Sziasztok!
Először is kezdeném ott, hogy nem
vagyok Klaroline párti, de még csak Taroline-os sem vagyok. Most mégis olyanra
vetemedtem, amit sosem gondoltam, hogy megteszek majd: írtam egy Klaroline
oneshotot, ami már most jelezném, hogy 18+-osra „sikerült”. A történet az
írásomban valamikor az 5. évad karácsonyán zajlik majd, ami jelen pillanatban
fogalmam sincs, hogy a sorozatban hogy fog megvalósulni. Én viszont most írtam
egy alternatív Klaroline karácsonyt, ami remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Nekem
a végén nagyon tetszett az „eredmény” és remélem ti is hasonlóan éreztek majd
ezzel kapcsolatban. Ki gondolta volna, hogy egy kedves és szép Klaroline fotó
nézegetése egy ilyen történetre ad ihletet! :) Nos, ezzel azt is elárultam,
hogy miért született meg ez a rövid novella, amihez ezúton is jó szórakozást
kívánok.:) Igaz, hogy még nyár van, de remélem kellően bele tudjátok majd élni
magatokat ebbe a kis karácsonyi részbe.:)
Egy magányos karácsony története
Caroline fagyottan bámult ki az
ablakán a Mystic Falls-i havas utcára. Ebben a pillanatban azt érezte, hogy az
ő lelkében is pontosan ugyan ilyen fagy és kietlenség tombol, mint a kinti
elhagyatott városban. Hűvös téli éjszaka volt, és a lány letargiáját csak
fokozta, hogy másnap szenteste volt, amit terveivel ellentétben egyedül fog
most eltölteni. Sose hitte volna, hogy a kapcsolatának Tylerrel nem Klaus fog
véget vetni a folytonos ostromlásával, hanem egyszer ők teszik majd azt a
bizonyos pontot a történet végére. Alig múlt el az érettségije, amikor egy
olyan fantasztikus ajándékot kapott attól az embertől, vagyis inkább hibridtől,
amit sose hitt, hogy egyszer megadatik neki. A hibrid életében talán először
volt önzetlen, és szabaddá tette Tylert, vagyis engedte, hogy az következmények
nélkül visszatérjen hosszá Mystic Falls-ba. Akármik is történtek velük abban az
időszakban, és közvetlenül utána is, ő ennek ellenére nagyon boldog volt, mert
végre a szeretett férfival lehetett. Azután szép lassan elindultak azon a
bizonyos lejtőn… Ő és Elena egyetemre mentek, és míg Damon és Elena kapcsolata
kibírta a távolságot, az övé Tylerrel belehalt. Nem is ő volt az, aki nem bírta
volna… Tyler volt az, aki aljas módon elárulta őt, s mint kiderült, nem is először
a kapcsolatuk alatt. Most már még jobban utálta Hayley-t, aki hál istennek
hónapok óta nem járt a városban. Pontosan azóta, hogy Tylert és persze Klaust
tőrbe csalta és megölette Silas-nak azt a 12 szerencsétlen hibridet. Örült,
hogy így döntött a lány, mert ha tehette volna, ő maga fojtja meg, pontosan
úgy, mint azt a másik nőcskét, aki Tyler-rel hetyegett, míg ő a Whitmore
Főiskolán tanult. Miután átalakult, nem ölt embereket az első botlása óta, de
Tyler ezen tette annyira kiborította, hogy mégis olyat tett, amit valójában nem
érdemelt volna az a lány. Volt bűntudata, de korántsem annyi, mint amennyinek
véleménye szerint kellett volna lennie, tekintve, hogy egy embert ölt meg.
Mély levegőt vett, majd elemelte
a tekintetét a hó fútta utcáról, és elsétált az ablakból. Végignézett a nappali
közepén álló hatalmas karácsonyfán, amit az anyjával még délután állítottak,
másnap ugyanis Liz dolgozott. Mindenképp együtt szerették volna feldíszíteni a
fát, ezért hiába nem ma volt szenteste, ők boldogan megszegték a „két
évezredes” szabályt. Tudta, hogy nem Jézus születése óta állítanak karácsonyfát
az emberek, de most egyáltalán nem akart a részletekkel foglalkozni. Legalább
ennyi „boldog karácsony” megadatott neki, ha már többre nem számíthatott.
Hiába több hete szakítottak
Tyler-rel, a szíve még mindig fájt a csalódástól. Szerelem? Nem, egyáltalán nem
volt már szerelmes. Az a bizonyos magasztos érzés abban a pillanatban meghalt a
lelkében, amikor Tylert és azt a nőt rajtakapta. Már csak egy sebzett, törött,
megkeseredett szív dübörgött a mellkasában, ami már soha nem is akart szeretni.
Túlságosan is kijátszották és megbántották. Most csak talpra akart állni, és
tekintve, hogy ő volt Caroline Forbes, az ellenkezőjét teljességgel kizártnak tartotta.
Elvileg ki, ha nem ő az, aki könnyedén túllép az olyan senkiházi alakokon, mint
Tyler Lockwood, akire olyan ostoba volt, hogy képes volt az idejét pazarolni?
Szép emlékek? Nem, egy közös emléket se tudott volna mondani, amire szeretettel
tudna gondolni. Tylert kitépte a szívéből, és csak azért nem ölte meg őt is,
mert ennél jobbnak tartotta magát. Az a lány… Na ő viszont már más eset volt
Caroline szemében. Természetesen azt aláírta, hogy elborította a fejét az a
bizonyos köd és azért ölte meg, ami persze túlzás volt a részéről. Viszont a
lány pontosan tudta, hogy Tylernek van barátnője, de ő ennek ellenére is az
ujja köré csavarta a fiút. Az ilyeneket nagyon rühellte, és csak azzal
nyugtatta a lelkét, hogy emiatt már két nagyon is nyomós oka volt kitörni a
lány nyakát.
Caroline végül megrázta a fejét,
mert jobb szeretett volna más dolgokra gondolni. Olyanokra, amik vidámsággal
töltik el a szívét. De ilyet egyet sem talált most a lelkében. Próbálta
összeszedni magát, de érezte, hogy a könnyei makacsul a szemeibe ülnek és nem
igazán van kedvük csak úgy köddé válni. Dühösen toppantott egyet a lábával,
mint egy ötéves, önfejű kislány, akitől elvették a kedvenc maciját. De a makacs
könnyek nem akartak csak úgy tovatűnni. Mérgesen az égbe emelte a tekintetét,
és végül hagyta, hogy a hűs cseppek végigsimítsák az arcát. Nem Tyler miatt
sírt, érte soha nem tenne ilyet. Ennél ő büszkébb volt, és nem hagyná soha,
hogy ennyire a földbe tiporják a szívét. Ami miatt sírt, az a sértett
önbecsülése volt és a kisiklott élete, ami egyáltalán nem úgy tűnt, hogy
vámpírként majd egyenesbe fog jönni.
Eszébe jutott egy emlék arról,
amikor még a 18. születésnapján mondott neki valaki néhány dolgot. A 18.
születésnapja volt az a nap, amikor kis híján meghalt Tyler harapása miatt, ám
ez a nap más miatt volt nagy hatással rá. Akkor olyan dolgokat mondott neki az
a személy, amik gyökeresen megváltoztattak a vámpírsághoz való hozzáállását. „Meg
kell változtatnod az időről alkotott képed, miután vámpír leszel Caroline. Azt
kell ünnepelned, hogy többé nem vagy az emberi végességhez kötve. Szabad vagy.”
(S03E11) Caroline elmosolyodott és megrázta könny áztatta arcát. Szabad?
Egyáltalán nem érzi magát annak, mert az emberi érzések, az emberi
tulajdonságok teljesen magával ragadták őt és hagyta, hogy ostoba módon
átverjék őt. Ez lenne a szabadság? Mennyivel jobb vámpírnak lenni, ha
ugyanolyan aljas módon elbánik vele az élet, mintha ember lenne? De ő mégsem az
a fajta volt, aki csak úgy feladja. A fejében tovább játszotta Klaus kedves és
meghitt szavait, amik miatt végül úgy döntött, hogy nem adja fel és küzd
tovább. „Egy egész világ vár még rád: nagy városok, művészet, zene. Tiszta
gyönyörűség! És mind a tiéd lehet! Lehet még ezer születésnapod, csak kérned
kell.”
Caroline mély levegőt vett, majd
bólintott. Pontosan ezért nem adta akkor fel és nem fogja most sem. Van még
több ezer dolog, amiért érdemes felállni, küzdeni és továbbmenni. Ő nem az a
fajta, akit csak úgy a porba tipor egy ilyen Tyler-féle alak! Ő ennél erősebb
és többet akar! Még ha most egyedül is tölti a holnapi szentestét, akkor is
érdemes megpróbálni élni tovább ezt a halhatatlan életet.
Szenteste… Már csak ez hiányzott,
hogy ismét elkedvetlenítse őt! Egyedül töltheti az év legszebb napját, csak
mert ennyire kiszúrt most vele a sors. Ez újra nagyon elkeserítette őt, mert
utálta, amikor magára marad a számára fontos ünnepeken, vagy eseményeken. Az
anyja dolgozni fog, Bonnie halott, Matt még mindig egyedül van Európában, Elena
Damonnal fogja végigromantikázni a karácsonyt, és Jeremy sem valami
kiszámítható figura, mióta Bonnie meghalt és ő újra életre kelt. Aki még szóba
jöhetett volna, az a barátja Stefan volt, de ő valóban elhagyta a várost, miután
kiszabadították a tó fenekéről. A Silas-probléma még mindig a nyakukon volt, de
jelenleg ő is tett rá magasról, mivel tudta, hogy úgysem fogják tudni egyik
napról a másikra eltűntetni a 2000 éves vámpírt. Szóval összegezve mindent,
Caroline teljesen egyedül volt. Tudta, hogy ha megkéri Elenát, akkor boldogan
áthívná őt is magukhoz, de egyáltalán nem akarta zavarni a szerelmeseket. Már
megbékélt Damon-nal, és inkább örült annak, hogy a legjobb barátnője boldog.
Nem akart pont szenteste a felesleges harmadik kerék lenni… Így azon kapta
magát, hogy megint teljes letargiában bámul maga elé, és nézi a karácsonyfát,
már ha látna belőle valamit a könnyei miatt. Egyre szerencsétlenebbül érezte
magát, mert a magány nem neki való volt. Caroline Forbes és a magány két külön
fogalom volt, amiknek soha nem volt közük egymáshoz. Most viszont? Itt volt
egyedül, rá várt egy csendes, egyszemélyes ünnep, és közben még azt is el
kellett felejtenie, hogy mit tett vele az a szemétláda exe. Dühösen fújt egyet,
ám ekkor legnagyobb meglepetésére megszólalt a csengő. Egyáltalán nem várt
senkit, és biztos volt abban, hogy a hívatlan látogatóját csak azért sodorta ma
erre a szél, hogy őt felbosszantsa. Hiszen ki keresné őt ezen a dermesztően
hideg téli napon? Senki normális élőlény, abban biztos volt.
Mérgesen végigtrappolt a
nappalin, majd pillanatok alatt feltépte a bejárati ajtót, hogy elküldje
melegebb éghajlatra a zaklatóját. Az évszakra való tekintettel, ezúttal ez akár
egy kedves gesztusnak is beillett volna. Amikor viszont kitárult az ajtó, a vér
is megállt egy pillanatra az ereiben, mert az az ember állt előtte, akiről nem
hitte, hogy a közeljövőben még látni fogja. Ember? Nem, Caroline gyorsan ki is
javította a fejében a megszólítást: hibrid.
- Klaus? – kérdezte döbbenten a
lány.
- Szép jó estét neked is
Caroline! – felelte kedvesen az ős, és a szája a jól ismert boldog mosolyra
húzódott, amikor megpillantotta a lányt.
- Azt hittem nem térsz vissza
mostanság Mystic Falls-ba – felelte elhűlve a lány.
- Nos, valóban nem. A megállapításod
helyes – mondta az ős csendesen. – Erre volt dolgom, és nem bírtam megállni,
hogy ne köszöntsem a szenteste előtti napon az én kedves Caroline-omat – tette
hozzá Klaus mosolyogva, mire Caroline az égbe emelte a tekintetét, de ezúttal
az ajka egy apró mosolyra rándult a hibrid bókja miatt.
- Sejthettem volna – felelte
Caroline fejcsóválva.
- Igazából ezt is szerettem volna
átadni neked. A minap futottam bele egy üzletben és rögtön te jutottál róla az eszembe
– mondta elmosolyodva az ős, majd egy bársony dobozkát vett elő a zsebéből, és
Caroline-nak nyújtotta azt.
A lány habozva ugyan, de elvette
a kék dobozt és végül lassan kinyitotta azt. Akaratlanul is elmosolyodott,
amikor megpillantotta a nyakláncot és az apró medált, ami rajta függött.
- Valójában nem is erre volt
dolgod, csak egyszerűen látni akartál – mondta halkan a lány és továbbra is az
ékszerdoboz tartalmát vizsgálta.
- Lebuktam – felelte elmosolyodva
Klaus, mire Caroline ráemelte a tekintetét, és most először olyat érzett a
hibrid tette miatt, mint még soha ennyire: hálát. Őszinte hálát, amiért egy
csepp boldogságot csempészett a mai katasztrofális estéjébe.
- Köszönöm – mondta ki hangosan
is Caroline, amit érzett. A hibrid elmosolyodott, amikor észrevette, hogy a
lány őszintén örült az ajándékának.
- Igazán szívesen kedvesem –
felelte az ős, majd megköszörülte a torkát. – Én nem is zavarok tovább,
bizonyára nem egyedül vagy ezen a hideg téli éjjelen – tette hozzá a hibrid,
végignézve Caroline ruháján, ami cseppet sem egy hétköznapi viselet volt. Egy
halvány barack színű, pántos ruha volt rajta, ami pont a térdéig ért, és a
kívülállók szemében azt a látszatot kelthette, hogy randevúja van lánynak.
- A ruhám? – kérdezte zavartan
Caroline. – Nem, félreérted – folytatta elpirulva a lány, és fogalma sem volt
arról, hogy miért mentegetőzik az ős előtt. – Anya holnap dolgozik, így ma
ünnepeltük a karácsonyt. Fát díszítettünk, ajándékoztunk és nekem az a
hóbortom, hogy ilyenkor kiöltözök. Apám imádta ezt, és mióta elment, illetve
meghalt… - egy pillanatra elharapta a szavakat Caroline, majd mély levegőt véve
folytatta. – Szóval azóta is tartom magam ehhez a kislányos szokásomhoz.
Caroline érezte, hogy teljesen
elpirul, már ha vámpírként ez lehetséges lenne, és zavartan nézett az ősre, aki
épp olyan értetlenül nézett rá, mint a lány őrá.
- Értem. Nos, ez esetben
elnézésed kérem a rossz következtetésemért. Azt hittem, hogy Tyler… - vágott
bele az ős, majd hirtelen összeráncolta a homlokát és kíváncsian nézett
Caroline-re. Nem értette, hogy ennek ellenére miért van most egyedül a lány,
hiszen nagyon is szerették egymást azzal a hibriddel, aki soha nem lett a szíve
csücske. Sőt! Valóban csak Caroline miatt nem ölte meg, és végül miatta engedte
vissza a városba a fiút.
Caroline leszegte a fejét, és
olyan dacosan kezdte szuggerálni a földet, mintha azzal el tudná érni azt, hogy
a fájó múlt meg nem történté váljon. Nem akart Klaus-ra nézni, mert azok a
makacs könnyek most ismét megszületni kívántak a szemeiben. Dühösen fújt egyet,
de továbbra is kitartóan nézte a küszöböt, ami mögött állt.
- Caroline? – szólalt meg halkan
az ős, és mikor választ nem kapott, és rá sem nézett a lány, ő végül a kezét
óvatosan Caroline álla alá tette. Caroline hagyta, hogy Klaus felemelje a
fejét, így végül az ő könnyes tekintete találkozott a hibrid értetlen tekintetével.
- Mi történt? – szólalt meg
feszülten Klaus. – Ki ölte meg Tylert? – tette hozzá mérgesen, mert nem
állhatta ugyan a régi hibridjét, de ugyanakkor azt sem nézte volna jó szemmel,
ha a megölésével valaki fájdalmat okoz Caroline-nak.
- Nincs semmi baja – szólalt meg
Caroline fojtott hangon, és közben a könnyei kicsordultak. – Kidobtam – tette
hozzá halkan, majd hangosan felsírt.
Egyáltalán nem fájt már neki a
Tyler-dolog, de az a sok átvitt értelemben vett pofon és fájdalom, amik mostanság
összecsaptak a feje felett, teljesen a padlóra küldték, és most döbbent csak
rá, hogy senkinek sem önthette ki ezzel kapcsolatban a szívét. Így most minden
kirobbant belőle, pont azelőtt a személy előtt, aki előtt sose akarta ezt
korábban megtenni. De most? Egyáltalán nem érdekelték már a régi ellenérzései
Klaus iránt. A hibrid kedves törődése végre megmelengette a szívét, amit oly
sok idő óta nem tett meg vele senki.
Klaus egy pillanatig döbbenten
nézte a kikészült lányt, majd végül óvatosan közelebb lépett hozzá, és
vigasztalóan magához ölelte Caroline-t. A sokak által halottnak vélt szíve
forró melegségbe borult, amiért azt a nőt ölelhette magához, aki annyira sokat
jelentett a számára. A finom levendula illat beleivódott az orrába és kellemes
bizsergés járta át a testét, mert most sok idő után végre újra közelről
érezhette a lány édes illatát. Az pedig, hogy most tulajdonképpen neki öntötte
ki a szívét, boldogsággal töltötte el őt.
Caroline sokáig csak csendesen
zokogott a hibrid ölelésében, míg végül lassan elkezdett megnyugodni. Ekkor óvatosan
kivált Klaus karjaiból, de az ekkor sem lépett hátra tőle. Félszegen a hibrid
szemébe nézett és elmerült a kék tengerben, amiben hirtelen találta magát.
- Sajnálom – szólalt meg végül
zavartan a lány. – Nem akartam összegyűrni az ingedet és a kabátodat.
- Semmiség – húzta kedves
mosolyra az ajkát az ős, majd hirtelen komolyabb hangnemre váltott. – Tyler-nek
fogalma sincs arról, hogy mit veszített veled.
- Hát, szerintem ő nem igazán így
gondolta, és az a liba sem, akit letéptem róla – felelte hűvösen Caroline, majd
döbbenten vette észre, hogy a hibrid szemén gyilkos düh suhan át. – Eszedbe se
jusson bántani őt! Magam is megtettem volna, ha akarom, szóval kérlek, hagyd őt
békén – tette hozzá kérlelően a lány.
- Nem azért kegyelmeztem meg
annak a kis korcsnak, hogy aztán darabokra törje a szíved! – felelte dühtől
izzva az ős.
- Nem a te hibád – válaszolta
kedvesen Caroline, és alig akarta észrevenni, hogy még mindig túlságosan is
szorosan az ős karjai közt van. – Mellesleg Caroline Forbes nem az a fajta
lány, akit csak úgy összetörhet egy ilyen Tyler-féle alak.
- Ez már beszéd kedvesem –
mosolyodott el Klaus elismerően és látszott rajta, hogy egy kicsit enyhültek a
vonásai, bár még mindig szívesen kitekerte volna az áruló Tyler nyakát. Klaus
óvatosan Caroline arcához ért, és letörölte a maradék pár könnycseppet, amik még
a lány arcán maradtak. – Én sosem tettem volna ilyet veled… - tette hozzá alig
hallhatóan, majd mélyen a lány szemeibe nézett. Egy pillanatra összeakadt a
tekintetük, ám Caroline zavartan magához tért és gyorsan kihátrált az ős
karjaiból, aki úgy tűnt, nagyon is „elfelejtette” elengedni őt.
- Ha már úgy is itt vagy, illetve
amiért eláztattam az inged… Szóval… - Caroline felsóhajtott, majd végül
összeszedte magát és folytatta. – Bejössz? Talán maradt még egy kevés sütemény,
és forró kávé. Cudar idő van kint, és tudom, hogy a vámpírok nem fáznak meg, de
azért elég kellemetlen nekünk is ez a hideg – hadarta a lány zavartan, amivel
egy apró mosolyt csalt Klaus arcára. Ez csak még jobban zavarba hozta
Caroline-t, ám végül az ős belépett a házba, ő pedig elindult a konyhába.
Klaus besétált a nappaliba, majd
megállt a feldíszített fa előtt és a gondolataiba merült. Valahol nagyon messze
járt mind időben és térben, és ebben az állapotban talált rá Caroline is. A
férfi kezébe nyomott egy bögre gőzölgő kávét, majd a tálca süteményt a
dohányzóasztalra tette. Visszatért a konyhába a saját kávéjáért, majd lassan
sétált vissza Klaushoz a nappaliba. Alig akarta elhinni, hogy azok után, amik a
múltban történtek, most végül a hibriddel a házukban kávézik éjnek idején.
- Nagyon szép lett – dicsérte meg
halkan a fát Klaus, majd Caroline-re pillantott. Belekortyolt a kávéba, majd
elmosolyodott. – És a kávé is tökéletes.
- Köszönöm – felelte Caroline
őszintén, majd ő is elmosolyodott. Ám újra eszébe jutott Tyler, és hamar
elkomorult az arca. – Tyler-re visszatérve… Tudom, hogy mit érzel irántam, és
hogy mennyire bosszant Tyler tette… Szóval… Megígérnéd nekem, hogy nem fogod
emiatt bántani?
Klaus értetlenül felhúzta a
szemöldökét, majd Caroline legnagyobb döbbenetére lassan elé sétált és mélyen a
szemébe nézett.
- Ha tudod, hogy mit érzek, akkor
azt is pontosan tudnod kell, hogy ezért nem érdemel tőlem kegyelmet – felelte
szikrázó szemekkel a hibrid. – Nem azért engedtem vissza hozzád Mystic
Falls-ba, hogy aztán ennyire megbántson.
- Ugyan… Hayley is megvolt neki,
amikor a köteléketek megtörésén dolgoztak ketten – forgatta meg a szemeit
dühösen Caroline.
- Valóban? Azt hittem, hogy azt
csak a megtévesztésem miatt játszottátok el hárman – mondta csodálkozva Klaus.
- Én is azt hittem… - mondta
keserűen Caroline.
- Hayley – szűrte dühösen a
fogain keresztül Klaus. – Lesz hozzá néhány keresetlen szavam, amikor
visszatérek New Orleans-ba.
- Az ő kegyelméhez viszont nem
ragaszkodok. Rühellem azt az kis áruló ribancot – mondta dühösen Caroline.
- Ne is mondd – forgatta meg a
szemeit Klaus. – Néha magam is szívesen kitekerném a nyakát, ha tehetném.
Caroline értetlenül felhúzta a
szemöldökét Klaus szavai miatt, ám az ős csak legyintett, hogy inkább hagyják
ezt a témát.
- Tyler kapcsán viszont… - kezdte
ismét Caroline, mire Klaus dühösen elé lépett.
- Szó se lehet róla! Az a kis
féreg elég rossz fát tett már a tűzre, ideje a túlvilágra küldenem – szűrte a
fogain keresztül dühösen Klaus.
- Kérlek Klaus…- szólalt meg
könyörgően Caroline. – Hagyd ezt rám. Kérlek – tette hozzá ismét a lány.
- Előbb vagy utóbb végül én sem
fogok engedni a kéréseidnek, szóval ideje lenne befejezned a kihasználásomat –
felelte az ős egyre dühösebben. Fogalma sem volt arról, hogy miért védi
Caroline azt a mocskot, akinek ő már nagyon régóta szívesen letépte volna a
fejét. Az is egyre csak dühítette, hogy a lány folyton elérte nála azt, amit
akart, ezzel egyre jobban megpuhítva őt. Csodálkozott, hogy emiatt nem
veszített még a „jó” híréből.
- Nem akarlak kihasználni –
szólalt meg döbbenten a lány, de ő is pontosan tudta, hogy a hibridnek igaza
van. Persze azok után amennyi szörnyűséget tett korábban az ős, ő teljesen
jogosnak érezte, hogy néha kérjen ezt-azt Klaus-tól. Csak már ő sem tudta azt,
hogy hol volt az a bizonyos határ, amit már nem tolerált a hibrid, akármit is
érzett iránta.
- Akkor ne tedd! – felelte
dühösen Klaus, amivel egy kicsit Caroline-t is megijesztette. Amikor ezt
észrevette, végül kifújta mérgesen a levegőt, majd hátrébb lépett a lánytól.
- Sajnálom – csúszott ki ismét a
bocsánatkérés Carolnie ajkán, ami immár a hibridnek is túl feltűnő volt. Nem
szokott csak úgy bocsánatot kérni tőle a lány.
- Nem először kérsz ma tőlem
bocsánatot – mondta felvont szemöldökkel a hibrid. – Szabad tudnom, hogy miért?
– kérdezte érdeklődve Klaus.
- Nem tudom, hogy mire gondolsz –
válaszolta zavartan Caroline, és kezdte egyre jobban dühíteni az, hogy ma már
maga sem tudta, hogy hányadjára hozta őt zavarba az ős. Régen sose váltott ki
ilyet belőle Klaus, és nem értette, hogy most mégis mi változott, amiért így
viselkedik a jelenlétében.
- Szerintem viszont nagyon is
tudod kedvesem – válaszolta halkan az ős, majd egy pillanat alatt Caroline
előtt termett. A kezéből és Caroline kezéből a kávés bögréket a
dohányzóasztalra tette, majd még közelebb lépett Caroline-hoz. Alig pár
centiméterre voltak az ajkai a lányétól, és amikor érzékelte, hogy Caroline
légzése felgyorsul és kitágultak a pupillái, elmosolyodott, és hevesen
lecsapott a lány ajkaira. Neki ennyi apró jelzés elég volt, hogy megtegye azt a
bizonyos határozott lépést Caroline felé. Sose volt az a köntörfalazós fajta,
így mikor felcsillant a szeme előtt a szabad utat engedő zöld lámpa, ő
határozottan lépett.
Maga is megdöbbent azon, hogy
Caroline azonnal visszacsókolta őt, ráadásul ugyanazzal a hévvel, amivel ő
csókolta meg a lányt. Őrülten kapkodtak levegő után és közben a testük is
életre kelt és forrón átölelték egymást. Egyikük sem bírt gondolkozni, és
Caroline nem is akart. Túlságosan is magával ragadta az érzés, amit Klaus
kiváltott belőle, és önző módon nem akart ettől megszabadulni most. Nem volt
már bűntudata amiatt, hogy az annyi szenvedést nekik okozó férfi iránt voltak
be nem vallott érzései. Minden nagyon hirtelen robbant belőle a felszínre,
amivel nem csak Klaust, de saját magát is meglepte. Így mikor egy csepp
ellenállást sem tanúsított a hibrid felé, az elindult vele a hálója felé.
Caroline vére akaratán kívül is száguldozni kezdett az ereiben arra a
gondolatra, hogy mire készül most az ősi hibriddel. Ahelyett viszont, hogy
bűntudata támadt volna, még jobban felizzott benne a tűz, így még hevesebben
kapott a hibrid ajkai után, aki belemosolygott a csókba. Klaust teljesen ledöbbentette
Caroline viselkedése. Nem hitte volna, hogy egyáltalán visszacsókolná őt a
lány, hiába egyértelmű volt számára, hogy nagy hatással van Caroline-ra. Most
viszont… Egyenesen a lány szobája felé tartottak.
Amint beértek a hálóba, Klaus
hevesen az ágyra döntötte Caroline-t, majd elválva az ajkaitól, szenvedélyesen
végigcsókolta a lány nyakát és hamar lefelé indult a lány mellei felé, közben
viszont alaposan elkezdte megtisztítani Caroline testét a ruháitól. Röviden
mondva: letépte Caroline ruháját és a melltartóját. A lány eszét vesztve
nyögött fel Klaus tette nyomán, és óriási köd borult a gondolataira, amikor a
férfi végigcsókolta a kebleit. Eközben a hibrid szenvedélyesen végigsimított a
testén a nyakától indulva, egészen le a csípőjéig, ahol egy laza mozdulattal
letépte a lány alsóneműjét is. Eközben az ajkával folyamatosan kényeztette a
lány kebleit, így az újabb ruhadarab letépése során Caroline kéjesen
felnyögött. A hibrid elégedetten elmosolyodott, majd lassan elindult vissza az
ajkaival a lányé felé. Mikor újra találkoztak a nyelveik, akkor egy vad táncba
kezdtek és Klaus szorosan Caroline-hoz préselte a lüktető ágyékát, amire
Caroline teste ívbe feszült, és majd megőrült, hogy nem lehet még övé a hibrid.
Ekkor Klaus elvált az ajkaitól, majd kérdő tekintettel a lány szemébe nézett.
Egy apró mosoly jelent meg a szája szegletében, ami végül felgyújtotta azt a
bizonyos lámpást Caroline fejébe. Azonnal kapcsolt a lány, majd egy határozott
mozdulattal letépett minden ruhadarabot a hibridről, aki azóta is teljes
öltözékben volt a lány felett. Klaus ismét elmosolyodott látva a lány
hevességét, majd mélyen Caroline szemébe nézett, és végül egy határozott
mozdulattal elmerült benne. Egy pillanatra fennakadtak Caroline szemei a
váratlanul jött gyönyörtől, ám amint magához tért, szorosan magához húzta
Klaust és hevesen lecsapott az ős ajkaira. Mindketten alig kaptak levegőt, de
ezzel nem mintha az a veszély fenyegette volna őket, hogy megfulladnak, vagy
elájulnak a kevés oxigén miatt. Klaus vámpírmértékkel mérve is nagyon gyors
tempót diktált, de ez egy cseppet sem vont le Caroline szemében a
szenvedélyből, vagy a szerelemből, amit tudott, hogy érzett iránta a hibrid. A
saját érzéseit most nem akarta elemezni, de nem is lett volna képes rá
perpillanat, mert annyira égette őt Klaus szenvedélye, hogy pillanatok alatt átlendítette
őt a gyönyör kapuján. Életében nem élt még át ilyen elsöprő kéjt, és ez a
tudat, teljesen elbódította őt. Klaus érzékelte a lány pillanatnyi fáradtságát,
amit azzal „jutalmazott”, hogy még szenvedélyesebben és vadabbul ölelte magához
az alélt lányt, aki viszont ezen tette miatt hamar újra életre kelt. Caroline
vadul mart a hibrid hátába, aki erre eszét veszte még tovább fokozta a tempót.
Ekkor viszont valami olyat is tett az ős, ami Caroline-te teljesen
ledöbbentette. Klaus arca átváltozott, majd Caroline nyakára hajolt és vadul
megharapta a lányt. Egy pillanatra összerezzent Caroline, ám amikor a hibrid
harapása nyomán a testét egy eddig ismeretlen, forró és bizsergő érzés járta
át, akkor teljesen elborította az agyát a köd. Érezte, hogy egyre közelebb jár
a csúcshoz a hibrid, miközben az ő vérét szívja, és ez teljesen feltüzelte őt
is. Pont abban a pillanatban harapott ő is az ős vállába, amikor Klaus teste
megfeszült a kéjtől. Ám ez, és Klaus vére annyira hatott rá is, hogy ő is
remegve robbant át a gyönyör kapuján. Fogalma sem volt arról, hogy milyen
hosszan voltak képesek ketten, egyszerre átélni a kéjt. Neki úgy hatott, mintha
percekig tartott volna. Amikor végül a gyönyör szép lassan lecsengett
mindkettejükben, akkor Klaus elvált Caroline nyakától, majd a biztonság
kedvéért hagyta, hogy a lány még pár kortyot igyon a véréből. Amikor látta,
hogy gond nélkül begyógyult Caroline nyakán a seb, akkor végül elhajolt kicsit
a lánytól, aki szintén abbahagyta a vére ivását. Azonnal egymás ajkai után
kaptak, és ezúttal olyan lágyan csókolták meg egymást, hogy mindketten pontosan
tudták azt szavak nélkül is, hogy mennyire szereti őt a másik. Egyikük sem
szándékozott ezt kimondani, de ezt kölcsönösen tudták a másikról is, így végül mindketten
megelégedtek az érzelmek effajta megvallásával is. Hosszan és gyengéden
csókolták a másikat, ami hatalmas boldogságot ébresztett mindkettejük magányos
szívében.
Végül nagyon lassan búcsúztak el
egymástól az ajkaik, és amikor ez megtörtént, Klaus gyorsan a lány mellé
feküdt, magához ölelte Caroline-t, majd magukra húzta a takarót. Caroline
mosolyogva fészkelte be magát Klaus karjaiba, és magában azon töprengett, hogy
miért kellett neki ennyi ideig visszautasítania a férfit, akit láthatóan nagyon
is szeretett.
- Boldog karácsonyt – szólalt meg
mosolyogva az ős, mire Caroline értetlenül nézett fel a hibrid szemeibe. Klaus
az éjjeliszekrényen levő órára pillantott és Caroline is követte a férfi
tekintetét. Nem sokkal múlt éjfél, és ez végül mosolyt csalt a lány ajkára is.
Mégse tölti ma egyedül a karácsonyt.
- Neked is boldog karácsonyt –
felelte elmosolyodva Caroline, majd közelebb hajolt Klaushoz és ezúttal ő
csókolta meg a hibridet, akinek ezzel egy boldog mosolyt csalt az arcára. Klaus
finoman magához ölelte a lány még mindig tűzforró testét, és még szélesebbre
húzódott az ajkán a vigyor, amikor Caroline félreérthetetlenül rámászott. Alig
volt ideje felfogni, hogy mi történik, már újra össze is forrt a testük, és a
lágy csókjuk hamar felizzott, kéjes nyögésekkel tarkítva ezzel minden apró
légvételüket. Ugyanazzal a hévvel és szenvedéllyel szeretkeztek, mint az imént,
és cseppet sem lanyhult a bennük égő vágy. Mintha a heves orgazmusaik se
lennének képesek csillapítani a bennük égő tüzet. Caroline teste hamar
megfeszült a hibriden, és ez egy óriási boldog mosolyt varázsolt Klaus arcára.
Miközben a lány a kéj hullámain lovagolt, ő hevesen megharapta Caroline
csuklóját, még jobban kiteljesítve ezzel a másik orgazmusát. Pontosan tudta
Klaus, hogy mennyire élvezte ezt a lány, mert ezúttal az ő neve is kicsúszott
Caroline ajkán. Klaus elégedetten elmosolyodott, majd amint kezdett magához
térni Caroline, ő gyorsan maga alá fordította őt, és végigcsókolva a lány
testét, tovább hajszolta magukat a következő orgazmus felé. Közben viszont
Caroline elkapta a hibrid csuklóját, majd megharapta azt, még jobban feltüzelve
ezzel Klaust, aki ezért cserébe fokozta az amúgy sem lassú tempójukat. Remegve
libbentek át ismét a gyönyör kapuján, és az utolsó pillanatokban az ajkaik
ismét találkoztak, hogy az utolsó kéjes sóhajaikat elnyelje a forró csókjuk.
Most is lassan szakadtak csak el
a másiktól, és végül pillanatok alatt ismét összebújva pihegtek az ágyon. Pár
perc múlva Klaus volt az, aki halkan és mosolyogva megszólalt.
- Mondtam neked, hogy Tyler az
első szerelmed én viszont az utolsó akarok lenni – mondta a hibrid és közben
apró köröket rajzolt az ujjával Caroline vállára, aki most is a mellkasára
hajtott fejjel bújt hozzá.
- Azt hiszem, hogy ezt a vágyad
teljesíteni tudom – szólalt meg mosolyogva Caroline, majd ismét felnézett
Klausra.
- Magam is ezt a választ vártam –
felelte egy elégedett mosollyal az arcán Klaus. Caroline csak a szemeit
forgatta a hibrid válaszán, majd végül elmosolyodott és egy lágy csókot nyomott
a hibrid ajkára.
Utána boldogan fészkelte be magát
az ős karjaiba és mosolyogva merült álomba. Utolsó gondolataiban még az járt,
hogy Klausnak mennyire igaza volt: sosem szabad feladni és érdemes továbbmenni,
mert mindig van valami, ami vár majd ránk, hogy boldoggá tegyen. Most már tudta
Caroline, hogy mi az, jobban mondva ki az, aki ezúttal elhozta számára is a
boldogságot. És ez a valaki most itt feküdt mellette és szorosan magához ölelte
őt. Kell ennél több? Nem. Most már érezte, hogy révbe ért, és Klaus mellett
mindig boldog lesz majd. Hogy honnan tudta ezt? Ő maga sem tudta. Egyszerűen
csak tudta, és ennyi pont elég is volt neki. Ezekkel a fejében aludt el, és
közben tudta, hogy egy gyönyörűségekkel teli holnap vár majd rá.
*******************************
Nos, ennyi lett volna a kis Klaroline oneshot.:) Nagyon örülnék, ha elmondanátok a véleményeteket, mert még soha nem írtam Klaroline központú történetet és szeretném tudni, hogy mit gondoltok erről a novelláról. Nagyon boldoggá tennétek vele.:)
Morwen
Szia!
VálaszTörlésNagyon imádtam, remélem a jövőben is olvashatunk még ilyen jó történeteket róluk!
Nagyon tetszett, nem tudom mást mondani, egyenesen tökéletes volt!
xo xo
Szia Veronika!
TörlésNagyon köszönöm a visszajelzésed:) Hát, ha többeteknek tetszenek az ilyen jellegű storyk, akkor lehet, hogy készítek majd még hasonlókat:)
szia! nagyszerű volt, nagyon tetszett szerintem megragadtad azt ami kettőjüket olyan különlegessé teszi :D szerintem nem voltál klaroline párti, de határozottan kezd meg tetszeni neked ez a páros :d remélem még kapunk tőled ilyeneket ^^ nagyon jó volt :d
VálaszTörlésSzia!
TörlésAzt hiszem tökéletesen ráéreztél a dologra :D Igen, asszem kezd nagyon megtetszeni ez a páros :) Talán pont az a különlegesség fogott meg, ami eddig még hiányzott belőlük és ezt próbáltam kicsit elmélyíteni én is.:)Ha ennyire jónak vélitek, azt hiszem, hogy tényleg nem ez volt az utolsó Klaroline történetem.:)
Szia.
VálaszTörlésNagyon jó volt. Ahhoz képest, hogy rövid idő alatt kellett összehozni őket, még a szereplők személyisége sem változott, ez + gratu. Remélem többet is olvashatunk majd tőled oneshotot, bár tudom, Delena fan..(én is az voltam egy időbe, aztán jött a Klaroline :D Delena meg már megvan :)) )
Vissza térve, tényleg szuperül sikerült. :)
Szia!
TörlésKöszönöm az elismerésed:) Annak meg pláne örülök, hogy a rövidség ellenére is megmaradt a személyiségük, ahogy mondtad és még össze is sikerült őket hozni.:)
Ó és igazad van:) Delena forever:) Klaroline pedig az új hús:)
Nagyon tetszett, de akkor is Delena forever :). Ahoz képest, hogy te is Delenas vagy nagyon tuti kis oneshotot hoztál össze. Ha jövöben még támad kedved Klaroline oneshotot irni talán kombinálhatnád egy kis Delenaval. A karakterek is megmaradtak annak akiknek megismertük, és ez dobta fel valójában a történetet. Gratulálok, nagyon ügyes vagy. Ha választásra kerülne a sor Taroline és Klaroline között, akkor biztos, hogy Klaroline a nyertes. Gratulálok, Delena forever :) :) :)
TörlésSzia Maresz:) köszönöm a véleményed és természetesen Delena forever:) Amúgy gondoltam már arra, hogy esetleg úgy ahogy mondtad, írok egyszer egy Delena-Klaroline részt is. Mellesleg természetesen inkább Klaroline, mint Taroline:)
TörlésNekem sajnos nagyon karakter-, és helyzetidegen volt az egész írás. Néha már kellemetlennek éreztem olvasás közben. Sajnálom, de azért köszönöm.
VálaszTörlésÉn köszönöm, hogy megosztottad a véleménye. Esetleg kifejtenéd nekem, hogy miben nyilvánult ez meg számodra, vagy hogy pontosabban mi az ami ennyire zavart? Nagyon hálás lennék érte, mert az ilyen jellegű visszajelzésekből tudom meg, hogy mivel volt a gond, vagy hogy esetleg mit kell máshogy írnom legközelebb.
TörlésÉn ugyan nem beszélhetek SLY nevében, de én is hasonló véleménnyel vagyok az írásról. A "miben volt karakteridegen?" kérdésre sajnos azt kell mondjam, hogy szinte mindenben. Nem egyszerű két már megformált karaktert visszaadni, de itt ez sajnálatos módon nem is történt meg. Caroline gondolatai, a kettőjük cselekedetei és ezeknek megvalósításaival is gondok voltak. Rá kell érezni egy karakterre és ez leginkább akkor valósul meg, ha az író szereti is az adott karaktereket, akkor tudja helyesen megítélni, hogy mi fér bele a jellemébe és mi szorul kívül belőle.
TörlésIgen ez egy jó gondolat! Én például régen Delenáról tudtam írni, főleg Elena fejével, mert az Ő karakterét tudtam átérezni és megérteni a leginkább. Persze messze sem Ő volt a kedvencem. Sok sorozatot nézek és sokról írnék ficet de nem teszem, mert nem érzem a karaktereket. A KLC az egyik kedvenc párosom volt, mindig akartam egy ficet róluk, de nem tudom hitelesen visszaadni őket, se Carolinet se pedig Klaust.
TörlésEgy jó írást összehozni nem egyszerű dolog. Nem elég csak leírni egy történetet ami a fejemben van, ez annál sokkal több, hogy JÓ, ÉLVEZHETŐ legyen, és ezt csak az tudja aki megpróbálja! :) Ne add fel és sok sikert a továbbiakban.
Törlésui: ha pl klc-t vagy delenát szeretnél írni a jövőben, ajánlom, hogy olvass el előtte néhány ficet ami klc vagy delena, akár magyarul vagy angolul. Sztem tudna segíteni és talán ihletet is ad. (persze nem mind1 hogy milyen ficeket olvasol, a jobbakat válaszd ki - ezek inkább angolok) :)
Ne haragudj SLY, de az utolsó üzeneted nem értem. Minden író a maga képére formálja a karaktereid (akarva akaratlanul is). Ezt mint szintén író mondom. Minden karaktert megformálsz van ami jobban van amit kevésbé. A továbbiak előtt leszögezem, hogy RÉSZBEN EGYETÉRTEK VELED.
TörlésSzerintem sem ez volt Morwen leginkább karaktertartó írása, DE nem végig volt karakterhűtlen. Klaus mondatainak többsége kifejezetten Klausos volt. Caroline kicsit átment Elenába gondolkodásilag ez tény, illetve nekem maga a 18-as rész volt kicsit furcsa, ahogy te mondtad karakterhűtlen. Ezeket a hibákat a fejezetben elismerem.
DE....
Olvastad Morwen többi írását? Nem tudom miért mondod, hogy olvasson más Delena fanfictionöket. Tény, hogy Delenát is árnyalja sokszor, de szerintem azért sokkal közelebb áll a sorozatihoz, mint ezzel. Szóval lehet, hogy Klarolineba még bele kell tanulnia, de Delenában kételkedek.
Meg olvasd el a Kötelékeket, vagy olvass bele. Nem tudom mennyire ismered. Annyira saját világot teremt, hogy elkerülhetetlen a karakterek változása (nyilván ez ezzel a fejezettel nem hozható össze).
És itt jön egy szeretett kérdésem, melyre remélem minél több ember válaszolni?
Mi pontosan a fanfiction? Meddig tart egy fanfiction? A karaktereket veszi csak át, vagy a sztorit is? Mennyi egy fanfictionban az írói szabadság? Ez mint szubijektív, kinek mi fér bele. Ennyi idő után úgyis árnyalódik a karakter.
De amit fent írtam az Delenához kapcsolódik. Nem értem, hogy miért kellene Delenát olvasnia, remélem erre a kérdésemre válaszolsz.
Nem vagyok Morwen elvakult rajongója, beismerem ha hibázik és ennek hangot is adok, de úgy gondolom az írásodban vannak igazságtalanságok.
Szóval várom válaszod. :)
És remélem ebből egy kultúrált beszélgetés, esetleg vita lesz. Hiszen a vita az érvek- ellenérvek szembeállítása. Veszekedést semmiképpen nem akarok!
Sziasztok!
TörlésElőször is SLY, Nirvana, köszönöm a véleményeteket. Ezek szerint valóban jobb, ha Klaroline-nal nem próbálkozok többet. Bevallom őszintén, nekem tetszett, amit mindezek ellenére alkottam, de elfogadom, hogy ti így látjátok. Viszont az kicsit igazságtalannak érzem, hogy emiatt ennyire rossz lenne. :( Az MFD oldalon jelenleg 57 linkcserét találsz, amiknek a 90%-a Vámpírnaplókhoz kapcsolódik és ezeknek közel 90-95%-át olvastam is az évek folyamán. Nem csak írni szeretek, de olvasni is, és blogokat, fanfic-eket is, nem csak könyveket. Szóval a lényeg, hogy képben vagyok a TVD fanfic-ek világában. Tény, hogy vannak jobbak és kevésbé jobbak, de attól még mindegyik a maga nemében szép és élvezhető. Olvastam én már olyat pl. Delena kapcsán, hogy Damon már-már kifolyt a monitorom alá, és olyat is, amiben Damon egy cseppet sem szerethető, brutálisan agresszív vadállat volt. Ki kevésbé, ki nagyon, ki pedig egyáltalán nem hű a karakterekhez, van hogy szándékosan, és van hogy véletlenül. Úgy gondolom viszont, hogy néha igenis el kell rugaszkodni egy-egy karakter kőbe vésett jellemétől, mert ahogy Névtelen is írta, a történet miatt is elengedhetetlen a változásuk. Az már más kérdés, hogy ezután mennyire fanfiction már a fanfiction, vagy ahogy Névtelen jól kérdezi: hol kezdődik és hol végződik a fanfic, mi fér bele és mi nem? Tény, hogy pl. a Kötelékek c. művem teljesen elrugaszkodott nem csak a TVD világától, de még a karaktereket is csiszoltam, ill. sok esetben alig hasonlítanak a sorozatbeli karakterekre. De úgy gondolom, hogy sok műben ez elengedhetetlen is, mert ha 100%-ig hű karaktereket akarunk, akkor arra ott van a sorozat. Ha valami újat és izgalmasabbat(?) akarunk, akkor abba bele kell csempésznünk a saját ízvilágunkat is, a saját írói szabadságunkat, mert ha csak annyit teszünk, hogy írunk egy szipmla TVD részt, mintha a sorozat egy pontos epizódja lenne, hamar megunnánk azt is. Névtelen, szerintem attól is fanfic a fanfic, hogy saját ízlésünk szerint egy kicsit meg is fűszerezzük azt. És mint az ételnél, van aki szereti fűszeresebben, esetleg csípősen is, van aki viszont már a borsszóró enyhe megborulása miatt is képtelen az adott ételt elfogyasztani. Szóval azt akartam ezzel mondani, hogy sok fanfic-et olvastam eddig, és már alig akad olyan, ami kimaradt volna. És itt láttam már mindenfélét. De ami közös mindben, az az, hogy mindegyik egy olyan mű, ami a maga nemében, a maga valójában értékes és szép; idomul az írójához, aki felhasználva a saját lelkét, az empátiáját, valami újat alkot, valami mást, valami RAJONGÓ általi FIKCIÓ-t, kitalációt, egy kitalált művet, ahol már az ő szabályai érvényesek. Szóval tény, hogy egy ilyen oneshotban nem lehet ennyire elrugaszkodni a karakterektől, mint ahogy ti látjátok, de azért fikció is a fikció szerintem: mert elrugaszkodhatunk a sorozat merev világától. Én legalábbis így látom, és lehet, hogy pont én látom ezt rosszul nem tudom.
FOLYT. KÖV.
FOLYTATÁS
TörlésLehet Delena is pl. egy emberi pár,emberi problémákkal, és lehet normális életük is. Lehet Damon egy már-már nyálasan romantikus hősszerelmes lovag. Nekem mindegy ez, mert amikor elkezdem olvasni az író művét, akkor "elfogadom" és "felfogom" az ő játékterét, amit a szereplőinek teremtett és elfogadom a játékszabályokat, amiket a művében teremtett. A lényeg, hogy élvezzük a mű olvasását, élvezzük a más fajta világot, amit az író teremtett, aminek szerintem egyáltalán nem kell 100%-ig hűnek lennie a sorozathoz vagy a karakterekhez.
Ami viszont tény, ebben a Klaroline részben ezeket a "játékszabályokat" nem fixáltam le előre, így emiatt valóban karakteridegennek hathatott sok része, ha nem az egész némelyeteknek. Nekem azért nem volt az, mert ezek szerint néha túlságosan is elrugaszkodok a sorozattól és ez esetben túlságosan szabad voltam az írás alatt, és megengedtem ennyi sok változást és más fajta viselkedést a szereplőimnek. Ezt így valóban nem kellett volna. Tanultam belőle és köszönöm az építő jellegű kritikáitokat:)
Még annyit jegyeznék meg, hogy nem akartam soha és nem is fogok angol fanfic-eket olvasni, mert ha már egy olyan nyelv büszke birtokosai lehetünk, mint a magyar, aminél választékosabb, szebb és kifejezőbb talán nincs is a Földön, nem hiszem, hogy más népek nyelvein kellene olvasnunk, amikor vannak nekünk is nagyon tehetséges fanfic és nem-fanfic íróink.:)
Köszönöm mindannyiótoknak, hogy elmondtátok a véleményeteket, és kérlek titeket, hogy ha van még, akkor azt se tartsátok vissza.:) Remélem mindenkinek válaszoltam most.:)
Ui: bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam... Azt hiszem, hogy megint túlságosan belemerültem. :(
huh mennek itt a vélemények megosztottan...
VálaszTörlésSLY, Nirvana szerintem jó, hogy őszinték vagytok, hisz a hibákból tanul az ember, de azért tényleg nem szabad elfelejteni, hogy Morwen-nek ez az első ilyen jellegű írása. Nyilván, ahogy azt kifejtettétek bele kell rázódni ebbe is, ahogy a Delena-ba, és persze ez csak akkor fog sikerülni, ha átérzi az adott karaktert. De ahhoz képest, hogy Morwe nem Klaroline párti, még is megmert csinálni egy ilyen kis szösszenet, szerintem ahhoz képest nagyon is jó lett! Remélem, hogy nem fogod feladni Morwen, én drukkolok neked és csak így tovább :D
SLY, Nirvana, ahogy észrevettem (vagyis szerintem és remélem) ti is nagy Klaroline pártik lehettek. Pont az ilyen emberekre van szükségem, akik megmondják, ha eltértem a dolgoktól, ezért kérlek titeket, ha időtök engedi és van kedvetek olvasni, akkor kukkantsatok be az oldalamra és olvassátok el a történetet (ami még az elején tart persze ). Pontosan az ilyen emberekre lenne szükség minden blognál, akik megmondják, ha valami nem stimmel. :) Szóval, itt az oldal: http://ellievampirediares.blogspot.hu/
Előre is hatalmas nagy köszönet,ha benéztek és kritikáztok.
Morwen,nem szabad elkeseredni, szerintem az elsőhöz képest nagyon is jó lett, aztán a lényeg a gyakorlás :D te is belefogsz jönni majd, de ahogy már írták előttem, és ezen mindenkinek el kell gondolkoznia, hogy a fanfiction valóban szubjektív. Nyilvánvaló volt ebben a kis oneshot-ban hogy karakterhű szerettél volna maradni, szerintem látszódott igenis, hogy törekedtél rá szóval én csak annyit mondok csak így tovább :)) idővel és sok-sok írással szerintem /na meg olvasással igenis beletud rázódni az ember :))
Puszika
Köszönöm szépen a biztatásod.:) De úgy tűnik, hogy Klaroline nem az én világom, hiába szeretem mind a két karaktert.:) Maradok Delena-nál.:) A kis kedvenceimnél.:)
TörlésSzerintem nyugodtan írhatsz még ilyeneket, nincsen semmi baj ezzel, ha még karakterhűbb szeretnél maradni akkor majd belejössz ha tovább írsz ilyeneket. Szerintem sokan szeretnénk még ilyet kapni tőled, úgyhogy nehogy abba hagyd :D
TörlésKöszönöm. Megígérem, hogy elgondolkozok majd a szavaidon, de perpillanat nem ígérek semmit. Ezt még meg kell rágnom és majd még meglátjuk.
TörlésSzia !
VálaszTörlésHát nekem nagyon is tetszett az írásod, én is azon a véleményen vagyok, hogy a karakterek eltérhetnek az eredetitől, nincs kőbe vésve semmi. Ráadásul egy rövid történetben jobban össze kell sűríteni az eseményeket mint egy folytatásos fan fic-ben. Szóval azért ne hagyd abba a Claroline-s történeteket, én biztos mindig szivesen olvasom őket.
Mira
Kedves Mira!
TörlésKöszönöm a kedves szavaidat, és nagyon örülök neki, hogy neked ennek ellenére is tetszett és rugalmasan álltál a karaktereimhez.:)Úgy látom elég megosztó történetet sikerült írnom: van akinek semmi baja nem volt vele, van akinek viszont nem tetszett. Hát, ezután tudjam mihez kezdjek, igaz? :)
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó volt. Csak így tovább. Egyrészt a párosítás, amit imádok, másrészt a történet és tálalás. Király lett, gratulálok! :D Kérlek, írj nekünk még hasonlókat! xoxo:Esperansa
Szia Esperanza!:) Köszönöm a kedves szavaidat.:) Nagyon jól esnek, pláne hogy láthattad is, nem sokaknak nyerte el ez a rész a tetszését...:( Emiatt félek hasonlókat írni ezután... De nagyon örülök, hogy neked mégis tetszett.:)))
TörlésSzia!
VálaszTörlésNekem különösképpen tetszett a történet. Mondjuk én a tieden kívűl csak egy Klaus Caroline történetet olvastam ami őszintén szólva borzalmas volt. Szerintem a tied kifejezetten élethűre sikerült. Persze a vége picit elrugaszkodott lett (hogy az előttem lévők szavával szóljak) de máshogy szerintem nem is nagyon lehetett volna megoldani. Az eleje azonban tiszta Klaus volt. Mintha csak a film írói írták volna meg! Legalábbis jómagam így láttam meg:))
Szerintem írnod kéne még ilyen oneshotokat illetve fanfictionöket. (és ezt nem csak azért mondom, mert Klaroline fan vagyok:DD)
Sok sikert a továbbiakohoz.:DD
Szia Kingaa!
TörlésHát, tényleg egy eléggé megosztó történetet sikerült megírnom, nagyon úgy tűnik. Nagyon köszönöm, hogy írtál és a támogatásod, buzdításodat is köszönöm. Nem merem ígérni, hogy fogok még Klaroline történetet írni, mert ezzel tényleg eléggé megosztó storyt írtam. Ami nem feltétlen baj, csak valahogy így nehéz több ilyet megírni. Pláne most, hogy minden bizonnyal a sorozatok lezárták a Klaroline vonalat. Ha azt nézem, akkor én még mindig egy finomabb verzióját írtam meg az egymásra találásuknak. De nem is ez a lényeg.:)
Örülök, hogy neked ennek ellenére is tetszett és jónak találtad:
Köszönöm a kedves szavaidat.:)
Morwen