elnevette magát. – Nem lenne képes rá, most nem! – tette hozzá kontrázva, amire még nagyobb nevetés tört ki a helyiségben.
- Hát, nem hittem volna, hogy megérjük azt, hogy annyi viszontagság után, a legnagyobb bajunk az lesz, hogy Elisabeth lépten-nyomon le akar fotózni minket – mondta fejcsóválva Elena, majd mosolyogva a karjában tartott Alyssa-ra nézett és elkezdett halkan gagyogni neki.
- Százszor inkább ez, mint Meredith vagy Klaus megrögzött üldözése – mondta nagyot sóhajtva Katherine, majd ő is a fiára nézett, és szinte egyszerre harapták meg Elenával a csuklóikat és kezdték el etetni a két babát.
- Azt hiszem, hogy ezt sosem fogom megszokni – mondta fejcsóválva Damon.
- Mármint mit, Damon? – kérdezte egyszerre Elena és Katherine és a fejüket is egyszerre kapták fel.
- Hát ezt! – mondta aggódva Damon, és tehetetlenül nézett Elijah-ra, majd Isobel-re, végül vissza a két lányra. – Biztos, hogy jól vagytok? Nincs semmi furcsa, kötelékes, vagy nem is tudom én milyen érzésetek?
- Nem Damon, már elmondtuk neked ma legalább tízszer, hogy jól vagyunk – mondta nagyot sóhajtva Elena. – Érezzük, hogy bármikor tudnánk kapcsolódni, de ez most más, mint régen volt.
- Pontosan, ahogy Elena mondja – helyeselt Katherine magabiztosan. – Nem látjuk egymás emlékeit, sőt, azt se látjuk, amit mutatni akarnánk a másiknak. Nem tudunk gondolatban beszélni, csak ha egy testben vagyunk. És a másik érzéseit se érzékeljük egy testben, szóval minden rendben van.
- Jó, de a legelején is ez volt – vetette ellen Damon. – Akkor még semmi bajotok nem volt és csak szép lassan zavarodott össze minden.
- Igen Damon, de az talán csak a terhesség miatt volt – mondta elgondolkozva Elena. – Nem állítom, hogy ahogy Elijah jósolta, egy év alatt nem készített volna ki minket a kötelék. Talán így lett volna, de a halálunk és a ti áldozatotok mindent megváltoztatott.
- Nekem akkor sem tetszik ez a dolog – mondta fejcsóválva Damon.
- Ha megengeditek, hogy én is szóhoz jussak, akkor megosztom veletek azt, amire ráakadtam az elmúlt hónapok keresgélése során – vágott közbe hirtelen Isobel, mire végre mindenki ráemelte a tekintetét.
- Nocsak! – szólalt meg felhúzott szemöldökkel Stefan.
- Hallgatunk Isobel – mondta Elijah figyelmesen, jelezve ezzel mindenkinek, hogy hagyják, hogy Isobel elmondja, amit akar.
- Szóval, kezdem is rögtön az elején – mondta Isobel, majd nagyot sóhajtott és elkezdett a többiek előtt sétálni fel és alá. – Sokat kutakodtam, míg ti ketten terhesek voltatok és nagy szerencsémre találtam egy bűbájt, amit kis átalakítással ugyan, de használhatok a ti köteléketekre is. Ennek a lényege annyi lesz, hogy nem véglegesen ugyan, de megszakítja a kapcsolatotokat, így nem lesztek képesek egy testbe kerülni, ha akarjátok, ha nem.
- Ez bíztatóan hangzik – szólalt meg halkan Elena.
- És mi a buktatója? – vágott közbe aggódva Damon.
- Tudtommal nincs ilyen Damon – felelte magabiztosan Elisabeth.
- A legutóbbi varázslatod miatt kis híján mind holtan végeztük – vágott közbe bizalmatlanul Elijah.
- De ez egy teljesen biztonságos és egyszerű varázslat – mondta Isobel határozottan. – Szerelmesek közti erős érzelmi kötelék megszakítására szokták használni. Nekem csak egy kicsit kell rajta változtatnom és garantálom, hogy nem lesz senkinek semmi baja tőle.
- Rendben, szerintem belevághatunk. Katherine? Mit szólsz? – kérdezte Elena és közben Katherine-re nézett.
- Csináljuk – helyeselt Katherine, mire Damon és Elijah aggódva összenéztek.
- Nem lesz semmi baj – mondta nyugtatóan Isobel. – Lehozom a könyvemet Alyssa szobájából, és amint ettek a kicsik, el is végzem a varázslatot.
Damon és Elijah kelletlenül bólintottak, majd mire Isobel megjárta az emeletet, már át is vették a két babát Elena-tól és Katherine-től, akik időközben befejezték az evést.
- Rendben, kezdjük is el – mondta mosolyogva, majd a lányokra nézett. – Maradjatok ülve a kanapén, és forduljatok egymás felé. – Elena és Katherine így tettek, mire Isobel folytatta. – Most fogjátok meg egymás kezét, és hunyjátok le a szemeteket.
- Mi ez, meditálás? – kérdezte aggódva Damon, majd átadta Alyssa-t Bonnie-nak, mert túl ideges volt ahhoz, hogy most a lányával foglalkozzon.
- Maradj csendben Damon, ne zavard őket – szólalt meg csitítóan Caroline, mire Damon csak egy gyilkos pillantást küldött felé.
- Azért mert az öcsém barátnője vagy, ne kóstolgass – mondta feszülten Damon, mire Stefan az égbe emelte a tekintetét, majd tűntetően megfogta Caroline kezét.
- Tényleg csendre van szükségem, szóval kérlek titeket, fejezzétek most be – mondta Isobel halkan, majd ő is lehunyta a szemét és elkezdett latinul kántálni egy darabig.
Mindenki feszülten figyelte őket, amíg hirtelen Isobel abba nem hagyta a varázslatot.
- Elena, Katherine. Most gondoljatok egymásra és idézzétek fel, hogy milyen érzés volt számotokra a másik jelenléte a testetekben. Ha ez megvolt, akkor óvatosan kezdjétek el elengedni ezt az érzést, és ezzel együtt a képességet is elengeditek, hogy kapcsolódjatok. Ha úgy érzitek, hogy sikerült, akkor nyissátok ki a szemeteket és nézzetek egymásra, amíg befejezem a varázslatot.
Elena és Katherine úgy tettek, ahogy Isobel kérte és végül pár perc múlva kinyitották a szemüket és egymásra néztek. Ekkor Isobel ismét elkezdett latinul kántálni. A két lány érezte, hogy a kezeikben forró bizsergés kel életre, majd a kezüktől távozva, ez végigfutott a karjukon, egyenesen a szívük felé. Abban a pillanatban, hogy Isobel befejezte a varázsaltot, a furcsa érzés megszűnt a szívükben.
- Kész – mondta Isobel mosolyogva, majd a lányokra nézett. – Elengedhetitek egymást, a kötelék megtört.
- Ennyi? Honnan tudjuk, hogy működött és nincs valami furcsa következménye a varázslatodnak? – kérdezte Damon szkeptikusan.
- Elena, próbáljatok meg kapcsolódni – mondta Isobel magabiztosan Elenának.
- Csináld – szólalt meg bíztatóan Katherine és Elenára mosolygott.
Elena kitartóan koncentrált Katherine-re, de nem történt semmi.
- Nem megy – szólalt meg csodálkozva. – Próbált meg te is.
Katherine mély levegőt vett, majd ő is erősen elkezdett koncentrálni, de egyik lány sem tűnt el a helyéről.
- Sikerült, valóban képtelenek vagyunk csatlakozni – mondta elhűlve Katherine, majd mosolyogva Isobelre nézett. – Köszönjük – tette hozzá hálásan, mire Isobel kedvesen bólintott.
- Azt mondtad, hogy nem véglegesen szakítja meg a varázslat a köteléket – szólalt meg elgondolkozva Bonnie.
- Na látod, itt a buktató! – csattant fel idegesen Damon. – Mégis meddig tart ki a varázslat? Egy hónapig, egy évig, évtizedig? Vagy bármikor lejárhat a szavatossága? – kérdezte feszülten Isobelt.
- Nem Damon, ez nem így működik – mondta Isobel és közben megcsóválta a fejét. – A varázslat most megköti ezt a képességet, de egy másik varázslattal bármikor fel is lehet oldani.
- Tehát ha jól értjük Isobel, ezt a képességet tulajdonképpen egy kapcsolóval kikapcsoltad, amit bármikor újra vissza is lehet kapcsolni? – kérdezte kimérten Elijah.
- Így van Elijah, ahogy mondod. A lényeg, hogy magától nem lesz képes újra életbe lépni a kötelék. Megfelel ez így neked Damon? – fordult Damon felé a boszorkány.
Damon mély levegőt vett, majd megadóan az égbe emelte a tekintetét.
- Igen, megfelel – felelte halkan Damon.
- Remek – szólalt meg megkönnyebbülten Elena, majd az arca hirtelen komor lett. – Akkor most evezzünk szomorúbb témákra. Meg kell beszélnünk, hogy mi lesz ezután.
- Mire gondolsz Elena? – kérdezte felvont szemöldökkel Stefan, és nem csak ő egyedül nézett értetlenül Elenára.
- Arra gondolok Stefan, hogy végig kell gondolnunk, hogy mit csinálunk majd ezután – mondta nagyot sóhajtva Elena. – Most nem csak azt kell figyelembe vennünk, hogy pár év múlva fel fog tűnni a város lakóinak, hogy nem öregszek sem én, sem te, se Bonnie, Caroline és Damon. Arról se feledkezzünk meg, hogy hirtelen felbukkant az „ikertestvérem”, és úgy ahogy mi, sem ő sem a párja nem öregszenek. És a hab a tortán, hogy itt van két kisbaba, akik nemhogy nem olyanok mint az emberbabák, még érettebbek is és gyorsabban fejlődnek. Az étkezési szokásaikat már ne is említsem…
- Vagyis sokáig nem maradhatunk a városban – foglalta össze Elena szavait Damon.
- Ez mindenhol a vámpírlét velejárója Elena – szólalt meg halkan Elijah. – Katherine és én is eldöntöttük, hogy nem maradunk sokáig veletek, pontosan az imént felsorolt érveid miatt.
- Ne már… Tényleg mind elmentek? – szólalt meg keserűen Bonnie.
- Bonnie, te is vámpír vagy, előbb utóbb muszáj lesz elhagynod Mystic Falls-t – szólalt meg Damon, emlékeztetve ezzel Bonnie-t a vámpírságára.
- Tehát, mennyi ideig maradhatunk még itt? – kérdezte nagyot sóhajtva Caroline.
- A döntés rajtatok áll, én viszont tudom, hogy még egy évet mindenképp maradok, amíg hivatalosan le nem érettségizek. Jenna nem élné túl, ha idő előtt értesülne a halálomról, ami valljuk be, elkerülhetetlen lesz, mert nem akarom, hogy tudomást szerezzen erről a természetfeletti világról. Így csak a halálom marad, mint második lehetőség. Szóval érettségi után adok Jenna-nak pár évet, hogy egy kicsit a gondtalan egyetemista szülők életét élje, és addig talán az ő élete is révbe ér Ric-kel. Az egyetem pedig amúgy is jó kibúvó lesz arra, hogy szinte sose találkozzon velem. Így könnyebb lesz elfogadnia a halálomat.
- Látom alaposan elterveztél mindent Elena – mondta fejcsóválva Damon.
- Tehát, hány év? – kérdezte Katherine halkan.
- Kettő, maximum három, amit Jenna elől bujkálva itt tölthetünk Alyssa-val – válaszolta letörten Elena. – De szeretném, vagyis Damonnal szeretnénk, ha ti hárman, vagyis négyen Elisabeth-et is beleértve, maradnátok velünk, amíg csak lehet.
- Ennek szerintem nincs akadálya Elena – válaszolta kedvesen Elijah, mire Elena szemében könnyek gyűltek. Katherine-re nézett, akiben a tükörképét vélte felfedezni, mert az ő szemei is könnyesek voltak. Szó nélkül kitárták a karjukat, majd szorosan átölelték egymást.
- Három év – szólalt meg szipogva Elena Katherine ölelésében.
- Igen, még három év együtt. Húgom – tette hozzá kedvesen Katherine, mire nem csak Elenának, hanem mindenki másnak az arcára mosolyt csalt a két lány, akik a kötelékük nélkül ugyan, de mégis annál szorosabb kapcsolatban álltak egymással a szívükben. Immár két testvér voltak, és ezt sem varázslat, sem ember, boszorkány vagy vámpír soha el nem vehette tőlük.
*******************************
Még most sem tudom, hogy mit is mondhatnék... Félig-meddig már most ez volt az utolsó fejezet, mert a következő, ami valóban a Kötelékek utolsó záró fejezete, az 3 évvel később játszódik. 2014. január 3-án érkezik a regény utolsó, 80. fejezete.:) 2011. májusában indult a történet, és még AnnPearl-lel együtt írtuk meg az első kb. 6 részt. Utána pedig... Igaz, hogy volt kb. másfél év pihenő az oldalon, de miután visszatértem, végül sikerült a kihívást teljesítenem, és befejeztem a történetet. Számomra az egyik legfontosabb és legkedvesebb regény ez, mert ebben tényleg egy külön kis TVD-s világ épült fel, ami látszólag sokatok tetszését el is nyerte és végigkövettétek velem a történéseket. Mit is mondhatnék ezért? Csak annyit, hogy köszönöm! Köszönöm a támogatásotokat, a kedves szavaitokat, a véleményeteket. Mindent, amit tőletek kaptam! Ezt pedig hogy tudnám a legjobban meghálálni? Természetesen további szép és izgalmas történetekkel.:) Ne aggódjatok, nem maradtok pénteken sem történet nélkül, és habár most indul majd január 1-jén a Damon's Fanfiction, péntekenként valami más történet vár majd titeket az oldalon.:) Hogy mi lesz ez, erről majd később írok.:)

Addig is viszont további jó pihenést, szórakozást és boldog napokat kívánok nektek az év hátralevő részére, és jövőre várlak titeket vissza a Kötelékek utolsó fejezetével.:)

Morwen

4 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszik és sajnálom hogy vége lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Keserédes búcsú, igaz?:) De ne aggódj, bőven kárpótolni foglak Titeket emiatt, sőt.:) Talán az a vég mégsem lesz annyira olyan vég.:)

      Törlés
  2. Jó rész lett ez is, jó látni, hogy lassan minden visszaáll a "normális" kerékvágásba.
    Érdeklődve várom majd a befejező részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog békeidők, nemde?:) Lassan minden problémás szál elvarrásra kerül, a következő fejezet pedig egy igazi kis aranyos rész lesz.:) Hogy azt miként fogjátok fogadni... Húh, előre félek tőle, és lassan megértitek majd, hogy miért.
      Nagyon örülök, hogy ez is tetszett neked, és a kövi... Már most várom, hogy mit fogsz hozzá szólni.

      Törlés