Ígértem Nektek, hogy néha hozok majd egy-egy részletet a soron következő fejezetekből, és most... Nos igen, ma is kaptok egyet.:) A fejezet Damon szemszögéből lesz olvasható, és a hangsúly ezúttal Elena és Damon viszonyán lesz majd.
Morwen
*********************************
- Téged nem érdekel, hogy hol van Alice? – kérdezte tőlem
döbbenten Stefan, beszállva ezzel a beszélgetésbe.
- Szerintem nagylány már és tud magára vigyázni, de ezt
előtted is bebizonyította a múltkor Elena, nemde? – válaszoltam nekik egy
egyértelmű kérdéssel, amire mindhárman tudtuk jól a választ: egyáltalán nem
kell félteni a kiscsajt és felesleges ez a balhé miatta.
- De érdekel téged Alice, nem? – kérdezte tőlem értetlenül
Elena.
- Azért mert valakit meg akarok fektetni, attól még nem
fogok utána koslatni és sápítozni, ha éppen valami dolga akad és a maga útját
járja – feleltem unottan Elena-nak, mire ő elhűlve és értetlenül nézett rám.
Lehet, hogy egy kicsit az ártatlan lelkébe gázoltam most, de tulajdonképpen mit
is vár tőlem? Hónapokig sikeresen hülyít engem is, majd aztán az öcsémnél
táborozik le végleg, és elvárja, hogy én ezek után olyan legyek vele, mint amilyen
korábban voltam, és játsszam neki a szent fiúcskát, aki lépten nyomon mellette
van? Na azt már nem! Engem többet nő nem fog így az ujja köré csavarni, és
Alice-szel sem éppen rózsaszín és habos-babos terveim voltak.
- Nem kell ilyennek lenned Damon – szólalt meg halkan Elena,
majd segítőkészen és kedvesen nézett rám, ami még láttam, hogy az öcsém nyugodt
pulzusát is az égbe verte, de szerencsére ő ezúttal nem szólalt meg. Tisztán
láttam rajtuk, hogy nem valami fényes köztük a helyzet, és ezért úgy döntöttem,
hogy most nem rondítok bele a viszonyukba, csupán helyre teszem egy kicsit
Elena-t, ami azt hiszem, hogy ráférne már.
- Na jó Elena, ezt most azonnal fejezd be, rendben?! –
csattantam fel mérgesen, majd dühösen felé léptem egyet. – Véget ért az az
időszak, amikor szó szerint csüngtem rajtad, és vártam, hogy mikor lehetek a
segítségedre, vagy mikor lehetek a támaszod. Erre ott van a barátod, Stefan.
Döntöttél, tarts is ki mellette! Én is szeretnék kilépni abból az istentelen
helyzetből, amibe mindhárman kerültünk: te, én és te, Stefan – tettem hozzá
eközben az öcsémre pillantva, aki feszülten figyelte a köztünk zajló
beszélgetést, és látszólag jobbnak látta, ha tényleg nem szól most bele a
kettőnk vitájába. – Részemről a hármunk témája le van zárva, és mint kifejtettem
neked korábban Elena, szeretnék túllépni rajtad, és ebbe sem neked, sem másnak
nem lesz beleszólása. Az pedig, hogy épp Alice-re vetettem ki a hálómat… Ami
vagy tetszik neked, vagy nem, igazából rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz
erről! Szóval a lényeg: nem fogok a kis szuperboszi után kutatni csak azért,
mert te épp úgy gondolod, hogy őt is, mint minden más szerencsétlen,
ismeretlen, ártatlan embert meg kell menteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése