2014. július 15., kedd

18+!!! Damon's Fanfiction - 25. fejezet: A tűz, ami felemészthet

Sziasztok! :)

Ismét egy forró kis fejezet, szóval hideg zuhanyt bekészíteni és jó olvasást kívánok nektek :)

Morwen



******************



Csendben és nyugodtan feküdtünk Damon-nal a jó ég tudja, hogy mennyi ideig a földön, a kandalló előtt. Jólesően bújtam a karjaiba, és csak élveztem a meleget, ami a lángoktól áradt felénk, és finoman simogatta a bőröm. Damon-nal együtt… Szorosan magához ölelt és a vállamat ölelő kezével talán tudtán kívül is újra és újra végigsimított a hátamon és a vállamon. Szívet melengető érzés volt a törődése… Nem létezik az, hogy valóban ugyanúgy tekint még most is rám, mint a legelső napon. Valami megváltozott benne, de ő ezt újra és újra tagadja előttem. Talán pontosan azért, mert tudja jól, hogy ha bevallaná, hogy már nem csak a testemre van szüksége, akkor gondolkodás nélkül faképnél hagynám.
Most mégis mit tegyek? Az egyik felem azt ordította, hogy azonnal tűnjek el innen, a másik pedig foggal-körömmel kapaszkodva mindenbe, egyszerűen csak maradni akart. Maradni, ennek a szerető férfinak a boldogságot és biztonságot nyújtó karjaiban.
Többször szóba került köztünk az utóbbi időszakban, hogy van az a bizonyos érzelmi határ, amit egyikünk sem léphet át. Damon minden alkalommal ezt tagadta, és nem tudtam, hogy van-e értelme még egyszer szóba hoznom ezt. Ezen a téren nem tudtam vele szót érteni, de talán ez érthető is. Talán ő is legalább annyira össze van zavarodva, mint én.
Vagyis… Nem tudom… Én is össze lennék zavarodva? Nem hiszem. Tudom, hogy fontos nekem, és szeretem. Igen, ez már szeretet, ez nem egyszerű barátság, vagy törődés. Ebben most már egyre biztosabb voltam. És hogy én mit akarok? Maradni, természetesen vele akarok maradni az utolsó pillanatig. A kérdés már csak az, hogy ezzel mennyit árthatok neki.
Lassan felemeltem a fejem a mellkasáról és ránéztem. Ő talán azóta is meredten bámulta a plafont, és a gondolataiba merült. Az arca viszonylag nyugodt volt, de láttam rajta, hogy megannyi gondolat bántja. Lassan kezdtem felfogni és megérteni, hogy mi is bánthatja őt, illetve hogy miért volt könnyes a szeme, amikor reggel rátaláltam itt a kanapén. Ő is szenvedett és őt is bántotta az, ami rám várt. Minden, minden mozdulata, csókja és az ölelése mérhetetlen szeretetről és törődésről árulkodott. Ennyire nem adhatták fel az érzékeim a szolgálatot, ekkorát nem tévedhettem! Tisztán éreztem ezt minden érintéséből az imént. Volt értelme szóba hoznom? Nagyon úgy tűnt, hogy nem… Hagyjam? Ráhagyjam a dolgokat?
Óvatosan az arcához értem és lassan végigsimítottam rajta. A tökéletes arcon, ami nekem immár a világomat jelentette. Ő számomra is váratlanul lehunyta a szemét, és nem fordult felém. Ez az arc… A szívembe mart egy görcsös fájdalom, amiért így kellett látnom őt. Lehetetlen, hogy még mindig csak a szeretőjeként tekintsen rám. 1000 év alatt jól kiélesedtek az érzékeim, és biztos vagyok abban, hogy nem tévedek.
Újra és újra végigsimítottam az arcán, majd egy kicsit közelebb hajoltam hozzá. Lágyan végigcsókoltam az arcélét, majd lassan az ajkára hajoltam. Azonnal fogadta az édes csókom és pillanatok alatt bebocsátást nyertem tőle. A nyelveink egy érzéki és finom táncba kezdtek, az én szívem pedig abban a pillanatban lángba borult. Égtem… A kandalló előtt, összeölelkezve csókolóztunk, és nem csak a tűz égett tőlünk pár méterre, hanem én is.
Damon csókja hamar követelőző, és talán kétségbeesett is lett. Akart engem… Minél közelebb akart lenni hozzá, és minél jobban érezni akart, mert hamar oldalra fordultunk mindketten és a testünk forrón simult egymáshoz. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, és ez mind az ő műve volt… Ő tette ezt velem… A csókja érzéki és vágyakozó volt, birtokló. Én pedig minden porcikámmal az övé akartam lenni, csak őt akartam, csak ő érdekelt most. A halál, ami hamarosan rám vár pedig… Nem, vele akarok lenni az utolsó pillanatig! Szeretni akarom őt az utolsó másodpercig! Boldoggá akarom tenni őt az utolsó légvételemig! Amíg ver a szívem, addig az övé lesz, és még azután is, a túlvilágon…
Damon végül újra maga alá fordított, és lassan végigcsókolta a nyakam és a kulcscsontom. Éreztem a tűzforró leheletét a bőrömön és ez teljesen megrészegített. Eszemet vesztem toltam felé a csípőmet, mert úgy éreztem, hogy megőrülök, ha nem érezhetem újra őt magamban. Ő pillanatok alatt reagált is a hívó szóra, ám amint nekem feszült, a nyakamra hajolt és érzékien megharapott. A testem ívbe feszült az édes ostrom nyomán és hangosan ziháltam Damon karjai közt, miközben ő végül teljesen elmerült bennem. A bizsergető, édes mámor végigszáguldott a testemen és minden érzékem az ezerszeresére élesítette ki. Néhány mozdulat után elhajolt Damon a nyakamról, majd rám nézett. Aggódva, fürkészően, vagy kíváncsian? Vagy egyszerre mindhárom érzelemmel az arcán? Nem is tudom igazán, mert pillanatokkal később magamhoz húztam őt és szenvedélyesen megcsókoltam. Az ajkán érzett vérem mámorító és izgató volt. Nagyon különös érzés volt az, hogy ennyire boldoggá tett, hogy néha ivott belőlem. Számomra ez egyet jelentett a teljes elfogadásával, a lénye teljes elfogadásával. És a bizalom… A bizalom jele volt, hogy bízok benne, és tudom, hogy sosem ölne meg. Az persze már más kérdés volt, hogy meg tudnám magam védeni, de sose volt erre szükség. És azzal, hogy hagytam, hogy igyon belőlem, számomra azt is jelentette, hogy egy olyan pluszt tudok adni az életébe, neki, számára, ami elengedhetetlen a létezéséhez. Azt hiszem, hogy mindezért hagytam és élveztem annyira azt, amikor iszik belőlem.
A csókunk izzott, és ezzel együtt kezdett el égni a testünk is a szenvedélytől. Hevesebben és követelőzőbben toltam magam Damon felé, minden egyes alkalommal remegve várva őt újra és újra, hogy teljesen a magáévá tegyen. Hogy birtokba vegyen… Hogy szeressen… Igen, egyre biztosabb voltam abban, hogy túllépett ő is egy határon, és innen már nincs vissza út. A kérdés már csak az volt, hogy engedem-e neki, hogy szeressen? Akarom-e, hogy szeressen?
A tűz oltárán égtem vele együtt, és tudtam jól, hogy a válasz igen. Senki nem fogja megtudni, hogy életem utolsó két hetében boldogabb voltam, mint valaha, mert a férfi, akit szerettem, az viszontszeretett. Aki csak a szeretőm volt…
De most… Egyszerre mozdultunk, egyszerre nyögtünk bele a csókokba, és egyszerre kelt életre a kezünk és simított végig a másik arcán. Az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk, és ennek első lépcsőfoka az izzó, vágytól égő légkör volt, amibe újra és újra belekerültünk. Aztán a szex… A szex, amiben szintén pillanatok alatt összhangban voltunk és maradéktalanul élveztük mindketten mindazt, amit csináltunk. Mintha mindig is a társam, a másik felem lett volna Damon, a tudtomon kívül is. Mintha mindig is ő rá lett volna szükségem. Igen, talán soha nem is csak a szeretőm volt. Már az első pillanattól kezdve a tudtomon kívül több volt ő nekem. A puszta vágy mögött a háttérben mindig ott volt valami, aminek a létezéséről még csak fogalmam sem volt. De most már tudtam, hogy mindig is sokkal több minden kötött minket össze, nem csak a vágy hajszolt a karjaiba.
A vágy, ami most édes karokként ölelte körbe a testem, és a lelkem. A vágy, ami kezdte teljesen hatalmába keríteni a testem és a szívem. A szívem, amiben most már sokkal több minden tombolt, mint korábban.
Levegő után kapkodva váltak el az ajkaink, és ezután összeakadt a tekintetünk Damon-nal. Mit láttam benne? Valami olyan szívet melengető csillogást, tüzet és szeretetet, ami azonnal hatott rám is. Hogy ő mit láthatott rajtam? Valószínűleg ugyanezt. Abban a pillanatban, hogy egymásra néztünk, ezernyi apró izom a hasamban mámorító görcsbe rándult, és akkor már tudtam, hogy nincs sok hátra. Se nekem, se neki. Csak néztük egymást némán, talán kicsit csodálkozva, vagy félve… Nem tudom, túl sok volt az érzelem, amit le kellett olvasnom az arcáról, és amire perpillanat egyre képtelenebb voltam. A mozdulatok hevesebbek lettek, én pedig erre Damon nyaka köré fontam a karjaimat. Nem tudtam elszakadni a tekintetétől és úgy tűnt, hogy erre ő is képtelen, pedig meg mertem volna esküdni arra, hogy a nyakamból való ivással fejezzük be ezt a… Ezt a… Szeretkezést? Nem. Most csak szeretkeztünk, semmi több, mert… Mert…
A gyönyör pokoli erővel és megállíthatatlanul épült bennem, míg nem Damon át nem lökött azon a bizonyos ponton. Azon a ponton, aminek az átlépésekor a tekintetem az övébe fúrtam, ahogy ő is ugyanezt tette. Az ő teste is megfeszült és átélte a kéjt velem, de nem engedtük el a másik tekintetét ekkor sem.
Testet és lelket kielégítő, leírhatatlan érzések kavarogtak bennem, miután levegő után kapkodva, kicsit lenyugodva még mindig egymást néztük. Talán nem csak én voltam döbbent, de ő is. Amit átéltünk, az szerintem nem csak nekem volt új, de neki is. Nem tette ezt szóvá egyikünk sem, nem mondott egy szót egyikünk sem. Még mindig képtelenek voltunk elengedni a másik tekintetét, és talán mindketten azon vaciláltunk, hogy melyikünk tegye meg az utolsó lépést a teljes megsemmisülés felé. Egy csók, ami végleg megpecsételi a sorsom… Egy édes csók, aminek a pillanatában a felismerés boldogabbá és teljesebbé tesz, mint amilyen valaha is lehettem. Csak pár centiméter… Csak tedd meg Alice és akkor… És akkor…
A bejárati ajtó ebben a pillanatban váratlanul kinyílt, és mi pontosan abban a másodpercben ki is zökkentünk az édes pillanatunkból…
Damon hitetlenül megrázta a fejét, elmosolyodott, majd leszállt rólam és magunkra húzta a lepedő azon részét, ami nem alattunk volt.
- A lehető legjobb időzítés Miss Gilbert – szólt Damon Elena után, aki halkan elindult fel a lépcsőn, és talán észre se vett volna minket, ha Damon nem szólítja meg. Elena összerezzent és azonnal felénk kapta a tekintetét.
- Uh… Bocsi, bocsi, bocsi… - szólalt meg Elena zavartan és a kezét a szeme elé kapta. Nem mintha bármi kompromittálót láthatott volna belőlünk, de azért mindhárman tudtuk jól, hogy az időzítése a lehető legrosszabb volt. – Csak el kellett jönnöm néhány ruhámért estére, de nem akartam zavarni.
- Semmi baj, Elena – szólaltam meg én is mosolyogva, majd visszahajtottam a fejem a földre.
- Már megyek is, és esküszöm, hogy hamar eltűnök – mondta szabadkozva Elena, és pillanatok alatt fel is sietett az emeletre.
- Én is felmegyek hozzá, mert megint kérnem kell tőle valami ruhát estére – fordultam Damon felé és a kezem a mellkasára tettem. Ő rám nézett és ismét abban a csodás érzésben lebegtem, amiből az imént tépett ki minket Elena. Végül Damon a tarkómnál fogva közelebb húzott magához, megcsókolt, majd bólintott.
Elmosolyodtam, majd felpattantam a földről, és várakozóan megálltam felette. Ő kíváncsian felhúzta a szemöldökét, én pedig elnevettem magam.
- A ruhámon fekszel – feleltem neki vigyorogva, mire végül neki is leesett, hogy a lepedőre célzok. Végül ő is felkelt, így zavartalanul újra magamra csavartam a lepedőt és magára hagytam, mert ő is elkezdte visszavenni magára a ruháit.
Gyorsan felsiettem az emeletre, majd azonnal Stefan szobája felé vettem az irányt.
- Elena? – szólaltam meg halkan, amint beléptem a helyiségbe.
- Itt vagyok – bújt elő Elena az egyik szekrényajtó mögül, de hirtelen meg is fordult, amikor látta, hogy csak egy lepedőbe csavarva állok előtte.
- Csak meg akartam kérdezni tőled, hogy ma estére is kérhetném-e a segítséged ruha ügyben? Nem akarom a tudtod nélkül kifosztani a szekrényed, ezért amíg még itt vagy, gyorsan meg akartam ezt kérdezni tőled – feleltem neki kedvesen, mire ő ismét felém fordult.
- Persze, szívesen segítek – mondta nekem kedvesen, majd elmosolyodott.
- Remek! Ráérsz most? – kérdeztem tőle felvillanyozva.
- Igen, ráérek – felelte szélesen elmosolyodva.
- Akkor felöltözök, és azonnal visszajövök – mondtam boldogan, mire ő bólintott én pedig gyorsan visszasiettem Damon szobájába, hogy valami értelmes és igazi ruhát öltsek magamra.
Mire visszaértem Elena-hoz, addigra ő már egy csomó ruhát kikészített az ágyra, amik mind arra vártak, hogy felpróbáljam őket.
- Nem is tudom, hogy mi lenne velem akkor, ha nem lenne egyforma a méretünk – fordultam felé hálásan, mire ő csak elmosolyodott.
- Ruhapróba indul! – felelte nekem vigyorogva, majd belevetettük magunkat a szebbnél szebb ruhákba.
*
Este végül fáradtan és kimerülten dőltem el Damon ágyán. Elena délután hamar elment, közvetlenül azután, hogy végül ő is és én is választottunk magunknak ruhát. Elena is nagyon izgatott volt, mert a mai este félig-meddig egy randi volt számára Stefan-nal. Ők is a Grill-be készültek, mivel Caroline nagy nehezen meggyőzte Stefan-t, így Elena nagyon sokat várt a mai randijuktól. Remélem, hogy most már rendeződni fog a kapcsolatuk.
Én nemrég vettem egy forró zuhanyt, így kiterülve, egy szál törölközőben feküdtem az ágyon. Nem sok idő volt már Elena érkezéséig, és tudtam jól, hogy hamarosan erőt kell vennem magamon és fel kell öltöznöm. Aztán Elena-ra várt még a sminkelés és a hajformázás öröme, amit fogalmam sem volt, hogy miként tudnak imádni a nők. Nekem csak egy plusz nyűg volt, és sosem szerettem ezzel foglalkozni.
- Csak nem kifáradtál? – szólalt meg Damon az ajtóból. Én ránéztem, ő pedig hanyagul az ajtófélfának dőlt és karba tette a kezét. Istenem, csak ne lenne ilyenkor is annyira dögös! Ő már korábban átöltözött, így csak ránk, csajokra kellett még várni.
- Egy kicsit – feleltem neki mosolyogva, majd visszadőltem az ágyra.
- Hogy fogod így bírni a ma estét? – kérdezte tőlem fejcsóválva, majd hozzám sétált, és leült mellém az ágyra.
- Majd a zene feldob – feleltem neki nagyot sóhajtva és nem tudtam nem elereszteni egy ásítást.
- Nem hinném – szólalt meg elmosolyodva, és megcsóválta a fejét. – Az utóbbi időkben talán túl sok vért vesztettél – tette hozzá halkan.
Én értetlenül rákaptam a fejem és nem tudtam, hogy mire céloz ezzel. Vért veszíteni? De hát hogyan? Nem történt velem semmi baleset, vért sem vettek tőlem, és…
- Óóó – hirtelen megvilágosodtam és értelmet nyertek a szavai a fejemben. – Gondolod, hogy emiatt vagyok nyúzott?
- Lehetséges. És amennyire láttam, nem is nagyon ettél ma – felelte nekem feddőn.
- Igen, van valami abban, amit mondasz – feleltem elgondolkozva.
- Mindig van valami abban, amit mondok – mondta szemforgatva, majd számomra is váratlan dolgot tett. Megharapta a csuklóját és felém nyújtotta. Én értetlenül néztem rá, mire ő ismét megforgatta a szemeit. – Feldob és újra jobban leszel tőle. Ha sűrűn iszok belőled, akkor kell valami, ami a véred visszapótlását segíti. Gyanítom, hogy az igézet, amivel a sebeket gyógyítod, a vért nem varázsolja vissza a szervezetedbe.
Próbáltam felfogni a szavait, de eléggé nehezen ment. Egyszer ittam csak vámpírvért, akkor amikor Elijah-val megpróbáltuk a vámpírrá válást. Máskor nem volt rá szükségem, mert ha kellett, akkor meg tudtam magam gyógyítani.
Lassan felültem az ágyon, majd megfogtam Damon csuklóját, amit elém tartott. Óvatosan a számhoz emeltem és próbáltam felkészülni a vér ismerős ízére. Damon vérének az ízére… Nem voltam vámpír, így nekem nem volt annyira csábító sosem a vér ivás. De amikor felpillantottam Damon-ra… Az arca átváltozott és vágyakozva nézett rám. Újabbat kortyoltam a véréből, és ezúttal őt nézve, már nekem is sokkal élvezetesebb volt a vér fémes íze. Pillanatok alatt kezdtem el felélénkülni, és hirtelen mintha minden erőm visszatért volna. Damon-nak igaza volt, ez tényleg hatott, és talán az viselt meg, hogy mostanában többször ivott belőlem. Sosem esett túlzásba, de úgy tűnt, hogy ez ennek ellenére is hatással volt rám.
Damon egyre hangosabban zihált, ahogy a vérét ittam, míg nem egyszer csak elváltam a csuklójától, mert úgy éreztem, hogy ennyi elég is volt. Az arca szép lassan visszaváltozott, én pedig az ajkamhoz nyúltam, hogy letöröljem róla azt a kevés vért, ami rám került. Ám Damon még időben elkapta a kezem és nem engedte ezt. Értetlenül néztem rá, mire ő pillanatok alatt fölém került. Zavartan és kissé feszülten nézett le rám, majd végül lassan az ajkamra hajolt és megcsókolt. Azonnal életre kelt a testem, és jólesően nyögtem bele a csókba, mert az a tudat, hogy most az ő vérét csókolja le rólam… Iszonyatosan izgató és szívet melengető érzés volt. Pillantok alatt felizzottunk, és azon kaptam magam, hogy Damon letépte rólam a törölközőt. Újra vadul kapott az ajkam után, én pedig izzva simítottam végig rajta. Már épp az ingjére tévedt a kezem, amikor ő hirtelen megdermedt és elhajolt az ajkaimtól. Értetlenül néztem rá, de ő csak megcsóválta a fejét és pillanatok alatt leszállt rólam.
- Egyszer én fojtom meg Elena-t, esküszöm – mondta morogva, majd az ajtó felé biccentett. Azonnal megértettem, hogy mire céloz, mert két pillanattal később én is meghallottam Elena-t.
- Alice? Itt vagy? – csendült fel a hangja a földszintről, mire én elnevettem magam.
- Azonnal megyek Elena – kiabáltam hangosan le neki a szobából, majd vigyorogva kiszálltam az ágyból, és gyorsan magamra kaptam a fehérneműmet és a délután kiválasztott ruhát, amiket még korábban a fotelra készítettem.
- Komolyan ebben akarsz jönni? – kérdezte Damon fejcsóválva, és közben alaposan végigmért.
- Mi bajod van vele? – kérdeztem tőle értetlenül, és közben én is lenéztem magamra.
- Igazad van, semmiség – felelte végül félvállról, majd elindult az ajtó felé. – Ha azt szeretnéd, hogy a fél város előtt levágjunk egy izgató pornó show-t a Grill-ben…
- Damon! – szóltam utána hirtelen, mire ő megfordult és újra rám nézett. Lassan közelebb sétáltam hozzá, és közben nem voltam rest kihívóan ránézni és lágyan ringatni a csípőm. Végül odaértem hozzá, és érzékien átkaroltam a nyakát.
- Ha így folytatod, le foglak vágni az egyik asztalra, és nem fog érdekelni, hogy hányan nézik végig, ahogy eszedet vesztve élvezed azt, amit tenni fogok veled – felelte nekem fenyegetően, de ez a fenyegetés az édesebbik fajtából való volt.
- Szóval úgy gondolod, hogy túl kihívó a ruhám? – kérdeztem tőle incselkedve, mire neki dühöset villant a tekintete.
- Egy mozdulat, és máris szabadon van mindened – felelte nekem mogorván, és nem volt rest a szavait a tetteivel alátámasztani. Alig kellett egy kicsit feljebb csúsztatnia a ruhát a combomról, és valóban máris minden a kíváncsi szemek elé tárulhatott.
- De csak annak, akinek hagyom – feleltem kéjesen az ajkaiba, mire ő dühösen felmordult. Elmosolyodtam, és végül érzékien megcsókoltam őt. Az ajkán éreztem, hogy még mindig feszült, ám szép lassan ő is megenyhült. – Csak a tiéd vagyok, emlékszel? Amíg csak élek – tettem hozzá halkan, miután elváltam az ajkaitól és ránéztem.
- Pontosan ez a baj! Amíg csak élsz! – felelte nekem újra dühösen, majd váratlanul megfordult és faképénél hagyott. Én értetlenül néztem utána, de úgy tűnt, hogy ezt a problémát nem most fogom tudni megoldani. Mély levegőt vettem, és igyekeztem Damon iménti szavait kiverni a fejemből. Nehéz volt… Nehéz volt nem azt a csalódott, dühös pillantást magam előtt látni, amivel végül magamra hagyott.
Nehezen összeszedtem minden erőmet, majd mosolyt varázsoltam az arcomra, és elhagytam a szobát, hogy csatlakozzak Elena-hoz a földszinten.

4 megjegyzés:

  1. Hát igen, nagyon nehéz nem tudomást venni egy ilyen pasi dühös pillantásáról. Nem egy hétköznapi férfi az már egyszer biztos. A gubanc csak az, hogy ráadásul még igaza is van. Remélem nem kell megint csalódnia. Nagyon remélem. Nem mintha Alicenek tetszene ez a szituáció. Jó kis rész volt. Mi fog történni a bulin, mert valami nagyon készülőben van már most?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ha megmondanám, hogy mi fog történni... :) Nem, azt nem lehet :) Örülök, hogy felkeltette a kis zűrzavar a kíváncsiságodat, remélem nem fogsz csalódni a folytatásban :)
      Puszillak :)

      Törlés
  2. A rész tetszett. Kicsit szomorú, egyre jobban érezni, hogy szalad az idő és kifutnak belőle. Az jó, hogy Damon megbékélt Elenával és végre valameddig boldog akar lenni Aliccel. Várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az idő szalad, igazad van ebben. De a részek annyira még nem fogynak, van még mit olvasni :)
      Örülök, hogy tetszett a fejezet és köszönöm, hogy írtál :)

      Törlés