Sziasztok!
Újabb rész érkezett, amiben egy kicsit ismét elmélyedünk Alice dolgaiban, de még így is sok kérdés merül fel a titkai kapcsán. És most egy régi kis kedvencünk is felbukkan végre a történetben.:)
Ha van véleményetek... Tudjátok, komizni ér, és nagyon boldoggá tennétek vele.:)
Morwen
***************************
Azt hiszem, hogy erre a napra mondják azt, hogy hosszú és
fárasztó. Eseménydús, igen, ez a legjobb szó rá. Így miután Klaus-szal szóba
sem állva, tüntetően felmentem a szobámba, azonnal egy forró zuhanyt vettem.
Jólesően nyúltam el az ágyamon, és elővettem az egyik kedvenc könyvem, hogy a
jó ég tudja már, hogy hányadjára ismét elolvassam. Már épp belemerültem
Hemingway csodálatos világába, amikor kopogtattak.
- Szabad – feleltem nagyot sóhajtva és unottan. Egyáltalán nem
vágytam társaságra, különösen nem Klaus-éra, vagy Kol-éra. Elijah sajnos nem
volt a villában, így nem is találkoztam vele azóta, hogy megérkeztem.
Legnagyobb meglepetésemre viszont pont ő lépett be az ajtón, és komoran,
bocsánatkérően nézett rám.
- Elijah – szólaltam meg elhűlve és egy akkora mosollyal az
arcomon, ami szerintem csoda volt, hogy elfért rajtam. Borzasztóan örültem,
hogy végre láthatom őt, ezért ahogy általában szoktam, azonnal felpattantam és
szorosan megöleltem őt. Ő kedvesen és mosolyogva viszonozta a gesztust, és
talán percekig is állhattunk így összeölelkezve.
- Azt hittem, hogy már nem látlak többé – szólaltam meg
elszorult torokkal, majd elengedtük egymást és lassan leültünk az ágyam
szélére.
- Ne haragudj, hogy nem tudtam előbb jönni, akadt egy kis
dolgom. Sejtettem, hogy hamarosan felbukkansz, ezért még nem akartam végleg
elhagyni Mystic Falls-t – felelte bocsánatkérően, mire én csak mosolyogva
legyintettem. – Alice? Most is így hívnak? – kérdezte tőlem kíváncsian.
- Igen, mindig kiharcolom magamnak ezt a neved, hisz tudod –
feleltem neki határozottan.
- Igen, tudom. De jobb szeretek biztosra menni – felelte
nekem kedvesen, majd komoran lehajtotta a fejét. – Van valami, amiről
beszélnünk kell Alice. Valami, amit nem tarthatok előtted titokban.
- Esther Klaus-t érintő átkára célzol? – kérdeztem tőle
halkan. – Tudok erről Elijah… Megismerkedtem ma a hasonmással és a Salvatore
testvérekkel, és megtudtam tőlük azt, hogy Klaus megtörte édesanyátok átkát.
- Fogalmam sincs Alice, hogy igaz-e ezzel kapcsolatban az
átok rád vonatkozó része… - felelte nagyot sóhajtva Elijah és látszólag
megkönnyebbült egy kicsit, amiért nem neki kell közölnie ezt a hírt velem. –
Csak bízni merek abban, hogy anyám tévedett és csak a gyűlölet beszélt belőle
akkor, amikor téged is belevont a családunk harcaiba.
- Az biztos, hogy Esther nagyon félrevezető és manipulatív tudott
lenni. De ha nem, és mégis vége van… Akkor is emelt fővel fogom ezt elviselni
Elijah, mert egyszerűen nincs más választásom – feleltem neki halkan, mire ő
némán megrázta a fejét.
- Ennek nem így kellene lennie Alice. Te is a családunk
tagja vagy, nem kellene ezt tennie Klaus-nak – felelte letörten Elijah, és most
is, mint mindig, elhittem minden szavát. Nagyon elege volt már neki is az öccse
dolgaiból, és ha meg tudta volna akadályozni azt, ami rám várt… Tudom, hogy
megtette volna gondolkodás nélkül.
- Klaus fél, és érthető, hogy miért teszi ezt velem. Sose
tudott senkiben sem bízni, így bennem sem fog soha – feleltem neki mély levegőt
véve.
- Ez nem kifogás a tetteire Alice! – felelte keserűen
Elijah. – Valamit ki kell találnunk, mert nem nézem végig a halálod.
- Nem tehetsz semmit Elijah, ezt te is tudod. Az egyetlen,
amit elérhetsz azzal, ha szembeszállsz Klaus-szal az az, hogy leszúr téged, és
ki tudja mennyi időre pihenhetsz megint a koporsódban.
- Te vagy a családunk legönzetlenebb és legtisztább tagja.
Bármelyikünk megérdemelné a sorsod, de te… Nem szabadna, hogy ez történjen
veled Alice – felelte nekem keserűen Elijah.
- Nem tehetsz semmit Elijah – feleltem neki kedvesen, majd
ismét szorosan átöleltük egymást. Végül könnyes szemmel engedtük el a másikat,
mire én elmosolyodtam. – Megkérhetlek arra, hogy amíg lehet, figyelemmel
kíséred a fiam sorsát? Nagyon boldoggá tennél vele, ha…
- Ezt még csak kérned sem kell Alice – felelte nekem
kedvesen Elijah. – Mindig figyeltem rá, és ez ezután sem fog megváltozni. A
szüleid halálát nem tudtam ugyan megakadályozni, pedig tudtuk jól mindketten,
hogy ez megtörténhet… De James-re vigyázni fogok, ígérem – tette hozzá
határozottan az én kedvenc ősvámpírom.
- Köszönöm – feleltem neki hálásan.
- Ez a legkevesebb, amit tehetek érted – válaszolta nekem
halkan. – Mik a terveid a születésnapodig? – kérdezte végül elterelve a témát a
szomorú beszélgetésünkről.
- Nos, Klaus elégedetlenségére ma beiratkoztam a
középiskolába és az a tervem, hogy a maradék két hónapot kihasználom, és
ezúttal megpróbálom a mai 17 évesek gondtalan és felelőtlen világát élni.
- Szóval feladtad – összegezte Elijah a szavaimat.
- Nem Elijah, egyszerűen csak elfogadtam azt, ami rám vár,
és szeretném a hátralévő két hónapot kihasználni. Szeretnék élni, élvezni a
természet és az élet csodáit, és ha megadatik, akkor egy kicsit boldog lenni.
- Ha jól értem, találkoztál ma valakivel, ugye? – húzta fel
kíváncsian a szemöldökét Elijah.
- Lehetséges – feleltem neki elgondolkozva. – Bár sejtésem
szerint semmi komolyra nem számíthatok az illetőtől, de tudod jól, hogy arra
nem is lenne most semmi szükségem.
- Persze, tökéletesen megértelek Alice. Csak azzal nem értek
egyet, hogy feladod – felelte nekem elkomorulva.
- Kérlek Elijah, ne beszéljünk többet erről. Tudod jól, hogy
egy vérbeli harcos tudok lenni, ha kell, de most… Van az a pont, amikor be kell
látnunk azt, ha vesztes csatába indulunk. És az én esetem is pontosan ilyen.
Kérlek próbáld meg te is elfogadni ezt, és töltsük el úgy ezt a maradék két
hónapot, hogy az szebb és boldogabb legyen mindennél – kértem tőle kedvesen,
mire ő megadóan bólintott.
- Fáradtnak tűnsz, hagylak most már aludni, rendben? –
kérdezte tőlem halkan, mire én mosolyogva bólintottam. Felkelt az ágyamról majd
egy gyengéd csókot nyomott a homlokomra. Boldogságba vonta a szívem ez a kedves
és szeretettel teli gesztus, ami már annyira hiányzott nekem.
- Ha tudnád, hogy mennyire hiányoztál – szólaltam meg nagyot
sóhajtva, majd váratlanul felkeltem az ágyról és ismét megöleltem őt, amit ő
most is boldogan fogadott.
- Jó éjt Alice – felelte ismét könnyes szemmel Elijah
azután, hogy elengedett, majd elindult az ajtó felé.
- Elijah – szóltam utána, még mielőtt kisétált volna az
ajtómon. Ő kíváncsian megfordult és rám nézett, mire én folytattam. – Ha jól
értettem, te ismered a Salvatore testvéreket, ugye?
- Jó emberismerő vagyok, szóval mondhatjuk, hogy igen,
ismerem őket is és Elena-t is – válaszolta halkan.
- Szerinted Damon… Szóval… Mit gondolsz róla? – kérdeztem
végül tőle egyszerűen és röviden.
- Pontosan azt tudja neked nyújtani, amire most vágysz.
Feltétel nélkül szerelmes Elena-ba és bármit megtenne érte, de Elena kitart
Stefan mellett.
- Igen, ezt láttam rajtuk. Érdekes hármas ők, az biztos –
feleltem neki elgondolkozva.
- Több, mint érdekes – helyeselt Elijah, majd mély levegőt
vett. – Nézd Alice, tudom, hogy most nem érdekelnek a következmények és
egyáltalán nem tervezel előre. De Damon-nal vigyázz, mert amennyire képtelen
most szeretni, annyira meg is tud sebezni téged.
- Ebben biztos vagyok Elijah, de hidd el, hogy nem akarom,
hogy belém szeressen és nekem sincsenek komolyabb terveim vele. Egyszerűen csak
úgy látom, hogy van közöttünk valamiféle kémia, vibrál körülöttünk a levegő, és
azt hiszem, hogy nekem most pont erre van szükségem.
- Ahogy gondolod húgom – felelte kedvesen Elijah, majd
elmosolyodott. – Tudod, hogy én mindenben támogatni foglak, ameddig csak
lehetőségem lesz rá.
- Tudom Elijah és köszönöm – válaszoltam neki mosolyogva,
mire ő csak biccentett, majd végül elhagyta a szobámat és az ajtót is becsukta
maga mögött.
Jólesően huppantam vissza az ágyamra és mosolyogva elkezdtem
bámulni a plafont. Nagyon örültem, hogy újra láthattam Elijah-t és ez most
határtalanul boldoggá tett. Nem is lehetne ennél szebben és jobban zárni ezt a
pocsék napot. Damon pedig… Nos Elijah szavait hallva igazam volt, ő is úgy
látja, hogy képtelen lenne egy mélyebb kapcsolatba belebonyolódni. Ami viszont
nekem tökéletesen megfelelt, és azt hiszem, hogy amennyire vibrált körülöttünk
a levegő, nem biztos, hogy sokáig távol tudnék tőle maradni. Nem érdekelt már
semmi és senki, csak egy icipici boldogságot szeretnék még, csak most utoljára
ebben az életben. És Damon-nal talán ez meg is adathat nekem…
*
Másnap reggel szokatlanul jó kedvvel ébredtem és még az sem
szegte kedvem, hogy reggel sikeresen belebotlottam Klaus-ba, aki úgy döntött,
hogy tovább folytatja a vegzálásom. De ez csak addig tartott, míg Elijah a
segítségemre nem sietett, és végül kimentett. Nem akartam a mai napom is
vitákkal és veszekedésekkel indítani, így aztán hamar elhagytam a villát.
Elijah viszont ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen, így neki végül igent mondtam
a fuvarra.
- Tegnap nem volt alkalmam kérdezni tőled Elena-ról –
fordultam Elijah felé, miután elindultunk az iskola felé.
- Mit szeretnél róla tudni? – kérdezte kíváncsian Elijah.
- Igazából semmi különöset, mert azt hiszem, hogy máris a
barátnőjének tart. Annyira kedves és jólelkű, és…
- Tudom, Elena pontosan ilyen. Egy igazi földre szállt
angyal tud lenni, és még a Salvatore testvérek sem tudták kellően megrontani
őt. De mint látod, végül ő is vámpírként végezte – felelte nagyot sóhajtva
Elijah.
- Igen, de legalább nem halt meg, és miután Klaus megölte őt
az átok megtörésekor, akkor életre kelt vámpírként – válaszoltam neki mély
levegőt véve.
- Elena nem halt meg az áldozati szertartás után – szólalt
meg váratlanul Elijah. – Vagyis végül meghalt, de az édesapja segítségével a
boszorkány barátnőjük elvégzett egy roppant kockázatos varázslatot. Ennek
végeredményeképpen az édesapja meghalt, Elena pedig életre kelt.
- Nem értem – szólaltam meg értetlenül. – Akkor hogyan vált Elena
vámpírrá?
- Nos, ez közvetve ugyan, de Esthernek köszönhető… -
válaszolta elkomorulva Elijah. – Nemrég elérte azt, hogy visszatérjen közénk és
mindannyiunkat meg akarta ölni. Ne, ne kérdezd, hogy miért nem akarta hagyni,
hogy te tedd ezt meg, mert fogalmam sincs. Szóval addig ügyködött, míg az
apánkhoz hasonló vadászt nem tudott kreálni, akinek az életét viszont
Elena-éhoz kötötte. Így aztán Rebekah a kezébe vette a dolgok irányítását és
megölte Elena-t.
- Te jó ég… Sose gondoltam volna, hogy Esther 1000 év után
is képes ekkora felfordulást okozni.
- Sok minden kitelik tőle, az biztos – válaszolta Elijah
elkomorulva, és közben leparkolt az iskola elé.
- Azt hiszem, hogy már becsengettek – szólaltam meg újra,
miután úgy láttam, hogy szokatlanul gyorsan megindult a tömeg be az épületbe. –
Este majd folytatjuk a beszélgetést? Szeretnék minél többet megtudni arról,
amik itt történtek, illetve nagyon örülnék, ha valamikor el tudnék szabadulni
Klaus mellől, hogy meglátogassam a fiam. Segítenél majd ebben nekem? Nem akarok
felesleges vitákba és harcokba bonyolódni emiatt az öcséddel.
- Természetesen – felelte nekem Elijah a szokásos kimért és
hűvös eleganciájával. – Azt hiszem, hogy lesz még mit mesélnem neked, és James
meglátogatását is elintézem.
- Köszönöm – feleltem neki kedvesen.. – A többi történetet
pedig kíváncsian várom – válaszoltam neki kedvesen, majd elmosolyodtam és
pillanatok alatt kiszálltam az autójából. Nem néztem vissza rá, mert tudtam
jól, hogy azonnal útnak is indul haza, rám pedig most várt egy újabb tanítási
nap, aminek boldogan és mosolyogva vágtam neki. Elijah bearanyozta a napomat és
James közelgő meglátogatása nagyon felvillanyozott. Két éve nem láttam őt, és
már nagyon hiányzott…
Elena is már várt rám, és vidáman köszöntött a matematika
órán, ami csak fokozta a jókedvem. Mosolyogva leültem mellé, és tudtam jól,
hogy nem is lesz olyan rossz ez a két hónap, ami vár rám.
*
- Tegnap megígértem neked, hogy segítek beszerezni a
könyveidet, de ez végül meghiúsult – szólalt meg Elena bűnbánóan, amikor a nap
végén együtt sétáltunk ki a parkolóba. – Mit szólnál, ha ma bepótolnánk ezt?
Nálam van a lista, szóval nem kell elmennünk érte a Salvatore panzióba.
- Legyen, akkor irány a könyvesbolt – feleltem neki vidáman.
- Utána, hogyha gondolod, este elmehetnénk a Grillbe. Élő
zene lesz, és nálunk az mindig jól szokott sikerülni. Tudod a Grill itt tulajdonképpen
a város szíve, ahol minden fiatal összejön és… - kezdte volna Elena, de én
nevetve félbeszakítottam.
- Tudom, ismerem a helyet Elena. Amikor megérkeztem a
városba, aznap este ott botlottam bele Damon-ba, és abba a szegény csapos
fiúba, akit ő annyira utál – válaszoltam neki, mire Elena döbbenten nézett rám.
- Matt? Igen, nos… Damon egy kissé mérges rá… - felelte
nekem elkenődve.
- Elmeséled nekem, hogy mi oka erre? – kérdeztem tőle
kíváncsian, és közben elindultunk az autóval.
- Meséltem neked tegnap Ric-ről… Nos nem tudom, hogy
hallottál-e Klaus-ék anyjáról, Esther-ről – én csak bólintottam, mire ő mély
levegőt vett és folytatta. – Sikeresen elérte, hogy visszatérjen és minden vágya
az volt, hogy megölje a gyerekeit. Ezért Ric-ből egy elpusztíthatatlan
vámpírvadászt csinált, akinek az életét hozzám kötötte. A fegyvere is megvolt,
amivel végleg meg tudott ölni minden ősi vámpírt. Rebekah viszont
közbeavatkozott, és amikor Matt-el a Wickery hídon haladtunk… Pontosan ott haltak
meg a szüleim majdnem két éve… Stefan tudta, hogy hazafelé tartunk és akkor is
ő sietett a segítségünkre. Én viszont a folyó fenekén fuldokolva kértem őt,
hogy Matt-et vigye ki előbb. Mire visszatért, nekem már késő volt. Mindenki azt
hitte, hogy meghaltam, de kiderült, hogy Damon vére a szervezetemben volt, így
átváltoztam. Damon pedig azért mérges Matt-re és Stefan-ra, mert ő sosem
hallgatott volna rám, és bárki élete elé helyezné gondolkodás nélkül az
enyémet. Ha ő lett volna ott, akkor én még mindig ember lennék, Matt pedig meghalt
volna – összegezte végül szomorúan Elena a történteket én pedig döbbenten
hallgattam őt. Röviden ugyan mesélt nekem erről Elijah, de egyáltalán nem ilyen
részletesen, és más volt mindezt Elena szájából hallani, aki tulajdonképpen át
is élte mindezt.
- Sajnálom, hogy ez történt veled – feleltem neki kedvesen,
majd bíztatóan megfogtam a jobb kezét, amit a kormányon tartott.
- Köszönöm – felelte nekem révetegen, majd elmosolyodott.
–Ahhoz képest, hogy mindez két hete történt, egész jól viselem a dolgokat –
tette hozzá elmosolyodva.
- Ebben egyetértek, hisz még egyszer sem támadtál rám –
feleltem neki nevetve.
- Stefan sokat segít, és még ha nem is mindig követem a
diétáját, akkor is nagy támasz ő nekem.
- Diéta? Arról vitatkoztál tegnap Damon-nal, nem? –
kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
- Igen – válaszolta nagyot sóhajtva Elena. – Ők úgy tudják,
hogy csak állatokból táplálkozok. Ha megtudná Damon az igazat… Félek, hogy mivel
így is túl nagy a feszültség közte és Stefan közt, ezzel csak még egy okot adnék
neki arra, hogy Stefan-nak támadjon az „én megmondtam” szövegével.
- Ebben meg tudlak érteni, nem egyszerű két olyan testvérrel
megbirkózni, akik teljesen odáig vannak érted – feleltem neki fejcsóválva.
- Mondd, szerinted mit tehetnék, hogy ez megszűnjön? –
fakadt ki keserűen Elena. – Félre ne érts, nagyon szeretem Damon-t is, de
Stefan-ba vagyok szerelmes. Damon viszont nem ezt érdemli… Ő belül egy jó
ember, aki csak szeretetre, törődésre és megbecsülésre vágyik. Én viszont ezt
nem adhatom meg neki… Tegnap azt mondta, hogy túl akar lépni rajtam, de nem
tudom, hogy sikerülhet-e neki. Az ő érdekében remélem, hogy így lesz majd…
Én csak egyetértően bólintottam, és közben figyeltem a bolt
kirakatát, ami előtt Elena leparkolt. Azt hiszem, hogy ebben talán tudok neki
segíteni és megpróbálom majd Damon figyelmét addig is másra terelni, amíg itt
vagyok. Már ha ezt ő is akarja, és ha az kémia valóban nem akar eltűnni addig,
míg nem engedünk neki.
*
Miután Elena-val beszereztük a könyveimet, ő ragaszkodott
hozzá, hogy ismét a Salvatore villába vegyük az irányt, és ott elkészüljünk az
esti mulatságra. Igazából támogattam az ötletét, mert semmi kedvem nem volt
hazamenni és Klaus előtt kicsípni magam, hogy aztán ismét támadási felületet
adjak ezzel neki. Így hát boldogan mondtam igent Elena-nak, és amikor látta
rajtam, hogy mennyire felvillanyozott a kilátásban levő esti muri, szinte
szárnyalt örömében.
- Meglátod majd, hogy mennyire jó hely ez a város, és miután
nagykorú lettél, eszed ágában sem lesz majd elmenni innen – felelte kivirulva
Elena, amikor megérkeztünk a Salvatore villába.
- Ha te mondod – feleltem neki mosolyogva, és reméltem, hogy
ennyivel el is intézte a társalgást a közelgő születésnapomról.
- Gyere, keressünk neked valami dögös ruhát – felelte nekem
kacsintva, majd intett, hogy menjünk fel az emeletre.
- Nocsak, nocsak, kit sodort erre ismét a szél – szólt
utánunk Damon az emeleten, amikor sikeresen beléfutottunk.
- Neked is szia, Damon – felelte Elena jókedvűen, mire Damon
kíváncsian felhúzta a szemöldökét. Gondolom, hogy egy kicsit furcsa volt neki,
hogy Elena ennyire kivirult, mert tényleg úgy pörgött szegény, mintha valami
drogot fogyasztott volna.
- Hova-hova ilyen jó kedvvel? – kérdezte Damon kíváncsian.
- Este egy banda lesz a Grill-ben, és szeretném Alice-nak
megmutatni, hogy mit veszít azzal, ha elhagyja a várost – felelte Elena
jókedvűen és mosolyogva.
- Máris elmész? – kérdezte tőlem kíváncsian és felhúzott
szemöldökkel Damon. A karját keresztben fonta a mellkasán, majd nekidőlt a háta
mögött levő falnak és úgy vizslatott.
- Azt hittem, hogy jobb szereted a potenciális
veszélyforrásokat magadtól kellő távolságban tudni – feleltem neki egyszerűen,
amire csak egy szúrós tekintet volt az ajándékom. – Mint neked is említettem
már, csak a születésnapomig maradok a városban. Utána elmegyek – tettem végül
hozzá halkan.
- Ha olyan rokonai vannak az embernek, mint Klaus,
Barbie-Klaus és Mini-Klaus, akkor ez egy érthető válasz – felelte nekem
félvállról, mire Elena türelmetlenül rám nézett.
- Menjünk készülődni – mondta új és kedvenc barátnőm
izgatottan, lezárva ezzel a beszélgetést Damon-nal.
Én csak bólintottam, majd Damon-t faképnél hagyva
bevonultunk Stefan szobájába, hogy aztán kifosszuk Elena itteni ruhatárát.
Szia Morwen!
VálaszTörlésNem volt annyira eseménydús, de épp ezért tetszett annyira. Kell lennie ilyennek is. Remélem, hamar elhozod a várva várt összemelegedős részt :3
Puszi,
Cleo
Szia!
TörlésKellett egy ilyen kis átvezető jellegű rész. Megalapozni Alice helyét a többiek közt.:) És az az összemelegedős rész... Mondjuk úgy, hogy a jövő héten érdemes mindkét történetet tűkön ülve várni.:))
Puszi Neked is:)
Tetszett, jó kis pihentetős rész volt. Elijhah még mindig a legjobb ős. Alice pedig lassan csak felfedi a titkait. Szép lassikásan csak elkezdődik Alice és Damon közt egy kapcsolat szerűség.
VálaszTörlésVárom majd következőt.
Elijah, the best.:))) Olyan sokat nem is kell már várni Dalice-ra:))
TörlésMindketten azt mondjátok, hogy pihentetős, nyugis rész volt, pedig azért itt is derült ki ez-az Alice-ról. Erről nincs véleményetek? Vagy még túl sok a kérdőjel?
Hát igen a katasztrófák előtt mindig nyugalom van, hát igen derülgettek ki róla dolgok, de még sok a kérdőjel. A beszélgetésük ből Elijah-val az derül ki, hogy ismerte Esthert amikor megátkozta Klaust így ő is legalább 1000 éves és valamilyen úton módon még életben van, sok neve volt igáig, valamilyen úton-módon rokonságban áll a Mikelson családdal (vagy vér szerint vagy befogadták). Feltehetőleg Esthernek köze van a szülei halálához is. Két hónapja vissza (az életből?) és akkor történni fog valami plusz valamit meg kell tennie akkor Klausnak, és kapcsolatban áll a Klaust sújtó átokkal és nem kedveli Klaust.
Törlés(Észrevétel: elvileg Elena 18 már elmúlt amikor átváltozott, de Alice még csak 17-nek mondja magát így elvileg nem lehetnének évfolyam társak vagy az csak amolyan elszólás volt.)
(Észrevétel2: Még Stef se tudja magát tartani rendesen a saját diétájához nem, hogy még Elenát is arra szoktatni, gondolom Damon fülébe jut majd, hogy El nem csak nyulat eszik hanem tasakos-embert és ez is közre játszik lentebb említett robbanásban.) Még életemben nem volt ilyen hosszú kommentem.
Jól összefoglaltad a dolgokat, és a sejtéseid is jók, és egyedül csak egy dologban tévedtél, és ki is fog derülni hamarosan, hogy miben.:) De ez csak egy apróság.:)
TörlésAlice azt mondta, hogy két hónapig marad a városban, a szülinapjáig. Vagyis akkor lesz 18. Elena-nak ennek a tanévnek az elején, valamikor aug. végén volt a 18. szülinapja. Ezzel indít a 3. évad. Utána rá nem sokkal van Car 18. szülinapja is (akkor, amikor Tyler megharapja Klaus parancsára, ám végül Klaus megmenti őt). Esther is eközben ténykedik. Ám a 4. évad közepén történik az, hogy karácsonykor Klaus lemészárolja a 12 hibridjét, akikkel Tyler megtörte a kötődést. Szóval nagyon rövid időn belül játszódik a 3. és 4, évadnak ezen rövid történései, és közben válik Elena is vámpírrá. Így lehet az, hogy Alice (elvileg) 4 hónappal fiatalabb Elena-nál (ezért évfolyamtársak). Amúgy Bonnie szülinapját se tudjuk...
Az Elena-Stef-féle robbanás egy kicsit később várható. Nem sokkal azután, hogy az Alice-féle (egyik és első) robbanás megtörténik 3 ill. 4 hét múlva. Damon még kicsit várat az "én megmondtam" szövegével ezen a téren.:)
Hú, remélem, hogy mindenre válaszoltam.:) Egy kicsit megijesztettél a dátumok kapcsán, így gyorsan át is gondoltam újra mindent. Remélem, hogy nem tévedtem ilyen késői órán.:)
Tényleg jó sokat írtál, csinálhatsz ebből rendszert.:) Jól beindult a fantáziád és helyesen ráadásul.:)
Ezt nem is kell hangsúlyoznod, úgy is tükön ülve várom a keddet. Bocsesz, a pénteket is nagyon várom, de nem Alice és Damon miatt, CSAK Damon miatt. Ezt a részt inkább úgy jellemezném, hogy békés. Aránylag...., eltekintve a vihar előtti csendtől. Az a bizonyos vihar nagyon is érik már a levegőben. Jó volt olvasni Elijahról és a sors valamilyen furcsa fintorának köszönhetően, Alice testvére lenne az ősi vámpiroknak??? :):):) Valamiért olyan érzésem van, hogy Elena és Damon kapcsolata a végén/végül nagyon is összefonodik. :):) Ne haragudj, hogy mindig a Delenanál kötök ki, kérlek nézd el nekem ezt a.... nem rögeszmét, inkább ...., nem tudom, ha eszembe jut a megfelelő kifejezés még irok. Összességében tetszett ....:):):)
VálaszTörlésHát Alice és az ősök kapcsolata... Erre kell majd még néhány részt várni, amíg kiderül az igazság, ami nem lesz cseppet sem vidám, az biztos. Damon és Elena kapcsolata itt... Mondjuk úgy, hogy nem lesz kezdetben békés, sőt, két hét múlva már jön egy kis viharfelhő itt is. Négy hét múlva pedig robban a bomba ám.:) De előtte jövő héten még egy kicsit nyugisabb rész következik, jobban mondva... A címét már meg lehet sasolni a főmenüben. Ígéretesen hangzik, mi?:)
TörlésSzóval ez a történet tényleg nem Delena központú lesz, de természetesen a kettejük kapcsolatát is rendbe fogom hozni majd szépen, lassan.:) Tényleg lassan ám.:D De remélem, hogy Damon mindenért kárpótolni fog majd Titeket, mert ahogy mondtam, ebben a történetben nem csak a saját határaimat fogom feszegetni, hanem a Tiéteket is.:)
De ne aggódj, ha a Delena történet véget ér majd pár hónap múlva, azt hiszem, hogy meg is van, hogy mi fog majd utána következik.:p Természetesen még egy Delena történet.:) De egyelőre érjétek be ezzel a három regénnyel.:) Elég lesz Maresz?:)))
Mondtam már, hogy szeretlek? De még mennyire, hogy elég. Hm, egyelőre..... :):):) Okés, nem feszegetem tovább a húrt, még ha láthatatlan is elpattanhat. IMÁDLAK!!!!!!! :):):):):):):):) PUSZI.
VálaszTörlésMondtam már, hogy én is imádlak? :D Mellesleg milyen húrról is beszélsz?:p Megfelel, ha újra és újra Damon-nál szakíttatom el Neked azt a bizonyos húrt? :D :D :D
TörlésSzia! Még csak pár napjakezdtem olvasni a történetet, de már is bele szerelmesedtem! ;)
VálaszTörlésMondjuk egy valamit nem értek... hogy lehet az, hogy Alice még csak most lesz 18, de már gyereke van, aki ha jól értelmezem több mint 2 éves. (Mert azt irtad, hogy már kettő éve nem látta). Akkor 15 évesen szült?
Szia :) Gondolom azóta már előre haladtál a történettel és minden világossá vált számodra :) Igen, kissé rejtélyesen indulnak a dolgok és csak a végére derül fény a miértekre.
TörlésÖrülök, hogy tetszenek az írásaim és nagyon jó szórakozást kívánok neked hozzá. :) és köszönöm a kedves szavaidat :)
Morwen