Kötelékek - Veszélyes játék (tizenkilencedik rész - negyedik fejezet)

Egy újabb kiadós ágytorna után Damon ismét Alyssa szobájába indult, mert tudta, hogy meg kell etetnie a lányát. Egy pillanatra összerezzent, amikor meglátta, hogy elkésett, mert Elisabeth épp a karjában etette Damon lecsapolt vérével a kislányt.

Damon szó nélkül becsukta maga mögött az ajtót, majd csendben beljebb sétált és leült az egyik fotelba, és Elisabeth-et nézte, ahogy a lányát eteti.

- Tudom, hogy miért csinálod ezt – szólalt meg kimérten Damon. Elisabeth figyelmen kívül hagyta a szavait, fel sem nézett a férfira, mire Damon folytatta. – Nem csak arról szól ez az egész, hogy segítesz négyünknek a terhesség alatt és majd utána a babák ellátásában. Kitűzted magad elé az új életcélt, ami nem más, mint ez a két kisbaba. Te is elvesztetted Elijah-val a családod, és most úgy érzed, hogy egy kicsit visszakapod. Pláne, hogy végül Elijah is apa lesz.

Elisabeth továbbra is meredten nézte a karjában evő kislányt, és nem volt hajlandó megszólalni, vagy Damonra nézni. Nagyon dühös volt, mert érezte, hogy a szemei égni kezdenek és egyáltalán nem akarta Damon szavait hallani.

- Nézd Elisabeth, én nagyon hálás vagyok neked, és biztosan tudom, hogy bármikor szívesen fogadjuk majd a segítséged Elenával, illetve Elijah és Katherine is így fognak majd tenni. De könyörgök, keress magadnak valami más életcélt is, ne élj remeteként – mondta Damon kérlelően, majd mély levegőt véve folytatta. – A fiad, az unokád és a dédunokáid 1000 éve meghaltak és még Elijah-nak is sikerült továbblépnie. De téged alig pár hónapja rángattunk ki egy francia kisváros koszos romházából, és úgy néztél ki, mint egy megkeseredett, elhagyatott szellem. Az élet suhan melletted, még ha te magad nem is halsz meg idővel. De mi értelme a létnek, ha képtelen vagy boldog lenni? Ne csak mások boldogságára építs, hanem találd meg a sajátod is.

- Mondja ezt az, aki a túlvilágon egy hónapig a tengerparton siratta a szerelmét, és ki tudja meddig tette volna ezt – csattant fel dühösen Elisabeth.

- Látom Elena megosztotta ezt veled – mondta nagyot sóhajtva Damon. – Csak tudod a különbség az, hogy én tehetetlenül halott voltam és esélyem se volt túllépni. Illetve a te 1000 évedhez képest egy hónap, az semmi.

- Ki tudja meddig lettél volna ott – mondta szúrós szemmel Elisabeth, és közben ijedten vette észre, hogy Alyssa jóllakott, és elszenderedett a karjában. Óvatosan felállt vele a fotelból, majd halkan a kiságyához vitte, de Damon eközben folytatta.

- Nem tudom, hogy meddig lettem volna ott Elisabeth, de veled ellentétben nekem lehetőségem se lett volna új életet kezdeni, vagy továbblépni. De te élsz, mégis úgy tengetted a napjaid, mintha egy halott, tehetetlen szellem lennél a túlvilágon.

- És? Mi közöd ahhoz, hogy én hogy akarok vagy akartam élni? – kérdezte dühösen Elisabeth, és közben gyilkos tekintettel fordult Damon felé.

- Tudom, hogy azért éltél úgy, mert úgy akartál. De ideje lenne kilépned az árnyékból és élni az életed. Ha másért nem, akkor Alyssa-ért és az unokaöcsédért. Egy zombi nagynéni nem a legjobb példakép – tette hozzá Damon, és akaratlanul is elmosolyodott, mire Elisabeth dühösen az égbe emelte a tekintetét.

- Ezért kezdtél ki velem? – kérdezte mérgesen Elisabeth.

- Részben – felelte habozva Damon. – Az egyik oka, mint tudod, a sértett önbecsülésem volt, a másik pedig, hogy észhez térítselek végre, hogy elkezdj élni. Legalábbis ezzel nyugtatom magam, hogy legyen valami magasztosabb oka is annak, hogy kis híján lefeküdtünk.

- Miért? – kérdezte keserűen Elisabeth és fenyegetően közelebb sétált Damonhoz.

- Mármint mit miért? – kérdezte értetlenül Damon.

- Miért kellett ehhez ilyen messzire menned? Túl veszélyes játékot játszottál, amivel akár el is veszíthetted volna Elenát.

- Végig észnél voltam, és nem feküdtem volna le veled – felelte óvatosan Damon.

- De ha én nem engedlek el… - vágott közbe dühösen Elisabeth.

- Az már erőszak, szóval mostam volna a kezeimet – mondta Damon, és önkéntelenül is elmosolyodott.

- Uh, akkora egy idegesítő, érzéketlen barom vagy! – mondta dühösen Elisabeth.

- Aki mégis képes volt az ujja köré csavarni téged – tette hozzá mosolyogva Damon.

- Mondd, neked mégis mi a franc volt jó ebben az egészben? – kérdezte mérgesen Elisabeth.

- Azon kívül, hogy tulajdonképpen egy Első vámpírnő is könnyűszerrel a skalpjaim közé került? – kérdezte Damon egy önelégült vigyorral az arcán, mire Elisabeth közelebb lépett hozzá és erőből pofon vágta. – Áucs, ez fájt. De attól még igazam van – mondta elmosolyodva, mire Elisabeth dühösen fújt egyet, de Damon tovább folytatta. – Mellesleg azért mert Elena a barátnőm már egy jó ideje, az nem jelenti azt, hogy nem tudom a nőket ugyanúgy elcsábítani és az ujjaim köré csavarni. És a kielégítésükkel sincs gondom, de ezt a részét te már nem tesztelhetted személyesen. Viszont egy kis bemutatónak neked és nekem, tökéletes volt ez az egész – tette hozzá vigyorogva.

- Idióta vagy – szűrte a fogain keresztül Elisabeth, de Damon látta rajta, hogy egyre enyhül az Első dühe. –Javíthatatlan, önelégült hólyag.

- Így van – mondta Damon mosolyogva, mire Elisabeth hitetlenül megrázta a fejét és ránézett.

- Ne vedd magadra a történteket, tudom, hogy túlzásba estem. És nem feküdtem volna le veled, de csakis Elena miatt nem, szóval ezt a részét se vedd a személyed elleni sértésnek.

- Érdekes bocsánatkérés – mondta keserűen Elisabeth.

- Nézd Elisabeth, sajnálom. Látod, tessék, kimondtam – mondta Damon megadóan, majd széttárta a kezeit, mintha megadná magát, majd nagyot sóhajtott. – Tény, hogy azért kezdtem ebbe bele, mert megsértetted a hiúságom, szóval máskor ne csinálj ilyet, jó?

- Még te fenyegetsz engem? – fordult felé dühösen Elisabeth.

- Nem fenyegetlek, csak nem akarom, hogy a vége az legyen, hogy újra az ágyban kötünk ki – tette hozzá mosolyogva Damon.

- Fejezd be, vagy különben tényleg nem állok jót magamért – mondta fenyegetően Elisabeth, és közelebb lépett Damonhoz.

- A felszínre hozott szexuális feszültséget kérlek, próbáld meg máson levezetni, jó? – mondta Damon piszkálódva, mire legnagyobb döbbenetére Elisabeth még közelebb lépett hozzá, annyira, hogy újra érezték egymás forró leheletét.

- Vigyázz Damon, mert ahogy mondtam, nehogy egyszer ki kelljen használnom a koromból adódó erőfölényt – felelte mérgesen Elisabeth és élvezettel mosolyodott el, amikor félelmet látott átsuhanni Damon szemén. De amilyen rövid ideig tartott, olyan hamar át is vette az önelégült mosoly a helyét Damon ajkán.

Elisabeth ismét dühös lett, ezért erővel elkapta Damon kezeit és a falhoz szorította a férfit.

- Szóval azt mondod Damon, hogy kezdjem el élni az életem? Bújjak ki a kis fészkemből és vessem ki a hálómat? Nem gondolod, hogy meglehetősen unfair tőled, hogy kicsalogatsz az önként vállalt száműzetésből, azután felizzítasz, mint nőt, majd utamra engedsz, hogy tegyek amit akarok a felkorbácsolt szexuális vágyakkal? – kérdezte halkan Elisabeth és közben kéjesen az ajkába harapott. – Mit is mondtál? Ha én nem álltam volna le és nem engedlek el, az már erőszak lett volna ellened, vagyis mosnád kezeid, igaz? Csak tudod egy baj van ezzel Damon – felelte vágytól izzó hangon Elisabeth Damon fülébe. – Tisztán éreztem, hogy mennyire feltüzelt téged is a helyzet, és akartál!

- Azt nem mondtam, hogy nem vagy kívánatos, én pedig férfiból vagyok – felelte teljes nyugalommal a hangjában Damon. – De ez nem jelenti azt, hogy felrúgtam volna a bosszú és az önérzetem miatt a kapcsolatom Elenával.

- Na persze – mondta hitetlenül Elisabeth, majd a falhoz szorította Damont, így a férfi már mozdulni sem tudott. Az egyik kezével elengedte őt, a másikkal pedig lágyan végigsimított Damon arcán, majd a nyakán. – Talán tényleg elgondolkozok a jó tanácsodon és nem habozok megfogadni az egyiket. Talán nekem nincs kedvem leállni és igenis be akarom fejezni azt, amit abbahagytunk nemrég a szobámban – felelte kéjesen, majd vágytól izzó tekintettel Damon szemébe nézett. Látta az aggodalmat a férfi szemein, ami csak még nagyobb elégtétellel töltötte őt el. Még szorosabban Damonhoz préselte magát, majd az ajkaiba suttogott. – Tudom, hogy már te is nagyon vágysz egy kis gyengédségre és törődésre, amit hónapok óta nem kaphattál meg Elenától. Ő az utóbbi hetekben csak kihasznál, Katherine-nel együtt oda-vissza járkál a te szobád és a fivéremé között. Folyton megcsal, és te nem érzed úgy, hogy neked is kijárna egy kis törődés? – kérdezte fojtott hangon Elisabeth, majd jólesően szippantotta be Damon forró leheletét.

- Ez nem ok arra, hogy megcsaljam – felelte magabiztosan Damon, mire Elisabeth elmosolyodott.

- Akkor miért kívánsz annyira Damon? – kérdezte kéjesen Elisabeth.

- Mert egy csinos, kívánatos nő vagy – felelte megadóan Damon.

- Ennyi? – kérdezte kíváncsian Elisabeth.

- Igen, ennyi – felelte határozottan Damon.

- Rendben – felelte nagyot sóhajtva Elisabeth, majd elmosolyodott, és Damon legnagyobb döbbenetére elengedte őt. – Ezt megérdemelted – vágta hozzá elégedetten Elisabeth, mire Damon hitetlenül megrázta a fejét, majd elmosolyodott.

Ekkor benyitott Elijah a szobába, majd mély levegőt véve becsukta maga mögött az ajtót.

- Na végre – felelte fejcsóválva, majd körbejárt a tekintete a húgán és Damonon. – Mindkettőtök önérzete a helyére került, remélem, hogy most már nyugton lesztek.

- Te miért nem alszol? És miért hallgatóztál? – kérdezte értetlenül Damon az Elsőt.

- Először is, mert Kathlena felkeltett, míg te helyette kis híján a húgom szórakoztattad, másrészt zengett a ház a köztetek zajló szexuális erőfitogtatástól.

Damon csak az égbe emelte a tekintetét, majd elindult az ajtó felé. Mielőtt lenyomta volna a kilincset, még hátrafordult, majd Elisabeth-re nézett és elmosolyodott.

- Nincs harag? – kérdezte felvont szemöldökkel.

Elisabeth nagyot sóhajtott, majd ő is elmosolyodott.

- Nincs harag – felelte halkan, majd intett Damonnak a fejével, hogy menjen nyugodtan a dolgára, hisz Kathlena már biztosan várja őt. Damon szó nélkül biccentett, majd magára hagyta a két Elsőt.

- Komolyan mondom, mint két ötéves, idióta gyerek – mondta fejcsóválva Elijah.

Elisabeth csak jóízűen elnevette magát, majd a kiságyhoz lépett, hogy újra a karjába vegye Alyssa-t. Mosolyogva gügyögött neki, és habár nagyon élvezte ezt a helyzetet, tudta, hogy Damonnak igaza van, és ideje, hogy elkezdje élni a saját életét.

*

Damon mosolyogva tért vissza a szobájába és örült, hogy végül sikerült megbeszélnie a dolgokat Elisabeth-tel. Magának sem akarta bevallani azt, hogy mennyire a szakadék széléről lépett vissza, és hiába nagyon szereti Elenát, nagyon kevésen múlt, hogy végül lefeküdjön Elisabeth-tel. Büszke volt magára azért, amiért tényleg képes volt időben leállni, ahogy tervezte, csak éppen az aggasztotta, hogy végül erre alig volt ereje. Igaz, hogy egy vonzó, kívánatos nő volt Elisabeth, de maga sem gondolta, hogy ennyire hatni fog ez rá is. Valóban nagyon kívánta őt, és tudta, hogy ennek az egyszerű vágyakozásnak semmi köze ahhoz, hogy ő kibe szerelmes. Megijesztette a helyzet, amibe sodorta magukat, de fellélegezett, hogy végül nem történt katasztrófa.

Elgondolkodva vetette le magát Damon az ágyára és érezte, hogy még mindig feszült a történtek miatt. A legjobban az zavarta, hogy biztos volt abban, hogy amikor legutóbb lefeküdt Kathlena-val, hiába muszáj volt neki, belül úgy érezte, hogy azért tette, hogy levezesse az Elisabeth keltette szexuális feszültséget és vágyakat. Ez megrémisztette, és nem értette, hogy miért kellett ennyire kicsúsznia a dolgoknak a keze közül. Próbált megnyugodni és magában közben megesküdött, hogy ilyen veszélyes játékot inkább nem fog többet játszani. Túl nagy a kockázata, és túlságosan is sokat veszíthet vele. Nem ér annyit a hiúsága, hogy végül elveszítse miatta azt a nőt, aki a világon a legfontosabb neki.

 Következő rész

***************************

Hát ez a pillanat is eljött.:) Jövő héten elindul a Kötelékek utolsó része, ami azt jelenti, hogy január első hetében befejeződik ez a történet is. Hú, nagyon furcsa volt leírni a Kötelékek menüpontjában az utolsó rész címét, és az, hogy jövő héten bele is lépünk ebbe a részbe... Egyik szemem sír, a másik pedig boldog.:) Sose hittem volna, hogy miután visszatérek az oldalra, akkor még ugyanannyi fejezetet megírok majd a Kötelékekhez, mint amennyi volt. 80 fejezet.:) Igen, ennyi fejezetet olvastatok végig velem.:) Vagyis még csak 76-ot.:)

Na de mielőtt elragad a nosztalgia, meg szeretném kérdezni tőletek, hogy ti mit gondoltok arról az afférról, ami Damon és Elisabeth között volt. Azért is fontos számomra ez a kérdés és a rá adott válaszotok, mert kezdetben ezt a szálat nem vágtam itt el. Kiteljesedett, de aztán rá kellett jönnöm, hogy az újabb 16-20 fejezettel kitolta volna a Kötelékeket, így ez a szál végül nem valósult meg. De talán így is tetszeni fognak majd Nektek a történet befejező fejezetei. A jövő heti mellesleg egy extra hosszú fejezet lesz, amit végül egyben hagytam, mert így volt teljes és egész.:) Szép fejezet lesz, az biztos.:) Erről többet a vasárnap érkező előzetesben olvashattok majd.:)