Sziasztok!
Hát ez a nap is eljött.:) Új történet indul, aminek meg is hoztam az első fejezetét. Mint ahogy a történet főmenüjében írtam is róla, a regényt Damon szemszögéből írom. De amikor szükségét érzem, akkor Elena fejébe is bepillanthattok, ami úgy érzem, hogy néha kell is majd, ám ez cseppet sem fog rontani a történeten.:)
Nem mindig fogom kiírni, hogy kinek a szemszögéből készült az adott fejezet, mert általában már az első mondatban kiderül ez. :)
De azért most leírom, hogy tudjátok: az utazás indul Damon fejébe, ami most nem túlzottan józan!:)
(Emlékeztető: a történet a második évad után indul, amikor is Damon és Elena gőzerővel nyomoz Stefan után. Nem minden történik majd pontosan úgy, ahogy a harmadik évadban, mert mindent aszerint alakítok majd, ahogy a legjobbnak érzem ebben a story-ban.:) )
(Emlékeztető: a történet a második évad után indul, amikor is Damon és Elena gőzerővel nyomoz Stefan után. Nem minden történik majd pontosan úgy, ahogy a harmadik évadban, mert mindent aszerint alakítok majd, ahogy a legjobbnak érzem ebben a story-ban.:) )
******************************
Hűvös nyári este volt, de ebből én jelenleg semmit sem
éreztem. Sorban öntöttem magamba a mindent megoldó hűs nedűt, a kedvencemet:
bourbon-t, ami mindig vigaszt nyújtott nekem. És most? Igen, most is hatott.
Egyre jobban a fejembe szállt az ital, amire most nagy szükségem volt. Miért is?
A válasz roppant egyszerű volt, csak a fogaskerekek a fejemben forogtak
szokatlanul lassan. Tehát az ok, amiért alaposan felöntöttem a garatra az az,
hogy már rohadtul elegem volt ebből a helyzetből, amibe a sors és az én drága
jó öcsikém sodort minket. Ő most vígan gyilkolássza végig a keleti partot, míg
én itthon játszom a jó és szent bébi csőszt a barátnőjével, akibe magam is
piszkosul bele vagyok esve. Hát igen, Damon Salvatore már csak ilyen peches
lehet. 165 év után is ugyanazért a nőért vagyunk oda mindketten. A koronát
pedig az adja az amúgy sem fényes helyzetünkre, hogy Elena pontosan olyan, mint
az a nő, akit 165 éve szerettünk. Aki kihasznált minket, játszott velünk és
végül vámpírrá tett minket. Most viszont hol van? Talán még ő maga sem tudja,
olyan aktívan bujkál 500 éve az üldözőjétől, aki perpillanat épp az öcsikémmel
üti el a szabad idejét. Mily reményteljes kilátások!
Dühösen levágtam az asztalra a kezemben tartott, immár teljesen
kiürült poharat, majd ahelyett, hogy véget vetettem volna a szokásos esti
ivászatomnak, ismét telitöltöttem. Aztán lehúztam és mikor végre a kellemes
nedű végigégette újra a torkomat, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Vámpír
létemre jól bírtam az italt, de azért 2 üveg jó fajta whisky még nekem is
jócskán megártott. Szóval lassan odabotorkáltam a kanapéhoz, és egy igazi
részeghez híven levágtam magam az amúgy sem fiatal bútordarabra, ami fájdalmasan
megnyikordult alattam, de végül nem adta meg magát.
-
Helyes – mondtam ki magamban a gondolataimat és közben egy pillanatra
megfordult a fejemben, hogy lassan elvesztem az eszem, ha már egyedül és
magamban beszélek. De aztán végül befejeztem feddő szavaimat a hitvány
bútordarab felé. – Szerencséd, hogy egyben maradtál, különben tűzbe
hajítottalak volna. Bár, ha összetörsz, úgyis ott végzed – tettem hozzá, majd
kitört belőlem a nevetés.
- Szóval
ez van, a nagy Damon Salvatore idáig süllyedt – folytattam hangosan a
gondolataimat és közben próbáltam elérni az asztalon felejtett, még viszonylag
érintetlen harmadik whiskys üveget. Mikor végül sikerrel jártam, elégedetten
felnevettem, meghúztam az üveget, majd ismét folytattam az eszmefuttatásomat
hangosan, ezúttal a whisykis üvegnek címezve azokat. – Napközben nyomoz az
éppen buggyant korszakát élő öccse után és közben vigasztalja a szerelmét, aki
utána pityereg. Este pedig, mikor végre nyugalom van, Elena is hazatér, akkor
övé végre a terep és nyugodtan belesüllyedhet abba a mélységbe, amiben az egész
lelke senyved, mióta megismerte és beleszeretett Elena-ba. Gratulálok Damon
Salvatore, ennél lejjebb már nem is süllyedhetsz.
Amint befejeztem az épeszűségemet igencsak megkérdőjelező
monológomat, ismét meghúztam az üveg tartalmát. Amikor úgy éreztem, hogy elég
lesz egy szuszra ennyi, végül letettem azt magam mellé a földre és elmerengve
bámultam bele az üres, máskor dús lángokkal lobogó kandallóba. Már majdnem
elnyomott az álom, amikor a súlyos bejárati ajtó fáradtan megnyikordult.
- Damon? – szólalt meg egy halk és túlságosan is ismerős,
szeretett női hang. – Itt vagy? – tette hozzá halkan a lány, majd becsukta maga
mögött az ajtót és beljebb lépett a hatalmas villába.
- Mondd Istenem, hogy ez csak valami vicc és képzelődök –
szólaltam meg halkan magam elé, majd a kezeimet az arcomra helyeztem, mert
igencsak kezdtem érezni a megivott alkohol mennyiség nem feltétlen jótékony
hatását.
- Hát itt vagy – sóhajtott fel halkan a lány, majd belépett
a nagy dolgozószobába és egyenesen a kanapéhoz sietett, jobban mondva hozzám. –
Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de… - kezdte volna Elena, de valamiért
elakadt a szava és nem folytatta.
Én végül elemeltem a kezeimet az arcomról, majd igyekeztem
fókuszálni a szememmel, hogy jobban meg tudjam nézni a felettem álló nőt és
megbizonyosodjak arról, hogy az alkohol játszik-e a képzeletemmel, vagy valóban
Elena áll most felettem.
- Damon, jól vagy? Mi történt veled? – kérdezte aggódva
Elena, majd azonnal leguggolt a kanapé mellett, hogy jobban szemügyre vegyen
- Csak a szokásos – sóhajtottam fásultan és igyekeztem nem
tudomást venni arról, hogy mennyire közel hajolt hozzám Elena. Tisztán
hallottam a szapora légvételét és a kellemes, ütemes hangon dobogó szívét. A
vénája lüktetése is tökéletesen látszott ebből a pózból, de ez egy cseppet sem
tudott érdekelni. Megbabonázva merültem el a mogyoróbarna, szeretettel és
aggódással teli szemeiben, majd a tekintetem a dús és hívogató ajkára siklott.
- Mint mindig, most is túl csábító Miss Gilbert, szóval ha
javasolhatok valamit, lépjen hátrébb, ha nem akarja az estéjét egy részeg
vámpír ágyában tölteni – szólaltam meg végül kiszáradt torokkal és hoztam a
szokásos, Damon-féle szemétláda stílust.
Elena egy pillanatig zavartan és értetlenül pislogott rám,
majd végül mint akit megcsípett valami, olyan hirtelen pattant fel mellőlem és
továbbra is aggódva fürkészett. A haját idegesen a fülé mögé tűrte, amit
annyira imádtam benne. Ha fel kellene sorolnom a kedvenc szabadidős
elfoglaltságaimat, akkor minden bizonnyal az első helyen az szerepelne, hogy
„Elena Gilbert zavarba hozása”.
Miután Elena bátortalanul hátrébb lépett a kanapétól, végül
én is felültem az említett bútordarabon és egyenesen abban a mágikus barna
szempárba néztem. Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy négyet, vagy talán hatot
is látok néha belőle, mert ez inkább boldoggá tette most a nem éppen józanul
gondolkodó eszemet és persze a szívemet, ami majd kiugrott a helyéről, mert
annyira szerette az előtte álló, látszólag megnémult lányt.
- Nem akarlak zavarni Damon és látom, hogy most nem igazán
vagy kommunikatív állapotban. Majd holnap megbeszéljük – szólalt meg halkan
Elena, majd már indult is volna az ajtó felé, amikor közbeszóltam.
- Állj, állj, állj, én mindig kommuni… Vagyis kommmm, na
szóval a lényeg, velem mindig lehet beszélni – mondtam halkan és igyekeztem úgy
tenni, mintha az imént nem botlott volna meg a részeg nyelvem. Bár Elena
mosolyát látva, ez az illúzióm hamar szertefoszlott. – Szóval mondd, miről
lenne szó?
- Nem olyan sürgős Damon, majd holnap – felelte halkan
Elena, majd egy halvány és kedves mosoly ült ki az arcára. – Jó éjszakát Damon!
Azzal el is indult az ajtó felé, én viszont gondolkodás
nélkül utána rohantam, mert egyáltalán nem akartam, hogy elmenjen. Szerettem
vele lenni, szerettem nézni őt, érezni az illatát, elmerülni az őszinte,
mélybarna tekintetétben és hallgatni a dallamos hangját, ami számomra maga volt
a mennyei imádság. Belezúgtam? Nos mint látszik igen, mint egy félnótás bolond,
annyira szerettem ezt a lányt, akinek látszólag én semmit sem jelentettem.
De már késő volt és meggondolatlanul utána eredtem és
elkaptam őt, még mielőtt az ajtóhoz ért volna. Csak a karját akartam
megragadni, de az alkohol túlzó hatása miatt kicsit tovább mentem, és mivel az
egyensúlyom sem volt éppen a toppon, ezért pontosan a bejárati ajtó melletti
üres falnak csapódtunk. Vagyis csak Elena, mert ő került a falhoz. Fájdalmasan
felszisszent, majd a kezét a fejére tette és az arca is eltorzult a
fájdalomtól.
- Mire volt ez jó Damon? – kérdezte dühösen Elena, majd rám
nézett és a düh pillanatok alatt eltűnt az arcáról. Igen, túl közel volt
hozzám, én pedig túlságosan is részeg voltam. Azt hiszem ez egy elég gyenge
kifogás, arra, amit végül tettem. Igen, lecsaptam az imádott nő ajkaira és megcsókoltam.
Mohón kaptam az édes ajkak után, amik hiába ugyanolyan visszautasítóak voltak,
mint mikor legutóbb erőszakkal csókoltam őket, ezt valahogy most nem bírtam
felfogni. Az alkohol mámorában úsztam, alig álltam a lábamon, de mégis kellett
nekem ez a csók, amire úgy szomjaztam, mintha az éltető erőm forrása lenne.
Talán az is volt, tekintve, hogy Elena volt már hónapok óta minden cselekedtem
mozgatórugója: ő és az ő életben tartása, bármi áron.
Abban a pillanatban nem igazán érdekelt, hogy amint
elengedem őt, ismét egy fájdalmas pofon lesz a sorsom. Nem érdekelt, mert annyi
viszontagság után nagyon is jó volt érezni az ajkait. Végül fájdalmas búcsút
vettem az ajkaitól és óvatosan elhajoltam tőle. De annyira szédültem, hogy a
mögötte levő falon kívül a homlokomat is meg kellett támasztanom és erre a
legalkalmasabb felület Elena homloka volt.
- Sajnálom – szólaltam meg végül halkan és lassan
kinyitottam a szemem, hogy ránézzek. Ő zavartan nézett a szemeimbe, majd végül
ő is megszólalt.
- Engedj el Damon – mondta halkan Elena, és legnagyobb
döbbenetemre se egy pofon nem csattant el, sem megvetést vagy dühöt nem véltem
felfedezni a szemeiben.
Nem gondolkoztam túl sokáig a látottakon, inkább csendben
engedelmeskedtem neki, bár amint hátrébb léptem, megtántorodtam, aminek az lett
az eredménye, hogy Elena ösztönösen utánam kapott, hogy ne essek el. Mivel
viszont a súlypontom már átlendült, végül mindketten elestünk, aminek
következtében két fájdalmas nyögés után kitört belőlünk a nevetés.
Miután lassan mindketten megnyugodtunk, még egyszer utoljára
ki akartam használni a látszólag hatásos mentségnek tűnő részegségem. Elena boldog
mosollyal az arcán nézett le rám, én pedig élveztem a ritka pillanatot, ami
tudtam, hogy talán sose jön el többet. A szeretett nő a mellkasomon feküdt,
csillogó és boldog szemmel nézett rám, miközben a szívem épp kiugrani készült
alatta a helyéről. Még mindig szédültem, de ez egy cseppet sem érdekelt.
Óvatosan Elena hajához értem, végigsimítottam rajta, ő pedig szinte megfagyott
erre az ártatlan mozdulatra. Kíváncsian és riadtan fürkészte az arcomat. Talán
félt tőlem most egy kicsit, pedig én sosem bántanám őt. A baj csak az volt,
hogy számára még az is bántás volt, ha megcsókoltam, vagy közeledtem hozzá az
akarata ellenére.
- Tényleg sajnálom az előbbit – csúszott ki halkan a számon,
majd tekintetem az övébe fúrtam és közben az amúgy is kissé megbízhatatlanná
vált érzékeim azt súgták, hogy valamiért felgyorsult Elena légzése.
- Megbocsájtok Damon, csak felejtsük el az egészet, rendben?
– kérdezte halkan Elena, mire fájdalmasan az égbe emeltem a tekintetem. Ezzel
viszont csak azt értem el, hogy ismét megszédültem. De nem igazán érdekelt a
dolog, mert jelenleg a szívem sokkal jobban fájt, minthogy egy olyan „apróság”,
mint a részegség elterelje róla a figyelmem.
- Te könnyen beszélsz, mert te nem vagy reménytelenül
szerelmes a feletted levő, vagyis a rajtad fekvő lányba, aki túlságosan is
közel van most hozzád és mégis nagyon távol – szaladt ki az őszinte vallomás az
ajkamon, és még mielőtt bármi nagyobb ostobaságot csináltam volna, úgy
döntöttem, hogy befejezem amit elkezdtem. Hirtelen szorosan magamhoz öleltem
Elenát és az arcom a hajába temettem. – Ha tudnád mennyire szeretlek – súgtam
halkan a fülébe, majd mély levegőt véve lehunytam a szemem.
- Tudom Damon – szólalt meg halkan Elena, majd váratlanul ő
is átölelt engem. – Te jó ember vagy és megérdemled, hogy boldog legyél.
Sajnálom, hogy ezt én nem adhatom meg neked – tette hozzá halkan Elena, mire is
egy fájdalmasat dobbant a szívem.
- Tudom, tudom, ripper-Stefan örökre – szólaltam meg
keserűen, és csak azután tértem észhez, miután kicsúsztak a meggondolatlan
szavak a számon.
- Ripper-Stefan? – kérdezte Elena kíváncsian, majd kibújt az
ölelésemből és értetlenül nézett rám. – Mit nem mondtál el nekem Damon?
- Felejts el, majd holnap beszélünk róla – mondtam
szemforgatva, mire Elena mérgesen felkelt rólam, majd karba tett kézzel megállt
felettem. Végül én is felkeltem a földről és a leporolásom után farkasszemet
néztem a cseppet sem nyugodt Elena-val.
- Most akarom hallani Damon! – vetette ellen makacsul Elena.
– Miért hívtad tömeggyilkosnak Stefant?
- Komolyan most akarod hallani Stefan sanyarú élettörténetét
a vérről meg a nyuszikról, miközben egy holtrészeg vámpír áll előtted, aki
mellesleg alig bírja türtőztetni magát és legszívesebben hajnalig csókolná a
kivörösödött ajkaidat? Mindig csak szent-Stefan, miközben az, hogy én mi a jó
büdös francot érzek, az le van ejtve! Hát tudod mit, kösz szépen, de mára nem
kérek ebből Elena! Most pedig legyél szíves és menj el, mert szeretnék egyedül
maradni!
Elena döbbenten állt előttem és láttam szegényen, hogy
igencsak mélyen érintették a szavaim és a szemei könnybe lábadtak, valószínűleg
a bűntudattól, mert ő is tudja jól, hogy lépten-nyomon kihasznál, én meg hagyom
neki. Hogy is ne hagynám, amikor mindennél fontosabb ő számomra, még ha ő mást is
szeret.
- Sajnálom Damon… - felelte halkan Elena, majd bűnbánóan rám
nézett. Hogy is tudnék én erre a lányra haragudni? Arra képtelen vagyok.
- Most inkább hagyj magamra Elena, kérlek – szólaltam meg
halkan, majd hátat fordítottam neki és visszasétáltam a kanapéhoz és
lehuppantam rá. – A Stefan-dologról pedig ha többet akarsz tudni, akkor ajánlom
figyelmedbe a naplóit. Ó és ne, ne vágj ilyen borzalmas fejet, amikor arra
kérlek, hogy olvasd el a naplóit! Én többet nem fogok erről mondani neked, jobb
ha magad jársz utána, hogy mennyire egy kétszínű alak is az én drága jó
öcsikém.
Elena nem felelt semmit, látszólag vérig sértettem a
szavaimmal és biztos voltam abban, hogy csak azért maradt csendben, mert ő is
belátta, hogy egy részeg vámpír túlságosan is kiszámíthatatlan tud lenni. Végül
nagyot sóhajtott, majd se szó se beszéd hátat fordított nekem és felsétált az
emeletre. Halványan elmosolyodtam és magamban örültem annak, hogy úgy tűnt,
megfogadja Elena a tanácsomat és maga deríti fel Stefan zűrös és piszkosul
sötét múltját.
****************************
Ennyi volt a bevezető fejezet.:) Nem tudom, hogy mit is mondhatnék, mert egy fejezet után ki tudja, hogy mennyire fogott meg titeket a történet, amibe belekezdtünk. Ne feledjétek, teljes mértékben Delena központú lesz a regény, és szinte minden csak körülöttük fog forogni, másokról kevés szó esik majd, illetve alig fognak szerepelni a későbbiekben. Ennek a regénynek most ez lesz a lényege és a középpontja: Damon és Elena kibontakozó szerelme. :) De ha kell, akkor akciót is olvashattok majd, mert néha az is kell, hogy tovább vigye a szálakat.
Ha esetleg van véleményetek már így az első fejezet után is, akkor kérlek írjátok meg, mert higgyétek el, ezzel nagyon sokat tudtok segíteni nekem a történet további alakulásában.
Jövőhét kedden viszont érkezik is a következő fejezet, ami a Sötét kis titkok címet viseli. :) Nem gondoltam, hogy a The Delena Fanfiction kapcsán hozok majd nektek előzetest a soron következő fejezetekből, de ha van rá igény, akkor természetesen lesz az is:)
Morwen
Véletlenül találtam rá az oldalra, de az már nem véletlen, hogy nagyon szeretem. Azt kérdezed, hogy mennyire fogott meg ez az egy fejezet, hát tudnod kell, hogy sajnos már megint függő lettem. Fel sem ócsúdtam az egyik rehab után már is itt a kövi függőséget okozó Delena Fanfiction. Eszem ágában sincs panaszkodni, sőt... :):) Ha valaki egy kicsit is szereti Delenát vagy csak Damon pimasz, szarkasztikus, időnként gonosz, (de annál szerethetőbb) karakterét, az biztos imádni fogja az új Delena Fanfictiont. Imádtam minden betűt amit irtál, annyira jól esett a lelkemnek ez a kis Delena, hogy el sem hiszed. Egy kis izzig-vérig Delena a sovárgó lelkemnek, valódi gyógyir. Ami az előzetest illeti, hát örvendenénk neki (legalábbis én), mert azt is jelenti, hogy már nem kell sokat várni a kövi fejezetig. De végül is ahogy gondolod... Mint mindig, most is egy szenzációs irótól, egy még szenzációsabb, még fenomenálisabb fejezet. Rettenetesen várom már most a keddet. Húúúúúúú, milyen messze van még....Gratulálok!!!!!!!!!!!!!!! :):):)
VálaszTörlésDrága Maresz!:)
TörlésEl sem tudom mondani, hogy mennyire jól esnek a szavaid, és borzasztóan örülök, hogy már az első fejezet után ennyire felvillanyoztalak.:) Az pedig, hogy pontosan úgy írtad le Damont, ahogy szerettem volna ábrázolni... Ezek szerint sikerrel jártam:) Hogy mit szeretek a legjobban Damon-ban és persze Elena-ban? Hát az ilyen megnyilvánulásaikat.:)
Ez még csak egy kezdő, bevezető fejezet volt, mi lesz veled akkor később?:) A következményekért a felelősséget nem vállalom... Csak ha pozitív lesz a végkimenetel.:)
Ha Delenáról van szó csak is pozitív lehet a végkimenetel.:) Én más útat/lehetőséget nem ismerek és nem is akarok megismerni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:):):)
VálaszTörlésÍgérem, hogy nem is lesz más út:) De azt nem, hogy nem lesz rögös, de annál szebb az odáig vezető út. :)
TörlésNagyon tetszett!:) Várom a folytatást!
VálaszTörlésKöszönöm Cleo :) Remélem abban sem fogsz csalódni.:)
TörlésSzuper kis történet lesz ez is, és az epizód nagyon jó lett.
VálaszTörlésVárom a folytatást.
Köszönöm Zoltán.:) Azért pedig, hogy írtál, extra hálás vagyok :)
TörlésCsak most talaltam meg a tortenetet de nagyon tetszik! Fantasztikus iro vagy!
VálaszTörlésSzia :)
TörlésIsten hozott itt :) Jó olvasást kívánok mindenhez, van bőven mit szemezgetned :) Remélem jól fogsz szórakozni :)
és köszönöm a kedves szavaidat :)
Morwen