2014. július 1., kedd

Kötelékek 2. - 15. fejezet

Sziasztok!

Hát ismét itt vagyunk, Kötelékek 2. Mint mondtam nektek, bajban vagyok a történettel, és itt van az a pont, ahol egy ideje megakadtam. Hiába itt van minden a buksiban, a megírása egyszerűen nem megy. Pihentetnem kell. Nem mondom, hogy végleg vége és soha többé nem fogom folytatni, mert ki tudja. Talán az új évad hozza majd el a lendületet, talán nem. Szóval a történetet nem temetem, de kénytelen vagyok most szünetre küldeni. :( Utálom ezt. :( Nagyon-nagyon utálom és sajnálom, hogy egy ilyen döntést kellett hoznom. De higgyétek el, erőltethetném, ám annak a vége katasztrófa lenne és azt szerintem ti se akarjátok. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, sajnos ez lenne a vége...

A másik két történetet ne féltsétek, azokkal nincs probléma, menetrendszerint jönnek majd keddenként és péntekenként a fejezetek. Nem lesz Delena hiány, legalábbis addig biztosan nem, amíg a TDF tart. :)

Szóval keserű szájízzel, de ennek ellenére is jó olvasást kívánok nektek ehhez a fejezethez.

Morwen



************


Alyssa és Alex percekig belefeledkezett a csókba, amit végül újra Alex szakított meg.
- Hm, tudod roppant bosszantó tud lenni az állandó visszatáncolásod – suttogta Alyssa mosolyogva a fiú ajkaiba, ami Alex arcára egy elégedett vigyort varázsolt.
- Hát még milyen édes lesz az, ha hagyom egyszer neked, hogy megerőszakolj – felelte Alex, nevetve, mire Alyssa dühösen fújt egyet.
- Nem hinném, hogy erőszak lenne – felelte végül Alyssa megenyhülve, majd végül ő növelte meg kettejük közt a távolságot. Végre a légzése is kezdett helyreállni, így aztán lassan a gondolatai is kitisztultak.
- Lehetséges – felelte sejtelmesen Alex, majd vigyorogva tovább fürkészte a lányt. – Van kedved elmenni ma velem a városba? – kérdezte pár perc néma csend után Alex.
- A városba? Miért mennénk oda? – kérdezte értetlenül Alyssa.
- Azt hittem, hogy megszeretted Mystic Falls-t és biztos vagyok abban, hogy még nem mindent láttál belőle – felelte egyszerűen Alex.
- Van valami, amit meg szeretnél mutatni nekem, igaz? – kérdezte kíváncsian Alyssa.
- Valahogy úgy – válaszolta titokzatosan Alex, majd sejtelmesen elmosolyodott. – Nos?
- Rendben, menjünk – felelte megadóan Alyssa, majd együtt felkeltek a kanapéról. Alex pillanatok alatt visszaadta Alyssa-nak a parókáját, amit a lány készséggel felvett és ugyanezt tette a kontaktlencsével is. Alex mosolyogva megrázta a fejét, majd kézen fogta Alyssa-t és együtt elhagyták a Salvatore villát.
- Hová megyünk? – kérdezte 10 perc sétálás után türelmetlenül Alyssa. – Azt mondtad, hogy a városba megyünk, de ennek ellenére már egy ideje csak kutyagolunk a vadonban és tudtommal nem a város felé tartunk.
- Csak nem félsz tőlem? – kérdezte sejtelmesen Alex.
- Tőled? Ugyan már, kérlek – felelte félvállról Alyssa, majd Alex dühös pillantását látva elnevette magát. – Úgyse bántanál soha – tette hozzá incselkedve Alyssa.
- Miből vagy ebben annyira biztos? – kérdezte megtorpanva Alex, majd kíváncsian szembefordult a lánnyal.
Alyssa egy ideig csak csendben nézte az őt fürkésző, aggódó arcot, ám végül elmosolyodott és lágyan végigsimított a fiú arcán.
- Mert te jó ember vagy és képtelen lennél bárkit is ok nélkül bántani – felelte röviden Alyssa. Nem tudta, hogy miért ilyen biztos ebben, egyszerűen csak úgy érezte, hogy Alex ilyen és holtbiztos volt abban, hogy nem téved.
- És ezt miből gondolod? – kérdezte még mindig értetlenül Alex.
- Túl sok a kérdés, menjünk inkább tovább – felelte kedvesen Alyssa, majd amint folytatta volna az újukat, Alex hirtelen megragadta a karját és visszarántotta őt maga elé.
- Miből gondolod, hogy olyan vagyok, mint amilyennek leírtál? – kérdezte ismét Alex és Alyssa-nak úgy tűnt, hogy nem tágít addig a fiú, míg választ nem adott a kérdésére.
- Mert biztosan érzem és tudom, hogy te jó ember vagy – felelte végül megadóan Alyssa.
- Ez érdekes – válaszolta elmélázva Alex, elengedte Alyssa-t és pár lépést ellépett tőle, majd hátat fordított a lánynak. Elmerengve nézett le a tájra, ami alattuk terült el. Egy kisebb dombon álltak, köröttük az erdő volt, és ők épp le tudtak innen tekintetni egy apró völgyre.
- Alex? Mi a baj? – kérdezte halkan Alyssa, majd közelebb lépett a fiúhoz. Óvatosan megfogta hátulról a vállait, mire Alex hirtelen összerezzent. Azonnal megperdült a tengelye körül és váratlanul elkapta Alyssa nyakát. Ám abban a pillanatban rá is eszmélt, hogy ki áll vele szemben, így rögtön el is engedte a döbbent lányt. Alyssa értetlenül nézett végig a fiún, akit látszólag valami nagyon bántott. A szemei könnyesek voltak, és ez a látvány teljesen lebénította Alyssa-t. Csak percekig nézte a fiút, aki bűnbánóan, ám szótlanul nézett a szemébe. Alyssa végül közelebb lépett Alex-hez és óvatosan átölelte a fiút, aki készséggel viszonozta a kedves gesztust.
- Mi rosszat mondtam? – szólalt meg pár perccel később Alyssa, miután elengedték egymást. Mélyen Alex szemébe nézett, aki láthatóan már megnyugodott.
- Csak régi emlékeket hoztál a felszínre. Az apámról… - mondta halkan Alex. – Nem mondtál semmi rosszat – tette hozzá kedvesen elmosolyodva, majd óvatosan végigsimított Alyssa arcán. – Sajnálom, ha megijesztettelek.
- Sokban hasonlítasz rá, igaz? – kérdezte halkan Alyssa Alex-et.
- Az anyám szerint igen. A makacsságom és a türelmetlenségem ugyan tőle örököltem, de minden egyebet, amit az imént felsoroltál… Mindig azt mondta anyám, hogy áldja az eget, amiért az ő rossz természetét javították apám tulajdonságai, így én végül a tökéletes kombinációjuk lettem – tette hozzá halkan és elmosolyodva Alex.
- Érdekes, nekem is mindig ezt mondták a szüleim, csak pont fordítva. Anyám génjei javítottak állítólag azon a makacs, követelődző és hamari természeten, amit apámtól örököltem – felelte kedvesen Alyssa, majd lágyan megsimogatta Alex arcát, és végül egy finom csókot adott a fiúnak.
- Remélem, hogy egyszer megismerhetem az apádat – válaszolta Alex, miután elváltak az ajkaik.
- Én ezt nem javasolnám, mert eléggé hirtelen természete tud lenni, pláne akkor, ha valami veszélyt vél felfedezni valakiben – felelte Alyssa aggódva.
- Nem változtak a szándékaim Alyssa, még mindig szeretnék segíteni nektek – szólalt meg Alex határozottan.
- Ezt nem lehet Alex, és pontosan tudod te is, hogy miért nem – felelte makacsul Alyssa, majd hitetlenül megrázta a fejét. Nem akart újra erről a fájó témáról beszélni, mert tudta jól, hogy az mihez vezetne. Hamarosan el kell válnia Alex-től, és félt, hogy ez hamarabb eljön, mint várná.
- Majd meglátjuk, rendben? – kérdezte elmosolyodva a fiú, majd váratlanul megfogta Alyssa kezét és újra útnak indultak. – Menjünk tovább – felelte halkan Alex, majd ismét belevetették magukat a vadonba, Alyssa fejéből is kiverve ezzel az iménti gondolatait.
*
Elisabeth dühösen járkált fel és alá a hatalmas villában, Katherine pedig csak nézte őt és nem mondott semmit sem. Már túl voltak minden fontos beszélgetésen, ám még mindig nem sikerült kitalálniuk azt, hogy miként tudnánk minél előbb hazahívni Alexandert.
- Akkor is azt mondom neked Katherine, hogy hívjuk fel őt, hátha valamivel meg tudom őt győzni – szólalt meg makacsul Elisabeth, majd szembefordult a sógornőjével.
- Túl kockázatos Lisbeth és félek, hogy tényleg bajba kevernénk ezzel – felelte csüggedten Katherine.
- Akkor ennyi? A nagy Katherine Pierce feladja? – kérdezte mérgesen Elisabeth.
- Van jobb ötleted? – csattant fel keserűen Katherine, majd felpattant a fotelból. – Fogalmam sincs, hogy mit csinál, vagy hogy mibe keverte magát, és a legrosszabb az, hogy nem tudom, hogy hol van. Bármi történik, nem tudok a segítségére sietni, mert megmakacsolta magát és nem hajlandó beavatni a terveibe! Rettegek attól, hogy elveszítem őt is, de tisztában vagyok vele, hogy ha felelőtlenül hívogatom, akkor megharagszik rám annyira, hogy még a telefonjától is megválik, és talán hónapokig vagy évekig nem fogom őt látni! Tehetetlennek érzem magam Elisabeth, és nem azért nem merek kockáztatni, mert félek, hanem mert az egyetlen fiamról van szó! Arról a fiúról beszélek, aki a te legkedvesebb bátyádnak a gyermeke! Tudom, hogy mindennél jobban szereted őt, de a meggondolatlanság nem vezet sehova Alexander esetében – vágta dühösen a szavait Elisabeth-hez Katherine, majd mérgesen fújt egyet és átsétált a konyhába vérért.
- Tudom, tudom Katherine, igazad van – felelte megenyhülve az ős. – Csak nagyon aggódok érte.
- Szerinted én nem? – csattant fel ismét dühösen Katherine a konyhapult mögül. – 10 éve pokolban élünk Alexanderrel és most, hogy elment, úgy érzem, hogy lassan megőrülök az aggodalomtól.
- Ebben biztos vagyok – felelte Elisabeth szomorúan. – Mit gondolsz, mit tervezhet Alexander, vagy mibe keveredett bele?
- Fogalmam sincs Elisabeth – felelte letörten Katherine. – Csak remélni merem, hogy nem valami nő van a dologban. De ilyen téren se volt soha meggondolatlan. Mindig megfontolt volt és nem hajszolta ész nélkül a nőket.
- Azt hiszem, hogy sejtem kire ütött – válaszolta elmosolyodva Elisabeth.
- Kösz szépen – vágta hozzá sértetten Katherine, majd dühösen kicsörtetett a konyhából és kisétált a hatalmas kertbe. Nem sokáig maradhatott egyedül, mert Elisabeth hamar követte őt.
- Nem akartalak megbántani a szavaimmal, ne vedd kérlek magadra – szólalt meg csendesen az ős.
- Tudom Lisbeth, ne aggódj – felelte mély levegőt véve Katherine, és közben a tekintetét a virágzó kertre függesztette. – Igazából örülök, hogy Elijah-ra ütött Alexander és ugyanolyan jólelkű, gavallér és egyenes jellem, mint amilyen a bátyád is volt. Néha teljesen őt látom benne, de amikor ilyen makacs…
- Roppant idegesítő, igaz? – kérdezte elmosolyodva Elisabeht.
- Nos igen, szóval én sem voltam régen egy könnyű eset, már tudom – felelte nagyot sóhajtva Katherine.
- Az anyaság megváltoztatott – válaszolta kedvesen Elisabeth.
- Nem az anyaság, ez még azelőtt megtörtént és Elijah műve volt. A többit csak kiteljesítette Alexander születése.
- Mintha csak tegnap lett volna – felelte elmosolyodva Elisabeth.
- Ne is mondd Lisbeth… - felelte nagyot sóhajtva Katherine. – Sok nehézségen mentünk keresztül akkortájt, mi is Elena-val meg a fiúk is, de mindezek ellenére azt mondom, hogy megérte.
- Ebben nem vitatkozok veled – mondta elmerengve Elisabeth. – Szerinted Elena, Damon és Alyssa jól vannak?
- Szeretném azt mondani, hogy igen, de nem lehetek ebben biztos én sem. Azt tudom, hogy Elena jól van, de Damon és Alyssa… - mondta Katherine aggódva, de a mondatot nem fejezte be.
- Azt hittem, hogy a köteléketeket teljesen kiiktatta Isobel a szülés után – szólalt meg értetlenül Elisbeth.
- Ez így is van, a kötelékünk nem működik Elena-val. Egyszerűen csak belül ösztönösen érzem azt, hogy jól van. Olyan, mintha ikrek lennénk és valami megmagyarázhatatlan kapocs élne köztünk, még a kötelékünk kiiktatása ellenére is – felelte Katherine elmerengve.
- Ez érdekes – szólalt meg elgondolkozva Elisabeth, mire Katherine értetlenül ránézett.
- Valami eszedbe jutott, igaz? – húzta fel kíváncsian a szemöldökét Katherine.
- Mi van, ha ez a megoldás mindenre? – kérdezte eltöprengve Elisabeth, majd ránézett a sógornőjére. – Mi van, ha csak vissza kéne kapcsolnod egy boszorkánnyal a köteléket és akkor kapcsolatba tudnál lépni Elena-val és megtudnád, hogy ők jól vannak-e? Ha Alyssa-t is magának akarja Victor, akkor figyelmeztetnünk kell őket, vagy össze kell velük fognunk. Ha nem késtünk már el…
- De mégis kivel tudnám újra életbe léptetni a köteléket? – kérdezte értetlenül Katherine. – Isobel kapcsolta ki ezt 80 éve, és mi van, ha más nem tudja, hogy mit is kellene tennie?
- Talán Isobel továbbadta a tudást Julie-nak és Christophernek, és ők tudják, hogy mit kell tenniük – felelte Elisabeth izgatottan.
- Szóval vissza kéne térnünk Mystic Falls-ba… - felelte nagyot sóhajtva Katherine. – De ezt addig nem tehetjük meg, míg Alexander haza nem jön.
- Ebben igazad van… - felelte letörten Elisabeth. – Tehát ismét ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk. Várnunk kell.
- Igen, várnunk kell – ismételte reményvesztetten Katherine az Első szavait, és magában csak remélni merte, hogy nem lesz túl késő, és ez a terv talán végre előrébb viszi majd őket. De csak azután, hogy a fia végre hazatér. Ami ki tudja, hogy mikor lesz…

2 megjegyzés:

  1. Szomorúan vettem tudomásul, hogy az utólsó fejezetet olvasom... Még most sem tudom elhinni... Ez van... Ettól függetlenül remélem, hogy nem kell sokáig várjunk, hogy megtudjuk hová vitte Alex Lyssat. Tetszik minden egyes betű, amit papirra vetsz, fantasztikus vagy, nálad csak a történeteid lenyügözőbbek. Kérlek szépen ne zárd be az oldalt, hadd maradjon egy kis morzsa... Puszi,

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, hogy megértesz és elfogadod a döntésem, a helyzetet. Nem megy, és ez... Szomorú, tudom, hogy az. Az írás nélkül nem tudok létezni, de ezzel a történettel jelenleg nem tudok mit kezdeni.
      Az oldalt nem szándékozok bezárni, legalábbis nem úgy, ahogy gondolod. Ha le is zárom ezt az oldalt, be nem fogom zárni, vagyis bármikor elérhető lesz a későbbiekben is. Meglátjuk mi lesz. Egyelőre ez még kérdéses.
      Puszillak

      Törlés