Miután Isobel magára hagyta
Alec-et, Maryannt és Elisabeth-et a szobájukban, a három Első sokáig nem
szólalt meg. Alec kis idő után magára hagyta a két húgát és lement vérért a
pincébe. Elisabeth csendesen ült az egyik fotelban és meredten nézett maga elé.
Maryann dühösen járkált fel és alá, majd végül megállt Elisabeth előtt és ingerülten
nézett rá.
- Miért csináltad ezt? – kérdezte
mérgesen Maryann.
- A válaszom már elmondtam
Maryann – felelte kimérten Elisabeth és a nővérére emelte a tekintetét.
- Az a nő nem érdemli meg, hogy
szívességet tegyünk neki! - csattant fel dühösen Maryann. – Megölte Elijah-t!
- Nem neki teszünk szívességet,
hanem a fivérünknek! – szűrte a fogain keresztül Elisabeth.
- A fivérünk halott Lizzy! –
felelte vérben forgó szemekkel Maryann. Elisabeth gyűlölte, amikor így
szólította a nővére. Csak akkor tette ezt, amikor mérges volt rá. Pontosan úgy,
mint a szüleik. A szüleik, akiket a mai napig gyűlölt és megvetett… Mindig is
utálta, hogy vámpírrá tették őket, és mikor végül boldog lett ebben a
létformában is, hamar szertefoszlott mindene. Ezek után már csak Klaus,
Meredith és a szülei gyűlölete maradt a szívében.
Végül dühösen felállt a fotelból
és alig pár centiméter távolságra Maryanntől válaszolt a nővérének.
- Nagyon jól tudom, hogy Elijah
meghalt – szűrte a fogain keresztül. – De hiszem, hogy szeretné, ha a szerelme
életét megkímélnénk – suttogta olyan halkan, hogy biztos volt abban, a szobán
kívül senki sem hallja, amit mond.
- Már megint itt tartunk, remek!
– csattant fel dühösen Maryann. – A halottaink és a túlvilág, és az ő szent,
utolsó akaratuk – mondta égbe emelt tekintettel, majd úgy nézett Elisabeth-re,
mint egy bolondra.
Elisabeth érezte, hogy végképp
elszakad nála a cérna, és dühösen a falhoz szorította a nővérét és közben
elkapta a torkát.
- Te nem tudod milyen az, amikor
elveszíted azt, akit a világon mindennél jobban szeretsz! – szűrte a fogain
keresztül Elisabeth. – Nem tudod milyen szülni, anyának lenni, felnevelni a
gyermeked és közben végignézni a szerelmed halálát! Nem tudod milyen érzés
eltemetni a saját véred! Nem tudod milyen érzés a véred utolsóit, az unokád és
a dédunokáid halálát végignézni, akiket a saját testvéred ölt meg! Megölte
Isobel a fivérünket? Igen! – üvöltötte magán kívül Elisabeth. – Azért tette,
mert hitték mind, hogy ezzel megmenthetik azokat, akiket a világon mindennél
jobban szeretnek. Gyermeket, szerelmet és barátot! Mindent megtennél az utolsó
reménysugárba kapaszkodva a szeretteidért, azért, hogy ők éljenek! Elijah
gondolkodás nélkül megtette ezt Katherine-ért, akármit is művelt vele az a nő.
Még Damon is megtette, holott nem tudhatta, hogy újra szeretni fogja-e őt a
szerelme! Érted már miről beszélek Maryann? Határtalan és feltétel nélküli
szeretet! Ezért halt meg a bátyám és hiszem azt, hogy ahogy a fiam, az unokám
és a dédunokáim is a túlvilágon vannak, és most ő is ott van, és szeretné, ha
testvéreként ezt az utolsó szívességet megtennénk neki! Olyan nagy áldozat
tőled egy anyának és egy elhunyt bátyjnak a kérését teljesíteni? – sziszegte
halkan Elisabeth és még szorosabban fogta a nővére nyakát.
- Nem az Elisabeth – szólalt meg
mögöttük halkan Alec, aki időközben visszatért a szobába.
Elisabeth ekkor végül elengedte
Maryann-t, mire Alec mindkettejüknek átadott egy-egy vértasakot, majd leült az
egyik fotelba.
- Pontosan ezért engedtem a
boszorkány és a te kérésednek Elisabeth – felelte halkan Alec, hogy csak a két
húga hallja, amit mond. – Nekem csak két ükunokám élte túl az évszázadok
viszontagságait. Rajtuk és rajtatokon kívül mindenki mást én is elvesztettem.
Én sem osztom a túlvilággal kapcsolatos nézeteid Elisabeth, de úgy érzem ennyit
megtehetek az öcsém emlékéért.
- Én elhittem, amit Maria mondott
Elijah-nak és hiszem, hogy van még élet a halálunk után – felelte nagyot
sóhajtva Elisabeth, majd immár nyugodtabban ő is helyet foglalt az egyik
fotelban.
- Ne kezdjük ezt újra Elisabeth –
mondta Maryann, már ő is sokkal nyugodtabban, mint pár perccel ezelőtt. – Maria
Klaus boszorkánya volt, könnyen átverhette Elijah-t a túlvilágról szóló
meséjével.
- Lehetséges – felelte halkan
Elisabeth, és úgy döntött, hogy nem feszegeti tovább a témát. A testvérét ugyan
elveszítette, de most mindennél jobban szerette volna megóvni a nőt, akit
annyira szeretett a bátyja. Mindent, amit az imént Maryann fejéhez vágott,
komolyan gondolt. Tudta milyen eltemetni a gyermeket, az unokát és a
dédunokákat, és úgy érezte akármit is tett Isobel, kötelessége mellé állni. Nem
csak Elijah miatt, akit minden testvérénél jobban szeretett.
Nem szóltak többet egymáshoz,
csak csendben ültek a szobában és az Alec-től kapott vért iszogatták, egészen
addig, míg egy ismerős hang fel nem csendült az udvarról. Mindhármuk arca
egyszerre keményedett meg és jelent meg rajta az irtózatos düh. Egy szót sem szóltak
egymáshoz, mégis fél másodperccel később mindhárman az udvaron álltak és
farkasszemet néztek a testvéreikkel és Meredith-tel.
Victor, James, Isabella és
Meredith döbbenten néztek a három Elsőre és teljesen összezavarodtak. Egyikük
sem gondolta, hogy itt találkoznak újra és egymással szembe kerülnek.
- Ti – sziszegte a fogain
keresztül Victor és dühösen meredt a testvéreire. Ebben a pillanatban a villa
többi vámpírja és boszorkánya is csatlakozott hozzájuk és immár Alec, Maryann
és Elisabeth mögött állt Stefan, Caroline, Pearl, Bonnie, Kathlena, Isobel,
Mona és Lola. Négyen, tizenegy ellen. Ezt pontosan látta Victor, James,
Isabella és Meredith is. Tudták, hogy négyüknek esélye lett volna Katherine-ék
ellen, de így, hogy a testvéreik melléjük álltak, borítékolható volt a
vesztésük.
- Igen, mi – felelte nyugodt
hangon Alec, majd lazított a tartásán és mindenki döbbenetére elmosolyodott. –
Isten hozott testvéreim!
- Így köszöntöd azokat, akiket
meg akartok ölni? – szűrte a fogain keresztül dühösen Isabella, mire Alec
felnevetett.
- Dehogy akarunk megölni titeket
– felelte Alec, majd megcsóválta a fejét.
- Akkor miért álltatok a
gyilkosok mellé? – kérdezte dühösen James. – Megölték Niklaust és Elijaht.
- Klaus megérdemelte a halált,
Elijah pedig egy sajnálatos balesetben hunyt el ma reggel – felelte
összeszorult torokkal Alec, mire Victor, James és Isabella dühödten néztek
Meredith-re.
- Hazudik! – mondta hisztérikusan
Meredith és dühösen Alec-re nézett. – Hat napja, amikor Katherine-t
kiszabadították, foglyul ejtették Elijah-t és megölték! – mondta Meredith, majd
közben Kathlena-ra mutatott.
- Elijah mindvégig az én
oldalamon állt és azon dolgozott, hogy megöljön téged és Klaust – felelte
gyűlölettel teli hangon Kathlena.
- Hazudsz Katerina, mint mindig!
– felelte dühösen Meredith. – Megölték a testvéreiteket, ezt nem hagyhatjátok
annyiban! – mondta Meredith és közben végignézett az összes Elsőn, hogy
felfogják a szavai súlyát.
- Klaus csak neked volt fontos
Meredith, Elijah-t pedig mindig is gyűlölted – szólalt meg dühösen Elisabeth és
legszívesebben maga ölte volna meg azonnal Meredih-et. – Ő maga választotta a
halált, és mindvégig ellened és Klaus ellen munkálkodott.
Meredith gyűlölettel teli
tekintettel nézett Elisabeth-re, de nem válaszolt neki semmit.
- Mégis hogy kerültök ide és
miért álltok a gyilkosok oldalára? – kérdezte Victor dühösen a testvéreit.
- Elijah kérte a segítségünket,
mert tudta, hogy ez a szuka maga mellé állít titeket – felelte ingerülten Alec,
majd dühösen Meredith-re pillantott. – Azt szerette volna, ha megmentheti
Katherine és Elena életét, ezért kérte a támogatásunkat.
- Szóval a hasonmások miatt
ellenünk fordultok? – kérdezte dühödten Isabella.
- Nem drága húgom, szó sincs
erről – felelte Alec immár nyugodtabb hangnemben. – Azért vagyunk itt, hogy
meggyőzzünk titeket, hogy ne bántsátok ezeket a vámpírokat és a boszorkányukat.
Nem jelentenek veszélyt számunkra. Csakis Elijah segítségével voltak képesek
megölni Klaust, és titeket soha nem akartak bántani.
- Hazudtak neked is Alec, téged
is meg fognak ölni, amint megtehetik – szólalt meg Meredith ismét. Alec újra
dühbe gurult és egy pillanat alatt Meredith előtt termett és elkapta a nyakát.
- Vége a bájcsevejnek Meredith,
ideje, hogy megtörténjen az, amiért jöttünk – sziszegte a nő arcába fagyosan. –
A te halálod napja is eljött!
- Nem! – felelte hisztérikusan
Meredith és próbált kiszabadulni Alec szorításából, de mindhiába. Victor egy
lépést tett Alec felé, de Alec egy pillantásával jelezte neki, hogy ne tegye.
- Titeket nem akarunk bántani
Victor, csak Meredith-nek kell meghalnia – mondta Alec, majd hátrapillantott a
válla felett és egyenesen Kathlena-ra nézett. – Te jössz!
Kathlena lassan odasétált
Alec-hez és mindenki feszülten figyelte őket. Mikor Meredith szemébe nézett
Kathlena, akkor elmosolyodott és megszólalt.
- Isten veled Meredith – mondta elégedett
mosollyal az arcán Kathlena, majd a következő pillanatban kitépte Meredith
szívét, aki holtan esett össze a földön.
- Ezt miért kellett bátyám? –
szisszent fel dühösen Victor.
- Egyszer még hálás leszel ezért
öcsém – felelte Alec, majd Kathlena-ra nézett. – A hasonmások megölték azt, aki
az életre hívta őket, ezért az őseik ajándékaként most emberré válnak majd. Így
50 év múlva, miután leélték a teljes és hosszú életüket, feláldozzák magukat,
hogy mi ismét a hatalmunk teljében legyünk.
- 50 év múlva? – kérdezte
döbbenten Kathlena.
- Igen. Öcsénk emlékére, aki
annyira szeretett téged Katerina – felelte Elisabeth Alec helyett.
Ekkor Isobel előre lépett és
kinyitotta a Petrova gyűrűkkel teli dobozt, amit amióta hazatértek, mindig
magánál hordott.
A gyűrűk izzani kezdtek a
dobozban, majd végül a magasba röppent mind a nyolc. Egy darabig körpályán
keringtek a fejük felett, majd végül mindből kivált egy-egy szellem. Aki még
nem láthatta őket, elhűlve figyelte őket. Végül az egyik szellem Kathlena-hoz
lebegett és szeretetteljesen szólt hozzá.
- Elvégeztétek, amit kellett
gyermekeim – mondta ködös hanggal a szellem. – Mint tudjátok, ezért megkapjátok
az őseitek, a Petrova boszorkányok legnagyobb ajándékát hálánk jeléül.
Kathlena bólintott, majd hirtelen
megszakították a kapcsolatot és immár Elena-ként és Katherine-ként álltak
mindenki előtt.
A szellem ekkor ismét
elmosolyodott, majd visszament a társaihoz és együtt kántálni kezdtek. Elena és
Katherine megfogták egymás kezét, majd hirtelen egyszerre kétrét görnyedtek és
térdre rogytak. A szellemek végül tovább kántáltak, míg egy hatalmas
fényrobbanás nem töltötte be az egész birtokot. Mire újra látott mindenki, a
szellemek eltűntek és a három boszorkány mellett, most már két másik emberi
szív ütemes dobogása is belevegyült a csendbe.
*
- Sikerült – szólalt meg csendesen Damon. Végig idegesen figyelték
Elijah-val az udvaron történteket, és nagyon dühítette őket, hogy ők nem
tehettek semmit.
- Igen, emberek lettek – felelte halkan Elijah.
- Nem hittem volna, hogy ennyire könnyű lesz legyőzniük Meredith-et és
megállítani a testvéreidet – mondta Damon fejcsóválva. – Igazad volt, jó ötlet
volt magunk mellé állítani Alec-et, Maryannt-t és Elisabeth-et.
Elijah csak elmosolyodva bólintott és figyelmesen nézte Elenát és Katherine-t,
akik még mindig a földön térdeltek. Mély levegőt vettek újra és újra, és úgy
tűnt, hogy egyáltalán nincsenek jól.
- Valami nincs rendben – mondta összeszűkült tekintettel Elijah. – Nézz
rájuk! Holdsápadtak mindketten. És a szívük is egyre gyorsabban ver.
Damon aggódva fordult a lányok felé és észrevette, hogy a többiek is
kezdenek rájönni, hogy valami nincs rendben. Elena és Katherine még mindig
szorították egymás kezét és miközben egyre sápadtabbak lettek, elkezdtek egész
testükben remegni.
- Valami nem stimmel – szólalt
meg erőtlenül Elena és felnézett az előtte álló Isobelre. – Anya, nagyon fáj –
mondta hisztérikusan Elena és kicsordultak a könnyei, pontosan akkor, amikor
Katherine-éi is.
- De mi a baj? Mitek fáj kicsim?
– kérdezte aggódva Isobel és letérdelt a lányok elé.
- Minden fáj – üvöltötte Elena
helyett Katherine, és Elenával egyszerre ordítottak fel a kíntól és elengedve
egymás kezét, magukhoz kaptak és átölelték a testüket, mintha azzal elmúlna a
kínjuk. Könnyes arccal a földre rogytak és üvöltöttek a fájdalomtól.
- Mi ez? Elijah mi történik velük? – kérdezte üvöltve Damon Elijah-t és
a férfi felé fordult.
- Nem tudom, nem értem mi ez az egész – felelte Elijah aggódva, majd
Damonnal együtt közelebb sétált a lányokhoz.
Isobel eközben megfogta mindkét
lány csuklóját és próbálta kitapintani a pulzusokat.
- A pulzusuk az egekben van –
mondta hisztérikusan és a mögötte lévő Alec-re nézett. – Ha nem áll be normál
értékre a pulzusuk, hamarosan meghalnak! – tette hozzá sírva Isobel.
- Adjunk nekik vért, hátha
meggyógyítja őket – felelte Alec érzelemmentesen, majd Isobel szemébe nézett. –
Ha nem segít, akkor nem várunk 50 évet!
- Ne! – üvöltötte Isobel, de
Elena és Katherine üvöltése mellett alig lehetett hallani a hangját. Alec
erőszakkal elhúzta Isobelt a lányoktól és Elisabeth kezébe adta, hogy vigyázzon
rá. Ezután Maryann odasétált hozzá és együtt megharapták a csuklójukat és
megitatták Elenát és Katherine-t. De amint lenyelték az első korty vért
Elenáék, üvöltve tolták el Alec és Maryann kezét, és ordítva a torkukhoz
kaptak.
- Sajnálom – súgta fátyolos
hangon Elisabeth Isobel fülébe, aki keservesen felordított.
- Mona, Lola – szólt szigorúan
Alec, amikor felállt Elena mellől. – A szertartást most azonnal
végigcsináljátok!
Mona és Lola szó nélkül
engedelmeskedtek Alec-nek és odaléptek Katherine és Elena mellé.
- Ne! – üvöltötte Damon magán kívül, és úgy érezte megőrül a
tehetetlenségtől.
Elijah-ra nézett, aki könnyes szemmel figyelte a történteket és ő is
ugyanolyan tanácstalannak tűnt, mint ő. Elkínzott arccal figyelték, ahogy a két
boszorkány elkezd latinul kántálni, majd egy-egy tőrt elővéve letérdeltek Elena
és Katherine mellé. Damon és Elijah látta, hogy a Meredith-tel érkező Elsők
döbbenten figyelik a történéseket, míg Bonnie, Caroline, Pearl és Stefan
könnyes szemmel nézik a két lányt. Még Alec és Maryann is sajnálattal figyelték
a két haldokló nőt. Elisabeth szeme is könnyes volt, miközben próbálta visszafogni
a kezei közt kapálódzó és üvöltő Isobelt.
Damon sírva figyelte, ahogy a két boszorkány a magasba lendíti a
kezeikben tartott tőrt, és a amikor egyszerre Elena és Katherine szívébe
szúrták őket, úgy érezte, hogy a szíve most halt meg valójában.
Zokogva a térdre rogyott és ekkor vette csak észre, hogy Elijah is már
ki tudja mióta térdel mellette és sírva nézte a történteket. Látták, ahogy
kedveseik teste megfeszül, és egy utolsó légvétellel az élet is távozott a
testükből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése