2011. június 13., hétfő

Kötelékek - A bál (negyedik rész - harmadik fejezet)

- Bonnie, te vagy az? - kérdezte Elena, amikor hirtelen azon kapta magát, hogy a városban van. Már meg is bánta a kérdését, mert észrevette, hogy önkéntelenül is, de eljött Bonnie-hoz.
- Igen, én. Bocsi, hogy ilyen lassan, de eléggé eltévedtem… Mi a helyzet?
- Tudom mit jelentett az álmod a múltkor. - mondta Elena lesújtva.
- Melyikre gondolsz?
- Amikor Damon karót döfött a szívébe. Ma majdnem megtörtént…
Bonnie alig bírt megszólalni.
- Micsoda? De jól van? - kérdezte Bonnie, és azon kapta magát, hogy aggódik a férfiért.
- Igen, az utolsó pillanatban kikaptam a kezéből, a... - de mondatot nem fejezte be...
- Elena. Gyere be és mondj el mindent.
Elena vontatottan követte Bonnie-t be a házba, majd azonnal felmentek Bonnie szobájába. Bonnie leült az ágyra, maga mellett megütögette az ágyat, jelezve Elenának, hogy ő is üljön le mellé.
- Mi történt Elena?
- Tudod, hogy ma együtt mentünk el Katherine-nel a bálba... Egyszer cserélnünk kellett és ő irányított. És becsapott... Nem lehet olyan könnyen megszakítani a kapcsolatot. Végig átvert, hogy higgyek neki, hogy megtegye azt, amit akart. Miután eljöttünk... Átverte Damont... Azt hitte én vagyok az és... - Elena könnyei patakokban folytak és alig bírt beszélni. - Mindent éreztem Bonnie, fel tudod ezt fogni?! Damon teljesen kiakadt, nem tudja mikor vagyok én én, és... Azóta nem bírok a közelében lenni. Nem haragszok rá, mert nem az ő hibája, de ez az egész... Borzasztó volt így... Érezni Katherine érzéseit... Tudni, hogy csak játszik... Egy testben...
Elena nem bírta tovább folytatni. Bonnie átölelte őt és együtt sírtak. Bonnie sem tudott szólni, teljesen kikészítette az, amin Elena átment. Nagyon szerette a barátnőjét, és eldöntötte, hogy amiben csak tud, segít neki megszabadulni Katherine-től.
- Elena, ígérem, hogy amit tudok, megteszem, hogy megszabadulj ettől a nőszemélytől.
- Nem lehet Bonnie, nincs rá mód... És holnap este... Holnap estig Katherine-nek el kell vinnie a hasonmást, vagyis engem Klausnak. Vége, nem tudunk tovább játszani. Fogalmunk sincs, hogy miként ölhetnénk meg őket. És Caroline... Elijah-nál van. Ha bármi baja esik...
- Ssh, Elena, meg fogjuk menteni, ígérem. Most viszont menjünk vissza hozzátok és beszéljünk a többiekkel. Össze kell most fognotok, csak így van esélyetek.
- Tudom, de ezek után...
- Elena. A ti szerelmetek Damonnal... Az első perctől különleges volt. De igaz, és önzetlen. Ő is és te is az voltatok, mindvégig. Át fogjátok vészelni ezt is, mert ti összetartoztok. Ne add fel, ne hagyd, hogy ezzel Katherine elérje a célját. - hirtelen Bonnie azon kapta magát, hogy Damon és Elena kapcsolata mellé állt. Hirtelen nem is értette miért tette, de úgy érezte, ezt kell tennie és biztos volt abban, hogy igaza van.
- Igazad van. - mondta elmerengve Elena.
- Mint mindig - felelt Bonnie mosolyogva. - Most menjünk.
- Ezt hagyjuk holnapra Bonnie. Előbb tisztáznom kell mindent Damonnal.
- Rendben. Addig én keresek valami hasznosat a grimoire-okban, hátha találok többet erről az átokról. De előtte - azzal Bonnie az éjjeliszekrényéhez nyúlt és kivett belőle egy karkötőt. - Azt hiszem erre szükséged lesz. Sajnálom, hogy csak most készült el.
- Bonnie ez... Nagyon köszönöm Bonnie. - mondta Elena, majd megölelte Bonnie-t.
- Gondoltam nem szeretnél lemondani a napfényről, ezért ma elkészítettem neked. - mondta mosolyogva Bonnie. - De most menj, dolgunk van.
Elena elengedte Bonnie-t, felvette a karkötőt, majd az ajtóhoz sétált és mosolygva köszönt el Bonnie-tól.
- Köszönöm Bonnie. Jó éjt neked.
Azzal Elena kiviharzott a szobából, magára hagyva Bonnie-t.

*
- Damon. Itt vagy? - nyitott be halkan Elena Damon szobájába.
- Igen. Elena?
- Az vagyok. Tényleg. Beszélnünk kell. - mondta Elena félszegen és besétált a szobába. Damon talán meg sem mozdulva, azóta is a fotelban ült.
- Mit szeretnél? - kérdezte Damon, fel sem pillantva Elenára. Elenának nagyon fájt a férfi ridegsége, de nem hibáztatta őt ezért. Eldöntötte, hogy ma mindent helyre fog hozni és meggyőzi Damont, arról, hogy képesek ezen túljutni.
Lassan odasétált a férfihoz és nem törődve Damon ellenszegülésével megfogta a kezét és felhúzta őt a fotelból.
- Nézz rám kérlek. - mondta Elena szelíden. - Kérlek. - unszolta Elena újra, miután Damon nem teljesítette a kérését.
Damon végre ránézett és Elena csak a mérhetetlen fájdalmat látta a szemeiben. Erősen küzdenie kellett, hogy ne csorduljon ki a könnye, és erős maradjon.
- Damon. Tudom, hogy megtépázta ez a mai este a kettőnk kapcsolatát és tudom, hogy magadat okolod. Ne tedd! - mondta, majd megfogta Damon arcát, hogy az ne fordíthassa el a fejét. - Arra kérlek most, hogy felejtsd el, ami történt. Ez sem állhat közénk. Damon, én hiszek ebben, én tudom, hogy semmi sem szakíthat el tőled, még Katherine sem. Ezt ma már ő is tudja. Ez neki egy játék volt, amivel tönkre akart minket tenni. Ne hagyjuk ezt! Damon, én szeretlek téged, jobban mint bárkit a világon, és nem hagyom, hogy ez közénk álljon. Én vagyok az, Elena, tudom, hogy ezt te is tudod. Ha valaha ez megtörténne újra, nem számítana, mert mi akkor is egymást szeretjük és mindig visszatalálunk egymáshoz.
Damon nem szólt semmit, csak könnyes szemmel nézett Elenára. Finoman megfogta Elena kezeit és levette az arcáról.
- Megéri? - kérdezte Damon kurtán és ridegen.
- Micsoda?
- A kockázatot.
Elena nem tudott felelni erre csak némán meredt Damonra.
- Te se bírnád újra elviselni ezt. Azt ne mondd, hogy élvezted! - mondta keserűen Damon, majd otthagyva Elenát, leült az ágy szélére.
- Damon, nem ez a lényeg, én...
- De igen Elena, ez a lényeg! - mondta keserűen Damon. - Mégis mit vársz tőlem? Hogy csak úgy felejtsem el, hogy azzal az őrült nővel és veled egyszerre szeretkeztem? Tudod te mennyire gyűlölöm őt? Tudod mennyi mindent meg kellett tennem neki? Igen, tudod, mert most már emlékezned kell mindenre.
Elena arcát ellepték a könnyek és rádöbbent, hogy ezeket a dolgokat, még nem tisztázta Damonnal. A sok megigézés... A sok hamis emlék...
- Nem számít. - mondta Elena nagy sokára.
- Nem számít? - kiabálta Damon. - Nem számít, hogy amióta csak élsz, megkeseríti az életed? Nem számít, hogy miatta hagynom kellett meghalni a szüleidet és végig kellett néznem, amint az utolsó... - Damon elharapta a mondatot, majd fájdalmasan Elenára nézett. Elenának patakokban folytak a könnyei, de nem szólt semmit sem. Damon egy szempillantás alatt előtte termett és gondolkodás nélkül átölelte Elenát.
- Sajnálom, én... - mondta a könnyei közt, és még szorosabban átölelte Elenát. Elena a fejét a vállára hajtotta és ő is átölelte Damont.
- Minden rendben lesz... Minden rendben lesz... - mondta Elena, majd egyre jobban erőt vett rajta a zokogás.
*

Bonnie lesétált a pincébe és megállt az előtt a polc előtt, ahol a családja könyvei sorakoztak. A sok-sok év alatt nagyon sok könyvet írt a családja, és bízott benne, hogy talán a segítségükre lehet valami.
Erősen koncentrált Meredith-re, a Petrova átokra, a hasonmásokra, míg végül egy ódon, szakadt, kézzel írt könyv repült a kezébe. Kinyitotta a könyvet és óvatosan elkezdte lapozni. A nyelvezete nagyon nehéz volt. Gyorsan a könyv végére lapozott, hátha talál benne utalást egy évszámra. A szeme elkerekedett, amikor meglátta, hogy 1042-ben dátumozták a könyvet. Sok kis apró varázst, trükköt és hasznos tanácsot talált a könyvben, de egyik sem az volt, amit keresett. Végül az utolsó oldalakon érdekes bejegyzésre akadt.
"Anya szerint a nagyapa megpróbálta enyhíteni az áruló varázsát. De nem vagyunk biztosak abban, hogy sikerrel járt. Ha a hasonmások..." Néha elmosódott az írás, és Bonnie alig tudta kivenni mit írt az őse le. Ekkor döbbent rá, hogy ő azoknak boszorkányoknak a leszármazottja, akik segítettek Meredithnek életre hívni a hasonmásokat. Tovább olvasott, de egyre jobban kétségbe esett az olvasottak láttán.
"Nem tudtuk, hogy volt egy törvénytelen gyereke. A hasonmások eljönnek, hiába ölte meg nagyapa és a testvére a húgukat. Ő lett az első teremtetett vámpír. Azelőtt ..., majd nem szültek többé, de ..., egymás ellen fordultak és a gyengéik egyre jobban kétségbe ejtették őket. Apa gyerek volt még mikor halotta a család átkát, ennyire emlékszik." Majd egy versike következett, elég furcsa nyelvezetben.

" A sötét szülötte, démoni fajzat, ím azt akarom, átkomat haljad!
Éltető fényünk sugara égesse bőröd, tisztítótűzként a pokolba küldjön.
Árnyékot adó fáinknak törzse, halálba küldjön a szívedbe döfve.
Rettegd a holdat is, ahogy a Napot, szolgái rád hozzák a vég pillanatot.
Hívom a Nap, a Hold és az erdők erejét, gyengítsétek eme pokoli teremtményt!
Vérnemzéssel jövő korcs kis bábok, szolgaság lesz, mi vár majd rátok.
Megannyi kéj és gyilkolás mellett, ezerszer kínzóbb lesz szerelmesnek lenned.
Lényed megtagadva feladod a létet, szenteltföldbe térhetsz, nyugodhatsz végleg."

- Istenem... - szólalt meg Bonnie elhűlve. - Eddig miért nem akadtam erre rá? - lepillantott a könyvre és hitetlenül rázta a fejét, majd tovább olvasott.
" Ha megtörik az átkot, akkor újra fékezhetetlenek lesznek. Meg kell őket ölni, a család kötelessége levadászni őket, ahogy a szüleink tették. A vérünk árulóját pedig meg kell ölni."
- Mi? - fakadt ki Bonnie. - Meredith a rokonuk volt? Akkor én... Elena és Katherine és én... Hogy lehet ez?
A következő pillanatban megenyhült Bonnie arca. - Nagyi... Ha nem a nagypapához mész hozzá... Akkor lehet, hogy ma én lennék Elena helyében és én lennék a hasonmás...
Bonnie teljesen kikészült attól, amit megtudott. Úgy döntött, hogy felviszi a könyvet a szobájába és ott olvassa tovább. Ha a végére ér, felhívja Elenát, így döntött. Nem akart félinformációkat mondani neki.
*

Damon finoman megsimogatta Elena haját.
- Gyere, pihenjünk le. Hosszú volt a mai nap...
- Igen. - felelte Elena miközben megtörölte az arcát. Megszorította Damon kezét és az ágy felé húzta őt. Damon megtorpant.
- Elena, én...
- Shh, ne aggódj, én sem... De szükségem van rád, és újra bíznunk kell egymásban.
Azzal ledőltek az ágyra és Elena Damon karjaiba bújt és némán feküdtek az ágyon. Szorosan megfogták egymás kezét, és végül nyugalomban hajtották álomra a fejüket.

Bonnie
Bennett ház
Mikor Bonnie belépett a szobába a fények villódzni kezdtek. Tudta, hogy van ott valaki és azt is tudta, hogy nem kell félnie tőle. Érezte. Benyúlt az éjjeli szekrény fiókjába, elővette a gyertyákat és belekezdett a szeánszba.
- Mutasd magad! Én Bonnie Bennett kérlek, mutasd magad!
- Emily vagyok. Elővetted a könyvet, ami azt jelenti szükséged lesz az őseid segítségére.
- Mihez?
- Csukd be a szemed, mutatok valamit.
Ahogy ezt Emily kimondta Bonnie egy tisztáson találta magát. Látta, hogy Emily és Jeremy bálon megjelent partnere beszélgetnek:
- Katherine túl sokat kockáztat és ezzel veszélybe sodor minket – mondta Anna – anyám bizalma megrendült, mikor Katherine megölte Jonathan Gilbertet.
- Ha az Elsők rájönnek, hogy itt bujkál, nekünk végünk. Nem szokásuk szemtanúkat hátra hagyni. El kell érnünk, hogy elhagyja a várost.
- Vagy meg kell ölnünk! A Salvatore fivérek? Az életüket adnák Katherine-ért.
- Legyen meg az óhajuk… - felelte Emily kimérten, szemében ijesztő ridegséggel.
A következő pillanatban egy kis szobában volt, ahol Emily épp varázsigét mormolt. Csak nehezen tudta kivenni hadaró szavait:
Ha eljő a kulcs a töréshez
Célod el kell, hogy érjed
Tisztító tűz, vagy oltár a vég
A purgatóriumot kéri a vér
Ős-gonosznak ellensége,
Segítséged kérem
Nap, Hold és lycantrope [lükantróp]
Ha üt a végjelző gong szó
Bonnie a szobájában tért magához. A padlón feküdt. Az ablakon a hajnal első sugarai már utat törtek maguknak a függöny résein át. Időbe telt, mire rendezte  a gondolatait. Újra megnézte a könyvet, majd tüzetesebben vizsgálni kezdte.

1 megjegyzés:

  1. Szia!Nagyon jó lett a rész!Kiváncsi vagyok,hogy Kat elviszi-e Elenát Klausnak :D

    VálaszTörlés