2011. június 13., hétfő

Harmadik évad fanfiction 7. fejezet - Pandora szelencéje


Bonnie és Damon már kocsikáztak egy ideje. Némán ültek egymás mellett. Bonnie időnként sóhajtott egy nagyot, de semmi más nem törte meg a monoton motorzajt.
- És te hogy vagy most?
- Ez most komoly Bonnie? Le akarsz állni velem lelkizni? Én nem Stefan vagyok.
- Ok. Ne harapd le a fejem. Csak gondoltam jó lenne valaki, akivel tudsz beszélni a dolgokról.
- Kösz, nincs rá szükségem. De ha mégis, akkor majd elkezdek naplót írogatni. – felelte Damon, a végén enyhe gúnnyal a hangjában.
- Miért mondod ezt így? Talán neked sem ártana kiadnod magadból az érzéseidet.
- Megvagyok anélkül is. Leéltem sok-sok évet anélkül, hogy papírra vessek bármit is. És ez nem fog megváltozni.
- Talán félsz attól ami a papírra kerülne?
- Nem félek semmitől Bennett kisasszony. Csak csupán nem vagyok tizenéves kislány, aki… - hirtelen elhallgatott.
- Aki vívódik és így próbál emészteni? Mint Elena? – fejezte be a mondatot Damon helyett. Damon mérgesen nézett a lányra, mert pontosan tudta, hogy mire céloz.
- Inkább egyél, az kevésbé idegesítő. – terelte el a témát, és a hátsó ülésről egy szendvicset nyomott a kezébe.
- Ha jól sejtem ezt nevezik talált süllyedtnek a torpedóban.
- Ne analizálj Bonnie, mert nagyon megbánod. És egyébként is. Muszáj nekünk beszélgetnünk?
- Igazad van. Akkor hallgass csak és fojtsd magadba mindent. Csak nehogy olyan kitörés legyen belőle, mint amilyen szokott, mert akkor Elena ide vagy oda ezúttal nem úszod meg.
- Ez egy fenyegetés akart lenni? És mi köze ennek Elenához?
- Áh, a varázsszó. Ahogy sejtettem. Szóval mégis igaz.
- Fogd be. Megérkeztünk. – zárta rövidre a témát Damon. – Szerinted hol kezdjük?
- A legegyszerűbb, ha a helyi kocsmában. Ott vannak az egyszerű emberek, akik hallanak ezt-azt és szívesen állnak szóba idegenekkel és mesélik el a hihetetlen sztorijukat. És ha nem annyira készségesek, akkor majd te megbabonázod őket. Ahogy szoktad.
- Igenis főnökasszony. Előtte azért eleresztek egy telefont, ha nem bánod.
- Addig előre megyek, bent találkozunk.

- Szia, mi a helyzet?
- Egyenlőre semmi, most értünk be a városba, vagy tanyára… vagy mit tudom én. Nálatok van valami? Gilbert kisasszony lehiggadt már?
- Szerintem most inkább csak duzzog. Naphosszat zenét hallgat.
- Akkor már kezdi kiheverni. És Isobel anyagai?
- Egyenlőre semmi. Csak utalások ide-oda.
- Majd szólj, ha van valami.
- Ok. – mondta Ric, majd a konyhába ment. Valami ebédfélét akart csinálni a srácoknak, de nem nagyon talált semmit. Ahogy ott állt eszébe jutottak az esték, amikor Jennával főztek vagy csak várták a házhoz szállítást. A merengésben az zavarta meg, hogy Elena áll előtte és szólongatja.
- Ric, minden rendben?
- Persze, csak elbambultam.
- Értem… - mondta együtt érzően.
- Mit ennétek srácok? Tudok csinálni rántottát, spagettit és … spagettit. Mondtam már a spagettit? Isteni spagettit tudok főzni.
- Akkor szerintem legyen a spagetti.
- Remek, akkor hozzá is kezdek. Jeremy?
- Nincs a szobájában.
- Ez furcsa, ma még nem láttam.
- Én sem – válaszolta Elena.
- Majd csak hazatalál. Nagyfiú már.
*
Eközben Jeremy az erdőben bóklászott. A szeme azt sejtette, hogy nincs magánál, mégis mintha tudná hova megy. Időnként megszólalt, mintha válaszolt volna valakinek, de nem volt ott vele senki. Egyszer csak megállt és elővett a táskájából egy ásót. Néhányat lapátolt, amikor is előbukkant a földből egy fadoboz. Jeremy fogta, bedobta a tatyójába és hazaindult. Mikor hazaért a többiek nem vették észre. Ő felment a szobájába, ledobta a táskát és elment tusolni.
- Jeremy! Hallasz? – kérdezte Elena
- Tusolok, fél perc és végzek.
- Megvárjuk? – fordult Elena Ric felé.
- Igazából sokat melóztam a kajával és elég éhes vagyok. Nem hiszem, hogy megsértődne, ha belekezdenénk nélküle.
- Mibe kezdtek bele?
- Szia Jer. Az evésbe Gyere, foglalj helyet. Ric spagettit csinált nekünk.
- Igazán? Ok. Végül is egyszer élünk.. vagy mi a fene – mondta Jer nevetve. Közben elkezdtek falatozni,
- Hol voltál reggel? Nem hallottuk, hogy elmentél volna.
- Áh, korán keltem. Ki akartam szellőztetni a fejem. Meg este olvastam valamit és utána akartam nézni.

4 nappal később

- Matt Donovan, maga egy remek fiatalember. Bár csak több ilyen megbízható, precíz és szorgalmas ember lenne a stábunkban!
- Köszönöm Mrs Lockwood! Viszont én most mennék, várnak a Grillben. Rendben. Menjél csak. Látod Tyler – fordult oda a fiához – példát vehetnél Mattről. Iskolába jár, dolgozik és még önkénteskedik is. Te mit tudsz felmutatni?
- Valóban. Mattnek a nyomába sem érek. Iskolába jár, sportol, dolgozik és még itt is szorgalmasan segit. Azt hiszem bátyámmá fogadom… - mondta Tyler hangjában ingerültséggel vegyes cinizmussal. Egyre inkább kezdett bedühödni, ezért jobbnak látta mindenki érdekében, ha inkább lelép. – Szia anya, majd találkozunk. Szia Matt, te nagyszerű ember. Meglásd, egyszer még polgármester lesz belőled! – majd elhagyta a házat.
- Ne haragudj rá Matt. Mióta az apja meghalt nem nagyon tér magához.
- Semmi baj. Megértem. Én most nem is zavarok tovább. További jó munkát. Viszlát Carol. – búcsúzott Matt, majd a kocsija felé indult. Tudta, hogy Tylernek ha nem is teljesen, de igaza van. Együtt tudott érezni vele, bármennyire is ellenszenves volt neki. Az utcán utolérte.
- Figyelj Ty, beszélnünk kell.
- Most inkább hagyj békén.
- Itt van egy cím. Menj el ide és nézz bele a széfbe. Jobb ha tudtok róla.
- Tudunk? Én és Caroline?
- És Damon, meg aki benne van ebben az egész…Dologban...
- Ok. Kösz. És bocs az előbbiért.
- Semmi, felejtsd el.
- Szia Tyler, csakhogy megvagy…óh. Szia Matt.
- Szia Caroline. Szia Ty. – azzal Matt elindult. Caroline időzítése nem volt éppen a legjobb.
- Mi volt ez? – kérdezte Caroline.
. Csak egy cetlit adott ide. Azt mondta nézzük meg. Ráérsz délután? Elmehetnénk együtt.
- Ok, akkor mondjuk háromkor a Grillben?
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Ja, igen. Akkor a könyvtár előtt.
- Ok. Szia. – mikor elbúcsúztak Caroline egy óvatos puszit nyomott Tyler arcára. A fiú önkénytelenül is elpirult. Vett egy mély levegőt és folytatta útját.
*
Késő délután volt mikor újra találkoztak de a nap még mindig nagyon melegen sütött. Mikor befutott Caroline mondta, hogy az ő kocsijával menjenek, mert ő akar vezetni. Hiszen egy vámpírkéz mégis biztonságosabb. A hely, amit bepötyögtek a GPS-be nem volt messze, de mégis unalmas volt.
- És hogy vagy most anyukáddal? Hogy kezeli a helyzetet?
- Szerintem konkrétan kerül engem, de nem tudom. Remélem megbékél vele. Egyéb esetben a kapcsolatunk fenntartása kivitelezhetetlen…
- Sajnálom Car…
- Mindegy. Egyenlőre nincs a városban, úgy hogy ne foglalkozzunk vele. Na ideértünk. Megyek előre, te maradj mögöttem.
- De hát én vagyok a férfi.
- Én meg nő vagyok, ha szerencsénk van elég a vonzerőmet bevetnem, ha nem, akkor megigézem, akkor sem válik be, akkor leütheted Jeremyt.
- Jól hangzik. Akkor menjünk. – mondta Tyler, aki még mindig megfeledkezik időnként arról, hogy Caroline vámpír lett és már nem az a védtelen szeleburdi lány, mint régen. Amikor mellesleg nem is beszéltek egymással. Amíg ő ezen gondolkozott már be is jutottak egy kívülről átlagosnak tűnő épületbe. Csak egy apró csengő sejtette, hogy itt valami nem stimmel. A csengő felett a Secrets Guard felirat volt látható. Belülről azonban látszott, hogy itt nagyon fontos emberek agyon fontos titkaikat őrzik. A biztonsági őr bement, jelzett egy másik embernek, aki bevezette őket egy nagy páncélszekrényekkel telezsúfolt terembe. Az alkalmazott az egyik széfhez vezette Tylerékat, majd magára hagyta őket.
*
- Szia Ric.
- Szia Damon. Mikor jöttök?
- Egy nap és otthon leszünk.
- Találtatok valamit?
- Igen, ha hazaértünk beszámolunk. Nem telefontéma. Nálatok volt valami? Igen, találtunk egy két érdekes dolgot.
- Akkor sietünk.
- Szia.
- Várj. Elena?
- Elena jól van.
- Ok. Szia.
- Szóval Elena. – szólalt meg Bonnie Damon háta mögött.
- Igen. Ric azt üzeni jól van. Mehetünk?
- Persze. De miattam kérdezted meg vagy…
- Inkább maradj csöndben, eszegesd a fánkodat és hagyd, hogy hazavezessek.
- Nyugi Salvatore úr. Akkor menjünk.
*
- Jeremy, fel tudod törni a kódot? Vagy van valaki, aki meg tudja ezt tenni és bízhatunk benne?
- Szerintem menni fog. Már csak az a kérdés, hogy ki titkosította le.
- Előbb a kód, utána a többi kérdés. Mit is mondtál, hol találtad?
- Az erdőben. Egy piros füzetben volt leírva hogy hol van… Áh, sikerült. Basszus… Ez olaszul van. Ti tudtok olaszul?

1 megjegyzés:

  1. Szias!Nagyon tetsett a rész!Kiváncsi vagyok mit találtak Damon-ék! :D

    VálaszTörlés