2011. június 19., vasárnap

Kötelékek - A múlt dolgai (ötödik rész - harmadik fejezet)


Jenna - Ric
- Megjöttem. Merre vagy Ric? - kiabálta Jenna, amint belépett Ric házába.
- A konyhában édes! - kiáltotta Ric.
- Áh, mi jót főzöl? - kérdezte Jenna, amint belépett a konyhába és megcsókolta Ric-et.
- Lasagne? - kérdezte mosolyogva Ric.
- Imádom!
- Sikerült elintézned Carollal az estély ügyeit?
- Igen, persze. A meghívókat lepasszolta Liz-nek, de a zenét és a díszítést én kaptam. - mondta fanyalogva Jenna.
- Ha nem akarod, passzolj.
- Jó lenne, de nagyon fontos ez az est. Nem rég költöztem vissza, és szeretnék bekapcsolódni a város életébe. És ez egy kitűnő lehetőség.
- Akkor ne panaszkodj. - mondta Ric, azzal egy kanál szószt emelt Jenna szája elé, aki belekóstolt.
- Isteni. Mikor ebédelünk?
- Fél óra. Jeremy és Elena? Nem gond, hogy alig vagy velük?
- Nagyok már és nekik is kell a magánélet.
- Te tudod.
- Jaj ne piszkálj már Ric, minden rendben van.
- Remek. Akkor nem lesz baj abból, ha ma nem térsz haza.
- Igazság szerint azt mondtam ma Jeremynek, hogy... - de a mondatot nem tudta Jenna befejezni, mert Ric gyorsan elzárta a tűzhelyet a szósz alatt, majd finoman megcsókolta Jennát. Csókolózva hátráltak ki a konyhából és lassan sétáltak fel a hálóba, el sem engedve egymást egy pillanatra sem.
*
Épphogy Bonnie leparkolt a háza előtt látta, hogy Damon autója közeledik felé. Kíváncsian nézte a vámpírt amint az kiszállt az autójából és elindult felé.
- Gondoltam jól jön a segítségem.
- Miért nem Elenának segítesz?
- Talán egyedül könnyebben szót ért Katherine-nel. - Bonnie szúrósan nézett rá, mire Damon folytatta. - Nyugi, olyan erős mint Katherine, meg tudja védeni magát.
- Tudom. - sóhajtotta Bonnie. - Csak nehéz elfogadni, hogy már nem ugyanaz a törékeny lány, mint volt.
- Igen, ezt nekem is nehéz elfogadni...
- Gyerünk, ne keseregjünk, munkára fel. Menjünk. - azzal bementek a házba és most egyenesen a pincébe vették az irányt.
*
Elena felsétált Katherine szobájához és kopogott. Nem kapott választ, ezért hát benyitott.
- Nem mondtam, hogy szabad. - sziszegte Katherine, aki a szekrénye előtt állt és nézegetett valamit, de Elena nem látta, hogy mit. Katherine rá sem pillantott Elenára, de tudta jól, hogy ő az.
- Ideje beszélnünk és tisztázni mindent, ha túl akarjuk élni a mai napot. - mondta keményen Elena és becsukta az ajtót.
- Klaus elől nincs menekvés. Már nekem sincs. Azzal, hogy Elijah változtatott át... Most már bármikor rám találhatnak.
- Ezért kell ma megölnünk őket.
Katherine hangosan elkezdett nevetni, megfordult, hogy Elenára nézzen, majd felelt. - Látom a humorod nem változott azzal, hogy meghaltál.
- Nézd Katherine. Akármennyire is gyűlöllek, össze kell ma fognunk. Nem magamért teszem, és nem is érted. De újra bíznunk kell ma egymásban, ha élni akarunk. Tudom, hogy van benned jó is, éreztem, amikor egy testben voltunk.
Katherine szeme összeszűkült és mérgesen nézett Elenára.
- De ha másért nem is, a saját életedért fogjunk ma össze.
Katherine kimérten bólintott, majd odasétált Elena elé. Szigorú tekintettel végignézett Elenán, és még dühösebb lett, amikor látta, hogy a lány nem hazudik. Ösztönösen tudta, hogy Elena igazat mond. Tudta jól, hogy Elena is rájönne, ha újra ki akarná játszani. A tegnapira nem jöhetett rá, mert az egy spontán döntés volt... Végül úgy döntött, hogy bízik Elenában, ezért hát kinyújtotta a jobb kezét Elenának. Elena meglepetten végignézett Katherine-en. Nem értette, mi ütött belé. Tudta, hogy ennél több bocsánatkérésre nem számíthat Katherine-től. Úgy döntött hát, hogy a szerettei érdekében, félreteszi a haragját, és megbocsát Katherine-nek. Megfogta Katherine kezét és közben a szemébe nézett. A következő pillanatban mindketten ijedten néztek egymásra, mert furcsa érzés lett úrrá rajtuk. Nem kerültek egy testbe, de mindketten érezték, hogy eggyek.
Végül elengedték egymás kezét és szótlanul néztek egymásra.
- Mire kellenek neked a gyűrűk? - kérdezte Elena türelmetlenül.
- Inkább megmutatom.
Elena ijedten nézett Katherine-re, aki az égbe emelte a szemét.
- Miért nem tudtam tegnap megszakítani a kapcsolatot?
- Mert én vagyok az első hasonmás.
Elena értetlenül nézett Katherine- re, aki végül folytatta.
- Kell, hogy legyen egy főnök, ha túl meleg lenne a helyzet. - mondta grimaszolva Katherine. - Erre gondoltak a boszik is.
- Szóval ha úgy adódik, teljesen ki vagyok szolgáltatva neked... Mondj egy jó okot amiért bízhatnék benned. - mondta szigorúan Elena.
- Nem nyerek abból ha kijátszom téged...
Elena végigmérte Katherine-t, majd bólintott. A következő pillanatban újra egyesültek és egy testben voltak.
*
- És mégis mit keressünk? - kérdezte Damon Bonnie-t, amint leértek a pincébe.
- Minél régibb könyveket, hátha többet megtudunk az átokról, a megtöréséről, az ősi vámpírokról vagy a hasonmásokról.
- Remek. Nem tudsz valami jó kis varázst? - kérdezte Damon végig tekintve a temérdek könyvön.
Bonnie elkezdett mormolni, mire majd két tucatnyi könyv a földre zuhant.
- Tessék. Ezek itt mind az 1200-as évek előtt íródtak.
Damon felszedte a könyveket, miközben Bonnie tovább mormolt. Amint befejezte, újra egy nagyobb adag könyv zuhant a földre.
- Héj, elég lesz már. - mondta szigorúan Damon, miközben leporolta a fejét, mert az egyik könyv pont rá esett.
- Ezek pedig a Katherine születése körüli időkben íródtak. Az pedig - közben odasétált egy valamivel jobb állapotban lévő könyvhöz - Emily legutolsó könyve. Elég sok volt neki, és ezt még nem olvastam.
Damon hitetlenül pillantott Bonnie-ra, majd intett a fejével, hogy menjenek fel a pincéből.
*
"-Hol vagyunk? - kérdezte Elena Katherine-től.
- A szülővárosomban. Itt nőttem fel."
Elena egy kis békés faluban látta magukat. Katherine szemén keresztül látta Katherine emlékeit. Katherine egy szántó mellett sétált, majd hirtelen egy kis házikó felé nézett és elkezdett felé rohanni. Amint beért mosolyogva pillantott a bent ülőre.
- Elmentek anyám. Apám és a bátyám már messze járnak az erdőben, most már mesélhetsz nekem.
- Ülj le Katerina drágám. - mondta a nő és egy kis székre mutatott. Katherine leült, majd áhítattal nézett az édesanyjára. - Tudod gyermekem, nekünk, Petrováknak nehéz és hányatatott múltunk van. Nagyon régen, még az ük ük ük nagymamád készített a gyermekeinek egy varázsgyűrűt. Ő sokkal erősebb boszorkány volt mint én, vagy a nagyi, vagy amekkora te leszel valaha. Gonosz démonok pusztítottak a városban, amikor ő úgy döntött, hogy megóvja a gyermekeit. Nyolc gyermeke volt, és mindnek készített egy olyan gyűrűt, ami megvédi őket a természetfeletti okozta haláltól. Amint 18 éves leszel, megkapod a nagymamádtól a gyűrűjét.
- De akkor... - Katherine anyukája felemelte a kezét, csendre intve a lányát.
- Ez a hagyomány. A mi családunkban csak két gyűrű van. Ha a húgod is felnő - azzal a sarokban lévő kosárba pillantott, ahol egy kisbaba aludt mélyen - akkor ő megkapja az én gyűrűmet.
Katherine némán bólintott. Elena előtt a kép mosódni kezdett, majd egy másik emléket látott.
Katherine eszeveszett tempóban rohant az erdőben. Elena érezte, hogy Katherine léptei gyorsak, a látása éles, a légvétele stabil. Már vámpír volt. Meglátta maga előtt a kis házat és rémület fogta el a szívét. A ház lángolt. Még messze járt, de hallotta egy kisbaba sírását. Pár másodperc múlva gondolkodás nélkül berontott a házba és kirohant a húgával a házból. Letette a földre, majd visszarohant a szüleiért. Az édesanyját és az édesapját is kihozta, de ők már a tűz előtt meghaltak, eltörték a nyakukat. Katherine szíve összeszorult és átölelte az édesanyja megégett testét. A düh és a kín átjárta a szívét, majd fájdalmasan nézett a húgára, aki mellettük sírt a földön. Levette az édesanyja ujjáról a gyűrűjét, majd gyorsan eltemette a szüleit a bátyja mellé. Őt még a múlt héten ölték meg.... Elena érezte, hogy Katherine nagy gyűlölettel gondolt Klausra és Elijah-ra. Miután végzett felemelte a kishúgát, és igyekezett nem a vérére koncentrálni. Szorosan magához fogta és elrohant vele a szomszéd faluba, egyenesen az unokanővéréhez. Gyorsan bekopogott, mire nagy sokára egy fiatal várandós nő nyitott ajtót.
- Maria! Figyelj rám nagyon! - mondta megigézve a nőnek. - Ő itt az unokahúgod Adéle. A szüleim és én is meghaltunk, mert felgyújtották a házunkat, egyedül ő maradt életben.
Katherine átadta a húgát Maria kezébe, majd újra a nőre nézett.
- Ez itt az ő gyűrűje. Amint 18 éves lesz, oda kell neki adnod. - mondta, majd Maria kezébe nyomta a gyűrűt. Elena látta, hogy amikor Marie elvette a gyűrűt, az ő kezén is megcsillant egy gyűrű. Pontosan az, ami Bonnie kezén volt. - Szeresd őt és saját lányodként neveld fel.
A következő pillanatban Elena újra maga előtt látta Katherine-t a szobában.
- Még mindig nem értem, hogy minek kellenek azok a gyűrűk neked.
Katherine vállat vont, majd a szekrényhez sétált. - Ha a vérvonal kihalt, én begyűjtöttem őket.
- Szóval semmi erejük nincs?
- De igen, van. Ha együtt van mind a nyolc, akkor a Petrova család boszorkányai mind megidézhetőek.
- Ez még jól jöhet. Hány gyűrű van nálad?
- Öt. Luka-nál van a hatodik, Bonnie-nál pedig a hetedik. A nyolcadik gyűrű nem tudom kinél van.
- Édesanyám?
- Az övé már nálam van.
- Mi? Te elvetted tőle?
- El. - mondta szigorúan Katherine. - Van valami ötleted, hogy kinél lehet még gyűrű?
- Bonnie talán tudja. - mondta Elena, majd tárcsázni is kezdett. - Bonnie, meg tudnád nekem mondani, hogy a családodban kinél van még olyan gyűrű, mint ami neked?
- Miután anyu meghalt én megkaptam az övét, a nagyiét pedig eltettem. Több gyűrű hollétéről nem tudok.
Elena elmosolyodott, úgy ahogy Katherine is.
- Bonnie. Minden könyvedet a gyűrűkről hozd el ide. Illetve a két gyűrű is kelleni fog. Úgy hisszük, hogy segíthetnek ma rajtunk.
- Jól van. Hamarosan indulunk vissza Elena, csak még átnézünk pár könyvet.
Letették mindketten a telefont, majd Elena mosolyogva nézett Katherine-re.
- Talán nincs veszve minden.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése