Kötelékek - Új felállás (hatodik rész - második fejezet)

Technikai okok miatt a mai részt hamarabb tesszük fel, remélem nem bánjátok :)

További szép napot nektek!

- Engedj el!

- Jeremy, mi ütött beléd?

- Azonnal engedj el Elena!

- De hát, mi..? – kérdezte Elena hitetlenkedve. Örült annak, hogy mégsem halt meg az öccse… Végleg... De a viselkedését nem tudta hova tenni. Damon megfogta Elena kezét és felállította őt, aztán Jeremy is felállt.

- Nem vagyok rátok kíváncsi! Folyton hazudtatok nekem, átvertetek! Te Damon, te egy aljas ember vagy! Elena, téged meg nem akarlak többet látni! Innentől kezdve nem vagyok a kis öcsikéd, sőt, eddig sem voltam az! – ordította, mint egy kiskamasz aztán megpróbált elrohanni. Damonnak és Elenának a földbe gyökerezett a lába a meglepettségtől. Mikor Damon magához tért Jeremy utána rohant és még a birtokon elkapta őt. Elena is pillanatok alatt mellettük termett, majd Bonnie és Luka és követte őket.

- Mégis mit képzelsz magadról te kis taknyos?

- Azt, hogy semmi közöm nincs hozzátok! És nem is akarom, hogy legyen. – üvöltötte a fiú, mire Damon begurult és a földhöz csapta. Ő megpróbált felállni, de Damon nem hagyta.

- Engedj el Damon! Most azonnal!

- Rendben. Csak még válaszolnod kell néhány kérdésemre. Ki változtatott át?

- Anna.

- Mikor?

- Egy ideje iszom a véréből. Nálam van apa órája, amiben vasfű van.  Akárhányszor megigézett, csak eljátszottam, hogy követem a parancsait. Erre nem gondoltál mi? Igen. Látom a meglepettséget az arcodon. És most megyek is. Engedj el! Ja és igen! Tudtam, hogy vámpír leszek ha meghalok. És alig vártam!

Damon elhűlve elengedte Elena öccsét, hadd menjen amerre lát. Jeremy felállt, majd dühöngve elviharzott.

- Mi lesz vele? Szerinted komolyan gondolja? - kérdezte elfúló hangon Elena.

- Szerintem most nagyon ki van. Emlékszel milyen volt, amikor meghaltak a szüleitek? Ugyanazt érzi, csak felerősítve. Egy zabolátlan Stefan. Kamasz Stefan. Nagyon veszélyes, mert nem érdekli a túlélés, esze ágában sincs óvatosnak lenni. Egy ideig követnem kell...

- Hali! Bocsi, nem akarok zavarni, de azt hiszem nagyobb problémáink is vannak a kisöcsédnél.

- Fogd be a szád Katherine. – mondta Elena dühösen és mérgében elhajította Katherinet, aki akkor ért oda hozzájuk. Egy ideig verekedtek, hajigálták egymást, majd miután Damon megunta a harcukat, közéjük állt. Egy eltévedt karóval Elena combon szúrta Damont, amikor mindhárman megálltak.

- Oké, akkor most nyugodjatok le, mert ez nem vezet sehova - sziszegte Damon és közben kihúzta a karót a lábából. - Elena, te foglalkozz Katherinnel,  Bonnie és Luka pedig nézzenek utána Carolinenak. Valami estélyt tervez, aminek szerintem sok köze van Klaushoz. 

- Ebben igazad lehet. Mindig szerette a puccos összejöveteleket. - vetette oda Katherine

- Én elmegyek Jer után. – mondta Elena, de Damon visszafogta őt.

- Inkább beszélek vele én. Tudom mit érez, nem akarom, hogy többet bántson téged. És ne feledd, nem tudja, hogy vámpír vagy... Elég volt neki mára ennyi.

Elena bólintott, mire Damon elengedte őt és Katherine-t, akit a biztonság kedvéért még most is fogott. Mindenki lenyugodott és elindult a dolgára. Damon elindult a városba és próbálta követni Jeremy-t. A fiú nagyon zabolátlan volt és nehezen tudott a nyomában maradni. Mindig későn érkezett és csak takarítani való dolga akadt... Reggelre járt már, amikor a seriff háza felé járt. Látta amint Caroline elindul a Lockwood villa felé, és úgy döntött, hogy utána megy, mert Jeremyvel jelenleg nem tudott mit kezdeni. Hiába volt nappal, Jeremy visszament Anna holttestéhez és magához vette a nyakláncát. Damon későn érkezett, így az a reménye, hogy Jeremyt a nappal majd megállítja, szerte foszlott. Útközben beugrott a patikába és egy nagy adag vasfű készletet vásárolt.

*

- Jó reggelt Mrs Lockwood!

- Szia Caroline. Elhoztad amit kértem?

- Igen, itt vannak a hidegkonyhai megrendelések, a pincérek nevei és referenciái, hamarosan megérkezik az emlékplakett és a díszvendégünk is elfoglalta a helyét a szállodában.

- Remek, nagyon ügyes voltál.

- És utólagos engedelmével felvettem magam mellé Matt Donovant, hogy segítsen kiválasztani a pincéreket és irányítsa őket. Hiszen dolgozott már pincérként és van némi tapasztalata. Jut eszembe! A felszolgálók egyenruhája már a helyén van.

- Rendben. Akkor már csak néhány dolog van hátra. Most van reggel fél nyolc, az első vendégeket délután ötre várjuk, akkor még egészen pontosan kilenc és fél óránk van a kertet partiképessé tenni. Jenna nemsokára megérkezik és elintézi a díszítést, amit rábíztam. A zenekar, amit rendelt háromra érkezik, addig mindennel el kell készülnünk.  Te intézd az asztalokat, az ültető-kártyák és az ültetési rend a dolgozószobában van. Addig én beszélek a virágosokkal. Eszméletlen milyen gyengeelméjűekkel kell dolgoznom.

- Igenis Mrs. Lockwood, a telefonom nálam lesz – mondta Caroline lelkesen, majd elindult ki a kocsijához és szembe találta magát Damonnal.

- Szervusz Car. Most figyelj rám! Itt van ez a csomag, ebből adjál minden italhoz, amit ma fel fognak szolgálni. Értetted?

- Minden italhoz adok ebből ma, amit fel fognak szolgálni. – mondta a lány gépiesen.

- Akkor jó. Most pedig menj a dolgodra. Jut eszembe. Ki lesz a díszvendég?

- Azt még nem mondhatom el.

- Azt mondtam mondd el ki lesz a díszvendég. – igézte meg Damon újra Carolinet, akinek a szeme fátyolos lett, de nem tudott válaszolni. Damonnak balsejtelme támadt. Úgy érezte, hogy újra az Ősök állnak a dolgok hátterében.

- Menjél és felejtsd el, hogy találkoztunk!

- Oké. Szia! – mondta Caroline, de mire befejezte a mondatot, már senki nem állt előtte. Vett egy mély levegőt, aztán beszállt az autójába.

*

- Szia Elena. - köszönt Damon, amint belépett a Salvatore házba. Azonnal lehuppant az egyik fotelba és Elenát fürkészte.

- Szia! jutottál valamire?

- Hát egész éjjel hullákat és vért takarítottam Jeremy után. Nem úgy tűnik, mint aki le akarna higgadni... Remélem hamarosan lenyugszik, mert ennek nem lesz jó vége.

- Istenem... Jeremy... Az én kisöcsém!

- Elena, egyet ne felejts el! Ő már nem az a Jeremy, akit régen ismertél. Ő egy vérszomjas sorozatgyilkos... Tudom mit érzel iránta, de szeretném, ha megígérnéd, hogy ha meg kell tenned, akkor megteszed…

- Tessék?! Öljem meg őt? Hogy kérhetsz tőlem ilyet? Te megölted Stefant? Képes lennél rá?

- Nem, de… - Damon elharapta a mondatot, felállt és Elena elé sétált.

- Nincs de! Meg fogom őt menteni, meg fogom változtatni. Nem hagyom, hogy megöld! Nem hiszem el! Pont te kérsz tőlem ilyet, akinek a legjobban meg kellene értenie ezt az egész helyzetet! – üvöltötte Elena, és közben verte Damon mellkasát. Egyre jobban sírt, de az ütések egy idő után egyre szelídültek. Damon nem ellenkezett, tűrte, hogy Elena kitombolja magát. Végül Elena hozzábújt a férfihez, és megnyugodott. Nagyon szerette Damont, és hiába kérte tőle az előbb a férfi, hogy ölje meg a saját öccsét, nem tudott rá haragudni. Tudta, hogy valójában kire dühös. Klaus. Ő tehet mindenről. Amikor ölelte Damont, meglátta a tükörben az arcát, hogy az eltorzul a vérszomjtól. Eltolta magától, röviden megcsókolta, majd lement a házi vérbankhoz. Damon némán követte őt. Nem akarta még magára hagyni, látni akarta, hogy tényleg megnyugodott-e Elena.

- Megyek és megnézem mit csinál Jeremy. Megpróbálok vigyázni rá és elhozni ide. Ha akarja... Nem fogom bántani... Jó lesz így?

- Igen, köszönöm… - sóhajtotta Elena.

*

Damon járta az utakat, mindenhol megfordult a városban, ahol sejthette, hogy egy fiatal vámpír tombolhat. Benézett a kórházakba, forgalmas helyekre, kocsmákba, de sehol nem találta a fiút. Aztán ahogy kocsikázott, egyszer csak sikolyt hallott egy sötét sikátor felől. Áldotta az eget, hogy ilyen jó hallása van. Azonnal félreállt és a hang irányába futott. Amint befordult a sikátorba, látta, hogy elkésett.

Jeremyt lerángatta a halott nőről és falhoz nyomta.

- Hagyd ezt abba! - sziszegte.

- Nem! Mondd meg miért tetted ezt?

- Mit tettem?

- Miért ölted meg Annát?

- Mert meg akart téged ölni.

- És? Ő meghalt és én is! Mennyivel vagyunk előrébb? Te nem ismerted őt! Szeretem őt! - üvöltötte Jeremy és ellökte magától Damont. - Szerettem őt! Te rohadék! – A következő pillanatban egy karóval indult meg Damon felé. Damon megragadta Jeremy karját és a szíve felé irányította a karót. Sokkal erősebb volt a fiúnál, és tudta, hogy esélye sincs Jeremynek vele szemben. Az arca dühös volt, mert ugyanazt a szempárt látta maga előtt, amibe 150 éve nézett. Stefan pontosan ilyen volt akkor. De Stefan semmit sem változott, és úgy látta Jeremy sem fog. Aztán Elenára gondolt... Tudta, hogy ha megteszi, elveszíti Elenát. Csak nézte Jeremyt és közben a karó a fiú mellkasán volt. Még csak egy gyerek... Csak egy mozdulat és vége... Most először érezte életében, hogy nem tud dönteni. Hirtelen megcsörrent a telefonja, ami egy pillanatra elterelte a figyelemét. Jeremy ezt kihasználta, ellökte Damon kezét és elfutott. Damon mély levegőt vett és most az egyszer örült annak, hogy megzavarták.

- Damon Salvatore! Üdvözlöm! Szeretném meghívni Önt és párját a ma esti partira. Megjelenésükre feltétlenül számítok!

- Klaus! – sziszegte Damon halkan, mikor is a másik fél letette a telefont.

Következő rész