Sziasztok!
Ma is Alyssa és Damon kapcsolata lesz a középpontban és megtudhattok közben pár dolgot arról is, amit Damon tervez/csinál a háttérben. A következő fejezetről pedig annyit mondok, hogy rég nem látott arc tér vissza.:)
Morwen
*********************
Damon zihálva ébredt fel az ágyában és teljesen átázott a
ruhája a verítéktől. Az álom, ami már évek óta kísértette, ma is olyan élénk
volt, mint 10 évvel ezelőtt. Mindig újra és újra végignézte Elena halálát, és
kicsit minden éjjel belehalt az elvesztésébe. Tudta, hogy csak egy dolog tartja
még ép eszénél őt: a szomszéd szobában békésen alvó fiatal lány. Csak miatta
nem adta még fel. Miatta van még oka élni. És ha kell több ezerszer nézi végig
Elena halálát, de Alyssa-t minden áron meg fogja védeni. Ezért jöttek most vissza
Virginiába, mert Damon itt remélte megtalálni a segítségét, ami talán
megmentheti az életüket.
Damon lassan letörölte a könnyeit, majd mélyeket sóhajtva
próbált megnyugodni. Kint már hajnalodott, és ő se bírt volna tovább ágyban
maradni. Nehezen kelt fel az öreg bútordarabról, majd az ósdi fürdőbe vette az
irányt. Amióta menekültek, nem igazán válogathattak, és be kellett érniük olyan
házakkal és bútorokkal, amik épp akadtak. Meg kellett húzniuk magukat, így
sehol sem kelthettek feltűnést, nem élhettek fényűző vagy gazdag életet. Damont
már egyáltalán nem zavarták a körülmények, amikben élniük kellet, de tudta,
hogy Alyssa másra vágyik. Ő pedig meg akarta adni a lányának azt a boldog
életet, amit minden szülő szán a gyermekének. Ezért nem adta fel a keresést, de
eddig újra és újra falba ütközött. Most viszont vállalnia kellett a kockázatot,
hogy visszatér Virginiába, mert már csak egy reménye maradt, ehhez viszont el
kellett jönniük ide. Mystic Falls csak egy fél óra autóútra volt tőlük, és
hiába óriási volt a veszély, muszáj volt kockáztatnia. Akit keresett itt,
tudta, hogy soha nem árulná el sem őt, sem Alyssa-t. Ő volt az utolsó
mentsvára, mielőtt végleg feladni kényszerülne mindent.
Damon monotonon frissítette fel magát a zuhannyal, de
ilyenkor még a hűs víz sem tudott életet lehelni belé. Ő küzdött, de belül egy
halott ember volt, amivel tudta, hogy a lánya is tisztában van. Már nem élt, és
képtelen volt boldog lenni. A másik felét elvesztette, és ez kitépett belőle
minden életörömöt. Nap, mint nap olyan volt, mint egy két lábon járó
kopogószellem, aki megkeseredett az élet fájdalmaitól. Nem csodálta, hogy ez
kihat Alyssa-ra is, és nem csak az anyja halála miatt van összetörve. Sose
tudta egyikük sem feldolgozni Elena elvesztését.
Damon fáradtan baktatott le a konyhába, hogy megreggelizzen.
Fogalma sincs, hogy mikor pihente ki utoljára magát rendesen. Az évek óta tartó
rémálmai ugyanis nem engedték, hogy békésen aludja végig az éjszakákat. Újra és
újra Elena halálát látta maga előtt. Néha a 10 évvel ezelőttit, néha azt,
amikor 80 éve a túlvilágról nézte végig a kedvese halálát. Ennyi változatosság
volt az álmaiban, semmi több. A legrosszabbak mégis azok voltak, amikor
Alyssa-t látta Elena mellett holtan. Úgy érezte, hogy ilyenkor a maradék
életerő is elhagyja a testét, és képtelen tovább létezni.
Damon töltött magának egy pohár vért, majd miután megitta,
töltött Alyssa-nak is, és elindult fel vele a lány szobája felé. Tudta, hogy
már fent van Alyssa, így nyugodtan kopogott be az öreg ajtón.
- Szabad – válaszolta halkan a lány, mire Damon nagy nehezen
lenyomta a kilincset és belépett a helyiségbe.
- Reggelt – köszöntötte a lányát komoran, aki az ágyon ülve
nézett maga elé, fel sem pillantva rá. – Hoztam neked reggelit – tette hozzá
halkan, majd óvatosan Alyssa kezébe adta a poharat, ő pedig leült mellé.
- Beszélhetünk? – kérdezte Damon, miután Alyssa az ajkához
emelte a poharat és ivott pár korty vért. A lánya csak lassan bólintott, de nem
nézett fel rá. Damon mély levegőt vett, leszegte a fejét, majd ismét
megszólalt. – Sajnálom, hogy olyan durva voltam veled éjjel. Tudom, hogy dühít
téged, hogy ennyire féltelek, de azt is tudom, hogy belül mélyen megérted, hogy
miért vagyok ilyen.
Alyssa üveges tekintettel bólintott, majd ismét a szájához
emelte a poharat. A keze kicsit megremegett, amit Damon is észrevett.
- Nekem csak fáj, hogy ez történt velünk, veled. Rossz téged
ilyen élő-halottnak látni apa – felelte keserűen Alyssa, majd az apjára emelte
a tekintetét. – Ez nem élet, én így nem akarok élni és folyton menekülni –
tette hozzá Alyssa, és akárhogy próbálta visszatartani őket, a könnyei akkor is
kicsordultak a szeméből.
- Tudom kicsim… Én sem örülök, hogy most így kell élnünk –
felelte Damon fájdalmas arccal, és azt kívánta, hogy bár elmondhatná a
lányának, hogy most min dolgozik és reményt csepegtethetne belé azzal, hogy
egyszer vége lesz majd az üldöztetésnek. Fogalma sem volt, hogy Elena gyilkosai
miért engedték őt el, de amíg szabad volt, addig esélye volt a túlélésre és
egyszer a szabadság elérésére, és ezért soha nem adta fel. Kettejükért tett
mindent.
- Vége lesz ennek valaha is apa? – kérdezte keserűen Alyssa,
és nehezen, de ismét kortyolt a vérből.
- Kitalálok majd valamit, ne aggódj – mondta nyugtatóan
Damon, mire Alyssa kimérten bólintott. – Akarsz beszélni a Salvatore villáról?
Alyssa hevesen megrázta a fejét, aminek következtében a
könnyei még jobban útnak eredtek, mígnem zokogva nem borult Damon vállára.
Damon szorosan vonta a karjaiba a lányát, és könnyes szemmel simította végig a
hátát, pontosan úgy, ahogy mindig is tette, amikor a lánya vigasztalásra
szorult.
- Tudod Alyssa, nagyon szeretted azt a házat – szólalt meg
halkan Damon, miután Alyssa egy kicsit megnyugodott a karjaiban. – Alig akartad
otthagyni, de aztán elfogadtad, hogy mennünk kell.
Alyssa lassan kibontakozott az apja karjaiból, majd ránézett
a megtört szempárra, amiben most valami ismeretlen, oly régóta nem látott
csillogást látott. Ez nem az a fajta boldogság volt, amit akkor látott, ha az
anyjára nézett. Ez csak a töredéke volt annak, és csak a múlt egy apró emléke
idézte fel ezt a rég elvesztett csillogást. Alyssa türelmesen nézett az apjára,
mert nagyon keveset és ritkán meséltek a szülei arról az időszakról, amikor még
a Salvatore vendégházban éltek. Már hallani akarta az új történetet és ezt
Damon is észrevette rajta, így folytatta.
- Imádtad a hatalmas házat, és hamar fel is fedezted minden
zeg-zugát, nem kis bajba keverve ezzel magad. Már akkor sem volt fiatal a ház,
így voltak olyan részei, amik nem voltak már akkor sem biztonságosak. Gondolom
most már egy romhalmaz az egész – tette hozzá Damon, majd kíváncsian Alyssa-ra
nézett.
- Nincs jó állapotban. De a szobám és a ti szobátok semmit
sem változott – mondta halkan Alyssa, majd ismét könnybe lábadtak a szemei a
múltra gondolva.
- Nem sűrűn aludtál a saját szobádban, pláne ha vihar volt –
mondta Damon elmosolyodva, mire Alyssa arcára is egy apró mosolyt varázsolt. –
De miután elköltöztünk onnan, te is más lettél, és már egyre kevesebbszer
lopakodtál át hozzánk az éjszaka közepén.
- Nekem nem sok emlékem van arról az időszakról – felelte
keserűen Alyssa.
- Ez természetes, hisz alig múltál három éves, amikor
eljöttünk onnan – mondta kedvesen Damon, majd kisimított egy tincset a lánya
arcából.
- Azt tudom, hogy 10 éves koromig miért kellett sokat
költöznünk. De aztán felnőttem, így nem volt miért újra és újra sűrűn költözködnünk
– mondta halkan Alyssa, mire Damon mély levegőt vett és folytatta.
- Igen, miután elérted a felnőttkort, már könnyebb dolgunk
volt. Viszont a vámpírok semmit sem változnak az évtizedek alatt, így az
embereknek hamar feltűnne, hogy valami nincs rendben velünk. Emiatt mindig új
otthont kellett keresnünk – mondta Damon, mire Alyssa megértően bólintott.
- Miért nem tértünk vissza soha Mystic Falls-ba? – kérdezte
elgondolkodva Alyssa. – Hiszen az volt a te otthonod és anyáé is. Ott éltek a
közelben a testvérei, és velem együtt ti is ott születtetek.
- Az emberek némelyike nem felejt egykönnyen, így ha el kell
hagyni egy várost, akkor legalább egy emberöltőig nem térünk oda vissza –
válaszolta Damon, majd elvette a már kiürült poharat Alyssa kezéből, és letette
az éjjeliszekrényre. – Volt haszna annak, hogy tegnap elmentél a házba?
- Nehéz, de egyben jó érzés is volt ott lenni, és néhány
apró emlék a felszínre került. Anyáról – mondta összeszorult torokkal Alyssa,
mire Damon lassan bólintott. – Tudom, hogy nem akarod, de szeretnék ma éjjel is
visszatérni oda. Nem akarom, hogy haragudj rám, de kérlek, adj egy kicsit több
szabadságot. Akármilyen veszélyek is leselkednek ránk kint, muszáj, hogy néha
azt érezzem, hogy élek még.
Damon fájdalmasan az égbe emelte a tekintetét, és tudta
Alyssa, hogy ez mit jelent: a válasz nem.
- Kérlek apa. Tudod, hogy vigyázok majd magamra. Már nem
ugyanaz a lány vagyok, aki lépten-nyomon bajba került. Megtanultam óvatos lenni
és elkerülni a bajt – mondta kérlelően Alyssa, és várta, hogy végre
megszólaljon az apja.
Damon nagyon vívódott magában, de tudta, hogy Alyssanak
igaza van, és néha hagynia kell, hogy szabadon mászkáljon. Bíznia kell benne és
a lánya kifinomult ösztöneiben, hogy meg tudja védeni magát.
- Apa? – szólalt meg kis idő után Alyssa, amikor Damon még
mindig hezitált a válasszal. – Tudod, hogy úgyis ki fogok szökni, ha nem most,
akkor máskor. Így legalább tudni fogod, hogy hol vagyok.
- Legyen – felelte fájdalmas arccal, aggódva Damon. – De ha
bármilyen bajba kerülsz… Esküszöm, akkor én fogom kitekerni a nyakad – mondta
Damon, de a hangja inkább volt kedves, mint fenyegető.
- Köszönöm apa – mondta felvillanyozva Alyssa, majd az apja
karjaiba vetette magát. – Nagyon sokat jelent ez nekem.
- Tudom – válaszolta mosolyogva Damon, majd szorosan
átölelte Alyssa-t, és egy csókot nyomott a homlokára. – Vasfű mindig legyen
nálad, rendben?
Alyssa bólintott, majd Damon folytatta.
- Ha bármi gond van, habozás nélkül értesíts valahogy, ne
várd meg, míg még nagyobb lesz a baj. A vasfüvet ugye iszod is rendszeresen?
- Igen, sosem hagyom ki – válaszolta magabiztosan Alyssa.
- Rendben. Viszont arra kérlek, hogy csak éjjel menj oda,
akkor biztonságosabb az alvó város.
- Ne aggódj apa, minden rendben lesz – felelte Alyssa, majd
ismét megölelte az apját.
Miután elengedték egymást, Damon Alyssa-ra nézett,
elmosolyodott, majd újra megszólalt.
- Makacs vagy és önfejű. És mindig az ujjad köré csavarsz –
felelte elmosolyodva, mire Alyssa jóízűen felnevetett.
- Állítólag tőled örököltem ezt – mondta egy huncut
vigyorral az ajkán, mire Damon is elnevette magát.
- Tudom, anyád megmondta, hogy veled kapom vissza azt, amit
mindig vele tettem.
- Biztos a szemeim miatt mondta ezt, mert tőled örököltem
őket – mondta Alyssa mosolyogva. – Anya nagyon szerette őket, és mindig azt
mondta, amikor mérges volt rád, hogy „csak ne nézne rám ilyenkor is olyan angyalian
azokkal az ördögi szemeivel”.
Alyssa hirtelen nagy bociszemekkel nézett Damonra, amire a
férfi jóízűen felnevetett.
- Na, most már tudom mit érzett anyád, amikor folyton ezt
csináltam vele – mondta Damon fejcsóválva.
- Caroline is mindig azt mondta, hogy rosszabb vagyok, mint
te – felelte mosolyogva Alyssa, majd hirtelen elkomorult az arca. – Szerinted
ők jól vannak?
- Biztosan – válaszolta határozottan Damon. – Anyukád halála
után figyelmeztettem őket is, és Stefan sem ostoba. Tud magára és Caroline-ra vigyázni.
- Nagyon hiányoznak – mondta Alyssa letörten.
- Nekem is. De túl veszélyes lenne bárkivel is felvennünk a
kapcsolatot – mondta Damon nagyot sóhajtva. – Nem tudhatjuk, hogy kit figyelnek
meg, vagy ki az, akit elkaptak és megigéztek.
- Sosem fért a fejemben, hogy ők miért képesek megigézni a vámpírokat is. Azt hittem, hogy erre
csak én vagyok képes – mondta Alyssa fejcsóválva.
- Ők sokkal
erősebbek bármelyikünknél, és veled ellentétben, őket megigézni sem lehet. És
az elpusztításuk sem egyszerű – mondta komoran Damon.
- Vagyis nem sok esélyünk van velük szemben – felelte
keserűen Alyssa.
- Remény mindig van, ezért jöttünk most is ide. Bízok abban,
hogy megtalálom azt, ami könnyíthet a helyzetünkön – felelte halkan Damon, és
igyekezett nagyon ügyelni arra, hogy ne mondjon túl sokat Alyssa-nak.
- Tudom, hogy folyton emiatt tűnsz el, és hogy nem akarsz
engem beavatni ebbe, de talán könnyebb lenne, ha segíthetnék – válaszolta
magabiztosan Alyssa.
- Ebben most nem tudsz segíteni nekem. De amint találok
valami bíztató dolgot, úgyis szólok majd neked, rendben? Ezt a részét bízd rám
– mondta Damon kedvesen, és bízott abban, hogy most kivételesen nyugton fog
maradni a lánya.
- Rendben – felelte nagyot sóhajtva Alyssa. – De nem sokáig
bírom már tétlenül.
- Ezt meg tudom érteni – felelte elmosolyodva Damon, majd
lassan felállt Alyssa mellől az ágyról. – Most el kell mennem, de te kérlek ne
csinálj addig se semmilyen ostobaságot.
Alyssa csak bólintott, majd miután Damon úgy látta, hogy
kivételesen igazat mondott a lány és számíthat arra, hogy nem csinál semmi
felelőtlent, végül hátat fordított neki és magára hagyta a szobájában.
Ő azonnal lesietett a lépcsőn, magára kapta a kabátját, majd
elindult oda, ahova nem hitte, hogy még egyszer vissza fog térni ebben az
életben.
Küldetés teljesitve! Már mint az, hogy rettenetesen sajnálom mind kettőjüket. Már megint (nem tudom hányadjára, rég felhagytam azzal a luxussal, hogy számon tartsam) sikeresen elérted, hogy itassam az egereket. Tudom, tudom tényleg tudom nem volt miért, de Damon és Alyssa beszélgetése, vissza emlékezése Elenára... hát..., szóval tudod, na... Ez van, ez vagyok én. Összeségében nagyon - nagyon tetszett, megható, nagyon mély érzelmekről tanúskodó szenzációs fejezet volt. Lövésem sincs kivel nézünk szembe a kövi részben, de remélem nem vmi/ki gonosszal. Most egyelőre bőven elég megbirkozni főhőseink bánatával, vesztességével. Hiányzik a csipet - csapat, hiányzik ahogy szövögetik a hálóikat, ahogy vitatkoznak, ahogy veszekednek, de mégis, mind ezek ellenére is, ott vannak egymásnak. Gratula mellett óriási puszik, :):):)
VálaszTörlésJaj szegénykény.:( Pedig ez nem is egy megríkatód fejezetnek készült. Csak egyszerűen be akartam mutatni, hogy milyen mély a kapcsolat Alyssa és Damon között. De ettől függetlenül nagyon örülök, hogy ennyire hatott rád a rész.:)
TörlésAkivel találkozik Damon a következő fejezetben egy régi ismerős lesz, egy utolsó mentsvár Damon számára.:) Szerintem aranyos fejezet lesz és szeretni fogjátok.:)
Nagyon jó lett és igen szépre sikeredett az apa-lánya beszélgetés. Az ők alatt gondolom egy-két kellemetlenkedő ősvámpírt értesz (akik Alyssát és Alexandert keresik vagy Elijah-t vagy mindhármukat) Remélem én is, hogy újra összeáll a csapat és akkor még nagyobb problémákkal nézhetnek szembe, mint korában. Alig várom a következő részét.
VálaszTörlésElőbb-utóbb összeáll majd az áhított csipet-csapat, de ez még igencsak messze van. De meglesz majd az is Zoltán.:)
TörlésAz Ők alatt jól sejted, hogy kikre céloztam, de a pontosítás csak a következő fejezetben érkezik majd.:)
Jan de fura névtelenül írni, de most mindegy... Szerintem Morwen te egy igazán tehetséges író vagy. Csak egy tipp de nem Kathrine jön a következô részben?
VálaszTörlésSzia kedves Névtelen.:) Nagyon örülök, hogy te is írtál és köszönöm a szép szavaidat.:)
TörlésKatherine felbukkanása még várat magára egy kicsit, de hamarosan róla is hallunk majd.:)
Imádom ezt a fejezetet :-) Már 100-szor elolvastam szó szerint. Le a kalappal ahogy olvastam úgy láttam a szemeim előtt.
VálaszTörlésVégig sírtam az egészet. Csak így tovább. Jó apa Damon az egyszer biztos :-)
Szerettem amikor ő meg a lánya megemlékeztek Elena-ról. Olyan megható volt.
Nagyszerűen írsz. Millió köszönet ezért, mert ha nem is így alakul a film te legalább megadtad nekem azt amire mindig is kíváncsi voltam. Hogy milyen apa lenne Damon? Én pont úgy képzeltem el ahogy megírtad.
Üdv:
Niki
Szia Niki!:)
TörlésÓóó, nagyon örülök, hogy így tetszik a Damon-Alyssa páros.:) Imádom őket írni, az ő szoros és szeretettel teli kapcsolatukat.:) A soriban sajnos ilyet soha nem fogunk kapni, pedig olyan kíváncsi lennék rá én is. Így marad a fic.:)
Olyan boldog vagyok, hogy tetszett ez neked.:) Remélem legközelebb is célba találok nálad.:)
Morwen