Sziasztok!
Ahogy a cím is mutatja, egy kicsit nyugodtan vizekre eveznek a főhőseink. Vagy mégsem?:) A fejezet azért is különleges, mert a közepén Damon szemszögéről Elena-éra váltunk, szóval ez ne zavarjon meg Titeket. Jó olvasást és írjatok ám bátran véleményt.:)
Morwen
*********************
Nem mondhatnám azt, hogy minden helyreállt a paradicsomban,
de legalább eljutottunk odáig Elena-val, hogy elmondta végre azt, amit érez a
kialakult helyzettel kapcsolatban. A problémák nem oldódtak meg, de egy
lépéssel előrébb kerültünk, nem pedig hátra, és ez már haladás volt. Így aztán
az utunk további része nyugodtan telt, és végül békében váltunk el egymástól a
Gilbert ház előtt.
Nos rendben, ezen túl is vagyunk, jöhet a következő lépés,
amihez perpillanat nem sok kedvem volt. Pláne, hogy miután eltűntünk egy napra
Elena-val, a telefonomon temérdek mennyiségű hangüzenet várt, amikre nem voltam
hajlandó válaszolni tegnap és most sem sok kedvem volt hozzá. Fáradtan
huppantam le a kanapéra, majd végül előkaptam a mobilom, és hívtam azt az
ember, jobban mondva vámpírt, aki Klaus után a második helyen szerepelt a „világ
legirritálóbb vámpírjai” listámon.
- Hallgatlak, mondd – köszöntöttem őt a telefonban és közben
egy nagy sóhajjal próbáltam felkészülni arra a szitok áradatra, ami most rám
várt.
- Damon Salvatore, van fogalmad arról, hogy hányszor
kerestelek téged az elmúlt másfél napban?! – csattant fel mérgesen
Vámpír-Barbie, mire én csak az égbe emeltem a tekintetem. – Holnapután lesz
Elena születésnapja, és még egy csomó mindent el kell intéznünk!
- Intéznünk? – kérdeztem vissza értetlenül. – Te vagy Mystic
Falls ügyeletes és önkéntes fő rendezvényszervezője, nekem ehhez semmi közöm.
- Damon, azt hittem, hogy szeretnéd te is, hogy Elena jól
érezze magát, a körülmények ellenére is – felelte kötekedve Caroline. – Tudod,
az öcséd, Stefan, Elena szívszerelme hónapok óta eltűnt, és ez eléggé
kikészítette.
Mintha nem lennék tisztában mindezzel! A szöszinek mégis
muszáj volt emlékeztetnie erre, ráadásul a szokásos bicskanyitogató stílusában
tette ezt. Ha most előttem állna, akkor biztosan nem úszná meg egy alapos
nyakkitekerést. De nem így volt, ezért inkább úgy döntöttem, hogy figyelmen
kívül hagyom a legutolsó mondatát és az azt megelőzőre válaszolok.
- Kettőnknek kicsit más elképzelései vannak arról, hogy
miként tegyünk emlékezetessé egy napot valaki számára. Hm, de te ezt pontosan
tudod Caroline, nemde? – kérdeztem tőle incselkedve, amit tudtam, hogy rühell,
ám így legalább esélyem volt arra, hogy hamarabb megszabadulok tőle.
- Fúj Damon, ezt most azonnal fejezd be! – csattant fel
undorodva Caroline, mire egy elégedett vigyor ült ki az arcomra. – Jó, tudod
mit? Befejezem egyedül az utolsó simításokat, de ne csodálkozz azon, ha a napokban
ellepik majd a parti szervizesek a házadat.
- Ellepik? Na állj Caroline, miért is történné ilyen abszurd
dolog? – kérdeztem tőle dühösen.
- Hahó, nem rémlik? Tegnapelőtt megbeszéltük, hogy nálad
lesz a parti végleges helyszíne – felelte dühösen Caroline.
- Hm, most hogy mondod… - feleltem neki elgondolkozva, majd
egy hülye vigyor ült ki az arcomra. – Talán. Mintha beszéltünk volna aznap
valami ilyesmiről.
- A francba Damon, tudtam, hogy már túl részeg voltál egy
ilyen típusú telefonbeszélgetéshez – csattant fel kétségbeesetten Caroline.
- Nyugi szöszi, rengeteg időd van még, és Elena úgyse fogja
észrevenni, ha a tortájából egy meztelen pasi helyett, egy pom pom lány ugrik
majd elő, hiányos öltözékben – feleltem neki ugratva őt, és reméltem, hogy
ezzel végre lezárom a beszélgetésünket.
- Na jó Damon, erre nem vagyok kíváncsi – csattant fel
dühösen Caroline, mintha az élete múlna azon, hogy megszervezze ezt a partit.
Tekintve, hogy Caroline Forbes-ról volt szól, ez talán így is volt. – A lényeg,
legyen szabad a bejárás a villába, és ha lehet, ne csapold le azokat az
embereket, akik a parti előkészítésén dolgoznak.
- Hm, most, hogy mondod, eléggé megéheztem – feleltem neki
nevetve, mire ő dühösen fújt egyet a telefonba.
- Damon, az ég szerelmére, azt hittem, hogy neked is fontos Elena
– felelte keserűen és reményvesztve.
- Az is, de nekem nem életcélom a világ legpuccosabb
szülinapi buliját megrendezni a számára – feleltem neki őszintén.
- Jó, rendben, ezt túltárgyaltuk – felelte nagyot sóhajtva
Caroline. – Megoldom egyedül.
- Én is így gondoltam – válaszoltam neki vigyorogva, amire
sejtettem, hogy az égbe emeli a tekintetét a vonal másik végén. – Viszlát
Caroline – tettem hozzá mézes-mázosan, amire választ nem kaptam, mert végül
letette a telefont.
Mély levegőt vettem, majd mosolyogva letettem a telefont.
Nos, ez is kipipálva, ezzel sem lesz már több gondom. A szülinapi ajándék
megvan Elena-nak, a többi meg már a szöszi dolga. Nekem csak hátra kell dőlnöm
és várni a nagy napot.
*
Mióta hazatértünk Damonnal Tennessee-ből, azóta a napok
eseménytelenül teltek és semmi nem volt, ami megzavarhatta volna a nyugalmat a
városban. Örültem annak, hogy végül sikerült néhány dolgot tisztáznom vele, és
az, hogy ennyire jól fogadott mindent, az még számomra is meglepetés volt.
Nagyon sokat köszönhettem neki, és fogalmam sem volt arról, hogy mivel
érdemeltem ki a barátságát és a jóindulatát. Mert Damon Salvatore-tól ilyenben
részesülni nem egy mindennapi dolog volt, ezt tudtam jól. Rajtam kívül az anyám
ex-férje, Ric volt az, aki még hasonló bánásmódban részesült, szóval viszonylag
rövid volt a Damon Salvatore féle barátok listája. A kérdés már csak az volt,
hogy nekem is elég-e ez a barátság, vagy valóban többet szeretnék tőle… Hiába
próbáltam előrébb jutni ebben a kérdésben az elmúlt pár napban, nem jártam
sikerrel. Mi az amink volt, ami segíthetett ebben dűlőre jutni? Vonzalom és
bizonyos fokú vágyak, ezek kétségtelenül ott pattogtak kettőnk között, amiket
úgy tűnik, hogy részegen hajlamos vagyok előtérbe helyezni, és olyankor minden
célom ezeknek a kielégítése.
Zavartan megráztam a fejem, mert eszembe jutottak Damon
szavai, amiket arról a bizonyos estéről mondott, aminek a nagy részére sajnos,
vagy inkább hál istennek nem emlékeztem. Hogy melyiket szerettem volna igazán?
Ez egy igen jó kérdés volt… Egy részem tényleg szeretett volna emlékezni rá, a
másik viszont, amelyik minden áron Stefan-t akarta, nos az inkább még az
emlékét is elfelejtené annak a kínos incidensnek.
Talán tényleg Stefan a kulcs mindenhez… Ha megtaláljuk őt és
végre hazatér, akkor talán végre számomra is nyugalom lesz, és pontosan tudni
fogom azt, hogy mit akarok. De egyáltalán bízhatok ebben? Hisz Stefan
napról-napra egyre távolabb kerül tőlem, Damon viszont percről-percre mélyebbre
ássa magát a szívemben…
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal érkeztem meg végül a
Salvatore villába, ahova korábban Damon hívott át. Sejtettem, hogy a
szülinapommal kapcsolatban tette ezt, de reméltem, hogy nem lett Caroline
csatlósa egy hamisítatlan, Forbes féle buli megszervezésében. Amikor beléptem a
házba, már tudtam, hogy tévedtem. Az előkészületek a megítélésem szerint
befejeződtek, mert a ház teljes pompában és díszben állt, csak a vendégek
hiányoztak, és persze a boldogság, a nappali közepén álló ünnepelt szívéből.
- Gondoltam, hogy szeretnél egy kis nyugalmat, mielőtt
Caroline elindítja az őrületet – szólalt meg váratlanul a hátam mögött Damon,
mire én ijedtemben azonnal megpördültem a tengelyem körül. Mély levegőt vettem,
hogy lenyugtassam a szívem, majd végül válaszoltam neki.
- Igaz is, miért mertem reménykedni abban, hogy megúszom
ezt? – tettem fel neki a költői kérdést, majd hitetlenül megráztam a fejem és
közben végigjárt a tekintetem a sok díszen. Idegesen elkezdtem babrálni a ruhám
alját, majd az égbe emeltem a tekintetem. – Az élet nem áll meg, igaz? Élni
kell tovább és az ilyen eseményeket nem szabad kihagyni – tettem hozzá halkan,
idézve ezzel kedvenc barátnőm szavait.
- E tekintetben nem mondott ostobaságot a szöszi – felelte
Damon elmosolyodva, amivel az én arcomra is mosolyt csalt.
- Mikor indul a buli? – kérdeztem nagyot sóhajtva Damont.
- Pár óra múlva – felelte halkan, majd felhúzta a
szemöldökét. – Miért kérdezed?
- Mert éhen halok, és nem hiszem, hogy addig kibírom –
feleltem neki kedvetlenül.
- Nos, a kajaszervíz még nem érkezett meg, de a hűtőben
találunk ezt-azt – felelte elvigyorodva, majd mellém lépett és a karját kinyújtotta
felém. Én csak elmosolyodtam, de végül belékaroltam és elindultunk együtt a
konyhába.
- Nem is tudtam, hogy tartotok emberi ételt a hűtőben –
feleltem csodálkozva, miután az eddig alig használt helyiség hűtőjének a
tartalmát kezdtem el vizsgálni.
- Andie mániája néha összeütni ezt-azt, szóval az ő bűne.
Ami úgy tűnik, hogy most jól jön nekünk – felelte vigyorogva, de valahogy nem
tudtam én is mosolyogni ezen. Nagyon régóta nem találkoztam Andie-vel, így
szinte meg is feledkeztem arról, hogy ő tulajdonképpen Damon barátnője. Vagy
valami hasonló, nem tudom.
- Nos, mi lesz a menü? – kérdezte tőlem ismét, félbeszakítva
ezzel a gondolataimat.
- Ha jól látom, a spagetti alapanyagai a rendelkezésünkre
állnak – mondtam neki, miután alaposan végignéztem a hűtő minden apró
szegletét.
- Akkor spagetti, álljunk neki – felelte Damon olyan jó
kedvvel, mintha épp az ő szülinapi tortáját készülnénk megsütni. Én csak
mosolyogva megráztam a fejem, majd kipakoltam mindent a pultra és nekiláttunk a
főzésnek.
Amikor a tészta már készen volt, akkor Damonra bíztam a
szósz további felügyeletét, de látszólag nem szorult kioktatásra a konyhában
sem. Összhangban és egyszerre dolgoztunk és meglepően jó eredménnyel. Az
illatok hamar megtelítették a hatalmas konyha légterét, még jobban emlékeztetve
engem ezzel arra, hogy mennyire éhes vagyok.
- Hm, ez igazán mesterien sikerült – szólalt meg Damon, mire
én azonnal felé fordultam és abbahagytam a sajt reszelést.
- Hé, ha tovább kóstolgatod, akkor elfogy még azelőtt, hogy
tálalhatnánk – feleltem neki feddőn, mire ő csak nevetett.
- Ha te is megkóstoltad volna, akkor te se tudnád abbahagyni
– felelte egy csibész vigyorral az arcán, majd intett, hogy lépjek oda hozzá.
Végül így tettem, ő pedig egy újabb adag szószt kanalazott ki a lábasból a
fakanállal, és felém nyújtotta. Óvatosan megfújta előttem, majd a számhoz
emelte, én pedig készséggel belekóstoltam. Volt valami intim és szívet
melengető ebben a gesztusban, ami túlságosan is nagy forróságot varázsolt a
konyhába. Ennek eredményeképpen egy kissé zavarba jöttem, így a szószból a
számra is került. Damon elmosolyodott, majd miután visszatette a lábasba a
fakanalat, a hüvelykujjával óvatosan letörölte a szám széléről a maradék
szószt, majd a sajátjához emelte és bekapva az ujját lenyalta róla.
- Túlságosan is szép vagy, amikor elpirulsz – szólalt meg
halkan Damon, és olyan átható pillantással nézett rám, hogy biztos voltam
abban, még azt is tökéletesen tudja, hogy mire gondolok. Ami nagy teljesítmény
lehetett még tőle is, ugyanis képtelen voltam bármire is gondolni, mert még
mindig ez előbb történtek hatása alatt voltam.
- Sosem fogod ezt abbahagyni, igaz? – kérdeztem tőle
keserűen és lehajtottam a fejem.
- Miért hagynám abba? Hiszen te is ugyanannyira akarod, hogy
folytassam, mint én – felelt kérdéssel a kérdésemre, amire nem igazán szerettem
volna válaszolni. Az ujját gyengéden az állam alá tette, felemelve ezzel a
fejem, hogy belenézzek a vizslató, azúr szempárba. Kíváncsian felhúzta a
szemöldökét a válaszomra várva, de én nem igazán tudtam megszólalni, ugyanis
ismét sikeresen a bűvkörébe kerültem. Abba a bűvkörbe, amiben annyira szerettem
lenni, de ami sokszor meg is ijesztett. – Tudod elég nehéz távol maradni tőled,
miután szó szerint eltöltöttünk együtt egy forró éjszakát. Még ha csak félig is
– tette hozzá elmosolyodva, elérve ezzel azt, hogy teljesen zavarba jöttem.
- Kértelek téged, hogy ne beszéljünk erről többet, mert ilyenkor
fogalmam sincs arról, hogy miről beszélsz. Tudod, az emlékeim kicsit zavarosak
– feleltem neki kérlelően, mire ő kajánul elvigyorodott.
- Nem gondoltad te sem, hogy képes vagyok befejezni az ezzel
való piszkálásod – felelte nevetve, mire én csak egy fájdalmas grimaszt vágtam.
– Míg élek az orrod alá fogom dörgölni, hogy milyen követelőző és kiéhezett
vadmacska voltál – tette hozzá vigyorogva, amivel újra elérte azt, hogy tetőtől
talpig elpiruljak.
- Fejezd ezt be, kérlek – feleltem neki, szinte már-már
könyörögve, de látszólag semmit sem értem el vele.
- Várj, és tudod mi a legjobb az egészben? – kérdezte tőlem
mosolyogva, majd olyan közel hajolt hozzám, hogy az már szinte fizikailag is
égette a bőrömet. Éreztem a leheletét a nyakamon és a fülemben, ő pedig végül
megszólalt. – Az, hogy mindezt én váltottam ki belőled – suttogta halkan a
fülembe, ezernyi érzékem kiélesítve ezzel a pár szóval és ismét lángra gyújtva
az egész testem.
- Éhes vagyok Damon – szólaltam meg kiszáradt torokkal és
abban a reményben, hogy sikerül a beszélgetést itt és most befejeznünk és nem
feszegetjük tovább az amúgy is forró témát.
- Helyes, együnk – szólalt meg váratlanul Damon, majd
hirtelen elhajolt tőlem és visszatért a szósz kevergetéséhez, amit az imént
abbahagyott. Még pár pillanatig döbbenten álltam mellette, majd nagy nehezen
erőt vettem magamon és visszatértem a sajtreszeléshez.
Következő rész
*******************
Alakulnak a dolgok, ugye?:) A jövő héten ebben a történetben is sor kerül arra a bizonyos 18. szülinapra, de nem úgy, ahogy a sorozatban megtörtént. A rész címe pedig ez lesz: Amikor mindent lehet. Nos? Ki az aki már várja? Annyit elárulok, hogy egy igazi kis gyöngyszem lesz az a fejezet, egy újabb mérföldkő.:)
Nekem nagyon tetszett és ennek hála hogy most már tényleg tűkön ülök és alig bírom kivárni a jövő keddet és azt a bizonyos " mérföldkövet,, :) és aki még nem olvasta annak jó olvasást ♡
VálaszTörlésSzép kis mérföldkő lesz.:))) Igazi kis Delena jelenet.:))) Szerintem nem lesz ellene kifogásotok.:) Remélem :)
TörlésJó rész lett, Damon csipkelődései meg beszólásai mindig jók. Előre félek mi fog történni azon a születésnapon. Már alig várom.
VálaszTörlésNem kell félni tőle, nem fog fájni, senkinek sem:) Még nekik sem.:)
TörlésElnézést amiért elkukkantam, de akadt egy kis gond a gépemmel és igy az év elején más is felhalmozodott. Elég a mentegetőzésből, sikerült bepotolni az olvasást is, rettenetesen tetszett amit eddig olvastam. Mindegyik kivétel nélkül igazi gyöngyszem, valódi csemege, igazi inyencfalat/ok és nagyon finom csámcsogni valók. Nem tévedtem mikor azt mondtam, hogy mindig ráérzel a karakterekre és lelkivilágukra. Gratulálok, szörnyen várom a szülinapi bulit és Damon ajándékát is, biztos vagyok benne, hogy nagyon emlékezetes lesz Elenanak. Hmmmm, milyen lassan telnek a napok amikor én tükön ülök, ez nem fair. Show time! :):):)
VálaszTörlésSzia Maresz!:)
TörlésMár el nem tudtam képzelni, hogy mi történt. Azt hittem, hogy ennyi volt, és elvesztettelek...:( Most viszont nagyon örülök, hogy újra itt vagy, és igazán bearanyoztad a napomat azzal, hogy írtál.:) Kétszer is.:)
Nagyon örülök, hogy tetszett a rész.:) És Damon "ajándéka"? :) Igen, nagyon különleges lesz az "igazi" ajándéka Elena-nak.:) És igen, nagyon, de nagyon emlékezetes lesz Elena-nak. Sőt!!! Annál is jobban.:) Egy mérföldkő, egy nagyon nagy mérföldkő indul el a következő fejezetben.:)