2014. február 6., csütörtök

The Delena Fanfiction - Részlet a 13. fejezetből



Csendesen sétáltunk be a liftbe, majd utána a szobák felé mentünk ugyanilyen némán. Amikor megérkeztünk az elsőhöz, akkor Damon megállt előtte és kíváncsian felhúzta a szemöldökét. Én csak bólintottam, mire ő kinyitotta az ajtót és szélesre tárta előttem. Az arca még mindig komor volt és ez akkor sem tűnt el róla, miután becsukta magunk mögött az ajtót. Pár másodpercig néztük egymást és próbáltunk rájönni arra, hogy mi járhat a másik fejében. Ő látszólag teljes letargiában volt, én pedig aggódtam amiatt, amit láttam rajta. Végül szinte egyszerre mozdultunk a másik felé és szavak nélkül kaptunk a másik hívogató ajkai után. Az egymásra találásunk most is ugyanannyira felemelő és boldogsággal teli volt, mint korábban. A különbség csak az volt, hogy mindkettőnk mozdulatai kétségbeesésről és félelemről árulkodtak. Félelem attól, hogy elveszítjük a másikat és ez mindkettőnket kétségbe ejtett.
- ’Lena, ó ’Lena – szólalt meg fojtott hangon Damon két csók között és ezután még mohóbban és kétségbeesettebben csókolt, mint aki attól tart, hogy utoljára tartja a karjában a kedvesét. Hirtelen világossá vált számomra minden és most már tudtam, hogy mi baja van. Váratlanul és talán túl hirtelen szakadtam el az ajkaitól, ami láthatóan még jobban megrémisztette és kétségbe ejtette őt. Amint végignéztem így rajta rájöttem, hogy sosem láttam őt még ennyire kikészültnek, ennyire megtörtnek és ilyen mértékű fájdalmat sem láttam még soha az arcán. A látvány teljesen letaglózott és görcsösen a szívembe mart a fájdalom.
- Damon – szólaltam meg halkan, majd óvatosan az arcához értem. Ő megtörten nézett vissza rám és olyan könyörgőek voltak a szemei, hogy újra belém hasított a fájdalom. Olyan volt, mint egy összetört lélek, akitől most készülnek elvenni az élete értelmét. Talán így is volt, talán valóban az voltam neki… A látvány könnyeket csalt a szemembe és miután legördültek az első cseppek az arcomon, akkor tudtam csak megszólalni, mert Damon arca még nagyobb fájdalomba torzult a könnyeim miatt.

6 megjegyzés:

  1. Szia! :-)
    Nagyon tetszett a részlet. Kitűnően átadod az érzéseket! A megfogalmazás is gyönyörű, drámai, és mindkettejükön érződik, hogy mennyire vágyódnak, sóvárognak egymás után. Bár még egyetlen egy fejezetet sem olvastam el a történetedből, ez az apró részlet megfogott! Azon leszek, hogy bepótoljam a kimaradást... :-)

    Üdv.:
    T. Z. Benett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Húú, ezek szerint jól választottam.:) Isten hozott itt, és nagyon jó olvasást kívánok Neked.:)
      Remélem máskor is írsz majd, kíváncsi leszek a véleményedre.:)

      Morwen

      Törlés
  2. Kérlek, ha van Facebook oldalad, jelölje be! Köszönöm szépen. :-)
    https://www.facebook.com/benett.zephyr


    T. Z. Benett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van Facebook-om, illetve az oldalnak is van Facebook oldala ha ez érdekel.

      Törlés