2013. december 3., kedd

The Delena Fanfiction - 4. fejezet: Egy emlékezetes utazás

Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki írt nekem pár sort az előző részhez.:) Iszonyatosan sokat segítettetek nekem ezzel, és nagyon jól esett olvasni a szavaitokat. Remélem, hogy ezt a jó szokásotokat nem mellőzitek majd eztán sem.:)
Térjünk is rá az új részre.:) Ismét egy újabb fejezet, ami szerintem az egyik első fontos mérföldkő a történetben. Hogy miért? :) Lehet tippelni, de szerintem úgyis rájöttök, ha elolvastátok a fejezetet. A jövőheti rész a Gyomorforgató élmények címet viseli azért, mert Damon és Elena végül elérik az úti céljukat. Hogy ott mi vár rájuk? Erről majd jövőhéten mondok Nektek pár szót.:) De addig is, jó olvasást az eheti részhez és írjátok majd le, hogy tetszett-e nektek.:)
Morwen



 *******************************

Meglepően jónak ígérkezett ez a kis kiruccanás Elena-val. Régi emlékeket idézett fel bennem, hisz nem ez volt az első közös kis utazásunk. Például amikor megtudta, hogy ő Katherine kiköpött hasonmása és Stefant faképnél hagyta, aminek a végeredménye egy csúnya autóbaleset volt… Nos utána egy jó kis utazásunk volt, amit nagyon is élveztem vele. Pedig akkor még azért a szemétláda ribancért tettem mindent. Most viszont… Azt a lányt próbálom visszaédesgetni a szerelme mellé, akit jómagam is nagyon szeretek. Ez van, Damon, te már csak ilyen peches lehetsz.
Néma csöndben telt az utunk azóta, hogy elhagytuk Mystic Falls-t. Csak a rádió ocsmány és néha egészen elviselhető dalai vegyültek bele a csöndbe. Nem különösebben volt kedvem zenét hallgatni, de látszólag Elena-ra nyugtató hatással volt és a kedve is valamivel jobb lett. Órák óta bámult ki az anyósülés ablakán, és elmerengett a mellettünk rohanó tájon. Nem szakítottam félbe a gondolatait, mert tudtam jól, hogy sok mindent tisztáznia kell most magában Stefannal kapcsolatban és talán lelkiekben próbál felkészülni arra, amit látni fog. Remélem, hogy felfogta, hogy nem mókustetemeket és dühös nyuszikat fogunk Stefan elejtett morzsáiként találni…
Fáradtan ásítottam egyet, mire Elena ijedten rám pillantott.
- Elfáradtál? – kérdezte aggódva, és hatalmasra tágult, ijedt mogyoróbarna szemeivel megint megigézett.
- Egy vámpír sosem fárad el Elena – feleltem neki mosolyogva, mire ő hangosan felszisszent.
- Nem kell a mese Damon, ha fáradt vagy, cseréljünk – ajánlotta fel nekem határozottan, ami egyáltalán nem tetszett.
- Ittál – válaszoltam röviden az ajánlatára, ami szerintem elég nyomós indok volt arra, hogy miért nem vezethet.
- Ahogy te is, és talán még másnapos is vagy – vetette ellen Elena aggódva, amivel csak azt érte el, hogy jóízűen elnevettem magam.
- De veled ellentétben nekem nem árt meg egy pohárka jó fajta Johnny bácsi, míg neked azonnal a fejedbe tud szállni – feleltem neki mosolyogva, amivel láttam, hogy csak azt értem el, hogy megsértődött.
- Igenis bírom az alkoholt Damon, és ennyitől nem lett bajom – válaszolta makacsul, mire én mosolyogva megcsóváltam a fejem. – És a másnaposság? – kérdezte ismét bizakodva, hátha igaza lehet.
- Az csak addig tart, míg nem iszok egy jó adag vért, szóval nem kell aggódnod Elena, szín józan vagyok és nem fogunk nekimenni egy fának sem. Nem kívánok favágást végrehajtani az autómmal.
- Igaz is, férfiak és az autóik. Szentek és sérthetetlenek – mondta Elena piszkálódva, amire én csak elmosolyodtam.
- Így van, ahogy mondod. Nők és az autók, amelyikeket szeretjük, azt megóvjuk. Bármi áron – tettem hozzá halkan és az utolsó két szó után ránéztem, hogy értse, az imént rá céloztam. Ő nem felelt semmit, csak egy aprócska pír jelent meg az arcán, ami nekem tökéletesen megfelelt, mert mint korábban kifejtettem magamnak, imádtam zavarba hozni, mert olyankor még gyönyörűbb volt.
- Messze vagyunk még? – szólalt meg pár perc múlva Elena, majd egy hatalmasat nyújtózott.
- Csak nem elfáradtál? – kérdeztem tőle egy kaján vigyorral az arcomon. Még, hogy én nem bírom a hosszú utakat? Nevetséges.
- Elgémberedtek a tagjaim Damon, mert veled ellentétben, én nem egy szupervámpír vagyok szuperképességekkel – vágta hozzám sértettem, amivel csak ismét mosolyt csalt az arcomra.
- Ez az bébi, fényezz még egy kicsit, az egómnak mindig jól jön a dicséret – feleltem neki azzal a féloldalas mosolyommal, amivel mindig sikerült zavarba hoznom őt.
Ő viszont csak fájdalmasan felnyögött, és nem szándékozott újra szóba állni velem. De aztán pár perc múlva lekanyarodtam egy benzinkútnál, amire ő végül hálásan rám pillantott.
- Köszönöm – felelte elmosolyodva, majd hamar kipattant az autóból és egy nagyot nyújtózott. Az arcára mosoly ült ki és láttam rajta, hogy tényleg örül, hogy megálltunk egy kicsit pihenni. Ha pedig már így tettünk, akkor gondoltam, hogy én is kiszállok az autóból és veszek magunknak a benzinkút boltjában valami emberi ételt, ha már otthonról nem hoztunk magunkkal semmi csemegét.
- Hová mész? – szólalt meg halkan Elena, mert látszólag semmi kedve nem volt egyedül maradni a kihalt és kissé ijesztő parkolóban.
- Gondoltam, hogy megéheztél, és én se vetnék meg valami apró harapnivalót – feleltem neki, de nem fordultam vissza, hogy ránézzek. De aztán meghallottam a lépteit magam mögött és egy kicsit lassítottam is a tempón, hogy kényelmesen beérjen engem.
Elmosolyodtam, majd ránéztem, miután mellém ért.
- Nocsak, ennyit arról, hogy majd egyedül mész a szívszerelmed után. Egy egyszerű parkolóban is megrémülsz és azonnal rohansz a vámpír után, aki mellett biztonságban vagy – feleltem neki ugratva, majd a poén kedvéért magamhoz húztam, a vállaira tettem a kezem és úgy öleltem magamhoz. Ő nem szólt egy szót sem, csak mérgesen rám pillantott és sértetten kifújta a levegőt. Így léptünk be végül a boltba, ahol aztán hamar kettéváltunk és csak a kasszánál találkoztunk újra. Végül csendben elhagytuk a boltot és visszatértünk a kocsimhoz. Elena jóízűen nekilátott a chipsnek és az üdítőnek, amit vettünk, én pedig visszakanyarodtam az útra és tovább folytattuk az utunkat.
A zene ismét hangosan szólt az autóban én pedig nem voltam rest csipegetni az Elena ölében tartott chipsből. Persze néha szándékosan a kezéhez értem, ami látszólag nagyon idegesítette őt.
- Miért nem vettél magadnak is? – kérdezte tőlem pár perc múlva, amikor már igencsak megcsappant a zacskó tartalma.
- Mert a tied mindig finomabb – feleltem neki a szerintem nagyon is egyértelmű választ. Közben felé küldtem a legártatlanabb mosolyomat, amivel csak azt értem el, hogy ő az égbe emelte a tekintetét. – Mellesleg ha nem tűnt volna fel, ezt is én vettem neked.
- Az, hogy megigézed az eladót, hogy arra emlékezzen, hogy kifizetted, amit választottunk a boltjában, az nem minősül vásárlásnak Damon. Szóval egy centet sem fizettél annak a szegény lánynak.
- Nézőpont kérdése. Legalább a vére finom volt – válaszoltam neki nevetve, mire ő ijedten felsikkantott.
- Úristen Damon, te ittál belőle, amíg én vásároltam? – kérdezte tőlem megrovóan, mire én hangosan felnevettem.
- Az imént kifejtetted, hogy valójában nem vásároltunk, hanem csak loptunk.
- Damon! – csattant fel mérgesen Elena.
- Nyugi már, nem kell ennyire kiakadni azért, mert követem az ösztöneimet és csillapítom az étvágyam, amikor kell! – feleltem neki dühösen, majd rápillantottam, amire ő egy pillanatra összerezzent. – Emlékszel Elena? Vámpír vagyok, pontosan úgy mint az öcsém. De te ezeket a tényeket néha hajlamos vagy elfelejteni, és azt hinni, hogy egyszerű emberek vagyunk, akiknek elég az emberi étel is.
- De nem kell feltétlen emberekből táplálkoznod, Stefan is képes másképp megoldani ezt – felelte halkan Elena, mire én dühösen a kormányra csaptam.
- Nem igaz, hogy nem vagy képes felfogni azt, hogy mihez vezet Stefan ostoba állati diétája! Pedig olvashattad a naplóiban, pontosan az a végeredménye, amit leírt. Ó és ne hidd azt, hogy túloz bennük, sőt! Nem bírja kontrollálni a vér iránti vágyát és amint egy cseppnyi emberi vér közelébe kerül, egyszerűen képtelen megállni! Érted azt, hogy mire célzok most?! Nem, nem csak szárazra szívja az összes áldozatát, ennél ő sokkal rosszabb Elena. De ne aggódj, hamarosan a saját szemeddel is látni fogod majd, pontosan úgy, ahogy akartad – vágtam hozzá keményen az utolsó szavaimat, ám választ nem kaptam tőle. Csendben szuggerálta a tekintetével az előtte levő kesztyűtartót, én pedig pontosan tudtam jól, hogy megint sikerült megbántanom őt.
- Ne aggódj, valahogy mindig sikerül őt visszarángatni a szakadékból, ahova ilyenkor löki magát – szólaltam meg ismét, majd újra Elena-ra néztem. Ő csak némán bólintott egyet, majd amint elfordultam és azt hitte, hogy már nem látom azt, amit csinál, akkor megtörölte a könnyeit, mintha azokat nem vettem volna észre az imént.
- Mellesleg nem ittam az eladó lányból – tettem hozzá halkan, de választ nem vártam tőle.
- Köszönöm Damon – szólalt meg végül Elena, mire én értetlenül ránéztem.
- Mégis mit? Azt, hogy megint megbántottalak? – kérdeztem tőle döbbenten.
- Nem, azt hogy mellettem vagy. Mindig, amikor szükségem van rád – felelte halkan, majd váratlanul a sebváltón lévő kezemért nyúlt és óvatosan megfogta azt. Bíztatóan megszorította a kezem, amivel azonnal elérte azt, hogy teljesen ledöbbentem. Nem hittem volna, hogy ezt teszi, de mi tagadás, nagyon is jól esett ez a kedves, látszólag baráti gesztus tőle. Folyton ilyeneket csinált, amivel csak azt érte el, hogy még jobban szerettem őt, de közben még jobban szenvedtem is, amiért nem lehet az enyém ez a fantasztikus nő. Gyerek? Dehogy gyerek már, ő sosem volt az, már akkor sem, amikor megismertem. Az élet keményen megedzette, szinte mindenkit elveszített, aki fontos volt a számára, és ez nagyon megtörte, de ugyanakkor meg is erősítette őt. Ez volt az egyik dolog, amiért annyira felnéztem rá. Ő maga sem tudta, hogy mennyi erő tud benne lenni. A legszebb viszont az volt az egészben, hogy mindez mellé egy hatalmas, szerető szív párosult, amiben talán egyszer nekem is több helyem lehet majd.
- Szívesen – szólaltam meg végül mosolyogva és bíztatóan megszorítottam a kezét. Szinte fájt a másodperc, amikor végül újra váltanom kellett és ezzel el kellett engednem Elena kezét. De legnagyobb döbbenetemre nem vette el ezután a kezét. Mindig otthagyta én pedig újra és újra belékulcsoltam az enyémet. Nem akartam többet látni ebbe a gesztusba, de mégis annyira jól esett és újra egy csalfa reményt ültetett a szívembe.
- Kérdezhetek valamit Elena? – szólaltam meg, megtörve ezzel a rádióból szóló lassú és érzelmes dalt, ami most még az én lelkemnek is mennyei megnyugvást adott. Elena csak fáradtan hümmögött egyet, amit én igennek vettem. – Miért maradtál mellettem akkor, amikor Tyler harapása miatt haldokoltam?
Éreztem Elena kezén is azt, hogy a teste idegesen megfeszül és valamiért feljebb ült az ülésen és zavartan rám nézett, én pedig rá.
- Mert szükséged volt rám – felelte Elena feszülten, mire én egy fancsali fejet vágva néztem rá.
- Ugye nem várod el tőlem, hogy ezt el is higgyem? – kérdeztem tőle halkan, majd a sebváltó felett összekulcsolt kezünkre pillantottam, és ő is pontosan ugyanezt tette. Mikor újra ránéztem, ő is engem nézett, majd zavartan lesütötte a szemét. Gyorsan ki akarta húzni a kezét az enyémből, de én ezt nem hagytam. – Felejtsd el amit kérdeztem – szólaltam meg halkan, majd ismét az útra emeltem a tekintetem és áldottam az eget, amiért nem próbálta újra elhúzni a kezét Elena.
- Legalább tegnap egy jó nagyot lekevertél nekem, amiért emlékeim szerint megcsókoltalak? – kérdeztem tőle elmosolyodva, bár a mosolyom cseppet sem volt őszinte.
- Eléggé fájlaltad utána az arcod – felelte Elena bűnbánó hangon, majd rám nézett zavartan. – Sajnálom.
- Ó hagyd csak, úgysem emlékszek rá – feleltem neki elmosolyodva, majd jelezve neki, hogy bocsánatkérés elfogadva, végül megszorítottam a kezét, a hüvelykujjam pedig végigsimítottam a kézfején. Ó igen, jók a füleim és nem csalt a megérzésem sem: a szívverése egy pillanatra felgyorsult, és ez egy boldog vigyort varázsolt az arcomra. „Még hogy fájlaltam tegnap a pofon után az arcom? Milyen pofon? – tettem fel magamban a nagy kérdést, majd hálát adtam a jó szerencsémnek, amiért arra a bizonyos csókra és az azt követő hancúrozásra a földön tökéletesen emlékeztem.”

7 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik, imádom a Damon féle beszolásokat, egymondtosakat. Nagyon igazak és nagyon sok a mondanivalójuk. Több van ezekben az 1 mondatokban, mint másnak akár az egész regényében. A kövi fejezet cime után itélve nem nehéz kitalálni mit fognak találni/mi fogja várni őket ott. Elena az itt látottak után fog kibukni - gondolom. A vigasz annál érdekesebb lesz. Szenzációs, munkát végeztél. Lenne egy kérésem: lehetséges lenne a jövöre nézve, hogy hosszabak legyenek a fejezetek? Ne haragudj, a kérés miatt, de mire belemelegednék az olvasásba már is vége. Légyszives....:):):)
    Fenomenális az új "ruha", olyan ünnepi hangulata van az oldalnak. Gratulálok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát a sejtéseid jók a következő fejezet kapcsán.:) A vigasztalás pedig... Nos azt kell mondani, hogy több, mint érdekesre és kissé meglepőre fog sikeredni.:) Lehet, hogy utána egy icipicit utálni fogsz majd, de remélem, hogy hamar megbocsátasz majd nekem eztán:p
      A fejezetek hossza kapcsán... Nos mindig kb. ilyen hosszúra lövöm be a fejezeteket, és 1-1-nek a mondanivalója, a saját kis története kb. eddig tart. Így a Delena kapcsán nem igazán fog ez változni.
      Most viszont... Ha a bal oldali menüsávra nézel, akkor láthatsz ott egy visszaszámlálót. Nos most azon a "meglepetésen" ügyködök nektek, és ennek keretében már hosszabb részekre lehet majd számítani. Jaj, túl spoileros voltam?:D

      Törlés
    2. A köntös kapcsán pedig köszönöm a dicséretet. Nem is gondoltam arra, hogy kissé ünnepire sikerül majd.:) Csak fekete-vörös volt, amit akartam most, és lám ez lett a vége.:D

      Törlés
  2. Nagyon jó lett, Damon jól teszi, hogy mindig emlékezteti Elenát arra, hogy ők nem emberek hanem vámpírok és mások az igényeik. Gondolom majd változik kicsit Elena hozzáállása miután összefutnak Stefan munkájával és/vagy vele. Damon legalább ott van neki mint támasz és segítség.
    Egész szép az új kinézet. Várom a következőt majd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Damon kapcsán, ő valóban mindig őszinte és néha nyers Elena-val, és pont erre próbálom néha helyezni a hangsúlyt, ahogy írtad is. Húú, örülök, hogy ebbe eddig nem buktam bele.:)
      A "támasz és segítség"... Nos igen, ez most is meglesz majd.:)

      Törlés
  3. Nagyon tetszik a story, csak így tovább. Mindegyik karakter hű maradt önmagához, és ez teszi tökéletessé. Várom már a következő részt.
    Viszont lenne egy kérésem is olyan jó lenne egy olyan egy-két részes oneshot-ot olvasni amiben Damon meghal de estleg később visszetér.( lehet hogy ez kicsit morbidnak tűnik), úgy érzem te jól be tudnád mutatni Elena hogy élni ezt meg ( fájdalom, veszteség, düh, bánat,)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Nóri!:) Isten hozott nálam.:)
      Köszönöm a kedves szavaid a story kapcsán. A oneshot meg amit írtál... Húúú, nagyon elgondolkoztattál, és ígérem, hogy törni fogom a fejem egy ilyen kis történeten, ami bevallom őszintén, nagyon tetszik. Hasonlót ugyan megírtam már a Kötelékekben (mindkét fél részéről), nem tudom, hogy ezt olvastad-e. Ott mindketten megélték a másik elvesztését. Addig is ajánlom figyelmedbe azt, és ígérem, hogy töprengeni fogok az ötleteden, és szerintem meg is fogom egyszer valósítani. Időpontot nem merek most neked ígérni, mert perpillanat más valamin dolgozok ezerrel.:)

      Törlés