2014. május 13., kedd

18+!!! The Delena Fanfiction - 22. fejezet: Csak hallgass a szívedre 2. (Damon szemszögéből)

Sziasztok!

Amit annyira vártatok, végre eljött. A fejezet itt van Damon szemszögéből is. Az elejére bemásoltam ide azt a rövidke kis részt, amit már olvashattatok a 20. fejezet végén, amikor a páros egymásnak esett és elindultak felfelé Elena szobájába. Csak hogy ne essetek ki a ritmusból.:)

Nos, jó olvasást drágáim. :) A folytatásban amúgy lesznek még ilyen édes részek.:)




*******************


- Mellesleg mikor került le rólad a felsőd? – tettem fel az ezer dolláros kérdést Elena-nak, mert egyszerűen nem emlékeztem arra, hogy levettük-e egyáltalán róla.
- Fogalmam sincs – válaszolta Elena döbbenten. – De a te ingedre sem emlékszek – tette hozzá halkan, és közben lassan végignézett rajtam, míg a tekintete meg nem állapodott az arcomon.
5… 4… 3… 2… 1… Azt hiszem, hogy mindkettőnknek pontosan ennyi másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy végiggondolja a történteket és elemezze az érzéseit. Öt másodperc és egyszerre mozdultunk a másik felé, hevesen lecsapva egymás ajkaira úgy, mintha még soha nem ízleltük volna őket. A dolgok megint kezdtek teljesen kiesni, és néha ébredtem csak a tudatomra. Például akkor, amikor lekerült Elena-ról a nadrág… Vagy amikor elindultunk botorkálva a nappali felé… Majd fel a lépcsőn… És végül be Elena szobájába.
Többször volt már példa arra, hogy hevesen egymásnak estünk és az ágyban kötöttünk ki. Most viszont mindketten pontosan tudtuk azt, hogy ezúttal nem lesz senki és semmi, ami közénk állna és megakadályozna minket abban, hogy beteljesítsük azt a szerelmet, amit az ég a szívünkbe adott ajándékul, hogy egymás karjában megéljük és megtapasztaljuk azt a boldogságot, amire földi szavak nem léteznek és soha nem is léteztek.
*
Lassan hátráltunk egészen Elena ágyáig, aminek végül nekiütközött Elena lába. Lágyan csúsztattam fel a kezem a hátára, majd lassan eldőltünk úgy, hogy közben az ajkaink sem váltak el egymástól. Teljesen össze volt forrva a testünk, pedig még egyáltalán nem tartottunk ott, ami megadja a végső döfést a szívünknek. Amivel örökre egymáshoz tartozik majd a szívünk és a lelkünk…
Végre én is teljesen el tudtam engedni magam, mert pontosan éreztem Elena minden apró mozdulatán és sóhaján azt, hogy esze ágában sem lesz ma megállni. Az édes beteljesülés várt ránk, amire már az ég tudja, hogy mióta sóvárogtam. Hogy ezt a csodálatos nőt a karomba tartsam… Hogy a magaménak mondhassam… Hogy annyira boldoggá tegyem, mint még soha férfi őt… Hogy a szíve örökre az enyém legyen, és senki más soha ne tudja elrabolni őt tőlem, mert azt soha nem fogom hagyni. Most, hogy az az álom teljesül, amiről sosem hittem, hogy valóra válhat, eszem ágában se lenne hagyni, hogy bármi vagy bárki közénk álljon. Annyi idő után végre eltűnt minden ellenérzés és távolság kettőnk közt, és végre ő is rám tekintett, belém szeretett, most pedig engem csókolt fáradhatatlanul. Az a nő, akinek a szerelmét talán sosem fogom tudni meghálálni elégszer a sorsnak. Mert végre boldog voltam. Mert az a boldogság, amit ennek a nőnek a csókja… Az érintése… A fojtott sóhajai… Tűztől égő teste jelentett a számomra… Szavak? Nem, képtelen vagyok leírni azt az érzést, amit a szívembe és a törött lelkembe varázsolt Elena. Újra élőnek és teljesnek éreztem magam, mert ő itt volt nekem és végül engem választott.
Elena-n már csak a fehérneműje volt, és most egy kicsit bántam, hogy egy pillantást se vagyok hajlandó arra a tűzpiros szettre pillantani, ami most kecses testét fedte. Az ajka megbabonázott és nem bírtam egy pillanatra sem elválni tőlük. Így aztán vakon öleltem magamhoz, és közben óvatosan kikapcsoltam a melltartója pántját, ám közben megesküdtem magamban arra, hogy egyszer még megcsodálom őt ebben a kihívó darabban. De most egyáltalán nem tudott érdekelni a finom kis csipke, mert csak egy akadályozó tényező volt köztünk, ami hamar a földön végezte. Eme tettem Elena-t sem hagyta hidegen, így a nadrágomhoz nyúlt, amit közös erővel valahogy a melltartó mellé varázsoltunk a földre. Ezután a testeink lüktetve simultak össze, én pedig csak úsztam a mámorban, hogy ennyire közel érezhetem őt magamhoz. A forróság már-már elviselhetetlen volt, de szerintem egyikünknek se jutott volna eszébe panaszkodni emiatt, hisz pontosan ez volt az, amire oly régóta vágytunk mindketten. Egyik kezem lassan végigbarangolta Elena felsőtestét, megállapodva végül a vörös szett másik darabjánál. Lassan és óvatosan húztam le róla egy kézzel, amiben ő készséggel a segítségemre volt. Alig bírtam felfogni, hogy a következő a sorban az alsónadrágom volt.
A tudatom egyre csak homályba borult és újra elbizonytalanodtam, mert egy sejtem se akarta azt, hogy Elena megbánja majd holnap azt, amire most készültünk. Óvatosan megpróbáltam elválni az ajkaitól, hogy megkérdezzem tőle azt, hogy biztosan akarja-e ezt. Volt már példa arra, hogy az utolsó pillanatokban álltunk meg, és féltem, hogy ez az este csak az ismétlése lesz azoknak az alkalmaknak. Ám Elena nem így gondolta a dolgokat. Amint megérezte, hogy el akarok válni az édes ajkaitól, hevesen utánam kapott. A keze végigsimított a vállamon és a hátamon, majd eléggé feltűnően megemelte felém a csípőjét, aminek következtében tökéletesen nekifeszült a férfiasságom. Nem akartam tovább ellenállni a hívó szónak, de már nem is lettem volna képes rá. A köd mámorítóan körülölelt és lassan elmerültem Elena-ban, de korántsem annyira, mint amennyire tudtam volna. Túl édes és izgató volt ez a mozdulat, én pedig a legvégsőkig ki akartam élvezni, hogy a karomban ez a lány teljesen megsemmisül. Elena eszeveszettül kapkodott levegő után, mint akinek a tüdejét valami annyira összeszorítja, hogy képtelen levegőt csempészni az éltető szervébe. A szíve heves dobogását a testemen is éreztem, mert olyan szorosan összeforrtunk, hogy szinte már-már egyszerre lélegeztünk.
Az édes forróság, amivel Elena köszöntött, az teljesen a szívemig hatolt és a lágy mozdulataink csak tovább fokozták ezt a mennyei érzést. Végre úgy éreztem, hogy hazaértem és mindig is Elena volt az, akire egész életemben vártam. Volt már nő a karjaim közt, nem is egy, sőt. De az, amit most Elana-val éltem át, az egyszerűen annyira különleges volt, hogy ezt csak vele lehetett megélni. Nem létezett más nő a Földön, akit képes lennék nála jobban szeretni, és ez volt a kulcs ahhoz a felemelő érzéshez, amit a testünk összeolvadása teremtett a szívembe.
A lágy mozdulataink is megtették a hatásukat, mert Elena izmai egyre intenzívebben és sűrűbben szorultak össze körülöttem. A légzése is egyre szaporább lett, és egy pillanatra kezdtem attól tartani, hogy talán rosszul lesz. De ki hallott már olyat, hogy egy ilyen édes együttlétbe valaki belehal? Senki, és mi sem fogunk, mert ez az egész túl szép és jó volt ahhoz, hogy bármi rossz elrontsa az örömünket. A tudatom kezdett egyre jobban cserben hagyni, amire Elena heves összehúzódásai csak rásegítettek. Valahogy éreztem, hogy mikor jár a legközelebb ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs vissza út, így a legtökéletesebb pillanatban teljesen elmerültem benne, ám arra nem számítottam, hogy ez a mozdulat milyen lavinát fog elindítani kettőnkben.
Elena teste teljesen ívbe feszült, megnehezítve ezzel azt, hogy tökéletesen hozzáférjek. Szorosan magamhoz öleltem őt, ám a következő pillanatban már én is vele repültem oda, ahol nem létezik más, csak a tiszta szerelem és a mennyei gyönyör. Elena izmai újra és újra körülöleltek, kiteljesítve ezzel a mámorító érzést, amit együtt élhettünk át. Csak ő és én…
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig csókolóztunk tovább. Talán amíg a légzésünk is kezdett megnyugodni? Nem tudom. Egy pillanatra el akartam válni Elena ajkaitól, hogy ránézzek, de ő ismét olyan hevesen kapott utánam, hogy ezzel egy újabb lavinát indított útjára. A karjai a nyakam köré kulcsolódtak a lábait pedig a derekam köré fonta. Ez a mozdulat pedig teljesen elvette az eszem és csak halványan érzékeltem, hogy belenyögtem a csókunkba, majd mintegy végszóra egyszerre mozdultunk újra, ám most sokkal hevesebbek és kiéhezettebbek voltunk mindketten. Elena teljesen magával ragadott és most már nem bírtam olyan lassú és érzéki lenni vele, mint az imént. Mindig egyre mélyebben és erőteljesebben merültem el benne, ő pedig eszét vesztve csókolt, nyögött fel az édes hajsza nyomán, a légzése pedig ismét olyan szapora volt, hogy lassan tényleg félteni kezdtem őt. De csak kezdtem volna, ha nem léptünk volna újra át együtt a gyönyör csodálatos kapuján.
Érzetem, hogy Elena teljesen elgyengült a karomban, és úgy zihált velem együtt, mintha több tíz kilométert futottunk volna. Lassan kezdett a csókunk búcsúzkodóvá válni, és ez még számomra is hihetetlen élmény volt. Valahogy egyikünk se akarta befejezni ezt az édes táncot, amit az ég tudja mióta lejtettünk együtt az ajkaink segítségével. Végül egyszerre elmosolyodtunk és elhagytuk a másik éltető ajkát, de csakis azért, hogy annyi idő után végre ismét egymásra nézhessünk. Nem szólalt meg egyikünk sem, mert egyszerűen nem volt rá szükségünk. Elena kipirult, boldog és mosolygós arca több volt, mint amire számíthattam. A szemei csillogtak a boldogságtól és még egy apró könnycsepp is megjelent a szeme sarkában. Ez a kis könnycsepp egy elégedett mosolyt csalt az arcomra, majd óvatosan letöröltem őt Elena arcáról. Ő is elmosolyodott, majd végül újra egymás ajkaira hajoltunk, hogy folytassuk édes csókjainkat.
Én lassan elváltam Elena forró testétől, de csakis azért, hogy ajkaimmal végigcsókoljam a tűzforró testét, amit ő nem volt rest egy-egy kéjes sóhajjal jutalmazni. Az ajkától indulva apró csókokat leheltem a nyakára, majd a mellei felé barangoltam, ami látszólag teljesen elvette az eszét. Hevesen túrt bele a hajamba, a légzése pedig ismét az egekben volt. Néhány csókot leheltem a hasára is, majd türelmetlenül, de végül mégis őrjítően lassú tempóban indultam vissza az ajkai felé. Nem akartam gonosz lenni vele, de szerintem az, ha valaki maradéktalanul boldoggá akarja tenni azt a nőt, akit mindennél jobban szeret, az nem olyan nagy bűn. Tudtam, hogy teljesen kikészítem azzal, amit terveztem, de pontosan ez volt a célom. Váratlanul és teljes mélységében elmerültem benne, ami engem sem tudott hidegen hagyni. A kéj elemi erővel söpört végig rajtam, amit Elena reakciói csak fokoztak. A szemei szinte fennakadtak a gyönyörtől, majd amint magához tért, őrült módjára ölelt magához. Folyamosan szítottuk egymásban a tüzet, mert ami neki jó volt, az rám hatott iszonyatos erővel, és ami belőlem csalt ki apró sóhajokat, az neki vette el teljesen az eszét. Így haladtunk újra a gyönyör felé: folyamatosan adtunk és kaptunk és az újabb kéj pusztítóan söpört végig a testünkön, teljesen kimerítve ezzel mindkettőnket.
Elena egyszerűen mozdulni sem bírt, azon se csodálkoztam volna, ha azonnal álomba merül. Ám annyi lélekjelenléte volt még, hogy miután testeink fájdalmas búcsút intettek a másikének, utána szorosan összesimultunk, én pedig a takarót magunkra húztam.
- Jó éjszakát Damon – szólalt meg Elena olyan halkan, hogy még az is csoda volt, hogy én vámpírként meghallottam őt.
- Jó éjszakát Elena – feleltem neki halkan és mosolyogva, majd egy apró csókot adtam a duzzadt és elgyengült ajkaira. Szerintem ebből ő már semmit sem fogott fel, mert pillanatok alatt olyan mély álomba került, ami még engem is teljesen ledöbbentett.
Talán órákig is el tudtam volna nézni őt. Így kimerülve… Kócosan… Boldog és békés mély álomba merülve… A tudat, hogy ennyire kimerítettem őt, valahogy azt súgta, hogy ez az este nem csak számomra volt felejthetetlen és különleges. Egy olyan csoda volt, amit ezzel a nővel élhettem át, mert a szívem régóta már az övé volt és feltétel nélkül szerelmes volt belé. Igen, az önző, kegyetlen és cseppet sem szentéletű Damon Salvatore beleszeretett egy 18 éves lányba, aki olyan boldoggá tette őt, amit más nő képtelen lenne megtenni. Mert Damon Salvatore csak ezt a nőt szerette, aki végül viszonozta azt a magasztos érzést, amit úgy hívnak, hogy szerelem. És szükségem volt nekem ennél többre? Nem. Elena volt minden vágyam, célom és álmom, és ez a hihetetlen vágyálom végre teljesült.

11 megjegyzés:

  1. Wáóóóóóó!!!!!! Nem tudom mit is mondhatnék amit még nem mondtam vagy ne tudnál. Egyszerűen lenyűgöző!!!! A másik rész is nagyon megfogott, de ez...Húúúúúúúúú... Nem találok szavakat! Nem tudom, miért van az, hogy a Damon szemszögéből irt részek annyira megérintenek (nagyon tetszenek ez Elena szemszögű részek is, de....), ezek valosággal annyira letagloznak, hogy nem találok magyarázatot. El jutottam ahhoz a ponthoz, hogy már nem is keresem rá a magyarázatot vagy bármi mást. Egy nagyon izléses, szép, öszinte érzelmeken alapuló szeretkezés "tanúi" lehettünk. Gratulálok, ismét egy tökéletes fejezetet olvashattunk tőled. Továbbra is emelem a kalapom Vadalma. Kösz, feldobtad a napom, nem is tudod elhinni mennyire. Ezek után még jobban várom a kövi részt. Hú, de messze van ... Puszi, :):):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága Mareszom!:)
      Damon szemszögéből más és jobban megfog?:) Ennek szerintem egyetlen egyszerű oka van: férfiak és nők is másképp élik meg a szexualitást, a fejükben más dolgok járnak, máson van a hangsúly. A nő inkább elmerül az érzelmi hullámvasúton, amire ilyenkor felszáll, a férfinél meg inkább az érzékiségen, a testiségen van a hangsúly. Ahogy én el tudom képzelni, ők inkább belül, mélyen élik meg a szerelmet, amit éreznek, és az egész a testiségben, a vágyban ölt testet. Szóval kicsit más úton kell mindkettőt megközelíteni.:) Én legalábbis így látom, így tapasztaltam, de persze ezt ne vedd készpénznek, mert én is tévedhetek.:) Mondjuk a fentebb leírtak miatt én jobban szeretem férfiak szemszögéből megírni az ilyen részeket.:) Nagyobb kihívás és kicsit izgalmas, talán még fülledtebb is.:P
      Na jó, befogtam:D Tudom, várod a kövit, ami szintén jóóó lesz :) De örülök, hogy ez is tetszett :)
      Puszillak:)

      Törlés
    2. Szerintem nem lehet csak úgy leegyszerűsiteni. Oké, hogy a szexualitást mindenki és minden nem (férfi és nő) másképp éli meg. Vannak itt sokkal mélyebb érzések, amit egy 18 éves lány nincs honnan érezzen, tudjon, viszont egy majdnem 200 éves férfi, (az utólsó idegszáláig, nem is akármilyen) a tapasztalat miatt is másképp értékeli/éli meg a partnere érsései, sóhajait stb, stb.... De valójában Ian az aki képes ilyen módon visszaadni az ilyen és ehhez hasonló érzéseket vagy éppen kiváltani azokat. Bárhogyan is ellemeznénk az adott helyzetet a kulcs minden kédésre: IAN!!!!! Azok a hidegen - eleven, sokat mondó, gyönyőrű azúrkék szemek. Na, jó befejeztem....,:):):): Puszi, :D:D :):):)

      Törlés
    3. Hát nem tudom, szerintem ebben az esetben nem feltétlen a kor számít. Másképp éli meg mindkét nem, az már egyszer biztos.:) Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is.:)
      Ian meg nagyon jó színész, ez tény, és nagyon jól alakít mindent. Könnyű őt egy ilyen szenvedélyes együttlétben leírni.:)
      Igen, a szemek mi? :D mert csak az számít mi? :D te kis Damonos :) Puszillak :)

      Törlés
  2. Hát ismét egy nagyon jó rész lett. Jó volt olvasni mindkét szemszögből a történéseket.
    Várom a továbbiakat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Zoltán, örülök, hogy tetszett a rész :) A folytatásban is lesznek még szép jeleneteik, ezt megígérem :)

      Törlés
  3. Szia Ági!:)

    Wow, nagyon örülök, hogy tetszett és a tátott szájnak meg pláne. :) Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem :) :) :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Wooow! Meg kell mondjam meg érte rá várni!! ;) Azt hittem, hogy az előzőt már nem tudod felűlmúlni, de tévedtem!,) Annyira, annyira,de annyira...jó volt!!! Imádtam!!!!! :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ágnes! :)
      Nem véletlen volt a sorrend. :) Damon mindig jobban üt, ezt már megtanultam, ezért maradt a végére. :) Jaj, nagyon örülök, hogy tetszett. :) És köszönöm, hogy írtál :)

      Törlés
  5. Ez valami eszméletlenül szép volt :) És így, a sorozatot követve, és most olvasva először ezt a sztorit, ez jobban tetszik :) Fantasztikusan jól írsz!
    Dóri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dóri :)
      Nagyon szépen köszönöm, ez igazán nagy szó és nem is tudom, hogy mit mondhatnék :) Borzasztóan örülök, hogy tetszett a fejezet :) :)
      Morwen

      Törlés