Elena azonnal felé fordult és felismerte Elijah. Úgy döntött, jobban teszi, ha Katherine-nek adja ki magát.
- Elijah. Mit keresel itt? - kérdezte Elena kíváncsian.
- Ejnye, így kell üdvözölnöd egy régi ismerőst? Nagyon csúnyán faképnél hagytál akkor. Drágán megfizettem a bátyámnak az árulásért.
- Sajnálom, de mentenem kellett magamat. - mondta Elena, és igyekezett úgy beszélni, mint Katherine szokott. - Ő minek neked? - kérdezte Elena és Damon felé bökött, mint akit nem érdekelne a férfi sorsa.
- Ő volt a csali. És most hogy itt vagy, azt hiszem eljátszok vele.
- Felesleges. Itt vagyok, mondd, mit akarsz?
- Bosszút. - mondta nyájasan Elijah.
- Ugyan Elijah, nem lennél rá képes. - mondta Elena majd odasétált Elijah elé és megsimogatta az arcát. Tudta jól, hogy a külseje, az ereje és a hangja ugyanolyan, mint Katherine-é. Egyedül a viselkedésével tudná lebuktatni magát. - Engedd el őt, és foglalkozz velem. - mondta nyájasan és olyan közel hajolt hozzá hogy az ajkuk majdnem összeért. Most már értette, hogy akkor azon az éjjen, miért fizette meg a testével az életét Katherine. Tudta, hogy akkor belül mélyen rettegett és undorodott Elijahtól, de élni akart.
Elijah vadul megcsókolta Elenát, aki ugyan viszonozta , de gyűlölettel gondolt a férfire. Közben a kezével maga mögött intett Bonnie-nak, hogy vigye ki Damont.
Elijah megpillantotta Bonnie-t és ellökte magától Elenát.
- Ez meg ki?
- A boszorkányom. Volt mit tanulnom tőletek - mondta mosolyogva. - Bonnie vidd vissza Damont Jeremy nővérének és várj meg otthon - mondta és jelentőségteljesen Bonnie-ra nézett, mintha megigézné őt. Remélte, hogy Elijah ezt el is hitte.
- Nem! - sziszegte Elijah, odarohant Bonnie-hoz és megragadta a nyakát.
- Elijah drágám, nincs szükségünk szemtanúkra. Olyan régen láttalak, gyere kérlek - mondta nyájasan.
A férfi szúrós tekintettel végignézett Elenán, majd elengedte Bonnie-t. A boszorkány eloldozta Damont, aki még mindig nem volt teljesen magánál. Lábra segítette őt, majd lassan kimentek a házból.
- Szóval, miért kerestél fel?
- Ejnye. Eddig is kerestelek Katerina. Csak te éppen folyton megléptél előlem. Csodálkoztam is, hogy végre a nyomodra akadtam.
- Mit akarsz tőlem?
- Már mondtam.
- Ugyan Elijah, mit érnél a bosszúval? Az után, hogy megmentettél, képes lennél most megölni?
- Most nem ezért jöttem. Mer szerint már fel kellett bukkannia a következő hasonmásnak. Niklaus pedig már egyre türelmetlenebb. Már nagyon bánja, hogy akkor megkegyelmezett Meredithnek... Nem sejtette, hogy Meredith meg a többi boszorkány átka 500 évenként hívta életre a hasonmást. Rád még csakcsak várt ötszáz évet, mert nagyon szerette Mer-t, de miután én elárultam őt és te megszöktél... Nem csak a te családod írtotta ki... Nálad a legkisebbeket életben hagyta a vérvonalad miatt, de nálam... - mondta Elijah lesújtva.
- Tettem, amit tennem kellett - mondta Elena, mintha nem érdekelné az, amit Elijah mondott. Hirtelen elkezdett rettegni, hogy meg fog halni mindenki, akit szeret, azért mert Katherine ismét meghiúsította Niklaus tervét. Ekkor rájött, hogy nem lesz választása, össze kell fognia vele. De előbb el kell szöknie Elijahtól.
- Szóval Katerina, te miért vagy itt?
- Itt élek - mondta közömbösen.
- Pont itt, ahol az egyik vérvonalad él?
- Nem tudom kire célzol. Nem követtem a rokonaimat az évszázadok alatt.- mondta, miközben simogatta a férfit, hogy legalább egy kicsit elterelje a figyelmét
- Én viszont pontosan tudom, hogy melyik rokonod hol él. Az elmúlt évtizedben sorra meglátogattam őket és kerestem az új hasonmást.
- És, megtaláltad? - kérdezte, miközben úgy csinált, mint aki a szoba bútorzatával van elfoglalva.
- Még nem. És remélem ez nem a te műved.
- Ha tudnám, hol van a hasonmás, ha tényleg van még, akkor önként vinném el nektek, hogy végre ne üldözzetek tovább.
- Helyes. Remélem így is fogsz tenni. Mert ha nem... Most már könnyedén meg foglak találni Katerina. Nem bújhatsz el előlem. - mondta Elijah és elindult a ház ajtaja felé. - Oh, és még valami. Niklaus fivérem az üdvözletét küldi. Hamarosan felkeres majd téged. Ne menekülj. - mondta Elijah mosolyogva, de Elena látta a szemében a dühöt és a megvetést. - A vérem által, mivel én teremtettelek, könnyedén meg fog most már találni téged. Letelt az 500 év védettség, amit te élveztél, hogy elrejtőzz előlünk. Ennyit nyertél azzal, hogy átváltoztattalak. - mondta Elijah, majd magára hagyta Elenát.
Elena azonnal kiviharzott a házból, miután Elijah eltűnt és visszaindult Mystic Fallsba.
Bonnie - Katherine - Damon
Salvatore ház
- Katherine?
- Áh, kicsi Bonnie. Mily öröm élve látni téged. Mit keresel itt és mi van Damonnal? - kérdezte a lábán alig álló Damonra pillantva.
- Kéne neki a vérkészletéből. Telenyomták vasfűvel. Valami Elijah volt, nem ismerem. Elena neked adta ki magát, és jelzett nekem, hogy ide jöjjünk, amint sikerült elérnie, hogy eljöjjünk.
Katherine szóhoz sem bírt jutni, a lélegzete is elakadt.
- Elijah? És Elena ott maradt? Az ostoba, ha lebukik végünk van. - mondta Katherine mérgesen.
- De nem buktam le. - mondta Elena, majd belépett az ajtón. - Beszédem van veled. - mondta mérgesen Katherine-re pillantva. De a következő pillanatban Damonra pillantott. Majd gyorsan eltűnt és pár pillanat múlva két vértasakkal tért vissza. Megitatta, aki azonnal jobban lett, majd ő is megitta a másikat.
- Mi történt? - kérdezte Damon. - Ah, mintha másnapos lennék. Azt hiszem rám férne egy ital...
- Sok minden - mondta Elena, majd átölelte Damont. Damon óvatosan eltolta magától, mélyen a szemébe nézett, majd elmosolyodott.
- Örülök, hogy jól vagy. - mondta halkan.
- Ah srácok, ne most. - mondta Katherine. - Az őrült exem a nyomunkban van.
Damon szigorúan Katherine-re nézett majd megszólalt. - Üdv a klubban.
- Ha ha ha, nagyon vicces Damon. Erre most nincs időnk. - mondta Katherine mogorván.
Hirtelen Damon Katherine előtt termett és a falhoz szorította őt a nyakánál fogva. - Veled még nem számoltam azért, amit tettél.
- Ejnye, így kell megköszönnöd, hogy megmentettem a kis szerelmedet? - mondta nyájasan.
- Még egy szó és én...
- Damon, engedd el. - szólalt meg a hátuk mögött Elena.
Damon kérdőn pillantott rá. - Miiii?
- Igazat mondd, engedd el.
Damon hitetlenül nézett Elenára, de elengedte Katherine-t. A következő pillanatban a lány odarohant Katherine-hez, megfogta őt és a szoba túlsó végébe hajította.
- Ezt azért kapod, mert nem hagytad meg nekem a választást. Ha bárkinek a családomból baja esik majd...
- Anélkül is megölte volna Klaus őket. - mondta Katherine, amint felkelt a földről. - Azt még nem mondtam el neked, hogy mielőtt Meredith elkapott volna, a családom jó néhány tagja rejtélyesen eltűnt. Játszott velem, mielőtt elkapott volna. Szerencséd, hogy még nem akadtak rád, különben sok temetésen lettél volna az elmúlt időszakban.
Elena pillanatok alatt újra Katherine előtt termett, de most ő is éber volt és egyszerre fogták meg egymás nyakát.
- Nem.... Győzhetsz... Ideje... Összefognunk... - sziszegte Katherine. Majd mikor enyhült Elena szorítása, ő is elengedte őt.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Damon Elena felé fordulva. - Könnyűszerrel elkaptad és...
- Bonnie álma nem sokat tévedett. Ugyanolyan erős vagyok, mint Katherine.
Bonnie és Damon szeme elkerekedett.
- Remek. - mondta Damon mogorván, majd lehuppant a fotelba. - Ideje, hogy meséljetek ikrek...
- Katherine, te jobban tudod a részleteket, én most, ha nem bánod, visszavonulok. Bonnie, ha úgy alakulnának a dolgok, kérlek, tedd, amit tenned kell. – mondta Elena, majd Damon szobája felé vette az irányt.
Nagyon össze volt zavarodva. Sok dolog jutott eszébe, amit eddig igézéssel elfelejtett és most ezzel az egész Klaus, Elijah, hasonmás históriával együtt sok volt minden. Leült Damon szobájában, kezében egy pohár itallal. Régebben nem ivott, de most az intenzív élmények, érzések megkövetelték. Amikor megmutatta Katherine-nek a balesetet, amely a szülei életébe került, eszébe jutott hogy ott volt valaki, aki kimentette őt. Damon volt az. Sosem mesélt róla. Nem értette miért. És eszébe jutott az első találkozás Damonnal, amikor beszélgettek. Nem az, amire eddig emlékezett, hanem a legelső. Eddig abban a hitben élt, hogy a temetőben találkoztak. Mindketten a családjuk sírjához mentek. Mint később kiderült, Damon szüleinek a sírja valamivel kopottabb az övéinél. Valójában a grillben találkoztak. Damon odament hozzá és amikor meg akart szólalni, egy hang sem jött ki a száján. Körülbelül fél percig állhattak így egymással szemben, majd elnézést kért és eltűnt. Valószínűleg nem így tervezte. De volt más is, akivel találkozott korábban. Stefan. Egyik este, mikor a városban mászkált, figyelmetlen volt és egy teherautó elé sétált. A teherautó sofőrje dudált, fékezett, de neki fülhallgató volt a fülében. Stefan volt az, aki elhúzta a kocsi elől. Vajon ez is Katherine műve volt? Ahogy gondolkozott és próbálta összeszedni életének megmaradt darabkáit, megcsörrent a telefonja.
- Szia Elena, mikor jössz haza?
- Ma nem megyek haza Jer, miért?
- Semmi, csak beszéltem Jennával és kérdezte, hogy vagyunk. Aggódott érted, mert többször hívott és nem vetted fel.
- Basszus. Igen, le voltam némítva. Köszi, hogy fedeztél.
- Holnap jössz a bálra?
- Én igen, és te? Csak nem kimosták az agyad?
- Nagyon vicces vagy. Akkor ott találkozunk!
- Oké – sóhajtotta Elena, majd lerakta a kagylót. Teljesen kiment a fejéből a bál. Pedig mennyire várták már Damonnal. Egy éve ezen a bálon csókolták meg egymást először. És most… Annyi minden megváltozott.
- Szia. Zavarhatlak? – kérdezte Damon félszegen, miután benyitott a szobába. Látta, hogy Elena nagyon elmerült a gondolataiban.
- Gyere csak be. Most hívott Jer. Holnap lesz a bál.
- Tudom. Megyünk?
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e? Itt vannak Klausék és ez a vámpír dolog…
- Félsz, hogy ártanál valakinek?
- Igen – mondta Elena félszegen. – Te hogyan csináltad?
- Hogyan nem öltem meg senkit? Vagy hogyan maradtam ember, annak ellenére, ami vagyok? Vagy hogyan….
- Nem, hogyan dolgoztad fel – vágott közbe Elena. – Mert a te történeted sem egyszerű.
- Igen, eddig én is azt hittem, hogy nem egyszerű, de te ebben is lepipáltál – mondta Damon, ezzel próbálva egy apró mosolyt csalni a lány arcára.
- Hát le – mondta Elena keserűen. Mert erre ugye nem nagyon lehet büszke az ember. Némán nézte a szemeit és figyelt. Bármit megadott volna azért, hogy tudja, mit gondol most. De azok az idők elmúltak. Beszélni akart vele a balesetről, az első találkozásukról és még nagyon sok mindenről, de nem tudta hogy kezdjen bele.
- Merre jársz szépségem?
- Áh, semmi. Csak a holnapon gondolkoztam. Talán mégiscsak el kéne menni. De nem igazán tudom… - majd elhallgatott. – Bonnie mit csinál Katherinnel?
- Ha jól sejtem farkasszemet néznek. Mikor feljöttem, akkor legalábbis ezt csinálták. És a hangok hiányából arra következtetek, hogy vagy eltűntek, vagy továbbra is egymás szemében gyönyörködnek. Meg is nézem ki áll nyerésre, addig válasz nekem valami ruhát holnapra. Nehogy elszúrjam az estéd egy rosszul kiválasztott zoknival – mondta Damon, majd egy csókot nyomott Elena gondterhelt homlokára.
„Vajon emlékszik? Biztosan emlékszik, hiszen az igézések elszálltak. Jó lenne tudni, mit gondol, mert nem hiszem, hogy a bálon jár az esze. Sok kérdése lehet, valamiért mégsem teszi fel őket. Egyszer látott minket Stefannal veszekedni az utcán. Azt is elfeledtettem vele, mert nem akartam, hogy kérdezősködjön. És még annyi apró dolgot...” – gondolkodott Damon magában. Ahogy a nappali felé igyekezett, belebotlott Stefanba. Teljesen megfeledkezett róla.
- Szia bátyus. Immáron két vámpír csaj van. Még mindig nem akarsz cserélni?
- Ezt jobb, ha most elfelejted Stefan! Elena sosem lesz a tiéd!
- Ez biztos? Most, hogy kezdenek visszatérni az emlékei, talán fordul a kocka…
Damon a falnak csapta Stefant, aki egyből visszaugrott és a földbe döngölte a fivérét.
- Amíg konzerven élsz, jobb, ha kétszer is meggondolod az efféle cselekedeteidet! És egyébként is, nem harcolni jöttem. Itt van egy kis uzsi Elenának, biztos jólesne neki - azzal átnyújtott egy vértasakot Damonnak. Teljesen kiment a fejéből Elena vámpírrá-válásának ezen aspektusa. Felkelt a földről, majd bement hozzá.
- Szia. Ezt neked hoztam. Valószínűleg elég éhes lehetsz…
- Igen… Köszönöm. Bonnie?
- Jah igen, megyek, megnézem.
- Felküldöd hozzám?
- Persze.
Damon lesétált a könyvtárba és még mindig ott találta őket. Bonnie és Katherine nem szóltak egymáshoz. Katherine tett néhány próbát, de Bonnie elutasította.
- Bonnie, Elena szeretne veled beszélni.
- Ok, megyek, itt úgyis bűzlik a levegő.
- Stefan drágám, menjünk és kapjunk be valami finomat. – mondta Katherine, majd távoztak a maguk szeles módján.
*
- Szia Bonnie. - köszönt Elena, amint belépett a szobába.
- Szia, hogy vagy? Mármint komolyan. Többszörösen összetett mondatba ágyazva érvekkel és ilyesmikkel..
- Őszintén? Borzalmasan. Valószínűleg örökre véren kell élnem, emberi véren, vagy állatin. Ez mindegy. Soha nem lehet gyerekem és egyáltalán, jövőm se lehet. Ez az egész helyzet kikészít. Azzal, hogy vámpír lettem, minden lehetőség elúszott. Minden döntés kényszerré vált. Soha nem fogok felnőni. És Damon... Tudtam, hogy nem lesz egyszerű az életünk, de ez olyan váratlanul jött. És gyűlölöm ezt az egész helyzetet. – az utolsó mondatot már könnyek között mondta ki. Látszott Elenán, hogy nagyon megviseli az, ami az elmúlt napokban történt, és ami még várhatóan történni fog. Tudta, hogy javarészt a vámpírság miatt ilyen érzékeny, de nem akarta elveszíteni emberi mivoltát, ezért hagyta, hogy az érzései eluralkodjanak rajta…
- Elena, erről akartál beszélni velem?
- Nem. Vagyis nem egészen. A holnapi napról lenne szó. Tudod a bál. Félek elmenni, de vagy én megyek el, vagy Katherine megy el helyettem. És félek, mit tenne az ott levőkkel. Szóval csak szeretném kérdezni, hogy számíthatok-e rád?
- Hát persze. Mit hittél? Hogy mert vámpír lettél magadra hagylak? Ne butáskodj már. Akárhogy is alakulnak a dolgaink, a legjobb barátnőm leszel. Még akkor is, ha én már szottyos öreglány leszek, te pedig örökre ilyen szép és fiatal.
Ennél a mondatnál Elena végleg kiborult. Elkezdett sírni és úgy tűnt, a könnyei soha nem fognak már elfogyni. Damon nem bírta tovább hallgatni, ahogy Elena szenved. Elindult. Nem tudta hova, csak el. El innen messzire.
Tyler
Lockwood ház
Tyler álmatlanul forgolódott az ágyában. Feszült volt a másnap miatt. Végre úgy tűnt összejön a randi. És így talán nem válik köddé, csalóka emlékké az a csók a tornácon. Belül szokatlan idegességet érzett. Mást, mint eddig. Lement a konyhába, ahol nemrégiben még mindenféle pincérek próbálták meggyőzni az anyját, hogy az ő falatkájukat válassza. A hűtőben talált néhány szelet süteményt. Mellé egy kis tejet választott. Pillanatok alatt elfogyasztotta, majd nyugovóra tért.
A következtő rész tartalmából
Damon megpróbálja kerülni Elenát,fél attól a bizonyos beszélgetéstől. Az alapitók báljára Elena és Katherine cselt eszelnek ki, hogy mindketten ott lehessenek feltűnés nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése