Sziasztok!
Ígéretemhez híven, elindul az őrület, amire még a regény indulásakor invitáltalak Titeket.:) Mit is mondhatnék erről a fejezetről? Öveket becsatolni!:) Ó és még valami: a következő két fejezet is 18+-os lesz.:) A mai pedig Damon szemszögéből kerül terítékre.:) A fejezet legvégén pedig egy meglepetés vár Rátok.:)
Morwen
****************************
- Iskolába kell mennem – szólalt meg néhány perccel később
Alice, váratlanul félbe szakítva ezzel az izzó csókunkat, ami ismét sikeresen
elvette az eszem.
- Ha valóban egy ezer éves kis boszorka vagy, akkor mi a
francért jársz az ég tudja hányadik alkalommal középiskolába? – kérdeztem tőle
vágytól izzva, bár szerintem nem is nagyon fogtam fel a saját szavaimat sem,
mert ismét annyira az ujja köré csavart ez a kis vadmacska.
- Mert szükségem van egy biztos pontra, valami állandó
időtöltésre az életemben, különben már rég megőrültem volna – felelte kéjesen
az ajkaimba, aminek következtében ismét, egymásba gabalyodtunk és levegőt alig
véve faltuk ismét a másikat.
- Szerintem ez már kicsit régebben meg is történt –
válaszoltam neki levegő után kapkodva, miután ismét kicsit elszakadtunk
egymástól. Közben szenvedélyesen simítottam végig a combján, amit ő egy izgató
sóhajjal jutalmazott.
- Szóval még mindig nem hiszel nekem? – kérdezte tőlem
sértetten és kicsit távolabb hajolt tőlem, hogy a szemembe nézhessen.
- Azt nem mondtam, de vannak fenntartásaim a meséddel
kapcsolatban, illetve nem minden világos még számomra – feleltem az ajkaiba,
majd meg sem várva a válaszát, ismét lecsaptam azokra a csábító és kívánatos
ajkaira.
- El fogok késni Damon – szólalt meg ismét egy heves
csókcsatározás után zilálva, és láttam rajta, hogy akármennyire is kíván, ennek
ellenére is eltökélt szándéka iskolába menni. Mégpedig most…
- Szerintem tudok neked jobb elfoglaltságot ajánlani az
iskolánál – feleltem neki gonoszul, és közben nem voltam rest az nyakára
hajolni, és élvezni a halk sóhajait, amiket a forró bőrfelület végigcsókolása
nyomán csaltam belőle elő.
- Délután találkozhatunk, de most tényleg mennem kell –
felelte levegő után kapkodva, és tényleg láttam rajta, hogy nehezére esik újra
és újra visszautasítania.
- Mennyire vágygyilkos vagy! – feleltem neki csalódottan,
majd végül lassan hátrébb léptem tőle, és segítettem visszaállnia a talajra,
mert még mindig szorosan a derekam körül voltak a lábai.
- Délután bepótoljuk – felelte nekem incselkedve, és olyan
vággyal a szemében, ami még engem is alaposan meglepett. Nemrég még
pofonvágott, gyilkos tekintettel nézett rám, most pedig ígéretet tesz nekem
arra, hogy estére ismét az ágyamban lesz? Hm, nem is rossz. Remek, tényleg
minden úgy folytatódik majd ezután, ahogy az elején terveztem. Egy laza kis
kapcsolat, sőt, még annak sem nevezném. Egymásnak esünk néha, és ennyi. És
miután túl voltunk az első, és eléggé érdekes hancúrozáson is, most már minden
flottul fog menni.
- Szavadon foglak. De most elviszlek – feleltem neki
határozottan, mire ő az égbe emelte a tekintetét. – Azt hittem, hogy most már
be mersz ülni mellém.
- Nem veled van a bajom Damon, hanem az autókkal. Amikor
csak lehet, kerülöm őket – felelte nekem nagyot sóhajtva, majd legnagyobb
döbbenetemre mégis elindult az anyósülés felőli oldalra, és beszállt a kocsiba.
Miután én is így tettem, akkor folytatta. – Az elmúlt 100 évben kétszer
autóbalesetben haltam meg, és nem szeretnék egy harmadik alkalmat. Tudod,
eléggé fájdalmas tud lenni.
- Mint például belehalni a szülésbe? – kérdeztem tőle
felvont szemöldökkel, mire ő hitetetlenül rám kapta a tekintetét. Én közben elindítottam
az autót és az iskola felé vettem az irányt.
- Kutattál utánam? – kérdezte tőlem elhűlve, és láttam
rajta, hogy nem is igazán dühítette fel a dolog, inkább a felszínre törő
emlékek miatt sápadt el.
- Hasznos tud lenni, ha a városi seriff a jó barátod –
feleltem neki kacsintva, mire ő döbbenten megrázta a fejét.
- Most már tudod, amit tudnod kell rólam, de kérlek, ezt ne
árult el se Elena-nak, se Stefan-nak. Már az is veszélyes, hogy te tudomást
szereztél erről – felelte nekem aggódva, mire én csak megforgattam a szemeimet.
- Egy ideje nem vagyok velük a legjobb viszonyban.
Pontosabban azóta nem, hogy berobbantál a városba – feleltem neki elhúzva a
számat.
- Szóval azt akarod mondani, hogy az én hibám, hogy
összekaptál velük? – kérdezte tőlem sértetten.
- Nem, mert igazából… - egy pillanatig elgondolkoztam, hogy
összeszedjem a gondolataimat ezzel kapcsolatban, majd végül folytattam. – Érett
már a dolog, és amúgy is szerettem volna már minél távolabb kerülni Elena-tól,
és elfelejteni őt. Már rohadtul elegem van nekem is és Stefan-nak is abból a szerelmi
háromszögből, amibe kerültünk.
- Ezt meg tudom érteni, de ettől függetlenül nem kellene
elveszítened őket, mint a barátaidat – válaszolta nekem kedvesen.
- Barátok? – kérdeztem tőle nevetve. – Barátok azok, akik ha
bárkivel valami történik a városban, máris téged vesznek elő? Nem hinném –
feleltem neki fejcsóválva.
- Nem hiszem, hogy világéletedben egy szent lettél volna,
szóval talán érthető a viselkedésük, nem gondolod? – kérdezte tőlem kíváncsian.
- Szerintem inkább ne bosszants fel, és uzsgyi a suliba,
külön itt a parkolóban erőszakollak meg, a többi diák szeme láttára –
válaszoltam neki, miután megérkeztünk az iskolához, és leállítottam az autót.
Izzó tekintettel ránéztem, és biztos voltam abban, hogy elhiszi, hogy valóban
képes lennék beváltani az iménti fenyegetésem.
- Csábító ajánlat Damon, de inkább tartogasd magad délutánra
– felelte nekem kihívóan, majd legnagyobb döbbenetemre az ajkaimra hajolt és
megcsókolt. Lágyan és finoman csókolt, ám az utolsó pillanatban gyengéden az
ajkamba harapott. – Háromkor végzek – szólalt meg incselkedően, majd mire
bármit is szólhattam volna, már ki is pattant az autóból, és az iskola felé
sietett.
A kis piszok! Hogy mit fog kapni ezért tőlem délután! Csak
kerüljön a kezem közé! Jobban mondva, alám. Hm, szép kis napnak ígérkezik a
mai, ebben kezdtem egyre biztosabb lenni. És még érte is kell jönnöm háromra?
Na, szép… Bár, ez nem is olyan rossz dolog, mert minél előbb nálam lesz, annál
hamarabb fogom újra megfektetni.
*
Mire legközelebb magamhoz tértem, már valóban a villa felé
tartottunk Alice-szel.
- Miért döntöttél úgy, hogy megbizonyosodsz arról, hogy
igazat mondtam-e? – kérdezte tőlem érdeklődve, amikor már leparkoltunk a villa
előtt.
- Ez egy roppant érdekes, és szerintem egy felesleges kérdés
– feleltem neki elgondolkozva, mire ő csak bólintott. – Elhiszem a történeted,
és részemről a téma itt le is van zárva – tettem hozzá szigorúan.
- Helyes, ezt épp kérni akartam tőled – mondta nekem
megkönnyebbülten és közben mindketten bementünk a villába. Pechemre, Elena és
Stefan ismét itt rontották a levegőt, jobban mondva a könyvtárban enyelegtek.
- Öhm, sziasztok! – köszönt Elena zavartan, amikor sikeresen
megleptük őket, ők pedig ennek következtében hamar vendégfogadó pózba vágták
magukat a kanapén.
- Tudtommal van saját szobád öcsi, nem? – fordultam Stefan
felé unottan.
- Múltkor te sem a szobádban indítottad el az előjátékotokat
– vágta hozzám sértetten Stefan, mire én csak megrándítottam a vállam. Ejnye, a
kisöcsinek kinyílt a csipája? Nocsak, ez érdekesnek ígérkezik. Mostanában
szokatlanul csendes volt, és úgy megbújt Elena árnyékában, hogy az még engem is
meglepett. De ezek szerint kezdi átvenni az uralmat a bűntudata felett, és
hamarosan újra a régi kis nyuszigyilkos Stefan lesz.
- Hidd el, két perccel később már ott voltunk, mert tudod
nekem ennyi is elég, hogy beindítsak egy nőt – feleltem neki félvállról, mire ő
dühösen felém lépett.
- Damon! – szólt rám Alice sértetten, mire én mosolyogva
ránéztem.
- Miért, nem így volt? – kérdeztem tőle incselkedve, majd
lassan közelebb sétáltam hozzá. Ő észrevétlen hátrálni kezdett a falig, ám
amint nekiütközött, az ő arcára is kiült egy csábító mosoly. Végül odaértem
hozzá és miután szenvedélyesen hozzásimultam, lassan és érzékien lecsaptam az
ajkaira. Ő készséggel csatlakozott az érzéki nyelvtáncban, és ahogy sejtettem,
hamarosan ismét a derekam körül voltak a lábai.
- Mintha az előbb a szobára vonulásról lett volna szó –
szólt közbe mogorván az öcsém, én pedig nem hagyhattam szó nélkül ezen
kijelentését.
- Így van. Csak gondoltam, hogy ideje végre egy kis
magánórát adnom neked, mert amilyen harapós mostanság Elena, nem lehetsz valami
jó a feszültségoldásban – szólaltam meg halkan Alice ajkaiba, akit igencsak
kezdett zavarni, hogy vele foglalatoskodok ugyan, de közben még mindig az
öcsémmel vitatkozok.
Ám hirtelen Stefan mellettünk termett és erővel elrángatott
Alice-tól, aki ennek következtében a földre esett, és én is követtem őt oda Stefan
jobbosa miatt. Halványan érzékeltem, hogy Elena ránk kiabált, de őszintén
szólva, rohadtul nem tudott érdekelni a dolog. Mérgesen felpattantam, majd
Stefan elé léptem. Elmosolyodtam, ő pedig még mindig sértetten nézett rám, én
meg úgy döntöttem, hogy ideje felkavarnom a békés kis állóvizüket. Jobb előbb,
mint utóbb, és talán ezzel inkább segíteni fogok nekik.
- Ahelyett, hogy engem püfölsz, inkább a saját házad táján
tegyél rendet és jobban figyelj oda a barátnődre. Annyira keseregsz még mindig
azért, mert vámpír lett, hogy szó szerint vezekelve követed őt, és közben észre
se veszed, hogy a hátad mögött egyáltalán nem a te kis diétádat követi.
- Mégis honnan veszed ezt a hülyeséget? Elena nagyon is jól
viseli az állatokból való táplálkozást, és… - kezdte volna Stefan, de szó
szerint kiröhögtem, miközben az említett egy szót sem mert szólni.
- Nem vagyok vak öcsi, és miután több mind másfél évszázada
ismerlek, meg tudok különböztetni egy állati és egy emberi véren élő vámpírt.
De tudod mit? Kérdezd meg erről a barátnődet, rólam pedig szálljatok le!
Mindketten – tettem hozzá Elena-ra pillantva, majd Alice-hez léptem, átkaroltam
a derekánál fogva és elegánsan felvonultam vele a szobámba.
- Nem volt szép tőled, hogy így egymásnak ugrasztottad őket
– mondta nekem Alice fejcsóválva.
- Csak szívességet tettem nekik – mondtam unottan és közben
ledobtam a fotelba a kabátomat. – Még jobban elmérgesedett volna a kapcsolatuk,
szóval inkább köszönettel tartoznak nekem az előbbiért.
- Honnan tudtad, hogy Elena embervéren él, és nem követi
Stefan állatdiétáját? – kérdezte tőlem kíváncsian, és közben leült az ágyamra
és hátul megtámaszkodott a kezein.
- Roppant egyszerű felismerni a különbséget, és mivel
Stefan-nal eltöltöttem néhány évtizedet, igen jó orrom van az ilyenek
kiszagolásához. Elena-t is ismerem, és tudom, hogy mikor hazudik, vagy füllent.
Ennyi az egész – feleltem neki félvállról, majd lehuppantam a fotelba és
töltöttem magunknak egy whisky-t. Alice-ét felé toltam az asztalon, mire ő
felkelt az ágyról, és hozzám sétált. Ám nem nyúlt a pohárért, hanem egyenesen
odalépett hozzám és kérdés nélkül beleült az ölembe. Pillanatok alatt elérte
ezzel nálam azt, hogy mohón pillantsak rá, ami aztán az ő arcára egy elégedett
vigyort varázsolt. Megvárta, míg megiszom a whiskey-t, letette a kezemből a
poharat az asztalra, majd érzékien átkarolta a nyakam és lágyan végignyalta a
szája szélét. Ezután az ajkamra hajolt egy rövid csókért, majd ismét rám
nézett, és újra megnyalta az ajkát.
Nekem sem kellett több eztán, mert szorosan magamhoz öleltem
őt, majd lassan a hátára csúsztattam a kezem. A felsőjét feltoltam rajta, míg
végül annyira csupasz nem lett a háta, hogy aztán a csinos kis ruhadarabot a
földre száműztem, mert már csak akadályozó tényező volt.
Ezután ismét Alice következett, és érzékien lehámozta rólam
az inget, ami után én azonnal a melltartóját is eltűntettem róla. Ennek viszont
az lett az eredménye, hogy egyre több tűzforró bőrfelület ért össze, így a vágy
hamar átvette felettünk az uralmat és a finom kis előjátékszerűségünk
pillanatok alatt véget is ért. Vadul kaptam az ajkai után, ami neki is elnyerte
a tetszését, mert egy jóleső sóhajjal jutalmazta a kezdeményezésem. Hogy mi
jött ezután? Természetesen az ágy, és pillanatok alatt eltüntettük egymásról a
nadrágot, így megint már csak az alsóneműink voltak köztünk. Ismét szorosan
hozzápréseltem magam, ami egy érzéki nyögést csalt elő a kis vadmacskám
torkából. Hevesen mart bele a hátamba, majd szorosan magához húzott és
megemelte a csípőjét felém, ezzel is jelezve nekem, hogy tüntessük már el a
maradék két bosszantó ruhaneműt. Nem voltam rest teljesíteni ezen kérését, így
legközelebb már csak akkor tértem magamhoz, amikor ismét készültem felnyársalni
ezt a kívánatos nőt. Nehezen bírtam észnél lenni, pedig muszáj volt, mert most
sem szerettem volna fájdalmat okozni neki, ezért nagyon ügyeltem arra, hogy
lassan és megfontoltan hatoljak belé. Még mindig őrjítően szűk volt, aminek
következtében legszívesebben egy észveszejtő hajszába kezdtem volna bele, de
nem szerettem volna bántani őt ezzel. Ő viszont egy pillanatra sem rezzent
össze, hanem amint teljes egészében befogadott, átkarolta a nyakam és
megcsókolt.
- Nem kell kímélned Damon, jól vagyok. Csak az első alkalom
kellemetlen, de utána… Hidd el, nem másodjára csinálom, és iszonyatosan tudom
élvezni azt, hogy majdnem szétfeszítesz. Ne aggódj, hamar felveszem a ritmust –
tette hozzá érzékien, majd mielőtt még válaszolhattam volna neki, ismét
megcsókolt, ám ezúttal sokkal szenvedélyesebben.
Szóval nem kell féltenem őt? Még gondolkozni sem volt időm
ezen, mert Alice azonnal cselekedett, hogy esélyem se legyen tiltakozni, ami
persze eszem ágában se lett volna. Szorosan a csípőmre fonta a lábait, és
borzasztóan mélyre nyomott magában. Egyszerre nyögtünk kéjesen bele a csókba,
és lassan, de biztosan egy vad menetbe kezdtünk bele. Alice nem hazudott,
tényleg nagyon élvezte azt, amit csináltam, és mi tagadás, engem is magával ragadott
az, ahogy elengedte magát. A csókja vad volt és szenvedélyes, és közben a
teste… Tűzforró volt mindenhol, az izmai pedig egyre sűrűbben próbálták
összepréselni a kőkemény férfiasságom, amivel nem voltam rest mélyen és hevesen
birtokba venni őt. Igen, ez az a tűz, amit vártam tőle, és amit maradéktalanul
meg is kaptam most.
Aztán amikor egyre vadabb és követelődzőbb lett az ajka…
Gyorsítottam a tempón, ami végül mindkettőnket a csúcsra lökött, kiteljesítve
ezzel ezt az őrületes menetet.
Kielégülten és mosolyogva hanyatlottunk ezután az ágyra,
Alice pedig a karomba vackolta magát és a takarót is ránk húzta.
- Ez nem volt rossz – szólalt meg vigyorogva, mire én
kíváncsian felhúztam a szemöldököm.
- Csak ennyit tudsz rá mondani? – kérdeztem tőle megjátszott
sértettséggel.
- Vannak még rá egyéb jelzőim is, de a helyzet az, hogy én
még nagyon éhes maradtam – felelte játékosan és bűnbánó arccal, aminek
következtében elvigyorodtam. De mielőtt még megszólalhattam volna, ő már rám is
mászott és pillanatok alatt újra egyesültünk. Fel sem tudtam fogni, hogy mi
történik, mert szinte azonnal magával sodort a kettőnket fűtő szenvedély, és
nagyon tetszett az is, hogy most Alice vette a kezébe, vagyis jobban mondva
magába a dolgokat.
Igazam volt, tényleg nagyon tudta élvezni a szexet. Egy
kicsit se volt szemérmes, vagy szégyenlős. Egyszerűen csak elengedte magát és
élvezte, ahogy a teste diktálja a tempót és hajszolja őt és engem is az újabb
kielégítő beteljesülés vele. Nos igen, ez az, ami már nagyon hiányzott nekem. Egy
ilyen típusú nő kellett nekem, és ha jobban belegondoltam, ennyire szabados és
érzéki nővel nem sűrűn volt dolgom. Talán pont ezért kívántam őt meg újra és
újra. Ezek szerint mégsem voltak annyira rosszak az első megérzéseim, és
sikeresen végül be is csalogattam őt az ágyamba. Csak azt nem gondoltam még
akkor, hogy tényleg ennyire jó és minden vágyat kielégítő élményekben lesz
részem vele. Ez minden bizonnyal így volt, mert körülbelül éjfélig bezárólag ki
sem léptünk a szobából, mert valamelyikünk mindig az elejéről indított el
mindent. Unni? Szerintem egyikünk se tudta unni a dolgot, mert hát a szexet,
hogy is lehetne megunni? Lehetetlen, és Alice-szel tényleg túlságosan is
felemelő és élvezetesen érzéki volt minden. Egészen addig, míg fáradtan ki nem
dőltünk mindketten, és szó nélkül, szinte azonnal elnyomott mindkettőnket az
álom. Még halványan érzékeltem, hogy a karomba vackolja magát, ami igazából nem
is tudott most zavarni. Jó volt ezt az érzéki és finom női testet magamhoz
ölelni, és végül én is egy nyugodt álomba merültem.
********************
Meglepetééééés!:) A regényhez készítettem még egy videót, aminek a címe: Damon's Fanfiction - Szenvedélyek nyomában. Ez egy kiegészítő videó az előzőhöz, amiben a hangsúly ezúttal a két főszereplő közti kicsit sem hétköznapi kapcsolatra épült. A videó nem kapott ugyan 18+-os figyelmeztetést, de a lényeg így is benne van. Az alatta hallható dal is ismerős lehet mindenkinek, ugyanis ez is egy TVD-hez kapcsolódó zene.
Katt a képre a videóért |
Fiúk, lányok.:) Jó videózást és ha van véleményetek, tudjátok, nagyon várom őket.:)
Morwen
Azt a..., ez tök jó lett. Amúgy megsúgom, hogy minden pikáns szex jelenet amibe benne van Damon.... hát egyszerűen fergeteges. Jó az álmadozás.... Egy ilyen részt végig nézni/olvadni Delenaval.... Húúúúúúha...... Hmmmm...., nyámi, nyámi..... Viszont nagyon kihúzta a gránatból a szegecset a Stefan és Elena párosnál. Ebből is kiderült nem tudom már hányadjára (nem tartom számon és elvesztettem a számlálás fonalát is rég), mennyire érted a dolgod, hogy profi szintem csinálod amit csinálsz. Gratulálok. (Ezekután ne csodálkozz a kérésemen...). Felcsigáztál, kiváncsi vagyok a Stelena párosra, a reakciójukra most, hogy Damon bedobta a bombát. Le a kalppal előtted :):):)
VálaszTörlésJelentem, hogy a vadalma üzemmód bekapcsolva.:)))
TörlésSzóval most már tökmindegy, hogy mit írok, csak Damon benne legyen és elcsavarja a fejedet?:D Wow, akkor valamit most tényleg jól csináltam.:) Szegénykém, mi lesz veled a regény végére? Ha már most így kivagy egy ilyen szép kis fejezettől, akkor mi lesz a végére, amikor minden a tetőpontra hág?:) Láthattad a videóban, lesz még itt hadd el had!:)
Stelena kapcsolata most amúgy tényleg egy jó nagy pofont kapott, de nem Damon miatt. Ő csak felnyitotta Stefan szemét, és úgymond inkább a segítő jobbját nyújtotta, hogy végül a páros megoldja a köztük feszülő problémákat. Azt hiszem, hogy mondanom sem kell, hogy az ő helyzetük is csak a történet végére fog révbe érni. De nem ők lesznek a középpontba, csak lesz róluk is néha szó.
Mindenesetre nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a Stelena vonal is.:) Nem vagyok igazán Stelenás, de így a háttérben tök jól elviselem őket.:)
Igen, én is ... de csak nagyon a háttérben. Böven elégem lett belőlük a 3. évad alatt. Amúgy szerintem nem "mondtam"semmi újdonságot azzal amit fentebb olvastál. Damon... az Damon. Őt egyszerűen nem lehet nem szeretni. Ergo.... Vadalma, Damonból sosem elég!!!!!!! :):):):) Pusziiiiiiii
TörlésHát mertem remélni, ugyanis minden történetem egyik főszereplője Damon :D Fura is lenne, ha néha elegetek lenne belőle:)
TörlésAsszem ez a név végleg rám ragadt.:D A Mézesmadzag után jött ez is:)))
Hát, szuper rész lett. Hát nem kíméled Alice-t, 100 év alatt kétszer autóban meghalni. Tetszett Damon a szokásos kioktatásaival Stefanék fele és rendesen odavágott közéjük és már csak nézni kell majd utána a show műsort élőben. Damon és Alice együtt hát igen mintha mindig ilyen történeteket írtál volna, le a kalappal. Csak így tovább és alig várom a folytatást minden történetednél.
VálaszTörlésKöszi Zoltán.:) Wow, most már tényleg nem lehet letörölni az arcomról a boldog vigyort.:)
TörlésAlice, hát igen, kétszer autóbalesetben halt meg. De még korántsem tudtok mindent, és két fejezet múlva újabb bomba robban. Utána pedig lassan elindulunk a megállíthatatlan végzet felé. Kicsit rejtélyes voltam?:o bocsi.:)
A kicsi még enyhe kifejezés rejtélyességedre. Elöbb-utóbb csak felfedsz minden titkot előttünk a történetben.
TörlésAkkor beszéljünk konkrét időpontokról?:p 4 fejezet múlva alaposan borul a bili és mindenre fény derül. Két részletben, szóval akkor egymás után két Damon's Fanfictiont hozok majd. Úgy érthetőbb lesz és jobban összeáll majd a kép.:) Szóval türelem, rózsát terem.:) Vagy mégsem?:p
Törlés