2014. február 18., kedd

Damon's Fanfiction - 10. fejezet: Inkvizíció

Sziasztok!

Nos, ahogy ígértem, Damon válaszokat akar, és ezért egy cseppet sem lesz kíméletes Alice-szel, amit jól tükröz a cím is. Nem feltétlen fizikai terrorra kell számítsatok, szóval nem kell aggódnotok. Damon anélkül is el tudja érni azt, amit akar.:) Vagy nem?:) A fejezetből kiderül, ami Damon szemszögéből folytatódik.

Az előző részben többen írtátok, hogy kicsit más volt a fejezet, mint amit megszoktatok. Nagyon sokat segítenétek azzal, ha kifejtenétek, hogy miben volt más. A kifejezésmód, a leírás, a megfogalmazás, vagy maguk a történések voltak mások, mint amit megszoktatok tőlem? Azért fontos számomra ez a kérdés, mert nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz szerintetek vagy csak simán egy újfajta stílus, amit még tőlem nem láthattatok? Szóval ha ezzel kapcsolatban vagy a mostani rész kapcsán leírnátok, hogy mit gondoltok, annak nagyon örülnék.:)

Morwen



***********************************


Feszülten lecsörtettem az emeletről, és még azzal sem foglalkoztam, hogy egyáltalán nem szalonképes állapotomban rángattam vissza magamra a ruháimat. Vér… Baszki, de nem menstruált, és egyáltalán nem azért vérzett! Mégis mi a franc folyik itt?! Hogy a jó büdös ménkűben lehetne gyereke, ha férfi még száz százalék, hogy nem nyúlt hozzá nem csak a farkával, de még az ujjával sem!
Na jó, ez a nő… Ez egyszerűen kikészít, és kezdtem azt hinni, hogy egyszer tényleg én fogom kitekerni a nyakát! Mégis mit képzel magáról? Látszólag ártatlanul és édesen berobog a városba, felforgatja a békés állóvizet, sikeresen Klaus ellen fordít minket, majd ami a legjobb: én totálisan begerjedek rá! Erre ő mit tesz?! Semmit! Nem hajlandó semmit sem elmondani a múltjáról, az átokról, és a szerepéről Klaus terveiben… Mi pedig szépen csendben nézzük végig azt, ahogy mindent a feje tetejére állít?! Én ezek után végül egy másik taktikát választottam, és előtérbe helyezve az élvezeteket az ágyamba csábítottam, ami ellen soha nem volt egy csepp kifogása sem. Erre ez… Most akkor vagy nincs fia, vagy… Nem, egyszerűen nem tudtam értelmes magyarázatot találni erre a képtelen helyzetre.
Egyre dühösebb lettem, és tudtam jól, hogy egyáltalán nem leszek gavallér és nem fogom reggelig aludni hagyni. Mérgesen ittam két pohár bourbon-t, majd határozottan visszacsörtettem a szobámba. Ő békésen, és látszólag fáradtan szuszogott a párnámon. Az én ágyamban! Ez a nő, aki teljesen hülyének néz engem! Egyszerűen képtelen voltam rájönni arra, hogy mégis mit titkol előlünk, vagy mi az, amivel ennyire meg tud vezetni mindenkit. Veszélyes és alattomos! Lám, lám, mindig az első megérzés a helyes…
Mérgesen kifújtam a levegőt, majd lehuppantam az ággyal szemközti fotelba, a lábaimat pedig feltettem az asztalra. Óvatosan meglöktem az egyik üvegpoharat, ami ennek következtében hangos csörömpöléssel összetört a földön. Ahogy sejtettem, a kis boszi ijedten felkapta a fejét és rémülten, kócosan nézett rám. A kurva életbe, hogy még ilyenkor is mennyire dögös és kívánatos tud lenni! Igyekeztem hamar eltűntetni ezt az abszurd gondolatot a fejemből, majd az egyik legártatlanabb és legbékésebb mosolyom küldtem felé.
- Mi történt? – kérdezte tőlem álmosan, mire én bűnbánóan ránéztem, bár legszívesebben ölni tudtam volna.
- Véletlenül lelöktem a poharat, nem akartalak felkelteni ezzel. Aludj csak – tettem hozzá kedvesen, ami most még tőlem is iszonyat nehéz műveletnek tűnt.
- Akkor jó – felelte fáradtan, majd elmosolyodva visszadőlt az ágyra.
- De tudod gondolkoztam valamin – feleltem elmerengve és kedvesen, amire ő nem emelte fel ugyan a fejét az ágyról, de láttam rajta, hogy engem figyel. Így hát a további megjátszást folytatva, belekezdtem egy kis történetbe. – Tudod Alice hallottam már régen ezt-azt a szeplőtelen fogantatásról... Tudod szűz anyuka, tiszta lélek és szép szülés – Alice erre kíváncsian felvonta a szemöldökét, és láttam rajta, hogy egyáltalán nem tudja, hogy mire akarok kilyukadni ezzel, így hát folytattam. – Nem is tudom, olyan fura ez a történet, ráadásul ha jól tudom, nem is egy ilyen van. Szerinted nem furcsák ezek? A legérdekesebb az egészben az, hogy régen ráadásul még annyira császározás sem volt, így aztán valahogy végül csak megszülték ezeket a gyerkőcöket az állítólag szűzen fogant nők, nemde? – tettem fel neki az immár tíz millió dolláros kérdést, ami végül már őt sem hagyta hidegen.
Idegesen nyelt egyet, majd lassan felült az ágyon. A takarót szorosan maga elé fogta és láttam rajta, hogy szép lassan elfehéredik, és teljesen el is sápadt. Bingo, helyben vagyunk!
- Szóval Alice? Te mit gondolsz ezekről a kis legendákról? – kérdeztem tőle még mindig kedves hangnemben, de szerintem kezdte felfedezni a szemeimben a gyilkos tekintetet, amivel rá néztem.
- Nem igazán tudom, hogy mennyi igaz ezekből a történetekből Damon – felelte nekem összeszorult torokkal, amivel majdnem elérte, hogy az a bizonyos kibaszott gyógyszer végleg elguruljon nálam. Mély levegő, kedves kis mosoly, a lábam letettem az asztalról, majd felé hajoltam a fotelból.
- Ugyan már Alice – szólaltam meg mézes-mázosan. – Biztos vagyok abban, hogy van valami saját elképzelésed ezekről a történetekről, mert szerintem neked borzasztóan jó képzelőerőd lehet, és tudsz majd erre valami logikus magyarázatot adni. Elég nagy boszorkány vagy nem? Bizonyára tudsz ezt-azt az ilyen dolgokról – mondtam neki tényleg annyira kedves hangnemben, ami még engem is meglepett. Belül már majdnem felrobbantam a dühtől, de szép lassan és megfontoltam akartam becserkészni őt, hogy aztán végül egy határozott mozdulattal totálisan megsemmisítsem és győzelmet arassak felette.
- Nos? – húztam fel kíváncsian a szemöldököm, mire ő még mindig némán, és ezúttal már leszegett fejjel nézett maga elé. Lassan felkeltem a fotelból, amire ő látványosan összerezzent. Igen, nagyon helyes, lehet is félni tőlem, mert most aztán van miért! Bár sajnos bebizonyította már nekem kétszer is, hogy erősebb nálam. De a pszichikai terrort még mindig tökéletesen alkalmazni tudtam rajta.
Lassan leültem mellé az ágyra és óvatosan végigsimítottam a combján, amit nem fedett a takaró. Ő ijedten és bűnbánóan rám nézett, de nem szólt egy szót sem. Egy ponton a véres lepedő is kilátszott, amin nem voltam rest végighúzni az ujjam. Lassan a számhoz emeltem a kissé véres ujjam, majd érzékien megnyaltam, és közben hagytam, hogy az arcom teljesen átváltozzon.
- Elárulnád nekem azt, hogy mi ez? – kérdeztem tőle még mindig nyugodt hangnemben, de ő is pontosan látta rajtam azt, hogy a szemeim szikrákat szórtak.
- Vér – felelte egy gombóccal a torkában és ismét lehajtotta a fejét. Idegesen babrálni kezdett a takaróval, mire én a véres ujjam az álla alá tettem, arra kényszerítve ezzel őt, hogy rám, nézzen.
- És meg tudnád nekem mondani azt, hogy kinek a vére? – folytattam tovább a kihallgatását, amire ő végül hevesen megrázta a fejét. Én durván megfogtam egy kézzel az arcát, mire kénytelen volt ismét rám nézni, és azt is láthatta, hogy a kedvesség csírája is eltűnt az arcomról. – Szóval?
- Az enyém – felelte végül könnyes szemmel.
- Ne kelljen még egy szót is erővel kihúznom belőled, szóval ideje, hogy végre teljes, egész és korrekt mondatokban válaszolj a kérdéseimre! – feleltem neki feszülten, majd egy kicsit jobban megszorítottam az arcát, ami már igazából fel sem tűnt nekem.
- Engedj el Damon – szólalt meg kérlelően, mire én vészjóslóan elmosolyodtam.
- Te is tudod jól, hogy addig nem fogom ezt megtenni, míg nem felelsz nekem! – vágtam hozzá idegesen, mire ő erővel megpróbált szabadulni a szorításomból. – Ha valami nem tetszik, akkor használd szépen a fenomenális erődet rajtam, ám a múltkor kifejtetted nekem azt, hogy nem szeretsz másokat bántani, pláne akkor nem, ha azok nem érdemlik ezt meg. Nos ha elfogultság nélkül végiggondoljuk a történteket, akkor tisztán látszik az, hogy egy olyan rohadtul piszkos helyzetbe rángattál bele engem, aminek következtében jogosan mondhatom azt, hogy én bizony ártatlan vagyok! Sőt! Minden tőlem telhetőt megtettem az imént azért, hogy maradéktalanul élvezd az első szexuális kapcsolatodat, csak mivel sajnos valami kurvára elterelte a figyelmem a dugásod közben, csak utólag jöttem rá arra, hogy két fenékkel nem lehet egy lovat megülni. Nem lehet gyereked és nem lehetsz egyszerre szűz is! Tehát? Miféle istentelen játékba rángattál bele, és miért hazudsz lépten-nyomon mindenkinek?! – csattantam fel végül dühösen, mire ő erővel kitépte magát a szorításomból. Pillanatok alatt kipattant az ágyból és aggódva nézett végig rajtam.
- Nem mondhatok neked semmit, Damon – felelte nekem bűnbánóan, mire én azt hiszem, hogy végleg elvesztettem minden türelmemet. Dühösen felálltam én is az ágyról majd fenyegetően felé léptem.
- Valóban? Még ezek után is titkolózni mersz? Mi a francot takargatsz ennyire? Vagy csak egyszerűen őrült vagy és azt sem tudod, hogy miket beszélsz? – kérdeztem tőle magamból kikelve és igencsak nagy hangerővel.
- Nem Damon, nem erről van szó – felelte nekem csendesen.
- Hát akkor miről Alice? – léptem felé megint mérgesen. – Szűz voltál, ez tény, ezt még csak ne is merd nekem letagadni! De az, hogy van egy fiad… Mi értelme egy ilyenről hazudnod bárkinek is? Az okoz örömet, ha valaki egy elfuserált anyának gondol, akinek haldoklik a fia? – kérdeztem tőle megvetően, majd még közelebb léptem hozzá. Ám arra nem számítottam, hogy a szavaim miatt egy óriási pofont kever le nekem és szikrázó szemekkel néz majd rám. Megint sikeresen előbújt az önvédő Alice a csigaházából, és most talán végre hajlandó lesz felelni a kérdéseimre.
- Nem hazudtam nektek Damon! – felelte nekem, mire én csak jóízűen elnevettem magam.
- Na ne mondd! Még ezek után is képes vagy kitartani a fantáziáid mellett és azt várod tőlem, hogy elhiggyem a kis mesédet? – kérdeztem tőle fejcsóválva, és lassan kezdtem azt hinni, hogy tényleg őrült egy nővel van most dolgom.
- Az ég szerelmére Damon, nem voltam szűz! – csattant fel mérgesen Alice, mire én azt hiszem, hogy képes voltam a lehető legdöbbentebb arcot magamra varázsolni. Ez a nő tényleg képes még ezek után is mindent tagadni. Hihetetlen…
- Alice, Alice, Alice – szólaltam meg fejcsóválva, majd baljósan elmosolyodtam és ismét közelebb léptem hozzá. – Megköszönném, ha nem néznél hülyének, rendben?
- Damon én… - kezdte volna, de megint elakadtak a szavai. – Tényleg nem voltam szűz. Vagyis a testem igen, de…
- De? Már ne haragudj Alice, de fel kell, hogy világosítsalak valamiről – kezdtem bele fejcsóválva, és tényleg egyre biztosabb voltam abban, hogy nem normális ez a lány. – Tudod egy nő nem akkor veszíti el a szüzességét, amikor férfiakról és bizonyos szexuális dolgokról ábrándozik. Pontosan úgy történik a szüzesség elvesztése, mint ahogy az az imént történt veled!
- Basszus, Damon, ne nézz már ennyire idiótának! – vágta hozzám mérgesen, majd láttam rajta, hogy habozik, ám végül mégis folytatta. – Ez a test, amit magad előtt látsz, még sosem volt férfival, de én… Vagyis a lelkem…
- A lelked? – vontam fel kérdőn a szemöldököm, mert megint félbehagyta az érthetetlen mondatát. – Most megint milyen mesével állsz itt nekem elő?
- Ez nem mese Damon… Ez… Valójában nem 17 éves vagyok – mondta nekem megadóan.
- Ühüm – feleltem neki égbe emelt tekintettel, majd nagyot sóhajtva lehuppantam az ágyra. – Tudod van itt a városban egy nagyon jó kis pszichiáter. A diliház ódákat zeng róla. Javaslom neked, hogy keresd fel, hátha segíteni tud a kóros képzelgéseiden és a hazudozást is segít kiirtani belőled – mondtam neki fejcsóválva, mire ő segélykérően az égbe emelte a tekintetét.
- Válaszokat akartál? – kelt ki végül magából dühösen és felém lépett. – Tessék, kapsz egyet! Valójában közel ezer éves vagyok, de akárhányszor meghalok, minden alkalommal újra és újra meg kell születnem a Földön, ugyanabba a testbe. A fiam pedig 1934. április 10-én született Wisconsin-ban, Eau Claire-ben, és jelenleg 78 éves. És igen Damon, James valóban haldoklik – vágta hozzám dühösen, mire én értetlenül néztem fel rá. Próbáltam felfogni a szavait, de nem igazán jártam sikerrel. Reinkarnáció? Most komolyan ezt akarja beadni nekem?
- Tényleg keresd fel azt az orvost és kezeltesd magad – feleltem neki sajnálkozva, mert ezek után már nem tudtam miért haragudni rá. Tényleg nincs ki mind a négy kereke… Hát sebaj, legalább volt egy többé-kevésbé izgalmas és érdekes éjszakánk, a többi pedig… Kár rá időt pazarolnom.
Alice hitetlenül nézett rám, majd értetlenül megcsóválta a fejét.
- A ruháid egy része itt van a szobában a földön, a felsődet pedig mintha a földszinten láttam volna. Nyugodtan lefürödhetsz, mielőtt elmész, mert egy vámpírokkal teli família hamar megérzi a vérszagot, amitől bűzlesz – feleltem neki félvállról, mire ő csak dühödten kifújta a levegőt és mérgesen felkapdosta a ruháit a földről. – Ha végeztél, akkor hazaviszlek, mert nem szeretném, ha az én lelkemen száradna, hogy őrületedben kisétálsz valami idióta elé az úton – tettem még hozzá lekezelően. Ő csak dühösen felszisszent a fürdő ajtajából, majd rám sem nézve bevonult oda.
Jólesően felsóhajtottam, amikor végül meghallottam a zuhany hangját, és áldottam az eget, hogy legalább most az egyszer megfogadta a tanácsomat. Semmi kedvem sem volt összetűzésbe kerülni valamelyik idióta Mikaelson-nal azért, mert lefeküdtem az ő kedves és bájos, ám kissé őrült üdvöskéjükkel. Alice még mindig dühösen csörtetett ki a fürdőből, majd rám sem nézve lesietett a földszintre. Én komótosan felkeltem az ágyról, majd utána mentem. Ő köszönés nélkül elhagyta a házat, annak ellenére, hogy világosan megmondtam neki, hogy hazaviszem. Mérgesen bepattantam az autómba és utána mentem. Alig kétszáz méterre járhatott a villától, amikor utolértem.
- Szállj be! – mondtam neki unottan, amikor mellé értem, ám ő rám sem nézett és kitartóan sietett tovább az úton. – Az istenit Alice, szállj be ebbe a kurva kocsiba! – csattantam fel mérgesen, de ő még mindig nem tette ezt meg.
Dühösen félreálltam az autóval, majd pillanatok alatt kiszálltam belőle és előtte termettem. Az arcom azonnal átváltozott és tényleg olyan dühös voltam rá, hogy kezdtem azt hinni, hogy ha nekiesek, akkor csak akkor fog megmenekülni, ha újra használja az erejét. De amilyen makacs és sértett volt most, még azt is el tudtam volna képzelni, hogy hagyja, hogy kitekerjem a nyakát. Hm… Talán tényleg ezt kellene tennem, de a baj csak az volt, hogy amennyire mérges voltam rá, annyira vonzódtam még most is hozzá. Egy őrült, kiszámíthatatlan, ám csábító nőszemély volt. És ahogy rám nézett most… Igen, sértett volt és mérges, de valamiért úgy vizslatott, hogy belül egy apró részem kezdte azt hinni, hogy igazat mondott.
- Szállj be az autóba Alice! – szólaltam meg végül, és a vágy minden apró csíráját sikeresen kiöltem magamból újra, és azt az abszurd gondolatot is, hogy nem hazudott a reinkarnálódása kapcsán.
- Nem Damon – felelte nekem makacsul, majd ellépett tőlem és kitartóan folytatta az útját tovább.
Azt hiszem, hogy tényleg végleg elpattant nálam az a bizonyos húr. Dühösen újra utána mentem, majd mit sem törődve a sikítozásával, egyszerűen a vállamra vettem és visszacipeltem a kocsihoz.
- A francba Damon, engedj már el! – kiabálta nekem dühösen és hisztérikusan, és erővel elkezdte püfölni a hátam. Jól sejtettem, hogy nem fogja emiatt bevetni ellenem az erejét, mert tulajdonképpen miért is kellett volna? Semmi rosszat nem csináltam vele, csak éppen igyekeztem helyre tenni őt, jobban mondva a kocsimba ültetni.
Amikor letettem az autóm mellett a földre, úgy nézett rám, mint valami kis fúria, egy vérben forgó szemű hisztérika. Amilyen dühös voltam rá, annyira aranyos és vicces is volt így. És persze kívánatos…
Ő megállt előttem karba tett kézzel, és láttam rajta, hogy most sem szándékozik beülni az autóba.
- Elárulnád nekem, hogy mi bajod van az autókkal? A múltkor bárminemű ellenkezés nélkül beszálltál mellém, pedig tudtad jól, hogy ittam – vágtam hozzá mérgesen és értetlenül, mert tényleg nem tudtam már követni a logikátlan észjárást.
- Az azelőtt volt, hogy ilyen szinten megaláztál volna! – vágta hozzám sértetten, és dühösen.
- Hogy én aláztalak meg téged? – csattantan fel mérgesen és hitetlenül. – Ki volt az, aki lépten-nyomon titkolózott és hazudozott a másiknak?!
- Mégis mit vártál tőlem Damon? – vágta hozzám mérgesen. – Azt, hogy amint megérkezek a városba, akkor mosolyogva kezet nyújtok neked, és azonnal elmondom neked, vagy a többieknek, hogy tulajdonképpen rohadtul nem egy kis tini vagyok, mert már több mint ötvenszer újjászülettem a földön, és valami átkozott bosszúhadjárat miatt képtelen vagyok megélni egy rendes emberi életkort? – tette hozzá keserűen, és már inkább összetörten, mintsem dühösen.
Döbbenten és értetlenül néztem rá, és már tényleg nem tudtam azt, hogy mit higgyek. Létezhet az, hogy egy ilyen nonszensz dolog, mint az újjászületés újra és újra megtörténik, ráadásul vele? Annyira eltökélten és keserűen nézett rám, hogy egy pillanatra tényleg nem tudtam, hogy mit is gondoljak erről az egészről. Őrült… Valószínűleg ez a legkézenfekvőbb válasz mindenre.
- Szállj… Be… Az autóba – szűrtem mérgesen és egyesével minden szót a fogaim közt, mire ő fájdalmasan az égbe emelte a tekintetét. Végül megfordult és csodák csodájára szót fogadott.
Éljen! Végre valami úgy történik ma, ahogy azt szerettem volna!
Feszülten visszasétáltam a vezető oldalra, majd néma csendben indultunk útnak. Senki nem szólalt meg, és Alice is csak meredten bámulta az utat, és megint eléggé összetörtnek, reményvesztettnek tűnt. Amint megálltam a villa előtt, ő szó nélkül kipattant az autóból és rám sem nézve beviharzott a házba.
Nos, azt hiszem, hogy ezután a roppant érdekes, feszültségekkel és hazugságokkal teli nap után ideje nyugovóra térni. Nem akartam ma már többet foglalkozni Alice hülyeségeivel és a hazugságaival. Szerettem volna, hamar elfelejteni az egészet és élni tovább a cseppet sem csendes, és minden nyugalmat nélkülöző életem.

6 megjegyzés:

  1. Szia Morwen!

    A szokásos Damon-forma. Tipikus kis gonosz! Nem hittem, hogy a reinkarnáció lesz a magyarázat, de nagyon ügyesen beleszőtted, gratulálok! Várom a következőt!
    Puszi,
    Cleo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Cleo!:)

      Hát, ennek még közel sincs vége, és tartogat még Alice egy-két meglepetést.:)
      Örülök, hogy írtál.:) Várlak vissza:)

      Törlés
  2. Damon akkor a legveszélyesebb amikor kedves. Egy az egybe Damonos fejezet, isteni, tetszett. Mindig is nagyon szerettem Damont és a stilusát, még akkor is amikor gonosz (csak imádni/szeretni lehet a kékszemű rosszfiút). A reikarnációra nem gondoltam, de arra igen, hogy valamelyik több ezer éves hasonmás az, csak ezt a testet használja.... valamiért..., talán pont Klaus miatt. :) Nekem személy szerint semmi gondom, bajom nem volt az előző fejezettel, tök jó lett. Gratulálok. Puszi, :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, majdnem beletrafáltál.:) De hát erről majd később lesz szó.:)
      Örülök, hogy tetszett, és az, hogy Damont elég Damonosnak találtad.:) Vigyorgok, mint a vadalma, ahogy mondani szoktam.:)

      Törlés
  3. Tetszett a rész, Damon olyan mint Damon, de örülök, hogy hozza a szokott formáját és stílusát. Reinkarnáció, érdekes ötlet tetszik elég érdekes dolgokat fogsz te ebből kihozni úgy érzem, csak győzzük majd feldolgozni az eseményeket. Várom majd következő részeket is. Csak így tovább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Zoltán.:) Örülök, hogy meg tudtalak lepni ezzel a vonallal.:) Jól sejted, lesznek itt még sokkoló történések.:)

      Törlés