Sziasztok!
Mint láttátok, Damonnál alakul a helyzet és most... Nos igen, a helyzet egyre jobban kezd arra indulni, amerre ő nagyon nem akarta. :) Az érzelmek "sajnos" ilyenek.:)
Jó olvasást.:)
Morwen
***************
Reggel fáradtan és eléggé nyúzottan ébredtem fel, de
mindezek ellenére úgy éreztem, hogy belül a lelkem köszöni szépen, jól van. Még
mindig Damon mellkasán volt a fejem, és ugyanolyan pózban voltunk, mint amiben
éjjel elaludtunk. A kedves emlék mosolyt csalt az arcomra és jólesően
szippantottam be Damon édes illatát. Olyan hamar hozzászoktam, szerettem és
bódító is volt számomra. Vagy csak az, amit ezzel ő maga ígért nekem? Nem
tudom.
Elmerengtem és próbáltam valahogy összeszedni a
gondolataimat a történtek kapcsán. A tegnapi nap… Nos, igen érdekes volt…
Felemelő, izgató és… És… Szívet melengető? Igen, valami olyasmi volt. Nem
igazán értettem, hogy délután mi történt Damon-nal, mi jutott az eszébe, vagy
hogy mitől vadult meg olyan durván. Megállítani? Nem, arra valahogy képtelen
voltam, és miközben szexeltünk, valahogy meg sem éreztem, hogy durvábban ölel,
vagy csókol. Egyszerűen magával ragadott az a pusztító vágy, ami belőle áradt,
az összes érzékszervem kiélesítette, és képtelen voltam mást tenni, mint hogy
élvezzem azt, amit csinált. Persze mérges voltam utána rá, mert aztán elkezdtek
fájni a tagjaim és… Nem, az ilyen menetekből köszönöm szépen, de nem kérek! Más
fájdalmas és kevésbé izgató képekre emlékeztetett, amiket sosem akartam
újraélni. Tudtam persze, hogy Damon nem bántana, vagyis nem szándékosan, de
azért volt egy határ, amit meg kellett húznunk. Ezt minden bizonnyal ő is
megértette, mert utána észhez tért, és ami a legnagyobb csoda az az, hogy
bocsánatot kért tőlem. Nagyon is jól megismertem őt az elmúlt pár hétben, hisz
rengeteg időt töltöttem vele, szóval tudtam jól, hogy mekkora szó volt az, hogy
beismerte, hogy hibázott. Újra elmosolyodtam, majd egy gyengéd csókot adtam a
mellkasára és nesztelenül kimásztam az ágyból.
Halkan besurrantam a fürdőbe és beálltam a jóleső, forró
zuhany alá. Damon alaposan megizzasztott tegnap, én pedig nem akartam ezzel a
bizonyítékkal a testemen iskolába vonulni. Elég, ha mi ketten tudjuk, hogy jól
érezzük magunkat együtt. Elmosolyodtam, mert közben eszembe jutott az a furcsa,
ám annál édesebb csók, amit az elutazásom előtt váltottunk. Én tényleg éreztem
akkor valamit, de minden bizonnyal tévedtem, mert Damon-t hál Istennek nem
zavarta össze semmi, és ő továbbra is úgy áll kettőnkhöz, ahogy a legelején:
szeretők vagyunk, semmi több.
Semmi több…
Igen, ezt akartam én is, de most… Mi változott meg? Nem…
Egyszerűen fogalmam sincs. Volt néha egy-egy csók, ölelés, vagy bensőségesebb
együttlét, amik egyszerűen megérintették a szívem is. A szívem… Azt, amit James
születése után örökre lezártam. Az volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy
soha többé nem engedek közel magamhoz senkit, mert Klaus üldöztetése őket is
utoléri. De Damon… Én nem ezt akartam, én nem ezt terveztem…
Mit tehetnék most, hogy egyre közelebb érzem őt magamhoz, és
egyre jobban fáj a tudat, hogy hamarosan örökre elhagyom? Legyek egy kicsit
önző? Maradjak vele, és próbáljak boldog lenni, amíg még lehet? Hisz nem sok
idő volt már hátra. Alig két hét, és vége. Ennyi idő alatt nem lehet semmi
probléma, csak egyszerűen elkezdek majd többet és többet érezni iránta.
Fájdalmas lesz ezekkel az érzésekkel a kivégzésemre indulni, de legalább annál
boldogabban távozok a földi létből. Megéri?
Ismét eszembe jutottak Damon szenvedélyes csókjai, és már
tudtam jól, hogy megéri. Amennyi időm van, azt szeretném kihasználni, mert
amikor belebonyolódtunk ebbe a viszonyba, akkor is ez volt a tervem: boldognak
lenni, amíg lehet. És Damon gyógyír volt a fájó sebekre is. Nem fájt kevésbé
James elvesztése, no meg persze egy ideje kimondatlanul is tudtam, hogy ez fog
majd történi. Reméltem, hogy tovább élhet majd, és én halok meg előbb, de nem
így lett. Talán jobb is így, mert legalább lehetőségem volt elköszönni tőle és
elmenni a temetésére. 1000 év… Az ember azt hinné, hogy ennyi idő után könnyebb
megbirkózni egy gyermek elvesztésével, de ez egyáltalán nem így van. Azt, hogy
ismét élőnek és egy kicsit boldognak érzem magam, azt csakis Damon-nak
köszönhetem. A belőle áradó tűz, a szenvedély, a kedvesség, a vadság, az
érzékiség, a kiolthatatlan vágyakozás… Ezek mind képesek voltak azonnal
felemészteni, és nekem pont erre volt most szükségem. Édes halál… Igen, jól
mondta Damon. Az ő karjai közül boldogan és elégedetten fogok majd a halálomba
sétálni. Klaus-hoz…
Mély levegőt vettem, majd felemeltem az arcom, hogy azt is
lemossa a forró víz. Ám ekkor egy ismerős kar fonódott a derekam köré és
finoman magához ölelt. Boldogan elmosolyodtam, majd lassan megfordultam az óvó
ölelésben.
A kedves azúr tekintet azonnal az enyémbe fúródott és ismét
abban a finom, bizsergető világban találtam magam, ahova tegnap vitt Damon. Egy
világba, amiben a puszta szenvedély és a kiolthatatlan vágy, a sóvárgás létezik
a másik iránt. És a szeretet… Szeretet az iránt a férfi iránt, aki lángra gyújt
újra és újra, és törődéssel képes felém fordulni. Aki mellett a szex sokkal
több, mint puszta vágykielégítés. Már a napját sem tudtam, hogy mikor gondoltam
és éreztem ezt a szeretkezéseink közben. Nem csak azért volt más és különleges
vele lenni, mert vámpír volt, hanem maga a lénye volt az, ami ennyire hatni
tudott rám. Pillantok alatt egy hullámhosszra kerültünk az ágyban és ez több
volt, mint felemelő vagy csak szimplán élvezetes. Damon egyre biztosabb és
édesebb helyet foglalt el a szívemben, és ez a tudat mosolyt csalt az arcomra.
Ez a boldogság a halálra készülőnek a keserédes boldogsága volt, aki elfogadta
a sorsát, képes volt megbirkózni vele, és elszánta magát arra, hogy amíg
megadatik neki, addig kiélvezi az élet minden apró örömét.
Lassan felcsúsztattam a kezem Damon mellkasáról és a válláról
az arcára, és újra a szemébe néztem. Mohó csillogással a szemében nézett rám,
ami ismét azonnal lángra gyújtott engem is. Egyszerre hajoltunk a másik
ajkaira, majd a jóleső és szokatlanul lassú csók újra perzselni kezdte a
szívem. Ezúttal viszont nem akartam ezt a finom érzést elnyomni, és hagytam,
hogy minden mozdulatomban benne legyen, kielégítve ezzel a bennem tomboló édes
sóvárgást. De ez Damon-ra is hatott, és a mozdulataim egy részét az övéiben is
felfedeztem. Mintha az érintése is más lenne most. Sokkal törődőbb és érzékibb
volt, de a vágy ugyanúgy tombolt benne és bennem is. Lassan érkezett a hátam a
zuhany falának és alig fogtam fel, hogy az egyik lábam Damon csípőjére került.
Hogy én tettem-e oda, vagy ő? Vagy mindketten kezdeményeztük ezt a mozdulatot?
Nem tudom.
Jólesően felsóhajtottam, amikor nekem feszült, és amikor
teljesen elmerült bennem… Azt hittem, hogy azonnal felrobban a testem és a
lelkem a mozdulatba. Aztán lassan elkezdtünk elindulni oda, ahova mindig is
tartottunk: a kéjjel övezett világba, ami Damon-nal átélve pokolibb és
felemésztőbb volt, mint azt régen reméltem volna. Percekkel később a másik
lábam is Damon csípőjére került, így most már minden mozdulatot, a tempót, a
hevességet… A mélységet… Mindent maradéktalanul ő irányított. Ismét teljes mértékben
átadtam neki a testem, és a tudta nélkül ezúttal a lelkem is. Hagytam, hogy
körülöleljen, simogasson, birtokba vegyen, és a saját tervei szerint vigyen
minket a mindent elsöprő kéj felé. Kiéhezve és fojtott hangon nyögtem bele a
csókunkba, mert az édes beteljesülés ismét őrjítően közel járt és kitartóan
ostromolta a testem. Az izmaim szüntelenül szorították őt körül, egyre
erőteljesebben és sűrűbben, amivel csak még jobban fokozódott bennem a vágy
iránta. Újra és újra teljes egészében merült el bennem, egyre hevesebb és őrjítőbb
mozdulatok kíséretében. Imádtam! Egyszerűen imádtam teljes mértékben odaadni
magam neki, és talán ez volt az, ami miatt maradéktalanul élveztem vele minden
percet.
De volt valami, ami mindig feltette a koronát a
szeretkezések végére: amikor ivott belőlem. Sosem értettem, hogy miért nincs
ellene kifogásom, de amikor először megízlelte a vérem szex közben… Valami
pokoli erővel lökött ezzel a csúcsra nem csak engem, hanem magát is, és ez…
Egyszerűen fantasztikus élmény volt. Lassan elszakadtam az ajkaitól, majd
oldalra fordítottam a fejem, így a nyakam pontosan az ajkai előtt volt.
Félresöpörtem a hajamat az útból, és izgatottan, minden porcikámban vártam,
hogy ismét belém mélyessze a fogait és elrepítsen ezzel a csúcsra mindkettőnket.
Az édes várakozás még sűrűbb összehúzódásokat varázsolt elő belőlem, és
pontosan ebben a pillanatban Damon fokozta a tempót és a mélységet is képes
volt őrjítőbbé tenni. És ekkor…
Megéreztem a forró leheletét a nyakamon, és biztos voltam
abban, hogy ezzel egy időben a vérem is egy őrült tempóra kapcsolt az ereimben,
arra várva, hogy ez a férfi újra megízleljen. A fogai végül gyengéden és
finoman szakították fel a puha bőrt a nyakamon, aminek következtében pillanatok
alatt felrobbant bennem a kéj, és szorosabban öleltem a lábaimmal magamhoz Damon-t,
és azt se nagyon fogtam fel, hogy a kezemmel átkaroltam a nyakát, még jobban az
enyémre tapasztva ezzel az ajkát. A kéj az ő testét is birtokba vette, és ez
minden létező izmomat a hasamban újra és újra édes görcsbe rándította. Amikor a
mámorító érzés tovaszállt, akkor voltam csak képes erőtlenül elengedni Damon-t,
ami után ő is elszakadt a nyakamtól. Azonnal ránéztem és láttam, ahogy az arca
szép lassan visszaváltozik azzá a kedves és vonzó férfivá, aki annyira fontos
volt számomra. Igen, most már az volt. Emiatt még jobban vágytam vele lenni, de
azt, hogy belül mit érzek iránta, tudtam, hogy soha nem fogom megosztani vele.
Jó páros voltunk együtt, élveztem vele lenni, és neki csak ezt kell tudnia,
semmi mást.
Ő is zihálva nézett rám, ám a tekintete egy kicsit döbbent
és értetlen volt. Én csak elmosolyodtam, majd magamhoz húztam őt és
megcsókoltam. Éreztem az ajkán a saját vérem, de ez egy cseppet sem volt
visszataszító. Valami oknál fogva jó érzéssel töltött el, hogy most is én
voltam az éltető erő a számára. Hogy miért tetszett ez a gondolat? Ez egy
nagyon jó kérdés… Damon volt az első vámpír, akivel dolgom volt, és nem
véletlen. Ha az életeim során találkoztam is párral az ősökön kívül, akkor sem
bíztam bennük soha. Damon ilyen szempontból is különleges volt a számomra.
Sosem féltem tőle, nem volt számomra visszataszító, és azok a bizonyos szikrák,
amik köztünk pattogtak, hamar a karjaiba sodortak. Nem bántam meg, hogy
összegabalyodtam vele, és nem is zavart a köztünk kialakult, néha
áldozat-vadász szerepkör sem. Mindketten tudtuk jól, hogy ha nem akarom, akkor
úgysem haraphatna meg soha, illetve nem is tudna bántani, mert nem hagynám.
Pár perccel később szakadtunk el egymástól, majd végül Damon
leemelt a csípőjéről és kihúzódott belőlem.
- Elkések – szólaltam meg halkan, mire ő csak némán
bólintott. Mivel a fürdés jó részével már végeztem, magára hagytam őt, és
miután megtörölköztem, átvonultam a szobába felöltözni. Miután végeztem, akkor
csatlakozott ő is hozzám, és hát a törölközés terén ő még nem igazán végzett.
Hanyagul a csípőjére csavarta a törölközőt és a felsőteste, a hajával együtt
még csurom víz volt.
Elmosolyodtam, majd felvettem a táskámat a földről és visszafordultam
felé. Oké, mondanom kellene valamit neki, de mit is? „Szia? Majd délután
találkozunk?” Vagy csak mondjak egy „sziá-t” és hagyjam faképnél? Találkozni
fogunk egyáltalán majd délután? Nem tudom… Damon szokatlanul csendes volt, és
kezdtem attól tartani, hogy észrevette ma a változást a hozzáállásomban. Hogy
ma más voltam…
Csak néztem őt némán, és ő is ugyanígy tett. Aztán végül
döntöttem. Odasétáltam hozzá, majd köszönés helyett inkább megcsókoltam. Ő
azonnal fogadta az édes felkérést az érzéki nyelvtáncra, és hamar át is ölelt.
Nem, nem, ez így nem jó! Ha így folytatjuk, akkor az iskola
helyett az ágyba fogok sétálni vele. Hirtelen elváltam az ajkaitól, amire ő
döbbenten nézett rám.
- Mennem kell – feleltem halkan és igazából meg sem lepődtem
azon, hogy nem ajánlotta fel, hogy elvisz, vagy, hogy nem szívesen akar
iskolába engedni. Azt hiszem, hogy most mindkettőnkre ráfér egy is távolság,
még ha az csak egy tanítási napra is szól.
Jól esett most a séta, és ez kicsit kiszellőztette a fejem
is, így egészen frissen sikerült megérkeznem az iskolába. Belül most boldognak
és kiegyensúlyozottnak éreztem magam, és ezt minden bizonnyal Elena is
észrevette. Egész nap nem tette szóvá, csak sejtelmesen elmosolyodott néha, és mindig
valami más témáról beszéltünk. Amióta Damon-nal egymásba gabalyodtunk, soha nem
is beszéltünk róla. Nem gondoltam, hogy féltékeny lenne, mert tudtam ugyan,
hogy fontos számára Damon, de az ő szerelme akkor is Stefan volt.
- Mit csinálsz délután? – kérdezte Elena, miután kifelé
sétáltunk a tornaóráról az öltözők felé, hogy aztán végre indulhassunk haza.
- Nem is tudom. Miért? – kérdeztem tőle zavartan, mert
tényleg nem tudtam, hogy miként fog alakulni a napom további része. Damon-nal
soha nem egyeztünk meg semmi konkrétban. Mindig spontán alakultak ki a
napjaink, és azt se tudtam, hogy a mai és a tegnapi dolgok után akar-e velem
találkozni, vagy elém jön-e az iskolába.
- Szóval Damon-nal nem beszéltetek meg semmi konkrétat mára?
– kérdezte tőlem értetlenül Elena.
- Nem igazán. Sosem szoktunk megegyezni semmiben. Spontán
alakulnak a napjaink – feleltem neki őszintén, mire ő mindent értően bólintott.
– De miért kérdezted ezt tőlem? – kérdeztem tőlem érdeklődve.
- Tudod hamarosan itt van a karácsonyi bál, és a lányokkal
elmennénk ma ruhákat próbálni. Gondoltam, hogy te is szívesen eljönnél velünk
vásárolni – felelte nekem kedvesen, és közben csatlakoztunk a többiekhez az
öltözőben. Caroline és Bonnie már elkészültek, és látszólag Elena-t várták.
- Nem is tudom Elena – feleltem habozva. – A bálok nem az én
világom.
- Ne már Alice! Damon se hagyja ki soha az ilyen murikat –
felelte nekem kedvesen, és közben nem tudtam nem észrevenni Caroline rosszalló
pillantását.
- Lehet, de nem hiszem, hogy elmennénk együtt bálozni. Szóval
ezt a bált inkább hagyjuk Elena – feleltem neki a lehető legkedvesebben, hogy
ne sértsem meg a visszautasításommal.
- Ha Damon nem is visz el, akkor majd beszélek Stefan-nal.
Ezek a bálok a város legszebb eseményei, nem venném a lelkemre, ha kihagynád,
csak azért, mert nincs kivel menned – mondta nekem mosolyogva, mire én végül
bólintottam. Annyira beleélte magát és tudtam jól, hogy az egész bálosdival
csak azt szeretné elérni, hogy ne hagyjam el a várost a szülinapom után. Ha
tudná, hogy nem elköltözni szándékozok…
- Legyen. De mikor is lesz pontosan ez a bál? – kérdeztem
tőle aggódva, mert attól tartottam, hogy az időpont nekem már késő.
- December 15-én. Csak azt ne mondd, hogy még előtte
elhagyod a várost – mondta nekem Elena letörten.
- Nem, dehogy – feleltem neki mosolyogva. – Ez a bál még
belefér – tettem hozzá.
- Remek! Akkor délután négyesben elmegyünk vásárolni –
felelte ujjongva Elena. Bonnie boldogan elmosolyodott, Caroline viszont szó
nélkül előre ment. Mi csendben követtük őt, és mindannyian próbáltunk úgy
tenni, mintha semmi sem történt volna az imént.
Amint kiértünk a parkolóba, megpillantottam Damon-t hanyagul
a kocsijának dőlve. Nagyot dobbant a szívem, és örültem, hogy mégis eljött
elém, és együtt tervezte velem a mai napját. Odasétáltam hozzá Elena-val, mire
ő kíváncsian felhúzta a szemöldökét.
- Díszkíséret? – kérdezte tőlem felvont szemöldökkel, mire
nekem csak egy szemforgatás volt a válaszom.
- Nem értem, hogy miért kell fújnotok egymásra – szólaltam
meg keserűen, majd szinte könyörgően néztem Damon-ra, mert egyedül ő tudta
csak, hogy mennyire fontos a számomra Elena.
- Nekem nincs semmi bajom veled Damon, és nem is akarom,
hogy rosszban legyünk – mondta Elena nagyot sóhajtva. – Tisztában vagyok azzal,
hogy van közös múltunk, és bízok abban, hogy előbb utóbb túljutunk ezen.
- Úgy legyen – felelte megadóan Damon, ám a vonásai
korántsem enyhültek meg.
- Remek – felelte Elena kedvesen, majd rám nézett, és újra
Damon-ra. – Azért jöttem most én is ide, mert közölni akartam veled, hogy elrabolom
mára a barátnődet – mondta Elena, mire Damon szemöldöke az égbe szaladt, és a
„barátnő” szó hallatán csodáltam, hogy a döbbenettől nem maradt a homlokán a szemöldöke.
- Miért is tennél ilyet? – kérdezte végül Damon figyelmen
kívül hagyva a „barátnő” jelzőt.
- Rávettem Alice-t, hogy jöjjön el velünk ruhákat vásárolni
a karácsonyi bálra, amire Stefan majd elkíséri őt – felelte Elena határozottan.
- Miért is vinné el Stefan az én barátnőmet egy bálra? –
kérdezte Damon külön kihangsúlyozva az „én” szócskát. Azt hittem, hogy rosszul
hallok. Damon most tényleg felvállalt engem barátnőként? Miért is?
- Ezek szerint te szeretnéd őt elvinni? – kérdezte Elena
sejtelmesen elmosolyodva. Döbbenten néztem rá, mert tökéletesen értett ahhoz,
hogy miként csavarja Damon-t az ujjai köré, de mindezt az én javamra. Amire
persze semmi szükségem nem volt, mégis tetszett ez a fajta kedvessége.
- Valahogy úgy – felelte mogorván Damon, majd karba tette a
kezét, jelezve ezzel Elena-nak, hogy a témát lezártnak tekinti.
- Akkor megvárlak a kocsimnál Alice – mondta Elena
mosolyogva, majd hátat fordított nekünk és elsétált.
- Ebbe meg mi ütött? – kérdezte tőlem Damon értetlenül. –
Caroline szokott lenni az ügyeletes kerítő és a „mindenbe beleártom magam”
barátnő.
- Nem tudom – feleltem nagyot sóhajtva. – Sajnálom, nem
akartalak kellemetlen helyzetbe hozni ezzel a bál dologgal. El se akartam
menni, de annyira erősködött Elena, hogy… - elharaptam a mondatot, mert nem is
igazán akartam befejezni. Damon elmosolyodott, majd megcsóválta a fejét.
- Nem akartál neki nemet mondani – fejezte be Damon a
mondatomat. – Érthető – tette hozzá halkan.
- Igen… - válaszoltam neki majd mély levegőt vettem. –
Köszönöm, hogy leszel a partnerem a bálon.
Damon csak megrándította a vállát, majd nagyot sóhajtott.
- Mikor is lesz? – kérdezte tőlem felvont szemöldökkel.
- December 15-én. Még épp időben – feleltem neki halkan.
- Éljen – mondta szarkasztikusan. – Ha végeztetek, akkor
hívj fel és érted megyek – tette hozzá határozottan, ami nem kérés és nem is
ajánlat volt. Nem igazán zavart ez, mert én is legalább annyira vele akartam
tölteni a nap hátralevő részét, mint ő.
- Rendben – mondtam neki elmosolyodva, majd hátrébb léptem
tőle. – Később hívlak – tettem hozzá mosolyogva, majd már fordítottam volna
hátat neki, amikor elkapta a kezem és visszarántott maga elé.
- Hová mész? – kérdezte tőlem felvont szemöldökkel.
- A lányokhoz – feleltem neki értetlenül.
- Ezt tudom, de nem erre vonatkozott a kérdésem. Ha nem tűnt
volna fel, az imént hivatalosan is a barátnőmmé avanzsált Elena, és azt hiszem,
hogy ennek meg kell adnunk a módját, nemde? – kérdezte tőlem izzó tekintettel,
ami azonnal lángra lobbantott engem is. Uh, miért is akarok én ma ruhákat
vásárolni? Damon tekintete sokkal jobb és izgatóbb dolgokat ígért. A barátnőjének…
A barátnőjének?
- Tiltakozhattál volna a kijelentése ellen – feleltem végül neki
fejcsóválva, mert nekem sem tetszett túlzottan, hogy ezután mindenki úgy fog
ránk tekinteni, mint egy párocskára. Miért? Mert nem voltunk azok.
- Mi van, ha nem akartam tiltakozni ellene? – kérdezte tőlem
vágytól izzó hangon. – Mi van, ha teljes mértékben magamnak akarlak?
Némán és értetlenül néztem rá, és azonnal tudtam, hogy újra
beszélnünk kell majd, mert ez egyáltalán nem vezet jó irányba. Ő nem kezdhet el
kötődni hozzám, és az effajta birtoklási vágy akármennyire is volt őrjítő,
izgató és jóleső a szívemnek, tudtam, hogy pontosan ebbe az irányba vezeti őt.
Ő végül óvatosan magához ölelt, majd szenvedélyesen
megcsókolt. Képtelen lettem volna akármilyen kezdeményezését is visszautasítani,
és most sem tudtam ezt megtenni. A nyaka köré fontam a karomat, és jólesően
csókoltam őt vissza.
Végül mosolyogva vált el az ajkaimtól, és közben egy olyan
izzó tekintettel ajándékozott meg, természetesen direkt, hogy már most alig vártam,
hogy túllegyek azon a bizonyos vásárláson.
Bágyadtan viszonoztam a mosolyát, majd hátat fordítottam
neki és elindultam Elena után, hogy belevágjunk egy igazi kis csajos délutánba.
A kettőnk dolgával pedig ráérek majd utána foglalkozni.
Kedves Morwen!
VálaszTörlésNagyon tetszett a rész. Végre mind a ketten beismerték, hogy mit éreznek egymás iránt. A beszélgetésükre a kapcsolatuk állásáról nagyon kiváncsi vagyok. Damon ezek után biztosan mindent megfog tenni Alice életének megmentése érdekében. Várom a folytatást. :)
Szia Eszti! :)
TörlésÖrülöjk, hogy tetszett :) Igen, jók a sejtéseid Damon kapcsán, de mint tudjuk, nem feltétlen lesz gyors ennek a problémának a megoldása :) A beszélgetés... szintén :)
Köszönöm, hogy írtál :)
Ui: esküdni mertem volna, hogy már válaszoltam neked itt :o mintha eltűnt volna a válaszom. Nem értem....:(
Kedves Morwen!
TörlésElőfordulnak ilyen furcsaságok. :) de ne félj nem sértődtem meg, hogy csak most válaszoltál. :)
Szia Eszti!
TörlésAmúgy is ritkán tudok ide feljutni, erre meg ez is. Pedig jó a memóriám. :S Mondjuk ahol CAPTCHA van, ott jártam már így. Bezártam az oldalt, mielőtt kiderült volna a befrissítés után, hogy kódot is be kellett volna ütni... :S
Jó lett a rész. Én örülök, hogy végre mindketten beismerik amit a egymás iránt éreznek. Annak örülök, hogy Elena úgy látszik már túllépet Damonon és segít kicsit Alice-nek. Gondolom érdekes megoldást fognak találni az élete megmentésére és Mystic Falls és a bálok ott mindig történik valami érdekes (vagy/és véres) esemény. Várom a folytatását.
VálaszTörlésA bál a bál a bál, azt de várom már :) És még rímelt is. :) Ó, nagyon örülök, hogy elengedted Delenát és Dalice-nek szurkolsz :) Megéri összeboronálgatni őket :) :)
TörlésKöszönöm, hogy írtál :)