2013. október 20., vasárnap

6. Novella: Delena: I Will Always Choose You (S05E03 nyomán)

  
Sziasztok!

Végre javában megy a televízióban a Vámpírnaplók 5. évada és pontosan az S05E03-as rész után úgy éreztem, hogy írnom kell. Mi másról is szólhatna ez a novella is, mint Delena-ról?:) Történt ebben az epizódban két nagyon szép szerelmi vallomás, amit én egy picit másképp írok most le nektek és egy kicsit máshogy mutatom be. Ez csak egy rövidke Delena oneshot, ám remélem, hogy tetszeni fog Nektek és megalapozza a következő epizódot, amit gondolom, hogy sokan vártok már.

A címválasztás kapcsán pedig… Nem véletlenül hagytam angolul a címet, ami sokatok számára ismerős lehet. De ne igyatok előre a medve bőrére, mert ezúttal nem Damon szájából hangzik el az idézett mondat.:) (Aki esetleg nem emlékszik rá: S02E18)

Figyelmeztetés! A rész spoilereket tartalmaz az S05E03-as epizódból!
***********************************

I Will Always Choose You! – Mindig téged foglak választani!


Hűvös alkonyi fényben úszott a Salvatore villa, és a szürkületen kívül csak a kandalló pislákoló tüze világította meg a hatalmas nappalit. Mindössze két vámpír tartózkodott a hatalmas helyiségben, ám mindketten mély csöndbe burkolóztak. Az imént vezették be a jelenleg amnéziás Stefant a szobájába, és ők végre kettesben lehettek. Most lett volna lehetőségük beszélni a történtekről, mégsem tudta egyikük sem, hogy mit mondjanak. Mikor nekikezdtek volna tisztázni a dolgokat, pont akkor tért magához Stefan, és vele kellett törődniük. Bár az ő ügyét nem tudták jelenleg megoldani, mégis rányomta a bélyegét a kedvükre ez az új helyzet. De nem ez volt az, ami a legjobban aggasztotta őket. Az elmúlt egy-két napban túl sok konfliktus volt közöttük, amiket még nem volt alkalmuk tisztázni. Emellett az új szuperboszi által mondottakat sem volt lehetőségük megvitatni, csak futólag tudtak pár szót váltani erről.
Elena volt az, aki végül megtörte a csendet. Mindezidáig a kanapén ült és a kandalló vöröslő lángjait bámulta, most viszont a vele szemben ülő komor vámpírra nézett, akinek a tekintete túl sok fájdalomról árulkodott.
- Gyanúsan hallgatag vagy most, Damon – szólalt meg végül Elena, aminek következtében végre ránézett az említett vámpír, ám a tekintete még mindig nem árult el semmit Elena-nak. – Mondd el, hogy mit mondott neked Qetsiyah a kunyhóban – tette hozzá halkan Elena, mire Damon összeérintette maga előtt az ujjait, egy pillanatra rájuk nézett, majd ismét Elena-ra.
- Tulajdonképpen azt mondta nekem, hogy nincs esélyünk – felelte röviden és nyersen Damon, majd látva Elena döbbent arcát, folytatta. – Elmesélt nekem egy nagyon érdekes történetet a hasonmásokról és az ő történelmükről. Hogy miként fonódott össze a sorsuk és szerettek egymásba újra és újra a történelem során… Az elmondása szerint maga az univerzum irányít téged, hogy mindig Stefant szeresd és ne engem. Egy napon újra őt fogod választani, mert én ebben a helyzetben csak vesztes lehetek. A lényeg: veszett ügy vagyunk, és nem számít, hogy mit teszünk vagy próbálunk tenni ez ellen, jobb, ha már most feladjuk. Mindketten – mondta halkan Damon, majd Elenára pillantott, aki még mindig döbbenten nézte őt. – Nos, ezt mondta nekem az ősboszi. Egy részét szó szerint idéztem – tette hozzá Damon egy fancsali mosollyal az arcán, majd próbálta tanulmányozni Elena arcvonásait, hogy a döbbeneten kívül az mit árul el neki az elhangzottak kapcsán.
- Az univerzum? – kérdezett vissza Elena felvont szemöldökkel.
- Nem én találtam ki, ő mondta – felelte nagyot sóhajtva Damon.
- És te hiszel neki – mondta Elena és az égbe emelte a tekintetét. Úgy látta, hogy az imént Damon nem csak elmesélte neki Qetsiyah szavait, de talán el is hiszi azokat, amit ő egyszerűen nonszensznek tartott.
- Van okom hinni neki? – húzta fel kíváncsian a szemöldökét Damon, amivel csak azt érte el, hogy Elena egy fájdalmasat nyögött, majd felkelt a kanapéról, odasétált elé, megfogta a kezét, és végül ő is felállt a fotelból. Kéz a kézben álltak csendben, egymással szemben és a másik szomorú tekintetét fürkészték.
- Nézd Damon... Tudom, hogy a napokban minden erőmmel Stefan megtalálására koncentráltam és ez neked úgy tűnhet, hogy még mindig szeretem őt. Ami természetesen így is van, de nem úgy, ahogy te gondolod – mondta halkan Elena, majd az ajkába harapott és megpróbálta érhetően elmondani Damonnak azt, amit érez mélyen a szívében. – Stefannal lezártam a kapcsolatunkat, ami eddig működött és nem tovább. Az érzéseim irántad pedig nem változtak. És mielőtt még Qetsiyah-ra terelnéd a szót, közlöm veled, hogy nem fogom hagyni, hogy egy 2000 éves, őrült boszorkány mondja meg nekem és neked azt, hogy miként fog alakulni az életem! Soha nem hagytam senkinek sem, hogy irányítsa az életemet, vagy a döntéseimet és most sem fogom. Amikor téged választottalak, az csakis az én döntésem volt. Nem miattad szakítottam Stefannal, ezt jó ha tudod! A kettőnk kapcsolata véget ért, ennyi volt megírva nekünk. Mondhat nekem akárki akármit az univerzumról meg a származásomról és a sorsról, én akkor is hiszem, hogy a döntés mindig az én kezemben lesz. Én pedig téged választottalak és nem fogom hagyni, hogy Silas ex-mennyasszonya közénk álljon! – tette hozzá eltökélten Elena, ami végül mosolyt csalt Damon arcára.
- Szerinted én hagynám? – kérdezte Damon felvont szemöldökkel. – Szerinted hagynám, hogy egy lejárt szavatosságú, bár piszokerős banya mondja meg nekem, hogy kit szeressek és kit ne? Senki ne mondja meg nekem, hogy miként éljem az életemet, hogy kivel tervezzem a jövőmet és kit akarjak magamnak! Se egy őrült boszi, se az univerzum nem szólhat ebbe bele, mert nem érdekel Elena, érted? Én téged szeretlek, és akárkinek a végzete akarjon is közénk állni, nem fogom hagyni, hogy ez eltántorítson attól, hogy veled legyek. Mert te vagy az életem, a többi pedig nem érdekel! – tette hozzá elcsukló hangon Damon, majd óvatosan Elena arcához ért. – De ettől függetlenül is aggaszt ez az egész, mert látom, hogy mennyire fontos neked az öcsém. És ez most nem féltékenység Elena… - mondta halkan Damon, majd mély levegőt vett és keserűen folytatta. – Mindig én vagyok a vesztes fél, és néha még ma is csodálkozom azon, hogy engem választottál.
Elena lágyan elmosolyodott Damon vallomása hallatán, majd lassan megcsóválta a fejét és a kezeibe vette Damon arcát.
- Emlékszel arra, hogy mennyire ellenünk volt mindenki, amikor végre összejöttünk? – kérdezte halkan Elena, mire Damon az égbe emelte a tekintetét. Elena finoman végigsimított a vámpír arcán, mire Damon végül ismét rá figyelt. – Mindenki azt mondta, hogy csak összezavarodtam, mert még új vámpír vagyok és valójában Stefan nekem az igazi. Ezt mondta Caroline, Stefan, és Bonnie sem igazán állt mellettem. Aztán kiderült, hogy kötődöm hozzád, azért mert már emberként is éreztem valamit irántad. Ekkor már senki sem volt hajlandó hinni nekem, még te sem, és nem voltatok képesek megérteni, hogy még ha kötődöm is hozzád, akkor is tisztán érzem, hogy kit szeretek! A szívem mélyén akkor is éreztem azt a perzselő szerelmet, amit te gyújtottál bennem és elárulom neked Damon Salvatore, hogy most is pontosan ezt érzem! Mondhat nekem akárki akármit a hasonmások végzetéről, én akkor sem hiszek benne! És tudod, hogy miért nem? – kérdezte Elena, mire Damon kíváncsian felhúzta a szemöldökét. – A köteléket megtörtük, amiben senki sem reménykedett és mégis téged választottalak és téged szeretlek a mai napig! Ahogy akkor azt legyőztük, ezt is le fogjuk. Mert helyettem senki se hozzon döntést! Az irányítás az én kezemben van. Szerettem Stefant, igen, ezt nem tagadom. De a mi hasonmásainknak megadatott az, ami Silasnak és Amara-nak nem: élhettünk kapcsolatban, és kiteljesedhetett a szerelmünk. De a legfontosabb az, hogy ez a szerelem véget ért! Véleményem szerint Damon, ha a sorsom Stefan lenne, akkor sosem választottalak volna téged, miközben mellette is dönthettem volna.
- Azt hiszem Miss Gilbert, Ön roppant eszes, és a logikája is lenyűgöző – szólt közbe halkan Damon és közben egy boldog, féloldalas mosolyt villantott Elena-nak.
- És meggyőző is? – kérdezte Elena halkan és mosolyogva.
- Tökéletesen meggyőző – válaszolta Damon, majd óvatosan közelebb hajolt Elena-hoz, de nem adta meg a lánynak a csókot, amire az már annyira szomjazott.
- Helyes válasz Mr. Salvatore – válaszolta Elena, majd ő is közelebb hajolt Damonhoz.
- Mr. Salvatore-nak csakis helyes válaszai vannak – felelte egy csibészes mosollyal az ajkán Damon.
- Imádom, hogy az egód mindig mindent helyre tesz a makacs kis fejedben – válaszolta vigyorogva Elena, amivel csak azt érte el, hogy Damon szemein egy sötét árny suhant át.
- Ugye tudod Elena, hogy amit ezért kapsz, azt nem teszed csak úgy zsebre – válaszolta fenyegetően Damon, ám a játékos él végig érződött a hangjából.
- Tisztában vagyok vele – felelte játékosan Elena, majd pillanatok alatt újra komoly lett az arca. – Szeretlek Damon Salvatore! Bárki bármit is mondjon, ez sosem fog változni! – tette hozzá csillogó szemekkel Elena, amivel egy boldog mosolyt varázsolt az őt ölelő vámpír arcára. – Mindig téged foglak választani – suttogta halkan Elena, amivel csak azt érte el, hogy még nagyobb mosoly jelent meg Damon arcán.
- Az érzés kölcsönös Elena Gilbert – válaszolta halkan Damon. – Szeretlek! – tette hozzá halkan, majd végül egy boldog és megnyugvást hozó forró csókban teljesedett ki a vallomásuk.


**************************


Nos, ennyi volt.:) Egy rövidke, Morwen-féle átirata az epizódban elhangzott vallomásoknak. Az eredeti mindig jobb, és nem is akarom azt felülszárnyalni.:) De remélem, hogy azért mégis tetszett nektek ez a Morwen-féle bővebb verzió is.:)



Köszönöm, hogy elolvastátok, és ha tetszett, akkor egy aprócska visszajelzést adjatok, vagy egy Like is megteszi.:)



Morwen

4 megjegyzés:

  1. Mit mondhatnék erre a kis ám mégis lenyűgöző storyira, azon kivül, hogy nálam is vissza tett néhány biztositékot a helyére, nem csak Damonnal. Áldásom, rájuk. Valóban kellett ez, jót tett, az én egomnak is. (A 3 rész egy kicsit kiütötte a biztositékot nálam. Itt arra gondoltam, hogy a kontrolmániás banya, akinek ráadásul savanyú a szőlő, kitörölte a Stefan emléleit, hogy Elenánál tiszta lappal induljon.) Bocs dühös vagyok. Legalább ezekben a történetekben ki élvezhetem zavartalanul a Delenát, mert amint látom JP, már megint elcseszte. Ettől függetlenül ez az oneshot, fényt hozzott a sötét alagútba, köszike. Mindig is tudtam, hogy ráérzel az irásra, és nem is akárhogy. Gratulálok, szenzációs dolgot hoztál össze. :):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Nagyon ráéreztél a lényegre, én is pontosan emiatt írtam ezt a rövid storyt.:) Kellett valami, ami lenyugtat és picit a helyére tereli a dolgokat, mármint az én kis Delena-s lelki világomban.:) Aztán, hogy mi lesz ezután a sorozatban? Hát, próbálok bizakodni, de nem mi írjuk a forgatókönyvet, szóval marad a várakozás a fejleményekre...
      Köszönöm, hogy megint írtál és örülök, ha segíthettem ezzel egy kicsit neked is.:)

      Törlés
    2. Nekem kifejezetten nem tetszett ez a oneshot. Az elején a megfogalmazás olyan volt mintha az első történetedet írnád. Aztán eltűnt ez az érzés, de a valódi érzések mégsem jöttek át, hiányoltam belőle a pluszt. A mondatok ott voltak, de nem volt mögöttes tartalom. Pély Barnásan szólva "Ez nem jött át". Az érzelmek legalábbis egy cseppet sem.
      Remélem a további írásaid jobbak lesznek.
      (Nem szándékozom vitát indítani, összeszólalkozni senkivel, meggyőzni sem tudtok. Morwen a főoldalon kérte, hogy írjunk véleményt. Én megtettem, sajnos nem tudtam jót írni róla. Ettől függetlenül sok írásod tetszik amit az oldalon olvasok.)

      Egy Delena-fan

      Törlés
    3. Szia!
      Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem, és nem köntörfalazok, ezt magam is érzékeltem, de most valahogy nem tudtam ezt a történetet jobbra írni. Nem lehet mindig minden tökéletes, de legalább tanulok majd ebből is és a szavaidból.:) És a legnagyobb tanulság számomra: jól éreztem, hogy ez nem lett olyan, mint ahogy elvárnám magamtól.:)
      Legközelebb ígérem, hogy igyekszek jobban beleadni mindent.:)

      Törlés