Harmadik évad fanfiction 17. fejezet - Végzetes döntések

- Stefan barátom, ideje továbbállnunk. - mondta Klaus, amint visszaváltozott és letörölte a vért a szájáról.

Stefan megtorpant és kíváncsian nézett a meztelen vámpírra, aki az előbb még farkas volt. Odaadta Klausnak a ruháit, aki azonnal elkezdett öltözni.

- Máris meguntad ezt a várost?

- Reno nem a kedvencem. De a felhozatal... Hmmm, remek.

- És most merre?

- Türelem kedves barátom, ne olyan gyorsan. Hamarosan vendégünk lesz.

- Kire célzol?

- A drága kedvesedre - mondta mosolyogva Klaus. - Innen vele megyünk tovább.

- Azt mondtad őt békén hagyod - sziszegte Stefan és közelebb lépett Klaushoz. - Az alku része volt.

- Ne aggódj Stefan. - kéjes vigyor terült szét Klaus arcán, majd a város felé intett. - Menjünk vissza, hamarosan itt lesz.

Stefan mély levegőt vett, majd követte Klaust vissza a város fele. Váratlanul megfordult Klaus, mire Stefan megtorpant.

- Jut is eszembe. Most már mehetsz takarítani. Egy óra múlva a motelben legyél.

Stefan kelletlenül bólintott, majd visszasietett a városba és végigjárta a pusztításuk helyszíneit. Több tucat hullát kellett eltakarítania. Rövid ideig tomboltak, de annál termékenyebbek voltak. Klaus imádott ölni és... Ő is... Már nem emlékezett arra, amikor ez másképp volt. Nem akart arra emlékezni.

*

Elena, Bonnie, Jeremy, Tyler és Caroline befejeztékk a reggelit, majd csatlakoztak Damonhoz a nappaliban. Mielőtt még bármelyikük is leült volna olvasni, Jeremy kiáltott fel.

- Jenna? Máris visszatértél?

-  Igen. Klaus és Stefan Reno-ban pusztítottak. Mehettek tovább,már visszaalakult. Ha kellek, csak koncentrálj rám Jeremy.

- Rendben - felelte Jeremy, de addigra már Jenna eltűnt.

- Nos? Mit mondott Jenna? - fordult Damon kíváncsian Jeremy felé.

- Klausék Renoban vannak, és nemsokára továbbállnak. Klaus már visszaalakult.

- Persze, miért lenne még rühes kutya? Anélkül és életveszélyes - mondta morogva majd felállt a kanapéról. - Készülődjetek, indulunk tovább.

- De Elijah! - szólt közbe Tyler.

Damon megfordult és mérgesen nézett a fiúra. - Nem jött szólni, szóval ennyi! Mondtam, hogy nem bízhatunk benne.

- Tévedtél Damon - vágott közbe Jeremy. - Elijah épp most jelent meg. És azt mondja, hogy Klaus újra ember.

- Rendben, állta a szavát, segítünk neki - szólt Elena ellentmondást nem tűrően.

Damon a szemeit forgatta majd odasétált Elenához.

- Átvert már, nem egyszer - mondta Elenának alig pár centire az arcától.

- Tudom Damon, de...

- Nincs de! Nem fogom hagyni, hogy megint áldozatot játssz!

- Nem leszek az. Ezúttal nem - mondta lágyan Elena és megsimogatta Damon arcát.

Tyler meglökte a vállával Caroline-t és a fülébe súgott.

- Ezek most...?

- Nem tudom - suttogta Caroline.

Damon nem szólt semmit, csak elmosolyodott, közelebb hajolt Elenához és a fülébe súgott.

- Add a szavad.

- A szavamat adom. Ha eljön az ideje, én magam kérlek majd meg rá.

Damon értetlenül nézett Elena szemébe. Majd egyszerre öntötte el a boldogság és a bűntudat.

- Nem! Van más út is! - vágta a lány arcába mérgesen

- Múltkor még te akartad, és nem érdekelt az én véleményem.

- Az hiba volt.

Elena a fejét rázta, majd finoman felemelte Damon kezét. - Most én kérlek rá.

- Fogalmad sincs mit akarsz! - Damon szemei szikráztak a dühtől, majd mérgesen hátat fordított Elenának és elindult ki a konyhából.

- Ha te nem teszed meg, megkérem Caroline-t - szólt utána hangosan Elena.

- Micsoda? Elena, ugye nem arra célzol, hogy... - Bonnie ijedten Elena elé lépett és hitetlenül nézett a barátnője szemébe. - Elment az eszed? E nélkül is megóvunk majd téged.

- Ezt akarom Bonnie.

- Mi? De hát eddig te magad voltál ellene!

- Azóta sok minden megváltozott.

- Elena, nehogy elkapkodd! Semmi garancia nincs arra, hogy utána is veled marad Damon!

Damon dühösen Bonnie előtt termett, a falhoz nyomta és egyenként sziszegte az arcába a szavakat. - Soha ne merj kétségbe vonni!

- Engedj el vagy megbánod!

Damon elengedte Bonnie-t, majd elsétált Elena mellett szó nélkül.

- Elena ne akard ezt... - lépett Caroline Elena mellé. - Hidd el, hogy ez nem élet így.

- De igen. Elegem van abból, hogy mindig én vagyok az, akit óvni kell. Ne aggódjatok, minden rendben lesz - mondta, majd kisétált a konyhából ő is.

- Elment az esze - mondta elhűlve Jeremy.

- Nem, ez Elena. Szerelmes... - sóhajtotta Bonnie.

- Remek... Ez nem a mi döntésünk, foglalkozzunk azzal, amivel kell. Szóval miben tudna nekünk Elijah segíteni? - kérdezte Caroline lehuppanva az egyik fotelba.

- Azt mondja, hogy a családjával együtt innen nem messze, Tonopah-ban vannak.

- Bingo! A rejtélyes bankszámla is oda vezetett! - kiáltott fel Tyler.

- Rendben Elijah, majd hívlak, hogy ha döntöttünk - mondta Jeremy látszólag az egyik könyvespolcnak.

*

Elena nem találta Damont a szobájukban, ezért kiment az utcára. Remélte, hogy ott megtalálja majd a vámpírt. Nem messze a közeli parkban meg is látta őt. Lassan odasétált és leült szorosan mellé. Megfogta a kezét, majd a szemébe nézett.

- Tudom, hogy ezt akarod Damon...

- Nem tudsz te semmit - mondta csalódottan Damon.

- Tegnap éjjel, az álmomban világosan a tudtomra adtad, hogy melletted ez vár rám.

Damon arca eltorzult a fájdalomtól, de nem felelt, csak kelletlenül meredt a park egy távoli fája felé.

- Ne kapkodd el. Még Stefannal nem tisztáztad a dolgaidat.

- Stefanhoz a bűntudaton kívül más nem köt. Csak te vagy nekem Damon! - finoman megsimogatta Damon arcát, aki csak behunyta a szemét a jól eső érintésre.

- Várj még Elena.

- Én sem így akartam, de nem akarok kockáztatni. Ha balul sülnek el a dolgok... Biztos akarok lenni abban, hogy azután is együtt leszünk. Ha minden rendben lesz, akkor várunk majd még. Csak egyszerű óvintézkedés.

- Ezért adta John az életét érted? Ha akkor nem csapsz akkora balhét a vér miatt...

De a mondatod nem fejezte be, mert Elena szemét elhomályosították a könnyek.

- Ezt nem kellett volna.

- Igazad van Damon - szipogta Elena. - John halála az én hibám.

- Nem a te hibád. Az apád volt, és akármilyen barom is volt, szeretett téged.

- Nem hittem volna, hogy te valaha is ilyet fogsz nekem mondani.

- Milyet? Ilyen... - elfintorodott, majd nehezen kipréselte a szavakat. - Stefanosat?

- Nem, ez... Köszönöm, hogy ennyire őszinte vagy velem.

Damon féloldalasan elmosolyodott, majd megcsókolta Elenát.

- Menjünk vissza a többiekhez. - szakította meg Damon a csókot.

- Előbb még... - azzal Elena újra megfogta Damon kezét, és felemelte úgy, hogy Damon megértse, mit szeretne.

Damon kelletlenül sóhajtott, végül megharapta a csuklóját és óvatosan Elena arca elé nyújtotta. Elena bátortalanul megfogta a karját, és nézte a harapásnyomot a férfi csuklóján. A vér lassan csordult ki a sebből és folyt le Damon karján. Elena a szájához emelte a kezét, behunyta a szemét, majd inni kezdte Damon vérét.

Damonban furcsa érzések kezdtek el keringeni. Máskor is volt már, hogy vért adott valakinek, de ez most teljesen már érzés volt. Furcsa bizsergés öntötte el a testét és nagyon jól esett neki, hogy Elena volt az, akinek a vérét adja. Az arca eltorzult és kinyitotta a szemét. Ekkor vette észre, hogy Elena már nem issza a vérét, hanem őt nézi. Nem fordult el, azt akarta, hogy Elena tisztában legyen azzal, hogy mit vállalt. Elena óvatosan megsimogatta az arcát, majd közel hajolt hozzá és megcsókolta őt. A vér íze bódítótan hatott Damonra, pedig tudta, hogy a saját vérét érzi Elena szájában. Ez a tudat teljesen elvette az eszét. Hangosan elkezdett zilálni és távolabb tolta magától Elenát.

- Damon, mi történt?

- Nem tudom. - Damon még mindig kapkodta a levegőt és döbbenten meredt maga elé. Elkezdett lassulni a légzése és az arca is visszaváltozott. - Menjünk vissza a többiekhez.

Felállt és Elenára nézett, várta, hogy kövesse őt.

- Damon mi volt ez? Nem értem.

- Én sem. - Elena szúrósan nézett Damonra, aki az égbe emelte a szemeit. - A vérem éreztem az ajkadon... - Elena arcát kezdte el fürkészni, aki csak felhúzta a szemöldökét. - Tetszett.

Elena elmosolyodott, átölelte Damont és megcsókolta. - Nincs ezzel semmi baj. Menjünk vissza a többiekhez, ideje indulnunk Tonopah-ba.

- Elena, nem bízhatunk Elijahban.

- Most már nem lesz gond. Mindig veled maradok, akármi is fog történni. Engem nem fogsz elveszíteni.

Damon kelletlenül bólintott, majd visszasétáltak a házba a többiekhez.

*

Stefan miután végzett visszament a motelba és idegesen kereste Klaust. A hallban nem találta őt. Egyre dühösebb lett, félt attól, hogy Klaus átverte őt és feleslegesen szegődött mellé. Talán mégsem állja a szavát és hiába minden, el fogja kapni Elenát és Damont is. Elena és Damon... Talán már rég elfeledték őt és együtt élnek Mystic Falls-ban, boldogan.

- Klaus? Merre vagy?

- Erre Stefan barátom - szólt Klaus hangja az egyik szobából.

Stefan nyelt egy nagyot és félve lépett be a szobába. Nem akart szembesülni azzal, ami ott rá várhat. Létezhet az, hogy Elenát elkapta Klaus? Mit akarhat tőle, hiszen már semmi dolga nincs vele. Vagy Damon van a markában? Esetleg mindketten?

Amint belépett a szobába a szíve egy nagyot dobbant és fájdalom éledt fel benne. Olyan fájdalom, amit már egy hónapja nem engedett meg magának, hogy érezzen. Az ismerős arc csillogó tekintettel nézte őt és ismerősen rámosolygott.

- Szervusz Stefan. Hiányoztam?

Egyszerre könnyebbült meg és telepedett újra kő a szívére.

- Katherine!

Következő rész