2014. január 14., kedd

The Delena Fanfiction - 10. fejezet: Újra rend a Paradicsomban

Sziasztok!

Ahogy a cím is mutatja, egy kicsit nyugodtan vizekre eveznek a főhőseink. Vagy mégsem?:) A fejezet azért is különleges, mert a közepén Damon szemszögéről Elena-éra váltunk, szóval ez ne zavarjon meg Titeket. Jó olvasást és írjatok ám bátran véleményt.:)

Morwen


*********************


Nem mondhatnám azt, hogy minden helyreállt a paradicsomban, de legalább eljutottunk odáig Elena-val, hogy elmondta végre azt, amit érez a kialakult helyzettel kapcsolatban. A problémák nem oldódtak meg, de egy lépéssel előrébb kerültünk, nem pedig hátra, és ez már haladás volt. Így aztán az utunk további része nyugodtan telt, és végül békében váltunk el egymástól a Gilbert ház előtt.
Nos rendben, ezen túl is vagyunk, jöhet a következő lépés, amihez perpillanat nem sok kedvem volt. Pláne, hogy miután eltűntünk egy napra Elena-val, a telefonomon temérdek mennyiségű hangüzenet várt, amikre nem voltam hajlandó válaszolni tegnap és most sem sok kedvem volt hozzá. Fáradtan huppantam le a kanapéra, majd végül előkaptam a mobilom, és hívtam azt az ember, jobban mondva vámpírt, aki Klaus után a második helyen szerepelt a „világ legirritálóbb vámpírjai” listámon.
- Hallgatlak, mondd – köszöntöttem őt a telefonban és közben egy nagy sóhajjal próbáltam felkészülni arra a szitok áradatra, ami most rám várt.
- Damon Salvatore, van fogalmad arról, hogy hányszor kerestelek téged az elmúlt másfél napban?! – csattant fel mérgesen Vámpír-Barbie, mire én csak az égbe emeltem a tekintetem. – Holnapután lesz Elena születésnapja, és még egy csomó mindent el kell intéznünk!
- Intéznünk? – kérdeztem vissza értetlenül. – Te vagy Mystic Falls ügyeletes és önkéntes fő rendezvényszervezője, nekem ehhez semmi közöm.
- Damon, azt hittem, hogy szeretnéd te is, hogy Elena jól érezze magát, a körülmények ellenére is – felelte kötekedve Caroline. – Tudod, az öcséd, Stefan, Elena szívszerelme hónapok óta eltűnt, és ez eléggé kikészítette.
Mintha nem lennék tisztában mindezzel! A szöszinek mégis muszáj volt emlékeztetnie erre, ráadásul a szokásos bicskanyitogató stílusában tette ezt. Ha most előttem állna, akkor biztosan nem úszná meg egy alapos nyakkitekerést. De nem így volt, ezért inkább úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom a legutolsó mondatát és az azt megelőzőre válaszolok.
- Kettőnknek kicsit más elképzelései vannak arról, hogy miként tegyünk emlékezetessé egy napot valaki számára. Hm, de te ezt pontosan tudod Caroline, nemde? – kérdeztem tőle incselkedve, amit tudtam, hogy rühell, ám így legalább esélyem volt arra, hogy hamarabb megszabadulok tőle.
- Fúj Damon, ezt most azonnal fejezd be! – csattant fel undorodva Caroline, mire egy elégedett vigyor ült ki az arcomra. – Jó, tudod mit? Befejezem egyedül az utolsó simításokat, de ne csodálkozz azon, ha a napokban ellepik majd a parti szervizesek a házadat.
- Ellepik? Na állj Caroline, miért is történné ilyen abszurd dolog? – kérdeztem tőle dühösen.
- Hahó, nem rémlik? Tegnapelőtt megbeszéltük, hogy nálad lesz a parti végleges helyszíne – felelte dühösen Caroline.
- Hm, most hogy mondod… - feleltem neki elgondolkozva, majd egy hülye vigyor ült ki az arcomra. – Talán. Mintha beszéltünk volna aznap valami ilyesmiről.
- A francba Damon, tudtam, hogy már túl részeg voltál egy ilyen típusú telefonbeszélgetéshez – csattant fel kétségbeesetten Caroline.
- Nyugi szöszi, rengeteg időd van még, és Elena úgyse fogja észrevenni, ha a tortájából egy meztelen pasi helyett, egy pom pom lány ugrik majd elő, hiányos öltözékben – feleltem neki ugratva őt, és reméltem, hogy ezzel végre lezárom a beszélgetésünket.
- Na jó Damon, erre nem vagyok kíváncsi – csattant fel dühösen Caroline, mintha az élete múlna azon, hogy megszervezze ezt a partit. Tekintve, hogy Caroline Forbes-ról volt szól, ez talán így is volt. – A lényeg, legyen szabad a bejárás a villába, és ha lehet, ne csapold le azokat az embereket, akik a parti előkészítésén dolgoznak.
- Hm, most, hogy mondod, eléggé megéheztem – feleltem neki nevetve, mire ő dühösen fújt egyet a telefonba.
- Damon, az ég szerelmére, azt hittem, hogy neked is fontos Elena – felelte keserűen és reményvesztve.
- Az is, de nekem nem életcélom a világ legpuccosabb szülinapi buliját megrendezni a számára – feleltem neki őszintén.
- Jó, rendben, ezt túltárgyaltuk – felelte nagyot sóhajtva Caroline. – Megoldom egyedül.
- Én is így gondoltam – válaszoltam neki vigyorogva, amire sejtettem, hogy az égbe emeli a tekintetét a vonal másik végén. – Viszlát Caroline – tettem hozzá mézes-mázosan, amire választ nem kaptam, mert végül letette a telefont.
Mély levegőt vettem, majd mosolyogva letettem a telefont. Nos, ez is kipipálva, ezzel sem lesz már több gondom. A szülinapi ajándék megvan Elena-nak, a többi meg már a szöszi dolga. Nekem csak hátra kell dőlnöm és várni a nagy napot.
*
Mióta hazatértünk Damonnal Tennessee-ből, azóta a napok eseménytelenül teltek és semmi nem volt, ami megzavarhatta volna a nyugalmat a városban. Örültem annak, hogy végül sikerült néhány dolgot tisztáznom vele, és az, hogy ennyire jól fogadott mindent, az még számomra is meglepetés volt. Nagyon sokat köszönhettem neki, és fogalmam sem volt arról, hogy mivel érdemeltem ki a barátságát és a jóindulatát. Mert Damon Salvatore-tól ilyenben részesülni nem egy mindennapi dolog volt, ezt tudtam jól. Rajtam kívül az anyám ex-férje, Ric volt az, aki még hasonló bánásmódban részesült, szóval viszonylag rövid volt a Damon Salvatore féle barátok listája. A kérdés már csak az volt, hogy nekem is elég-e ez a barátság, vagy valóban többet szeretnék tőle… Hiába próbáltam előrébb jutni ebben a kérdésben az elmúlt pár napban, nem jártam sikerrel. Mi az amink volt, ami segíthetett ebben dűlőre jutni? Vonzalom és bizonyos fokú vágyak, ezek kétségtelenül ott pattogtak kettőnk között, amiket úgy tűnik, hogy részegen hajlamos vagyok előtérbe helyezni, és olyankor minden célom ezeknek a kielégítése.
Zavartan megráztam a fejem, mert eszembe jutottak Damon szavai, amiket arról a bizonyos estéről mondott, aminek a nagy részére sajnos, vagy inkább hál istennek nem emlékeztem. Hogy melyiket szerettem volna igazán? Ez egy igen jó kérdés volt… Egy részem tényleg szeretett volna emlékezni rá, a másik viszont, amelyik minden áron Stefan-t akarta, nos az inkább még az emlékét is elfelejtené annak a kínos incidensnek.
Talán tényleg Stefan a kulcs mindenhez… Ha megtaláljuk őt és végre hazatér, akkor talán végre számomra is nyugalom lesz, és pontosan tudni fogom azt, hogy mit akarok. De egyáltalán bízhatok ebben? Hisz Stefan napról-napra egyre távolabb kerül tőlem, Damon viszont percről-percre mélyebbre ássa magát a szívemben…
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal érkeztem meg végül a Salvatore villába, ahova korábban Damon hívott át. Sejtettem, hogy a szülinapommal kapcsolatban tette ezt, de reméltem, hogy nem lett Caroline csatlósa egy hamisítatlan, Forbes féle buli megszervezésében. Amikor beléptem a házba, már tudtam, hogy tévedtem. Az előkészületek a megítélésem szerint befejeződtek, mert a ház teljes pompában és díszben állt, csak a vendégek hiányoztak, és persze a boldogság, a nappali közepén álló ünnepelt szívéből.
- Gondoltam, hogy szeretnél egy kis nyugalmat, mielőtt Caroline elindítja az őrületet – szólalt meg váratlanul a hátam mögött Damon, mire én ijedtemben azonnal megpördültem a tengelyem körül. Mély levegőt vettem, hogy lenyugtassam a szívem, majd végül válaszoltam neki.
- Igaz is, miért mertem reménykedni abban, hogy megúszom ezt? – tettem fel neki a költői kérdést, majd hitetlenül megráztam a fejem és közben végigjárt a tekintetem a sok díszen. Idegesen elkezdtem babrálni a ruhám alját, majd az égbe emeltem a tekintetem. – Az élet nem áll meg, igaz? Élni kell tovább és az ilyen eseményeket nem szabad kihagyni – tettem hozzá halkan, idézve ezzel kedvenc barátnőm szavait.
- E tekintetben nem mondott ostobaságot a szöszi – felelte Damon elmosolyodva, amivel az én arcomra is mosolyt csalt.
- Mikor indul a buli? – kérdeztem nagyot sóhajtva Damont.
- Pár óra múlva – felelte halkan, majd felhúzta a szemöldökét. – Miért kérdezed?
- Mert éhen halok, és nem hiszem, hogy addig kibírom – feleltem neki kedvetlenül.
- Nos, a kajaszervíz még nem érkezett meg, de a hűtőben találunk ezt-azt – felelte elvigyorodva, majd mellém lépett és a karját kinyújtotta felém. Én csak elmosolyodtam, de végül belékaroltam és elindultunk együtt a konyhába.
- Nem is tudtam, hogy tartotok emberi ételt a hűtőben – feleltem csodálkozva, miután az eddig alig használt helyiség hűtőjének a tartalmát kezdtem el vizsgálni.
- Andie mániája néha összeütni ezt-azt, szóval az ő bűne. Ami úgy tűnik, hogy most jól jön nekünk – felelte vigyorogva, de valahogy nem tudtam én is mosolyogni ezen. Nagyon régóta nem találkoztam Andie-vel, így szinte meg is feledkeztem arról, hogy ő tulajdonképpen Damon barátnője. Vagy valami hasonló, nem tudom.
- Nos, mi lesz a menü? – kérdezte tőlem ismét, félbeszakítva ezzel a gondolataimat.
- Ha jól látom, a spagetti alapanyagai a rendelkezésünkre állnak – mondtam neki, miután alaposan végignéztem a hűtő minden apró szegletét.
- Akkor spagetti, álljunk neki – felelte Damon olyan jó kedvvel, mintha épp az ő szülinapi tortáját készülnénk megsütni. Én csak mosolyogva megráztam a fejem, majd kipakoltam mindent a pultra és nekiláttunk a főzésnek.
Amikor a tészta már készen volt, akkor Damonra bíztam a szósz további felügyeletét, de látszólag nem szorult kioktatásra a konyhában sem. Összhangban és egyszerre dolgoztunk és meglepően jó eredménnyel. Az illatok hamar megtelítették a hatalmas konyha légterét, még jobban emlékeztetve engem ezzel arra, hogy mennyire éhes vagyok.
- Hm, ez igazán mesterien sikerült – szólalt meg Damon, mire én azonnal felé fordultam és abbahagytam a sajt reszelést.
- Hé, ha tovább kóstolgatod, akkor elfogy még azelőtt, hogy tálalhatnánk – feleltem neki feddőn, mire ő csak nevetett.
- Ha te is megkóstoltad volna, akkor te se tudnád abbahagyni – felelte egy csibész vigyorral az arcán, majd intett, hogy lépjek oda hozzá. Végül így tettem, ő pedig egy újabb adag szószt kanalazott ki a lábasból a fakanállal, és felém nyújtotta. Óvatosan megfújta előttem, majd a számhoz emelte, én pedig készséggel belekóstoltam. Volt valami intim és szívet melengető ebben a gesztusban, ami túlságosan is nagy forróságot varázsolt a konyhába. Ennek eredményeképpen egy kissé zavarba jöttem, így a szószból a számra is került. Damon elmosolyodott, majd miután visszatette a lábasba a fakanalat, a hüvelykujjával óvatosan letörölte a szám széléről a maradék szószt, majd a sajátjához emelte és bekapva az ujját lenyalta róla.
- Túlságosan is szép vagy, amikor elpirulsz – szólalt meg halkan Damon, és olyan átható pillantással nézett rám, hogy biztos voltam abban, még azt is tökéletesen tudja, hogy mire gondolok. Ami nagy teljesítmény lehetett még tőle is, ugyanis képtelen voltam bármire is gondolni, mert még mindig ez előbb történtek hatása alatt voltam.
- Sosem fogod ezt abbahagyni, igaz? – kérdeztem tőle keserűen és lehajtottam a fejem.
- Miért hagynám abba? Hiszen te is ugyanannyira akarod, hogy folytassam, mint én – felelt kérdéssel a kérdésemre, amire nem igazán szerettem volna válaszolni. Az ujját gyengéden az állam alá tette, felemelve ezzel a fejem, hogy belenézzek a vizslató, azúr szempárba. Kíváncsian felhúzta a szemöldökét a válaszomra várva, de én nem igazán tudtam megszólalni, ugyanis ismét sikeresen a bűvkörébe kerültem. Abba a bűvkörbe, amiben annyira szerettem lenni, de ami sokszor meg is ijesztett. – Tudod elég nehéz távol maradni tőled, miután szó szerint eltöltöttünk együtt egy forró éjszakát. Még ha csak félig is – tette hozzá elmosolyodva, elérve ezzel azt, hogy teljesen zavarba jöttem.
- Kértelek téged, hogy ne beszéljünk erről többet, mert ilyenkor fogalmam sincs arról, hogy miről beszélsz. Tudod, az emlékeim kicsit zavarosak – feleltem neki kérlelően, mire ő kajánul elvigyorodott.
- Nem gondoltad te sem, hogy képes vagyok befejezni az ezzel való piszkálásod – felelte nevetve, mire én csak egy fájdalmas grimaszt vágtam. – Míg élek az orrod alá fogom dörgölni, hogy milyen követelőző és kiéhezett vadmacska voltál – tette hozzá vigyorogva, amivel újra elérte azt, hogy tetőtől talpig elpiruljak.
- Fejezd ezt be, kérlek – feleltem neki, szinte már-már könyörögve, de látszólag semmit sem értem el vele.
- Várj, és tudod mi a legjobb az egészben? – kérdezte tőlem mosolyogva, majd olyan közel hajolt hozzám, hogy az már szinte fizikailag is égette a bőrömet. Éreztem a leheletét a nyakamon és a fülemben, ő pedig végül megszólalt. – Az, hogy mindezt én váltottam ki belőled – suttogta halkan a fülembe, ezernyi érzékem kiélesítve ezzel a pár szóval és ismét lángra gyújtva az egész testem.
- Éhes vagyok Damon – szólaltam meg kiszáradt torokkal és abban a reményben, hogy sikerül a beszélgetést itt és most befejeznünk és nem feszegetjük tovább az amúgy is forró témát.
- Helyes, együnk – szólalt meg váratlanul Damon, majd hirtelen elhajolt tőlem és visszatért a szósz kevergetéséhez, amit az imént abbahagyott. Még pár pillanatig döbbenten álltam mellette, majd nagy nehezen erőt vettem magamon és visszatértem a sajtreszeléshez.
Következő rész

*******************
Alakulnak a dolgok, ugye?:) A jövő héten ebben a történetben is sor kerül arra a bizonyos 18. szülinapra, de nem úgy, ahogy a sorozatban megtörtént. A rész címe pedig ez lesz: Amikor mindent lehet. Nos? Ki az aki már várja? Annyit elárulok, hogy egy igazi kis gyöngyszem lesz az a fejezet, egy újabb mérföldkő.:)

6 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszett és ennek hála hogy most már tényleg tűkön ülök és alig bírom kivárni a jövő keddet és azt a bizonyos " mérföldkövet,, :) és aki még nem olvasta annak jó olvasást ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szép kis mérföldkő lesz.:))) Igazi kis Delena jelenet.:))) Szerintem nem lesz ellene kifogásotok.:) Remélem :)

      Törlés
  2. Jó rész lett, Damon csipkelődései meg beszólásai mindig jók. Előre félek mi fog történni azon a születésnapon. Már alig várom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell félni tőle, nem fog fájni, senkinek sem:) Még nekik sem.:)

      Törlés
  3. Elnézést amiért elkukkantam, de akadt egy kis gond a gépemmel és igy az év elején más is felhalmozodott. Elég a mentegetőzésből, sikerült bepotolni az olvasást is, rettenetesen tetszett amit eddig olvastam. Mindegyik kivétel nélkül igazi gyöngyszem, valódi csemege, igazi inyencfalat/ok és nagyon finom csámcsogni valók. Nem tévedtem mikor azt mondtam, hogy mindig ráérzel a karakterekre és lelkivilágukra. Gratulálok, szörnyen várom a szülinapi bulit és Damon ajándékát is, biztos vagyok benne, hogy nagyon emlékezetes lesz Elenanak. Hmmmm, milyen lassan telnek a napok amikor én tükön ülök, ez nem fair. Show time! :):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Maresz!:)

      Már el nem tudtam képzelni, hogy mi történt. Azt hittem, hogy ennyi volt, és elvesztettelek...:( Most viszont nagyon örülök, hogy újra itt vagy, és igazán bearanyoztad a napomat azzal, hogy írtál.:) Kétszer is.:)
      Nagyon örülök, hogy tetszett a rész.:) És Damon "ajándéka"? :) Igen, nagyon különleges lesz az "igazi" ajándéka Elena-nak.:) És igen, nagyon, de nagyon emlékezetes lesz Elena-nak. Sőt!!! Annál is jobban.:) Egy mérföldkő, egy nagyon nagy mérföldkő indul el a következő fejezetben.:)

      Törlés