2013. november 12., kedd

The Delena Fanfiction - 1. fejezet: Egy ködös éjszaka

Sziasztok!

Hát ez a nap is eljött.:) Új történet indul, aminek meg is hoztam az első fejezetét. Mint ahogy a történet főmenüjében írtam is róla, a regényt Damon szemszögéből írom. De amikor szükségét érzem, akkor Elena fejébe is bepillanthattok, ami úgy érzem, hogy néha kell is majd, ám ez cseppet sem fog rontani a történeten.:)
Nem mindig fogom kiírni, hogy kinek a szemszögéből készült az adott fejezet, mert általában már az első mondatban kiderül ez. :)

De azért most leírom, hogy tudjátok: az utazás indul Damon fejébe, ami most nem túlzottan józan!:)

(Emlékeztető: a történet a második évad után indul, amikor is Damon és Elena gőzerővel nyomoz Stefan után. Nem minden történik majd pontosan úgy, ahogy a harmadik évadban, mert mindent aszerint alakítok majd, ahogy a legjobbnak érzem ebben a story-ban.:) )


******************************






Hűvös nyári este volt, de ebből én jelenleg semmit sem éreztem. Sorban öntöttem magamba a mindent megoldó hűs nedűt, a kedvencemet: bourbon-t, ami mindig vigaszt nyújtott nekem. És most? Igen, most is hatott. Egyre jobban a fejembe szállt az ital, amire most nagy szükségem volt. Miért is? A válasz roppant egyszerű volt, csak a fogaskerekek a fejemben forogtak szokatlanul lassan. Tehát az ok, amiért alaposan felöntöttem a garatra az az, hogy már rohadtul elegem volt ebből a helyzetből, amibe a sors és az én drága jó öcsikém sodort minket. Ő most vígan gyilkolássza végig a keleti partot, míg én itthon játszom a jó és szent bébi csőszt a barátnőjével, akibe magam is piszkosul bele vagyok esve. Hát igen, Damon Salvatore már csak ilyen peches lehet. 165 év után is ugyanazért a nőért vagyunk oda mindketten. A koronát pedig az adja az amúgy sem fényes helyzetünkre, hogy Elena pontosan olyan, mint az a nő, akit 165 éve szerettünk. Aki kihasznált minket, játszott velünk és végül vámpírrá tett minket. Most viszont hol van? Talán még ő maga sem tudja, olyan aktívan bujkál 500 éve az üldözőjétől, aki perpillanat épp az öcsikémmel üti el a szabad idejét. Mily reményteljes kilátások!
Dühösen levágtam az asztalra a kezemben tartott, immár teljesen kiürült poharat, majd ahelyett, hogy véget vetettem volna a szokásos esti ivászatomnak, ismét telitöltöttem. Aztán lehúztam és mikor végre a kellemes nedű végigégette újra a torkomat, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Vámpír létemre jól bírtam az italt, de azért 2 üveg jó fajta whisky még nekem is jócskán megártott. Szóval lassan odabotorkáltam a kanapéhoz, és egy igazi részeghez híven levágtam magam az amúgy sem fiatal bútordarabra, ami fájdalmasan megnyikordult alattam, de végül nem adta meg magát.
- Helyes – mondtam ki magamban a gondolataimat és közben egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy lassan elvesztem az eszem, ha már egyedül és magamban beszélek. De aztán végül befejeztem feddő szavaimat a hitvány bútordarab felé. – Szerencséd, hogy egyben maradtál, különben tűzbe hajítottalak volna. Bár, ha összetörsz, úgyis ott végzed – tettem hozzá, majd kitört belőlem a nevetés.
- Szóval ez van, a nagy Damon Salvatore idáig süllyedt – folytattam hangosan a gondolataimat és közben próbáltam elérni az asztalon felejtett, még viszonylag érintetlen harmadik whiskys üveget. Mikor végül sikerrel jártam, elégedetten felnevettem, meghúztam az üveget, majd ismét folytattam az eszmefuttatásomat hangosan, ezúttal a whisykis üvegnek címezve azokat. – Napközben nyomoz az éppen buggyant korszakát élő öccse után és közben vigasztalja a szerelmét, aki utána pityereg. Este pedig, mikor végre nyugalom van, Elena is hazatér, akkor övé végre a terep és nyugodtan belesüllyedhet abba a mélységbe, amiben az egész lelke senyved, mióta megismerte és beleszeretett Elena-ba. Gratulálok Damon Salvatore, ennél lejjebb már nem is süllyedhetsz.
Amint befejeztem az épeszűségemet igencsak megkérdőjelező monológomat, ismét meghúztam az üveg tartalmát. Amikor úgy éreztem, hogy elég lesz egy szuszra ennyi, végül letettem azt magam mellé a földre és elmerengve bámultam bele az üres, máskor dús lángokkal lobogó kandallóba. Már majdnem elnyomott az álom, amikor a súlyos bejárati ajtó fáradtan megnyikordult.
- Damon? – szólalt meg egy halk és túlságosan is ismerős, szeretett női hang. – Itt vagy? – tette hozzá halkan a lány, majd becsukta maga mögött az ajtót és beljebb lépett a hatalmas villába.
- Mondd Istenem, hogy ez csak valami vicc és képzelődök – szólaltam meg halkan magam elé, majd a kezeimet az arcomra helyeztem, mert igencsak kezdtem érezni a megivott alkohol mennyiség nem feltétlen jótékony hatását.
- Hát itt vagy – sóhajtott fel halkan a lány, majd belépett a nagy dolgozószobába és egyenesen a kanapéhoz sietett, jobban mondva hozzám. – Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de… - kezdte volna Elena, de valamiért elakadt a szava és nem folytatta.
Én végül elemeltem a kezeimet az arcomról, majd igyekeztem fókuszálni a szememmel, hogy jobban meg tudjam nézni a felettem álló nőt és megbizonyosodjak arról, hogy az alkohol játszik-e a képzeletemmel, vagy valóban Elena áll most felettem.
- Damon, jól vagy? Mi történt veled? – kérdezte aggódva Elena, majd azonnal leguggolt a kanapé mellett, hogy jobban szemügyre vegyen
- Csak a szokásos – sóhajtottam fásultan és igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy mennyire közel hajolt hozzám Elena. Tisztán hallottam a szapora légvételét és a kellemes, ütemes hangon dobogó szívét. A vénája lüktetése is tökéletesen látszott ebből a pózból, de ez egy cseppet sem tudott érdekelni. Megbabonázva merültem el a mogyoróbarna, szeretettel és aggódással teli szemeiben, majd a tekintetem a dús és hívogató ajkára siklott.
- Mint mindig, most is túl csábító Miss Gilbert, szóval ha javasolhatok valamit, lépjen hátrébb, ha nem akarja az estéjét egy részeg vámpír ágyában tölteni – szólaltam meg végül kiszáradt torokkal és hoztam a szokásos, Damon-féle szemétláda stílust.
Elena egy pillanatig zavartan és értetlenül pislogott rám, majd végül mint akit megcsípett valami, olyan hirtelen pattant fel mellőlem és továbbra is aggódva fürkészett. A haját idegesen a fülé mögé tűrte, amit annyira imádtam benne. Ha fel kellene sorolnom a kedvenc szabadidős elfoglaltságaimat, akkor minden bizonnyal az első helyen az szerepelne, hogy „Elena Gilbert zavarba hozása”.
Miután Elena bátortalanul hátrébb lépett a kanapétól, végül én is felültem az említett bútordarabon és egyenesen abban a mágikus barna szempárba néztem. Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy négyet, vagy talán hatot is látok néha belőle, mert ez inkább boldoggá tette most a nem éppen józanul gondolkodó eszemet és persze a szívemet, ami majd kiugrott a helyéről, mert annyira szerette az előtte álló, látszólag megnémult lányt.
- Nem akarlak zavarni Damon és látom, hogy most nem igazán vagy kommunikatív állapotban. Majd holnap megbeszéljük – szólalt meg halkan Elena, majd már indult is volna az ajtó felé, amikor közbeszóltam.
- Állj, állj, állj, én mindig kommuni… Vagyis kommmm, na szóval a lényeg, velem mindig lehet beszélni – mondtam halkan és igyekeztem úgy tenni, mintha az imént nem botlott volna meg a részeg nyelvem. Bár Elena mosolyát látva, ez az illúzióm hamar szertefoszlott. – Szóval mondd, miről lenne szó?
- Nem olyan sürgős Damon, majd holnap – felelte halkan Elena, majd egy halvány és kedves mosoly ült ki az arcára. – Jó éjszakát Damon!
Azzal el is indult az ajtó felé, én viszont gondolkodás nélkül utána rohantam, mert egyáltalán nem akartam, hogy elmenjen. Szerettem vele lenni, szerettem nézni őt, érezni az illatát, elmerülni az őszinte, mélybarna tekintetétben és hallgatni a dallamos hangját, ami számomra maga volt a mennyei imádság. Belezúgtam? Nos mint látszik igen, mint egy félnótás bolond, annyira szerettem ezt a lányt, akinek látszólag én semmit sem jelentettem.
De már késő volt és meggondolatlanul utána eredtem és elkaptam őt, még mielőtt az ajtóhoz ért volna. Csak a karját akartam megragadni, de az alkohol túlzó hatása miatt kicsit tovább mentem, és mivel az egyensúlyom sem volt éppen a toppon, ezért pontosan a bejárati ajtó melletti üres falnak csapódtunk. Vagyis csak Elena, mert ő került a falhoz. Fájdalmasan felszisszent, majd a kezét a fejére tette és az arca is eltorzult a fájdalomtól.
- Mire volt ez jó Damon? – kérdezte dühösen Elena, majd rám nézett és a düh pillanatok alatt eltűnt az arcáról. Igen, túl közel volt hozzám, én pedig túlságosan is részeg voltam. Azt hiszem ez egy elég gyenge kifogás, arra, amit végül tettem. Igen, lecsaptam az imádott nő ajkaira és megcsókoltam. Mohón kaptam az édes ajkak után, amik hiába ugyanolyan visszautasítóak voltak, mint mikor legutóbb erőszakkal csókoltam őket, ezt valahogy most nem bírtam felfogni. Az alkohol mámorában úsztam, alig álltam a lábamon, de mégis kellett nekem ez a csók, amire úgy szomjaztam, mintha az éltető erőm forrása lenne. Talán az is volt, tekintve, hogy Elena volt már hónapok óta minden cselekedtem mozgatórugója: ő és az ő életben tartása, bármi áron.
Abban a pillanatban nem igazán érdekelt, hogy amint elengedem őt, ismét egy fájdalmas pofon lesz a sorsom. Nem érdekelt, mert annyi viszontagság után nagyon is jó volt érezni az ajkait. Végül fájdalmas búcsút vettem az ajkaitól és óvatosan elhajoltam tőle. De annyira szédültem, hogy a mögötte levő falon kívül a homlokomat is meg kellett támasztanom és erre a legalkalmasabb felület Elena homloka volt.
- Sajnálom – szólaltam meg végül halkan és lassan kinyitottam a szemem, hogy ránézzek. Ő zavartan nézett a szemeimbe, majd végül ő is megszólalt.
- Engedj el Damon – mondta halkan Elena, és legnagyobb döbbenetemre se egy pofon nem csattant el, sem megvetést vagy dühöt nem véltem felfedezni a szemeiben.
Nem gondolkoztam túl sokáig a látottakon, inkább csendben engedelmeskedtem neki, bár amint hátrébb léptem, megtántorodtam, aminek az lett az eredménye, hogy Elena ösztönösen utánam kapott, hogy ne essek el. Mivel viszont a súlypontom már átlendült, végül mindketten elestünk, aminek következtében két fájdalmas nyögés után kitört belőlünk a nevetés.
Miután lassan mindketten megnyugodtunk, még egyszer utoljára ki akartam használni a látszólag hatásos mentségnek tűnő részegségem. Elena boldog mosollyal az arcán nézett le rám, én pedig élveztem a ritka pillanatot, ami tudtam, hogy talán sose jön el többet. A szeretett nő a mellkasomon feküdt, csillogó és boldog szemmel nézett rám, miközben a szívem épp kiugrani készült alatta a helyéről. Még mindig szédültem, de ez egy cseppet sem érdekelt. Óvatosan Elena hajához értem, végigsimítottam rajta, ő pedig szinte megfagyott erre az ártatlan mozdulatra. Kíváncsian és riadtan fürkészte az arcomat. Talán félt tőlem most egy kicsit, pedig én sosem bántanám őt. A baj csak az volt, hogy számára még az is bántás volt, ha megcsókoltam, vagy közeledtem hozzá az akarata ellenére.
- Tényleg sajnálom az előbbit – csúszott ki halkan a számon, majd tekintetem az övébe fúrtam és közben az amúgy is kissé megbízhatatlanná vált érzékeim azt súgták, hogy valamiért felgyorsult Elena légzése.
- Megbocsájtok Damon, csak felejtsük el az egészet, rendben? – kérdezte halkan Elena, mire fájdalmasan az égbe emeltem a tekintetem. Ezzel viszont csak azt értem el, hogy ismét megszédültem. De nem igazán érdekelt a dolog, mert jelenleg a szívem sokkal jobban fájt, minthogy egy olyan „apróság”, mint a részegség elterelje róla a figyelmem.
- Te könnyen beszélsz, mert te nem vagy reménytelenül szerelmes a feletted levő, vagyis a rajtad fekvő lányba, aki túlságosan is közel van most hozzád és mégis nagyon távol – szaladt ki az őszinte vallomás az ajkamon, és még mielőtt bármi nagyobb ostobaságot csináltam volna, úgy döntöttem, hogy befejezem amit elkezdtem. Hirtelen szorosan magamhoz öleltem Elenát és az arcom a hajába temettem. – Ha tudnád mennyire szeretlek – súgtam halkan a fülébe, majd mély levegőt véve lehunytam a szemem.
- Tudom Damon – szólalt meg halkan Elena, majd váratlanul ő is átölelt engem. – Te jó ember vagy és megérdemled, hogy boldog legyél. Sajnálom, hogy ezt én nem adhatom meg neked – tette hozzá halkan Elena, mire is egy fájdalmasat dobbant a szívem.
- Tudom, tudom, ripper-Stefan örökre – szólaltam meg keserűen, és csak azután tértem észhez, miután kicsúsztak a meggondolatlan szavak a számon.
- Ripper-Stefan? – kérdezte Elena kíváncsian, majd kibújt az ölelésemből és értetlenül nézett rám. – Mit nem mondtál el nekem Damon?
- Felejts el, majd holnap beszélünk róla – mondtam szemforgatva, mire Elena mérgesen felkelt rólam, majd karba tett kézzel megállt felettem. Végül én is felkeltem a földről és a leporolásom után farkasszemet néztem a cseppet sem nyugodt Elena-val.
- Most akarom hallani Damon! – vetette ellen makacsul Elena. – Miért hívtad tömeggyilkosnak Stefant?
- Komolyan most akarod hallani Stefan sanyarú élettörténetét a vérről meg a nyuszikról, miközben egy holtrészeg vámpír áll előtted, aki mellesleg alig bírja türtőztetni magát és legszívesebben hajnalig csókolná a kivörösödött ajkaidat? Mindig csak szent-Stefan, miközben az, hogy én mi a jó büdös francot érzek, az le van ejtve! Hát tudod mit, kösz szépen, de mára nem kérek ebből Elena! Most pedig legyél szíves és menj el, mert szeretnék egyedül maradni!
Elena döbbenten állt előttem és láttam szegényen, hogy igencsak mélyen érintették a szavaim és a szemei könnybe lábadtak, valószínűleg a bűntudattól, mert ő is tudja jól, hogy lépten-nyomon kihasznál, én meg hagyom neki. Hogy is ne hagynám, amikor mindennél fontosabb ő számomra, még ha ő mást is szeret.
- Sajnálom Damon… - felelte halkan Elena, majd bűnbánóan rám nézett. Hogy is tudnék én erre a lányra haragudni? Arra képtelen vagyok.
- Most inkább hagyj magamra Elena, kérlek – szólaltam meg halkan, majd hátat fordítottam neki és visszasétáltam a kanapéhoz és lehuppantam rá. – A Stefan-dologról pedig ha többet akarsz tudni, akkor ajánlom figyelmedbe a naplóit. Ó és ne, ne vágj ilyen borzalmas fejet, amikor arra kérlek, hogy olvasd el a naplóit! Én többet nem fogok erről mondani neked, jobb ha magad jársz utána, hogy mennyire egy kétszínű alak is az én drága jó öcsikém.
Elena nem felelt semmit, látszólag vérig sértettem a szavaimmal és biztos voltam abban, hogy csak azért maradt csendben, mert ő is belátta, hogy egy részeg vámpír túlságosan is kiszámíthatatlan tud lenni. Végül nagyot sóhajtott, majd se szó se beszéd hátat fordított nekem és felsétált az emeletre. Halványan elmosolyodtam és magamban örültem annak, hogy úgy tűnt, megfogadja Elena a tanácsomat és maga deríti fel Stefan zűrös és piszkosul sötét múltját.

****************************
Ennyi volt a bevezető fejezet.:) Nem tudom, hogy mit is mondhatnék, mert egy fejezet után ki tudja, hogy mennyire fogott meg titeket a történet, amibe belekezdtünk. Ne feledjétek, teljes mértékben Delena központú lesz a regény, és szinte minden csak körülöttük fog forogni, másokról kevés szó esik majd, illetve alig fognak szerepelni a későbbiekben. Ennek a regénynek most ez lesz a lényege és a középpontja: Damon és Elena kibontakozó szerelme. :) De ha kell, akkor akciót is olvashattok majd, mert néha az is kell, hogy tovább vigye a szálakat.
Ha esetleg van véleményetek már így az első fejezet után is, akkor kérlek írjátok meg, mert higgyétek el, ezzel nagyon sokat tudtok segíteni nekem a történet további alakulásában.
Jövőhét kedden viszont érkezik is a következő fejezet, ami a Sötét kis titkok címet viseli. :) Nem gondoltam, hogy a The Delena Fanfiction kapcsán hozok majd nektek előzetest a soron következő fejezetekből, de ha van rá igény, akkor természetesen lesz az is:)
Morwen

10 megjegyzés:

  1. Véletlenül találtam rá az oldalra, de az már nem véletlen, hogy nagyon szeretem. Azt kérdezed, hogy mennyire fogott meg ez az egy fejezet, hát tudnod kell, hogy sajnos már megint függő lettem. Fel sem ócsúdtam az egyik rehab után már is itt a kövi függőséget okozó Delena Fanfiction. Eszem ágában sincs panaszkodni, sőt... :):) Ha valaki egy kicsit is szereti Delenát vagy csak Damon pimasz, szarkasztikus, időnként gonosz, (de annál szerethetőbb) karakterét, az biztos imádni fogja az új Delena Fanfictiont. Imádtam minden betűt amit irtál, annyira jól esett a lelkemnek ez a kis Delena, hogy el sem hiszed. Egy kis izzig-vérig Delena a sovárgó lelkemnek, valódi gyógyir. Ami az előzetest illeti, hát örvendenénk neki (legalábbis én), mert azt is jelenti, hogy már nem kell sokat várni a kövi fejezetig. De végül is ahogy gondolod... Mint mindig, most is egy szenzációs irótól, egy még szenzációsabb, még fenomenálisabb fejezet. Rettenetesen várom már most a keddet. Húúúúúúú, milyen messze van még....Gratulálok!!!!!!!!!!!!!!! :):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Maresz!:)
      El sem tudom mondani, hogy mennyire jól esnek a szavaid, és borzasztóan örülök, hogy már az első fejezet után ennyire felvillanyoztalak.:) Az pedig, hogy pontosan úgy írtad le Damont, ahogy szerettem volna ábrázolni... Ezek szerint sikerrel jártam:) Hogy mit szeretek a legjobban Damon-ban és persze Elena-ban? Hát az ilyen megnyilvánulásaikat.:)
      Ez még csak egy kezdő, bevezető fejezet volt, mi lesz veled akkor később?:) A következményekért a felelősséget nem vállalom... Csak ha pozitív lesz a végkimenetel.:)

      Törlés
  2. Ha Delenáról van szó csak is pozitív lehet a végkimenetel.:) Én más útat/lehetőséget nem ismerek és nem is akarok megismerni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ígérem, hogy nem is lesz más út:) De azt nem, hogy nem lesz rögös, de annál szebb az odáig vezető út. :)

      Törlés
  3. Nagyon tetszett!:) Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Cleo :) Remélem abban sem fogsz csalódni.:)

      Törlés
  4. Szuper kis történet lesz ez is, és az epizód nagyon jó lett.
    Várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Zoltán.:) Azért pedig, hogy írtál, extra hálás vagyok :)

      Törlés
  5. Csak most talaltam meg a tortenetet de nagyon tetszik! Fantasztikus iro vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Isten hozott itt :) Jó olvasást kívánok mindenhez, van bőven mit szemezgetned :) Remélem jól fogsz szórakozni :)
      és köszönöm a kedves szavaidat :)
      Morwen

      Törlés