Sziasztok!
Ahogy ígértem, ma ismét egy felnőtt tartalmú fejezet érkezik. Damon és Alice alaposan egymásba gabalyodnak, a kérdés már csak az, hogy mi lesz ebből.:)
Jó olvasást mindenkinek és mosolyra fel!:)
Morwen
**********************
Reggel arra ébredtem fel, hogy Alice kapkodva öltözködik a
szobámban, én viszont még szemmel is túl fáradt voltam követni ezen
ténykedését.
- Hát te mégis mit csinálsz? Elgurult a gyógyszered? –
kérdeztem tőle álmosan, mert egyáltalán nem tudtam hova tenni a sietségét.
- Elkések az iskolából – felelte nekem aggódva, és közben
gyorsan magára kapta a felsőjét.
- Komolyan Alice, nem halsz bele, ha kihagysz néha egy-két
napot. Szerintem semmi újat nem tudnak neked mondani, vagy igen? – kérdeztem
tőle fáradtan.
- Már kifejtettem neked tegnap Damon, hogy miért fontos
számomra az iskola – felelte nekem ellentmondást nem tűrően.
- És ha ajánlok neked helyette valami jobb elfoglaltságot? –
kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, és közben kezdtem én is egyre éberebb
lenni, valamint a jó öreg vadászösztönöm is éledezőben volt.
- Arra délután is lesz időnk, most viszont mennem kell.
Pláne, ha nem viszel el az iskolába – felelte nekem csípőre tett kézzel, majd látva
a döbbenetem, elmosolyodott.
- Ácsi! Most te kértél meg arra, hogy én, Damon Salvatore
vigyelek el téged egy autóval az iskolába? Hol verted be az éjjel a fejed? –
kérdeztem tőle hitetlenül.
- Szerintem valahogy az ágytámlának sikerült is ez az éjjel,
mert valaki, fogalmam sincs persze, hogy ki, kb. a hatodik menet körül egy
kissé túl vad menetbe kezdett bele – mondta nekem incselkedően, majd lassan
közelebb ringott felém, és közben élvezte, hogy szó szerint felfalom a
tekintetemmel a formás és kívánatos testét.
- Ha jól emlékszek, akkor egy csepp kifogásod se volt ellene
– válaszoltam neki vágytól izzó hangon, majd amint elég közel ért hozzám,
váratlanul elkaptam a karját, és a sikítása közepette magam alá fordítottam. Ő
jókedvűen elnevette magát, majd ismét azzal a tüzes pillantásával nézett rám. –
Sőt, a sok „oh Damon”, „igen Damon” és „ez az Damon” pont azt súgták, hogy
nagyon is a kedvedre való volt egy vad hajsza.
- Nem tudom, hogy melyik univerzumban voltál az éjjel, de
amiben én voltam, abban egy ilyen kijelentés sem hagyta el a számat – felelte
nekem tetetett sértettséggel.
- Valóban, ebben igazad van. Én csupán az érzéki nyögéseidet
és az elfúló sóhajaidat fordítottam most emberi nyelvre – mondtam neki nevetve,
mire egy sértett nézés volt az ajándékom.
- Szerintem az én munkámra sem lehet panasz, mert nagyon is
élvezted azt, amikor én irányítottam, sőt. Úgy elolvadtál a kezeim közt, mint
egy ízletes, finom csokoládé – mondta incselkedően, és a hatás kedvvért az
ajkát is végignyalta.
- Ugye tudod, hogy nem mész ma iskolába? – kérdeztem tőlem
bosszúszomjasan, bár tudtam jól, hogy ezt a fajta bosszút mindketten
borzasztóan fogjuk élvezni.
- Pedig szeretnék – felelte magabiztosan, bár amikor a
nyakára hajoltam és elkezdtem végigcsókolni őt… Az az apró kis sóhaja azt
jelezte, hogy nyerésre állok. Nem akartam időt hagyni neki az ellenkezésre,
ezért gyorsan újra megszabadítottam a ruháitól, ám nem adtam még meg neki azt,
amire tudtam, hogy mennyire vágyik. Kitartóan csókoltam és izgattam a melleit,
a kezem pedig eközben lesiklott a testén, és váratlanul két ujjammal
beléhatoltam. A teste beleremegett a jóleső támadásba, és közben az ajkai is
csábítóan elnyíltak. Egyre gyorsabban és mélyebben mozogtam benne, és amikor
úgy éreztem, hogy nagyon is közel jár a csúcshoz, váratlanul kihúztam belőle az
ujjaimat. Ezután egy rövid csókot adtam neki, majd szó nélkül lekönyököltem
mellé az ágyra.
- Most már mehetsz az iskolába – szólaltam meg kuncogva,
mire ő hitetlenül és kissé dühösen nézett rám. Még mindig szaporán kapkodta a
levegőt, ám legnagyobb döbbenetemre felpattant az ágyról és csípőre tett kézzel
megállt mellettem. Meztelenül… Hm, hogy milyen őrjítően kívánatos és szexi volt
így.
- Nos, rendben Damon – felelte végül a vállát megrándítva,
majd hátat fordított nekem, én pedig meg mertem volna esküdni arra, hogy direkt
hajolt le érzékien és csábítóan a ruháiért a földre, elém tárva ezzel a
legszebb látványt, ami a földön létezhet. Nagyot nyeltem, majd hirtelen mögötte
termettem és szorosan magamhoz öleltem őt. Biztos voltam abban, hogy egy ezer
wattos mosoly ül az arcán, de perpillanat ez rohadtul nem tudott érdekelni.
Érzékien magamhoz öleltem őt, majd hátulról nekifeszültem és lassan
beléhatoltam. Iszonyatosan izgató volt ez az álló póz, és mivel a kezeim teljesen
szabadok voltak, nyugodtan barangolhattam be a testét szinte bárhol, és nem
győztem a melleit érzékien és jólesőn simogatni, masszírozni, totálisan elvéve
ezzel mindkettőnk eszét. A póz és a mozdulatok nagyon intenzívek voltak, és ez
nem csak rám, de Alice-re is hatottak, akit mellesleg az imént már igencsak
megdolgoztattam. Ebben a szögben még szűkebbnek éreztem őt, és mivel az izmai
is egyre sűrűbben dolgoztak, végül szorosan megfogtam a csípőjét, és egy
kíméletlen hajszában teljesítettem ki mindkettőnk gyönyörét.
Alice hangosan zilált a karjaim közt, így amint kihúzódtam
belőle, máris visszahúztam őt magamhoz az ágyba.
- Szóval? Elég csábító volt az ajánlatom? – kérdeztem tőle
pár perccel később, amikor már az én légzésem is normalizálódott. Ez a menet…
Nos még engem is megizzasztott vámpírként.
- Túlságosan is – felelte elgyengülten, majd vigyorogva
megcsókolt. – Indulhatunk a suliba? – kérdezte, miután elvált az ajkaimtól,
mire én hangosan felnyögtem, belőle pedig kitört a nevetés.
- Ezt nem hiszem el. Egy iskolamániás,
teljesítménykényszeres, 1000 éves boszorka – szólaltam meg hitetlenül, ami
megint nevetésre késztette őt.
- Egyezzünk meg valamiben Damon – mondta immár komolyabb
hangnemben és ezzel elérte azt, hogy kíváncsian néztem rá, mire végül folytatta
is az ajánlatát. – Délelőtt iskola, délután viszont mindig a tied vagyok.
Persze csak addig, míg mindkettőnknek erre van igénye. A hétvégék pedig… Nos,
arról majd szabadon döntünk.
- Hm, nem tetszik ez nekem – feleltem fejcsóválva. – Én most
akarlak megfektetni, nem pedig délután – válaszoltam mogorván, ami az ő arcát
is elfelhőzte.
- De talán néha… Ismétlem néha, tehetek kivételt az iskola
terén – szólalt meg incselkedően, ami az én arcomra is egy vigyort varázsolt.
- Mint például ma? – kérdeztem tőle játékosan, és közben
újra magam alá fordítottam őt, és mire válaszolhatott volna, már benne is
voltam.
- Igen, azt hiszem úgy, mint ma is – felelte elködösült
tekintettel, és több szót már nem igazán tudtunk váltani, mert az ajkainknak
egy sokkal fontosabb elfoglaltsága akadt.
*
Azt hiszem, hogy az elmúlt pár napra lehetne azt a szót
méltán használni, hogy tökéletes. A kis vadmacskámmal elég sűrűn, vagy talán
inkább folyton a szobámban foglalatoskodunk, és mivel másnap épp ránk
köszöntött a hétvége, ezért Alice-nek sem kellett újra lógnia az iskolából.
Egyik este voltam csak hajlandó hazaengedni, de akkor is csak arra a kis időre,
hogy szerezzen magának váltás ruhát, mert az éjszakát ismét nálam töltötte.
Olyanok voltunk, mintha valami mágnes lenne bennünk, és képtelenek voltunk
betelni a másikkal. Én újra és újra a magamévá akartam őt tenni, ami ellen neki
sem volt kifogása, sőt. Szomjazott minden csókra és érintésre, és egyszerűen
tökéletes összhangban élveztük az együttléteket. Piszkos kis páros voltunk, az
biztos. Zsák a foltját, igen, azt hiszem, hogy ez a jelző tökéletesen illett
ránk.
Elena és Stefan sem sűrűn fordultak meg a házban, pláne,
hogy a hangok terén egyikünk sem szándékozott csendes maradni. Ösztönösen
viselkedtem mindig az ágyban, és Alice is hasonlóan állt a dologhoz. Szóval
mondhatjuk azt, hogy sikeresen magunkévá tettük a Salvatore villát is.
Hétfőn aztán Alice könyörgésének eleget tettem és elvittem
őt az iskolába. Furcsa volt ezután egyedül tölteni a délelőttöt, mert szó
szerint összenőttünk ez alatt a négy nap alatt. Tényleg élveztem vele lenni és
nem volt egy unalmas társaság sem. Könnyen lehetett vele játszadozni, vevő volt
a poénjaimra és egyáltalán nem sértődött meg akkor, ha ugrattam. Ritka, amikor
valamelyik nőmmel a szexen kívüli időtöltést is élvezetesnek tartottam, még ha
ilyen nem is sok volt eddig. Nőm? Hm, lehetséges, hogy tényleg valami érdekes
viszonyba bonyolódtunk Alice-szel, amit nem igazán terveztem, de kifogásom se
nagyon volt ellene. Jól éreztem magam, ahogy ő is, a többi pedig csak
részletkérdés volt. Mindketten lazán álltunk a dolgokhoz és ez így volt
tökéletes.
A közelgő délután pedig… Ismét szép reményekkel
kecsegtetett. Alice vigyorogva pattant be a kocsimba, majd egy szenvedélyes
csókkal köszöntött.
- Hm, igazad volt, tényleg jobb elfoglaltságot tudsz
nyújtani, mint a fafejű és egoista igazgató a történelemórán – mondta
elmosolyodva, mire én csak elégedetten elvigyorodtam és közben elhajtottam az
iskola elől.
- Ezt aláírom, mert Ric-nél jobb fej tanárt soha nem fog
találni az iskola – mondtam fejcsóválva, és közben újra összeszorult a torkom,
mert piszkosul hiányzott még mindig a régi jó haverom.
- Ezek szerint te is jóban voltál vele? – kérdezte tőlem
kíváncsian Alice.
- Mondhatni. Párszor igyekeztünk kinyírni egymást, de aztán
valahogy a legjobb haverom lett a városban. Persze Elena mellett, akivel ma már
kissé zűrös lett a kapcsolatom. Mondjuk ott van még a seriff is, de vele nem
lehet olyan jókat inni meg dumálni, mint Ric-kel.
- Biztosan jó ember volt – felelte elgondolkozva Alice. –
Amíg Esther közbe nem avatkozott.
- Látom Elena mesélt ezt-azt – mondtam nagyot sóhajtva, majd
válaszoltam a kérdésére. – Na igen, a jó öreg ősanyuci. Rühelltük mind,
elhiheted – feleltem neki fejcsóválva, majd hirtelen eszembe jutott valami. –
Ha te sac per kábé 1000 éves vagy, akkor ismerted őt is, nem? Elvégre valami
rokoni kapcsolatban vagy a Mikaelson-okkal, és ezek szerint közelebbi ez a
rokoni kapcsolat, mint ahogy hittem.
- Igen, valahogy úgy, Damon. Ismertem Esther-t, és
elhiheted, én is gyűlölöm őt minden porcikámmal – válaszolta nekem feszülten és
még az arca is elfelhősödött a banya emlegetése miatt.
- Azt mondtad, hogy valami úton-módon közöd van Klaus
átkához, de ezt nem igazán fejtetted ki. Illetve említettél valami olyat is,
hogy nem szokásod normális kort megélni. Kifejtenéd ezeket nekem bővebben? –
kérdeztem tőle kíváncsian.
- Nincs ebben semmi érdekes Damon, és egy kicsit túloztam is
akkor, amikor erről beszéltem neked. Nagyon kihoztál a sodromból… – felelte
nekem csendesen.
Én csak felvont szemöldökkel ránéztem, de mivel nagyon úgy
tűnt, hogy nem akar erről beszélni, inkább ráhagytam az egészet, mert nem
tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Igazából annyira nem izgatott már ez az
egész Klaus-szos dolog, mert már három hete a városban volt Alice, és nem
történt azóta se semmi eget rengető Mystic Falls-ban. Na meg ha akartam volna
is választ a kérdéseimre, ismertem már annyira Alice-t, hogy tudtam azt, csak
csellel szedhetem ki belőle a válaszokat.
- Mi a terved mára? – szólalt meg egy kicsit jobb kedvűbben
Alice, amikor megérkeztünk a Salvatore vendégházba.
- Nem is tudom. Gondoltam, hogy megnézhetnénk valami
gusztustalan, nyáltól csöpögő szerelmes filmet, aztán meg elmehetnénk
romantikázni a városba – feleltem neki mézes-mázosan, miután kiszálltunk a
kocsiból. A játék teljesség tétele érdekében mellé léptem, szorosan átkaroltam,
és hatalmas, ennivaló pislogások közepette néztem rá.
Ő hangosan felnevetett, majd legnagyobb döbbenetemre
belekulcsolta a kezét az enyémbe, és nem szólt addig, míg be nem értünk a
házba.
- Szerintem most én fogok neked egy ennél jobb
elfoglaltságot ajánlani – mondta miután elindultunk kéz a kézben az emeletre.
- Nocsak! Éspedig mit? Ne mondd nekem, hogy DiCaprio szívet
tépő fél órás haldoklása a vásznon, és Winslet keserves zokogása nem elég
csábító és szívet melengető program? – kérdeztem tőle és a hatás kedvvért a
kezem a szívemhez kaptam és fájdalmas arccal néztem rá.
- Szerintem te magad döfnél karót a szívedbe, ha valaki arra
kényszerítene, hogy megnézd vele a Titanic-ot – mondta nekem nevetve, majd a
lépcső közepén megtorpant és szembefordult velem. – Vagy tévedek? – kérdezte
tőlem felvont szemöldökkel, mire én csak vigyorogva magamhoz rántottam őt.
- Ne sértegess – feleltem neki kéjesen az ajkába, ami az ő
arcára is egy elégedett vigyort varázsolt. – Különben megbánod – tettem hozzá
fenyegetően.
- Epekedve várom a kis büntetésed Damon – súgta vágytól
fűtötten az ajkamba, majd még közelebb hajolt hozzám, és érzékien végignyalta a
szám szélét.
Nekem sem kellett több, hamar véget vetettünk a játéknak
mindketten, mert miután én lecsaptam az ajkaira, ő készséggel viszonozta a
szenvedélyes támadást. Nem mondhatnám, hogy lassan értünk volna fel a szobámba,
és ezúttal valahogy a ruhákat sem kíméltük, jobban mondva én nem kíméltem az
övét. Csak egy fél napot töltöttem tőle távol, de máris iszonyatosan vágytam rá
és minél előbb újra a magaménak akartam. Így aztán percekkel később már egy
őrült tempóban szeretkeztünk a szobámban. Alice értett ahhoz, hogy miként
hozzon egyre jobban és jobban lázba. A legtöbbet persze akaratán kívül érte el
nálam azzal, hogy ennyire elengedte magát és nyíltan élvezett mindent, amit
csak csináltunk… Őrjítő volt, tényleg ez volt a legjobb szó rá.
Azt hiszem, hogy megint sikeresen úgy el tudott felettünk
repülni a nap hátralevő része, hogy közben eszem ágában sem volt egy pillanatra
is elhagyni a szobámat, vagy éppen Alice formás és kívánatos testét.
Nagyon is jó volt így minden, és a napok is elég gyorsan és
túlfűtötten teltek el felettünk. Hogy mióta is voltunk szeretők? Talán két
hete, de nem mertem volna megesküdni erre, mert tényleg összefolytak a napok,
még számomra is. Alice se panaszkodott soha semmi ellen, én pedig örültem
annak, hogy egy ilyen vad és kiéhezett nőre találtam a személyében. Az ember,
vagyis a vámpír azt hinné, hogy ennyi idő után simán meg lehet unni a másikat
és semmi új, izgalmas, vagy éppen vágykeltő nincs már a másikban. De Alice-re
mindez nem volt igaz, mert két hét után is legalább annyira akartam őt, mint a
legelején. Ha nem jobban… Mert a különbség ma már az volt, hogy pontosan
tudtam, hogy mire számíthatok majd tőle az ágyban, és minden alkalommal
maradéktalanul teljesült is minden elvárásom.
Nem akartam abba belegondolni, hogy Alice tulajdonképpen az,
akibe szó szerint beletemetkezek, csak azért, hogy végre elfelejtsem Elena-t és
a gondolataim is eltereljem róla. A megdöbbentő az volt számomra, hogy már
magam sem tudtam, hogy mikor láttam utoljára Elena-t, de igazából ez nem is zavart.
Köszönöm szépen, jól voltam most így, és Alice volt a lehető legjobb módszer
arra, hogy továbblépjek. Az pedig, hogy közben piszkosul élveztem vele lenni…
Kellemest, a hasznossal, azt hiszem, hogy ezt szokták mondani. Hát ez a mi
esetünkben maradéktalanul teljesült is.
Jól megvoltunk, és tényleg minden vágyat kielégítően teltek
felettünk a napok. Néha-néha Alice-t is hajlandó voltam iskolába engedni, de a
legtöbbször sikeresen becserkésztem őt és képes voltam elérni, hogy engem
válasszon ahelyett az idióta középiskola helyett. Tényleg nem értettem, hogy
miért ragaszkodik ennyire az iskolához, de végül ráhagytam a dolgokat. Mivel
aztán minden elvárásom és vágyam sikeresen ki tudta elégíteni, ezért nem
csináltam ebből olyan nagy ügyet.
A legjobb az volt az egészben, hogy mindketten lazán és
nyitottan álltunk a kettőnk közti viszonyhoz. Én jól akartam érezni magamat
vele, és ő neki is hasonló céljai voltak. A bónusz pedig az volt, hogy nem
kellett megigéznem őt ahhoz, hogy újra és újra az ágyamban kössön ki. Ő is
ugyanazt akarta, mint én, ugyanazokkal a kimondatlan játékszabályokkal: csak
szex és más semmi! Nem a barátnőm volt, nem érdekelt, hogy mi van vele, vagy
hogy miként telt a napja akkor, amikor nem velem volt, bár erre nem sok példa
volt. De látszólag ő ezzel tökéletesen meg volt elégedve, sőt. Nem vágyott
többre és ezért nagyon hálás voltam neki, mert nem szándékoztam veszni hagyni
egy ilyen kitűnő, csillagos ötösre vizsgázott szeretőt. Alice lett a tökéletes
búfelejtőm, és e mellett még rohadtul jól is éreztem magam vele. Kell ennél
több? Nem. Köszönöm szépen, most tényleg jól voltam, és nem érdekelt semmi és
senki, csak azt, hogy maradéktalanul kielégítsem a vágyaimat, amik Alice iránt
újra és újra fellobbantak. Mi ez, ha nem a Paradicsom?
Jaj már alig vártam az új részt. Ma vagy 4szer néztem meg, hogy fent van-e már. És igen végre megláttam. Rögtön el is olvastam és ma sem csalódtam. Elképesztő lett. Imádom benne Damont és neked sikerült elérned elöször, hogy megszeresem a karaktert, a Stefan általi rajongásom tovatünni készül. Még csak most olvastam el de már alig várom a következőt. Gratula!
VálaszTörlésUh, azta. Hát, nem találom a szavakat. Egy örök Stefanost csábítottam át a "sötét oldalra". Aztamindenit!:) Ilyen gyönyörű dicséretet se kaptam még.:)
TörlésAz pedig, hogy pont ez a történet fogott meg ennyire, hát az teljesen elolvasztott.:) Most is vigyorgok örömömben, mint a vadalma.:)))
Amúgy a részek minden kedden meg pénteken is pontosan délben kerülnek fel.:)
Köszi az infot alig várom már ezeken a napokon a delet! Imádom ezt a történetet és azt ahogyan irsz. Én is irok de hozzád képest egyáltalán nem is jók. Így tovább! Én biztosan a hű olvasóid csapatát erősítem. :)
VálaszTörlésSzívesen Eszti, én köszönöm a kedves szavaidat:) Annyira örülök, hogy ennyire tetszik a story, nekem az összes közül ez a kedvencem.:)
TörlésTe miket írsz? Fanficeket vagy saját storykat? Nem rémlik, hogy lenne linkcserénk.
Szerintem nincs is. Saját storyt irok, de természetesen a vámpírokkal a középpontban. :) itt a linkje. :)
Törléshttp://drako13.blogspot.hu/2014/01/bevezetes.html?m=1
Köszönöm, meg fogom nézni. Egy linkcserét csináljunk? :)
TörlésCsinálhatunk. :)
TörlésLátom, hogy még nincs kint chated meg cserék listája. Majd ha lesz, akkor szólj rám, és én is kiteszlek, oké?
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésMár csináltam. (: kitettelek. (:
TörlésHát még mindig tetszik a történet és nagyon jó. Az ágy jelenetek jók és amikor beszélgetnek, hát jót röhögtem Damon beszólásán meg a hozzá állásán a helyzethez. Damonnak most tényleg jó dolga van Alice-el és mivel ez nem delenás történet örülök, hogy sikerült túllépnie Elenán. Várom a folytatását.
VálaszTörlésÖrülök, hogy ennyire tetszik:) Imádom Damon beszólásait írni, jót nevetek rajtuk én is.:) Most minden szép és jó és happy.:) Egy kis boldogság nekik is kijár, csak meg ne unjátok a dolgot:)
TörlésAnnak amúgy kifejezetten örülök, hogy elfogadtad Alice-t és örülsz neki, hogy Damon túllépett Elenán:)
Hát ez tényleg nem Delenás történet, sajnos, de attól tetszik, Damon miatt..., hmmmm... imádom a karaktert. Damon, fejezetről - fejezetre élethűbb, igen töredelmesen bevallóm, hogy csak miatta olvasom ezt a storyit. Kérlek ne haragudj ezért rám, kövezz meg, tagadj ki, de ez az igazság, szerintem ezt már úgy is tudtad. Ezer bocsánat :):):) Mindegyik 18+ amit eddig irtál (itt a többi irásiadra és a novellákra is utalok) szenzációs, fergeteges, imádom a stilusod, ha az időm is engedné, mindennap képes volnék előről olvasni mindent. Olyan tökéletesen adod vissza 18+ és olyan jól, hogy nem lehet nem elolvasni, ezzel csak azt mondom, hogy nem közönséges, gusztustalan, hanem "izlésesen/kivánatosan" tálalod a helyzetet/jeleneteket. Vki azt mondta egyszer nekem, hogy mindegy milyen/mekkora ajándékot viszel vkinek, ha az izlésesen/gusztusosan van csomagolva, hát most te is ugyan ezt a taktikát követted. Gratulálok, Vadalma, remek iró vagy, le a kalappal előtted. És persze imádom Damont és téged is azért, mert ilyen élethűen ábrázolod őt. Köszönöm, a sori lassan de biztosan kezd az agyamra menni (félreértés le legyen, nem Delenéra céloztam, ők egyszerűen nem mehetnek az agyamra, ugyanis, nincs ott semmi Delena). Neki is lassan sikerül kigyógyúlni Elenából, most rajtam a sor... Pláné ha a ti jóslatotok bejön..., csak nehezen tudom elengedi őket. Na, mindegy... ez van... Hmmmm, nem tetszik de nincs más választásom igaz????:):):) Puszi, szörnyen várom már a Köt2 és persze az elmaradhatatlan Delenásat. Puuuuusszzzzzzzz:):):)
VálaszTörlésUI.
Megint sikerült egy regényt irmon.... ):):):):):)
Először is vissza ne fogd magad, mert esküszöm megharagszom! Na jó, nem, csak vicceltem ám.:) Imádom olvasni a komijaidat, az eszmefuttatásodat, a rajongásodat Delena iránt. Nekem a nagy kihívásom az, hogy a regény végére teljesen elfogadd Damont és Alice-t, együtt. Ez egy alternatív fic, egy alternatív univerzum, amiben más valaki adja meg a boldogságot Damonnak.
TörlésKülön örülök, hogy kitértél a 18+-aimra:) Olyan sokat írtam már (szerintem 40 feji körül lehet MINIMUM a számuk), hogy már én se tudom mindet fejben tartani, de egy valamiben igazad van: mindegyikben törekedtem arra, hogy a lehető legízlésebben (és persze izgatóan) tálaljam azt, ami a két szereplőm közt történik. Ez egy külön művészet, amit ugyanúgy imádok írni, mint az "egyszerű, mezei" fejiket. Köszönöm, hogy külön megdicsérted őket.:) Ebben a regényben amúgy a 18+-aim csúcsára török majd, és minden, amit eddig olvastál tőlem... A végére el fog törpülni attól, amiket ebben fogsz majd találni. Ne aggódj, az ízlésességet nem engedem el sehol sem.:)
Damon karaktere:) Mindig igyekszek hűen ábrázolni, néha úgy érzem, hogy nem teljesen sikerül, de ti mindig rácáfoltok és megnyugtattok.:) Igen, megint vadalma vagyok, jól sejted.:)
U.I.2
VálaszTörlésWááááóóóóó, ezer bocsi, még én is elszörnyüködtem amikor megláttam az előbbi komi. Ezután igyekszem visszfogni magam....:):):):)
mint már fentebb is írtam, meg ne próbáld :DDDD
TörlésSzia Morwen!:)
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a resz is, nem nagyon tudok mit mondani, hiszen mar leirtak elottem, hogy mennyire fantasztikusan irsz. Annyira feltoltott ez a kis konnyed feji, a 18+ is tetszett benne. :) Damon beszolasai pedig... hat igen, olyan imadnivaloan Damonosek. Mar mondtam, hogy mennyire tetszik, ahogy a karaktereket abrazolod, ez ezuttal sincs maskepp, egyszeruen imadom es egesz nap tudnam olvasni. :) Viszont kivancsi lennek Alice multjara, hiszen meg csak "morzsakat" hagytal nekunk, kivancsi vagyok, mikor valik teljesse az o tortenete.:) Aranyosak Damonnel nagyon.:) Remelem, hogy a kapcsolatuk elmelyul es igazi szerelemme alakul, bar gondolom te sem tervezed ezt maskeppen. :) Mindenesetre nagyon tetszett es varom a folytatast!:)
Puszi:Mano
Szia Mano!:)
TörlésJaj, úgy örülök, hogy még mindig ennyire tetszik az egész.:) Damon karaktere is, meg a beszólásai. Sokat dolgozok rajtuk, hogy tökéletes legyen, mert igazából már ösztönből jönnek a szövegei. Örülök, hogy a munka megéri és megtérül az időbefektetés.:)
Hm, jól ráéreztél. Alice múltját nem sokáig fedi homály. Két fejezettel később robban a bomba, egyenesen Damon képébe. Ez egy hosszabb, két fejezetes, összetett esemény lesz, ezért majd az a két fejezet egymás után két napon fog érkezni, azért hogy minden érthető legyen nektek.
Szerelem a mottóm, hisz ismersz:) Szóval nem kell túlzottan aggódni.:) Csak egy kicsit, mert nem leszek kíméletes velük, sőt. Ilyen kegyetlen még egy regényemben sem voltam a főhőseimmel, mint amilyen velük leszek.:p Ide muszáj beszúrnom egy muhahahát.:D De minden jó, ha a vége jó. Ha jó lesz a vége.:)
Puszi