Kötelékek - A mindenórás szerető (tizennyolcadik rész - harmadik fejezet) 18+

Figyelem!

A rész csak 18 éven felülieknek és erős idegzetűeknek ajánlott. Egyes felnőtt tartalmú jelenetek felkavarhatják az olvasók lelki nyugalmát. Ennek tudomásulvétele után olvassatok csak tovább!

 

*********************

Damon és Elijah alig érzékelte, hogy mennyire telik a fejük felett az idő. Mindketten kimerültek és hullafáradtak voltak. Kathlena szinte egész nap csak velük volt, és sokszor még ketten is alig bírtak vele. A lányok már nem aludtak olyan sokat, mint a terhességük elején, sőt, sokkal kevesebbel is beérték. Egyre vadabbak és egyre követelődzőbbek lettek velük szemben, és lassan már a végkimerülés szélén járt a két férfi.

Damon egyik este fáradtan és csapzottan botorkált le a könyvtárba és álmosan töltött magának egy italt. Szinte észre sem vette, hogy a kanapén ott ül Elisabeth is. Csak akkor tudatosult benne, hogy a nő is a helyiségben van, amikor leült mellé a kanapéra.

- Nem vagy valami jó bőrben – mondta aggódva Elisabeth.

- Én is úgy érzem magam, elhiheted – mondta fáradtan Damon. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire borzasztó ez az időszak, hiába mondtátok mindketten Elijah-val, hogy maga a pokol lesz. Aláírom, tényleg az. Már fel se tűnik, hogy reggel van, vagy este és hogy hol vagyok éppen Kathlena-val. Amint elaludnék, szinte azonnal megjelenik és letámad.

- Már csak másfél hét van hátra Damon, ezt valahogy még bírjátok ki – mondta bíztatóan Elisabeth. – És ha már itt tartunk, beszélni akartam veled valamiről.

- Mondd, mielőtt ültömben el nem alszok – felelte Damon, majd végre kiitta a poharát.

- Szóval, gondolom neked most nincs se erőd, de kedved ezzel foglalkozni, de valakinek mégis muszáj lesz. Másfél hét, és megérkezik a baba, és ideje lenne beszerezni neki néhány fontos dolgot.

- Elisabeth, ne is folytasd. Nekem az se tűnne fel, ha egy zsákot húznák a gyerekre, mert hetek óta alig látok a fáradtságtól. Szóval minden rád van bízva – mondta ásítva Damon, majd felkelt a kanapéról és az ajtó felé indult.

- Igen, de fogalmunk sincs, hogy fiú lesz-e vagy lány, de mégis meg kellene venni néhány dolgot – mondta aggódva Elisabeth.

- Hidd el Elisabeth, hogy sem a babát, sem Elenát, vagy engem nem fog zavarni, ha rózsaszín ruha kerül egy fiúra, vagy kék lesz a kislány babakádja – mondta egyre kimerültebben Damon.

- Értem. De akkor inkább olyan színeket és ruhákat választok, ami mindkettőnek megfelelő lesz – mondta Elisabeth eltűnődve.

- Rózsaszín – felelte Damon, mire Elisabeth kíváncsian felhúzta a szemöldökét, erre pedig Damon nagy levegőt véve folytatta. – Sose tudtam elképzelni, hogy lenne egy fiam és ezt most is így gondolom. Szóval rózsaszínre kapsz engedélyt.

- És ha nem… - kezdte Elisabeth, mire Damon megrázta a fejét.

- Majd engem fog Elena kinyírni, ha a fiát egy rózsaszín, habos-babos szoknyában fogja meglátni. Túlbonyolítod a dolgokat Elisabeth, nyugi – mondta Damon ismét ásítva. – Minden rendben lesz, én viszont most alszok pár órát, mielőtt összeesek.

Elisabeth csak kedvesen bólintott, majd miután Damon kiment a könyvtárból, mosolyogva vetette bele magát az asztalon előtte heverő, eddig alaposan rejtegetett baba-mama katalógusokba.

Damon áldotta az eget, hogy amikor visszatért a szobájába Kathlena-nak már hűlt helye volt. Amint vízszintesbe került az ágyon, abban a pillanatban el is aludt.

*

Elijah is egyre jobban kikészült és alig tudott ő is aludni néha pár órát. Fogalma sem volt arról, hogy még kettejüknek is ennyire nehezére esik majd kielégíteni Kathlena vágyait. Úgy tűnik, hogy a két lélek valójában két terhes nő kielégítését követelte meg tőlük, így egyáltalán nem volt egyszerűbb a helyzetük, hiába ketten álltak Kathlena szolgálatára. Ahogy haladtak afelé a bizonyos kritikus nap felé, Kathlena annál kezelhetetlenebb lett. A nap huszonnégy órájából alig 4-5 órát aludt, a többit a két férfival töltötte, akiknek már erejük alig volt megcsókolni Kathlena-t, nemhogy szeretkezni vele. Ez még jobban frusztrálta a lányt, így végül valahogy mindig újra és újra erőt vett magán Elijah és Damon.

Egyik este, alig pár nappal a várva várt nap előtt, a könyvtárban összefutott a két férfi. Fogalmuk sem volt arról, hogy mikor látták egymást utoljára, hisz ők is vagy aludtak vagy épp Kathlena-val foglalatoskodtak. Elijah nyúzottan kászálódott be az egyik fotelba, és Damon egy csepp dühöt sem érzett a férfi iránt. Egyszerűen csak együttérzett vele, mert tudta, hogy pontosan ugyanazon mennek most mindketten keresztül.

- Elaludt? – kérdezte fáradtan Damon.

Elijah csak bólintott, mire Damon megkönnyebbülten az égbe emelte a tekintetét.

- Hála az égnek! – mondta nagyot sóhajtva és hátradőlt ő is a fotelben. – Komolyan mondom, már a perceket számolom vissza, ami még a szülés napjáig hátravan.

- Az sok lesz még Damon, mert még kereken három teljes nap áll előttünk – mondta fájdalmas arccal Elijah.

- Ezt már fél lábon is kibírjuk, de az biztos, hogy egy nappal sem bírnék tovább helytállni, mert esküszöm, már most úgy érzem, hogy egy élő-halott zombi vagyok.

- Nekem mondod? – kérdezte Elijah fejcsóválva. – Már meg se érint és fel sem fogom, hogy Kathlena egész nap csak oda-vissza járkál a szobáink közt.

- Már engem sem érdekel, mert örülök, hogy egyáltalán élek még – felelte keserűen Damon. – Amilyen nehéz volt az elején, ahhoz képest elég jól kezeljük a helyzetet.

- Nem volt más választásunk, és az volt a legjobb döntés, ha normálisan állunk a helyzethez és a másik félhez – felelte határozottan Elijah.

- Igazad van, mint mindig – sóhajtotta Damon, majd felkelt a fotelból és nagyot nyújtózott. – Mindenesetre jó nagy barmok vagyunk, hogy végre alszik Kathlena, mi pedig nem követjük a példáját.

- Igaz, menjünk aludni – mondta álmosan Elijah, mire Damon csak biccentett és meg sem várva az Elsőt, felment az emeletre.

Fájdalmasan felnyögött, amikor meglátta Kathlena-t a folyosón, és mire bármit is szólhatott volna, a lány már el is kapta, a falhoz nyomta őt és szenvedélyesen megcsókolta. Mikor egy pillanatra elengedte őt Kathlena, levegő után kapkodva, álmosan szólt a lányhoz.

- Legalább menjünk be a szobába – nyögte fáradtan Damon, mire Kathlena elmosolyodott, és végül Damon nagy örömére, ha nem is a saját szobájába, de abba benyitottak, ami a legközelebb volt hozzájuk.

Kathlena azonnal lecsapott volna Damon ajkára, de a férfi teljesen lemerevedett. Rá sem ismert a szobára, amibe beléptek és a bútorzatát se látta még soha életében. A szoba egyik szegletében egy kiságy volt, és minden szükséges felszerelést megtalált a helyiségben, amire egy babának szüksége lehetett. Egy dolog zavarta csak: a színek kavalkádjából egyértelmű volt, hogy ez bizony egy fiúnak lett berendezve.

- Mi a fene? – kérdezte döbbenten, majd dühösen elkiáltotta magát. – Elisabeth!

Amint kimondta a nő nevét, a vámpír már mellette is állt. Hiába erősebb volt a férfinál, most félszegen nézett az értetlen és dühös vámpírra. Eközben Elijah is megjelent az ajtóban és ő is döbbenten nézett végig a kékben pompázó babaszobán.

- Mit jelentsen ez? – kérdezte értetlenül és közben még idegesebb lett, mert Kathlena folyamatosan simogatta a hátát és a mellkasát, és néha végigcsókolta a nyakát is. Igyekezett nem tudomást venni a lányról és Elisabeth-re figyelt.

- Öhm, arról van szó Damon, hogy tényleg fogalmunk sincs arról, hogy fiú lesz-e vagy lány, ezért hát… - kezdte zavartan Elisabeth

- De egyértelműen kértelek, hogy lánynak vásárolj be, mert nekem nem lesz fiam – csattant fel csalódottan Damon.

Elisabeth nagy levegőt vett, majd hátrébb lépett az ajtóból, ki egészen a folyosóra, majd a szemben lévő szoba ajtaját szélesre tárta a két férfi előtt.

- Ezt nem hiszem el – mondta fejcsóválva Damon, majd hangosan felnevetett. – Te tényleg kicsit túlzásba vitted a vásárlást – tette hozzá csillogó szemekkel Damon, majd kilépett a kék szobából, hogy megcsodálja a szemben lévő másikat, ami rózsaszínben pompázó, tipikus hercegnő szoba volt.

- Szóval nem bíztam túlzottan az ösztöneidben, ezért mindkét eshetőségre felkészültem – felelte elmosolyodva Elisabeth.

- Felesleges volt – mondta nevetve Damon, majd hálásan Elisabeth-re nézett. – Mindenesetre köszönöm. Elena is imádni fogja. Még ha netalántán fiú lenne, akkor is – tette hozzá kedvesen, majd közben dühösen Kathlena felé fordult, aki még mindig rajta csüngött és ekkor vette csak észre, hogy már az ingje is össze-vissza áll rajta. – Nem tudnál egy icipicit leállni és megnézni vagy megcsodálni a lányod szobáját? – kérdezte mérgesen Kathlena-t, de amikor a nő fittyet hányva a szavaira tovább csókolta őt, mérgesen az égbe emelte a tekintetét, majd fél pillanat múlva már el is tűnt Kathlena-val a szobájában.

- Hála az égnek, megyek és alszok egy keveset – sóhajtotta Elijah, mire Elisabeth döbbenten nézett a bátyjára.

- Jézusom! Ti aztán tényleg teljesen kikészültetek – mondta aggódva és félve mérte végig a kimerült bátyját. – Az imént Kathlena majdhogynem itt helyben mászott rá Damonra, de téged ez hidegen hagy.

- Nem Lizbeth, csak egyszerűen fáradt vagyok és tudom, hogy felesleges emiatt dühöngenem. Még pár nap és vége van – mondta álmosan Elijah, majd mire a húga válaszolt volna, már hátat is fordított neki és bement a szobájába, hogy nyugovóra térjen.

Elisabeth elmosolyodott, majd lekapcsolta mindkét szobában a villanyt, becsukta az ajtókat és ő is elindult a szobájába, hogy nyugovóra térjen.

*

Damonnak fogalma sem volt arról, hogy miképp volt képes az éjszaka folyamán újra és újra magáévá tennie Kathlena-t. Úgy érezte, hogy a teste már teljesen külön életet él, és szinte fel sem fogta és nem is tűnt fel neki, hogy mikor mit csinált a lánnyal. Automatikusan tette a dolgát, és úgy érezte, hogy ha most nem utálja meg végleg a szexet, akkor soha.

Úgy gondolta, hogy végül csak nem nyújtott annyira rossz teljesítményt, mert Kathlena újra és újra elélvezett a karjaiban, és mikor végül ő is követte a lányt, szinte azonnal el is aludt a kimerültségtől. Az sem érdekelte, hogy Kathlena valószínűleg azonnal átment Elijah szobájába. Kimerült, és végre aludni akart pár rövid órácskát.

*

A következő három nap is hasonlóan kimerítő volt Damonnak, de az utolsó éjszaka úgy hajtotta álomra a fejét, már ő sem tudja hányadik szeretkezés után Kathlena mellett, hogy másnap végre minden véget ér. Bízott abban, hogy ezután már minden csak jobb lesz és végre Elena és Katherine szét tudnak majd válni. Az, hogy ő közben apává válik, már csak hab volt a tortán. Ezzel a tudattal merült álomba, és reggel mikor felébredt, maga is meglepődött, hogy viszonylag sokat, majdnem három órát tudott aludni. Természetesen Kathlena ébresztette, ő pedig csak rutinosan csókolta meg a lányt, majd óvatosan maga alá fordította, és hónapok óta először boldogan merült el a lányban. Kellemes izgatottság ölelte körbe a szívét és úgy érezte, már a célnál van, és hamarosan vége mindennek, és még ma apa lesz. Nem is mert arra gondolni, hogy elszámolták volna a napokat, mert biztos volt abban, hogy akkor a puszta kezével tekerné ki Elisabeth nyakát, még ha erre kevés esélye is volt.

Nem igazán figyelt arra, hogy mikor mit csinál, és arra sem, hogy mennyire hevesen kap a csókjai után Kathlena. Most a saját kis belső világában volt Damon, és nem nagyon fogott fel semmit a külvilágból. Nem is tudta volna megmondani, hogy hányszor feszült ívbe alatta Kathlena teste, és ő mikor követte a lányt a beteljesülés felé. Csak elégedetten elmosolyodott, amikor Kathlena-t végül elnyomta az álom. Akármennyire is abszurd volt, mégis büszke volt magára, hogy egyre jobban ki tudta készíteni és ki tudta fárasztani a hatalmas pocakkal mellette fekvő lányt. Mosolyogva végigsimított a lány hasán, és forróság járta át a szívét, amikor megérezte a baba mozgását.

- Türelem Alyssa, hamarosan találkozunk – mondta mosolyogva, majd szórakozottan felkelt az ágyról és miután felöltözött, kilopakodott a szobából.

Holtfáradt volt, de maga sem értette, hogy hirtelen mitől kapott ennyire erőre, is miért érzi úgy, hogy a Föld felett lebeg tíz centivel. Miután szerzett magának egy tasak vért a pincéből, egyenesen a könyvtárba ment, ahol összetalálkozott Elisabeth-tel és Elijah-val. A férfi szinte félig éberen aludt a fotelban, amire Damon csak megrázta mosolyogva a fejét.

- Látom kivirultál – mondta mosolyogva Elisabeth.

- Viccelsz? – kérdezte Damon vigyorogva, majd leült a fotelba és nagyot kortyolt a kezében tartott vértasakból. – Ma véget ér minden, és végre megszületik a lányom.

- Honnan vagy ennyire biztos abban, hogy lány lesz? – kérdezte álmosan Elijah.

- Csak tudom és kész – mondta Damon vállrándítva, mire a két Első csak hitetlenül megrázta a fejét.

- Alig hiszem el, hogy végre ez a nap is eljött – mondta ásítva Elijah.

- Nekem mondod? Kikészített az elmúlt pár hét – felelte Damon fejcsóválva. – Komolyan mondom, ha valaki ezután kiejti a száján a szex szót, elhányom magam és zárdába vonulok.

- Szex – mondta Elisabeth mosolyogva, mire Damon az égbe emelte a tekintetét, Elisabeth pedig hangosan felnevetett.

- Shh, halkabban! – mondta Damon suttogóra fogva. – Ne feledd, az alvó Kathlena a jó Kathlena.

- Igaz – felelte halkan és mosolyogva Elisabeth, majd hirtelen komolyra fordult az arca. – De mi van, ha mégis fiad lesz Damon.

- Akkor is ugyanúgy fogom szeretni – felelte Damon, majd elmosolyodott. – De mivel lány lesz…

- Jaj Damon, szörnyű vagy – vágott közbe halkan nevetve Elisabeth. – Kezdesz az idegeimre menni.

- De azért ugye nem hagysz most faképnél minket? – kérdezte mosolyogva Damon. – Egy szülést nem tudok egyedül levezetni.

- Nem lesz semmi komplikált benne Damon – felelte nyugtatóan Kathlena. – Még annyi időd se lesz, hogy azt mondd „jön a baba”, és szinte már meg is született.

- Az jó, akkor hamar túlleszünk… - kezdte Damon, de a következő pillanatban egy sikítás rázta meg a villa csendes falait, amire is a három vámpír fél másodperc múlva már Kathlena szobájában volt.

Kathlena a fürdőszoba ajtajának támaszkodott és fájdalmasan fogta a hasát. Csak egy vékony ruha volt rajta, ami tökéletesen kiemelte a hatalmas pocakját.

- Elkezdődött – mondta sugárzó arccal Elisabeth, és közben végignézett a levegő után kapkodó, könnyes szemű lányon. Kathlena nehezen ráemelte a tekintetét, majd miután kicsordultak a könnyei, bólintott. Igen, a szülés beindult, most már mind biztosak voltak ebben.

Következő rész