Sziasztok!
A legutóbbi részben megismerhettétek Alexandert, most pedig tovább folytatódik a két fiatal ismerkedése.:) Kicsit izzik a levegő, szerintetek is?:)
Morwen
********************
Alyssa teljesen elmerült a gondolataiban és csak Alexander
halk kuncogása térítette magához. Percek óta szótlanul álltak a poros
előszobában, és végül Alexander törte meg a csendet.
- Hé szöszi, megint megnémultál? Vagy a szöszi csak a mai
szerelésed? – kérdezte Alexander, mire Alyssa értetlenül kapta rá a tekintetét.
– A félig lecsúszott parókádra célzok – mondta mosolyogva Alexander, mire
Alyssa zavartan felnevetett és levette a parókáját.
- Megszokás – mondta félvállról Alyssa és remélte, hogy a
férfi megelégszik ezzel a válasszal és nem faggatja tovább. Hiába voltak
pozitív érzései az előtte álló férfival kapcsolatban, tudta, hogy a titkait
illetően nagyon résen kell lennie, és azt nem oszthatja meg csak úgy bárkivel.
- Mellesleg a sajátod jobban áll – mondta Alexander
elismerően, mire Alyssa teljesen megdöbbent és valami érthetetlen melegség
járta át a szívét a kedves szavak hallatán.
- Te most bókolsz nekem? – bukott ki a kérdés
meggondolatlanul Alyssa-ból.
- Szeretnéd? – kérdezte a fiú felvont szemöldökkel, mire
Alyssa egy megnyugtató és bizalomgerjesztő fényt látott felcsillanni a férfi
szemében, és ez mosolyt csalt az arcára, de igyekezett átvenni az uralmat a
testén, ami egy másodpercre megmagyarázhatatlan forróságba borult.
- Nincs rá szükségem, helyén van az önképem és az önbizalmam
sem hiányzik – vágta ki magát a szorult helyzetből Alyssa, mire Alexander jóízűen
elnevette magát.
- Azt látom, abból nem szenvedsz hiányt – mondta a férfi, mire
Alyssa megforgatta a szemeit, de az őt fürkésző meleg tekintet hamar mosolyt
csalt az ő arcára is. - Szóval, elárulod, hogy mit keresel itt? Nem hinném,
hogy olyan sok embert érdekelne az éjszaka közepén egy ilyen ósdi, régi vendégház
– kérdezte Alexander kíváncsian, majd Alyssa-ra nézett.
- Csak miután elmondtad a saját látogatásodnak az okát –
felelte határozottan Alyssa, hogy valahogy a kezében tartsa a beszélgetés
irányát. Nem akart ma többször hibázni, vagy megpuhíthatónak látszani, ezért
szerette volna, ha tudja tartani a távolságot a férfitól.
- Látom nem csak makacs vagy, de bizalmi problémáid is
vannak – mondta mosolyogva és fejcsóválva Alexander, mire is Alyssa egy szúrós
pillantást küldött felé, jelezve ezzel, hogy nem szereti az effajta
megjegyzéseket, még ha nagy igazságtartalmuk is van. – Oké, oké, akkor kezdem
én – felelte megadóan a férfi, majd kisvártatva folytatta. – Még régen meséltek
nekem erről a városról és a vendégházról a szüleim. Jártak itt régen és megfogott
az, hogy milyen szeretettel beszéltek a városról. Szóval ennyi, nekem ez az
egyszerű okom volt felkeresni ezt a romos épületet. De most te jössz, én
elmondtam a magam történetét – tette hozzá mosolyogva Alexander.
- Én régen éltem itt a szüleimmel, de nem igazán emlékszek
arra az időszakra, így most felkerestem a várost és a házat – felelte röviden
Alyssa, és magában büszke volt arra, hogy csak annyit mondott, amennyit
szabadott. Alexander elismerően bólintott a szavai hallatán, majd
elmosolyodott.
- Látod, látod… Nem is volt annyira fájdalmas válaszolnod,
igaz? – kérdezte Alexander kedvesen, mire Alyssa nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon
el újra. Ahogy egyre többet beszélt a férfival, annál inkább biztos volt abban,
hogy Alexander valóban nem a hírhedt Elsők csatlósa és nem kell tőle tartania.
- Nem, valóban nem volt nehéz válaszolni – mondta Alyssa
halkan, majd töprengve felhúzta a szemöldökét, és úgy döntött, hogy egy kis
kíváncsiság kielégítéstől nem lehet baja. – Mindig ilyen kíváncsiskodó vagy
azokkal, akiket éjnek idején orvul hátba támadsz, és a földre kényszerítesz?
- Á, dehogy – mondta Alexander, majd ismét egy érdekes fény
gyúlt ki a mélybarna szemeiben. – Csak az ilyen szép és csinos áldozataimat
faggatom kíváncsian.
Alyssa az égbe emelte a tekintetét, és igyekezett most is közömbösen
nézni a férfira, mert nem akarta, hogy az észrevegye, hogy belül mélyen nagyon
is imponálnak neki a bókok, amiket tőle kap. Vett egy mély levegőt, hogy
lehűtse a tűzforró arcát, és próbált úgy Alexanderre pillantani, mintha
érdektelen lenne a szavai iránt. Ám mire ezt megtehette volna, hirtelen
összerezzent, mert Alexander elé suhant és alig pár lépésre állt meg előtte.
Hitetlenül nézett végig rajta a férfi, majd végül megszólalt.
- Kontaktlencséd is van? – kérdezte döbbenten, majd hirtelen
elnevette magát. – Te tényleg nem vagy semmi. Paróka, kontaktlencse… Mi a
következő? A ruhád alatt macskanő jelmezt hordasz?
Alyssa dühösen nézett a férfira, majd kelletlenül a
szemeihez nyúlt, és kivette belőlük a barna lencséket. Ezután sértetten nézett
Alexanderre, aki viszont némán elmerült a tekintetében, ami úgy tűnt, nagyon is
tetszik neki. Alyssa nagyon is jól ismerte az ilyen csillogó szempárt, amit a
kisugárzása a férfiak többségének a szemébe varázsolt. De az, hogy most
Alexander tekintetében látta ezt, teljesen lebénította őt. Hirtelen elsöprő
vágyat érzett magában, hogy megérintse a csodaszép arcot, ami őt nézi és érezze
a keze alatt a másik forró és puha bőrét. Nem tudta hova tenni magában ezt a
vágyat, és nagyon nagy akaraterőre volt szüksége, hogy észnél maradjon és ne
tegyen semmi meggondolatlant.
- Nahát – mondta halkan Alexander, majd elmosolyodott, ami
még jobban vonzotta Alyssa tekintetét. – Ugyanúgy, mint a hajad esetében, az
eredeti sokkal szebb. Kár őket eltakargatnod.
- Most ehhez volt kedvem – felelte csípősen Alyssa, és
közben zavarni kezdte őt a férfi túlzott közelsége. Úgy érezte, mintha
befűtöttek volna körülötte és csak remélni merte, hogy eléggé elutasítóan
felelt az imént Alexandernek, mert egyáltalán nem volt biztos abban, hogy ez
sikerült. A csillogó szempár, ami ránézett egyre jobban tetszett neki, és legnagyobb
döbbenetére a férfi egy lépéssel közelebb lépett hozzá, így most már alig volt
köztük távolság. Alyssa tökéletesen érezte a férfi édes illatát, ami teljesen
elbódította őt és még nagyobb forróságot varázsolt az arcába. Emiatt nagyon
dühös lett magára, mert utálta, ha ilyen kellemetlen szituációba kerül, de túl
nagy volt a férfi bűvköre, és ő úgy érezte, képtelen lesz kilépni belőle.
Alexander forró lehelete sem segített neki abban, hogy lenyugodjon, így csak
igyekezett közömbösen nézni a férfi csillogó szemeibe.
- Pofon vágsz, hogy ha most megcsókollak igaz? – kérdezte
váratlanul Alexander, mire Alyssanak döbbenten szaladtak fel a szemöldökei, és
akármennyire is ordította az egyik énje belül, hogy „NEM!”, magában odaítélt
egy Golden Globe-díjat az iménti alakításáért.
- Még szép! – csattant fel mérgesen Alyssa, és már az Oscart
is a saját zsebébe süllyesztette.
- Kár – felelte csalódottan Alexander. – Pedig nagyon
csábító ajkaid vannak – tette hozzá halkan, majd óvatosan még közelebb lépett
Alyssa-hoz.
- Meg ne próbáld – felelte fenyegetően Alyssa, és próbált
egyre dühösebbnek látszani. Nem Alexanderre hanem magára volt valójában dühös,
amiért belül mélyen valamiért nagyon is szerette volna megízlelni a férfi
ajkait. Már nem tudta, hogy milyen díj lenne a legmegfelelőbb az alakításáért,
de már nem is érdekelte. Magában csendben fellélegzett, amikor látta
Alexanderen, hogy feladja a további próbálkozást.
- Hát jó – mondta nagyot sóhajtva Alexander, majd mosolyogva
hátrébb lépett Alyssa-tól. – Talán máskor te is akarod majd.
- Máskor? – kérdezte ingerülten Alyssa, és kezdett kétségbe
esni, mert pontosan tudta, hogy Alexandernek nagyon is igaza van. Csak azt nem
tudta a férfi, hogy egy része nagyon is akarta azt a bizonyos csókot.
- Igen. Gondoltam, hogy eljössz majd még ebbe a házba, ahogy
én is. Holnap éjjel ismét itt leszek, és remélem, hogy találkozunk majd –
felelte könnyed hangnemben Alexander, amivel csak azt érte el, hogy Alyssa
döbbenten és aggódva nézett rá. Az előbb tulajdonképpen kikosarazta a férfit,
de az zokszó nélkül most randira hívta őt, és ez inkább imponált neki, mint
hogy dühítette volna. Ismerve magát, ennek inkább így kellett volna lennie.
- Nem hinném, hogy valaha is visszatérek ide – felelte
nyersen Alyssa, mire Alexander szomorúan bólintott, és ez egy apró és kellemetlen
görcsöt varázsolt Alyssa gyomrába. El sem tudta hirtelen képzelni, hogy ne
lássa többé ezt a vonzó arcot, ami annyi boldog ígérettel nézett rá. Kezdett
teljesen összezavarodni és kétségbeesni, hogy ilyen érzéseket vált ki belőle ez
az ismeretlen férfi, aki olyan volt, mintha máris rabul ejtette volna őt, pedig
még alig pár szót váltottak.
- Kár – felelte egykedvűen Alexander. – De én azért még itt
leszek holnap – tette hozzá egy apró mosollyal a szája szegletében, mire is Alyssa
az égbe emelte a tekintetét, és magában azért könyörgött, hogy legyen ereje nem
eljönni holnap ebbe a villába.
- Most mennem kell – szólalt meg Alyssa halkan, mire a férfi
csak bólintott.
- Rendben, akkor viszlát Alyssa – mondta kedvesen, majd
ismét kezet nyújtott a lánynak. – Örülök, hogy megismertelek.
Alyssa gondolkodás nélkül nyújtotta a kezét Alexandernak,
mire az hirtelen magához rántotta őt és egy óvatos puszit adott az arcára,
lángra gyújtva ezzel azt a pontot, ahol a férfi ajkai hozzáértek.
- Remélem látlak holnap Lyssa – tette hozzá halkan Alexander,
majd amikor látta, hogy mennyire döbbenten néz rá a lány, elmosolyodott és
elengedte Alyssa kezét. Elállt az útjából, mire Alyssa hitetlenül megrázta a
fejét, majd szó nélkül kiviharzott a házból.
*
A hazafelé úton még mindig forrongott magában Alyssa az
idegen férfi pimaszsága miatt. Világosan a tudtára adta, hogy ne közeledjen
felé, de Alexander ennek ellenére arcon csókolta őt, ami túlságosan is jól
esett neki. Akkor hirtelen olyan érzése volt, mintha a lábai olvadt viaszból
lennének és fogalma sem volt, hogy miként volt képes pár pillanattal később
kiviharzani a Salvatore villából. Hamar elindította a kocsit és percekig
kapkodta a levegőt, mire végül lelassult a légzése. Ám ekkor a nyugalom helyett
düh telepedett a lelkére, amiért ennyire az ujja köré csavarta egy ismeretlen. Egészen
addig füstölgött, míg le nem parkolt a házuk előtt. Próbálta magát megnyugtatni
és csak akkor szállt ki az autóból, amikor már úgy érezte, hogy az apja semmit
sem fog észrevenni rajta. Esze ágában sem volt mesélni az apjának Alexanderről,
mert tudta, hogy azonnal zárdába küldené őt Damon és ha tehetné, láthatatlanná
varázsolná örökre azt a bizonyos zárdát.
Ahogy sejtette, Damon bent várta a nappaliban, és amint
kinyitotta a bejárati ajtót és besétált a lakásba, az apja azonnal fel is
pattant a fotelból.
- Megjöttél – mondta nagyot sóhajtva Damon, majd aggódva
végigmérte a lányát. – Hát veled meg mi történt? – kérdezte értetlenül, miután
észrevette a sok koszt Alyssa ruháján.
- Elaludtam a villa könyvtárában a kanapén, és hát nem volt
éppen a legtisztább állapotban – felelte Alyssa és bízott abban, hogy a ruháján
levő temérdek foltra és porra ez megfelelő magyarázat volt. Magában újabb
Oscart ítélt oda az alakításáért, mert nem volt egyszerű a nagy Damon
Salvatore-ét, a köztudottan paranoiás vámpírt átverni. Az évtizedek alatt újra
és újra hálát adott az égnek, hogy jó géneket örökölt az apjától, mert különben
esélye se lett volna a kisebb-nagyobb hazugságait és füllentéseit rajtakapás
nélkül megúszni.
- Ha fáradt voltál, miért nem jöttél haza? – kérdezte Damon
felvont szemöldökkel.
- Olyan hirtelen nyomott el az álom, hogy nem jutottam el
odáig. Nem szándékosan aludtam ott, elhiheted – mondta mosolyogva Alyssa, mire
látta, hogy Damon tartása felenged. – Most megyek is lefürdeni, mert utálom, ha
koszos vagyok – tette hozzá, majd ásított egy hatalmasat és elindult a lépcső
felé.
- Jó éjt Alyssa – mondta halkan Damon.
- Jó éjt apa – felelte Alyssa mosolyogva, immár a lépcső
tetejéről, majd besétált a szobájába, felkapta a hálóingjét, és egyenesen a
fürdőbe ment.
*
Alyssa fellélegezve lépett ki a fürdőből, miután végzett.
Gyűlölte, hogy ha piszkos volt, így örült, hogy végre megszabadult a rárakódott
temérdek koszrétegtől. Fáradtan sétált vissza a szobájába, majd azonnal elnyúlt
az ágyán. Homlokráncolva tanulmányozta a plafont és közben a ma esti furcsa
találkozón járt az esze. Már teljesen lenyugodott, és volt annyi mersze, hogy
őszintén be tudta vallani magának azt, hogy miért reagált olyan furcsán
Alexander bókjaira és a közeledésére. Akármennyire is tagadni próbálta, nagyon
is tetszett neki a fiú és a rámenőssége is, amik általában csak fel szokták őt
idegesíteni. Azt hitte, hogy ha őszintén bevallja magának, hogy nagyon is
tetszik neki Alexander, akkor megnyugszik és szépen elfelejti őt. De nem így
lett… Egyre jobban várta a holnapi napot, és egyre biztosabb volt abban, hogy
másnap bizony el fog menni újra a Salvatore vendégházba.
Kisértiesen emlékeztet valakire/valakikre ez a stilus, ez a magatartás, hozzá állás... Rendesen izzik a levegő körülöttük. Olyan édesek ketten, mint annak idején... na, mindegy. Imádtam minden betűjét, mindig szerettem az ilyen oda-vissza csipkelődés. Damon... hm...., mindig is a szivem csücske marad, sorival vagy anélkül. Szivet melengető fejezet volt, csak az a kár, hogy nagyon későn jön a kövi fejezet. Be sem fejeztem rendesen az olvasást, de már várom a kövi részt. Mindig is tudtam, hogy profi modon műveled ezt a műfajt, gratulálok. Pusziii :):):):)
VálaszTörlésNe ijesztgess.:o Kikre emlékeztet a stílus, meg úgy minden?:o
TörlésHát a kövi rész pénteken jön, mármint nem ebből, hanem a TDF-ből, de szerintem azt is van miért várni, vagy nem?
Köszönöm a dicséretedet.:) De az első kérdésemre válaszolja, mert nem értem. :) Puszi addig is. :)
Nyugi Vadalma, Damonra és Elenára gondoltam amikor azt mondtam, hogy kisértiesen hasonlitanak vkire. Csak Damon tudott ilyen érzéseket kiváltani Elenaból, mint Alex Lyssaból. (Kiváncsi vagyok Alexből is ilyen frenetikus érzéseket váltott ki Lyssa, mint ő a lányból?) A csábitás, az ugratás, a finom csipkelődés, a behálózás anélkül, hogy valami konkrétat mondana vagy tenne, érted, stb. stb.... Régi szép idők!!!!
TörlésNe hari a félrevezetésért, jobban meg kellett volna magyráznom. Bocsika :):) Nem tudsz olyant irni, hogy ne "laknék" benne. A hétvégén újra elolvastam a Köt1 és ha hiszed ha nem, olyan jó érzéssel tettem, olyan jó érzéseket váltott ki, hogy arra most hirtelen nem találok szavakat. Minden történeted pozitiv energiával tölt fel, ritkán szoktam ezt mondani vmire (regényekre, novellákra), de ezek a történetek ...., kivétel nélkül kifogástalanok. Úgy, hogy nyugi, semmi rosszra nem utaltam, sőt még csak nem is gondoltam, hogy is tehetném amikor ilyen fenomenális regényekkel-novellákkal ajándékozol meg. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mit is jelent nekem, nagyon - nagyon sokszor.... Óriási gratula és ölelés.... Pussssssz, :):):)
Húú, nagyon örülök, hogy felhoztad Elenát és Damont.:) Nagyon igyekeztem Alyssa és Alex fellángoló érzéseit hitelesen és szépen bemutatni. Imádtam Alexet formálni. Tudtam, hogy Lyssát imádni fogjátok, Alexszel pedig több dolgom is volt. Nem akartam kiköpött Damont formálni belőle, meg hát nem is ő az apja. Alex csábítós, kitartó énje Katherine-től van, tőle adtam neki ezen remek, imádnivaló tulajdonságokat. Azokat a tulajdonságokat, amik Alyssát annyira megragadják. Na de Elijah, tőle is kapott ezt-azt, ő finomított Kath génjein, de erre csak kicsit később derül fény. Szerintem azok után még jobban szeretni fogjátok Alexet.:)
TörlésÚjra elolvastad a Kötelékek 1-et??? Aztamindenit. Ennyire megszeretted? Nem semmi:) azt ugye tudod, hogy wordben az kb 330 oldal? Nem semmi vagy csajszi. És most is tetszett neked. Wow.:))) Ennél szebb dicséretet nem is kaphatnék most tőled.:)
Köszönöm minden kedves, édes szavadat. Fogalmad sincs, hogy milyen hatással vannak rám. Lentebb megtalálod majd a választ, mert muszáj vagyok egyben írni mindannyiótoknak :) Puszillak :)
Most én mondom, hogy ne ijesztgess:o. Légysziiii magyrárd meg a kövi mondatot (ne spoilert (azt is mondhatsz) mondj csak nyugtass meg): "Kérdés az, hogy Damon miként kapja meg a happy end - jét". Persze csak akkor ha nem akarod, hogy sziv stoppot kapjak, meghaljak és egész hártra levő életedre kisértselek, mint Jeremyt a szellemek. Azt meg kell hagyni, hogy Damonnak "jó tanitó mestere (a csábitás terén)" volt (Kath), és ő is kitűnő diák volt. Kérlek válaszolj amint időd engedi. Köszike, és most már a személyes kérésem is megérted úgye???? Amit e-mailben irtam. :):):) (Ezen a hétvégén pedig a HÉF - et olvasom el újra). Puszzzzzzz
TörlésNe aggódj, nem kell tőlem félni, tudod.:) De nem spoilerezhetek le mindent, vagy igen? :) A lényeg, hogy a végén Damon is boldog lesz, csak azt nem árulom el, hogy Elenával-e vagy sem:p Ne utálj, oké? Meg kell hagyni az izgalmat a történet végére is, vagy nem?
TörlésKath amúgy tényleg jó tanító volt, de Alex esetében inkább a jóóó kis gének hatottak. Legalábbis én így terveztem. De ne aggódj, nem olyan elveszett fiú ő és majd kiderül, hogy mennyire anyuci pici fia ő, vagy sem:p
Igen, értem a kérésed, csak sajnos azóta se volt egy csepp időm se rendet tenni. Mindig van valami, amit tennem kell, és most főleg az írásra célzok. Haladok előre, mintsem hátra, remélem, hogy ezt megbocsátod nekem. De nem felejtettem el, csak tényleg nem tudok időpontot ígérni...:S
Na most, végérvényesen betetted nekem az ajtót, Hogy-hogy nem Elenával lesz boldog?????? Ez meg a ... akar jelenteni vagy jelent?????? Te tényleg időnap előtt megakarsz ölni?????? Oké, tedd meg, de tudnod kell, hogy minden nap kisérteni foglak amig élsz. Valóban nem kell félni?? Csak, mert a fentebb olvasottak, mást bizonyitanak. Úgy.... ccccikkk, cikkkk, ciiiiiiiiikkkkkkk. Há, há, há.
TörlésNem árulhatok el előre mindent, különben a rögös úton, amit tervezek, nem fogsz izgulni. És akkor nem fogod élvezni a dolgokat. Az eddig történtek alapján amúgy is úgy tudjátok, hogy Elena meghalt, vagy nem?
TörlésNem kell kísértened, sose bántanálak Téged.:) A Kötelékek Damon és Elena szerelmére épült, miért rúgnám fel végérvényesen az egészet a második részre? De kell egy kis izgalom, vagy nem?:)
Csak most szeretlek igazán!!!! Kellemes napot ma!!!!! pusszzzzziiiiiiiii:):):)
TörlésTökéletes időzítés:D Köszönöm szépen, neked is szép napot :))) Puszillak :)
TörlésTetszett, imádni való volt Alyssa és Alexander közötti kis hosszúra nyúlt beszélgetés, Alexander csipkelődik Alyssa meg sértetten néz és hallgat. Maresznak igaza van mintha egy Damon-Elena beszélgetés lett volna felújítva és tökéletesen a körülményekhez igazítva. Alexander reakcióján mindig mosolyogtam amikor meglepődik mennyire álcázza magát Alyssa. Alig várom a folytatást ebből is.
VálaszTörlésKöszönöm Zoltán:) Óriási mosolyt csaltál az arcomra.:) A legnagyobb kihívás az volt, hogy Alex és Alyssa kialakuló kapcsolata, a jeleneteik ne Delena koppintások legyenek, hanem egyediek legyenek. Csak az övék legyen, senki másé.:) Boldog vagyok, hogy szerintetek ez sikerült.:)
TörlésSzia Morwen!:)
VálaszTörlésMeg kell mondjam, annyira tetszett ez a resz, hogy haromszor is elolvastam. Mar nagyon vartam, hiszen a harom kozul nekem ez a kedvenc tortenetem, hehe. :) Annyira aranyos volt Alyssa es Alexander, nem lehet nem szeretni oket. Jo latni, hogy kezd alakulni a kettejuk kapcsolata, kivancsi vagyok, hogy mi fog meg kisulni ebbol. Remelem, hogy egy orokkevalosagig tarto szerelem, en szurkolok nekik.:D Kivancsi vagyok, hogyan fogadjak majd a multbeli tortenteket, mert gondolom az is kiderul elobb-utobb. Viszont Damon akcioja is boki a csoromet, hiszen annyira varom, hogy visszakapja Elenat. Mert visszakapja, ugye?:) Nem akarlak faggatni, tul nagy spoiler lenne, de megis remenykedek benne. Mi, delena partiak tartsunk ossze!:) Na, de vissza a tortenethez. Imadtam minden egyes sorat, kesz szenvedes lesz a kovetkezo masfel het, de egy fenomenalis kotelekek2 fejezet karpotol majd, abban biztos vagyok. De tukon ulve varom a masik ket sztori folytatasat is. Nagyon tetszett, varom a folytatast!:)
Sok puszi:Mano
Szia Mano!
TörlésHáromszor?? Aztamindenit. Azért ennyire szerintem nem lett jó, de hát én ilyen vagyok... Én nagyon nem vagyok megelégedve a Kötelékek 2-vel és csak ámulok-bámulok, hogy Ti mennyire szeretitek.
Örökkévalósig tartó szerelem? Hát, jó helyen kapizsgálsz, ennyit megsúghatok:) A múltbeli titkok kiderülése még nagyon messze van, nem lesz az egy könnyű menet, senki számára.
Delena kapcsán nem sokat árulhatok el. Annyit elmondok, hogy így vagy úgy, de happy end párti vagyok. Kérdés az, hogy Damon miként kapja majd meg a happy endjét.:D Az biztos, hogy nagyon ütős lesz majd a regény befejezése, annyira, hogy szerintem mindenkit le fogok sokkolni vele.:)
Remélem sikerült egy-két megnyugtató választ adnom.:)
Puszillak
Kedves Maresz, Zoltán, Manó, és mindenki más, aki szereti a Kötelékek 2.-t!
VálaszTörlésSzeretném itt, egyben is megköszönni Nektek azt, hogy ennyire támogattok ebben a regényben. Hogy pontosan milyen sokat is jelent ez nekem? Elmondom.
Tudjátok, amikor tavaly nyáron visszatértem és nekiláttam, hogy befejezzem a Kötelékek 1-et, akkor már az utolsó részek írása alatt tudtam, hogy lesz második rész. Tudatosan úgy írtam meg bizonyos apró jeleneteket, hogy akkor még az is a fejemben volt, hogy talán 3. rész is lesz. (Most úgy gondolom, hogy ennek a lehetősége egyenlő a nullával, de most nem is ez számít). Azt tudnotok kell, hogy amint befejeztem a Kötelékek 1-et, azonnal neki is láttam a 2-nek. Haladtam vele valamennyit, aztán olyan szinten kifulladtam a történetben, hogy hónapokra megakadtam. Néha visszatértem hozzá, a temérdek hibámat javítgattam a történetben, de alig jutottam előre. Aztán véget ért a Kötelékek 1. és óriási kockázatot vállaltam azzal, hogy elindítottam a 2-t, mert annyira meg voltam akadva az írásával, hogy féltem, nem fogom tudni befejezni. De ti annyira megszerettétek az 1-et és vártátok a 2-t, hogy kockáztattam. A visszajelzések pedig parádésak voltak, szinte fel sem fogtam, hogy "te jó ég, tényleg ennyire szeretitek?". Egyszerűen elvesztettem a hitemet a történetben és nem értettem a miért-re a választ. "Mit szerettek benne?" Most, ahogy haladunk előre, nekem vészesen fogynak a fejezeteim, ti viszont annyira bátorítotok, hogy újra megláttam a történetben azt, amibe beleszerettem. Újra látom benne a szépet, a különlegeset, amiért egy író szereti a saját kis storyját, amit megalkot. Köszönöm ezt nektek! Ez a történet csakis Nektek köszönhető! Csakis nektek köszönhetem majd azt, hogy visszatért a Kötelékek 2-be az ihletem és teljesen be fogom fejezni a történetet. Ez rengeteget jelent nekem. A sok támogatás, a biztató szó, a rajongásotok. Úristen, néha annyira meglepődök és belepirulok abba, amikor belegondolok, hogy milyen szeretettel, odaadással beszéltek erről a történetről (meg persze a többiről is). Amikor elkezdtem írni a Kötelékek 2-t, akkor abban a hitben voltam, hogy ezt maximum 50-60 embernek írom, kb. ennyien olvastátok rendszeresen a Kötelékek 1-et. (Mára ez a szám kb. a háromszorosa lett!:) Eleinte visszajelzéseket sem kaptam, én meg csak szépen csendben írtam, írtam és írtam. Szerettem, de aztán elfogyott a lendület és jöttetek Ti, megszólaltatok, támogattatok, én pedig boldogabb vagyok az egész eddigi blogolásom alatt, mint valaha.:) Most is itt vagytok és kb. ugyanannyian olvassátok és várjátok hétről-hétre a 2. részt, mint az elsőt.:) Lehetnék ennél büszkébb a Kötelékek 2-re? Már most túlszárnyalta minden elvárásomat.:) Közben lassan, de biztosan az oldal is fellendült. Az első 1-2 hónapban tartósan naponta 150-200-an jártatok erre. Most már hónapok óta 400 körül van a napi forgalom, a legszebb időszakokban pedig tartósan 500 felett van. Aztán vannak olyan időszakok, hogy 600 fölé kúszunk, és pedig csak mosolygok és el se hiszem, hogy ez velem történik. Mit is mondhatnék erre... KÖSZÖNÖM! Csak ezt tudom mondani, illetve megígérni nektek azt, hogy továbbra is hozom a fejezeteket, és a hatalmas támogatásotoknak hála, nem hal meg a Kötelékek 2. sem. Visszaadtátok a hitemet és a bizalmamat a történetbe.:)
Puszilok mindenkit
Morwen
Ui: elnézést az újabb kisregényért.:)
Szia Morwen!:)
VálaszTörlésMit is mondhatnek, engem is meghatottal a szavaiddal es orulok, hogy ismet megvan az ihleted a tovabbi fejezeteket illetoen. Mint mar mondtam, ez a par szo tenyleg csekely ar azert, amit cserebe Te adsz neekunk hetrol hetre. Nem is ismerek mas blogirot, aki ennyire maximalisan teljesit, harom tortenet irasa nem egyszeru feladat, raadasul egy heten ketszer raksz fel resz, szoval tenyleg le a kalappal elotted.:D Csak annyit mondok, hogy tovabbra is itt leszek, hogy tamogassalak es par szoban kifejezzem a velemenyemet. Az meg persze nem veletlen, hogy ennyi latogato akad, hiszen fenomenalis vagy. Komolyan.:) En csak tovabbi sikereket es ihletet kivanok neked es kivanom, hogy meg sok-sok tortenettel ajandekozz meg minket. :)
Sok-sok puszi:Mano
Szia Mano!
TörlésIsmét csak köszönni tudom a drága szavaidat.:) Amit te "pár szóval" illetsz, az nekem hidd el, hogy néhány esetben több 10 oldalas fejezetek jelent, mármint a végeredménye az szokott lenni.:) Szóval tényleg, ha ezt a történetet be tudom fejezni, az csakis miattatok lesz.:)
Köszönöm a drága, elismerő szavaidat.:) Zavarba hoztál, nem tudom, hogy mi mást mondhatnék még. Talán már csak azt, hogy egy óriási puszit és ölelést küldök neked.:)
Morwen
Szerintem túlságosan lebecsülöd magad. Igenis jó a Kötelék 1 és 2. Én is elolvastam párszor.
VálaszTörlésAnnyira élethű hogy látom magam előtt az egészet. Pl:Amikor Damon először megeteti a kislányát azt végigsírtam,meg amikor beletört a karjába a tű,mert hallotta hogy a pici felnevet,egyenesen imádtam. Jól kigondoltad az egészet,főleg ezt az egy testben két lélek dolgot. Elizabeth-ről nem is beszélve. Amikor Damon kishíján lefeküdt vele,nos ott tátva maradt a szám,de aztán rájöttem hogy szükséges volt,mert csak így nyitotta fel Elizabeth szemét. Sok meglepetésben volt részem,hála neked. Amikor Stefan kicserélte a vasfüvet méregre,amikor Damon kitörte Elena nyakát,majd legördült egy könnycsepp az arcán. Jeremy,Bonnie átváltozása...stb nos 1 szó mint 100. Csak így tovább :-) Üdv:Niki
Szia Niki!:)
TörlésKöszönöm szépen a szép szavaidat.:) Nagyon szép jeleneteket emeltél ki, ezeket imádtam megírni.:) Szerettem én is a Kötelékek 1-et, nem erről van szó. Történetileg nagyon komplex volt, viszont ahogy megírtam, az még igencsak kezdetleges volt. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy szerintem azóta valamennyit fejlődött, javult a stílusom. Persze ez nem jelenti azt, hogy rossz az, amit régen írtam. Csupán annyit mondtam, hogy a visszajelzések és számok miatt sem az volt a legolvasottabb írás az oldalon. De ez nem baj, én szerettem, imádtam ezeket a csavarokat írni, és most hogy felsoroltad őket... Nem tudom, hogy a 2. résszel a nyomába érek-e majd. De igyekszek, és eddig úgy tűnik, hogy nagyon is tetszik nektek. Csak ez a lényeg, ez számít.:)
Meghatódva olvastam, hogy mennyire szeretted ezeket a jeleneteket és milyen mélyen érintettek Téged. Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem.:) Puszillak