Sziasztok!
Folytatódnak a forró kis fejezetek, és íme, a mai is egy ilyen lesz. :) Meleg nyárhoz forró fejezet dukál, nemde? :)
Jó olvasást!
Morwen
*******************
Reggel fáradtan, de ennek ellenére is fitten ébredtem. Alice
még mindig a karomban aludt, és ez jó érzéssel töltött el. Túlságosan is jó
érzéssel… Éreztem a finom illatát, amit kicsit megbolondított, hogy igencsak
megizzadtunk tegnap abban a pár fergeteges menetben, amiben részünk volt.
Tipikusan finom, szex utáni illata volt, és ezt mindig is imádtam. A baj csak
az volt, hogy lassan kezdtem belátni, hogy nem csak a szexet imádom Alice-szel…
Óvatosan kikeltem az ágyból, hogy ne keltsem fel, majd
magamra kaptam néhány ruhát, és lementem a földszintre. Töltöttem magamnak egy
italt, megittam, majd leültem a kanapéra és meredten bámultam bele a tűzbe.
Kicsit távol akartam most tőle lenni, csak azért, hogy tisztán gondolkodhassak.
Gondolkodni… De miről is? Azokról az érzésekről, amik elvileg nem léteznek? Amiket
tegnap ismét letagadtam Alice előtt? Ezek szerint kezdi ő is gyanítani, hogy
valami megváltozott bennem. A gond csak az volt, hogy még én magam sem tudtam,
hogy pontosan mi változott meg bennem. Már nem voltam emiatt dühös, vagy
frusztrált… Valahogy el sikerült fogadnom a napokban azt, hogy tényleg változik
bennem valami. Hogy akarom-e ezt? Természetesen nem, de mit tehetnék ellene? Az
egyetlen megoldás az lenne, ha most azonnal megszakítanék minden kapcsolatot
Alice-szel, és akkor talán még nem lenne késő… De még a gondolata is bántott,
hogy nem töltenék vele annyi időt, amennyit csak lehet. Minden áron meg akartam
őt menteni, de nem lehettem biztos abban, hogy Bonnie vagy Elijah sikerrel
járnak.
Tegnap SMS-ben közölte Elijah, hogy talált valami boszit,
aki talán többet tud mondani Klaus hibrid átkáról, és arról, hogy ez valóban
befolyásolhatja-e Alice átkát. Elijah abban bízott, hogy mégsem fog Alice
végleg meghalni két hét múlva, és a körforgás tovább folytatódik. Én viszont
nem ezt akartam. Én végleg szerettem volna kiléptetni őt ebből az istentelen
életből és sorsból. Így ha Bonnie és Elijah nem járnak sikerrel, akkor minél
előbb ki kell eszelnem egy B tervet. Egy olyan tervet, amiben Alice halála nem
szerepel. Elijah azt írta, hogy pár napra utaznak el, és Bonnie is megfelelő
kibúvóval van távol. Mivel ma szombat volt, így egész könnyen meg tudta ezt
oldani a boszorka is. Alice pedig úgyis velem tölti a hétvégét, és talán észre
sem veszi, hogy mindketten elutaztak.
Nagyot sóhajtottam, majd kinéztem az egyik ablakon, amin nem
volt teljesen behúzva a sötétítő. Kint sűrű pelyhekben hullt a hó, mintha ezzel
az időjárás is azt akarná tudatni velem, hogy repül az idő, és semmi sem fogja
azt megállítani. Keserűen lehajtottam a fejem és próbáltam kiűzni a szívemből
azt az érzést, amit tudtam, hogy Alice elvesztése után fogok érezni. Nem, nem
hagyhatom, hogy ez megtörténjen! Fontos számomra, igen, fontosabb, mint hinné,
vagy mint én hinném. Ő viszont erről tudni sem akar, és sejtésem szerint ha
megtudná, akkor azonnal hátat is fordítani nekem. Önzetlen volt, és úgy
gondolta, hogy bárki, aki szereti őt, az veszélybe kerül miatta. Lehet, hogy
így volt, de ez ellen már ő sem nagyon tudott volna mit tenni. Vágytam rá,
akartam őt a nap minden percében, és lassan beláttam azt, hogy nem csak a
testem kívánja őt őrülten. A lelkem… Igen, annak is szüksége volt rá.
És Elena? Nem tudom… Akárhogy is próbáltam arra a forró,
édes érzésre gondolni, amit iránta éreztem, egyszerűen nem ment. Nem ment, mert
az az érzés már nem létezett bennem. Szerelmes voltam belé, de még mennyire! És
most… Sikerült! Végre sikeresen kitéptem magam abból a szerelmi háromszögből,
amibe kerültünk. Hogy ehhez Alice-nek mennyi köze volt? Gondolom, hogy nagyon
is sok, de nem igazán bántam ezt. Az Elena iránt érzett szerelmem reménytelen
volt, mert a másik oldalon az öcsém állt. Az öcsém, akit szerettem, és akinek a
boldogságának szívből örültem, még ha ezt nem is adtam soha a tudtára. Lehet,
hogy vibrált köztünk Elena-val a levegőt, de több nem alakult ki, és végül ő is
döntött: az öcsém választotta helyettem. Ezután pedig én is döntöttem: a
túllépést választottam, amiben a sors furcsa játékaként Alice-nek is része
volt. Segített nekem, de olyan áron, hogy most ő kezdte el átvenni Elena helyét
a szívemben. Helyet cserélnek, csak azért, hogy utána egy még reménytelenebb
szerelem uralja a szívem? Egy olyan nő után, aki hamarosan meghal, és talán
soha többé nem láthatom majd?
Nem akartam ezt… Egyáltalán nem vágytam egy újabb kínzó
kötődésre egy másik nő iránt. De mintha az irányítás abban a pillanatban
kiesett volna a kezemből, hogy megismertem őt azon a hűvös őszi napom másfél
hónappal ezelőtt… Igen, pontosan emlékeztem rá, mert akkor azt mondta nekem,
hogy két hónapig marad csak a városban. Addig, míg nagykorú nem lesz. Akkor még
gondolni sem mertem volna, hogy valójában nem elköltözik majd a városból, hanem
meghal. Most pedig… Annyi minden történt ezalatt a másfél hónap alatt, és már
csak két hetem volt hátra. Pontosan 14 nap… A december 17-e tudtam, hogy már
késő, akkor már mindennek késő. Ha elbukok, akkor azt a napot sosem fogja Alice
megélni. Egy nő, aki sosem válhat igazán nagykorúvá… Egy gyermek, akit megátkoztak
azért, mert megölték az édesanyját, és ezért egy pusztító hatalom készült a
kezébe kerülni… Egy kislány, aki nem tehetett arról, hogy rossz időben, és
rossz helyen született meg. Aztán a sors furcsa játékaként újra és újra
megszületett. Új család, új szülők, új élet. Új szerelem, három gyermek
megszülése… Mind-mind egy 1000 éves lélek fájdalmas és szívszorító története
volt. Azé a léleké, aki engem is megérintett, és akit mindennél jobban meg
akartam menteni… Mit érzek pontosan iránta? Erre a választ a mai napig nem
tudom… Miután megtudtam a súlyos titkait, akkor azon gondolkoztam, hogy vajon
végigkísérem-e őt az utolsó napig, vagy magára hagyom őt. Nem hagytam magára,
de akkor úgy döntöttem, hogy az utolsó pillanatban sértetlenül és épségben
fogok tőle elköszönni. Érzések nélkül… Most pedig? Vele sétáltam a végig, és a
gond az volt, hogy a fájdalom szele már most megérintett és mart belülről. Nem
fogom tudni épségben megúszni ezt… Ha Alice elbukik, akkor én is vele fogok
zuhanni a mélybe. Küzdeni ellene? Azt hiszem, hogy erre már késő volt.
Meredten bámultam bele a tűzbe és lassan felfogtam, hogy
könnybe lábadtak a szemeim. A tudat, hogy hamarosan meghal túlságosan is
fájdalmas volt. Éltem és újra kezdtem érezni, egy olyan nő iránt, aki a halálán
volt.
Nem vettem észre, hogy Alice mikor jelent meg mellettem egy
szál lepedőbe csavarva. A hallásom úgy tűnik szabadságra ment, amíg itt
keseregtem magamban. Felnéztem rá, ő pedig döbbenten mért végig engem. Ó igen,
könnyes a szemem… Remek! Ezt jól elbasztam… De talán még nincs minden veszve.
Nem érdekel, ha zavarni fogja, hogy már valóban nem csak a szeretőmként
tekintek rá. Akármi történik is, úgysem fogom hagyni, hogy eltávolodjon tőlem.
- Mi a baj Damon? – szólalt meg végül halkan és temérdek
aggódással a hangjában.
- Nincsen baj – feleltem neki csendesen, majd erőtlenül
elmosolyodtam. Gyönyörű volt, ahogy aggódva, félve nézett végig rajtam és ez a
fajta törődése nagyon jól esett. Gyorsan megtöröltem az arcom, majd megfogtam a
kezét és az ölembe húztam őt. A lepedő eközben a földre hullott, ő pedig
meztelenül bújt hozzám. Finoman az arcához értem, majd végigsimítottam rajta,
egészen a nyakáig. Ő beleborzongott a lágy érintésbe, és ez mosolyt csalt az
arcomra. Újra a szemébe néztem, ő pedig még mindig aggódva figyelt engem.
- Mi történt? – kérdezte tőlem ismét kedvesen és kicsit
feszülten.
- Cssshh – szólaltam meg halkan, majd a mutatóujjam az
ajkára tettem. Nem akartam beszélgetni, nem akartam újabb vitákat arról, hogy
mit szabad éreznem és mit nem. Csak vele akartam lenni, boldog akartam vele
lenni, más pedig nem tudott most érdekelni.
Finoman átöleltem a derekánál fogva, majd gyengéden
megcsókoltam. Azonnal viszonozta ezt az ismét csak „fura” jelzővel illetett
csókot, és a karját a nyakam köré fonta. Lágyan csókolóztunk, és a kezeink
ezúttal semerre sem indultak el a másik testén. Csak csók… Semmi több…
Csak csók… És forró, bizsergő érzés a szívem tájékán. Az az
érzés, amit korábban minden erőmmel, a csírájában el akartam fojtani, és amit
most inkább boldogan és elégedetten fogadtam újra. Csak egy édes csók…
Percekig, vagy órákig? Nem tudom…
Alice ismét magával ragadott és ezúttal élveztem minden apró
forró lüktetést a szívemben, amit a közelsége, az ölelése, a forró teste és az
érzéki csókja hívott bennem életre. Akartam őt… Akartam, és szerettem…
Szerettem…
Szeretem…
Szeretem?
Szeretem!
A felismerés egyszerre volt ijesztő és boldogsággal teli is.
Mikor szerettem meg? Tényleg nem tudom erre a választ. Hogy mikor indult meg
bennem ez a folyamat? Ez is egy nagyon jó kérdés volt, amire talán soha nem
leszek képes válaszolni.
A tudat ezúttal édes és minden szempontból kielégítő volt.
Nem dühített, nem bosszantott, nem feszélyezett. Mert ez az érzés egyszerűen
csak volt, én pedig hagytam neki, hogy létezzen. Nem nyomtam el, nem
bosszankodtam miatta. Csak élvezni akartam a felismerés okozta boldogságot, és
ezt azt hiszem, hogy kimondatlanul is Alice tudtára akartam adni. Nyíltan nem
mondanám el neki, még talán akkor sem, ha ezzel nem fenyegetne az a veszély,
hogy azonnal hátat fordít nekem. A tetteket pedig könnyen lehet a vágy és a
szenvedély rovására írni. Így aztán óvatosan magamhoz fogtam Alice-t, majd
felkeltem vele a kanapéról. A takaró, amibe csavarva lejött az emeletről, a
földre hullott korábban, és én most pont erre fektettem őt le. Nem akartam a
szobámba vinni őt, de hogy miért, azt én magam sem tudtam. Volt valami meghitt
abban, hogy lágyan csókolózva dőltünk el a földön, nem messze a kandallótól.
Alice elkezdte végigsimítani a kezével a vállam és a nyakam,
majd végül az ingem gombjaira tért rá. Lassan és finoman gombolta ki őket, majd
az anyagot valahova messzire száműzte a földön. Én ezután elszakadtam a forró
ajkaitól és elindultam a testén, hogy végigcsókoljam őt. Ő jólesően sóhajtott
fel, amikor az ajkam végigjárta a testét, a nyakától kiindulva, egészen a
melléig. Imádtam csókolni, simogatni és a számmal kényeztetni őket, amiket ő is
borzasztóan élvezett. Újra és újra elemelkedett a csípője a földről, és ez
engem sem tudott hidegen hagyni. Lassan végigcsúsztattam a jobb kezem a testén,
a hasától le egészen a combjáig. Finoman simogattam a tűzforró bőrt, majd a
lényegre tértem. Hangosan felnyögött, amikor két ujjammal elmerültem benne, és
ez az én ajkamra is mosolyt csalt. Ismét az ajkára hajoltam és forrón olvadtak
össze a nyelveink. Érzéki és lágy csókba kezdtünk, a kezemmel pedig eközben
szüntelenül őt izgattam. A teste valósággal életre kelt, szinte éreztem a
belőle áramló felcsigázottságot, ami később a tetteiben is megnyilvánult.
Türelmetlenül és nagyon ügyetlenül megpróbálta levenni rólam a nadrágot, de
több okból is kudarcot vallott. Egyrészt nem fért hozzám rendesen, mert én még
mindig az ujjaimmal izgattam őt, másrészt a kéj egyre jobban kezdte hatalmában
keríteni őt, amit az ütemesen rám szoruló hüvelye adott a tudtomra. Egyre
hangosabban zihált, és szerintem igencsak az utolsó pillanatban húztam ki
belőle az ujjaimat. Ő feszülten és izgatottan nézett rám, és hevesen kapkodott
levegő után. Én csak elmosolyodtam, majd felkeltem a földről és levettem a nadrágom
és az alsónadrágomat is. Ezután visszafeküdtem mellé és újra megcsókoltam őt.
Mohón és érzékien viszonozta a csókot, én pedig lassan fölé helyezkedetem és
közelebb nyomultam hozzá. Amint megérezte a combjának feszülő férfiasságom,
kéjesen belenyögött a csókba és felém tolta a csípőjét. Mindig, egyszerűen
mindig képes volt az ezerszeresére szítani a bennem tomboló vágyat iránta!
Végül óvatosan neki is feszültem és őrjítően lassan merültem el a tűzforró,
csábító és lüktető hüvelyében. Alice hangosan belenyögött a csókba és azonnal
ismét életre kelt a teste. Néhány mozdulat után pedig… Pokoli erővel szorított
magához, a körme a hátamba vájt, és iszonyatos erővel préselt engem össze újra
és újra... Hangosan, és sejtésem szerint nagy hévvel rántotta magába a kéj, ami
csak egy boldog mosolyt varázsolt az arcomra. Amint képes volt újra levegőt
venni, én ismét az ajkára hajoltam és tovább folytattuk a csókunkat és a
szeretkezést is.
Igen, a szeretkezést…
Mert ezzel a nővel ez most nem csak egyszerűen szex volt. Ez
annál sokkal több és kielégítőbb, megérintőbb volt. Szeretkezés, amit imádtam
vele.
Lassan mozdultam benne újra és újra, és élvezni akartam
minden másodpercet, amit vele lehettem. Ő boldogan fogadta a kezdeményezést, és
minden mozdulatomra ugyanabban a pillanatban reagált. A csípőjét mindig felém
tolta, így a lehető legintenzívebben egyesülhettem vele újra és újra és újra… A
kezemmel eközben végigsimítottam a testét, majd megértve a célzását a fenekére
siklott a kezem. Szorosan magamhoz fogtam őt, így minden mély és erőteljes
mozdulat benne összpontosult. A csókunk egyre kezdett izzani, és ezzel együtt a
testünk is felvette a ritmust. Alice ismét kéjesen sóhajtozott az ajkamba, ami
szabályos nyögésekké változott, amikor egy-egy hevesebb mozdulattal vettem
birtokba a testét. Szorosan ölelt magához a nyakamnál fogva, és a tűzforró
hüvelye is egyre intenzívebben dolgozott körülöttem. Lassítottam egy kicsit a
tempón, de csak azért, hogy ezúttal még erőteljesebben és még mélyebben
merülhessek el benne. Minden ilyen alkalommal megremegett az ajka a csók
közben, és a teste szó szerint égette az enyémet. A mozdulatok egyre közelebb
sodortak minket a beteljesülés felé, és ez az odáig vezető lassú út
iszonyatosan érzéki és mámorító volt. Alice már majdhogynem teljesen megfeszült
minden ilyen alkalommal a karomban, és borzasztóan nehéz volt őt úgy tartani,
hogy ne lökjön ki minket a ritmusból, és közben ne okozzak neki ezzel
fájdalmat, vagy újabb sérülést. De a célom tisztán és világosan lebegett
előttem, és nem érdekelt, hogy szinte eszét vesztve vonaglik alattam. Még
szorosabban magamhoz szorítottam őt a fenekénél fogva, és lassan a tempót is fokozni
kezdtem. A mélységen és az intenzitáson semmit sem változtattam, így alig pár
mozdulat után Alice eszét vesztve, remegve robbant át a gyönyör kapuján, és
olyan erővel préselt engem is össze újra és újra, hogy pillanatok alatt
követtem őt én is.
Zihálva, csurom vizesen és levegő után kapkodva dőltünk el a
kandalló előtt. Alice erőtlenül a mellkasomra hajtotta a fejét és szó nélkül
átölelt. Én is átkaroltam őt, majd elmosolyodtam. Ez ellen akartam én küzdeni?
De hiszen ez csodálatos volt… Erre nincsenek szavak mert ez… Ez…
- Damon? – szólalt meg Alice száraz torokkal, majd felemelte
a fejét és rám nézett. A gondolataimból újra a valóságba rángatott vissza, és
kezdtem attól félni, hogy ismét gyanút fogott.
Én csak kíváncsian felhúztam a szemöldököm, és végül a
tekintetem a plafonra szegeztem.
- Ez mi volt? – kérdezte tőlem keserűen, amivel elérte, hogy
végül ránéztem. Fájdalmas arccal nézett rám, és ekkor jöttem csak rá, hogy
talán mégsem kellett volna egy ilyen szeretkezésbe sodornom őt.
- Élvezted? – kérdeztem tőle és közben felhúztam a
szemöldököm. Ő csak bólintott, mire én visszakaptam a tekintetem a plafonra. –
Akkor nincs miről beszélnünk – tettem hozzá halkan, és óvatosan végigsimítottam
a csupasz hátán. Ő erre visszadőlt a mellkasomra, és hál Istennek nem mondott
többet az iménti együttlétünkről. Egyáltalán nem akartam beszélni vele erről,
mert biztos voltam abban, hogy ha elemezni kezdjük az érzéseinket, akkor
túlbonyolít mindent, és egyszerűen lelép… Én pedig ezt nem akartam. Csak
érezzük jól magunkat egymás mellett, legyünk boldogok, és ne beszéljük túl a
dolgokat! Én csak ennyit akartam…
Még percekig csak csendben feküdtünk a földön, majd végül én
szólaltam meg újra.
- Szeretném, ha eljönnél ma velem valahova – mondtam neki
halkan, de most sem néztem rá, miután felemelte a fejét, hogy rám nézzen.
- Hová? – kérdezte tőlem halkan.
- Megint valami banda lesz a Grill-ben, és gondoltam, hogy
kimozdulhatnánk – feleltem egyszerűen, majd végül ránéztem. Ő gondolkodva és
kicsit hezitálva figyelt engem egy darabig, majd végül bólintott.
- Rendben – mondta halkan, majd visszahajtotta a fejét a
mellkasomra.
A tűz még mindig lágyan pattogott mellettünk, és kint a hó
még mindig sűrűn hullott. A tűz és a víz… Hideg és meleg… Élet és halál… Oly
kevés választja el egymástól a kettőt, mégis bármikor átfordítható egyik a
másikba. Bármelyik felül kerekedhet… Minden, még az időjárás is azt súgta, hogy
minden olyan könnyen elbukhat és az életemben berobbanó boldogság talán hamar
tova is száll majd. Csak egy apró hiba és vége… Vége annak a csodának, ami
Alice képében az életembe besétált, és makacsul megvetette a lábát. Elengedni
őt? Nem… Tudtam jól, hogy azt nem fogom tudni megtenni. Már nem…
Kedves Morwen!
VálaszTörlésNagyon tetszett a rész! Damon végre beismerte magának az érzéseit. Ideje volt már. Alicet remélem sikerül, majd megmenteni, mert ha nem azt Damon nem fogja túlélni.
Szia Eszti!
TörlésJaj, nagyon örülök, hogy tetszett a rész :) Damon kapcsán pedig... Nos, az spoiler lenne, szóval erről nem mondhatok most semmit sem :)
Ez zseniális fejezet volt :-D
VálaszTörlésAmikor végre Damon beismerte az érzéseit én meghatódtam az örömtől!
Az már csak hab volt a tortán számomra,hogy végre túllépett Elena-n.
Remélem hogy találnak megoldást és Alice életben marad de a körforgás nélkül.
Egy apró megjegyzés:Amikor anno Damon és Rose együtt voltak, én akkor abban reménykedtem hogy egymásba szeretnek. Legalább akkor Elena megláthatta volna hogy mit veszít.
Már sokszor láttam azt amikor Damon előidézi azt az álmot Rose-nak majd megöli hogy ne szenvedjen.Mégis mindig elsírom magam,mert Damon-nel együtt sírtam,mert szerintem lehet hogyha tovább élt volna simán beleszeretett volna. Imádtam amikor egyszerre sóhajtottak fel,és fogták egymás kezét.
Ami most történik Damon és Alice között én pontosan ezt gondoltam anno Damon és Rose között.
Hogy eleinte csak a testiség utána viszont ha akarják ha nem jönnek az érzelmek is.
Egy szónak is száz a vége, fantasztikus író vagy csak így tovább :-)
Legalább itt talán végre boldog lehet Damon ha már filmben ez nem sikerül neki.
Izgatottan várom a folytatásaidat! Bocsi hogy ilyen kusza lett az írásom de ezt te hozod ki belőlem :-) Ennek én pedig szívből örülök ! :-)
Üdv:
Niki
Awww, jaj, annyira örülök, hogy tetszett a rész és még meg is hatódtál... :) Igen, Damon beismerte a dolgokat és Elenán is kezd túllenni :)
TörlésRose és Damon kapcsán én is így voltam, és nagyon sajnáltam, amikor Rose meghalt :( Szerettem is, és ha Damon nem Elenával, akkor vele boldog lehetett volna. Igen, én is egyre biztosabb vagyok abban, hogy előbb-utóbb beleszeretett volna, és talán könnyebb lett volna vele a kapcsolata, mint Elenával. Rose... TÉnyleg nagyon szerettem őt... És ahogy mondod, a testiségből előbb utóbb ott is kialakult volna más is :) Nézzük csak Andie esetét. A végén hozzá is kötödőtt :)
De hát most Alice van, és borzasztóan örülök, hogy ennyire megkedvelted és szurkolsz nekik :) És nem voltál kusza, ne aggódj :) Mindent tökéletesen értettem :) És köszönöm az elismerő, kedves szavaidat is:)
Üdv
Morwen
Épp ideje volt szint vallani. Kedves és megható rész volt. A kérdés az, hogyan tovább... Puszi :):):)
VálaszTörlésA jó kérdést tudott mindig feltenni, drága Mareszom :) A nagyon nagyon jót :D
TörlésSzia Morwen!
VálaszTörlésHaj, imádtam! *--* Damon annyira édes, Alice meg annyira kiegészíti, hogy az már bűn. Nagyon szép, kifejező, mozgalmas, és elgondolkodtató rész lett. Gratulálok, várom a kövit!
Puszi
Szia Cleo!
TörlésAzta... Óóóó, és igen, pontosan rávilágítottál arra, amit ki akartam fejezni ebben a regényben. Hogy Alice mennyire tökéletesen kiegészíti Damont és összepasszolnak :) Aww, köszönöm, :) És azt is, hogy írtál, pedig tudom, hogy te is mennyire el vagy mindig havazva....
Puszillak :)
Tetszett a rész. Damon végre teljesen beismerte magának, hogy szereti és végre túllépet Elenán. Már csak az a kérdés innen hova fejlődik a kapcsolatuk és mit találnak ki, hogy megmentsék Alice-t. Várom a folytatást.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, Zoltán :) A jó kérdést tetted fel te is, az biztos. Hogy mi lesz ezután... Öhm, igen, ez az a kérdés, amire a spoiler miatt nem válaszolhatok :)
Törlés