The Delena Fanfiction - 9. fejezet: Tiszta víz a pohárban

Sziasztok!

Hát ha valaki azt hitte, hogy a motelben történtek után máris minden szép és jó lesz, nos az tévedett.:) Tényleg úgy gondoltátok, hogy Damon ennyivel elintézte azt, hogy szó szerint egy hajszál választotta el őt és Elena-t attól, hogy lefeküdjenek?:) Ejnye-bejnye.:) Csapjunk is bele a közepébe, és ezúttal Damon szemszögéből folytatódik a történet.:)

*************************

Elena szokatlanul csöndben ült mellettem az anyósülésen, és látszott rajta, hogy borzasztóan nagy bűntudata van. Azt, hogy miattam, Stefan miatt, vagy csak szimplán a mértéktelen alkoholfogyasztása miatt van-e ez így, azt nem tudtam. Nem akartam ennyire kemény lenni vele, de úgy éreztem, hogy ideje, hogy valaki egy kicsit beolvasson neki, és ráébressze arra, hogy ez így nem folytatódhat tovább. Lehet, hogy ezzel magam ellen cselekedtem, de az állandó közeledése majd eltávolodása már engem is kezdett kikészíteni. Azt, hogy ennyire megbánná a tegnapi dolgokat, még én sem hittem. Sejtettem, hogy bűntudata lenne Stefan miatt, de hogy ennyire… Ez még engem is túlságosan szíven ütött. Pedig ha jobban belegondolok, érthető a reakciója, hiszen hivatalosan még Stefan barátnője. Azé a férfié, aki ráadásul az öcsém volt. Micsoda képtelen helyzet!

Azt, hogy mi lesz majd ezután, még én sem tudtam előre. Ami nagy szó, mert a sejtéseim vagy megérzéseim általában helyesek szoktak lenni, most viszont a kép még előttem is sötét volt. Tudtam, hogy tovább kutatunk majd Stefan után, de addig is valószínűleg lesz majd pár zavarba ejtő, vagy kellemetlen pillanatunk Elena-val. Hogy miként fogja majd ezt kezelni? Nos, ez még számomra is rejtély volt.

Már pár órája úton voltunk, amikor Elena fészkelődni kezdett az ülésben. Nem szólt semmit, csak megmozgatta a lábait és üres tekintettel tovább bámult ki az ablakon.

- Szeretnéd, ha megállnánk pihenni? – kérdeztem tőle halkan, mire ő összerezzent ijedtében.

- Nem, nekem nincs rá szükségem, folytathatjuk az utat pihenő nélkül – felelte zavartan, és közben rám sem pillantott.

Hitetlenül megráztam a fejem, majd a következő benzinkútnál lekanyarodtam, mire ő értetlenül nézett rám, de nem feleltem neki egészed addig, míg le nem állítottam a motort.

- Rosszul hazudsz, már mondtam – feleltem neki rá sem pillantva, majd kiszálltam az autóból és elindultam a benzinkút boltja felé. Közben hallottam, hogy Elena is kiszállt a kocsiból, majd becsapta az ajtót és utánam kiáltott.

- Damon, kérlek állj meg, és beszéljük ezt meg – mondta kérlelően, mire én úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna őt és tovább folytattam az utam a bolt irányába. Elegem volt már azokból a fajta beszélgetésekből, amikből most is egy következett volna. Hogy miről beszéltünk volna? Nos, minden bizonnyal most is temérdek „sajnálom Damon”, „ne haragudj Damon”, „sokat jelentesz nekem Damon”, „de Stefant szeretem Damon” szerepelt volna az Elena Gilbert féle bocsánatkérési monológban. Ehhez pedig most semmi kedvem nem volt.

- Damon – szólt utánam ismét Elena, de továbbra sem törődve vele bementem a boltba és vásároltam néhány rágcsálnivalót az út további részére. Mikor kijöttem az üzletből akkor láttam, hogy Elena nem szállt be az autóba, hanem az oldalának dőlve, karba tett kézzel vár engem. Miután odaértem a vezető oldali ajtóhoz, az autó felett áthajítottam neki a chipsét, pontosan olyat, mint amilyet tegnap is evett. Ő szerencsére időben kapcsolt és elkapta a zacskót, majd követve a példámat beült ő is az autóba.

Hamar elindítottam a motort és már újra az úton voltunk, amikor Elena kibontotta a chipsét és barátságosan felém nyújtotta, nem úgy mint tegnap tette. Máskor biztosan elmosolyodtam volna a kedves gesztusa miatt, de most inkább fogtam magam és felemeltem az ölemben tartott chipset, amit magamnak vettem, jobban mondva igéztem. Megráztam Elena előtt, majd visszatettem az ölembe és jóízűen elkezdtem enni belőle.

Ő végül visszatette a sajátját az ölébe, majd újra csendbe burkolózott és még a chipsből sem evett. Újra csak bámult ki az ablakon, én pedig néha rásandítottam, majd az egyik ilyen alkalommal észrevettem, hogy könnyes az arca. Nem semmi, hogy képes volt annyira visszafogni magát, hogy nem hallottam meg azt, hogy sír… Végül mély levegőt vettem, és a következő úton lekanyarodtam és félreálltam az autóval az első lehetőségnél. Leállítottam a motort, majd felé fordultam.

- Rendben, beszéljük meg. Hallgatlak – mondtam neki kimérten, mire ő bűnbánóan lehajtotta a fejét, de nem szólt semmit sem. – Ha lehet, akkor a „sajnálom”, a „fontos vagy nekem”, és a „de Stefant szeretem” kifejezéseket mellőzd, vagy különben nincs értelme megbeszélnünk semmit sem.

Nos igen, várható volt… Mi lett a kemény szavaim eredménye? Még jobban elkezdett sírni, ezúttal viszont egyáltalán nem tudott néma maradni.

- Elena, kérlek… Ne csináld ezt. Csak őszintén mondd el azt, amit érzel, nem kérek többet, csak ezt – szólaltam meg végül sokkal kedvesebb hangnemben, mint az előbb. – Úgy érzem, hogy a tegnap történtek után, miután tényleg szó szerint kikezdtél velem és majdnem megerőszakoltál… - egy pillanatra elgondolkoztam, majd egy halvány mosollyal az arcomon megráztam a fejem. – Nem, természetesen nem lett volna erőszak, mert legalább annyira akartam a tegnapi és majd még sok-sok ilyen estét veled tölteni, mint amennyire te akartad. És elhiheted nekem, hogy próbáltalak leállítani, nem egyszer és nem kétszer, de nem bírtam hatni rád, nem voltál képes leállni. Egy idő után pedig… Bevallom őszintén neked, hogy már én sem. Legalábbis azt hiszem, mert végül az vetett véget a dolgoknak, hogy rosszul lettél a sok tequila miatt és kirohantál a mosdóba. A többit pedig már tudod.

Nem tudom, hogy végül miért döntöttem úgy, hogy elmondok neki mindent a történtekről, de valamiért ezt tartottam most helyesnek. Ő még mindig nem nézett rám, csak könnyes szemmel bámulta az ölében pihentetett kezeit.

- Szóval miután ez történt Elena, úgy érzem, hogy valóban megérdemlem azt nem csak én, de majd Stefan is, hogy őszinte legyél és elmondd azt, amit érzel. Tisztában vagyok azzal, hogy őrlődsz, különben nem lett volna bűntudatod amiatt, amit kis híján megtettél velem tegnap este. Tudom, hogy szemét dolog tőlem, hogy nem könnyítem meg a helyzeted és nem tűnök el az életedből. De ilyen téren nagyon is önző vagyok, mert amíg él bennem a remény, hogy egyszer talán engem választ a szeretett nő, addig nem adom fel. És ha ez azzal jár, hogy neked is fájdalmat okozok, akkor sajnálom. Szeretlek, de pont ezért nem fogom feladni, csak azért, hogy könnyebb legyen neked – tettem hozzá határozottan, mire ő szipogva megtörölte az arcát, majd bólintott.

- Tudod jól, hogy mit érzek Damon… És ez megijeszt és érzem, hogy nem helyes. Nem akarom egyikkőtöket sem megbántani – kezdte halkan Elena, majd végre rám nézett, és olyan fájdalom ült a szemeiben, amibe még az én szívem is belesajdult. – Az igazság tényleg az, hogy össze vagyok zavarodva, és ha meg is találjuk Stefant, fogalmam sincs, hogy mi lesz azután. Én is pontosan tudom azt, hogy nem véletlenül kezdtem ki veled tegnap, miután az alkohol minden gátlásomat eltüntette. De ez nem én vagyok Damon… A józan ész az, ami végigvezet minket az élet rögös útjain, és segít minket abban, hogy ne kövessünk el ilyen hibákat, megbántva ezzel több embert is. Borzasztóan szégyellem magam a tegnapi miatt és fogalmam sincs, hogy miként tudnám a bocsánatod kérni, mert tudom, hogy ezzel nagyon csúnyán megbántottalak.

- Már megtetted Elena – feleltem neki elmosolyodva, mire ő értetlenül rám emelte a könny áztatta szemeit. – Azzal, hogy őszinte voltál most velem. Köszönöm – tettem hozzá neki kedvesen, mire ő olyan hitetlenül nézett rám, mintha épp most meséltem volna el neki, hogy nyertem a lottón.

- Túl jó vagy hozzám Damon – felelte ismét egyre több könnyel a szemében. – Meg sem érdemlem ezt tőled, de túl önző vagyok, mert nem akarlak elveszíteni. Sem téged, sem Stefant… - tette hozzá halkan, majd végül kitört belőle a zokogás, amit sejtésem szerint egészen idáig próbált magában elnyomni. – Borzasztó ember vagyok – mondta elcsukló hangon, és látszólag most készült teljesen összetörni előttem.

Sose hittem volna, hogy ennyire megviseli őt a helyzet, amibe keveredett általam és Stefan által. Jóval erősebb ő, mint hittem, mert ezt eddig csendben, magában tűrte, és próbálta valahogy megoldani, bár nem sok sikerrel. Most már tisztán láttam én is, hogy mennyire egy nehéz helyzetbe került és tényleg őszintén szereti Stefant és már én is sokkal többet jelentek neki, mint egy egyszerű barátot, vagy a szerelme testvérét.

- Egyáltalán nem vagy az – szólaltam meg végül, majd óvatosan átnyúltam felé a két ülés között, magamhoz húztam és lágyan átöleltem őt. – Én vagyok az, aki ebbe sodort téged, mert pontosan úgy van, ahogy tegnap a fejemhez vágtad. Nem lépek ki az életedből, így továbbra is kétségek és kísértések közt kell élned. Csak el kéne tűnnöm és te nyugodtan, boldogan élhetnél tovább Stefannal. De nem tudok Elena, mert túlságosan is fontos vagy nekem, és amíg él a remény bennem, addig nem tudlak itt hagyni. Most már tudom, hogy ezzel mennyire nehéz helyzetbe hozlak téged. Remélem, hogy egyszer megbocsátod ezt majd nekem. Akárhogy is döntesz majd egyszer.

Elena csak halkan sírt tovább a karjaimban, majd végül bólintott a mellkasomba. Pár perccel később végre nyugodtabb lett a légzése, és az ölelésemből is kibújt, hogy a szemembe nézhessen.

- Nincs mit megbocsátanom Damon – felelte halkan. – A helyedben én is pontosan azt tenném, amit teszel. Küzdenék, amíg van remény. A kérdés csak az, hogy megéri-e neked?

- Hidd el, nagyon is megéri – feleltem neki elmosolyodva, majd óvatosan az arcához értem és letöröltem a maradék könnyeket az arcáról. – Tegnap ízelítőt kaphattam abból, hogy mennyire is – tettem hozzá halkan, amivel elértem, hogy teljesen zavarba jött.

- Nagyon durva voltam tegnap? – kérdezte lesütött szemmel, mire én jóízűen felnevettem.

- Durva? Dehogyis. Éppen ellenkezőleg – feleltem neki kedvesen. – Finom, édes, kívánatos és csábító voltál. És persze iszonyatosan rámenős. Szinte követelted, hogy feküdjek le veled – tettem hozzá vigyorogva, mire ő fülig pirult és a kezeibe temette az arcát.

- Úristen – suttogta halkan a kezei közül, mire én felnevettem.

- Elena, nincs miért szégyenkezned. Csak önfeledten boldog akartál lenni, gátlások nélkül, és hagytad, hogy az ösztöneid és a vágyaid irányítsanak. Vagy talán a szíved, ezt még én sem tudom – tette hozzá elgondolkozva. – De nincs ebben semmi rossz és végül is nem történt semmi olyan, amiért szégyenkezned kellene.

Elena hevesen megrázta a kezeibe temetett arcát, mire én óvatosan lefejtettem a kezeit magáról, és megemeltem a mutatóujjammal az állát, hogy rám nézzen.

- Ne emészd magad emiatt – mondtam neki kedvesen, mire ő tiltakozva megrázta a fejét. – Kérlek, a kedvemért. Hidd már el nekem, hogy nem tettél semmi jóvátehetetlent. Megbeszéltünk mindent, tiszta vizet öntöttünk a pohárba és most már mindketten pontosan tudjuk, hogy mi miért történt és, hogy mit érez ezzel kapcsolatban a másik.

- Meg tudsz nekem bocsátani Damon? Mindenért? – kérdezte tőlem a könnyei mögül Elena, mire én elmosolyodtam és bólintottam.

- Pontosan tudod te is, hogy neked bármikor – feleltem neki, mire ismét sikerült bűntudatot varázsolnom az arcára. – Ne, meg ne szólalj, és nehogy bocsánatot kérj emiatt is, mert esküszöm, hogy akkor megfojtalak téged, aztán persze magamat is – tettem hozzá fenyegetően, de ő is pontosan tudta, hogy csak ugratom. Így végül végre elmosolyodott és bólintott.

- Túl jók vagytok hozzám. Mindketten – felelte halkan maga elé, amire én csak legyintettem.

- Szerintem a témát túlbeszéltük, és kár többet erre szót áldozni. Ma legalábbis biztosan. Megnyugodtál? Mehetünk vissza Mystic Falls-ba? – kérdeztem tőle, mire ő bátortalanul bólintott.

Így hát lassan kibontakozott az ölelésemből, ám előtte adott egy hálás csókot az arcomra. Hitetlenül megráztam a fejem, majd elindítottam az autót és visszatértem az útra.

- Egyszer te fogsz a sírba tenni Elena – feleltem magam elé fejcsóválva, ám a mosoly végig ott volt az arcomon. A baj csak az volt, hogy Elena-ért még ezt is bármikor vállaltam volna.

Következő rész

******************

Azt hiszem, hogy ebben a fejezetben sok olyan dolog is a helyére került most, amik pl. a sorozatban sajnos, vagy nem sajnos nem történtek meg. Ti mit gondoltok? És mit vártok, mi lesz majd ezután itt a történetben?:)