Csendesen sétáltunk be a liftbe, majd utána a szobák felé
mentünk ugyanilyen némán. Amikor megérkeztünk az elsőhöz, akkor Damon megállt
előtte és kíváncsian felhúzta a szemöldökét. Én csak bólintottam, mire ő
kinyitotta az ajtót és szélesre tárta előttem. Az arca még mindig komor volt
és ez akkor sem tűnt el róla, miután becsukta magunk mögött az ajtót. Pár
másodpercig néztük egymást és próbáltunk rájönni arra, hogy mi járhat a másik
fejében. Ő látszólag teljes letargiában volt, én pedig aggódtam amiatt, amit
láttam rajta. Végül szinte egyszerre mozdultunk a másik felé és szavak nélkül
kaptunk a másik hívogató ajkai után. Az egymásra találásunk most is ugyanannyira
felemelő és boldogsággal teli volt, mint korábban. A különbség csak az volt,
hogy mindkettőnk mozdulatai kétségbeesésről és félelemről árulkodtak. Félelem
attól, hogy elveszítjük a másikat és ez mindkettőnket kétségbe ejtett.
- ’Lena, ó ’Lena – szólalt meg fojtott hangon Damon két csók között és ezután még mohóbban és kétségbeesettebben csókolt, mint aki attól tart, hogy utoljára tartja a karjában a kedvesét. Hirtelen világossá vált számomra minden és most már tudtam, hogy mi baja van. Váratlanul és talán túl hirtelen szakadtam el az ajkaitól, ami láthatóan még jobban megrémisztette és kétségbe ejtette őt. Amint végignéztem így rajta rájöttem, hogy sosem láttam őt még ennyire kikészültnek, ennyire megtörtnek és ilyen mértékű fájdalmat sem láttam még soha az arcán. A látvány teljesen letaglózott és görcsösen a szívembe mart a fájdalom.
- ’Lena, ó ’Lena – szólalt meg fojtott hangon Damon két csók között és ezután még mohóbban és kétségbeesettebben csókolt, mint aki attól tart, hogy utoljára tartja a karjában a kedvesét. Hirtelen világossá vált számomra minden és most már tudtam, hogy mi baja van. Váratlanul és talán túl hirtelen szakadtam el az ajkaitól, ami láthatóan még jobban megrémisztette és kétségbe ejtette őt. Amint végignéztem így rajta rájöttem, hogy sosem láttam őt még ennyire kikészültnek, ennyire megtörtnek és ilyen mértékű fájdalmat sem láttam még soha az arcán. A látvány teljesen letaglózott és görcsösen a szívembe mart a fájdalom.
- Damon – szólaltam meg halkan, majd óvatosan az arcához
értem. Ő megtörten nézett vissza rám és olyan könyörgőek voltak a szemei, hogy
újra belém hasított a fájdalom. Olyan volt, mint egy összetört lélek, akitől
most készülnek elvenni az élete értelmét. Talán így is volt, talán valóban az
voltam neki… A látvány könnyeket csalt a szemembe és miután legördültek az első
cseppek az arcomon, akkor tudtam csak megszólalni, mert Damon arca még nagyobb
fájdalomba torzult a könnyeim miatt.
Szia! :-)
VálaszTörlésNagyon tetszett a részlet. Kitűnően átadod az érzéseket! A megfogalmazás is gyönyörű, drámai, és mindkettejükön érződik, hogy mennyire vágyódnak, sóvárognak egymás után. Bár még egyetlen egy fejezetet sem olvastam el a történetedből, ez az apró részlet megfogott! Azon leszek, hogy bepótoljam a kimaradást... :-)
Üdv.:
T. Z. Benett
Szia!:)
TörlésHúú, ezek szerint jól választottam.:) Isten hozott itt, és nagyon jó olvasást kívánok Neked.:)
Remélem máskor is írsz majd, kíváncsi leszek a véleményedre.:)
Morwen
Kérlek, ha van Facebook oldalad, jelölje be! Köszönöm szépen. :-)
VálaszTörléshttps://www.facebook.com/benett.zephyr
T. Z. Benett
Szia! Megvolt.:)
TörlésVan Facebook-om, illetve az oldalnak is van Facebook oldala ha ez érdekel.
TörlésLike-oltam! ;)
Törlés